Ígéret (YiJae) - 1. fejezet: Egy hét nálad

Jaejoong:

– Jaejoongie, ülj már le! – kapott a kezem után Yihan, és lehúzott a kanapéra. – Olyan vagy, mint egy felhúzott kisegér.

– Bocsánat, hyung. Már mindent idehoztam, ami kellett – tettem le az italokat a dohányzóasztalra, és lecsúsztam mellé a földre.

Az öngyújtóval gyertyafényt varázsoltam a poharak közé, és lehalkítottam a tévét, hogy jobban halljuk egymást. Hivatalosan sorozatokat néztünk az MBC-n, gyakorlatilag ment a háttérben valami, mi pedig oda sem figyeltünk rá.

Yihan már egy hete nálam lakott, és minden nap kitaláltam valamilyen programot, nehogy unatkozzon. Voltunk vízi állatkertben, játékteremben, diszkóban, étteremben és egy sztriptíz bárban is, bár ez utóbbi sikerült a legbénábbra. A lányok a színpadon lejtették, mi pedig csak ittunk, és sokszor oda sem pillantva beszélgettünk egymással. Ha odajött egy fehérnemüs hölgy, persze szenteltünk neki némi figyelmet, de úgy éreztem Yihan arcán nem volt őszinte a mosoly, és nem is érezte túl jól magát, úgyhogy elég hamar leléptünk onnan.

Én erre az estére azt terveztem, hogy főzök valami finomat, aztán elmegyünk sétálni a városba, de Yihan azt kérte, vacsora után inkább maradjunk itthon, és tévézzünk. Igazából, nem akartam, hogy itt hagyjon. Olyan jól éreztem magam, a lakásomat végre megtöltötte némi élet, nem csak én sétálgattam az egyik szobából a másikba. Féltem, hogyha elmegy, megint minden olyan üres és színtelen lesz.

– Te amúgy mindig ennyire vendégszerető vagy, vagy csak velem bánsz ilyen gondosan? – kérdezte, miután eltűntette a pohara tartalmát. Azonnal újra töltöttem neki, nehogy hiányt szenvedjen bármiből.

– A barátaim azt mondják, nagyon jó házigazda vagyok, bár néha kissé túlzásba viszem a dolgot – nevettem fel, és én is ittam egy kicsit. Igaz, hogy már másfél órája pusztítottuk a borokat folyamatosan, de nem éreztem részegnek magam. A berúgáshoz hangulat is kellett, de most minden olyan békésnek és nyugodtnak tűnt, pedig az óra ellenünk dolgozott. Minden egyes másodperccel közelebb kerültünk a búcsúhoz.

– És nem szeretnél most házigazda helyett inkább csak Jaejoongie lenni?

– Idegesítő vagyok, igaz? – töröltem le a zavart az arcomról pár korttyal, és csatornát váltottam, mintha nagyon fontos lenne, hogy mi villog a képernyőn.

Amikor Yihan megfogta a kezem, végigszaladt a testemen egy apró kis remegés, ami forró volt, mint a láva, és valamiért elakadt a lábam között. Szorosabban összezártam a combom, hogy enyhítsek egy kicsit a lüktetésen, majd letettem a poharat az asztalra. Szándékomban állt odafordulni hozzá, mert valószínűleg nem véletlenül érintett meg, de előtte rendbe kellett szednem a szívverésem. Nem néztem azonnal a szemébe, inkább a földtől indultam, és cikk-cakkban közelítettem meg az arcát.

Kissé megszédültem, amikor az ajkaink találkoztak. A csók nagyon lágy és puha volt, és bár nem viszonoztam, belül többre és többre vágytam. Yihan minél erőteljesebben ostromolta a számat, annál jobban betakart a testével, de a keze nem eresztette az enyémet, forrón és férfiasan fogta körbe a jéghideg, izzadt ujjaimat.

Amikor leismételtem a kóstolgatását, és résnyire nyitottam számára az esélyt, szinte azonnal átcsúsztatta a nyelvét. Rögtön belenyögtem a csókba, ahogy a forró, nedves vágya végigsiklott a szájpadlásomon, majd a fogaimon, hogy végül körkörös mozgással vesszen el a nyelvem keringőjében.

