Truthmates - 11. fejezet: A kísérletező

Jinhae:

Rengeteg hosszas munkahét gyötört minket, aztán továbbképzésre küldtek, ami bár izgalmas volt, mert rengeteg újdonságot tanultam, de emiatt nem láttam Jaejoongot. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, és amíg én okosodtam, őt Minji, Junsu sminkese készítette fel a színpadra. Amikor küldött egy képet, ahol az egész szemét feketével kenték, azt hittem a kolleganőm megőrült, de aztán Jaejoong megnyugtatott, hogy már vége a fotózásnak, és ő rontotta így el a gondosan megfestett könnycseppeket.

– Hiányzol – búgta a telefonba, és szinte láttam magam előtt, ahogy gyerekesen legörbül a szája. – Mikor jössz már vissza?

– Még pár nap.

– És legalább szép a szálloda?

– Elég jó.

Nem mertem elmondani neki, hol szálltunk meg, mert képesnek tartottam rá, hogy munka után kocsiba üljön, és levezessen hozzám.

– Yoochunnal elmegyünk bulizni az este, és nagyon remélem, hogy nyugton hagynak a rajongók. Ez a hét borzasztóan húzós volt, szeretnék kicsit kikapcsolni.

– Legyetek óvatosak, és figyeljetek oda, hogy ne igyatok túl sokat!

– Csak annyi pénzt viszek el, amitől még magamnál leszek, jó, anyuci? – szemtelenkedett. Hihetetlenül felelőtlenül tudtak viselkednie Yoochunnal. Nem attól féltem, hogy részegen autóba ülnek, mert már azelőtt odarendelik a sofőrt, hogy kimennének az ajtón, inkább attól tartottam, hogy leütnek egy megszállottat. Hatalmas balhé lenne egy ilyen esetből.

– Anyuci meg fogja rángatni a füled, ha nem viselkedsz – fedtem meg játékosan, és nem kerülte el a figyelmemet az öblös nevetése.

– Most inkább nem mondom ki, mi jutott eszembe, mit rángathatnál még...

– Kim Jaejoong, hogy lehet ennyire perverz? – kiabáltam fejhangon a készülékbe, és éreztem, hogy olyan vörös az arcom, mint egy ráké. Szörnyen mocskos fantáziájú pasit fogtam ki magamnak.

– Úgy, hogy rohadtul hiányzol. Veled akarok lenni. Mindenhogyan.

Néha nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan utalgat-e, vagy csak őszinte. A színvallást követően egész jól alakult a nemi életünk, aztán körülbelül egy hete megint mélyponthoz értünk, és nem akartam újra veszekedni. Jaejoong türelmesnek tűnt, de legutóbb is derült égből csapott le nála a villám.

– Bébi, ha hazajössz, lesz neked egy meglepetésem – váltott témát.

– És mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian. Jaejoong ritkán vett ajándékot nekem, bár ebbe szerepet játszott az is, hogy már az elején kijelentettem, hogy nem érdekel a pénze, és jobban örülnék neki, ha drága csecsebecsék helyett a szeretetével kedveskedne.

– Ha elmondanám, nem lenne meglepetés – oktatott ki kedvesen. Éppen belekezdtünk volna a szokásos cukiskodásba, amikor úgy robbant közénk a bomba, hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont. – SZIA, JINHAEEEEEEE!!! – üvöltött bele a telefonba Yoochun, aztán hallottam egy nagy csattanást. A legidősebb valószínűleg megnevelte rakoncátlan dongsengjét.

– Szia, Yoochun. Hogy vagy? – érdeklődtem, miközben még mindig csengett a fülem.

– Fáj egy kicsit a hátam, ahol Jaejoong hyung tenyere eltalált, de ettől eltekintve minden oké. Este inni viszem, remélem, nem gond.

– Yoochun, add már vissza a telefonomat! – hallottam a távolból Jaejoong hangját, majd némi recsegést, és fojtott mérgelődéseket. Úgy sejtettem, éppen egymást gyepálják a készülékért. – Kicsim, mindjárt visszahívlak – szólt bele Jaejoong, aztán megszakadt a vonal.

