Kapcsolatháló (3. évad): 10. fejezet: Nincsenek határok

Baekhyun:

Nagyon meglepődtem, amikor Suho felvetette, tartsunk egy medencés bulit náluk. Az apja hihetetlenül szigorú volt, nem értettem, hogyan engedhette ezt meg, aztán Jongdae beavatott, hogy Suho szülei üzleti konferenciára mentek Amerikába, és vagy két hétig szabad a villa. Ezt valóban ki kellett használni.

Meghívhatta volna az osztályt, de egész évben az arcukat bámultuk, ki volt kíváncsi rájuk? Helyette inkább olyanokat hívott, akiket vagy ismer, vagy szimpatikusnak talál, csak még nem volt alkalma társalogni velük. Így történhetett az, hogy a vendégek listáján volt Chanyeol, Sehun, Jongin, D.O., Lu Han, Minseok, Lay, Joohyun, és még sokan mások, csak az nem, akit én ott akartam látni.

– Krist miért nem hívjuk meg? – vetettem fel, mintha bármilyen beleszólásom lehetett volna a dologba.

– Ő elég zűrös, és biztosan hozná a haverját is, aki még nála is rosszabb. Ilyen emberekre nincs szükség. A végén még ellopnának valamit – törölte el minden reményemet Suho.

Egyikük sem tűnt olyannak, aki lopna, ha vendégségbe megy, mindketten divatos, menő ruhákat hordtak, de azt mondjuk megértettem, hogy Suho fél, esetleg elrontanak valamit, vagy nem csak alkoholt, hanem mondjuk drogot is hoznak magukkal. Hiába voltak távol a szülők, a személyzet bármikor köphetett.

A hangulatomat kicsit visszavette, hogy nem láthatom Krist félmeztelenül, de vígasztalt, hogy Minseok ott lesz, és rengeteg emberrel megismerkedhetek. A mi osztályunk nagyon zárkózott volt, egyedül Jongdae barátkozott másokkal a foci révén, a kóruson kívül nem is beszélgettem más diákokkal. Túl félénk voltam, hogy csak úgy odamenjek valakihez, és elkezdjek csevegni vele. Minseok is csak azért lett a barátom, mert ő kezdeményezett. Egy bulin viszont oldódik a feszültség, és nagyon bíztam benne, hogy nem fogok peremre szorulni.

A klikkesedés normális folyamat, a baráti társaságok ismerik egymást, megbíznak a másikban, úgyhogy nem kell kockáztatniuk. Ha megnyugodtak a tagok, a legbátrabb elindul, és beszélgetésbe elegyedik valakivel, majd a többi is követi a példáját. Ezt a folyamatot fedeztem fel, ahogy a medence szélén ülve figyeltem a társaságot. Minseok elugrott italért, és leragadt valahol, vagy eltévedt a nagy házban, de már nagyon régóta vártam rá, és kezdtem nagyon egyedül érezni magam. Engem miért nem talál senki elég érdekesnek ahhoz, hogy beszélgessen velem?

– Szia, leülhetek? – kérdezte egy nagyon magas srác, aki pont beállt a nap elé, így semmit nem láttam az arcából.

– Aha… – hunyorogtam fel rá, majd megnyugodtam, amikor leült, és felismertem. Chanyeol volt az, a langaléta, aki folyton mosolyog, és mindenkivel jól kijön.

– Nem vagy szomjas? Jó meleg van.

– De. Minseok elment italért, csak elveszett, vagy nem tudom.

– Azt nem csodálom. Bazi nagy ez a kégli – mérte fel a villát, majd belemerítette a tenyerét a vízbe, és a hajára fröcskölte a tartalmát. Jó sok haja volt, nem csodáltam, hogy majd’ megsül.

Nem tudom miért, de Chanyeol mellett kimondottan jól éreztem magam. Olyan kellemes, nyitott és barátságos kisugárzása volt, hogy a szokásos kishitűségem nyaralni ment, és felszabadultan tudtam csevegni. Igaz, hogy nem beszéltünk semmi komolyról, csak a forró időjárásról, arról, hogy mennyire levitték a fagyi árát, és Suhoék kertjében minden nagyon rendezett, de jól esett beszélni. Szívesen vettem volna, ha Chanyeol a barátjaként kezelne, és jobban megismernénk egymást. Simán el tudtam képzelni, hogy elmegyünk moziba, kerékpározunk, vagy együtt strandolunk, ő az az igazi „jó haver” típusú ember volt, akivel mindenki barátkozni szeretne.

