Truthmates - 2. fejezet: A szemtanú

Jinhae:

Nagyon leszívott a hét. Rengetek munkám lett, de legalább Jaejoong nem hívott fel esténként. Időben lefeküdhettem aludni, a telefonszámlám nem verte az eget, mégsem éreztem nyugalmat. Ha ennyire csendben van, az két dolgot jelenthet. Vagy újra belehabarodott valakibe, vagy magába fojtja a bánatát, hogy ne terheljen vele. Az egyik rosszabb, mint a másik.

– Ma elmegyünk bulizni a srácokkal. Nincs kedved jönni? – kérdezte Jaejoong, amikor megigazítottam a sminkjét a reklámforgatás közben.

Meglepett a felajánlás. Többször hívott már szórakozni, de mindig visszautasítottam, ő pedig egy idő után beletörődött, hogy nem mozdulok ki. Most mégis elhívott, ráadásul egy JYJ-s partira, amiről már alapból azt hittem, VIP esemény.

– Nem is tudom. Elég sok dolgom van… – kamuztam, mire lemondóan felsóhajtott. Szívesen olvastam volna a vonásaiból, de lehunyta a szemét, és dúdolni kezdett.

Olyan, mint egy énekesmadár – gondoltam, miközben újrapúdereztem az arcát. Egy gyönyörű énekesmadár – tettem még hozzá, majd visszaparancsoltam a kamerák elé.

Jaejoong hihetetlen külsőt tud magának, és ezzel tisztában is van, de ami igazán ellenállhatatlanná teszi, az, hogy elképesztően szerény. Nem kérkedik a szépségével, nem fölényeskedik, és nem nézi le azokat, akik az átlagos kategóriába tartoznak. Mint például én. Bőven rám férne már egy fodrász, sminkelni nincs időm, és teljesen hétköznapi ruhákban járok, de ugyanolyan kedves velem, mint a luxusmodellekkel, akikkel együtt forgat.

Amíg a felvétel tartott, csendben maradtam, majd, ahogy elhangzott a „Cut!” felkiáltás, összepakoltam a felszerelésemet. A rendező megköszönte a munkánkat, és a svédasztalhoz invitált minket, ahol kalóriaszegény ételcsodák sorakoztak, hogy a modellek is ehessenek. A szalvétámra halmoztam pár zöldséges batyut, és töltöttem magamnak narancslevet, majd a csapatom másik két tagjával elkülönültünk.

– Fel tudnám falni az egész asztalt – jegyezte meg Gayoon mohón. Az övéből elfejeltette kivenni a fésűjét, és a pálcikák, amikkel Jaejoong hajtincseit szokta igazgatni, kikandikálnak a zsebéből.

– Szerintem ők is – mutatott a csontsovány lányokra Hyemin. – Nem lennék a stylistjuk. Mekkora ruhát hordanak? Gyerekméretet? Nagyon nehéz nőies darabokat találni az ilyen vékony lányokra. Szerintem nem is esztétikus.

Nekem sem tetszettek a vékony karok, és pipaszár lábak. Az valóban megnyerő, ha egy nő karcsú, de mindennek megvan a határa.

– Olyan laposak, mint a deszka, de legalább nem fújták úgy fel a kosaraikat, mint Jiyeon – suttogta oda Gayoon, nehogy meghalljanak minket. – Olyan, mintha dinnyéket cipelne.

– De nagyon hatásosak – húzta el a száját Hyemin. – Még Jaejoong oppa sem tudott máshová nézni, pedig ő aztán nem szokott udvariatlan lenni.

Megpróbáltam elképzelni, ahogy az étel átváltozik az affektálós Jiyeonra, és gondoltban leharaptam a fejét. Annak a nőnek már amúgy is megvolt a híre, állítólag minden kollegájára ráhajtott, és nem egy könnyen lerázható típus.

Körbenéztem, hátha látom valahol Jaejoongot, de se ő, se az említett cicababa nem került elő. Titkon reméltem, hogy ez csak véletlen.

