Truthmates - 7. fejezet: A vesztes

Jinhae:

Junsu teljesen bepörgött a közelgő születésnaptól. Igaz, hogy nem is az ő életkora nőtt eggyel, de majdnem olyan izgatott lett, mintha róla szólna a dolog. Már napokkal a nagy esemény előtt mindent ezerszer elmagyarázott nekünk, és a legkisebb részletekre is odafigyelt.

– Ne felejtsétek el, hogy mindenképpen hagyjátok nyerni! Végül is, ő a szülinapos – figyelmeztetett minket a bowling pálya mellett.

Yoochun nem is sejtette, hogy mi készül ellene. Reggel kapott egy tortát, és elfújta a gyertyáit, aztán mindenki folytatta tovább a fotózást. Szándékosan úgy tettünk, mintha ennyiből állna az ünneplés, de a nap minden egyes programját előre megszervezte Junsu. Bowling meccs, aztán jön a paintball, majd a dodzsem, és végül este, egy hatalmas buli nála. Az utolsó titok, de a többiről mind Yoochun is tud, annyi ferdítéssel, hogy azt hiszi, a C-Jes Entertaiment legújabb promóvidijéhez forgatnak.

Nem volt nehéz nyerni hagyni a bowlingban, mert egyrészt nagyon jó volt, másrészt forgatás ide vagy oda, a fiúk élesben versengtek. Jaejoong nagyon szorosan gurította utána a pontokat, de amikor átvette a vezetést, véletlenül kicsúszott a kezéből a golyó, vagy éppen arra járt valaki, és meglökte.

A paintballt élvezték talán a legjobban. Úgy kúsztak-másztak a földön, mint három gyerek, Yoochun még az egyik fára is megkísérelt felmászni, hogy a magasból szedhesse le a barátait. Amikor levették a ruhát, a védőfelszerelések ellenére is festékes volt a nyakuk, és rengeteg sminklemosóval sikerült csak lesikálnunk róluk.

A dodzsemnél döntöttek úgy, hogy „jól mutat a felvételen”, ha a staffosokat is bevonják. Feszengve álltam a pálya mellett, és semmi kedvem nem volt karambolozni. Gyerekkoromban csúnyán lefejeltem a kormányt, amikor apámmal bepattantunk egy ilyen szerkezetbe, és azóta valahogy nem vágytam rá, hogy vezethessek. Még a jogsit sem mertem megpróbálni, mert rettegtem tőle, hogy be kell ülnöm a kormány mögé.

– Következőleg nem jössz, Jinhae? – kérdezte Gayoon lelkesen. Vörösre festett haja passzolt a piros autójához, bézs sálját fújta a menetszél.

– Inkább kihagyom – kiáltottam oda, és halkan felsikkantottam, amikor valaki oldalról belehajtott Gayoonba. Őt meg sem hatotta a dolog, hevesen tekerte a kormányt, és a gonosz hangosító után indult, hogy jól farba lökje.

Szinte csak egy pillanatra ért hozzá valaki a derekamhoz, de azonnal megpördültem. Jaejoong szélesen mosolygott, és egy zsetont forgatott az ujjai között.

– Elviszlek egy körre – jelentette ki, és hiába próbáltam nem félreérteni a szavait, éreztem, ahogy a forróság felkúszik a nyakamon.

– Nem szeretem ezt a játékot. Inkább innen nézlek titeket.

– Nem kell félned, vigyázok rád – karolta át a vállam, és a pályát figyelte. A szeme összeszűkült kissé, ahogy összpontosított, és oda kellett figyelnem, nehogy túl látványosan bámuljam az arcát.

Amikor megszólalt a kör végét jelző sípolás, azonnal ugrottam egyet, de időm se volt visszakozni, Jaejoong berángatott a pályára, és lefoglalta a legközelebbi járgányt. Nagyon nehezen tudtam csak bepréselni magam mellé, a hosszú lábai sok helyet elfoglaltak, és muszáj voltam a karjába kapaszkodni. Ez viszont azzal járt, hogy teljesen belékaroltam, és néha annyira megijedtem, hogy majdnem az egész embert magam felé rántottam. Ilyenkor kis híján belementünk valakibe.

