Nehézségek sorozat - 1: Kommunikációs nehézségek

Verőfényes napsütés köszöntötte a fiúkat, ahogy kiszálltak az autóból. Korábban a feketített üveg megszűrte a fényt, így egymást követve kapták a szemük elé a kezüket, mintha kiskacsák lennének, akik utánozzák a mamát. A mama, aki biztosan kikérte volna magának ezt a jelzőt, jó leader módjára először vette szemügyre a terepet, a Seoul Grand Park élőben ezerszer gyönyörűbb volt, mint a képeken. Az aznapi forgatás helyszíne békességet és szeretet árasztott magából, Hongjoong mélyen szívta magába a természet friss illatát, majd minden erejét összeszedte, hogy kikönyörögjön a menedzsernél egy kis szabad tevékenységet. A tagok kitörő örömmel fogadták a hírt, párokba rendeződtek, mint az óvodások, még egymás kezét is megfogták, és úgy széledtek szét, természetesen csak látótávolságba, nehogy az egész placcot át kelljen kutatni értük. Mint az óvodások, ártatlanul, barátságosan, és… Hongjoongnak fogalma sem volt róla, igazából mi folyik az Ateez háza táján.

Seonghwa napok óta ugyanaz a téma miatt idegeskedett, és akármelyik oldalról vizsgálta meg, nem tudta, mit kezdjen vele. A szíve azt súgta, úgy helyes, ha elmondja a titkát a többieknek, de mivel ez nem csak az ő titka volt, nem lehetett ilyen könnyelmű. Ezt meg kellett beszélni, darabjaira szedni, ízlelgetni, átrágni, és végül lenyelni. Pontosan, mintha egy csirkemell elfogyasztásáról lenne szó. Csak egy nyavalyás csirkemell még senkit nem rúgatott ki a cégtől.

– Mi a francot csináljak? – sóhajtott nagyot, és a korlátnak hajtotta a homlokát.

– Hyung, megsütött a nap? – termett mellette Yunho, és gyengéden megfogta párja derekát, mintha attól félne, Seonghwa bármelyik pillanatban összeeshet, és neki ott kell lennie, hogy elkapja.

– Mondtam, hogy ne hívj hyungnak, ha kettesben vagyunk. Így is elég feszült vagyok, nem kell még neked is idegesítened.

Yunhóban az volt jó, hogy nem vette magára ilyenkor a gonoszságokat, hozzászokott, hogyha mérges a hyung, akkor lámpaoszloppá kell válnia, akinek se füle, se szája, csak áll egy helyben, és nem zavar senkit. Természetesen nem rá volta mérges Seonghwa, ő mindig támogatta és mellettem állt, ráadásul miért haragudna a saját párjára? Az zavarta, hogy mindent, ami jó, titkokban kellett csinálniuk, és a dorm kezdett egyre kisebbé válni. Elintézni, hogy csak ketten legyenek otthon, az utóbbi időben lehetetlen küldetésnek bizonyult.

– Már mondtam, hogy engem nem zavar, ha elmondod nekik, csak ne rágd magad, mert így se a munkára, se rám nem tudsz figyelni – vette elő Yunho a komoly, felelősségteljes oldalát, és teljesen igaza volt.

– Sajnálom. Ma elmondom nekik. Azt hiszem…

Yeosangot nem gyötörték ilyen problémák, neki ennél sokkal égetőbb helyzetet kellett megoldani, mégpedig azt, hogy megtalálja a tökéletes szöget a tökéletes selfie-hez. A park olyan gyönyörű volt, és neki lőnie kellett egy képet Wooyounggal. A fiú lilásszürke haja mesterien mutatott a vörösbe forduló levelekkel, ezt meg kellett örökíteni. Volt a telefonjában vagy hárommillió kép, ezeknek a legkisebb hányada kerülhetett csak fel Instára, de az volt a terve, ez közöttük lesz. A rajongóknak látniuk kellett, milyen jól mutatnak együtt.

– Egy kicsit arrébb, csak pár lépést – instruálta a barátját. – Balra, balra. Nem ez már túl sok, inkább jobbra.

– Néha megkérdőjelezem, hogy tudod-e, melyik a jobb és a bal kezed… – jegyezte meg fáradtan Wooyoung, majd kikapta Yeosang kezéből a telefont, és találomra elkattintotta. – Tessék. Kész is van.

És ahogy mindig lenni szokott, tökéletes lett, pedig semmilyen beállítást nem tett előtte, ő csak úgy hozzányúlt valamihez, és abból arany lett. Már régen fényesen kellene csillognom… – gondolta fáradtan Yeosang.

– Kész a kép, most már csókolózhatunk – vigyorodott el Wooyoung, és magához rántotta a fényképészt.

– Megláthatnak…

– Akkor menjünk be a bokorba, ott nem látnak meg.