Amíg vélhetően összeverték egymást, előkészültem a fürdéshez. A szállodai szoba fényűző volt a világos falaival, és az arany szegéllyel, ami a plafont határolta. Igazán hálás voltam, amiért ilyen szép helyre küldtek. Minden posztról csak egyetlen ember mehetett a tanfolyamra, mert többszörös túljelentkezés volt, és a vezetőség ragaszkodott hozzá, hogy én menjek, ha már az előző években folyton kihagytam ezeket.

– Itt vagyok – lihegett bele a telefonba Jaejoong. – Tisztára, mintha az oviban lennék. Yoochun egy hatalmasra nőtt gyerek.

– De nem bántottad nagyon, ugye?

– Ugyan, dehogy! Pár fog, egy törött ujj, és két marék haj… Nem nagy ügy.

– Ugye csak viccelsz?

– Persze! – kacagott fel Jaejoong. – Kikaptam a kezéből, és rávágtam egyet a vállára. Ennél nagyobbat sose kapjon!

Irigyeltem őket. Olyanok voltak egymásnak mint a testvérek, bezzeg én nem tudtam rendes baráti kapcsolatot kiépíteni. Gayoonnal eltávolodtunk egymástól, mióta egy helyen dolgozunk, Seungah pedig csak magával törődik. Pedig úgy szerettem volna egy olyan barátot, mint Yoochun. Kár, hogy öcs helyett nem húga van.

– Lassan elmegyek fürdeni – néztem az órámra egy fél óra múlva. Vánszorogva közeledett a mutató a nyolc órához, és Jaejoongnak is indulnia kellett.

– Nyugodtan kommentálhatod, hogy mit csinálsz. Azt mondják, jó a képzelőerőm.

– Igen? Kik mondják?

– Mindenki. Művész lennék, vagy micsoda.

Jaejoong csak nagyon sokára ment bele abba, hogy letegyük, és egészen elfáradtam a telefonálásban.

Miután lezuhanyoztam, elnyúltam a hatalmas franciaágyban, és előkerestem a képeket, amikkel Jaejoong az utóbbi napokban bombázott. Szándékosan az őrületbe akart kergetni, és félmeztelen képeket küldött. Volt, amelyiken az ágyban feküdt, és rám kacsintott, és volt olyan is, ahol egy szál törölközőben fotózkodott, és az izmos testén még ott gyöngyöztek a vízcseppek.

Tudtam, hogy le kell győznöm valahogy a gátlásaimat, de azonnal elöntött a szégyenérzet, ahogy végigsimítottam a mellemen. A telefont a matracra dobtam, mert úgy éreztem, a félmeztelen pasim figyel a képernyőről, és ettől csak még jobban zavarba jöttem. De valamit tennem kellett, és Seungah is azt tanácsolta, hogy először ismerjem meg a saját testem.

Még sosem csináltam ilyesmit, ez a dolog valahogy kimaradt az életemből, de úgy gondoltam, jót tesz. Feltüzelt, ha arra gondoltam, hogy Jaejoong keze teszi meg ugyanazt az utat, amit az enyém, de közben nem volt ott valójában, és ettől el tudtam lazulni.

Már eljutottunk addig együtt, hogy lemeztelenedjünk, sőt, Jaejoong ott is hozzám ért, ahol korábban még senki, de a behatolási kísérletei őrjítően kellemetlenek voltak, így inkább nem feszegettük egy ideig. És minél többször próbálkoztunk, annál rombolóbb lett a csalódottság. Az utóbbi pár alkalommal Jaejoong már meg sem próbált rávenni, hogy érjek hozzá, egyszerűen elment a fürdőszobába, és morcos szemöldökkel tért vissza.

Elfáradtam az esti „gyakorlástól”, és nem kellett ringatni, reggelig fel sem keltem. Amikor magamhoz tértem, a bolyhos köntös teljesen rám csavarodott, és összekócolódott a hajam. Egy gyors arcmosás, és némi hidratálókrém után jobban festettem, de az első előadást szinte egy az egyben elbambultam. Szedd össze magad, Jinhae! – figyelmeztettem magam, de azért az órámra néztem. A képernyőn még mindig a félmeztelen Jaejoong szemezett velem. Reméltem, hogy senki nem vette észre.