– Így nem fogok tudni vezetni – nyögött fel bosszúsan, és kiszabadította a kabátját az ujjaim közül. Határozottan átkarolt, és szorosan magához húzott. – Egy kézzel is menni fog, és így legalább nem rángatsz. Kapaszkodj a ruhámba, ha félsz.

Tudtam, hogy a haragja nem nekem szól, inkább annak, hogy Yoochun üldözőbe vett minket, és mindent elkövetett azért, hogy ütközzünk, de azért megszeppentem kissé. Jaejoong teste melegített, és az illata teljesen körbeölelt, arról nem is beszélve, hogyha felemeltem a fejem, vészesen közel került hozzám az arca.

Miután már nem hátráltattam, kifogástalanul vezetett. A legijesztőbb kanyarokat könnyedén bevette, és átlátta a pálya egészét. Én inkább szélen haladtam volna, hogy elkerüljem a dzsumbujt, de ő belehajtott a közepébe, és éppen így kerülte el a karambolokat. Amikor jobban beletaposott a gázba, és a szél az arcomba csapott, kicsit élvezni is tudtam a száguldást. Persze a sportkocsijához képest ez egy taligával ért fel, de arra hamar rájöttem, hogy szereti a gyorsulást, és csak akkor fékez, ha nagyon szükséges.

– Vége? – kérdeztem meglepetten, amikor egyszer csak lefulladt az autónk. A síp felhangzott, és a következő turnus berohant a pályára. Jaejoong azonban meg sem mozdult, csak bedobott egy újabb érmét a nyílásba.

– Maradjunk még – ajánlotta, de időm se volt tiltakozni, már tekerni is kezdte a kormányt. A zene megszólalásakor újra üzemeltek a pedálok, és Jaejoong beletaposott a gázba.

Vagy ötször újrakezdtük, mire végre megunta. Illetve nem unta meg, csak rászóltak, hogy menjen a sátorba egyeztetni a másnapi menetrendet.

– Tök jól néztetek ki – magyarázta kuncogva Gayoon. – Úgy bújtál Jaejoong oppához, mintha a barátnője lennél, ő meg úgy védelmezett, mintha a barátod lenne.

Nem akartam semmit hozzáfűzni ehhez a megállapításhoz, inkább csatlakoztam az idolokhoz, és meghallgattam, milyen programoknál lesz szükség a segítségemre. Kora reggeli rádiós beszélgetés, délelőtt újságinterjúk, délután egy-két ruhafotózás, és este egy rövid koncertet adnak a városházán. Ez is nagyon fárasztó volt, azt pedig el sem tudtam képzelni, milyen lenne a menetrend, ha engednék őket fellépni a tv-ben. Más csapatok esténként akár több műsorban is fellépnek, és mindig tökéletesnek kell lenniük, ezzel szemben a JYJ-nak tévés szereplések nélkül kellett fenntartania magát. Jótékonysági események, aukciók, kulturális estek, modellkedés, és színészet.

A rádiós műsor nagyon húzós lesz az esti buli után, de biztosra vettem, hogy Junsu nem mondaná le. Már mindent megszervezett. Rendelt vagy ezer lufit, és az egész háza Yoochun-lázban ég. Először úgy volt, hogy elmennek egy szórakozóhelyre, és kibérelnek egy VIP termet, de aztán Junsu úgy gondolta, egy házibuli sokkal praktikusabb. Egyrészt, a háza nagyobb, mint egy VIP terem, és nyugodtan meghívhatják az összes barátjukat, másrészt vannak szabad hálószobái, amiket nyugodtan fel lehet használni. Azt nem fejtette ki bővebben, hogy pontosan mire, de Jaejoong perverz mosolyából ítélve, volt sejtésem.

A „felvételek” vége után azonnal Junsuhoz mentünk. Yoochun nem tudott semmiről, ő egyenesen haza vezetett, és az öccse figyelt, nehogy elmenjen valahová. Mi a lányokkal a lufikat rendeztük, a szendvicseket pakolásztuk, és segítettünk Junsunak átrendezni a nappaliját. Jaejoong fél négy körül bukkant elő, addig az ajándékait csomagolta. Megkérdeztük, hogy miért nem csomagoltatta be akkor, amikor vette őket, de azt mondta, sajátkészítésűek, és annyira személyesek, hogy nem akarta idegeneknek mutogatni.