– Persze, most jöttem le a falvédőről…

Mingi és San tisztes távolságból figyelték a WooSang párost, és megpróbálták kitalálni, mit szerencsétlenkednek annyit. San meg volt győződve arról, hogy birkóznak, Mingi inkább arra szavazott, hogy egyszerűen csak gyakorolják a shippelést. Mindenesre nagyon szórakoztató látvány volt, ahogy egymást forgatták, ezeket a mozdulatokat simán beletehették volna a következő koreográfiába.

– Most tényleg videózód őket? – nézett fel Mingire San. A fiú mögötte ült a pad támláján, a hosszú lábaiba beleütközött a könyöke, ha sokat mocorgott. – Baj lesz belőle, ha megtudják.

– Nem azt veszem, ahogy dugnak… Egyébként is, tök vicces. Alávágok zenét, meg kamu csattanásokat, és ordításokat, és olyan lesz, mint egy paródia. A címe: A ropik csatája.

– Ebből baj lesz. Érzem.

Mingi folyamatosan viccet űzött Wooyoungból, és San félt, egyszer felrobban a bomba, és összeverekszenek, vagy rosszabb, megsértődnek egymásra. Egy hosszasan elhúzódó probléma kihatással van a csapatra, és a szexuális életére is. Semmi kedve nem volt villámhárítót játszani.

– Tedd azt le! – vette el Mingitől a telefont, és leállította a felvételt. – Foglalkozz velem. Van még öt percünk randizni. Használjuk ki.

Miközben a párok megpróbálták a maximumot kihozni a szűkös szabadidőjükből, Hongjoong azon volt, hogy levakarja magáról a maknae-t. Nem volt könnyű feladat, Jongho nagyon ragadósnak bizonyult, és mindenáron fagylaltot akart enni.

– Hyung, vegyél nekem. Kééééérleeek – könyörgött, mint egy ötéves.

– Nem – ismételte meg ezredszerre is a leader. – Ha tovább nyavalyogsz, bezárlak a kocsiba.

– Persze, a többiek mindent megtehetnek – folytatódott a hiszti. – Mingi hyung és San hyung szerelmes selfie-t csinál a nagy szívnél, Seonghwa hyung és Yunho hyung csókolóznak a fa alatt, Wooyoung hyung lerángatja Yeosang hyungról a ruhát, de én nem kaphatok fagyit…

– Hogy mi van? – pördült meg az óvó bácsi, ami éppen elég volt arra, hogy Jungho kikapja a kabátzsebéből a pénztárcáját.

– Köszi, hyung a pénzt – rázta meg a bukszát, és rohanni kezdett.

Mire a leader visszaszerezte a pénzét, háromszor-négyszer megtekerte Jungho fülét, és összetrombitálta a csapatot, úgy érezte, éveket öregedett. Nem adott hitelt a maknae mondandójának, mert túl abszurd volt, hogy három pár is kialakuljon a csapatban a tudta nélkül, ráadásul, ha még igaz is lenne, akkor sem művelnének ilyen veszélyes, és ostoba dolgot nyilvánosan.

– Nemsokára kezdődik a fotózás, most már ne kószáljatok el – figyelmeztette a tagokat.

– Mondanom kell valamit – bukott ki Seonghwa-ból a szó.

– Hallgatunk – bíztatta Hongjoong bátorítóan.

– Nos… Az a helyzet, hogy…én… mi…Szóval… Az van, hogy…

Hongjoong feszülten várta, hogy kiderüljön, mit akar Seonghwa kinyögni, de sehogy nem akaródzott befejeződni a mondat, és az idő telt. Ráadásul mindannyian a napon álltak, és Yeosangot nagyon zavarta, hogy Yunho azt mondta neki, amikor szólt, hogy ne romantikázzanak, hanem jöjjenek a leaderhez, hogyha továbbra is mások dolgát lesi, még nagyobb lesz a szeme. Nem értette, mi a baj a szemével, ő teljesen meg volt elégedve vele. Ha San, vagy Mingi mondta volna ezt, akkor szimplán az irigységre fogja, így viszont teljesen érthetetlen volt Yunho kifakadása.

– Seonghwa hyung, nyögd már ki, hogy mit akarsz… – kérte türelmetlenül Wooyoung.

– Nos, az a helyet, hogy… én…mi… Szóval…. Az van, hogy… – kezdte újra a dadogást a szólított. – Én meg Yunho…

– Tudod, nincs megműtve a szemem – vágott bele a beszélgetésbe Yeosang, Yunhónak címezve a mondandóját.

– Ki nem szarja le? Nem veszed észre, hogy Seonghwa hyung beszél? – emelte fel a hangját Yunho.

– Vigyázz a szádra, hyung! Hogy beszélsz Yeosang hyunggal?! – lökte meg a vállát Wooyoung kötekedően.

Hongjoongnak fogalma sem volt, mikor, hogyan, és miért történt meg a katasztrófa, de Wooyoungot és Yunhót szét kellett szedni, és nem csak játékból akarták összeverni a másikat, hanem halálos elszántsággal. Yeosang a feldühödött Wooyoungot próbált meg visszafogni a maknae segítségével, a leader a veszekedés elkezdőjének derekát szorította. És mindeközben, Seonghwa még mindig ott állt a pad mellet, és egy szót sem szólt, Mingi meg Sant ölelte át hátulról, és mutatott valamit a telefonjában, mintha fel sem tűnt volna nekik, hogy körülöttük elszabadult a pokol.