Miután végeztünk az evéssel, Hyemin a ruhákat pakolászta, hogy megkönnyítse a többiek munkáját, de nem győzte egyedül, így felajánlottam neki, majd én a raktárba viszem a kabátokat.

– Édes vagy – köszönte meg Hyemin, és a vállára kanyarintott pár ruhát.

Magam előtt toltam a nehéz állványt, nagyon ügyelve rá, nehogy fennakadjak egy kábelben, vagy nekitoljam a díszletnek, de borzasztó nehezen gurultak a kerekek. Mire megérkeztem a raktárhoz, jócskán leizzadtam, és vattát tudtam volna köpni a szomjúságtól.

Magabiztosan nyitottam be a helyiségbe, és azonnal ki is léptem onnan. Az a kép, örökre a tudatomba égett. A nagymellű Jiyeon éppen Jaejoong kockás hasán nyalt végig, amikor benyitottam, és abból ítélve, hogy térdelt, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi következne ezután.

Megpróbáltam lenyugtatni a szívverésem, és összeszedni magam, miközben azon agyaltam, mit csináljak a ruhákkal. Hagyjam itt az ajtó előtt? Vagy bosszúból toljam rájuk, hogy biztosan szenvedniük kelljenek a kijutással? De hát mégis miért állnék én bosszút? Azért, mert Jaejoong ilyen buta libákkal kavar ahelyett, hogy rendes lányok után kajtatna? Azért, mert nem veszi észre, hogy bele vagyok habarodva? Azért, mert bár nagyon rendes mindenkivel, férfiként az életben nem kezdene olyan nővel, akinek az arca nem való újságokba?

Nincs jogom bosszút állni. Én csak a mindenese vagyok.

Odatoltam a ruhákat a fal mellé, majd előkaptam egy cetlit, és hatalmas hangulokkal ráírtam, hogy „ZÁRVA!”. A papírból egy táblácskát hajtogattam, és rátettem a kilincsre. Így nem fog rájuk nyitni a következő erre járó. Ha a kulcscsörgést nem hallják meg, az már nem az én saram lesz.

Amikor hazaértem, Seungah azonnal észrevette rajtam, hogy a hangulatom a padlón kúszik, és miután elmeséltem neki, hogy mi történt, csak a fejét rázta. Azt persze nem tudta, hogy mit érzek Jaejoong iránt, de azzal teljesen azonosulni tudott, hogy milyen kellemetlenül éreztem magam.

– Lehettek volna óvatosabbak. Miért nem toltak valamit az ajtónak, hogy legalább megakadjon benne? Vagy ennyire mindennapos, hogy egy reklámforgatáson összeakadnak a párocskák? Kötve hiszem! Engem úgy rúgnának ki egy ilyenért, hogy a lábam se érné a földet – jegyezte meg Seungah felháborodva. Feltörekvő modellként tökéletesen tudta, milyen szabályokat kell követniük a modelleknek.

Hangosan felsóhajtottam, és belekanalaztam a gyümölcssalátámba. Úgy döntöttem, dőzsölök. Aznap már nem volt több munkám, nyugodtan nézhettem a szomorú, nyálas sorozatokat a televízióban, és még azért sem szólhattak, ha lehalkítom a telefonom. Jaejoong megmondta, hogy a barátaival szórakozik, tehát nekem se kell kimentenem aznap este. Yoochun és Junsu ott vannak, hogy pátyolgassák a lelkét.

Igazából hihetetlenül dühös voltam rá, és azzal is tisztában voltam, hogy ez csak a féltékenység miatt van, de nem tudtam gátat szabni neki. Fel akartam pofozni, és a képébe üvölteni, hogy milyen egy önző, mocskos alak, amiért rajtam élősködik, és annyira sem futja a hálájából, hogy elvigyen valahova, de aztán rájöttem, hogy hülyeségeken agyalok. Hogy vihetne el bárhova anélkül, hogy fel ne koncolják a rajongói? Már az is kész csoda volt, hogy aznap találkozhattunk a kávézóban.