Yoochun:

Rossz volt nézni, amit Jaejoong művelt a diszkóban. Hogy teheti ezt Jinhae-vel? – zakatolt a fejemben, és hiába próbáltam beletemetkezni a csinos barnába az oldalamon, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy Jaejoong keze a lányt tapogatja. Végigsiklott a csontos háton, odaszorította magához a karcsú testet, hogy érezze a dús keblek puhaságát, és többször végigcirógatta a rózsaszín ajkakat, valószínűleg azzal a szöveggel, hogy elkenődött a lány szájfénye. Ha szingli lenne, egy cseppet sem idegesítene, hogy kit szed fel, de így, hogy tudtam, milyen csodás barátnője van, felcseszte az agyam. Amikor pedig szóvá tettem, még neki állt feljebb.

– Yoochun, csak táncoltunk – védekezett. Ha az én csajom így táncolna egy sráccal, tutira kiakadnék, de persze ez az érvelés sem hatotta meg. – Ne rinyálj már! Nem csaltam meg. Táncoltam egy lánnyal. Hűha!

Jaejoong már elég részeg volt, de ettől még nem bocsátottam meg neki, inkább kirángattam a friss levegőre, hogy szívjon egy nem éppen friss cigit, hátha kitisztul némileg a tudata.

A dohányzás azonban nem úgy alakult, ahogy terveztem. Jaejoong először egy szót sem szólt, de pattogott az ér a homlokán, gondolkodott.

– Yoochun, ezt már régóta meg akartam kérdezni, de mi a faszt izgat téged az én barátnőm?

Ezzel megfogott. Mert az igazat mégsem mondhattam el neki, hogy szerintem Jinhae ezerszer jobb partnert érdemel nála, mint amilyen mondjuk én lennék, ahogy azt sem vallhattam be, hogy már sokkal előtte tetszett nekem a sminkese.

– Barátok vagyunk, és nem szeretném, hogy baja essen.

– És gondolod, hogy velem baja esne?

– Azok után, hogy hajnali kettőkor felhívott sírva, hogy menjek érte, mert kidobtad a lakásodból… Őszintén? Igen.

Jaejoongnak most már nem csak a homlokán lüktetett az ér, hanem az állán is, ami különösen veszélyes volt. Ismertem már régről, és mindig fohászkodtam az éghez, hogy ellenem sose lépjen akcióba. Amikor Jaejoong ennyire felbaszta magát anno, úgy üvöltözött Changminnal, hogy nem csak az amúgy nagypofájú legfiatalabb bújt utána sírva Yunhóhoz, hanem negyed óra nyugi után a berekedt Jaejoong is. Félelmetes volt nézni, mintha megőrült volna, és a legundorítóbb dolgokat vágta a másik fejéhez, pedig nyilván csak a benne felgyülemlett feszültség robbant ki a testéből. De attól még rohadtul be voltunk ilyenkor szava Junsuval. A JYJ történetében még nem láttam Jaejoongot ebben az állapotban, de most nagyon közel állhatott hozzá.

– Szerinted én bántanám? – kérdezte a hurrikánharag előtt, és okosan kellett válaszolnom, ha nem akartam tepsiben hazamenni.

– Hyung, szerintem te sose tudnád önszántadból bántani Jinhae-t – nyugtattam meg, de sajnos nem volt annyira részeg, hogy ne vegye észre az önszántadból beékelést, és a szemöldökei majdnem teljesen felkúsztak a hajának takarásába. – Jinhae viszont nagyon érzékeny, és talán úgy is megbántod, hogy nem is gondolsz arra, hogy megbántod.

Nyakatekert volt, az biztos, de annyira aggódtam, hogy ennyire tellett, és úgy tűnt, bevált. Jaejoongnak is eltartott egy ideig az italgőzös állapotával, hogy megértse a mondandóm jelentését, és végül elnapolta a kiherélésemet.

– Én nem érzem megcsalásnak azt, amit csináltam, de lehet, hogy igazad van abban, hogy Jinhae annak látná, úgyhogy nem táncolok többet így más lányokkal.