Hongjoong mérges lett, és mint minden leader, ha elege lesz a csapatából, erőszakot alkalmazott. Fogta a tagokat, és időrendi sorrendbe leültette őket a padra, ami nem volt egyszerű, mert rajta kívül voltak heten, de az sem érdekelte, ha egymás nyakába ülnek, csak csinálják azt, amit mond. Seonghwa szégyellte magát a legjobban, Yunho a kezét fogta, de azt nehéz volt eldönteni, hogy kit nyugtat ezzel, a hyungját, vagy inkább saját magát. Yeosang a száját rágta idegességében, San és Mingi egy cseppet sem tűnt idegesnek, Wooyoung forrt a dühtől, Jongho pedig jó gyerekként ült a sor végén, mintha bárki elhinné neki, hogy valóban ártatlan.

– Kezdjük az elején – vett egy mély lélegzetet Hongjoong. – Seonghwa hyung, mondd el végre, hogy mit akartál.

– Együtt vagyunk Yunhóval.

Hongjoong majdnem rávágta, hogy rendben, aztán lesett neki, mit hallott, és elképedve meredt a párosra. Yunho csak megrázta az összekulcsolt ujjaikat, és kellemetlenül elmosolyodott. Yeosang eközben egy bankót csúsztatott Mingi zsebébe, a rapper megnyerte a fogadást, tényleg együtt volt az a kettő.

– Valaki be akarja még vallani, hogy jár valakivel a csapatból?

– Ami azt illeti, mi is együtt vagyunk – vallott színt Mingi, olyan könnyedén, mintha csak azt mondta volna el, hogy reggelente kukoricapelyhet eszik zabkása helyett.

– Mi is Wooyounggal – mutatott a sor vége felé Yeosang.

– Jongho, te véletlenül nem vagy szerelmes belém? – fakadt ki mérgesen Hongjoong. Ez túl sok információ volt egy napra.

– Szeretnéd, hyung… – kacsintott rá a legkisebb. Kezelhetetlen volt az a gyerek.

Valamit kezdeni kellett ezzel a helyzettel, de leader cím ide-oda, nem mondhatta azt nekik, hogy szakítsanak. Egy napra bőven elég volt egy bomba, meg kellett csinálni a képeket, és elsírt sminkkel, bevert képpel, vagy összetört ujjakkal, ez nem igazán sikerült volna. A megbeszélést estére kellett halasztani.

– Oké. Mindenki úgy csinál, mintha semmi nem történt volna, és a munkára koncentrált. Este tárgyalás az ebédlőasztalnál. Addig senki nem eszik, amíg ezt nem tisztázzuk.

A nap nem is alakult olyan rosszul, mint Seounghwa gondolta, végre elmondta, ami már annyi napja nyomta a szívét, a többi dolog változatlan maradt. Yunho továbbra se szokott le arról, hogy hyungozza a párját, Yeosang feltette a netre a lombok alatt készített közös képüket Wooyounggal, Mingi posztolta a paródia videóját a WooSang páros „birkózásáról”. Igaza lett, tényleg vicces lett. Jongho pedig megkapta a fagylaltját a leadertől, hogy végre elhallgasson. Hongjoong továbbra is úgy érezte, ebben a bandában minden nap éveket fog öregedni.  

Szivárványháló (4. évad): 1. fejezet: Mint két tojás

Sehun:

Chanyeol annyira otthon érezte magát nálam, hogy volt pofája turkálni a mese DVD-im között. Teljesen összekeverte őket, pedig meg volt az oka, hogy milyen sorrendben kövessék egymást. Ráadásul azt sem tudtam, hogy mit keres, hiszen nem is szerette a meséket, és tisztában voltam vele, hogy csak az én kedvemért nézi meg őket esténként.

– Végre megvan! – emelt fel egy egyszerű tokot, benne egy ezüstös lemezzel.

– Mi a francot akarsz azzal? – nyúltam utána, de elhúzta, és egy kézzel távoltartott a lejátszótól.

Amikor megláttam azt a gyűlölt irodát, kedvem támadt kinyírni Chanyeolt. Nem szívesen emlékeztem vissza rá, amikor arra kényszerítettek minket, hogy szerepjátékozzunk. Az első csókunk is ott csattant el, amit azóta sem tudtam kiverni a fejemből.

– Minek nézzük ezt? – doboltam dühösen a lábamon.

– Kíváncsi vagyok valamire.

Chanyeol sokkal felismerhetőbb volt a felvételen, mint én, főleg, hogy azzá az idolgyerekké sminkelt Key hyung. Az arcomat röpke pár másodpercig lehetett látni, de az alatt nem lehetett volna különbséget tenni közöttünk.

– Te is arra gondolsz, amire én? – nézett rám Chanyeol.

– Hogy hasonlítok Taehunra?

– Nem. Arra, hogy pontosan úgy nézel ki, mint ő.