Az egész testem lángolt, és az ágyékom szüntelenül pulzált, de nem mertem megmozdulni. Teljesen elkábított az izgalom. Sosem akartam abbahagyni azt a tüzes, vágyakozó csókot. Még sosem csókolt így senki.

A ruhám izzadtan tapadt rám, és azonnal meg akartam válni tőle, de a testem még mindig nem engedelmeskedett, hiába adtam ki a parancsokat. Yihan közben már egészen rajtam feküdt, így a hátamat erősen hozzányomódott a kanapé oldalához, és ez kezdett már kissé kényelmetlen lenni.

Amikor a térdével megdörzsölte az ágyékomat, torokból nyögtem fel, és azonnal hátravetettem a fejem. Sűrűn kapkodtam a levegőt, miközben a feketén csillogó szemekbe néztem, és megrebbent a pillám, amikor végigsimított a számon. Az ajkam és a nyelvem zsibbadt, és az érintése érdesnek tűnt hirtelen, de ahogy a mutató és középső ujja elmerült a számban, újra csak a saját testem küzdelme számított. Gondosan szopogattam az ujjait, de igazán nem én irányítottam, ő szabta meg a mozgásukat, nekem csak arra kellett figyelnem, hogy ne kezdjek el öklendezni tőlük.

Amikor rámarkolt a férfiasságomra, vékony farmer ide, vagy oda, szélesebbre nyitottam a számat a nyögés végett, és szinte tövig elnyeltem az ujjait. Egyre durvábban mozgatta a kezét mindkét helyen, és le kellett hunynom a szemem, hogy ne forogjon olyan vészesen a szoba.

A vállam erősen csapódott a puha szőnyegbe, amikor Yihan teste végre egészében összesimult a sajátommal. Még mindig úgy csókolt, mintha fel akarna falni, és ez zavarba hozott. Korábban egyetlen kósza érintés, vagy félreérthető mondat nem történ közöttünk, csak a pletykák szóltak arról, hogy talán a fiúkat szereti. Most mégis úgy simult hozzám, és úgy akarta birtokba venni a testem, mintha már évek óta kergetőznénk.

– Hyung…Hyung… – nyöszörögtem, amikor feltolta a pólóm, és rátapadt a mellbimbómra. Azt is majdnem olyan vehemensen izgatta, mint az ágyékomat, és amikor már eszemet vesztve vergődtem, áttért a nyakamra, hogy itt is megkínozzon egy kicsit. Tényleg nem tudtam, hogyan kellene részt vennem ebben, mi is lenne a szerepem a testünk játékában. Ő egyszerűen letarolt, és birtokba akart venni, én meg nem voltam képes másra, csak a nyögésre és a sóhajtozásra.

A csókjai már a hasamon szaladtak végig, és éreztem, ahogy meglazul nadrágom, majd a keze bekúszik a boxerembe. Gyakorlottan dörzsölt, az ujjai ügyes rovarként mozogtak rajtam, és amikor megdörzsölte a makkom, hangos sikoly hagyta el a számat. Az egész testem remegett, és bekönnyesedett a szemem a kielégülés utáni vágytól, majd amikor úgy kezdte húzogatni rajtam a kezét, hogy közben folyamatosan a hasam felé nyomta a farkam hegyét, rájöttem, hogy én ezt már ismerem.

Azonnal eltoltam magamtól, és kapkodva másztam ki alóla. Akármilyen ciki is volt, kimenekültem az erkélyre. A nadrágomat útközben visszarángattam magamra, és bár a merev tagomat elég nehéz volt visszacsomagolni a boxer szorításába, a hideg levegő sokat segített.

Nem akartam, hogy utánam jöjjön, pedig nagyon féltem tőle, hogy megbántottam. Végül is, én voltam az, aki engedte ezt, visszakozhattam volna, mégsem tettem. Most meg, a gyönyör kapujában faképnél hagytam. Tényleg nem állt szándékomban megsérteni, tudtam, hogy milyen kellemetlen az, ha szex előtt mondják be a bocsit, de összezavarodtam. Teljesen biztos voltam benne, hogy ott, akkor, az autóban én az egészet álmodtam, de hogyan álmodhattam meg ilyen tökéletesen Yihan kezeit magamon? Ennyire még az én fantáziám se pontos.

