Truthmates - 8. fejezet: A szerencsés

Jinhae:

Féltem, hogy amikor felébredek, a gyönyörű álom véget ér, de attól eltekintve, hogy nagyon nyűgös volt, Jaejoong jól fogadta az este történteket.

– Oppa, mennünk kell a rádióba – lökdöstem a vállát, de meg sem akart mozdulni. – Oppa, el fogunk késni.

– Hagyjál, Jinhae! Aludni akarok.

– Tudom, de mennünk kell.

– Nem akarok! – húzta a fejére a takarót, és teljesen összegömbölyödött.

Öt percig kellett bökdösnöm a morgós labdát, hogy kidugja a fejét, de olyan elkínzott, kölyökkutya tekintettel nézett rám, hogy hagytam még egy kicsit lustizni. Szörnyen másnapos volt, amint felállt, azonnal a fejéhez kapott, és csak akkor lett kissé jobban, amikor a kezébe nyomtam egy fájdalomcsillapítót.

Yoochun hasonló állapotban ült az asztal mellett, és a kávéját kavargatta. Néha lebukott a feje, és a szemei bedagadtak, míg Junsu csak szimplán rossz hangulatban volt. Folyton morgott valamit az orra alatt, és nem volt hajlandó elfogadni, hogy a hyungjai miatt késsünk el. Úgy parancsolgatott nekik, mintha ő lenne az idősebb, Yoochunnak még a zokniját is segített felvenni.

– Aki éjszaka legény, az nappal is legyen az – bizonygatta, mire Yoochun fájdalmasan felnyögött.

– Ne már Junsu, mintha az anyám lennél.

– Elég szégyenletes, hogy nem tudod felnőtt férfi létedre ellátni magad – fűzte össze a karját maga előtt a szólított, és faképnél hagyta a félkómás barátját.

Éveket öregedtünk, mire végre elindultunk, és a kocsiban legalább csend volt egy kis ideig. Jaejoong a vállamon aludt, Yoochun az ablaknak dőlt, Junsu az anyósülésen hallgatta a legutóbbi albumát. Amikor megérkeztünk, felráztam Jaejoongot, de szegény még a sminkesszékben is félig aludt. Éreztem, ahogy a vádlimat simogatja, miközben felkentem az alapozót, de túl fásult voltam ahhoz, hogy rászóljak.

A felvétel jó hangulatban telt, a fiúk felébredtek annyira, hogy megértsék a kérdéseket, de nem sziporkáztak. Persze előkerült a csendességük oka, és miután a műsorvezető megtudta, hogy este Yoochun születésnapját ünnepelték, nem érdeklődött tovább.

Amikor végeztek, bepattantunk Jaejoonggal a furgonba, és továbbhajtottunk az egyik napilap szerkesztőségébe. A fotókat már korábban megcsinálták, így nem kellett újrasminkelnem, pihenhettem az interjú közben. Úgy terveztem, meghallgatom, mit válaszol, de elaludtam a székben. A hajnalig tartó bulizás nem volt az én műfajom, és az előző este annyi minden történt, hogy muszáj volt aludnom rá egyet.

Kellemes simogatásra ébredtem, és amikor kinyitottam a szemem, Jaejoong mosolygós arcával találtam szembe magam.

– Gyere, mennünk kell a következőre.

Nagyot ásítottam, és összeszedtem a sminkfelszerelést. Szerencsére nem kellett sokáig utaznunk a következő helyszínre, és újra aludhattam egy fél órát. Mire elérkeztünk a ruhafotózáshoz, már teljesen felébredtem. Egy nyári kollekciót kellett reklámozni, rövid ujjú pólókkal, rövidnadrágokkal, és papuccsal. Sminket alig kellett használnom, hogy a természetesség látszatát keltsük, és úgy tűnt Jaejoong nagyon élvezi a könnyed hangulatot. Nem kellett sokat instruálni, tudta, hová nézzen, és hogyan viselkedjen. Eljátszott a homokban, pörgette az ujján a standlabdát, és még a felfújható gumibálnát is meglovagolta. Jót szórakoztunk a hülyeségein a csajokkal, bár Gayoonnal az esti lebuktatás óta elég feszült volt a viszonyunk. Hálás lehetnék neki, hiszen a benyögésével sikerült közel kerülnünk Jaejoonggal, de idő kellett hozzá, hogy megbocsássak.