– Chanyeol, nem láttad Joohyunt? – érkezett meg Chanyeol szárnysegédje, Sehun. Ő is kedves srácnak tűnt, de sokkal visszafogottabb volt, mint a barátja.

– Lehet, hogy bement. Láttam a kalapját elsietni.

– Oké, köszi – iramodott meg az ajtó irányába, a nyakát nyújtogatva, hogy mihamarabb meglássa a barátnőjét.

Éppen megkérdeztem volna Chanyeolt, hogy mit szól ahhoz, hogy Sehunnak már első évben lett barátnője, amikor megérkezett az eltűnt Minseok, és ezzel egy időben, Chanyeol is tovább állt.

– Bocsi, Baekhyun, csak Lu Han elkapott. Rengeteget tud beszélni. Szerintem egy kicsit becsípett.

– Semmiség – legyintettem, és elvettem a kólát. A jégkockák apróra olvadtak, de még így is hideg volt az ital, és csak ez számított. Rekkenő hőség volt, teljesen megbolondult az időjárás.

Suho:

A parti egész jól sikerült, semmi nem romlott el, nem hánytak a kanapéra, és senki nem akart szexelni a hálószobámban, de láttam valamit, amit nem kellett volna. Még egy titok, amit meg kell tartanom, pedig utáltam sumákolni a barátaim előtt.

A nagy hőségben teljesen beleizzadtam a fehér fölsőmbe, így bementem, hogy gyorsan átvegyem, de a gardróbban nem várt dologra bukkantam. Joohyun csókolózott az egyik tizenegyedikes focista sráccal, pedig biztosra vettem, hogy ő Sehunnal jár, még a bulira is együtt érkeztek, és nem úgy tűnt, hogy azóta szakítottak volna. Szerencsére nem vettek észre, de nekem a bőr lesült a képemről, amikor Sehun megkérdezte, hogy nem láttam-e a barátnőjét. Azt hazudtam, hogy a kert végében láttam, az árnyékban. Szörnyen éreztem magam, amiért hazudtam. Ezért innom kellett!

Senki nem rúgott be, csak a házigazda, ha Jongdae nem őrzött volna, biztosan beborulok a medencébe, és ki sem jövök onnan. Amikor mindenki elment, és a ház épségben kibírta a rohamot, hálát mondtam a barátomnak a sok segítségért.

– Jongdae, te vagy a legjobb – dicsértem, amitől a füléig ért a szája. – Nélküled ez egy nagy szarkupac lett volna.

– Mit is mondjak? Én vagyok a partyarc – fényezte magát. – De te miért ittál ennyit, ha nem is bírod a piát?

– A titkok miatt – hajoltam közelebb hozzá, és úgy suttogtam, mintha a falnak is füle lenne.

– Hogy? – halkította le ő is a hangját.

– Láttam valamit – vallottam be. – Joohyun csókolózott egy sráccal, aki nem Sehun volt.

– Ennyi? – ráncolta össze a homlokát csalódottan. – Én meg már azt hittem, hogy végre bevallod, hogy barátnőd van.

Teljesen ledöbbentem Jongdae-n. Honnan tudja? – merengtem el, de egyetlen lehetőséget sem adtam neki, hogy rájöjjön. Akkora titokban tartottam, hogy néha még én is elfelejtettem, hogy barátnőm van, és megnéztem egy-egy lányt a suliban, akkor ő mégis miből jött rá? Talán mentalista?

Jongdae kíváncsi természet volt, de tudta, hol a határ, nem ásta bele magát a magánéletembe, hagyta, hogy magamtól meséljek a lányról, aki elbűvölt. Choonhee nagyon érdekes személyiség volt, és vonzott benne, hogy lázadó. Ő is örökös volt, akár csak én, de eljárt szórakozni, cigarettázott, és nemet tudott mondani a szüleinek. Nagyon élveztem vele lenni, mindig valami izgi kalandba kevertünk, és mesterien csókolt. Egy szokására azonban már csak akkor derült fény, amikor túlságosan megkedveltem, így én is belekeveredtem. Choonhee drogozott, és hiába akartam leszoktatni róla, hasztalan volt, csak annyit tehettem, hogy segítek neki, és szépen lassan csökkentem az adagját, hátha egyszer rájön, nincs szüksége erre a szarra. A színes bogyókat az ágyam alatt tartottam, és mivel mindig rendes srác voltam, nem kellett attól félnem, hogy engedély nélkül takarítanának a szobámban. Soha senki nem gondolta volna, mit rejtegetek, Choonheen kívül egyetlen ember tudta csak, hogy milyen sötét tikom van, az, akitől az anyagot szereztem. Nem véletlenül húztam le Taót a vendéglistáról.