Yihan:

A forgatás közben sosem tudtam eldönteni, hogy Jaejoong meleg, gátlásos, vagy csak nagyon közvetlen. Mindenkivel jól kijött, idősekkel és fiatalokkal egyaránt, és nem tűnt úgy, hogy problémát okozna neki, ha megölelik. A keze folyton ott járt valakinek a testén, de nem volt benne semmi tolakodó, csak mintha ez kellene ahhoz, hogy a földön maradjon.

Néha úgy lebegett a föld fölött, mint egy kis tündér, aztán volt olyan, hogy zsémbes és mogorva lett, mert nem sikerült valami, de közben nem akarta kimutatni a gyengeségeit.

Máskor meg, ha például dicsérték, vagy az idősebbek kikérték valamiben a véleményét, akkor a kezeinek takarásába rejtette a gyönyörű, széles mosolyát, és a sötétbarna tekintete folyton ide-oda ugrált.

Közben meg az internet írt róla mindenfélét, hogy kavart az egyik volt bandatagjával, meg talán máshogy néz a férfiakra, mint az átlag, de ezekre nem alapozhattam. Azzal tisztában voltam, hogy csak ott van füst, ahol tűz is, de nem egyszer történt már olyasmi, hogy a közvélemény csúnyán melléfogott. Nem akartam magamra haragítani Jaejoongot egy rosszul irányzott puhatolózással. Ráadásul ez magányügy is. Én sem teregettem ki a saját életem szennyesét, és ha Jaejoong tényleg vonzódna a saját neméhez, biztosra vettem, hogy azt csak a színfalak mögött vállalná.

– Hyung, gyakorlunk? – kérdezte.

– Jaejoongie, inkább menj aludni! Alig állsz már a lábadon.

– Én jól vagyok – felelte makacsul, és kirántotta a kardját. Amikor a nyakamhoz érintette a pengét, pimaszul elmosolyodott. – Védd magad, hyung!

A rövid ismeretségünk alatt már rájöttem arra, hogyha Jaejoong akar valami, akkor az véghezviszi, szóval hajnali egykor elkezdtük gyakorolni a vívást. Ugyanazokat a mozdulatokat kellett lejátszanunk, amit majd a filmben is használunk, de aztán valahol eldobtuk az agyunkat, és össze-vissza hadakoztunk. Persze arra odafigyeltünk, hogy egyikünknek se essen baja, csak a másik fenekére csaptunk rá a kardhüvellyel, vagy színpadiasan összeestünk a képzeletbeli ledöfés után. Hajnali háromkor már mind a ketten vonszoltuk magunkat, és Jaejoongnak sem kellett kétszer mondani, hogy feküdjön le aludni. Elnyúlt az autóban a hátrahúzott ülésben, és megfogta a kezem, amikor el akartam menni.

– Csak hozok inni magunknak – mondtam, és megpaskoltam a hosszú, fehér ujjakat. Jaejoong aprót bólintott, majd lehunyta a hatalmas, íves szemeit, és befészkelte magát az ülésbe.

A hűtő csak egy köpésre volt az autótól, amiben aludtunk, és kényelmetlenség ide, vagy oda, biztonságosabb volt, mint a sátorban. A bogarakat könnyebben kiszűrte az üveg, mint a vászon, és még a telefonunkat is fel tudtuk tölteni, amíg aludtunk. Jaejoong amúgy is betegként viselkedett, ha nincs mellette a kütyüje.

Mire visszaértem, Jaejoong már mélyen aludt. Letettem a hideg ital a széke mellé, hogy megtalálja, ha megszomjazna, és megpróbáltam én is álomba szenderülni. Éreztem, ahogy az álomlepkék pora az arcomra hullik, és elragad a képzeletvilág, amikor Jaejoong felébresztett. Nem szándékosan nyögött fel olyan erotikusan, ebben biztos voltam, mert utána még motyogott valamit egy vaníliás pudingról is, de nekem véglegesen kiűzte az álmot a szememből. Ittam egy kis vizet, hogy elfeledkezzek a hangról, de aztán újra és újra sóhajtozni kezdett, és kezdett nagyon szűknek tűnni nem csak a nadrágom, de az autó is.