A délelőtt utolsó fotózása volt a legnehezebb. Jaejoongról négy órán át lőtték a képeket, és bár nekem nem kellett sokat igazítanom a sminkjén, Gayoonnak és Hyeminnek bőven akadt munkája. Rengeteg verziót felvettek az ártatlan mindennapoktól kezdve, a kemény stúdiózáson át, a szexi énekesig. Ez utóbbi volt számomra a legnehezebb. Máskor is láttam már felső nélkül, de a torzonborz haj, és a hanyagul magára dobott, kigombolt íriszkék ing megtette a kellő összhatást, annyira zavarba jöttem, hogy alig bírtam árnyékolni.

– Mi az? – mosolygott pimaszul Jaejoong. – Csak nem tetszem?

– De – suttogtam, és megpróbáltam az arcára koncentrálni, ő azonban hátra lépett egyet, és megragadta a kézfejem. Óvatosan fogta az ujjaim, majd szépen sorban behajtogatta őket, amíg csak a mutató ujjam maradt kinyújtva. – Mit akarsz? – kérdeztem mérgesen. Annyira zavarban voltam, hogy legszívesebben eltakartam volna az arcom, és kezdtem úgy érezni, mindenki minket néz.

– Hol tetszem? – kérdezte szikrázó szemekkel. – Itt? – húzta az arcához az ujjam, majd végigsimított vele az alsó ajkán. – Vagy itt? – Az ujjam tovább vándorolt az állához, szépen lassan le a nyakán, egészen a mellkasáig. – Netalán itt?

Ezt egészen addig játszottuk, amíg szinte végig nem rajzoltam az egész felsőtestét. Keresztül a kemény mellizmokon, le a kockás hasfalon, és amikor a nadrágjának széléhez értünk, azonnal észbe kaptam, és kirántottam a kezem a szorításból, mielőtt még az öve alá húzta volna az ujjam.

– Perverz! – csattantam fel, és hátat fordítottam neki. Már azt hittem, hogy feladja, amikor szorosan megölelt. Az állát megtámasztotta a vállamon, és a karjaival bebugyolált.

– Maximum egy aprócskát – motyogta gyerekesen. – Miért? – éreztem, ahogy az ölelés enyhül, és elfordítja a fejét. A következő szavakat már a fülembe suttogta. – Nem szeretnél felfedezni magadnak? Végigsimítani rajtam, csókolgatni, kóstolgatni, végignyalnia a…

– Oppa! – csattantam fel, és szinte hisztiztem a karjai között. – Ne csináld már! Így is eléggé zavarban vagyok. És mindenki minket néz.

– És miért izgatna ez engem?

– Engem izgat.

– Nem én izgatlak inkább?

Úgy éreztem, sose lesz vége ennek a beszélgetésnek, mert Jaejoong mindig kiforgatja a szavaimat, de a fotós a segítségemre sietett. A lencse elé rendelte a pimasz udvarlómat, így tisztes távból nézhettem, ahogy teszi magát a kamerának. Rohadt szexi volt, és majdnem megvesztem, amikor az ajkait kezdte nyalogatni, de közben oda kellett figyelnem, nehogy túlságosan eláruljam magam. Nem akartam a magánéletünket behozni a munkahelyre.

Jaejoonggal végül a hat körül tudtunk leülni, de alig maradt egy óránk, hétkor ugyanis indulni kellett a városházára.

– Oppa, beszélhetnénk? – húztam le magam mellé a kanapéra.

– Mi a gond?

– Nem szeretném, ha bent megtudnák, hogy vonzódunk egymáshoz. Nem akarok örökké titkolózni, vagy ilyesmi, de szépen lassan akarom adagolni a többieknek. Nem gond?

Jaejoong hangosan felnevetett, és már éppen szóvá akartam tenni, hogy fejezze be, mert nagyon komoly dolgokról beszélünk, amikor átkarolt.

– Ez vicces. Eddig mindig én kértem a lányokat, hogy titkolózzunk. De nem gond. Ha így szeretnéd, így lesz.