– Hyung, ne igyál előre! – kapta ki Junsu a vörös énekes kezéből a pezsgős poharat, és letette az asztalra. – Amúgy is, mi ez? El sem kezdődött a buli, és máris lerészegedsz?

– Nyugi, Junsu, ez csak kóla – vette vissza poharát Jaejoong, és figyelmen kívül hagyta a musicalénekes felemelkedő szemöldökét.

– Mindegy, készüljünk! Mire Yoochun megérkezik, mindennek kész kell lennie.

Yoochun csak nyolcra érkezett, és addig még három és fél óránk maradt, de Junsu minden talált valamit, amin igazítani kellett. A szépítőosztag úgy haladt mögötte, mintha rendezvényszervezők lennének, és folyamatosan a házigazdával diskuráltak.

– Tényleg csak kóla? – böktem az ital felé, mire Jaejoong cinkosul rám kacsintott. Odatartotta felém, hogy kóstoljam meg, de már az illatából tudtam, hogy valamit hozzáöntött.

Junsu azonban egy rossz szót sem szólhatott, mert egész délután csak azt az egyetlen poharat fogyasztotta belőle, és mindenben segített. Mire fél nyolcat ütött az óra, a vendégek megérkeztek, és az ajándékok szép halomban várakoztak az egyik vendégszobában. Rengeteg híresség megfordult ott, de voltak étteremtulajok, cégvezetők, és staffosok is. A vendégsereg nagyrészt fiúkból állt, de aztán háromnegyed körül egy halom, rövidszoknyás lány is befutott, akik mind hasonló ruhában voltak – ebből sejtettem, hogy „parti-kellékek”.

Pontban nyolckor dudálás hallatszott, és a JYJ tagjain kívül mindenki elbújt a kanapék, asztalok, és szekrények mögé. Amikor Yoochun belépett a sötét szobába, Junsu felkapcsolta a lámpát, és mindnyájan felugrottunk.

– Boldog születésnapot! – kiáltottuk egyszerre, majd megérkezett a torta is.

Yoochun szélesen mosolygott, megölelgette a tagokat, és elfújta a gyertyákat. A habos-babos torta nagyja az arcán végezte, de ő sem hagyta ki a támadóit, Jaejoong nyaka, és Junsu homloka is ragacsos lett.

A parti első fele nyugodtan telt, Yoochun beszélgetett a felköszöntőivel, és mindenki pezsgőspohárral a kezében közlekedett, mintha fogadáson lennénk. Aztán tíz körül elment az első turnus, és beindult a buli. Előkerültek a keményebb piák, feltekerték a hangerőt, és a vendégek ropni kezdték. Én behúzódtam a sarokba, hogy elkerüljem a szereplést, de Junsu karon ragadott, és berángatott a tömegbe. Igazán jól táncolt, talán egy kicsit túl jól is, nem bírtam tartani vele a lépést, csak ügyetlenül lötyögtem.

– Köszönöm – veregette meg a vállam, majd újabb lány után nézett, aki egyedül árválkodik a sarokban. Éppen indultam vissza a rejtekhelyemre, amikor Yoochun magához pörgetett.

– Tök jó a buli, nem? – kiabálta. Ahogy beszélt, megcsapott az alkoholszag, de elég volt az arcára néztem, teljesen bugyuta mosoly ült rajta.

Yoochun elszórakozta az egész táncot, néha úgy rángatott, mintha egy hatalmas karácsonyi pulyka lennék, néha lányosan mozgott, de az esetek nagy részében megpróbálta úgy bevinni a lépéseket, hogy ne öntse magára az italát. Először nagyon mulatságosnak találtam, de egy idő után kezdett kínossá válni.

– Yoochunieeeeee… – jelent meg a hasonló ábrázatú Jaejoong, és ugrándozva magyarázott valamit a barátjának. Annyit tudtam csak kivenni belőle, hogy Yoochun öccséről van szó, és nagyon vicces.

– Mindjárt jövök – hajolt a fülemhez Yoochun, majd elindult a lépcső felé. Jaejoong közben elpusztította a poharának tartalmát, és mélyen meghajolt előttem.