Borzasztóan kellemetlen volt eldugott utcákban seftelni Taóval, az meg még jobban idegesített, amikor még kérdezősködött is. Az ő dolga annyi volt, hogy odaadja a bogyókat, elfogadja a pénzt, és kussoljon.

– Nem is látszik rajtad, hogy szeded – mondta egyszer, miközben átszámolta a pénzt. Miért vágtam volna át?

– Nem nekem kell.

– Akkor kinek? Csajodnak?

Először még ignoráltam a próbálkozásait, aztán minél több idő telt el, és lett egyre terhesebb a titok, muszáj volt megbeszélnem valakivel az aggályaimat. Tao meg mégis kinek mondta volna el? Együtt voltunk benne ebben, ha én süllyedtem, ő is velem tartott a mélybe.

– Az előző pasija szoktatta rá az anyagra? – kérdezte az egyik vásárlás alkalmával. – És te ezt el is hiszed?

– Senki nem születik úgy, hogy drogozni akarjon. Mindig van valaki, aki beleviszi.

– Nyilván könnyebb mást okolni – rántotta meg Tao a vállát, és zsebre vágta a pénzt. – Nekem csak jó, ha van vevőm.

Egy egész nyaram volt arra, hogy Choonheet leszoktassam a tablettákról, de nem, hogy javult volna a helyzet, csak rosszabb lett. A jelek pedig egyre látványosabbak lettek, a szüleimet elkezdte aggasztani a barátnőm kinézete és viselkedése. Amíg az ő szülei imádtak engem, az enyéim egyre többször hangoztatták, hogy talán Choonhee mégsem az, akinek megismerték.

– Szakíts vele, fiam! – jött az ítélet apától. Nem ajánlotta, parancsolta. – Ez a lány nem hozzád való. Találunk neked ezerszer jobbat.

– Apa, én… – Azt akartam mondani, hogy szeretem, de ez már régen nem volt így. Már nem szerettem, inkább csak sajnáltam, és féltem, ha elhagyom, senki nem fog segíteni rajta.

– Ha te nem teszed, én fogom.

Szakítanom kellett vele, mert tudtam, hogy apa képes lenne beszélni a szüleivel, és akkor a rosszból még rosszabbat csinálna. Elmondtam Choonheenak, hogy már nem akarom ezt tovább csinálni, a bogyókat pedig visszaadtam Taónak. Ő elvesztett egy vásárlót, én viszont megszabadultam egy titoktól. Már csak azt tudtam, hogy Joohyun megcsalta Sehunt, az iskola első pár hetében viszont ez is megoldódott, Sehun letörten sétált a folyosón, Joohyun pedig ismét azzal a focistával csókolózott, csak már nem a gardróbszobában, hanem az iskola folyosóján. Úgy tűnt, a nyár mindenki kapcsolatát tökre vágta.

Kris:

Egyértelmű volt, hogy az év végeztével a kapcsolatom megszakad Norával, ő egyetemre megy, vagy dolgozni kezd, már ciki lesz gimis sráccal nyomulnia. Pedig olyan jól éreztük magunkat, hiányoztak az együtt töltött délutánok, és főleg a szex.

– Le legyél már ennyire letörve! – vigasztalt Tao. Egyszerre csináltuk meg a jogsit, de velem ellentétben neki már volt járgánya, egy gyönyörű, fekete motor, amit még az előző csaja vett neki, mert ebben maradtak. Kár, hogy nekem nem ígért Nora egy Ferrárit. – Elmegyünk bulizni, és minden ujjadra találsz egy jó nőt.

– Nem tudom, hogy van-e kedvem csajozni. Egyik se olyan jó, mint Nora volt.

– Akkor miért nem pasizol?

Egy pillanatra megállt az üveg a kezemben, és kételkedve néztem a barátomra. Tao meleg lenne? De nem, sosem láttam sráccal, mindig lányokkal flörtölt, és nem volt semmi furcsa se a mozgásában, se a beszédében. Egyáltalán nem tűnt melegnek.

– Ezt most viccből mondtad, ugye?