– Neked van valami, amit kérni akarsz tőlem?

– Igen – vágta rá azonnal, majd eldöntött a kanapén. Puha, meleg tenyere körbefogta az arcom, a szája milliméterekre volt az enyémtől. – Ne félj tőlem ennyire. Nem fogok elsietni semmit.

Lágyan csókolt meg, lassan ízlelgette az ajkaim, és lassan engedte rá a testét az enyémre, de ahhoz képest, hogy nem akart semmit elsietni, nagyon hamar utat talált a keze a ruhám alá. Jól esett az érintése, bizsergett tőle az egész testem, de feszélyezett is. Egyre nőtt bennem a feszültség, mert éreztem, hogy nekem is tennem kellene valamit. De nem jöttek természetesen az érintések, túl gátlásos, és visszahúzódó voltam ahhoz, hogy lépni tudjak.

– Oké, látom, ezen még dolgozunk kell! – nevetett fel Jaejoong, és lemászott rólam. Gyengéden felhúzott, majd apró csókot lehelt a kézfejemre. – Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk moziba? Este nincs dolgunk.

– Moziba? – kérdeztem megrökönyödve. – Biztosan jó ötlet ez? Ki se jutnánk élve.

– Nyugi, ki fogunk. Bízz bennem!

Nem azzal volt problémám, hogy megbízzak benne, inkább a józan paraszti eszem nem tudta benyalni, hogy ez simán fog menni. Nem, a fanok rájönnek, ellepik a helyet, és darabjaira szedik az udvarlómat. Persze Jaejoong részleteiben is gyönyörű, de azért jobban örülnék neki, ha egyben állna a rendelkezésemre.

A városházi koncert nagyon visszafogott volt, a fiúk főleg balladákat énekeltek, és mind a hárman feszes, személyre szabott öltönyben feszítettek. A közönségük sem masszívan az őrült tinikből állt, hanem középkorú párokból, nyugdíjas nénikékből és csak néhány nagyon fanatikus rajongó préselődött be a színházteremben. A gálaesten többen is felléptek, nem csak a JYJ adott elő a dalaiból, voltak tradicionális énekesek, jazz előadók, és tánc meg zenei fellépők is. Az egészben pedig az volt a legjobb, hogy a jegyek árát egy gyerekkórháznak utalták át.

Fáradtan buszoztam haza. Jaejoong egész este azt bizonygatta, hogy haza fog vinni, de folyamatosan bájcsevegnie kellett, így inkább elköszöntem tőle éjféltájban, és egyedül indultam útnak. A kezemben egy babarózsaszín rózsaszálat szorongattam, amit a búcsúkor a kezembe nyomott, és a virág azonnal szemet szúrt Seungah-nak.

– Miért kapsz te folyton virágot Jaejoongtól? – fújtatott dühösen, és a telefonjára meredt. – Nekem meg fel sem veszi a telefont.

– Figyelj, unnie, szerintem jelzésértékű, hogy nem válaszol a hívásaidra. – Fogalmam sem volt, hogyan kezdjek bele a vallomásba. El kellett mondanom neki, hogy Jaejoonggal ismerkedünk, de mivel én magam se tudtam pontosan, hogyan definiáljam azt, ami közöttünk van, féltem, hogy félreértené.

– Azt akarod mondani, hogy ennyi voltam neki? Szerinted máris talált egy újabb áldozatot? – Seungah dühösen felszisszent, és hátrasöpörte vörös tincseit, mintha ez lenne a legnagyobb problémája. – Remélem, hogy a torkán akad. – Sugárban köptem ki a vizet, egyenesen a hűtő krómozott felületére, de Seungah félreértette a reakciómat. – Mármint a csajnak – helyesbített.

– Aha… – nyögtem vöröslő ábrázattal, és egy papírtörlővel letöröltem az elrondított ajtót. – És nem félsz tőle, hogy valaki olyannal kezd el kavarni, akit ismersz? Mit csinálnál egy ilyen helyzetben?