Úgy éreztem magam, mint aki feltalálta a teleportálást, vagy minimum az nyolcadik érzéket – már ha van hatodik, meg ötödik –, és egész este gondosan ügyeltem arra, hogy ne jártassam feleslegesen a pofámat. Jaejoong legalább visszavett, és a kedves beszélgetésnél nem haladt tovább a lányokkal.

Ma is írhattam magamnak egy smile-t a virtuális legjobb barát ellenőrzőmbe.

Jaejoong:

Jinhae nélkül ezerszer rosszabb volt a munka, mint amúgy, és a szünetekben nem tudtam mit kezdeni magammal, folyton a telefonomat lestem. A sminkesszékben, az autóban, a kanapén, és bárhol képes voltam azt nyomkodni, hogy kontaktban maradjuk. Hiányzott a finom, puha bőre, az apró, meleg tenyere, ahogy körbefogja az arcom, miután felkeni az alapozót, és a tündérien csillogó szemei is.

Ráadásul Yoochun is felcseszte az agyam a folytonos okoskodásával, és hiába tagadta, tudtam, hogy bejön neki a csajom. Ez nem csak azért volt problémás, mert a legjobb barátom, hanem azért is, mert ilyesmiben még nem volt tapasztalom. Sohasem vesztünk össze nők miatt. Ha láttam, hogy tetszik neki valaki, félreálltam, ahogy ő is, de most nem bírtam félretenni a rossz érzésemet. Yoochun randizni vitte a Jinhae-t a piros ruhában, aztán majdnem megcsókolta a konyhában, és azóta is úgy néz rá, ahogy nem szabadna.

Muszáj volt kikérnem Junsu véleményét a dologban, aki általában semmit nem vesz észre maga körül a világban, de valahogy mindig tudja, hogy kik járnak, és mennyire komoly a dolog, és egyáltalán mióta tart az ismerkedés.

– Te, Junsu, szerinted tetszik valaki Yoochunnak? – kérdeztem bizalmasan, miután mindkettőnk sminkjével végeztek, és félreültettek a kanapéra.

– Biztos vagyok benne – bólintott határozottan Junsu, és nem vétettem el a szája szélén végigfutó rángást.

– Te tudod, hogy ki az – rángattam meg a kezét, és amikor megrázta a fejét, felemeltem a hangom. – Junsu, mondd el! – követeltem makacsul, és tovább rángattam a ruháját. Egész nap képes voltam ezt csinálni, ha kellett.

– Hyung, jobb, ha nem tudod! – védekezett Junsu, mire azonnal kockáztattam.

– Jinhae, igaz?

Az, hogy nem válaszolt, tökéletes válasz volt, és már indultam is, hogy ellássam a Soulmate-em baját, de Junsu belekapaszkodott a karomba, és nem engedett el. Majdnem úgy lógott rajtam, mint amikor tizenhat évesek voltunk.

– Hyung, ne öld meg! – könyörgött. – Nem tehet róla. Átengedte neked, nem?

– Nem is tudtam, hogy bejön neki – emeltem meg a hangom, mire egy csomóan felénk néztek, és muszáj volt visszavennem, ha nem akartam, hogy összerakják a képet. Visszahuppantam Junsu mellé, és a kiszabadított karjaimat mérgesen összefűztem magam előtt. – Összedolgoztatok ellenem.

– Dehogy is! – sikkantott fel Junsu, és egy pillanatra elfelejtettem, hogy milyen fájdalmas is ez a fülnek. – Hyung, ez nem igaz.

Akármennyit piszkáltam is Junsut, nagyon szerettem, és talán csak egy hangyányival voltunk kevésbé fontosak neki, mint a családja. Hirtelen rám tőrt a gondoskodás, és elfelejtettem, hogy nem osztott meg velem egy ilyen fontos információt.

– Jól van, nem haragszom.

Junsu győzelemittas mosollyal veregette meg a hátam, de ettől még nem láttam fényesebbnek a jövőmet. Jinhae velem jár, engem szeret, és ha ügyesen viselkedek, ez így is marad, de biztosan kedveli Yoochunt is. Ha mi összeveszünk, őt fogja felhívni, ő fogja megvigasztalni, és talán túl jól is sikerül a könnyitatás… Ahogy ezen gondolkodtam, megint egyre dühösebb lettem, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a barátomban, vagy a barátnőmben bízok-e kevésbé. Végül aztán abban maradtam, hogy jobb, ha nem gondolkodok ilyesmiken, és elfogadom, hogy a barátom elég rendes ahhoz, hogy békén hagyja a csajom, Jinhae pedig elég hűséges ahhoz, hogy ne csaljon meg.

