Kapcsolatháló (3. évad): 7. fejezet: Randevúk

Sehun:

Nagyon keményen küzdöttem azért, hogy Joohyun boldog legyen mellettem. Elolvastam egy csomó cikket arról, mit szeretnek a lányok, mit várnak el a párjuktól, és hogyan lehet a kedvükben járni. Joohyun szerette az ajándékokat, úgyhogy elhalmoztam velük. Abban a shakesben vállaltam diákmunkát, ahová régen Luhannal jártunk, és a befolyt összeget mindig Joohyunra költöttem.

– Oppa, nem akarsz beújítani magadnak egy új inget? – kérdezte Joohyun, amikor a moziba igyekeztünk. – Egy csomószor vagy ebben.

– Oké, majd a következő hónapban veszek egyet – mondtam, és leszedtem egy szöszt a sötétkék anyagról. Szerettem azt az inget, Chanyeoltól kaptam, amikor az első randimra készülődtem Joohyunnal.

Nagyon hálás voltam Chanyeolnak, amiért támogat és segít, pedig néha láttam rajta, hogy nem kedveli túlzottan a barátnőmet. Nem is kellett neki, egy barátnak nem dolga, hogy bírja az ember párját, de Chanyeol legalább az én boldogságommal törődött, nem úgy, mint Luhan, aki folyamatosan piszkálódott, és megnehezítette a kapcsolatunkat. Amilyen jóban lettünk a suli elején, annyira eltávolodtunk egymástól, pedig nagyon szerettem vele együtt shakezni, jó beszélgetőpartner volt, de ez megváltozott. Nem volt szükségem olyan emberre, aki visszahúz.

– Nagy popcorn vegyünk, oppa! – húzott oda a büféhez Joohyun.

Imádtam, amikor oppának hívott, pedig egyidősek voltunk. Ettől az aprócska szótól magabiztos lettem, pedig ha Joohyun mellettem volt, mindig nagyon zavarba jöttem, annyira gyönyörű. Alig mertem megcsókolni, nehogy baja legyen, úgy tekintettem rá, mint egy ártatlan virágra, akivel törődni kell.

– Olyan szép bőröd van – emelte fel az összefűzött ujjainkat a mozi teremben. – Tényleg, oppa! Mikor lesz couple gyűrűnk? A pároknak szokott lenni.

– Majd a következő fizetésnél elmegyünk választani valamit.

Az ingvásárlás így ugrott, így Chanyeoltól lettem kénytelen kölcsönkérni valamit, hogy ne mindig ugyanabba menjek. Pólóm sok volt, de inget csak randikra vettem fel, úgyhogy a fehér ünneplőn kívül csak az az egy volt, amit Joohyun szeretett volna már a szekrényemben látni.

A film szokásos romantikus darab volt, kiszámítható véggel, és semmi egyedi ötlettel, nagyon untam, de Joohyunnak nem árultam el, ő imádta az ilyen darabokat. Én jobban preferáltam az izgi kalandfilmeket, a fantasyt, az akciófilmet, és természetesen a meséket. Tiszta mesefüggő voltam. Annyira imádtam leülni a kanapéra, benyomni egy klasszikust, és egész délután nézni. Hiába láttam már ezerszer őket, újra és újra meg tudtam nézni. Valamiért a mesenézés megnyugtatott, olyankor biztonságban éreztem magam, és őszintén tudtam lelkesedni.

– Oppa, holnap lesz egy buli. Nem megyünk el?

– De hétfőn iskola van.

– És mióta vagy te ilyen jó fiú? – húzta fel a tökéletesre szedett szemöldökét.

– Úgy értem, a szüleim nem biztos, hogy elengednek.

– Akkor szökj ki!

Nem tetszett ez az ötlet. A szüleim mindent megtettek azért, hogy én boldog legyek, nem tehettem meg, hogy elárulom őket. Egy buli egyébként sem volt olyan nagy szám, máskor is szervezhettek, nem ért annyit, hogy emiatt a szüleim megharagudjanak rám.

– Szerintem én kihagyom, de te nyugodtan menj el a barátnőiddel.

– Oké, oppa – húzta el a száját Joohyun, és kicsit megsértődött rám. Vettem neki egy kávét, hogy megenyhüljön.

Nagyon nehéz volt a lányokkal, és még nehezebb volt elégedetté tenni őket, úgyhogy tovább kellett küzdenem, hogy jó barát legyek. Nem akartam elrontani, nem mindennap érdeklődött utánam egy Joohyun kaliberű lágy. Hálásnak kellett lennem, hogy egyáltalán érdeklem.