– Valakivel, akit ismerek? – töprengett el egy pillanatra, majd elővette az átlátszó körömlakját és átszaladt a körmein. – Az attól függ, hogy milyen viszonyban vagyok vele. Ha mondjuk egy kollega, akkor nem húznám fel magam annyira, de mondjuk, ha nagyon jóban lennénk, tutira úgy venném, mint egy árulást. Még ha nem is tehetne róla. Szörnyű lenne nézni, hogy őt falja az a disznó, miközben nemrég még az én bugyimban matatott.

Utáltam, hogy Seungah ilyen nyíltan beszélt. Őszintén, egyáltalán nem érdekelt, hogy Jaejoong mit csinált a bugyijában, de mivel lapátra került, Seungah már kibeszélheti. És a barátnőmet ismerve, nem fogja sokáig magában tartani a tapasztalatait.

– Amúgy kellemes csalódás volt a srác. Azok, akik ilyen híresek, és ilyen helyesek, sokszor alulteljesítenek élesben. Jaejoongnak azonban nem volt problémája, végig ő irányított, és nagyon jól tettem, hogy hagytam magam.

– Seungah, mi még mindig együtt dolgozunk… – nyögtem fel zavartan, és még mindig nem tudtam, hogyan mondjam el neki az igazságot.

– Jaj, bocsi! Mindig elfelejtem, hogy vissza kell fognom magam.

Több lehetőséget is végigzongoráztam, hogyan kellene elmondanom, de mindegyik katasztrofálisan végződött. Seungah ki fog akadni. Nem fog beszélni velem, megjegyzéseket tesz majd, és biztosan porig rombolja az amúgy is kicsi önbizalmam.

– Amúgy hol voltál az éjjel? Nem jöttél haza.

– Yoochun szülinapját ünnepeltük, és végül olyan sokat ittunk, hogy ott maradtunk Junsunál.

– Sokat inni? Te? Ki volt az a galád, aki engedte?

– Jaejoong. Folyton adogatta nekem a poharakat, és végül közösen támogattuk egymást.

Seungah felkacagott, majd becsavarta a körömlakk kupakját, és mosolyogva felém fordult. A tekintetében pajzán fény égett.

– És mitől pirulsz ennyire? Történt valami? Az ilyen partikon mindig van egy pont, ahol eldurvul a hangulat. Csak nem volt valaki melletted az ágyban?

– Öhm…hát…szóval… – annyira zavarba hozott, hogy össze-vissza kalimpáltam magam előtt, és egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni rendesen. – Tényleg volt, de nem történt semmit. Csak aludtunk.

– Yoochun ilyen udvarias lenne?

– Yoochun? – kérdeztem vissza értetlenül, aztán eszembe jutott, hogy Seungah a fejébe vette, hogy randizunk a színész-énekessel. – Nem, dehogy is! Jaejoonggal aludtam.

– Részeg disznó! – szisszent fel Seungah, és már egyre kevésbé érdekelte a parti részletei. Nem tudtam eldönteni, hogy jobb-e, ha így hagyom a dolgot, vagy végre tiszta vizet öntök a pohárba.

A telefonom hevesen villódzott a kezemben, és folyamatosan kaptam a hülyébbnél hülyébb képeket Yoochuntól. Jaejoonggal vagy nekem produkálták magukat, vagy felöntöttek a garatra. Reméltem, hogy az előző áll fent, mert ha nem, akkor zsinórban második napja lennének részegek. Aztán akadtak olyanok is, ahol Junsu is beállt a hülyéskedésbe, és megpróbálta túlszárnyalni a hyungjait.

Mire felnéztem a telefonomból, Seungah már bezárkózott a szobájába, és abból ítélve, hogy milyen hangosan bömböltette a rádiót, nem akart beszélgetni.

Elég keveset aludtam az éjjel, folyamatosan azon agyaltam, hogyan tálaljak ki Seungah-nak. Reggelinek a legfinomabb rántottát készítettem el, de nem várhattam meg, hogy felébredjen, rohannom kellett a kiadóhoz.

