Ne tedd, hyung! (Jaejoong x Yoochun)

Yoochun:

Mindketten tudtuk, hogy másnap lesz a nagy nap. Ő az izgatottságát próbálta palástolni, és a kétségbeesésemet. Nem akartam, hogy hozzámenjen. Még ha nem is hivatalos, hanem csakolyan „kettőnknek sokat jelen” módon is. Így vagy úgy, de hozzáköti magát, és én tudtam, hogy hibát követ el. Ez az ígéret semmiben sem különbözik attól, amit akkor tettek, amikor elkezdtek járni. Yunho csak azért veszi el, hogy befogja a szemét, és kinyissa a száját. Mert biztosra vettem, hogy mióta megcsalta, csak csók formájában találkozhatott a puha ajkakkal. Jaejoong nagyon komolyan veszi a büntetéseket.

– Junsu mikor jön már? – türelmetlenkedett a „mennyasszony”. A legénybúcsúja egy fővel talán nem volt olyan izgi, de tisztában voltam vele, hogy Junsu nem fog befutni. Nem én mondtam neki, hogy maradjon távol, ő sejtette meg, hogy vissza akarom húzni Jaejoongot a szakadék széléről.

– Tudod, hogy milyen, amikor táncol. Megszűnik számára a világ – kortyoltam a whiskymből, és vártam azt a bizonyos pillanatot. Az ilyesmit megérzi az ember. Tudja, hogy igen, ebben most megállt az idő, fontos dolgok fognak történni.

– Yunho is ilyen – lehelte Jaejoong, és gyűlöltem azt a bárgyú mosolyt a szája szélén. Annyira naiv volt. Azt hitte, hogy a párja is olyan light-os leánybúcsút tart, mint ő, hogy beül piálni valahova a haverjaival, de valószínűleg abban a percben is egy idegen pinát dugott.

Sokáig nem esett szó közöttünk, Jaejoong a zöldséghasábokat mártogatta a különböző szószokba, és megpróbálta kiválasztani a kedvencét, én erőt gyűjtöttem. De bármennyi idő is telt el, a pillanat nem jött, így egyszerűen kitört belőlem a frusztráció.

– Ne menj hozzá ahhoz a szeméthez, hyung! Ne tedd tönkre az életed!

Jaejoong megmerevedett evés közben, majd lassan letette a szendvicset, és felém fordult. A világos vörös haja a szemébe lógott kissé, de ettől csak még kerekebbnek és még ártatlanabbnak tűnt a tekintete. Nem nézett ki huszonkettőnek.

– Yoochun… – kezdte, és a combomra tette a kezét. – Jól esik, hogy aggódsz értem, de Yunie megbánta, amit tett, és jól fog bánni velem. Én… – Nem tudta befejezni, mert megcsókoltam.

Egyszer-kétszer már érintettem az ajkát a sajátommal, de akkor még fiatalok és részegek voltunk, és sosem hitte, hogy komolyan gondolom. Most azonban nem ittunk még eleget ahhoz, hogy erre foghassuk, egyszerűen csak az érzéseim maradtak bűnbaknak.

– Chunie, mit csinálsz? – nevetett fel zavartan, és azonnal beleivott az aranybarna italába. Vagy a csókom izét, vagy a bűnt akarta lemosni vele, de egyik sem esett jól.

– Töltsd velem az éjszakát! – ragadtam meg a kezét, amitől majdnem félrenyelt, és bekönnyesedett a szeme, ahogy küzdött az alkohol marásával. – Most még szabad vagy. Ez a nap még a miénk lehet – győzködtem, és tisztában voltam vele, hogy milyen szánalmasan festhetek, de már nem tudtam megállítani. A kétségbeesés, és egy utolsó alkalom reménye vezette a gondolataimat.

– Chunie, még ha komolyan is venném, amit mondasz, akkor sem tehetném meg. Csak azért, mert legénybúcsúm van, még nem lettem szabad. Ugyanúgy hűséggel tartozom neki.

– És ő is tartja magát ehhez? – vágtam vissza indulatosan.

– Ne legyél már ilyen igazságtalan vele! – emelte meg a hangját. – Ha én megbocsátottam neki, akkor neked is meg kellene.

– De te nem tudsz tiszta fejjel gondolkodni. Beleringatod magad egy hazugságba, és…

– Elég legyen! – csattant fel az bandavezér hangján, pont úgy, ahogy az együttest is irányítani szokta. Ez a legidősebb parancsa volt. – Még azelőtt fejezzük ezt be, hogy összevesznénk – lágyult el újra a hangja, és megsimogatta a kezem. – Te vagy a legjobb barátom. Ez egy boldog nap. Osztozz velem a boldogságban, és ne mérgelődjünk!