– És akkor mi van? Mindenkinek van egy hasonmása a világban.

– Nem érted, Sehun – csóválta meg fáradtan a fejét Chanyeol. – Ez a felvétel nem csak nekünk van meg, hanem az őrült libának is. Ha kikerül a netre, és az SM perelni fog hamis vádakért, akkor minket is belekeverhetnek. Senki nem fogja elhinni nekünk, hogy kényszerítettek erre.

Erre még sosem gondoltam, de Chanyeol nem mondott hülyeséget. Hallottam már olyat, hogy az a cég beperelt rajongókat, akik túlzásba vitték a hazudozást, de mivel kiskorúak voltak, maximum pénzbüntetéssel sújtották őket. Hát, mi nem voltunk már gyerekek, és ráadásul bizonyítékunk sem volt, hogy ártatlanok vagyunk.

– És mi a terved?

– Előbb lépünk. Felvesszük a kapcsolatot az SM-mel, és elmondjuk, hogy mi a helyzet. Így tisztázódunk, és ők elintézik, hogy a beteg liba leálljon.

– És szerinted szóba fognak állni velünk? Be se jutunk. Naponta több millió levelet, meg mindenfélét kapnak, nem biztos, hogy kinyitnának egy gyanús CD-t tartalmazó borítékot, amit az elnöknek címzünk.

– Velünk nem állnak szóba, de veled igen.

Már éppen rá akartam kérdezni, hogy mégis miért vagyok én olyan különleges, amikor felismertem a jellegzetes rosszaság kifejezést az arcán. A suliban mindig ezt követték azok a csínyek, amik után maradhattam takarítani, pakolni és díszíteni.

– Felejtsd el! Még egyszer nem adom ki magam neki.

– Gondolj már bele, Sehun! Bejuthatsz az SM épületébe, és senkinek fel sem fog tűnni, hogy te vagy az.

– Csak neki, ha szembejön velem a folyosón.

Chanyeolnak erre is volt egy terve, méghozzá az, hogy felhasználja Taehun rajongóit, és biztosítja a szabad bejutásomat. A fanok mindent tudtak róla, de tényleg mindent, és csak jó helyen kellett keresni, máris ráakadtunk az időbeosztásán kívül az edzéstervére, a diétájára, de még azt is tudták, hogy milyen masszázsszalonba jár, és hetente hányszor. Félelmetes, hogy ennyi mindent kiderítettek róla.

– Én szőke vagyok, ő meg fekete – mutattam rá a legutóbbi lesifotóra.

– Az idolok hetente váltogatják a hajúkat. Nem fognak ezen fent akadni. Majd felveszel egy sapkát.

– És a ruhák? Nekem nincsenek ilyen márkás cuccaim.

– De ismerünk valakit, akinek vannak.

Key hyung eltörte a lábát, és kórházban volt, ezért nem tudott segíteni nekünk, de elküldött pár kupont, amivel olcsóbban vásárolhattunk a Prince’s Joyban, és a Mine-ban. Csak egy kabátot vettem magamnak, meg egy baseball sapkát, de így is egy vagyont költöttem, az ékszerboltba inkább be sem néztem. Jól jött volna Key hyung sminkes tehetsége, de Chanyeol is egész ügyes munkát végzett, jól leleste legutóbb, hogy Key hyung mit csinált. Egyébként sem volt követelmény egy idoltól, hogy folyton sminkben legyen.

Ahogy nézegettem magam a tükörben, és a telefonból a srác arcát néztem, be kellett vallanom, hogy tényleg nagyon hasonlít rám. Talán egy kicsit vékonyabb volt az arca, a szeme is apróbb, és az egész arca sima és csontos. De lehet, hogy csak azért, mert mindig érzelemmentes, hideg ábrázatot vágott.

Chanyeol az SM Town épületével szemben szurkolt nekem, ami bőven elkellett, mert úgy izgultam, hogy remegett a lábam. Éppen csak, hogy kiszálltam a taxiból, de pár lány azonnal megrohamozott, és kávét, meg ajándékszatyrokat nyomtak a kezembe. A beléptető ajtónál aztán hamar rájöttem, hogy Chanyeol terve nem bombabiztos, mert nincs nálam beléptető kártya. Ott álltam, kutatva a zsebembe, a fanok meg nevettek rajtam. Hatalmas szerencse, hogy éppen jött egy dundi alak, és kinyitotta előttem.

– Nagyon köszönöm, hyung – hajoltam meg felé, mire úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.

– Nagyon szívesen, Taehun-shi – terült el boldog mosoly az arcán, és megveregette a vállam. – Jó az új hajad. Jól áll a szőke. Fiatalabbnak tűnsz vele.

– Köszönöm szépen, hyung.

Hallottam már olyanról, hogy mérget tettek hírességek italába, így a kávét kidobtam az első közeli kukába, aztán a térképhez léptem, hogy kitaláljam, melyik emeleten lehet a góré irodája. Annyi mindent belesűrítettek abba az egy épületbe, hogy nem igazodtam ki a térképen, úgyhogy csak beszálltam a liftbe, és megnyomtam egy viszonylag fönt elhelyezkedő számot. Ha igazgató lettem volna, biztosan nem lent tartom az irodámat, másszanak csak föl hozzám az alattvalók.