Bármikor kinyithattam volna az ajtót, hogy tegyek odakint pár kör sétát, és megfékezzem a hosszú hónapok óta kielégületlen testemet, de a bűn nem eresztett. Hogy elvonjam a figyelmem, bekapcsoltam a mobilom, és a twitteren szörföltem, de Jaejoong hangja még a pittyegést is túlszárnyalta. Frusztráltan fordítottam felé a képernyőt, hátha felébred a fényre, de csak a másik iránya fordította a fejét, és tovább sóhajtozott. Nem tudom, hogy milyen hosszú, és milyen részletes menetet nyomott le fejben, de mintha soha nem akart volna véget érni az egész, az óra meg már fél négyet mutatott, és én így nem tudtam aludni.

Jaejoong nem vett alsónadrágot a szerelése alá, mert azt mondta, a sok mozgástól bevág, és így könnyebb és szellősebb mozogni, úgyhogy ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni a merevedését. Elég szép méretekkel büszkélkedhetett, és mivel fontos volt, hogy másnap ne hátráltassam a kollegáimat, csinálnom kellett valamit a felajzott hálótársammal. Óvatosan ragadtam meg hímtagját, és a kezeim között még vastagabbnak és nagyobbnak tűnt, nem is tudtam, hogyan képes bárki is befogadni. Biztosan sokakat boldoggá tehetett már vele – gondoltam, és lassan elkezdtem mozgatni a kezem. Jaejoong erre még erősebben nyögött, de nem ébredt fel, csak a teste remegett meg egy-egy gyönyörhullámnál. Nem ismertem a testét, úgyhogy csak a jelekből következtethettem, és szándékosan úgy ingereltem, hogy hamar elmenjen. Közben muszáj volt magamon is könnyítenem, mert úgy éreztem, menten szétrobban a testem, és elég nehéz volt csendben elmenni. Jaejoong persze nem fogta vissza a hangját, és már attól paráztam, hogy nemsokára bekopog valaki az ablakon, hogy mi a jóistent csinálunk mi idebent.

Amikor elment, annyira gyönyörű volt, hogy megértettem, ha ezt látva bárki beleszerelmesedett. Az ajkai elnyíltak, a teste gyöngyözött az izzadtságtól, és olyan földöntúli elégedettség játszott a vonásaiban, hogy megmosolyogtam a dolgot. A nadrág anyaga nem volt túl vastag, így az én kezem is kissé nedvessé vált az élvezetétől, és az lett volna a legjobb, ha elmegy mosakodni, de amikor eleresztettem, Jaejoong teljesen megfordult, és háttal nekem összegömbölyödött.

Másnap úgy tűnt, nem emlékszik semmire, én pedig nem kötöttem az orrára, hogy történt köztünk valami a kocsiban. Jobb volt, ha nem rontom el a barátságunkat a ferde hajlamaimmal.

Jaejoong:

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy meg sem hallottam, ahogy kinyílt az erkélyajtó, és megugrottam, amikor Yihan megérintette a vállam. Nem fordultam felé, mert nem mertem ránézni, csak erősebben megkapaszkodtam a korlátban, és megnyaltam a számat, mielőtt feltettem a kérdést.

– Yihanie hyung, az autóban a forgatáskor… Történt köztünk valami?

– Igen – felelte, és a derekam köré fonta a karjait. Jó érzés volt, ahogy magához ölelt, de nem tudtam, mennyi szerepe van ebben az italnak, és mennyi az érzéseinek.

– Én azt hittem, álmodtam – vallottam be suttogva, és megérintettem a kézfejét.

Sokáig álltunk így, és örültem, hogy nem látjuk egymás arcát, mert nem mertem a szemébe nézni. Úgy viselkedtem a szőnyegen, mint egy rossz ribanc, először felizgattam, majd otthagytam. Szégyelltem magam az elrohanásért, és kicsit azért is, hogy korábban olyan hangosan élvezkedtem a teste alatt.

– Csinálhatunk úgy, mintha semmi sem történt volna – mondta sokára. A selymesen mély hangja most egy kissé érdesebbé vált, de még így is simogatta a fülem. Zenész voltam, szerettem a szép dallamokat, és az ő hangszíne igazán a szívembe talált. – Nem akarok rád erőltetni semmit, amit nem érzel a sajátodnak.

– Ez bonyolult – vallottam be, és hátradöntöttem a fejem a vállára. Ő erre azonnal a nyakamba csókolt, majd rájött, hogy mit tett az imént, és bocsánatot kért. Én egy cseppet sem bántam a dolgot, képes volt valami olyat kihozni belőlem, amit már nagyon régen nem éreztem.

