Flörtpárbaj (Minho x Jisung)

Jisung:

– Uhh… – morrantam fel, amikor Minho újra és újra és újra megnyalta a nyalókát, miközben a tekintete azt üzente, igen, én is arra gondolok, amire te.

Ha azt a pár másodperces jelenetet a Two Kids Roomból feltették volna youtube-ra, már több milliós megtekintéssel büszkélkedhetne, és ebből 900 000 én lennék. Százezret meghagyok a rajongóknak.

Egyszerre voltam irigy és féltékeny Woojin hyungra, amiért Minho így kikezdett vele anno, és borzasztóan haragudtam a főnökre, hogy az új „évadban” minket nem tett egy szobába Minhóval. Pedig miket műveltünk volna… Azt hittem, JYP-nak a profit számít. Akkor miért nem hagy minket termelni?

– Mit nézel? – pattant be mellém a kisbusz hátuljába életem megrontója.

– Csak a Two Kids Room részeket. A főnök azt mondta, gyakorolnunk kell, hogy jobbak legyünk a reality-kben.

– És tanulsz a mestertől? – vigyorodott el, és kétszer a képernyő bal szélére kattintott, hogy lássa, hol tartottam, mielőtt megérkezett. – Ez jó jelenet. Szegény, hyung. Kiütöttem. Nem bírja a flörtöt.

A fanservice a munka része volt, és úgy szoktattuk magunkat hozzá, hogy privátban is ajánlatokat tettünk egymásnak, ölelkeztünk, és flörtöltünk, ezt Minho űzte mesteri szinten, és egy idő után nem tudtam eldönteni, hogy csak játszik, vagy komolyan gondolja. Főleg azóta, hogy egyik este szájon csókolt, majd kiröhögte a sokkos ábrázatomat, és otthagyott.

– Tetszik a nyelvjátékom, mi? – kacsintott rám, és még egyszer visszatekerte az ominózus részt, mintha nem tettem volna ezt ezerszer korábban.

– Nagyon ügyes vagy – húztam perverz mosolyra a számat, és belementem a játékába.

Egymásra nyújtogattuk a nyelvünket, mintha smárolni akarnánk, és Changbin arcán látszott, hogy erősen elgondolkodott rajta, ne könyörögje inkább be magát a Got7-be, amíg Jackson Kínában van. Bár úgy hallottam, hogy a hyungok keményebben tolják a shippet, úgyhogy csak maga alatt vágta volna a fát.

– Elég a buzulásból, MinSung! Mindjárt megérkezünk. Inkább a dalszöveget gyakoroljátok – csapott szét közöttünk a legidősebb.

Engedelmesen végigpörgettem magamban a rap részt, és újból megállapíthattam, hogy zseniális vagyok, minden tudtam hiba nélkül, és kicsiben még a tánc is gördülékenyen ment. Nem hiába, évente csak egy olyan ragyogó csillag született, mint én. Sorry, srácok.

A felvétel zökkenőmentesen ment, maradt pár kisebb videó leforgatása, aztán a táncpróba, és végre mehettünk enni. Már nagyon zabás voltam, de elvileg csapatos szinten diétáztunk, úgyhogy meg kellett várnunk, amíg engedélyezik a kajálást. Ehhez képest mindenki dugiban nassolt, Félixet reggel elkaptam, ahogy egy levél fejes salátát rágott, és utána nagyon szégyellte magát. Én cukorkában toltam, Minho csokoládéban, a többiek olyan sunyiban csinálták, hogy csak azt vettem észre, hogy mozog a szájuk.

Minho szadista üzemmódban tartott táncpróbát, ezerszer eltáncoltatta velünk a koreográfiát, aztán jött a régebbi számok ismétlése, mert sosem lehetett tudni, mikor akarnak random dance feladatot adni valamelyik műsorban, és nem éghettünk be. A végén már a seggemen vettem a levegőt, és az éhség éles karmokkal szántotta végig a gyomromat, éhen tudtam volna halni.

– Hyung, miért kell ennyire megdolgoztatnod? – nyúltam el a földön, mint egy kivasalt béka.

– Fáj a hátsód, Jisungie? – kérdezte nevetve, és megpaskolta az említett területet. – Hogy fogunk így este szexelni?

– Rád mindig készen állok, baby – nyújtóztam egy nagyot, és a hátamra fordultam, hogy úgy is kiropogtassam a csontjaimat, de nem számítottam rá, hogy Minho az ölembe ül.

Meglepve pillantottam fel rá, és viszonoztam a mosolyát, főleg, miután elkezdett csípőkörzésekkel ingerelni. Rámarkoltam a csípőcsontjára, és erősen magamra húztam, majd felültem, és a szájára súgtam:

– Fel akarsz izgatni?

– Tetszik? – harapta be az ajkát, majd puszit nyomott a számra.

Azt hittem, ennyi elég volt neki, és leszáll rólam, ehelyett újabb csókokat adott, és amikor viszonoztam, megnyalta az ajkaimat.