Chanyeol:

Majdnem meghaltam az unalomtól. Annyira, de annyira unatkoztam, hogy az nem lehetett szavakba önteni. Sehun randizni ment az aranyásó barátnőjével, Kai meg hétvégi tánciskolában volt, úgyhogy nem tehettem mást, minthogy sétálok egyet a parkban, hátha szembe jön velem egy cukorfalat, akit érdekelnek a fiúk.

Sokszor figyeltem Baekhyunt a suliban, de sosem mertem odamenni hozzá, annyira szép volt. Egy ilyen szép fiút biztosan nem érdekeltem, főleg, hogy el akart hívni valakit a vidámparkba. Úgy sejtettem, valakivel a kórusból randizgathatott, sok lány rohangált utána, imádták a szép mosolyát, és az aranyos, kisfiús arcát. Az én langaléta alakom a nagy füleimmel senkinek nem kellett.

Leültem az egyik padra, és kicsomagoltam a szendvicsemet, majd néztem a parkban randizgató párokat. Tényleg nem értettem, mi ez a romantika hullám, nem is volt tavasz, de mégis mindenki akkor esett szerelembe. Úgy éreztem, az univerzum ellenem dolgozik, direkt bosszantanak az égiek, hogy szenvedjek, ha már melegnek születtem.

– Bocsi, leülhetek ide? – kérdezte egy laptopos fiú. Aprót bólintottam, és arrébb húzódtam, majd fél szemmel figyeltem, mit csinál.

Ismerős volt, biztosra vettem, hogy láttam már korábban, aztán vagy út öt percre rá lesett, hogy Lay az.

– Figyi, te nem az évfolyamtársam vagy? – kérdeztem tőle, és bizalmasan közelebb húzódtam.

– De. Yi Xingnek hívnak.

– Igen, Lay. Te eszel mindig chipset a folyosón. Hogy csinálod, hogy nem látszik a bőrödön? – kérdeztem.

Lay tudományos eredményekkel teletűzdelve mesélte el a bőrápolási szokásait, és nagyon sokat tanultam tőle. Szerencsére nem volt zsíros a bőröm, pattanások is csak néha napján jelentek meg az arcomon, de minden trükk és módszer érdekelt, amivel kiirthattam a rohadékokat.

Lay nagyon kedves volt, jó volt vele beszélgetni, kicsit nehezen beszélte a nyelvet, sokat gondolkodott a szavakon, de mindig kisegítettem, dinamikus pártost alkottunk. Helyes is volt a maga módján, tetszettek a gödröcskéi, de az utóbbi időben rájöttem, hogy nem vagyok válogatós típus. Sok halacska úszkált a tengeremben, csak sajnos a béka egyiket sem érdekelte. Ott volt Baekhyun, aki kajtatott valaki után, Xiumintól kicsit féltem, még ha nagyon tetszettek is a szemei, Sehunra meg rácsapott egy pióca. Pedig vicces gyerek voltam, és a neten mindig azt írták, hogy a vicces fiúk könnyen szereznek maguknak párt. Lehet, hogy ez a megállapítás csak a heterókra vonatkozott.

Szerettem volna magam mellé valakit, akit elhalmozhatok a figyelmemmel, elvihetem randizni, megfoghatom a kezét, megcsókolhatom. Persze, érdekelt tovább is a dolog, de nem siettettem semmit, első körben azt akartam, hogy találjak egy olyan személyt, akit büszkén mondhatok a kedvesemnek. Sehunt szerettem volna legjobban magam mellett tudni, annyira aranyos volt, és közben vicces és jófej, olyan jól összeillettünk volna, ha nincs Joohyun, meg a különböző szexuális beállítottságunk.

– Köszi, Lay a tanácsokat. Jó volt veled beszélgetni – köszöntem el az alkalmi beszédpartneremtől, és hazafelé vettem az irányt.

Otthon várt némi házimunka, úgyhogy azzal kezdtem, lemostam a szüleim kocsiját, összeszedtem a szemetet, majd kivittem a nagykukába, és megszereltem a polcot, ami miatt anya már egy hete rágta a fülemet. Apa sokat dolgozott, és mindig nagyon fáradtan ért haza, úgyhogy az otthoni barkácsolás rám maradt, de szerettem is csinálni. Nem volt nekem büdös a munka.

– Chanyeolie, itt van Sehunie – kiabált fel anyukám az emeletre, és én úgy rohantam lefelé, hogy majdnem elvágódtam, de kárpótolt Sehun látványa.