– Szabad-e egy táncra, kisasszony? – kérdezte mosolyogva. Yoochun után kétszer is meggondoltam, hogy elfogadjam-e a felajánlást, de Jaejoong mozdulatai sokkal tisztábbnak tűntek a barátjánál.

– Legyen.

A gyors daloknál nem volt probléma, mind a ketten a magunk koreográfiáját használtuk, csak néha nyúlt ki felém, hogy megpörgessen, a lassú daloknál azonban kiütközött, hogy milyen zavarban vagyok. Többször ráléptem a lábára, és bár megpróbált vezetni, sokszor ugyanabba az irányba kezdtünk. Jaejoongot mulatatta, hogy bénázunk, engem csak még jobban zavarba ejtett.

A táncolás után a lányok menedékébe húzódtam, és lassan kortyolgattam a gyümölcsbólét. Néha észrevettem, hogy egy-egy fiú pótolja a szerinte hiányzó alkoholmennyiséget, így a végén már olyan erős lett, hogy egy kortyot is alig bírtam lenyelni.

A buli valahol éjfél körül vált ketté. A vendégek egy része eltűnt – gondolom a szobákban – a másik vagy fáradtan beszélgetett a kanapén, vagy töretlenül pörgött a parketten. Már éppen azon gondolkodtam, hogy elköszönök a fiúktól, amikor valaki elkiáltotta magát.

– Játék! – Erre úgy megindult a tömeg az ajtó felé, hogy csak az igazán kemény mag maradt ott, és mielőtt még búcsút mondhattam volna Junsunak, lehúzott maga mellé.

Feszengve alkottam a kör szélét. Velem szemben Jaejoong ült, Yoochun kicsit messzebb, egy feketeszoknyás lány társaságában nevetett valamin, a barátnőim pedig Jaejoong két oldalán foglaltak helyet.

– Mondom a szabályt – ragadta magához a szót a buli lehetőleg legtisztább tagja. Junsu úgy beszélt, ahogy mindig szokott, nem lehetett figyelmen kívül hagyni a magyarázatát, ha azt vette észre, hogy valaki nem rá figyel, erényesen rászólt. – Tehát. A pörgető a bíró. Akin megáll az üveg, az a vádlott, és a többiek az esküdtszék. Ha valaki úgy érzi, hogy a bűnös hazudik, felemeli a kezét, és tiltakozik. Utána van joga megvédenie magát a vádlottnak, de ha a tiltakozó nem tágít, meg kell csókolnia a következő kipörgetettet.

– És ha srácot pörgetünk ki? – kérdezte az egyik fiatal fiú, aki legutóbb egy vígjátékban láttam.

– Akkor megszívtad – kommentálta Jaejoong, és magához ragadta a kezdés jogát.

Sokáig nem kellett részt vennem a játékban, mindig elkerült az üveg szája, és ahogy folyt a játék, úgy csatlakoztak egyre többen. Ahogy a párocskák megjelentek, nőtt az esélye annak, hogy ellenkező neműekkel kell csókolózni, mert voltak fiúk, akik két-három lánnyal érkeztek meg a nappaliba.

Legjobban akkor figyeltem, amikor a JYJ tagjairól derült ki valami. Jaejoong és Yoochun őszintén játszott, de ha Junsu került terítékre, azonnal tiltakoztak, attól függetlenül, hogy igazat mondott-e vagy sem.

– Most mit emelgetitek a kezeteket? Ti is ott voltatok, tudjátok, hogy így volt – nehezményezte, de a hyungjai csak összeröhögtek, és várták, hogy előadja a védőbeszédet.

A szabályok értelmében lehetőség volt rá, hogy kimentsenek valakit a csókolózásból. Ilyenkor a mentő átvette a kipörgetett helyét. Ezt a feketeruhás lányok nagyon sokszor kihasználták, és már majdnem mindenkivel csókolóztak, kivéve Jaejoonggal és Yoochunnal. Néha nagyon kellemetlen kérdéseket kaptak, de úgy tűnt, nem szégyellnek semmit.

Aztán Yoochun olyan kérdést tett fel Junsunak, amire nem lehetett őszintén válaszolni, és az üveg szája az egyik modellfiún állt meg. Jaejoong két kézzel fogta be a megszólalni akaró lány száját, nehogy megmenthessék Junsut.