– Ez már egy kicsit sok fanservice, nem? – kérdeztem, megpróbálva kizárni a tudatomból, hogy mennyire lángol az ágyékom.

– Ki mondta, hogy az? Nyisd ki a szádat, Jisungie! – morogta, és amint engedelmeskedtem, megéreztem a nyelvét, ahogy lassan végignyal a sajátomon.

Mintha forró csokoládét csorgattam volna a számba, az éhes ösztöneim maguktól cselekedtek, és Minho hajába tépve húztam közelebb magamhoz. Izzott a levegő, ha a tánc alatt nem izzadtam meg eléggé, akkor ebben biztosan, úgy markoltam a hyung pólóját, hogy belefájdultak az ujjaim.

– Valakinek gondjai vannak odalent? – mosolygott a számra, és lenyúlt az alhasamhoz. Biztosra vettem, nem az éhségemre céloz.

– Orvosolhatod – tettem ajánlatott neki, mire csak felnevetett, majd a fülembe nyalt, és úgy súgta:

– Gyere át este a szobámba! Úgy intézem, hogy csak ketten legyünk.

Fogalmam sem volt róla, hogyan fog két embert kirugdalni onnan, de könnyebb helyzetben volt, mint én. Bármi is várt rám este, először enni kellett. Nagyon gyorsan, mielőtt az izgalmas dolgok előtt elhaláloznék.

Minho:

Sok módszer van rá, hogy eltávolítsd az útból a szobatársaidat, például az, ha eléred, hogy valahol máshol aludjanak el. Ez egy kifizetődő, és kevéssé agresszív módja a dolognak, úgyhogy este felvetettem, nézzünk filmet a nappaliban. Nem kellett fél órát várni, a csapat fele aludt, a kisebbeket pedig nem érdekelte, hová tűnünk el Jisunggal, a bömbölő hangok elnyomtak minden árulkodó jelet.

Alig értünk be a szobába, de máris egymásnak estünk, harcolva a dominanciáért. Adni akartam a menőt, és cicázni vele, de túl türelmetlenek voltunk, valósággá akartuk váltani az elmúlt hónapok játékos fantáziálgatásait. Amikor először megcsókoltam, az nem játék volt, tudni akartam, hogyan reagált, beveri-e a képemet, vagy inkább elvörösödik. A próbateremben iszonyatosan megkívántam, ott helyben letéptem volna róla a ruhát, de nem csinálhattuk publikusan, főleg, hogy mindkettőnknek ez lesz az első, és ennél azért romantikusabb vagyok.

A hülye emeletes ágyakban csak egymáson fértünk el, és nem bántam, hogy Jisung felettem támaszkodott, és úgy tépte az ajkaimat, de egy hatalmas franciaágyban sokkal jobb lett volna forgatni egymást.

– Jó fiú – dicsértem meg, amikor levette a pólóját, és végigsimítottam a hasfalán. – Egyre izmosabb vagy.

– Te is – bókolt vissza, és bevezette a kezét a pólóm alá. Ahol hozzám ért, felhevült a bőröm. – Meztelenül még jobb lennél.

Amíg megváltunk a ruháinktól, az ágy két szélén helyezkedtünk el, én a párnámon guggoltam, ő a lábrésznél, a lépcsőfokokra tette a ruháit, mintha szárítaná őket, majd visszahúzott magához. Amíg csókolóztunk, azon gondolkodtam, hogyan adjam a tudtára, hogy nem merem levenni a boxeremet, és egyébként én szeretnék irányítani.

– Mi ez itt rajtad? – akasztotta be az ujját a nadrág gumis részébe, kissé meghúzta, majd elengedte, hogy csattanjon az érzékeny bőrömön.

– Én akarlak téged… – motyogtam, és kisöpörtem a hajam a szememből. Hirtelen a legkisebb szőrszál is zavart a karomon.

– Ahhoz kicsit több magabiztosság kellene. Egy ilyen isten nem fekszik akárki alá…

Ha így álltunk, akkor meg kellett szelídítenem ezt a félistent, és erre egy nagyon jó eszközöm volt, mégpedig a fitness szalagom, amivel estéként erősíteni szoktam lefekvés előtt. Fogtam, Jisung csuklója köré csavartam, majd odakötöttem vele az emeletes ágy lépcsőjéhez, és az alhasára ültem. A szemei döbbenten, és kissé ijedten csillogtak, de egy lágy, gyengéd csókkal megnyugtattam, nem terveztem se bántani, se kényszeríteni.

– Maradj nyugton, félisten, amíg megmutatom, mit tudok.

– Isten – nyögött fel, amikor végignyaltam a mellkasán.

– Úgy érted, isteni, amit csinálok? Köszi, tudtam.