Estére lehűlt a levegő, és ha nem ölelt volna olyan szorosan, biztosan megfagytam volna, így csak a mezítelen ujjaim fáztak a papucsban. Kissé megmozgattam az elgémberedett tagjaimat, amitől persze úgy tűnhetett, hogy fészkelődött, és úgy kellett az alkarja után kapnom, amikor el akart ereszteni.

– Jaejoongie, kérlek, ne csináld ezt velem – morogta a fülembe. Már csak ettől a hangtól is újra forróság költözött az ágyékomba. – Vagy tegyük meg, vagy ne, de ezt a kettős állapotot nem tudom elviselni – nyögött fel, és egészen égette a fülcimpámat a meleg lehelete. – Akarlak – markolta meg a csípőm, és egy kicsit közelebb nyomta hozzám az ágyékát, ezzel is utalva rá, ki lenne az irányító kettőnk közül. – De ha azt mondod, hogy nem akarod, vissza tudom fogni magam. Soha többé nem fogok hozzád nyúlni.

Amennyire a beszorított helyzetemben ezt megtehettem, hirtelen fordultam meg, és az ajkára tapadtam. Most én irányítottam, én adtam a tempót, és nem törődve azzal, melyik biztonsági kamerából figyelnek éppen az őrült zaklatóim, felhúztam a pólóját, és a következő levegővételkor áthúzta a fején. Szinte térdre vetődtem előtte, és remegett a kezem, ahogy kifűztem az övét, de így is könnyedén megszabadultam a csattól, majd lehúztam a sliccét, és készen álltam rá, hogy kibújtassam a boxerből is, amikor lenyúlt értem, és felhúzott.

– Talán folytassuk ezt a hálószobában – ajánlotta mosolyogva, de a szorítása a karomon sürgető volt, és amint átléptük a küszöböt, máris letámadt.

A ruhák nagyon gyorsan lekerültek rólunk, és egy percre sem éreztem magam zavarba, hogy meztelenül lát, élveztem minden egyes csókját és érintését. Egy férfival szeretkezni ezerszer más, mint egy nővel, sokkal nyersebb és vadabb, ösztönös, mintha küzdenénk egymással, de közben érzéki és mély. Yihan sűrűn dominált felettem, de párszor én is fölé kerekedtem, és tetszett az elégedett sóhaja, amikor belepasszíroztam a matracba, és nem eresztettem a száját, vagy amikor lefogtam a csuklóját, és úgy haraptam a vállába. Én is magamnak akartam a testét, én is barangolni akartam rajta, és megnyalni a vágyainak porát, így amikor a számba vettem, szinte egészében elnyeltem. Nem tudtam betelni vele, szinte egészen kitöltötte a helyet, és ettől egy kicsit nehézkessé vált a nyelvmunka, de mivel elég mélyre sikerült leengednem a torkomba, ez biztosan kárpótolta. Miközben a számmal pumpáltam, az ujjaim vagy a heréit simogatták, vagy a combjait dörzsölték, de az biztos, hogy Yihan is nyögdécselt, nem is halkan. Ezektől a hangoktól persze még jobban tűzbe jöttem, és erősen kellett beletépnie a hajamba, hogy elszakadjak tőle.

– De mohó vagy, Jaejoongie – jegyezte meg, és lenyomta a mellkasom a matracra, majd felhúzta a csípőm, hogy pucsítsak felé. Amikor megéreztem magamban a hideg, síkos ujjait, azonnal felmordultam, és erősen belemarkoltam a lepedőbe. – Bírd ki, nemsokára jobb lesz – biztosított.

Borzasztó régen voltam már alul, ha magamat elégítettem ki, sosem izgattam magam hátul, ha pedig felszedtem valakit, azzal idáig sosem jutottam el. Nem mondom, hogy nem fordult olyan elő, hogy annyira felhevültem, hogy egy raktárban essek neki a partneremnek, de akkor mindig én dugtam, soha nem engem dugtak. Egyetlen ember volt eddig bennem, de annak már négy-öt éve volt, és azóta se beszéltünk. Persze, nem emiatt.

– Na, jobb már? – kérdezte Yihan, és csókot nyomott a vállamra. A szorítás már tényleg enyhébb lett, és inkább csak tompa fájdalmat éreztem, úgyhogy bólintottam, mire még egy ujját belém vezette.