Jaejoongnak abban igaza volt, hogy este nincs kötelező programunk, de addig annál több. Néha csodálkoztam, hogy ennyi munkájuk akad. Rengeteg interjút készítettek velük, de mindig olyan ügyesen dobták fel őket a netre, hogy a rajongóknak fel sem tűnt a mennyiségük. Azoknak viszont, akik részt vettek benne, teljesen más tapasztalatuk volt erről. Nekem, személy szerint az, hogy ez szinte kibírhatatlan. Jaejoong az egyik helyről rohant a másikra, és arra is alig maradt ideje, hogy wc-re elfusson, a reggelijét is délután kettőkor fogyasztotta, az ebédet pedig azonnal kihagyta. Mire eljutottunk az utolsó megpróbáltatásig, már alig állt a lábán. Sápadt volt, láttam rajta, hogy szédül, és verte a víz. Leerőltettem pár falatot a torkán, de az egész videóban hallgatott, és utána sem lett jobb a hangulata.

– Oppa, halasszuk el a mozit, és inkább menj haza pihenni! – álltam elő a tervemmel, miközben lemostam róla a sminket, de hallani sem akart róla.

– Jól vagyok – bizonygatta, de ahogy lekerült róla a jótékony fedőréteg, még haloványabb lett az arcbőre.

– Én így nem megyek veled sehová.

– De már mindent elrendeztem! – emelte fel a hangját szinte hisztérikusan. Remegett a keze, és minden erejével küzdött azért, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy eltervezte, de nem mertem ilyen állapotban rábízni magam. Biztosra vettem, hogy a rajongók szagot fognak majd, és ha Jaejoongnak az is kihívás, hogy állva maradjon, nem fog tudni vigyázni ránk. – Nem mondhatod le! Érted? Nem mondhatod le! Hallod? – úgy rángatta a pólóm ujját, mint egy ötéves, és ijesztően csillogott a tekintete.

A homloka tüzelt, a mondatai egyre összefüggéstelenebbekké váltak, és a sírás határán állt. Megpróbáltam megnyugtatni, és biztosítani arról, hogy minden rendben lesz, de alig akart elengedni. Végül Gayoon segített be, elrohant helyettem Yoochunért.

– Mi a baj? – fékezett le mellettünk a segítség. Hevesen kapkodta a levegőt, és a nyakán izzadtságcseppek csorogtak. Akárhonnét jött, nagyon messze lehetett.

– Jaejoong-shi lázas, makacs, és egyre hisztérikusabban viselkedik. Nem tudnál csinálni vele valamit?

Yoochun egy határozott mozdulattal felnyalábolta a barátját, majd kitámogatta a férfimosdóba. Amikor visszajöttek, Jaejoong arca fényesen csillogott, és az álláról csöpögött a hidegvíz. Még mindig nem tudott rendesen megállni a lábán, de a hisztéria helyett csak maga elé motyogott.

– Hazaviszem – jelentette ki Yoochun, és megkérte a fodrászát, hogy hozza utána a kabátját. – Ne aggódj, jól lesz, csak kimerült. Néha előfordul.

Yoochun úgy mondta, mintha mindennapos lenne, de én még sosem láttam ilyen állapotban. Akárhogy is csinálta, nagyon jól titkolta előlem, mert bár rengeteg mindenen keresztülmentünk együtt, ez teljesen új volt számomra.

Nyolcig bírtam információk nélkül. A lakás minden szabad négyzetméterét bejártam, és Seungah majd megőrült a járkálásomtól, mire végre eldöntöttem, hogy felhívom Yoochunt. Sokáig csöngött ki, de végül egy álmos, és fáradt hang beleszólt a készülékbe.

– Hogy van Jaejoong? – kérdeztem azonnal. – Jobban érzi már magát?

– Lement a láza, és aludt pár órát, de teljesen rápörgött, hogy nem tud elvinni moziba. Nyugtasd már meg, kérlek, mert én nem bírok vele.

A telefon átkerült a beteghez, akinek már a köszönéséből tudtam, hogy extra morcos. Megpróbáltam megnyugtatni, hogy nem haragszom rá, amiért rosszul lett, és sokkal fontosabb az, hogy meggyógyuljon, mint a megbeszélt programunk, de ő ezt teljesen máshogy gondolta.

– De akkor is! – makacskodott tovább. – Megígértem, hogy elviszlek randizni, és nem tudom teljesíteni. Egy úriember nem tesz ilyet.