Mivel rengeteget szerencsétlenkedtem a térkép előtt, egyedül utazhattam, de a lift így is megakadt a harmadikon, és valaki nagy robajjal bevágódott mellém, és már csukta is vissza az ajtót. Egy ideig egymás mellett állva bámultuk a változó számokat, majd hirtelen felém fordult, és lekapta a napszemüvegét.

– Mi a faszom? – káromkodott, és egy erős rántással maga felé fordított.

Mintha tükörbe néztem volna, csak a hajunk különbözött, meg azok az apró jelek, amiket már a képeken is felfedezem. Nem hittem el, hogy a rajongók tévedtek, és Taehun az épületben tartózkodott.

– Ki a fasz vagy? Sasaeng?

– Ez egy hosszú történet – kezdtem bele védekezően.

– Oké, elmondhatod a biztonságiaknak.

– Ne már! Az úgy nem jó! Neked akarok segíteni.

– Persze…

– Van nálam egy felvétel, ami mindent bizonyít.

Taehun megmerevedett, és olyan dühös tekintettel nézett rám, hogy el kellett szakítanom róla a pillantásomat. A tekintetével képes volt hegyes, mérgezett tőröket szúrni a szívembe. Végül úgy döntött, nem hurcol a félelmetes biztonságiak elé, inkább a menedzserével együtt megnézik a felvételt. Legalább is, ez volt a terv.

A hatodikon aztán beszállt egy magas, vékony alak, aki nagyon idolnak, és nagyon unszimpatikusnak tűnt. Én gyorsan leszegtem a fejem, és felhúztam a sálat az arcomba, hogy lehetőleg ne akadjon fent azon, hogy kiköpött Taehun vagyok.

– Hello, vesztes – köszöntötte a hasonmásomat.

– Csá, te pöcs.

– Újabb lótifutit fogyasztottál el? Nem esett még le, hogy azért lépnek ki tőled, mert elviselhetetlen vagy?

– Én rúgtam ki az előzőt, de nem baj, hogy nem tudod. Elnézem neked, hogy az IQ-d egy porszem szintjén van.

– Engem legalább szeretnek a kollégáim.

– Ki nem szarja le? – rántotta meg a vállát, és belekortyolt a kávéjába.

Ehhez a negatív, leszarom stílushoz képest az én ünneprontásom sehol sem állt, ez a Taehun úgy tűnt, nem csak a képeken közömbös és hideg, hanem a való életben is. Furcsa, hogy egy ilyen ember idol akarjon lenni, hiszen nekik folyton mosolyogni és hülyéskedni kell, hogy a lányok epekedjenek értük. Megnéztem volna Taehunt cukiskodni azzal a savanyú ábrázatával.

– Hello, vesztes – köszönt el a nem szívesen látott kolléga, és amint becsukódott az ajtó, Taehun szitkozódni kezdett.

– Plasztikáztatott majom. Hogy akadna a torkodon a főnök töke, te fasz!

Ez egy nagyon komplex véleménynyilvánítás volt, és bár meg kellett volna húznom magam, nevetni kezdtem a sálam mögött. Elképzeltem, hogy ezek ketten milyen meccseket nyomhattak le nap, mint nap. Kíváncsi lettem volna, ki vezet a szitkozódásban. Taehun erősebb játékosnak tűnt.

– Hogy is hívnak? – kérdezte hirtelen Taehun. Vagy a lift ment nagyon lassan, vagy az épület magasabb volt, mint gondoltam.

– Sehun. Oh Sehun.

– És hány műtét kellett, hogy úgy nézz ki, mint én?

– Egy sem. Így nézek ki.

– Persze…

– Mit akarsz? Hozzak neked gyerekkori képet?

– Nem kell. Azt majd keres a menedzser, miután megnézzük, milyen felvételed van rólam. Remélem, tudod, hogy beperelhetlek személyiségi jogok megsértéséért.

– A felvételen nem te vagy, felfújt hólyag, hanem én. Csak rohadtul úgy nézek ki, mint te. Ha az, aki készítette, kirakja a netre, megütheted a bokádat. Ezért hoztam el, hogy ti léphessetek előbb.

Taehun nem mondott semmit, csak előre ment, amikor kinyílt az ajtó, és intett, hogy kövessem. Az emelet hasonlított a gyakornoki helyemre, boxokban ültek az emberek, és folyamatosan a telefont nyomkodták, a vezetőik meg a saját irodájukban csinálták ugyanezt. Taehun az egyik legnagyobb ajtóhoz vitt, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy bekopogjon, egyszerűen csak benyitott. A bent telefonáló alak dühösen nézett rá, majd rám tévedt a tekintete, és elkerekedett szemmel megkérte a telefonpartnerét, hogy hívja vissza később.

– Taehun, miért van belőled kettő?