– Ne már! Ez olyan gáz – sipákolt a musicalénekes, és a modellnek sem volt túl sok kedve a dologhoz. – Nem lehet passzolni?

– Nem – kötötte az ebet a karóhoz Yoochun. – Ne finnyáskodj már! Ez csak játék.

– Elizabeth! Elizabeth! – kiabálta összeakadó nyelvvel Jaejoong és kész pankrációt mutatott be a motivált lánnyal, aki minden áron smárolni akarta a szőke énekessel.

Emlékeztem, mennyit szívatták Junsut ezzel a szereppel. A musicalben volt egy csókjelenete az egyik színésszel. Ő játszotta a Halál szerepét, és éppen így ölte meg a trónörököst, a fiúk mégis folyton azon lovagoltak, hogy ezt nem tiltja-e a Biblia.

Junsu végül erőt merített ebből a tanácsból, és szájon csókolta a fiút, majd mind a ketten köpködni és szenvedni kezdtek. Az evil hyungok erre majd’ megfulladtak a röhögéstől.

Amikor újra Jaejoongot pörgették ki, azonnal felkaptam a fejem, és abbahagytam a körmeim tanulmányozását.

– Ki volt a legutóbbi híresség, akivel lefeküdtél? – kérdezte az egyik újságíró. Kicsit veszélyes volt erre felelni, nehogy megírja a következő cikkében, de Jaejoong végül úgy ítélte meg, túl jóban vannak ahhoz, hogy megszellőztesse a viselt dolgait a médiának.

– Im Jiyeon. – Ahogy magam elé idéztem a nagymellű cicababát, azonnal elöntött a forróság, mert eszembe jutott, hogy rájuk nyitottam.

– Hazudsz, hyung! – emelte magasra a kezét Junsu, és kárörvendően felnevetett. – Azóta ott volt a modell, Kim Seungah is. Láttalak titeket az egyik szórakozóhelyen.

Három szempár fordult rögtön felém, kettő megdöbbent, és egy sajnálkozó. Gayoon és Hyemin tudták, hogy Seungah a lakótársam, és láthatóan nem tetszett nekik, hogy eltitkoltam azt az igencsak szaftos pletykát, hogy Jaejoong a barátnőmmel kavar. Az érintett megpróbált elnézést kérni a tekintetével, de nem sokra ment vele, már lebuktam.

– Jól van, elfelejtettem – rántotta meg a vállát, és megpörgette az üveget.

Egy ütemet kihagyott a szívem, amikor rám mutatott a kupak. Megpróbáltam arrébb húzódni, hogy üres járat legyen, de Junsu visszalökdösött. Az egész testem lángolt, hevesen tiltakoztam, és a földet bámultam, így amikor felemeltem a fejem, Jaejoong hihetetlenül közel került hozzám.

– Nincs rablás, lányok! – figyelmeztetett mindenkit Junsu, válaszul a heves ellenkezésemre.

– Szabad? – kérdezte, de mindketten tudtuk, hogy addig úgysem hagynak békén, amíg meg nem tesszük.

Beletúrt a hajamba, és az ujjaival megtámasztotta a tarkóm, majd szépen lassan közeledett. A szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, a hirtelen csendben mindenki meghalja, és nem tudtam eldönteni, becsukjam a szemem van sem. Izzadt a tenyerem, a szám kiszáradt, és legszívesebben megnyaltam volna az ajkam, de féltem, hogy azzal csak még kínosabb helyzetbe hozom magam.

Jaejoong ajkait már csak milliméterek választották el az enyémtől, de nem siette el, kicsit lejjebb hajolt, hogy jobb legyen a szög. El sem hiszem, hogy meg fog csókolni – gondoltam, és lehunytam a szemem.

– Rablás! – kiáltott fel valaki, mire Jaejoong azonnal megmerevedett. Amikor mindketten magunkhoz tértünk a kezdeti sokkból, majdnem olyan lassan húzódott el, ahogy közelített.

Megemelt szemöldökkel meredt Yoochunra, akinek vörös színben játszott az arca, de elszántan meredt ránk.