– Nem tehetsz róla, hogy kimerültél – bizonygattam már ezredszerre, de meg sem hallotta. Végül kénytelen voltam felajánlani egy B opciót. – Jó, akkor mit szólnál hozzá, ha átmennék? Viszek filmet, és még biztonságosabb is lesz, mint odakint. Na? Mit gondolsz?

– Rendben – vágta rá azonnal. – Akkor főzök valamit, és már rögtön vacsorázhatunk is. Mi a kedvenced?

– Te jó ég, nehogy főzz! – csaptam a homlokomra. Jaejoong lelőhetetlen volt. – Rendeljünk inkább kínait.

– Kínait? Egy randira? Dehogy is! Az milyen spórolás már! Mintha sajnálnám rád az időm meg a pénzt. Viccelsz? Minimum főzök neked, ha már elcsesztem az eredeti tervet.

Egy dolgot örökre megtanultam ebből a telefonbeszélgetésből, ha Jaejoong elhatároz valamit, az isten se beszéli le róla. Megpróbáltam a lehető legegyszerűbb ételt ajánlani neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltse a konyhában, de hatalmasat kellett csalódnom. Nem elég, hogy főzött, de gyertyákat is gyújtott, és abból ítélve, hogy a porszívó fémcsöve ott maradt a kanapénál, még takarítani is nekiállt.

Igazán értékeltem, hogy ennyire lelkes, és ilyen tökéletes randit szeretne összehozni, de közben mérhetetlenül aggódtam is érte. Igaz, hogy lement a láza, de még mindig sápadtnak, és fáradtnak látszott. Mondjuk, ez nem akadályozta meg abban, hogy a lehető legszexibb pólóját vegye fel, ami elég kivágott ahhoz, hogy beindítsa a fantáziám, és a haját is formára szárította.

– Jól nézel ki – dicsértem meg, miután lesegítette rólam a kabátot.

– Ugyan – legyintett, és a derekamra fűzte a karjait. – Itt te vagy a gyönyörű.

Nem akartam veszekedni vele, így inkább meg sem szólaltam. De hogy kettőnk közül én lennék a gyönyörű… Ezt igazán nem hittem el. Mégis csak Kim Jaejoongról beszéltünk! Még fél hullán is megnyerte egy szépségversenyt! – csóváltam meg a fejem, és engedelmesen leültem az étkezőasztalhoz.

Jaejoong kész ételkölteményt tett le elém, és hiába mondtam neki többször is, hogy nem szoktam sokat enni, folyamatosan újabb adagokat hozott. A második repeta után kezdtem érteni, hogy miért hívta néha Yoochun anyucinak. Jaejoong úgy tömte belém az ételt, mint egy jó nagymama, miközben ő alig evett valamit.

– Oppa, ha nem állsz neki a saját tányérodnak, egy falatot sem eszek többet a főztödből – csattantam fel. Meglepett szemekkel bámult rám, gondolom, nem volt hozzászokva, hogy az evőpartnerei szabályokat szabjanak neki, de elég jól nevelték ahhoz, hogy ne ellenkezzen. Szépen csendben megette az adagját, majd friss lendülettel etetett tovább.

Mire végre eljutottunk a kanapéig, szinte gurultam. Jól esett másfél órán át ülni, és azt sem bántam, hogy Jaejoong azonnal meg akarta nézni a második részt is. Három óra alatt eléggé megemésztettem ahhoz a vacsorát, hogy ne okozzon nehézséget a beszéd. Korábban annyira el voltam foglalva a hasamban tomboló csatával, hogy alig válaszoltam Jaejoong kérdéseire.

– Amint időnk lesz rá, elviszlek igazi moziba, jó? – kérdezte, miután kiette az utolsó pattogatott kukoricát is a tálból.

– Nekem ez is megfelelt. Sőt, talán még jobban is éreztem magam. Nem kellett folyton azon aggódnom, hogy lesnek-e ránk.

– Én azért el foglak vinni – kötötte az ebet a karóhoz, majd újratöltötte a borospoharát. Az ital valahol az első film háromnegyedénél került elő, és Jaejoong boldogan kortyolt a sós rágcsa mellé. Nekem túl bizarr párosítás volt, így inkább az egész tálat átpasszoltam neki, és csak néha ittam a vörös nedűből, hogy ne száradjon ki a szám.