Egész nap próbáltam túltenni magam a látottakon. Eddig is tudtam, hogy csajozik, de vizuálisan szembesülni azzal, milyen, ha egy másik nő ér hozzá, szörnyű volt. Ráadásul pont egy olyan ostoba liba, mint Jiyeon. Az a lány még a legegyszerűbb dolgokat sem értette meg. Hallottam, amikor a fodrásza megkérdezte, hogy szerinte a mahagóni vagy a tölgyfa asztal nézett-e ki jobban a céges irodában, amikor visszakérdezett a csaj, hogy mi az a mahagóni.

Végigszenvedtem a délután, és még este is nyűgös voltam. Éppen a fürdőből kászálódtam ki, amikor a visszaállított csengőhangom végigsöpört a kihalt lakáson. Seungah elment egy céges vacsira, és valószínűleg csak hajnalban kerül elő.

Amikor megláttam Jaejoong nevét a kijelzőn, egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy nem veszem fel, de aztán megjelent a lelki szemeim előtt, hogy egy árokban fekszik félkómásan, és az agyam helyett újra a jó szívem győzött.

– Igen? – szóltam bele ingerülten. Érezze csak, hogy zavar.

– Jinhae, ide tudnál jönni? Annyira, de annyira hiányzol… – olyan elnyújtottan beszélt, hogy biztosra vettem, már túl van néhány üvegen, így bosszúsan felsóhajtottam, és elkértem a címet.

Arról fogalmam sem volt, hogyan jutok be a VIP terembe. Már a lépcsőt is lezárták egy vörös szalaggal, és két, hatalmas biztonsági őr állt előtte. Amikor azt mondtam, hogy szeretnék felmenni, mert én is vendég vagyok, csak kiröhögtek. Már éppen tárcsáztam volna Jaejoongot, hogy támolyogjon ki, és dumálja le az őrökkel, hogy felmehetek, amikor kinyílt a feketére festett ajtó.

Yoochun ruganyos léptekkel szökkent le a lépcsőfokokon, és szélesen rám mosolygott.

– A lány velünk van – szólt oda az egyik gorillának, aki készségesen arrébb állt, és felhúzta nekem a szalagot.

Yoochun ruhájának erős dohányszaga azonnal megcsapott, amikor átkarolta a vállam, és felkísért a meredek lépcsőn, majd amikor kitárta az ajtót, minden még rosszabb lett. Szinte vágni lehetett a füstöt a teremben. Junsu ijedten legyezgette maga előtt a levegőt, az egyik staffos pedig, aki azt hiszem a világításért felelős, serényen nyomkodta a légkondi paneljét, hátha bekapcsolja a szagelszívót.

Jaejoong egy átlátszó poharat emelt felém, amiben valamilyen színtelen alkohol lötykölődött, de nem fogadtam el. Odaléptem hozzá, és a táskámmal egy jó kiadósat rásóztam a karjára.

– Azt hittem rosszul vagy! – dobbantottam egyet a lábammal. Látszólag nem volt semmi baja, szélesen mosolygott, és alig ivott valamit.

– Másképp nem jöttél volna el – dörzsölte meg fájón a karját, majd áttette a füstölgő cigarettáját a bal kezébe, és lehúzott maga mellé. – Folyton kifogásokat találsz ki, amiért nem tudsz eljönni. Fiatal vagy, miért nem élvezed ki?

Nem szóltam semmit, csak durcásan összefontam a karomat, és a velem szemben ülő Junsut bámultam. Szegény, nagyon fulladozott a cigarettafüsttől, és a szemei is kivörösödtek, de mielőtt még látványosan szörnyet halt volna, a panel mellől felkiáltottak.

– Sikerült!

Alig pár percet kellett várni, és a levegő kitisztult, Junsu pedig kezdte visszanyerni a színét.