– Nem, teljesen komolyan – mondta, és ivott egy kortyot a söréből. Tényleg nagyon komolynak tűnt. – Miért nem próbálod ki? Hátha bejönne. Megteheted, helyes vagy, és sehol nincs leírva, hogy máglyán égsz el, ha kipróbálod. Lehet, kizökkentene ebből az önsajnálatból. Csajokat könnyű elcsábítani, de egy srácot… Ahhoz már tehetség kell.

Volt abban valami, amit Tao mondott, de nekem nem tetszettek a fiúk. Ha elképzeltem, hogy egy fiúval csókolózom… Nem, nem tudtam elképzelni. Annyira távolinak tűnt, mint mondjuk együtt táncolni egy jegesmedvével.

– Miért, te csináltál már ilyet? – kérdeztem óvatosan.

– Aha.

– Lefeküdtél egy sráccal? – kapcsolt be a kíváncsi oldalam. Hirtelen sokkal jobban kezdett érdekelni a dolog.

– Dehogy is! Csak csókolóztam.

– És…milyen? – Biztosra vettem, hogy egyszer nagyon megütöm a bokámat a kíváncsiságom miatt.

– Próbáld ki az este – mosolygott rám Tao. A szemét, tudta, hogyan kell rávenni valamire.

Az esti bulira rendesen kicsíptem magam, Tao segítségével még egy kis alapozót is feltettem, de úgy izgultam, mint egy szűz fiú az első alkalma előtt. Rohadtul nem tudtam, hogy mit kellene tennem, és hogyan kellene viselkednem. Azt tudtam, hogy mit szeret bennem egy lány, de arról fogalmam sem volt, mit szerethetnek a melegek. Milyennek kellene lennem? Pasisnak, vagy lágynak? Nincs erre valamilyen szabály?

Tao nagyon máshogy nézett ki, mint szokott. A suliban gengszteres, vagy hiphopos ruhákat vett fel, Party Taónak azonban fényes flitterek borították a kabátját, minden nagyon szűk volt a barátomon, és olyan mesterien kihúzta a szemét, hogy a lányok tutira megirigyelték volna. Tök jól állt neki.

– Miért nem mondtad soha, hogy van egy lány benned? – kérdeztem a kocsiban. Apa rendes volt, és kölcsön adta

– Mert nincs – jelentette ki sértetten. – Csak jól akarok kinézni – motyogta, és az ablak felé fordult.

Féltem, hogy megbántottam, pedig nem ez volt a szándékom. Tao nem nézett ki rosszul, sőt, nagyon figyelemfelkeltő volt, extra és izgalmas, csak egyáltalán nem ehhez voltam szokva. Meg nagyon frusztrált, hogy egy olyan helyre tartunk, ahol melegek is előszeretettel szórakoznak, és nekem fel kellene szednem valakit. Mármint, nem volt muszáj, de a büszkeségem nem engedte, hogy megfutamodjak a kihívás elől.

– Nyugi, jól nézel ki – vigasztaltam Taót, amikor kiszálltunk az autóból. Még csak az kellett, hogy megsértődjön rám!

– Tényleg? – kérdezte lelkesen, és megrántotta a flitteres zakóját.

– Ja. Tutira rád fognak repülni.

Tao ennek nagyon örült, én speciel nem örültem volna ennyire, rám csak ne repüljön senki, majd én becserkészek valakit. Úristen, bele sem tudtam gondolni, hogy valaki úgy túráztasson, ahogy én szoktam a lányokat.

A szórakozóhely nagyon menő volt, jó zene szólt, nem volt túl zsúfolt, egész olcsók voltak az italok, és sehol nem cuccoztak, vagy hánytak a piától a vendégek. Egész kulturált vendégsereg gyűlt össze, csak azt kellett feldolgoznom, hogy itt nem csak hetero, de meleg párok is előszeretettel nyalják egymást. Elsőre kellett egy pohár whisky, hogy ezen a lelki traumán átszenvedjem magam.

– Szia, azt hiszem, téged láttalak már itt – lépett oda Taóhoz egy nyurga srác, aki körülbelül az államig ért. Nagyon erős sminkje volt, barna, kócos haja, és sima, világos bőre.

– Igen, szoktam ide járni – vallotta be Tao, és beszélgetésbe elegyedett vele.