Jisung hangja úgy hatott rám, mintha drogot szívtam volna, egyre többet és többet akartam belőle, a testének minden részét végigcsókoltam, amíg már a legkisebb fújástól fészkelődni nem kezdett. Hihetetlenül fel volt izgulva, pattanásig feszülve várta, hogy az ágyékához érjek, de eszemben sem volt ezt tenni. Miért vetetettem volna véget ilyen hamar a játéknak? Még hosszú volt az éjszaka.

– Ne már! – morrant fel mérgesen, amikor az alhasánál megint visszafordultam. – Eressz el, hyung! Meg akartak érinteni.

– Inkább meg akarsz szopatni, nem?

– Kérlek, oldozz el! – könyörgött.

Megesett rajta a szívem, olyan szépen kért, de a jószívűségemnek az alsónadrágom látta a kárát, akkorát rántott rajta, hogy az ujjai lyukat szakítottak a vékony – és már igencsak elhasznált – anyagba. Dobhattam az egészet a kukába.

– Akarlak. Most. Azonnal – hangsúlyozott ki minden egyes szót, és eldöntött a matracon. – Hol vannak a cuccok?

– Milyen cuccok? – értetlenkedtem.

– Ami kell. Óvszer és síkosító.

– Nekem olyan nincs – vallottam be.

– Most szívatsz?! – túrt bele a hajába, és úgy, anyaszült meztelenül, egy szál faszban, kirohant a szobából.

Értetlenül pislogtam a felső ágyra, és amikor újra nyílt az ajtóm, kinyúltam Jisungért, de a kezem ismeretlen tenyeret ragadott meg, és a hívatlan vendég hihetetlenül megdöbbent, amikor megérezte meztelenségemet. Changbin kézzel-lábbal verekedte ki magát a karjaim közül, perverznek nevezett, majd távozott, valószínűleg a világ másik végére. Amikor Jisung visszatért, gondosan végigtapogattam, biztosan ő-e az. A hülye felhők eltakarták a holdat, semmit nem lehetett látni a dormszobában.

– Ezt nem mondod komolyan! – törölgette a könnyeit, amikor elmeséltem neki az esetet. Rég hallottam ilyen jót nevetni.

– Hol a fenébe voltál eddig?

– Feltúrtam A kupacot.

A kupac azokból az ajándékokból állt, amiket a menedzser úgy döntött, nem kaphatunk meg, egyszerűen bedobálta őket a raktárszobába, és minden hétvégén elvitt egy kukászsáknyit belőle a rászorulóknak. Úgy tűnt, a rajongóink nem csak az élelmezésünkről, de a biztonságos szexuális életünkről is gondoskodni kívántak.

– El sem hiszed, miket találtam ott. A Stayek nagyon betegek.

– Mi lenne, ha elkezdenénk? – türelmetlenkedtem.

– Jól van, na! Végül is, nem neked fogják megbaszni a hátsódat – háborodott fel.

– Ha nem akarod, nem kell – védekeztem sértetten.

– De akarom. Csak legyél nagyon óvatos – dörgölte össze az orrunkat. – A koreográfusom egy állat.

Volt egy olyan sejtésem, hogy az „állat koreográfusa” nem fog haragudni, ha másnap Jisung egy kicsit pihenget. Az ujjamra nyomtam a síkosítóból, és szétkentem az érintett területen, majd óvatosan tágítani kezdtem a partneremet. Jisung jól viselte, csak néha szisszent fel, de pár csókkal, és simogatással sikerült elűznöm a fájdalmát. Amikor összeolvadtunk, több dolgot éreztem egyszerre. Hihetetlen forróságot, erős szorítást, és olyan erős boldogságot, hogy könnybe lábadt a szemem. Jisung a bandatársam volt, minden jel arra utalt, hogy kedvel engem, és képes volt megtenni ezt, hogy boldog legyek.

– Mindent megteszek azért, hogy neked is jó legyen – simítottam meg a fejét, és eltúrtam a haját a szeméből. Nagyon jól állt neki a hosszú frufru, csak, ha nem volt besütve, alig látott tőle.

– Mozogj, hyung! – kért, mire nagyon lassan előre mozdítottam a csípőmet.

A szex olyan volt, mint a tánc, ringások, körzések, lökések, mind megfelelő ritmusban, és az a legjobb benne, hogy páros, ketten, együtt tudtuk igazán kimagaslóvá tenni. Jisung a vállamba, vagy a hátamban kapaszkodott, és az édes hangjával teljesen magába bolondított. Hallottam a hangján, hogy egyre jobban élvezi a szexet, de én már nem bírtam sokáig, így lenyúltam az ágyékához, hogy egyszerre érjen minket a beteljesülés.

Izzadtan, mocskosan, de hihetetlenül boldogan feküdtünk, egymásba gabalyodva, mert az ágy túl keskeny volt. Jisung hevesen kapkodta a levegőt, majd szépen lassan elcsendesedett, és csak a szuszogását hallottam. A fejére hajtottam a sajátomat, és összekulcsoltam az ujjainkat. Reméltem, Changbin nem tér vissza.