Neked boldog csak – vágtam vissza magamban, de nem mondtam ki hangosan. Nem lett volna értelme. Jaejoong elhatározta, hogy nem lát messzebb az orránál, és nekem maradt az a szerep, hogy felitassam a könnyeit, amikor végre szembesül az igazsággal.

Nem így terveztem ezt az estét, de nem tudtam mit tenni, így alakult. Junsu persze nem érkezett meg, és Jaejoong megunta a várakozást. Megkért, hogy mondjam meg a bandatársunknak, hogy holnap reggel térden csúszva jelenjen meg előtte, és akkor talán engedi, hogy a koszorúsfiúja maradjon. Én voltam ugyanis a gyűrűhordó, még ha legszívesebben a világ végére is dobtam volna az aranykarikákat. Nem az összetartozás jelképei voltak azok, hanem bilincsek, amikkel megkötik az én angyalom. Sajnáltam, hogy ilyen naiv.

Jaejoong:

Nem értettem Yoochun viselkedését. Azon nem lepődtem meg, hogy vonzódik a saját neméhez, hiszen láttam, hogyan néznek egymásra Junsúval. Azt hitték, nem veszem észre a pajkos tekinteteket, és a „véletlen” érintéseket, de nem voltam hülye. Én vagyok a JYJ rangidőse. Úgy ismerem őket, mint a tenyeremet.

Ezt mégis hogyan gondolta? Feküdjek le vele? Mit érnék el azzal? Csak bűntudatom lenne a világ legcsodásabb napján. Ráadásul Yoochun a legjobb barátom. Nem jó keverni a dolgokat.

Alig vártam, hogy Yunho hazaérjen, és belebújhassak az ölelésébe. Úgy terveztük, nászútra Párizsba megyünk, és reméltem, hogy minden gyönyörű és romantikus lesz, de azért szívesen összebújtam vele előtte is. Yunho szenvedélye olyan volt nekem, mint az autónak az üzemanyag, nem tudtam működni nélküle. Újra és újra fel kellett töltekeznem vele.

Rengeteg gratuláló levelet kaptunk, és mivel nem volt hatvan kezem, a borítékok egy részét a számba vettem, és megpróbáltam nem összenyálazni őket. Általában minden érkezéskor hangosan köszöntem a szerelmemnek, de abban a pillanatban foglalt volt a szám, és még a kulcsomat is alig tudtam kivenni a zárból.

A legközelebbi felülethez mentem, a konyhapulthoz, hogy letegyem a küldeményeket, és már éppen nyitottam volna a számat, hogy köszönjek, amikor megütötték a fülem a kéjes hangok. Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. Yoochunnak igaza volt, Yunho számára nem jelentett hűséget a legénybúcsú.

Első felindulásból le akartam mondani az egész esküvőt, és az összes cuccával együtt kivágni, de aztán megnyugodtam, és megbocsátottam neki. Hiszen a legénybúcsúja volt. Ez az utolsó kicsapongás, aztán élete végéig az enyém. Ennyit igazán elnézhettem neki. Nem azért csalt meg, mert nem szeret, hanem azért, mert olyan, mint minden férfi, fél az elköteleződéstől – győzködtem magam. Ettől függetlenül nem terveztem, hogy szó nélkül hagyom, de meg akartam várni, hogy végezzenek. Nincs is annál rosszabb, amikor elrontják az orgazmus utána kellemes állóvizet.

A küszöbnél jártam, készen arra, hogy kitörjek, és kiabálni kezdjek hol Yunhóval, hol a csajjal, de a beszélgetés megállított. Kíváncsi voltam, mit mondanak egymásnak.

– Szóval holnap veszed el azt az idiótát? – kérdezte a nő. Idegesítő, gonosz hangja volt, mint egy mérges kígyónak

– Nem idióta, csak naiv – védett meg Yunho, bár próbálkozhatott volna erősebben is. A naiv sem egy kedves jelző.

– De ez a pasi egy idol. Nem tudnál legombolni róla pár milliót? – Anyádat – gondoltam, és nagyon szívesen képen töröltem volna a ribancot. Annyi millió pofont adok neki, hogy csillagokat fog látni.

– Lehet, hogy idol, de srác is. Nem tudom azt csinálni, mint te, hogy hozzámegyek, aztán megvárom, hogy elpatkoljon, és megkapjam a fele vagyonát. Ráadásul rohadt fiatal.

– És nem nyitottatok még közös számlát? Vagy nem tudod a kódját?