Az arcomat a lepedőbe temettem, és ahogy egyre jobb lett a tágítás, úgy toltam közelebb hozzá a fenekem, hogy aztán megérezzem a bejáratomnál. Fogalmam sincs, mikor kapta magára az óvszert, csak annyit éreztem, hogy szépen lassan bevezeti magát, miközben rámarkolt a csípőmre, hogy kontrollálja a remegésem.

– Mozogj rajtam te! – adta ki az utasítást, mire némi fájdalommal a hangomban felnevettem.

– Muszáj ennyire kurvának lennem?

– Jobb, ha te vezeted mélyebbre a farkam, mintha én gyömöszölöm beléd. Így is kínzóan szűk vagy. Ugye nem ez az első? – lihegte, mire vadult megráztam a fejem.

– Dehogy is! De ha még jobban zavarba akarsz hozni, akkor folytasd csak tovább, hyung. Nem elég gáz már így is… – zsörtölődtem, és hátrébb toltam a fenekem, de túl hirtelen volt a mozdulat, és a fájdalom végigvágott a testemen.

Mérges voltam Yihanra, amiért ilyen nagy méretei vannak, én meg ilyen régen csináltam ilyesmit. Eltartott egy ideig, amíg eléggé megszoktam, és nem is értettem, hogyan bírta mozdulatlanul, csak a csípőmet markoló keze árulkodott arról, hogy milyen feszültség dúl benne. És habár tudtam, hogy nyomokat fog hagyni a szorítása, jobb volt így, mintha semmilyen reakciójáról nem értesülök.

Amikor aztán végre elkezdett mozogni, és kivette a kezemből a gyeplőt, az felért a Mennyországgal. Elég keményen lökte magát belém, de ahogy egyre tágabbá váltam, egyre könnyebben mozgott, és hálát adtam az égnek, amiért jól szigetelt lakást vettem. Még matracba temetett arccal is borzasztóan hangos voltam, és olyan hangok jöttek ki belőlem, amik számomra is ismeretlenek voltak. Néha mélyen, torokból nyögtem, néha vinnyogtam, mint egy kislány, olykor pedig Junsut megszégyenítő magas hangok szaladtak ki a számon, és Yihan azt hiszem, szeretett hallgatni, mert egy-egy élvezetesebb szólam után mélyebbre lökte magát.

Ömlött rólam a víz, de a beteljesülés még messze volt, Yihan viszont egyre többször húzott tövig magára, és úgy sejtettem, hamar el fog menni, ha nem találok ki valamit. Tisztában voltam vele, hogy a valóságban nem úgy működnek a dolgok, mint a könyvekben, vagy a filmekben, hogy egyszerre jutsz a csúcsra a pároddal, de nem akartam ennyire lemaradni mögötte.

Megpróbáltam a félkutyapózból teljeset csinálni, de Yihan eldöntött, mintha egy krumpliszsák lennék, és oldalról kezdett kefélni. Sokkal szűkebbé váltam ettől, és jobban érzékeltem, de a tempógyorsulásból ítélve, ő is. Lenyúltam magamhoz, hogy így csaljak egy kicsit az idővel, de hátrafogta a csuklómat, és kicsit megdöntött.

– Told fel a bal lábadat az ágyon annyira, emennyire csak megy! – kérte, én pedig engedelmeskedtem az akaratának.

Amikor következőleg lökött egy mélyebbet, megértettem, miért akarta így. Az egész testemen végigszaladt egy borzasztóan erős érzés, amiről nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy sem, és minél többször találta el, annál irányíthatatlanabbul reagált a testem. Nagyon szerettem volna magamhoz nyúlni, de nem engedte, csak a tempón gyorsított, és a végén már sírhatnékom volt a kielégületlenségtől.

– Yihan… – kezdtem volna könyörögni neki, de ekkor változtatott valami a szögen, és telibe találta a korábbi gyönyörközpontot. Magasan sikkantottam fel, és utána olyan vadul kezdett el mozogni, hogy teljesen elvesztettem önmagam.

Még soha az életben nem dugott meg így senki, a végtagjaim görcsösen kapaszkodtak bármibe, ami ezen a világon tartott, miközben a tudatom leredukálódott a csípőm alá, és a combom fölé. Éreztem, ahogy a testem hevesen rázkódik a lökésektől, aztán egy erőteljes bumm után az élvezetem a hasamra fröccsent.