De azért idegesített. Annyira, hogy alig tudtam a munkára figyelni, és még Jinhae-t is az őrületbe kergettem a megszállottságommal. Mindent tudni akartam arról, hol van, mit csinál, kivel beszél, és biztosan egyedül alszik-e. A beszélgetés végére szerintem meg is haragudott rám egy kicsit, de nem tudtam kikapcsolni magam. A zöldszemű szörny beette magát a bőröm alá, és hihetetlen kicsinyességre beszélt rá.

Elvittem Yoochunt csajozni az este. Persze nem csak ketten mentünk, hogy ne legyen annyira átlátszó, elhívtam egy csomó barátomat, aztán fogtam, és felhívtam az összes callgirl számát, amit csak valaha elmentettem a telefonomba, és a parti nagyon gyorsan átalakult orgiává. Párok estek egymásnak mindenki szeme láttára, lengeruhás lánykák lófráltak, vagy táncoltak az asztalon, és Yoochunt is ledöntötte pár kecses láb. Egyedül én maradtam szingli, de most hozzá sem bírtam volna nyúlni bármihez az italomon kívül, mert lekötött az, hogy Yoochun elemezzem. Akármilyen fura is volt ez, tökéletesen ismertük egymást, és tudtam, éreztem, hogy nem kellenek nekik ezek a nők. Nem, neki valaki más kellett…

Teljesen megkergültem. Fel s alá járkáltam a sikátorban, elszívtam egy fél doboz cigit, és fogalmam sem volt, mivel tudnám lenyugtatni magam. Hiszen láttam. A saját szememmel láttam, hogy közömbös.

Azt hiszem, megbocsáthatatlanul sokat ittam, de a pia legalább kikapcsolta az agyam. Ez veszélyes volt, mert rengeteg csinos lány volt körülöttem, és ahogy párolgott a frusztrációm, úgy nőtt a libidóm, de valamilyen csoda folytán nem csináltam semmi ostobaságot. Helyette köszönés nélkül hazafuvaroztattam magam, és a matracomba vertem a fejem, amiért vagyok olyan szerencsétlen, hogy a legjobb barátom bele legyen zúgva a csajomba.

Jinhae:

Amikor kiszálltam a buszból, és gyalog útnak indultam Jaejoong háza felé, a kulcsát már ott szorongattam a kezemben. Amikor indulás előtt a kezembe nyomta, és a lelkemre kötötte, hogy azonnal hozzá menjek haza, azt hittem, rosszul hallok. Az évek alatt kiismerhetett eléggé, ráadásul jártunk is, de meglepett, hogy csak úgy lemásolta nekem a lakáskulcsát. Nem fél, hogy elvesztem, vagy valaki ellopja és utána szabadon bemászkál hozzá? Ezen merengtem, amikor egy vörös, lenyitott tetejű sportkocsi lestoppolt mellettem, és egy elragadóan helyes srác utánam szólt.

– Elvigyelek egy körre, bébi?

Egy kisebb közjáték után, ami abból állt, hogy elpakoljuk valahová a poggyászom, és Jaejoong helyet cseréljen Yoochunnal, beülhettem hátra. Nem az lepett meg, hogy Jaejoong kitörő lelkesedéssel örül nekem, mert én is boldog voltam, hogy láthatom, hanem hogy olyan alaposan csókolt le, a nyitott tetejű – hangsúlyozom N-y-i-t-o-t-t tetejű – autóban, hogy kétség se férjen hozzá, hogy a barátnője vagyok. Bárki megláthatott, bárki lefotózhatott, és egy cseppet sem érdekelte.

– Hyung, meg fognak látni titeket – nevetett fel Junsu hangosan, és beletaposott a gázba.

– Kit érdekel? – kacagott Jaejoong is, és újabb csókot adott, de ezúttal szinte el is döntött a hátsó ülésen vele. – Nekem van a legcsodásabb barátnőm. És csak az enyém.