– Nyápic vagy – vetette oda Jaejoong, és lehúzta az átlátszó italt. A grimaszából ítélve erősebb lehetett, mint számított rá.

– Te meg felelőtlen vagy, hyung! – csattant fel Junsu. – Tíz doboz cigaretta tizenhárom embernek? Úgy, hogy csak öten dohányoznak? Nekem is le kellene már tenni.

– Yoochun! – kiáltotta el magát a megszidott, mire a legjobb barátja azonnal Junsu mellett termett, és újratöltötte az italát.

– Nem kell! – húzta fel magát még jobban a szőke musicalénekes, és eltolta a poharat. – Ti is tudjátok, hogy alig iszom alkoholt. Azt is csak vacsora mellé.

– Pedig minél többet veszel magadhoz Isten véréből, annál fluoreszkálóbb leszel – jegyezte meg Yoochun viccelődve, de csak olajt öntött a tűzre.

– Ne gúnyold a vallásomat! – fordult felé Junsu, és láthatóan nagyon a szívére vette a dolgot. – Én is tiszteletben tartom a rigolyáidat, egy szót sem szólok a tisztaságmániás szarságaid miatt, de te ugyanolyan bunkó vagy velem, mint Jaejoong hyung.

Erre az említett legidősebb is felkapta a fejét, és éreztem, hogy perceken belül meggyilkolják egymást, ha nem csinálok valamit, így felpattantam, megkerültem az asztalt, és leguggoltam Junsu mellé, hogy biztosan hallja, amit mondok.

– Oppa, segítesz beüzemelni a karaoke-t? – kérdeztem ártatlanul pislogva rá. – Úgy szeretem, amikor énekelsz.

Junsu ettől rögtön megenyhült, és elfelejtette, hogy az előbb még fel akarta nyársalni a tekintetével Yoochunt. Mosolyogva odakísért a géphez, és magyarázni kezdett. Minden opciót végigmutatott, és arra is felhívta a figyelmem, hogyan tartsam a mikrofont, ha azt akarom, hogy a hangom elég erőteljes legyen.

– Akkor te miért szoktad néha az álladnál tartani? – kérdeztem, amikor szemet szúrt, hogy az asztalnál ülő troll oppák serényen mutogatnak Junsu felé, és folyamatosan összeröhögnek. Valószínűleg a következő szívatás részleteit taglalták.

– Mert nekem erős a hangom – nevetett fel, mintha zavarban lenne, de láttam az arcán, hogy büszke magára. Én meg adtam alá a lovat.

– Oppa, kérlek, énekelj nekem! Annyira imádom a hangod.

Junsu nagyvonalúan át akarta sózni rám az éneklés jogát, de aztán addig fényesítettem az egóját, hogy belement. Kiválasztott egy balladát, és dalra fakadt.

– Ügyes lány vagy te – jegyezte meg Yoochun, amikor visszaültem az asztalhoz, és elém tolt egy narancs-vörös spirálos koktélt.

Óvatosan kortyoltam bele, de amikor nem éreztem semmi kesernyés ízt, már bátrabban ittam. Jaejoong közben a kivetítő felé fordult, és Junsu pontszámait figyelte. Mindenkinek el kellett ismernie, hogy Junsu hangját nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan, mint egy nyomkövető rakéta. Megtalál, bárhol is vagy, és a szíved mélyébe csapódik.

Én tapsoltam leglelkesebben, amikor végzett, és úgy láttam, a fiúk is elálltak attól, hogy tovább piszkálják. A staffosok már nem énekeltek tisztán, de úgy tűnt, a JYJ tagjait ez cseppet sem zavarta, nagyon jól szórakoztak.

– Kijönnél velem? – próbálta meg átkiabálni a hangzavart Jaejoong, amikor betettek egy mulatós nótát a stúdiósok. – Szívnék egy kis friss levegőt. Szétszakad a fejem.