Mire az óra elérte az egyet, a bolond is láthatta, hogy becsiccsentettem. Jaejoongon meg sem látszott az ital, neki ez még csak alapozás volt, de én rendesen kitárulkoztam. Mindenen röhögcséltem, és olyan sztorikat meséltem el neki, amit sosem akartam felfedni, ráadásul magamtól vetkőztem. Először a pulcsim dobtam le, majd az alkoholtól annyira kimelegedtem, hogy követte a blúzom is, és végül egy szál trikóban ültem a sötét kanapén, a papucsot lerúgtam a lábamról, és a harisnya is csak azért maradt fent, mert túl nehéz lett volna lehúzni.

– Talán nem kellene többet innod – tette a pohár tetejére a kezét Jaejoong, amikor önteni akartam a borból, és lassan kivette a kezemből az üveget is. – Nagyon nem bírod az alkoholt.

– Én tökéletesen bírom, csak elszoktam tőle – bizonygattam vigyorogva, és közelebb ültem hozzá.

Jaejoong élvezte, hogy a vállaiban kapaszkodok, és szinte a fülébe susogom a hülyeségeimet, de a hangulatom olyan gyorsan változott, hogy a következő pillanatban már a karfán ültem, és majdnem megfulladtam a nevetéstől.

– Szóval, mi is olyan vicces? – próbálta meg felkapni a fonalat a zavart házigazda.

– Csak eszembe jutott egy kép. A TVXQ-ról szólt, meg a piáról. Hogy mindnyájan képviseltek egy fokozatot. A Homin páros a normális, Yoochun a jó, te vagy a professzionális, és Junsunak külön „Junsu-szintje” volt. Valahogy a béke segge alatt kettővel – nevettem fel, és bár Jaejoong arca megkeményedett, amikor kimondtam a TVXQ-t, a végére felengedett, és velem együtt kacagott.

– Mondjuk, ez tényleg így van. Yoochunieval mi már jóval a vonal fölött vagyunk. Ez amúgy elég szar tud lenni, mert rengeteget kell innunk ahhoz, hogy kiüssük magunkat. Rossz a májunknak, rossz a pénztárcánknak, és rossz a hírnevünknek is, de ennyi szégyenfoltot még be tudunk vállalni.

Nem akartam emlékeztetni rá, hogy a rajongók azért sem lelkesednek túlzottan, hogy dohányoznak, de Jaejoong legalább odafigyelt a kamerákra. Yoochunt meg egy cseppet sem érdekelte, hogy mit gondolnak a szenvedélyeiről, simán dohányzott az utcán, és el sem rejtette a füstölgő rudakat a képeken.

Jaejoong szája édes és forró volt, és nem emlékeztem rá, hogy mikor csókolt meg, csak arra eszméltem fel, hogy teljesen a derekára fűztem a lábam. Az ajkai elindultak a nyakamon, és hűvös nyálcsíkot hagyott a nyelve, ahol végignyalt a bőrömön. Forgott velem a szoba, és hihetetlenül melegem lett, így inkább lehunytam a szemem, és megpróbáltam kiélvezni a pillanatot. Jaejoong a trikóm által szabadon hagyott bőrfelületet kóstolgatta a mellkasomon, miközben az ujjai bekúsztak az anyag alá. Ahogy feltűrte az anyagot, nemsokára a csókjai is követték a kitapogatott utat, és szépen lassan lekerült rólam a trikó is.

– Jae…joong… – sóhajtottam fel, amikor végignyalt a hasamon, és hirtelen kívülről láttam magam. Ahogy ott fekszem megsemmisülve, és hagyom, hogy kényeztessen. Aztán a látomást felgyorsult, mintha feltekerte volna valaki a tempót, és nagyon gyorsan elérkeztünk odáig, ahol már kétesélyes, hogy nemet mondhatnék. Mint akit arcon löttyintettek egy vödör vízzel, úgy tértem magamhoz, és elkapjam Jaejoong kezét, amikor le akarta húzni rólam a szoknyát. – Ne! Álljunk meg!

– De hát még rengeteg ruha van rajtunk – mosolyodott el, és bíztatóan simogatta a kezem, de hiába várt arra, hogy eleresszem.