Ha éppen nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy Jaejoong gyönyörű arcát figyeljem, biztosan nem vettem volna észre az utolsó mondatát követő apró félrenézést. Tényleg csak egy másodperc volt, de úgy mélyedt az anyósülésbe, mintha minimum szíven akarná döfni vele az ott ülőt.

Nem tudhattam, hogy mi történhetett, amíg nem voltam itthon, de Jaejoong birtoklása nem a levegőnek szólt. Ez személyesen Yoochunnak volt címezve.

Amikor Jaejoong következőleg meg akart csókolni, eltoltam, és teljesen elfordultam tőle. Nem akartam, hogy azért szeretgessen, mert ki akarja fejezni, hogy az övé vagyok. Nem vagyunk kutyák, nem kell lepisilnie, hogy megjelöljön.

Természetesen nem vette jó néven, hogy visszautasítottam, és az út további részében duzzogott. Jaejoong amúgy is mesterien tudta űzni a sértődést, de most teljesen túltett magán, és elhittem, hogy tényleg engesztelhetetlenül megharagudott rám. Nem nézett a szemembe, nem beszélt hozzám, még az érintésemre sem reagált, csak fixírozta Yoochun hátát, aki valószínűleg tisztában volt a húsába mélyedő haragos tüskékkel, de hősiesen úgy tett, mintha észre sem venné.

Jaejoong az egész megbeszélés alatt vagy a száját rágta, vagy fészkelődött a székében, és amint vége lett a heti egyeztetésnek, és beszámoltam róla, hogyan alakult a felkészítés, ő volt az első, aki távozott. A dohányzóban találtam meg.

– Jaejoong, mi van veled ma? Miért viselkedsz így?

– Hogyan? – csattant fel. – Hogyan viselkedem? Féltékenyen? Idegesen? Dühösen? Sértődötten? Hát kurvára ki vagyok akadva azon, hogy a legjobb barátom odáig van érted, ráadásul, ha jól sejtem, neked sem közömbös, és még mindig én vagyok az, aki vissza van utasítva.

Jelen esetben megpróbáltam úgy kezelni Jaejoongot, mint egy hisztis barátnőt, akit éppen marcangol a „mi van, ha…?”, de elég nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy igaza van. Yoochun kétszer is randizni hívott, meg akart csókolni, én is kedvelem, és tényleg visszautasítottam Jaejoongot az autóban, de mégis mit várt?

– Láttam, hogy azért csókolgatsz csak, mert be akarod bizonyítni Yoochunnak, hogy a tiéd vagyok. Ilyen csókot pedig nem akartam.

– Nem csak azért – lépett oda hozzám, és letette a cigarettáját a hamuzóba. – Tényleg hiányoztál. Pokolian. Szörnyű volt nélküled.

Engedtem, hogy megcsókoljon, és örültem, hogy most nem akar belepasszírozni semmibe. Gyengéd volt, törődő, és hihetetlenül édes. Nekem is nagyon hiányzott, hogy mellettem legyen.

– Megpróbálok kevésbé féltékeny lenni, csak nagyon nehéz ezt a helyén kezelnem. Még sose jött be Yoochunnak a csajom.

– És mit számít, ha bejövök neki? Veled járok, nem? Csak ez számít.

Szerettem volna, ha Jaejoong elhiszi, hogy tényleg csak ez számít. Nem voltam hűtlen típus, és tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van, de a féltékenység teljesen elvette az eszét. Mondjuk, ha belegondoltam, hogy Seungah, akit Jaejoong már kívülről-belülről ismer, újra közelebb kerül hozzá, hát, nekem se kellett a szomszédba mennem indulatért.

– Ma nincs semmi munkánk. Nem jössz át? – kérdezte Jaejoong búgva, és szorosan magához ölelt.

– Eredetileg is oda indultam.

Fogalmam sem volt róla, hogy mikor léptünk ki az ajtón, de abban biztos voltam, hogy hamarabb Jaejoonghoz értünk, mint szoktunk, és ebben nagy szerepet játszott a sportautó. Az emeleti lakás hihetetlenül messzinek tűnt, de valahogy felértünk, aztán, ahogy átléptük a küszöböt, elszabadultak az energiáink. Jaejoong felkapott, és cipőstül vitt az ágyba, de ahogy bekerültem a hálójába, már nem kapkodott annyira, levette rólam a cipőt, és végigcsókolta a lábam.