– A „nagynap” után tervezzük, hogy közös számlát nyitunk, és kapok némi részesedést a kávézójából. De ne aggodalmaskodj, édesem! Te rengeteget fogsz örökölni, és már így is beljebb vagyunk egy csomó ékszerrel, meg egy motorral, amit nekem vett. Az se rossz, nem igaz?

Ezt nem hittem el. Ezt egyszerűen nem hittem el. Miért hazudott ilyesmit annak a nőnek? Hiszen mindig visszakozott, amikor ajándékokat akartam adni neki, hogy ez degradál neki, és ő nem tud nekem adni cserébe mást, most meg…

Megráztam a fejem.

Nem magyarázhattam ki mindent. El kellett fogadnom, hogy átvertek és kihasználtak. Nem én kellettem neki, csak a pénzem, meg a befolyásom. Nélkülem még mindig az utcán táncolna, nem egy menő, híres tánccsapatban.

– És legalább az ágyban jó? – kérdezte a csaj lekicsinylően. Elhatároztam, hogy mindenképpen megtépem.

– Egész jó. Bizonyos helyeken nagyon jó adottságai vannak, bár az utóbbi időben bedurcizott. Mindegy, a nászéjszakán úgyis szétkefélem a száját, akkor túlságosan rózsaszín lesz ahhoz, hogy sértődhessen.

– Srác létére ekkora picsa? Jó hisztigépet fogtál ki. De azért féltékeny vagyok egy kicsit, hogy minden este megkaphat.

– Nem kell. Csak téged szeretlek. Mindig, mindörökké.

Nekem is ezeket mondta, miután szeretkeztünk, és ez volt az a pont, ahol kiléptem a rejtekemről. Mindketten megugrottak, és Yunho elkezdett magyarázkodni, hogy én mégis mikor jöttem meg, és hogy bármit is láttam, vagy hallottam, az nem úgy van.

Nem sírtam, és nem üvöltöztem, csak kőkemény, jeges arccal megragadtam a nő haját, és felrántottam a kanapéról. Persze azonnal elkezdett sipítozni, meg vádaskodni, hogy férfiként hozzá sem szabadna nyúlnom, de ez egy álnok kígyó volt, nem nő. Meztelenül hajítottam ki a folyosóra, és az sem érdekelt, ha leesik a lépcsőn.

– Gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy az esküvő és minden egyéb lefújva – fordultam Yunho felé, és hozzávágtam az eljegyzési gyűrűnket, amiket egyébként szintén én vettem. – Mire reggel hazaérek, se te, se a cuccaid ne legyenek itt. Menj lakni a ribancodhoz! Az öreg faszija biztosan felvesz kertésznek.

Nem kellett túl sok mindent magamhoz vennem, a kulcsom a zsebemben volt, ahogy a telefonom is, így csak a fogkefémet tettem el.

Csak útközben sírtam el magam, amikor a vőlegényem már lemaradt, és feladta, hogy magyarázatot találjon, vagy egyszerűen a két év alatt kifogyott a hazugságokból.

Amikor becsöngettem Yoochunhoz, már rázott a sírógörcs.

Yoochun:

Amikor Jaejoong a nyakamba borult zokogva, leesett, hogy rajtakapta mással azt a patkányt. Aztán, amikor az ajkamra tapadt, és éhesen falni kezdte, tudtam, hogy ki is dobta.

A kanapé felé tereltem, hogy átbeszéljük a dolgokat, és megnyugtassam, de Jaejoong máshogy gondolta.

Tapogatózva benyúlt a pólóm alá, és kapkodva elkezdte feltolni rajtam az anyagot. Megpróbáltam elkapni a karját, és megnyugtatni, de már elhatározta magát, és a vágy engem is hamar elsodort. Szinte fuldoklottam a csókjaiban, magamba szívtam minden gyönyörét, és próbáltam elhinni, hogy a legszebb álmom válik valóra. Még akkor is, ha közben a szíve zokogott. De meg akartam vigasztalni, és ha ehhez az kellett, hogy átadjam magam neki, és elfogadjam, hogy nem teljesen őszinte a közeledése, megtettem.

Csodás teste volt. Puha és ruganyos, de izmos és feszes, amikor végigvágott rajta a gyönyör, és a hangja még a színpadon hallottnál is ezerszer gyönyörűbb volt. Amikor a számba vettem, hangosan és magasan nyögött, mintha beénekelne, majd egyre mélyült, és a végén, amikor már közel járt a beteljesüléshez, egészen berekedt. Nem így akartam felvinni a csúcsra.

Nem tudtam, hogyan tervezi, de számomra egyértelmű volt, hogy ő kerül alulra. Már csak azért is, mert Yunhóval is mindig így csinálták.