Nem értettem, hogy miért kell elkísérnem levegőzni, de vele tartottam. Kockázatos volt együtt mutatkoznunk, a szórakozóhelyen bárki kiszúrhatott minket, ahogy a hátsó parkolóban is meg volt annak a veszélye, hogy rajongók várnak rá, de mintha ez Jaejoongot nem zavarta volna.

Odakint hűvös volt a levegő, és mivel fent hagytam a kabátomat, dideregve vártam, hogy visszamenjünk, de Jaejoong nagyon élvezte a hűs levegőt. A kabátját nem húzta össze, és a vékony ing, amit viselt, biztosan nem melegítette a testét, de csak lehunyt szemmel állt a falnál, és széttárta a karjait.

– Oppa, fázom – vallottam be öt perc múlva, és az ajtó felé intettem. – Visszamegyek a kabátomért.

– Itt az enyém – bújt ki belőle, és körém kanyarintotta.

Beleburkolóztam a hatalmas kabátba, és szorosan összehúztam magam előtt. Ez is kezdte átvenni a dohány kesernyés szagát, de sokkal erősebb volt a parfüm illata, amit Jaejoong használt. Az édeskés, férfias illat bekúszott az orromba, és sokkal inkább átmelegített, mint a vastag szöveg.

– Beszélni akartam veled – kezdte, és a lámpaoszlopot fixírozta. – A délelőtti dologról.

Azonnal leolvadt a mosoly az arcomról, és legszívesebben visszafutottam volna az emeletre, hogy elkerüljem ezt a beszélgetést, de Jaejoong nagyon elszántnak tűnt. El tudtam képzelni, hogy utánam kap, ha megmozdulok.

– Semmi gond. Én nem láttam semmit. Nem kell aggódnod – próbáltam gyorsan lezárni a dolgot, miközben a hangom folyamatosan csúszkált, és el akartam süllyedni szégyenemben. Ez a rányitás jobban megviselt, mint gondoltam.

– Nem, tudom, hogy titoktartó vagy, nem erről van szó – rázta meg a fejét, és felém fordult. A fények furcsa árnyékot vetettek az arcára, és még a félhomályban is láttam, ahogy komolyan csillognak a szemei. – Csak szeretném, hogy tudd, nem jelentett nekem semmit. Ez csak olyan… Olyan, mintha vizet forralnál. Ki kell nyitnod a szelepet, hogy távozzon a gőz.

– Nem tartozol nekem magyarázattal – ráztam meg a fejem, és védekezően magam elé emeltem a kezeim.

A kabát azonnal csúszni kezdett a vállamról, mire Jaejoong megragadta az elejét, és kabátostul odarántott magához. A kezem a mellkasán pihent, a lábunk összeért, és bár rengeteg szabad tér volt mögöttem, úgy éreztem, mintha beszorultunk volna egy hihetetlenül szűk folyosóra. Hevesen vert a szívem, a kabát alatt hirtelen nagyon meleg lett, és nem mertem felnézni, hogy lássam az arcát.

– Jól vagy? – kérdezte. Erősen csapódhattam neki a testének, mert, ahogy az izgalom halványulni kezdett, a könyököm lezsibbadt, és a cipő eleje is nyomta a lábujjam.

– Persze. Te jól vagy? – kérdeztem. Valószínűleg a hasába sikerült könyökölnöm, ami hiába kockás az izmoktól, azért nem sérthetetlen.

– Minden rendben.

Nem tudom meddig állhattunk ott, de számomra egy örökkévalóságnak tűnt. Folyamatosan pörgött az agyam. Éreztem, hogy Jaejoong átkarol, de azzal is tisztában voltam, hogy elengedne, ha ki akarnék húzódzkodni az öleléséből, mégsem mozdultam meg. Őszintén, ki akartam élvezni, hogy ilyen közel lehetek hozzá.

– Ugye nem haragszol rám? – kérdezte halkan. A hangja nagyon távolinak tűnt, mintha ő is elmerengett volna.