– A liftben kaptam el. Van valami felvétele, amit meg akar neked mutatni.

Azért az nagy túlzás volt, hogy elkapott engem, de inkább nem veszekedtem, csak átadtam a CD-t, és piruló arccal végignéztem, ahogy Chanyeollal csókolózom. Ez még így kívülről nézve is nagyon izgatónak tűnt, nem csak ott állva és átélve. Taehun arcáról minden gondolatát le lehetett olvasni, teljesen begőzölt.

– És miért kell videóra venni, hogy buzulsz a csávóddal?

– Nem önszántamból tettem. Aki felvette, egy bártulaj, és akárhányszor odamegy a haverunk, fogva tartja, és azt akarja, hogy „te” menjél érte. Először csak úgy kellett viselkednem, mintha te lennék, és aláírni neki dolgokat, meg elmondani idézeteket, de aztán azt kérte, hogy színészkedjünk a haverommal. Nem tudtam, hogy felveszik.

– És az aberrált haverod minek megy egy olyan helyre, ahol fogva tartják?

– Mit tudom én! Mert hülye.

A menedzser is dühös volt, de sokkal összeszedettebben beszélt, mint a hasonmásom, és miután megesketett, hogy nincs több példányom ebből, kiment az irodából, hogy intézkedjen az ügyben. Én meg sem mozdulhattam, Taehun vigyázott rám, és a fejét elnézve, jobban tettem, ha levegőt is halkan veszek. Folyton a zsebében turkált, de sosem vett ki onnan semmit, lehet, hogy rá akart gyújtani, csak odabent nem szabadott.

Vagy háromnegyed óráig álldogáltam egyhelyben, mire visszajött a menedzser, és átadott Taehunnak egy paksaméta papírt. Amikor az idol lapozott, és megláttam az iskolám címerét, nem tudtam lakatot tenni a számra.

– Azok hivatalos papírok! Hogy jutott hozzá? Ez illegális.

– Kuss! – utasított Taehun, és összeráncolta a homlokát. – Jó szar volt a magatartásod. Igazi bajkeverő…

– És te miből lettél dicséretes? Taplóságból?

– Majdnem mindenből. Veled ellentétben én tanulásra használtam az iskolát.

– Sokat értél el vele… Tapsra ugrálsz, mint egy betanított majom.

Nem gondoltam volna, hogy Taehun meg akar ütni, de a menedzser még az előtt megragadta a karját, hogy ez megtörténhetett volna. Így csak addig jutott, hogy megragadja az új kabátomat, és összegyűrje a nyakamnál.

– Semmit nem tudsz rólam, te kis pózer, úgyhogy fogd be a szádat!

A menedzser kiküldött az irodából, és le kellett ülnöm az egyik székre, egy barátságtalan, nagydarab fickó társaságában, aki minden mozdulatomra figyelt. Pedig írni akartam Chanyeolnak, hogy félig sikerült az akció. Biztosan megette az izgalom az utcán.

Amikor Taehun kijött, erőltetett mosollyal közelített meg, majd úgy rántott fel a székről, hogy csak pislogtam. Egészen a liftig nem szólt hozzám, ott aztán azt kívántam, inkább csendben maradt volna.

– Tisztázzunk valamit. A főnök azt akarja, hogy kedves legyek veled, de az nem az én műfajom. Egyikünknek sem érdeke, hogy kikerüljön az a videó a netre, úgyhogy nem kell jópofiznom veled. Most leviszlek a gyakorlóterembe, megnézed, ahogy eltáncolom az új koreómat, belevigyorgunk az menedzser arcába, amikor vége van, és aztán lelépsz örökre.

– Ne legyenek illúzióid, én sem akarok haverkodni veled.

Nem értettem, hogyan lehet valaki ennyire ellenszenves, és élhet meg mégis a kedvességből. Hatalmas színészi képességei voltak, ha képes volt évek óta megjátszani magát. Tényleg nem értettem, miért ezt a szakmát választotta.

A próbaterem persze, hogy a pincében volt, hogy lehetőleg végtelennek tűnjön a vele eltöltött idő. A hatalmas tükrök miatt úgy tűnt, nem két Taehun, hanem vagy száz is van a teremben, ami már önmagában is elég félelmetes, ehhez meg társult a táncosok meglepett ábrázata is. Hirtelen úgy éreztem, milliók figyelnek engem.

– Sehun? – vált ki egy ismerős, szőke fej a tömegből, és Minseok teljes valójában állt előttem. – Te meg mit keresel itt?

– Xiu, ti ismeritek egymást? – kérdezte Taehun döbbenten. Engem az lepett meg, hogy Xiunak hívta Minseokot.

– Évfolyamtársak voltunk középsuliban. Mi van veled? – hívott félre, mintha csak az utcán futottunk volna össze.