– Chunie, tudom, hogy lelki társak vagyunk, de azért nem ennyire! – csóválta meg a fejét Jaejoong, majd hátra döntötte a barátját, és egy hangos cuppanás után lemászott róla.

Yoochun a száját törölve ült fel, és nyereményként ő pörgetett. Az üveg megint rajtam állt meg, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem csalnak-e ezek ketten, de annyira remegett a kezük, hogy elvetettem az ötletet.

– Melyik idolért rajongsz?

Rögtön a csajokra kaptam a tekintetemet, és megpróbáltam beléjük szuggerálni, nehogy beköpjenek. Rajtuk kívül senki sem tudta, hogy már régen is Jaejoong-fan voltam.

– Kim Junsu – motyogtam magam elé, de ahhoz elég hangos voltam, hogy a szomszédomból kitörjön az öröm. Szorosan magához ölelt, és megdörzsölte a karom, de amint a magasba lendült Gayoon karja, elengedett.

Ne mondj semmit! Könyörgöm! – néztem rá esdeklően, de azonnal feltűnt, mennyire imbolyog. Túl részeg volt ahhoz, hogy tisztán gondolkodjon.

– Ez nem igaz. Már a sminkes suliban is Jaejoong oppa volt az UB-je. Folyton arról beszélt, hogy milyen helyes, meg milyen csodás hangja van. Azt is mondta, hogy egy alternatív világban biztosan feleségül menne hozzá.

Azonnal a kezembe temettem az arcom, és teljesen összekuporodtam, amíg a többiek kinevették magukat. Közel álltam a síráshoz, az egész testem lángolt, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.

– Jaejoong oppa, úgy tűnik, a sminkesed szerelmes beléd – nevetett fel az egyik lány kárörvendve, de a szólított durván letorkolta.

– Én a helyedben befognám. Ki sírt két hétig, mert dobtam? Te vagy én?

Síri csönd támadt, majd Junsu megköszörülte a torkát, és a kezembe nyomta az üveget.

– Jinhae-shi, te jössz.

– Nem akarok játszani – motyogtam megsemmisülve, mire megpörgette helyettem. Mivel hazudtam, meg kellett volna csókolnom valakit, de úgy tűnt, a játékmester elfeledkezett erről.

Amikor elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy elvegyem az arcomtól a kezem, felálltam, és csendben felszívódtam. Kimentem a kertbe, és az egyik lugas alá kuporodtam, abban a reményben, hogy békén hagynak. Felhúztam a térdem, és nekidöntöttem a fejem, hogy senki ne lássa a könnyeimet.

Sokáig ültem ott, és már kezdtem fázni, de nem mertem visszamenni a házba. Úgy fájt, hogy így megaláztak Jaejoong előtt. Ráadásul az egyik legjobb barátnőm tette, és hiába tudtam, hogy részeg, és nem vállalhat felelőséget a szavaiért, akkor is haragudtam rá.

– Jól vagy? – ült le mellém Yoochun, és egy zsebkendőt tartott felém.

Hiába töröltem le a könnyeket az arcomról, és fújtam ki az orrom, ennyitől nem nyugodtam meg. Ezek után hogyan kerüljek Jaejoong elé? Biztosan ugyanolyan flúgosnak néz, mint azokat a lányokat, akik utána rohannak a parkolókban.

– Sejtettem amúgy – szólalt meg nemsokára Yoochun, és megéreztem a cigarettafüstöt. – Amikor beszólt, hogy romlott vagy. Mindenkinek rosszul esett volna, de te összeomlottál.

– Nem akarok erről beszélni – szipogtam. – Nem csinálhatnánk úgy, mintha nem történt volna meg?

– De – nyugtatott meg, és beleszívott a cigarettájába. A fehér rúd vége felparázslott, majd a szúrósszagú füst kilebbent Yoochun száján. – Jaejoong hyung viszont tutira beszélni akar majd veled, úgyhogy készülj fel lelkileg.

Ráhajtottam a fejem Yoochun vállára, és egy fűszállal játszadoztam, amíg elszívta a szálat. Vacogtam már a hideg, esti levegőtől, de hiába győzködött, nem voltam hajlandó bemenni.

Megértettem, hogy nem akarja, hogy megfázzak, és értékeltem is az aggódását, de hihetetlenül hülye ötletnek tartottam, hogy Jaejoongot küldte ki értem.