Összekoccant a fogunk, ahogy mind a ketten csókért hajoltunk, de egy gyors mosolygás után Jaejoong áttolta a nyelvét a számba, és amíg bejárta az ismerős szegleteket, feltolta rajtam a ruhát, és a következő levegővételkor le is húzta rólam. Ezerszer jobb érzés volt, ha ő ért hozzám, mint amikor a szállodaszobában elképzeltem, és nagyon hamar lángban égett a testem. Hozzá hasonló vehemenciával szedtem le a pólóját, és először a vállát kezdtem csókolni, majd ahogy haladtam lejjebb, úgy fordítottam át a hátára, hogy teljesen hozzáférjek a felsőtestéhez. Végigcsókoltam a kemény mellizmokat, a kidolgozott kockákat a hasán, és hogy ne álljak meg teljesen a derekánál, ahogy a sarkamra ültem, lehúztam a nadrágját is, majd a zoknikkal együtt elhajítottam a szoba végébe.

Hihetetlenül jó érzés volt a karjai között lenni, elveszti a csókjaiban és az érintéseiben, miközben egy cseppet sem aggódtam azon, mi lesz a következő lépés. Teljes nyugalommal hagytam, hogy történjenek az események, mert semmire sem vágytam jobban, csak hogy végre mellette legyek. Szörnyű volt ez az egy hét egyedül. Szörnyűbb a legszörnyűbbnél.

Amikor lehúzta rólam a bugyit, és elkezdett nyalogatni, éreztem, ahogy a forróság felkúszik az arcomra, de nem zártam össze a térdem, vagy próbáltam meg kilökni onnan, hanem élveztem, ahogy örömet okoz.

Ahogy egyre haladt a szám felé, úgy csókolta végig a testem, és hiába volt nappal, és hiába láttam tökéletesen, rátapadtam az ajkára, és felhúztam a lábam a derekára. Jaejoong megdöbbent, éreztem a sóhajából, amit az ajkaim közé lehelt, és csak annyira vált el tőlem, hogy elérje az éjjeliszekrény fiókját.

Nem mondta, hogy szóljak, ha fáj, vagy ha azt akarom, hogy hagyja abba, ahogy azt sem ígérte meg, hogy vigyázni fog rám, de ez mind benne volt a tekintetében, és a csókjában, amit még gyorsan az előtt adott, hogy belém vezette volna magát.

Nem mondhatom azt, hogy nem fájt, de elviselhető volt. Ezerszer jobb ahhoz képest, amit gondoltam róla, és bár inkább Jaejoong irányította a mozgásunkat, néha én is egészen rátaláltam a ritmusra, és hallottam a nyögésein, hogy élvezi az aktivitásom.

Teljesen összefolyt az idő, nem tudom, meddig tartott maga az aktus, és meddig a furcsa remegés a testemben, de amikor legközelebb kinyitottam a szemem, már égett a lámpa, és behúzták a függönyöket.

Kerestem Jaejoongot magam mellett, de csak a takarót markoltam, és az isteni illatok is arról árulkodtak, hogy a konyhában van. Éppen felültem, amikor bejött egy tálcával, és mérgesen rám szólt.

– Mit csinálsz? Azonnal feküdj vissza!

– Csak lefeküdtünk, nem vagyok beteg – érveltem, de Jaejoonggal nem lehetett veszekedni, visszanyomott a párnák közé, és ő is bemászott mellém. Az imbolygó táncát óvatosan az ölébe vette, és az utolsó morzsáig belém erőltette a vacsorát. Hiába lőttem rá rosszálló pillantásokat, lepergett róla, és ugyanolyan gondoskodóan pakolgatta a számba a falatokat, mint korábban.

– Csak gondoskodni akarok rólad – magyarázta, miután megvacsoráztam, és magához szorított. – Nekem adtál valamit, ami nagyon fontos neked, és megpróbálom meghálálni.

– Nem kell meghálálni – motyogtam, és belebújtam az ölelésébe. – Csak szeress.