Kozmetikázva előadtam neki, hogy miért vagyok itt, és erre mi volt a válasza? Mindjárt szól a recepción, hogy engedjék be Chanyeolt is, ne fagyoskodjon kint. Taehun láthatóan nem értett egyet ezzel az ötlettel, de mégsem veszekedett Minseokkal. Vagy olyan jóban voltak, hogy ráhagyta, vagy félt, hogy Minseok olyan koreográfiát talál ki bosszúból, amivel egy életre leégeti magát. Mert igen, Minseok volt Taehun koreográfusa. Elképzeltem, ahogy elmesélem ezt Kainak. Megenné a sárga irigység, hogy Minseok az SM-nél dolgozik, és idolokat tanít táncolni.

– Hello, Xiumin! – robbant be Chanyeol a terembe. Őt kevés dologgal lehetett kizökkenteni a magabiztosságából. – Azta, te tényleg nagyon hasonlítasz Sehunie-ra! – állt meg Taehun előtt, és már majdnem megérintette az arcát, amikor Taehun tett egy határozott lépést hátra.

– Ne fogdossál, Sehun pasija! És egyébként is, ő hasonlít rám, nem én rá.

– Ő nem a pasim. Ez csak egy félreértés – magyaráztam Minseoknak, aki csak kételkedve fixírozta Chanyeolt. Meglepett volna, ha sejtette, hogy a barátom másik csapatban játszik.

Végül, miután Chanyeolt sikerült leültetni, előadták a táncot, és bár Taehun jól mozgott, nem tudtam levenni a tekintetemet Minseokról. Nagyon jól táncolt, és látszott, hogy nem csak egy mozdulatsort követ, hanem együtt él a tánccal, és az ösztöneiből fakad. Erősen gondolkodtam rajta, hogy felveszem Kainak, de biztosra vettem, hogy Taehun megetetné velem a mobilomat, ha elkezdenék kamerázni.

– Srácok, egyetek velünk. Tök jó itt a kaja – ajánlotta Minseok, mire Taehunból kitört a nemtetszés.

– Minek hurcoljuk magunkkal őket? Meg volt a kötelező protokoll, most már elhúzhatnának.

– Ők a barátaim, és két éve nem láttam őket. Ha idegesít, akkor majd másik asztalhoz ülünk.

– Tökmindegy.

Chanyeollal egyszerre néztünk a pakolászó Taehun irányába, és valószínűleg ugyanarra gondoltunk. Ez pontosan úgy hangzott, mintha én mondtam volna. Hogy lehetett még a hanghordozása is tökéletes olyan, mint az enyém? Félelmetes volt.

Az ebédlő egy utópisztikus kantinnak nézett ki a sok fehér bútorral, és a tökéletesen kinéző idolokkal, ilyen élményben se sok mindenkinek lehetett része, hogy együtt ehet velük. Chanyeol leplezetlenül legeltette a szemét a társaságon, én inkább Minseokra figyeltem. A menü kikérése után szinte azonnal az osztálytársakról kezdtünk beszélgetni. Mi elmondtuk, hogy Kaival tartjuk csak a kapcsolatot, vele viszont szinte naponta beszélünk, ő egyedül Baekhyunról tudott. Meglepett, hogy ennyire szoros maradt a barátságuk, hiszen nem is jártak egy osztályba, csak a kórusban énekeltek együtt, de úgy tűnt, ez is elég volt ahhoz, hogy fontossá váljanak egymásnak. Igaz, Minseokkal nem volt nehéz rosszban lenni, nagyon kedves, és melegszívű fiú volt. A suliban csak nagyon ritkán beszéltem vele, de olyankor mindig jóleső érzésekkel köszöntem el tőle.

– Ez valami rémálom, hogy kettő van belőled? – lépett oda az asztalunkhoz az a divatmajom a liftből.

– Ez a valóság, de örülök, ha neked hideglelésed van tőle – válaszolt Taehun, anélkül, hogy odanézett volna.

– Utánozó kisfiúkkal veszed körbe magad, hogy magabiztosságot szerezz? Szánalmas…

– Elhúznál innen? Csökkented a helyességi mércét – szóltam bele, mert már nagyon a bögyömben volt a csávó. Nem vagyok kisfiú.

– Ki osztott neked lapot, műgyerek?

– Azt mondja, hogy mű! – nevetettem fel hangosan, és megpróbáltam leutánozni Taehun gyilkoló tekintetét. – Na, húzzál innen, amíg szépen mondom!

– Én nem szórakoznék Sehunnal, ha tálca van a kezében – figyelmeztette Chanyeol. – Csak szólok.

– Megerősítem – csatlakozott Minseok.

A srác mondott még valami beszólás, ami annyira gyenge volt, hogy megemlíteni sem érdemes, és miután felszívódott, folytathattuk tovább az ebédet. Valóban nagyon finom volt a kaja, sajnáltam, hogy nem nyitnak egy külső részt, ahová be lehetne ülni, tutira zabálna a nép. Igaz, nem én fogok tippeket adni az SM-nek, hogyan szerezzen pénzt, de mondjuk az ötletért cserébe megkérhetném őket, hogy én rajzolhassam Taehun új albumának borítóját. Ennél jobb kép nem is kerülhetne a portfóliómba.

– Taehun, nincs szükségetek egy jó grafikusra?