A teste könnyen befogadott, és hamar követelte a gyorsítást. Próbáltam a kedvére tenni, és úgy mozogni, ahogy szeretné, de közben magamra is oda kellett figyelnem. Olyan forró volt, és én olyan régóta vártam erre, hogy féltem, túl hamar elsülök. Hiszen az ő boldogsága fontosabb volt az enyémnél.

Sokáig mozogtam benne, mire végre megtaláltam a prosztatáját, és amikor az egyik ilyen lökésnél eltaláltam, annyira körém szorult, hogy csak egy másodpercen múlott, hogy vissza tudtam rántani magam a határvonalon.

– Ott…ott… még… – könyörgött lehunyt szemmel.

Mély levegőt vettem, megragadtam a csípőjét, hogy legyen miben megkapaszkodnom, és teljesítettem a kívánságát. Jaejoong a párnát ölelte, és megpróbált eszméleténél maradni, mert nagyon durván csapódtam újra és újra neki, de amikor a nevemet kiáltva élvezett a hasamra, úgy éreztem, megérte a fáradtságot. Nem tartott sokáig, hogy kövessem, még párat löktem így rajta, és kimerülten rá hanyatlottam. Jaejoong arca nedves volt a könnyektől, de amikor mélyen megcsókolt, megértettem, hogy ezek az öröm és a hála jelei.

Sokáig feküdtünk összebújva. Én a haját simogattam, ő a szívverésem hallgatta, és a mellkasomon ütötte a ritmusát az hosszú, kecses ujjaival.

– Kicsit bűntudatom van – motyogta olyan halkan, hogy alig hallottam meg.

– Nem kell. Nem tartozol elszámolással annak az alaknak.

– Nem miatta. Junsu miatt. Tudom, hogy együtt vagytok.

Döbbenten hajoltam hátrébb, és az álla alá nyúltam, hogy a szemébe tudjak nézni. Hatalmas, csillogóan fekete tekintetek mélyedtek az enyémbe, bennük ezer meg ezer érzéssel.

– Nincs köztünk semmi Junsuval.

– Ne hazudj! Nem vagyok vak. Láttam, hogyan viselkedtek egymással – felelte durcásan.

– Tényleg kavartunk, de semmi több. Sosem ígértünk semmit egymásnak, csak kielégítettük a vágyunkat.

– Biztosan? Nem akarok feszültséget a bandában.

Mint egy vezérszóra, fordult a kulcs a zárban, és Junsu szambázott be egy üveg borral a kezében. A hajnali óra ellenére vidámnak és energikusnak tűnt, a fekete haja pedig reggel óta az éggel kacérkodott, mintha odabetonozták volna.

– Junsu! – pattant fel Jaejoong, és gyorsan a derekára kötötte a pulcsiját, majd szoros ölelésbe vonta a banda hangorkánját. – Én annyira sajnálom – sírta el magát, és Junsu nem bírta megvigasztalni. – Én nem akartalak megbántani. Yoochun, és én csak…

– Hyung, nyugi – veregette meg Junsu a rangidős vállát, és kicsit eltolta magától. Úgy mosolygott, hogy a nap is rögtön kisütött volna, ha odakint vagyunk. – Csak csináltuk néha, amíg meg nem szerez téged. Nem haragszom. Sőt! Most már legalább tiszta szívvel viszonozhatom a táncosom flörtjeit.

Rosszállóan felszisszentem erre a kitörő örömre, mire Junsu csak játékosan bemutatott, majd visszakísérte a teljesen tanácstalan Jaejoongot a kanapéhoz. A fedetlen ágyékomra dobott egy kispárnát, és a magasba emelte a borosüveget.

– Igyunk erre a csodás napra, ahol bár esküvő nem lesz, de annál nagyobb boldogság igen.

– Tényleg, elmarad az a sok minden, amit leszerveztem – sóhajtott fel lemondóan Jaejoong, és egyre szomorúbbá vált. – Pedig úgy elmentem volna Párizsba.

– Majd én elmegyek veled – ajánlottam. – Simán eljátszom a férjed szerepét.

– Tényleg megtennéd? – lelkesült fel. – És eljössz velem az állatkertbe is? Most fog nyitni. Meg akarom nézni a francia elefántokat.

– A világ összes elefántját megnézem veled – húztam oda magamhoz egy forró csókra.

Jaejoong pirulva bújt a mellkasomhoz, miközben Junsu úgy vigyorgott, mint egy mindent tudó orákulum, aki már évekkel ezelőtt előre látta, hogy ez fog történni. Még arról is elfeledkezett a nagy elégedettségében, hogy utálja az alkoholt. De ez egy ilyen este volt. A boldogság útjába nem állhatott se az alkohol, se a múlt árnyai. Az volt a lényeg, hogy végre egymásra találtunk.