Mindig olyan kis mulya lett, ha idegenek vették körül, pedig anyukámmal már sokat találkozott. Imádtam Sehunban, hogy olyan, mint egy virág, az egyik percben becsukódik, és elrejti a szépségét, a másikban viszont kitárulkozik, és én úgy imádom, mint még soha senkit.

– Szükségem lenne a segítségedre – lépett oda hozzám, és elindult az emeletre, a szobám felé.

Mindig rettegtem, amikor ilyesmit mondott. Féltem, mi lesz, ha rákérdez a szexre, vagy tanácsot kér, vagy velem akarta megtárgyalni, hogy milyen pettingelni Joohyunnal. Őszintén megmondom, nem voltam kíváncsi rá.

A nadrágomról gyorsan leporoltam a fűrészport, majd hellyel kínáltam Sehunie-t, és leültem az ágy szélére. A barátom vívódott valamin, ez látszott az arcán, folyamatosan a száját harapdálta, és ezzel az őrületbe kergetett. Biztos voltam benne, hogy nem tud róla, de amikor így tett, az arca kicsit felfújódott, és kirajzolódott az a két ennivalóan puha kis rész a pofikáján, amitől mindig úgy éreztem, meg tudnám zabálni.

– Elég ciki, de tudnál kölcsön adni nekem pár inget? – nyögte ki végül.

Ennyi? Ennyi az egész? – ráncoltam össze a homlokomat, amit Sehunie azonnal félreértett.

– Nem örökbe kellene. Csak egy kis ideig, hogy ne mindig ugyanabba menjek randira. Joohyun megemlítette, hogy ciki, hogy nincs más göncöm. Nem akarom, hogy szégyenkezzen miattam. Amint lesz pénzem, veszek sajátot, és visszaadom a tiedet. Ki is mosom őket, gondosan.

– Persze, szívesen adok – álltam fel, és kitártam a ruhásszekrényem ajtaját. Olyan édes volt Sehunie, és annyira naiv, hogy nem vette észre, hogy a barátnőjének csak a pénze, meg az arca tetszik, ő, mint személy, egyáltalán nem értékeli.

Sehunnal egy magasak voltunk, és bár nekem kicsit szélesebb volt a vállam, mivel a szüleim mindig éppen jó méretű ingeket vettek nekem, neki pont jól álltak. Nagyon jól mutatott bennük, kimondottan tetszett, hogy az én ruhámat hordja, mintha egy pár lennénk, és osztoznánk a szekrényünkön. Kicsi boldogság volt ez, de több mint a semmi, úgyhogy megpróbáltam értékelni.

Tao:

Nem akartam barátnőt, mert egy lány fenntartása költséges mulatság. Ott van minden hónapban valami hülye évforduló, vagy ünnep, aztán ha elmegyünk valahová, akkor a fiúnak illik fizetni, és az apró kedveskedő ajándékokról ne is beszéljünk. Az ember viszont nem harcolhat a sorsa ellen, én is beleestem a szerelem csapdájába. Mindig is racionális ember voltam, ezért a rózsaszín köd tartott úgy két hétig, aztán már csak a hasznot szüreteltem le a kapcsolatból. Choonhee talán tényleg vonzódott hozzám az elején, de egy idő után úgy gondoltam, igazából csak én vagyok az oka a lázadásra. Nem a sulinkba járt, egy munka kapcsán ismertem meg, és aztán összejártunk, csókolóztunk, és végül megkérdezte, nem akarnék-e járni vele. Gazdag családból származott, ugyanolyan elkényeztetett örökösnő volt, mint az A osztályosok a suliban, és bármit megengedhetett magának.

– Bébi, miért nem pörgetjük fel egy kicsit az estét? – ölelt meg hátulról, és a nyakamat puszilgatta. 

Mindig az apja eldugott luxuslakásába jöttünk szexelni, amikor az öreg külföldre ment üzleti útra. Choonhee apja folyton csalta a feleségét, a belvárosi luxuslakásban döntötte meg az alkalmi szeretőit, vagy fizetett prostikat, de tökre nem érdekelt az egész, csak kellett egy hely, ahol lehetünk.

– Csődbe viszel – mondtam, és hátraadtam a színes bogyókat.

Az utóbbi időben már nem lopott holmikat terítettem az utcán, hanem drogot a szórakozóhelyek környékén, és ez sokkal jobban fizetett. Ígéretet tettem az anyámnak, így sosem próbáltam ki a szert, de Choonhee barátnői is ezt tolták, és még egyik sem patkolt el, úgyhogy mostam kezeimet.

– Bírni akarom az estét – jött a kifogás, de szimplán csak kezdett ráfüggni a szerre.