– Nem akarom. Fejezzük be!

– Jó, nyugi – emelkedett fel, és engem is ülőhelyzetbe húzott. – Nem csinálunk semmit, amit nem akarsz.

Engem is meglepett, hogy milyen zaklatottá váltam, aztán az egészet a pia rovására írtam. Zavartan kapkodtam össze a ruháimat, készen arra, hogy elhúzzam a csíkot, de Jaejoong nem eresztette a karom. Határozottan tartott, de az arca nyugalmat árasztott.

– Ne menekülj! Kérlek… – lágyan végigsimított az arcomon, majd kivette a ruhákat a kezemből, és a földre dobta. – Ne rohanj így el!

Lesütöttem a pillantásom, és mindent megadtam volna azért, hogy pár pillanatra egyedül maradhassak, és kiszellőztethessem a fejem. Minden gondolatom annyira kusza volt, hogy egy szót sem értettem belőle, miközben tisztában voltam vele, hogy nagyon kínos szituációban csücsülök.

– Maradj itt éjszakára – kérlelt Jaejoong, és az államnál fogva megemelte a fejem. – Kérlek…

– De nem tudok semmit adni neked…

Jaejoong kacajától még kellemetlenebbül éreztem magam, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben, de mivel ez nem adatott meg, csak magamban ismételgettem, hogy mekkora idióta vagyok.

– Nagyon rossz tapasztalatod lehet a férfiakkal, ha azt hiszed, hogy csak akkor maradhatsz, ha lefekszel velem – söpört ki egy tincset az arcomból. – Vagy megint engem nézel ilyen rossz embernek?

– Nem, dehogy is! – feleltem kétségbeesetten, de a széles mosoly az arcán megnyugtatott kissé.

– Akkor jó. Én is így gondoltam – suttogta, és bezárta közöttünk a távolságot. Nagyon könnyűnek éreztem magam a csókja után, mintha minden súlyomat elvesztettem volna, és csak lebegnék a föld fölött.

Felsikkantottam, amikor a karjába kapott, és bár elég nehézkesen sikerült így függőlegesbe küzdeni magunkat, végül sikerrel járt. Könnyedén tartott a hálószobába vezető úton, de én reflexből elkezdtem aggódni a súlyom miatt. Az aggodalom kiülhetett az arcomra, mert Jaejoong folyamatosan kacarászott, és néha dobott rajtam egyet, mintha demonstrálni akarná, hogy meg sem kottyan neki, hogy cipeljen.

– Ismerős? – kérdezte, amikor beléptünk a hálószobába. Persze, hogy ismerős volt. Nem egyszer aludtam már vele, de úgy még sosem, hogy közben udvarolt. Így teljesen más érzés volt bebújni a takaró alá. A teste szorosabban simult az enyémhez, a karjai óvóbbak voltak, és régen biztosan nem puszilgatta a nyakam.

– Így nem tudok aludni – szuszogtam dühösen, de nem tágított, a kezei is útnak indultak, bár szigorúan a hasamon siklottak fel s alá, mintha se lejjebb, se feljebb nem lenne engedélyük elkalandozni.

– Olyan nehéz visszafognom magam – morogta pár centire a fülemtől. Hihetetlenül erotikus volt a hangja, és a lehelete cirógatta a pihéket a nyakamon.

– Így végképp nem fogok tudni aludni – figyelmeztettem. – Oppa, kérlek. Kezd fájni a fejem.

– Jaj, csak a fejfájós trükköt ne! – nyögött fel tetetett fájdalommal. – Akkor inkább nyugton maradok.

Azonnal magyarázkodni kezdtem, hogy komolyan fáj a fejem, és nem csak azért mondom, hogy lekoptassam, de újra magamat égettem le.

– Baby, csak vicceltem. Nyugi. – Jaejoong egész este nagyon jól szórakozott rajtam, csak én ástam a képzeletbeli sírom.

Egy dolgot azonban megfogadtam; következőleg jobban odafigyelek az alkoholfogyasztásomra. Még pár ilyen este, és komplett idiótát csinálok magamból – sóhajtottam fel, és összefűztem az ujjaimat Jaejoongéval. Ezt legalább nem rontottam el.