A korábbi orgazmusaim csak az ágyékomat rázták meg, maximum a hasam hullámzott bele néha egy-egy jobb menetbe, de ez az egész testemet darabjaira szaggatta. Alig kaptam levegőt, miután kihúzódott belőlem, és örültem, hogy egy ideig még nem ért hozzám, mert nem bírtam volna elviselni még több vágyat.

Lehet, hogy őrültnek tűntem, de hangosan nevettem, és a lepedőm teljesen átnedvesedett ott, ahol a csatakos bőröm hozzá ért. A fenekemet egyáltalán nem éreztem, lezsibbadt az egész alfelem, és a szívem ki akart törni a mellkasomból, de végül nekem is sikerült lenyugodnom.

Amikor már vacogtam a kihűlt testemmel, Yihan rám borította a huzatot, amit takarónak használtam, és mivel nem mert megmozdítani, ő kúszott le mellém.

– Gyönyörű vagy, Jaejoongie – mondta, és lágyan végigsimított az arcomon.

– Dehogy… Borzasztóan nézhetek ki – súgtam vissza, mert nem bírtam ennél hangosabban beszélni, a hangom valahol elveszett a bumm és a nevetés között.

– Nem tudtam, hogy ilyen jó vagy az ágyban – csókolta meg a szám, és veszekedni akartam vele, hogy nem csináltam mást, csak leszoptam, de nem engedett beszélni. – Köszönöm ezt az egy hetet. Életem legjobb egy hete volt.

– Élj velem! – kapaszkodtam meg a karjában, és esdeklően pillantottam fel rá. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Minden egyes éjjel érezni akarom a csókjait, és annyiszor neki adni magam, ahányszor csak akarja.

– Nem lehet, Jaejoongie. Nem működne.

– Miért nem? Én hűséges vagyok, nem csalnálak meg soha, és tudom, hogy elfoglaltak vagyunk, de az a kis idő is sokat érne, amit együtt tudunk tölteni. Ráadásul ott van a telefonunk is, és… – Yihan lepecsételte az ajkaimat az ujjával, és megrázta a fejét. Az álláspontja egyértelmű volt, de a tekintetében gondoskodás és szeretet ült, így nem tudtam utálni ezért. Biztosan meg volt az oka rá, hogy nemet mondott, de azért fájt.

– Ne nézz ilyen szomorúan! – simított végig az arcélemen, és belesimított a hajamba, de még mindig nem akartam, hogy magamra hagyjon.

– Magányos leszek nélküled – mondtam, és beharaptam a számat, nehogy kiszökjön rajta egy reszketeg sóhaj.

– Fogunk még találkozni, ne aggódj! Nem ez volt az utolsó éjszakánk együtt, és ne felejtsd el, hogy barátok is vagyunk.

– De azért velem maradsz reggelig, ugye? – kérdeztem, mire mélyen megcsókolt. Újra felkínáltam volna neki magam, de nem élt vele, csak magához ölelt, és én kiélveztem a szeretetének minden morzsáját.

Yihan pontosan olyan ember volt, akire rá tudtam volna támaszkodni, és az úton tudott tartani, de közben nem nyomott el, hanem egyenlő félként kezelt. Mielőtt elaludtam volna a fáradtságtól, még kérdeztem tőle valamit.

– Egyszer lehetek én is felül? – kérdeztem reménykedve, mire hangosan felkacagott.

– Persze, Jaejoongie, nyugodtam meglovagolhatsz.

– Nem erre gondoltam… – motyogtam, és jobban belebújtam a karjaiba. – Lefektethetlek én?

– Majd meglátjuk. Ha már elég jól ismerjük egymást, újra visszatérünk rá, jó? – ajánlotta fel, mire aprót bólintottam.

Yihannak finom bogyósgyümölcs illata volt, és ha a nyakába szimatoltam teljesen elbódított. Álmomban egy hűs vizű forrás mellett tett újra magáévá, ahol málna, szeder és mindenféle finomság teremt a bokrokon, de a medve szerencsére nem látogatott meg. Amíg fel nem ébredtem, nem kellett arra gondolnom, hogy újra magányos leszek.