– Jó pofátlan vagy, te gyerek. Most már hirtelen munkát is adjak neked? Nem elég, hogy másolsz?

– Nem másollak!

– Tényleg nem. Sehun a suliban is pont úgy nézett ki, mint te – sietett a segítségemre Minseok.

– Jó, hogy mondtad előre, hogy ne lepődjek meg, ha szembe jön velem az utcán a hasonmásom… – duzzogott Taehun. Még duzzogni is úgy duzzogott, mint én szoktam.

Egyre jobban zavart, hogy hasonlítunk, és legszívesebben letöröltem volna magamról a sminket, de azt nem lehetett ilyen egyszerűen eltüntetni. Komolyan nem értettem, miért vesződtek annyit a lányok vele, ha utána kiég a szemed a sminklemosótól. Én legalább is utáltam, és azt is, hogy hiába dörzsöltem a bőrömet, mindig láttam még ott apró festék- és ceruzanyomokat napokkal később is.

Az ebéd után már tényleg nem maradhattunk tovább, de telefonszámot cseréltünk Minseokkal, és megbeszéltük, hogy összehozunk egy évfolyamtalit a közeljövőben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy kiből mi lett, mennyire sikerült elérnie D.O.-nak a rendőr álmát, vagy azt, hogy Chen tényleg focistaként boldogul-e. A tévében még nem láttam, de ez nem jelentett semmit.

– Két Sehun egyszerre, ez egy gyönyörű álom lenne – merengett Chanyeol az autóban, ráadásul hangosan.

– Eggyel sem bírsz el – törtem le a lelkesedését.

– Majd fogok. Mondtam, hogy nem adom fel.

De magabiztos vagy! – gondoltam, és elmosolyodva húztam a sapkát a szemembe. Ne tagadjuk, jól esett, hogy ennyi energiát öl abba, hogy megkedveljem. Hiszen már kedvelem, csak még nem tudom, hogyan.

Szivárványháló szereplők

Byun Baekhyun

Név	Byun Baekhyun
Becenév	Wolfie
Kor	21
Testvér	-
Hobbi	éneklés
Foglalkozás	hostess

Wu Yi Fan

Név	Wu Yifan
Becenév	Kris
Kor	21
Testvér	-
Hobbi	autóversenyzés
Foglalkozás	sofőr

Huang Zi Tao

Név	Huang Zitao
Becenév	Tao, Taozi, Sziámi, Cica
Kor	21
Testvér	-
Kisállat
Hobbi	motorozás, lövészet
Foglalkozás	drogdíler

Lee Donghae

Név	Lee Donghae
Becenév
Kor	32
Testvér	öcs
Hobbi
Foglalkozás	kisfőnök

Kim Kibum

Név	Kim Kibum
Becenév	Key, Miss Fabolous, Missy, Keyci,
Kor	24
Testvér	húg
Kisállat	Comme des
Hobbi	tánc, smink, főzés, vásárlás
Foglalkozás	táncos/transzvesztita, sminkes, bártulaj

Oh Sehun

Név	Oh Sehun
Kor	21
Testvér	-
Hobbi	rajz, videojáték, mesenézés
Foglalkozás	grafikus (gyakornok)

Kim Taehun

Név	Kim Taehun
Kor	21
Testvér	-
Hobbi	tánc
Foglalkozás	idol

Park Chanyeol

Név	Park Chanyeol
Kor	21
Testvér	-
Hobbi	zenélés
Foglalkozás	zenész, idegenvezető, büféárus, angoltanár

Lu Han

Név	Lu Han
Becenév
Kor	21
Testvér	nővér
Hobbi
Foglalkozás	modell

Kim Jongin

Név	Kim Jongin
Becenév	Kai
Kor	21
Testvér	nővér
Hobbi	tánc
Foglalkozás	koreográfusnak tanul

Kim Minseok

Név	Kim Minseok
Becenév	Xiumin
Kor	21
Testvér	-
Háziállat	-
Hobbi	tánc
Foglalkozás	táncos

Zhang Yi Xing

Név	Zhang Yi Xing
Becenév	Lay
Kor	21
Testvér	báty
Hobbi	?
Foglalkozás	informatikus

Kim Jongdae

Név	Kim Jongdae
Becenév	Chen
Kor	21
Testvér	öcs
Hobbi
Foglalkozás	ingatlanügynök

Kim Suho

Név	Kim Suho
Kor	21
Testvér	húg
Hobbi	?
Foglalkozás	üzletember

Do Kyungsoo

Név	Do Kyungsoo
Becenév	D.O.
Kor	21
Testvér	2 báty
Hobbi
Foglalkozás	rendőr

Bae Joohyun

Név	Joohyun
Becenév	Irene
Kor	21
Testvér	-
Hobbi
Foglalkozás	Vállalkozás-menedzsment szakértő

Yagi Arisa

Név	Yagi Arisa
Becenév	Ari-chan
Kor	26
Testvér	-
Kisállat	Herceg
Hobbi	vásárlás, lövészet, edzés
Foglalkozás	modell, kisfőnök