– Vedd fel! – nyújtotta át a kabátját, és csak azért fogadtam el, mert már teljesen átfagytak az ujjaim. Ahhoz képest, hogy július eleje volt, úgy lehűlt éjszakára a levegő, hogy még azon se lepődtem volna meg, ha látszik a leheletem.

Jaejoong is leült mellém, pontosan oda, ahol nemrég Yoochun gubbasztott, de ő nem karolt át, csak körbefűzte a karját a térdein, és halkan dúdolt.

– Oppa… Amit Gayoon mondott… Az már régen volt, még mielőtt együtt dolgoztunk volna és…

– Nem kell magyarázkodnod. Nem bánom, ha jobban tetszem neked, mint Leonardo di Caprio a Titanicban.

Hangosan felnevettem, de gyorsan visszafojtottam, mert eszembe jutott, nem vagyok olyan helyzetben, hogy okom legyen röhögcsélni. Jaejoong kedvesen fogadta a hírt, de nem így akartam, hogy megtudja. Ha már ki kellett derülnie, én szerettem volna bevallani. Ez az elárult bejelentés mindennél rosszabbul jött ki.

– Szóval, ha megkérném a kezed, akkor hozzám jönnél? – mosolygott rám pimaszul, mire azonnal vállon vágtam.

– Ne piszkálódj már, oppa! Így is elég kínosan érzem magam.

– Jól van na! Csak fel akartalak vidítani – dörzsölte meg elkínzott arccal a fájó pontot, pedig biztosra vettem, hogy meg sem érezte. – És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy… – egy hajtincsem az ujjai közé vette, és lágyan tekergetni kezdte – én is kedvellek téged?

– Nem kell hazudnod, hogy jobban érezzem magam – emlékeztettem, de nem tudtam elfordulni, mert ráfogott a tincsre.

Megpróbáltam lefeszegetni róla az ujjait, de erősen összeszorította, és amikor hisztizni kezdtem, megragadta az állam. A hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon, mire azonnal elhallgattam.

– Éppen komoly dolgokat mondok neked, ne viselkedj ilyen gyerekesen! – szidott meg, és elengedte a hajam, de csak azért, hogy a derekamnál fogva közelebb vonjon magához.

Automatikusan le akartam szegni a fejem, de nem eresztette az állam, egyenesen tartott.

– Szabad? – kérdezte suttogva. Hirtelen nem értettem, mire kér engedélyt, de a hallgatásomat beleegyezésnek vette, és lágyan a számra hajolt.

Először csak szimplán egymáson feküdtek az ajkaink, majd lassan mozgatni kezdte a sajátját. Még sosem csókolóztam, és annyira izgultam, hogy először lélegezni sem mertem, de egyre többször, és egyre hosszabb ideig puszilgatott. Lassan én is viszonoztam a kezdeményezését, és amikor a keze átvándorolt az államról a hajamba, és simogatni kezdte a tarkóm, felsóhajtottam. Ő azonnal kihasználta a lehetőséget, és még szenvedélyesebben falta az ajkaim, miközben szinte már teljesen rám dőlt.

Aztán gyorsan vége lett.

– Khm… – húzódott hátra, és lehajtotta a fejjel mosolygott. – Lassítani kellene, igaz?

– Oppa, jelenleg azt sem tudnám megmondani, hogyan hívnak – vallottam be zavartan, mire jólesően felnevetett, és magához húzott.

Fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent ez az egész, csak sodródtam az árral, és hagytam, hogy irányítson.

Teljes köd ereszkedett a tudatomra, kótyagosan belékaroltam, amikor visszamentünk, és egész este mellette maradtam. Hallottam a kacagásából, hogy ő is zavarban van, és egymás után töltötte magába az átlátszó folyadékokat. Párat az én kólámba is beleöntött, és hajnali kettőre már nem tudtam eldönteni, melyikünk támogatja a másikat.

Valahogy beborultunk az egyik szobába, és röhögve bemásztunk a takarók alá, de pár apró csókon kívül nem történt semmi. Jaejoong a mellkasára ölelt, és a hajamat tekergette, miközben mélyeket szippantottam a kölnijéből. Nem kellett ringatnia, hogy elaludjak.