– Nem – suttogtam magam elé, és hallottam, ahogy mély levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de a csapódó ajtó összetörte a pillanatot.

Azonnal odakaptam a fejem, és amikor megpillantottam a zavart ábrázatú Yoochunt, azonnal elléptem Jaejoongtól.

– Minden oké? – kérdezte rekedten, és hol engem, hol a barátját fixírozta.

– Persze, csak fáztam, és az oppa odaadta a kabátját – hadartam gyorsan, majd kibújtam a ruhaneműből, és odanyújtottam a tulajához. – Köszönöm szépen – hajoltam meg mélyen, és elviharoztam a kővé dermedt Yoochun mellett.

Odafent azonnal Junsu társaságában telepedtem le, mert tudtam, hogy imád beszélni. Egész este a történeteit hallgattam, és rá sem néztem senki másra.

Amikor már csak a JYJ és én maradtam, úgy döntöttem, ideje lelépni.

– Köszönöm a meghívást – hajoltam meg mindhármuk felé, és sebtében távozni akartam, de Yoochun is felpattant.

– Hazaviszlek – ajánlotta, és már vette is a kabátját. – A sofőr már amúgy is írt, hogy itt van.

Megpróbáltam visszautasítani, és az autóig győzködtem, hogy hazatalálok egyedül is, de nem tágított. Udvariasan betessékelt a hátsó ülésre, majd bepattant mellém, és bemondta a címem a sofőrnek.

– Oppa, te tudod, hol lakom? – kérdeztem döbbenten. A sztárok nem szokták tudni az alkalmazottaik lakcímét.

– Jaejoongie hyung mondta.

Ez talán még jobban meglepett. Egyszer sem járt nálunk, részegen sohasem hívtam fel magamhoz, mindig hazaszállítottam. Jaejoong viszont úgy tűnik, nagyon is tisztában van vele, hová térek haza munka után.

Némán ültünk a hátsó ülésen, és egészen addig nem kaptam választ arra, miért ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, amíg meg nem érkeztünk a házhoz. A sofőr kiszállt, és megállt a járgány mellett, készen arra, hogy kisegítsen az autóból, de mozdulni sem bírtam, mert Yoochun megragadta a térdem. Nem tartott erősen, nem fájt a szorítása, de éppen elég intenzív volt ahhoz, hogy rá figyeljek.

– Jinhae, te egy nagyon kedves, aranyos lány vagy, de nem lenne jó, ha viszonyba bonyolódnál Jaejoong hyunggal. Hidd el, hogy nem járnál jól vele! A mi életünk mást, mint az átlagembereké, és nem tudunk semmit sem ígérni. Ne lovald bele magad hiú ábrándokba!

Tiltakozni akartam. Megértetni vele, hogy félreérti az egészet, és amit látott, az nem egy szerelmes pár összebújása volt, hanem csak… És pontosan itt akadtam meg a védekezésben. Mert mi is volt az? Miért húzott magához Jaejoong? Miért kért tőlem bocsánatot, és miért próbálta elmagyarázni, hogy csak szórakozott azzal a nővel?

– Keress magadnak egy rendes fiút! Nagyon szép lány vagy, és biztosan találsz magadnak valakit.

– Oppa, én… – kezdtem, de átnyúlt előttem, és meghúzta a kallantyút. Az ajtót azonnal szélesre tárta a sofőr.

– Jó éjszakát!

Úgy támolyogtam be a házba, mintha kísértetet láttam volna. Robotos mozdulatokkal lepakoltam a táskám, kibújtam a cipőmből, és levetkőztem fehérneműre. Sehová se tudtam rakni ezt a mai estét. Jaejoong furcsa viselkedése, és Yoochun titkos „jó tanácsa” teljesen összezavart. Azt sem tudtam, mit higgyek.

Egy biztos.

Hála az égnek, hogy holnap szabadnapom van! – nyomtam az arcomba a párnát, és megpróbáltam álomba erőszakolni magam.