Nem figyeltem oda, miről csevegnek, inkább a táncolókat néztem, valaki olyat keresve, aki esetleg érdekelhetne. Törékeny alakok után kutattam, akik femininek, de azért nem túl lányosak, mert az fura lenne. Nora nagyon dögös csaj volt, vagány, merész és tapasztalt, de nekem igazából a természetesen aranyos lányok tetszettek, úgyhogy a fiúknál is próbáltam az ideálomhoz igazodni.

Sokáig tartott, de végül megakadt a tekintetem egy vékony alakon, akinek a szettjéről üvöltött, hogy jó érzéke van a divathoz, alacsonyabb volt nálam, és a mozdulatai és a kisugárzása könnyedek és ragyogóak voltak. Az egész srácból az áradt, hogy: „Én vagyok itt a legérdekesebb, beszélj velem!”. Vettem tehát egy nagy levegőt, lehúztam a maradék italomat, és megközelítettem. Nem gondolkodtam semmi csajozós szövegben, pasizósat meg nem tudtam, úgyhogy a spontaneitásra bíztam magam.

Nagy meglepetés ért, amikor Lu Han állt velem szemben, és a hatalmas, őzike szemeivel engem vizslatott.

– Hello, Yi Fan. Nem gondoltam, hogy ilyen helyekre jársz.

– Taót kísértem el – mutattam abba az irányba, ahol Taót hagytam, de ő már nem volt sehol. Jó taktika, inkább bemártottam őt, hogy magamat mentsem… Jó kis barát vagyok…

– Akkor nem is tudtad, hogy hová visz?

– De tudtam…

Lu Han nagyon jót szórakozott rajtam, hiába próbálta a szívószála mögé rejteni a mosolyát, a boldogan csillogó tekintete lebuktatta. Felhúzott, hogy kinevet. Majd én megmutatom neki, hogy nem vagyok olyan, akiből ilyen könnyen viccet lehet csinálni!

– Éppen valaki olyat keresek, aki megfelel az ízlésemnek – hajoltam le hozzá, hogy jobban halljon, és érzékelje, hogy mennyivel alacsonyabb nálam.

– És milyen az eseted? – vette fel a kesztyűt. Úristen, el sem hittem, hogy flörtölök az évfolyamtársammal.

– Ártatlan kinézet, aranyos mosoly, nagy szemek… – Fogalmam sincs, miért mondtam, hogy nagy szemek, talán azért, mert neki azok vannak.

– Gyere velem! – ragadta meg a kezem, és maga után húzott. Esélyem sem volt nem vele menni.

Útban valahová hátra, egy szűk folyosón azon gondolkodtam, vajon mi fog történni, ha odaérünk, ahová Lu Han vinni akar. És mi lesz, ha leblokkolok, vagy rájövök, hogy mégsem akarom ezt? Nem akartam beégni. Sosem égtem be senki előtt, és nem aznap este akartam elkezdeni. Hiszen még egyetlen egyszer sem utasítottak vissza.

A hátsó parkolóban fékeztünk le, aminek a létezéséről nem is tudtam, pedig sokkal jobb lett volna otthagyni a kocsit, de azt hiszem, nem ezen kellett volna gondolkodnom. Főleg, hogy Lu Han lábujjhegyre állt, és a szája lepecsételte az enyémet. Először elfogott az idegesség, és meg sem mozdítottam a számat, aztán, ahogy Lu Han ezen felbátorodott, rájöttem, hogy nem tehetem ezt. Éreznie kell, hogy én irányítok, úgyhogy csak lehunytam a szemem, és kizártam a tudatomból, hogy egy fiúval csókolózom. A csók az csók, teljesen mindegy, hogy milyen neművel csinálod.

Lu Han engedte, hogy utat törjek a szájába, és elég jól csókolt ahhoz, hogy ösztönösen cselekedjek, a falnak szorítsam, és még mélyebben felfedezzem a száját. Jól eset, ahogy a hajamba túrt, és még közelebb húzott magához, az sem érdekelt, hogy a másik keze a derekamnál próbál bejutni a pólóm alá.

– Tisztázzuk valamit – tolt el egy kicsit két csók között. – Nem akarok félreértéseket.

– Mondjad!

– Te leszel alul.

Ez eléggé leforrázott ahhoz, hogy ellépjek tőle, és hitetlenkedve meredjek rá. Még hogy Lu Han dugjon meg engem?! Hogy hihette, hogy beveszem ezt a hülyeséget? Lu Han mint aktív fél? Ez már önmagában is nevetséges volt.

– Te most viccelsz, igaz?

– Nem, teljesen komolyan mondtam. Ha nem tetszik, akkor ne folytassuk.

Nem tetszett, felháborított, és dühös is lettem, hogy Lu Han ennyire hülyének nézett. Keressen más palimadárt, aki beveszi ezt a baromságot! – gondoltam, és faképnél hagytam. Mire visszaértem a pulthoz, és megittam két pohár whiskyt, Tao is előkerült. A srác már nem volt vele, de a barátom nem tűnt bosszúsnak, vagy szomorúnak, biztosan jól szórakoztak, bármit is csináltak.

– Na, mi van? – tudakolta könnyeden, aztán, ahogy jobban megnézte az arcomat, komolyabb lett. – Valami baj van?

– Mondhatjuk. Hülyét akartak csinálni belőlem.

– Sajnálom. Az én hibám.

– Nem, az övé. Seggfej. Azt hitte, beveszem a hazugságát, és alá fekszem. A suliban hozzá sem fogok szólni.

– A suliban? – lepődött meg Tao. – Valaki a suliból akart felszedni?

Minden elismerés Taóé, mert nem röhögte el magát, amikor kinyögtem, hogy Lu Hanról van szó, pedig nagyon láttam rajta, hogy szívesen felnevetne. És habár az első próbálkozásom kudarccal ért véget, az alkohol, és a barátom bátorítása megtette a hatását, az este folyamán lánnyal és fiúval is csókolóztam, és tényleg nem volt olyan nagy a különbség, mint gondoltam. Amikor sikerült elcsábítanom egy srácot, aki fiú létére úgy omlott a karomba, mint egy rajongó csitri, az önbizalmat adott. Császárnak éreztem magam, aki bárkit megkaphat, és a fejembe szállt a dicsőség.

Tao éppen a hátsó ülésre próbált beültetni, amikor magam helyett őt löktem oda, és a testemmel a kárpitba szorítottam. Ilyen közelről nagyon helyesnek tűnt, az ajkai kívánatosnak, a teste jól passzolt az enyémhez, pedig egyáltalán nem volt aranyos, vagy törékeny. Magas volt és vékony, de a wushu miatt hihetetlen erő lakozott a végtagjaiban, főleg a lábában, nem akartam volna, hogy valaha eltaláljon vele.

– Nagyon szexi vagy ma, Taozi – mosolyogtam, és megsimítottam az alsó ajkát. Szinte éreztem magam alatt, hogy milyen hevesen ver a szíve. Az arcát nem láttam annyira, hogy megmondhassam, elvörösödött-e.

– Yi Fan, túl sokat ittál.

– Meg akarlak csókolni – hajoltam volna rá a szájára, de túl gyors volt, és csak az arcára adhattam egy puszit.

– Ne csináljuk ezt! Barátok vagyunk, te pedig részeg. Megbánnánk.

– De olyan finom az illatod – hajtottam a fejem a nyakába, és mélyen beszívtam az illatát. Nem tudom, hogy mit csinált a parfümökkel, de rajta sokkal jobb illatuk lett, mint az üvegekben. – Kiscica, Taozi – súgtam a nyakára, és az orrommal az érzékeny bőrét simítottam végig. A nyelvemmel nem mertem, előbb a csók jött. – Sziámi.

– Ne csináld ezt! – kérlelt erőtlenül, de ez csak még jobban beindított. Mikor lett Tao ilyen szexi?

– Akarlak – haraptam gyengéden a fülébe, mire Tao megremegett alattam, majd egy nagyot sóhajtott, és megfordult körülöttem a világ.

Nem tudom, hogyan csinálta, ha alattam feküdt, de egyszer csak egyedül maradtam a hátsó ülésen, és ő már a kormány mögött ült. Nem volt túl szabályos, hogy motoros jogsival autót vezet, de én annyira eláztam, hogy így sokkal biztonságosabb volt. Sofőrt hívni már nem volt pénzünk.

– Te hogyan teleportáltál oda? – kérdeztem értetlenül.

– Leszereltelek. Remélem, nem fájt.

– Nem, nem fájt, csak fura.

Sehogy sem értettem, mi történt, de legalább lekötött, amíg hazaértünk, volt időm, min agyalni. Apa kedvesen megköszönte Taónak, hogy épségben hazahozott engem és a kocsit is, majd felkísért az ágyba, és betakart, ahogy anya szokta. Megállapodtunk, hogy neki nem mondjuk el, hogy hajnali négykor értem haza, és azt sem tudtam, ki vagyok.