Ez ugyanolyan volt, mint a cigi, vagy bármilyen másik függőség, hülyeséget talált ki az ember, hogy okot adjon a gyengeségére. Lehetett azt mondani, hogy csak azért füstölsz, mert ideges vagy, azért szeded az speedet, mert fenn akarsz maradni éjszaka a vizsgák miatt, vagy nem tudsz ellazulni idegen környezetben, és kell egy kis segítség. Ez mind baromság. Igazából ki akarod próbálni, menő akarsz lenni, nem bírod leküzdeni a gátlásaidat, vagy egyszerűen csak hülye vagy. Choonhee azt mondta, nem tud egész éjszaka szexelni, ha nincs benne anyag, de én tiszta voltam, és nekem ment. Mellékesen hozzáteszem, hogy neki is sikerült már bogyók nélkül is, csak utána olyan csúnyán leitta magát, hogy azt sem tudta volna megmondani, hogy fiú-e vagy lány. Undorított, amikor ilyen állapotba került, és mindig megfogadtam, ha egyszer lányom lesz, úgy fogok vigyázni rá, mint a szemem fényére. Lehettem volna szemétláda, erőszakos, agresszív, még az ismerősemmel is megoszthattam volna, Choonhee néha ugyanis annyira szétcsapta magát, hogy egyáltalán nem vette a külvilág jeleit, de én rendes srác voltam. A drogot meg jobb volt, ha tőlem szerzi, mások mindenféle szart eladtak egy kis ételfestékkel, nem akartam, hogy elpatkoljon egy rossz vásár miatt.

– Tök jól áll, hogy kilövetted a füled – duruzsolta, és beleharapott a cimpámba.

Choonhee akármit megvett nekem, cserébe az anyagért, a szexért, meg azért, hogy a pasija vagyok. Kaptam új ruhákat, ékszereket, még a jogsimat is fizette, és azt ígérte, kapok egy robogót, ha sikeresen vizsgázom. A megtakarított pénzemhez hozzá sem kellett nyúlnom, igaz, amikor elmondtam anyának, hogy lépjünk le, felpofozott, hogy hálátlan vagyok, és két napig nem szólt hozzám. A költözés váratott magára addig, amíg meg nem győztem, de az anyagi háttér legalább adott volt.

Choonhee igazi vadmacska volt az ágyban, amit nagyon élveztem, és bár azt mondta, hogy szed fogamzásgátlót, mindig húztam gumit. Ki tudja, nem felejtette-e el bevenni, meg a két fajta bogyó hogyan hat egymásra, úgyhogy inkább biztosra mentem.

Kris meg irigykedett rám, mint a rohadt élet, hogy előbb lett csajom, mint neki.

– Ez annyira nem igazság. Én is akarok olyan szívásnyomot a nyakamra – mérgelődött az udvaron.

– Szívesen megjelöllek, ha ennyire szeretnéd – hajoltam közelebb hozzá, mire azonnal eltolt, és felháborodottan összefűzte a karjait.

– Persze, meg a faszom – zsörtölődött. – Biztos majd fasziktól kérek ilyesmit. Ennyire azért nem vagyok elkeseredve.

Yi Fan vicces volt, amikor hisztizett, ez mindig akkor következett be, amikor az anyukája csak sebtében ébresztette fel, és ezért vagy elkésett, vagy full kómásan érkezett az iskolába. Más napokon mindig nagyon menő volt, kiegyensúlyozott, laza és vicces, ilyenkor azonban visszament gyerekbe, és soha semmi nem tetszett neki.

– Figyelj, vasárnap lesz egy házibuli annál a focista srácnál. Menjünk el, ott majd szerzünk neked csajt! – ajánlottam.

Yi Fan belement a dologba, pedig elég népszerű volt a lányok körében, a kosárcsapat legjobb játékosaként sokan legeltették rajta a szemüket, csak nem mertek odamenni hozzá. A barátomnak nagyon erős kisugárzása volt, amit könnyen félre lehetett érteni, ezért se zsongott körülötte az egész iskola. A megítélésén az osztályzatai, és a tanárok folytonos panaszkodásai pedig csak rontottak.

Kris:

Rohadtul féltékeny voltam Taóra, amiért előbb becsajozott, mint én, de nem haragudtam sokáig, hiszen miatta ismertem meg az első barátnőmet. Nora végzős volt, és abban a házibuliban ismertem meg, ahová Tao rángatott el. A legjobb szerelésemet vettem fel, és mindenkivel beszélgettem, még azokkal is, akiket seggfejnek gondoltam, és Norával végig dumáltuk az egész bulit. Kiültünk a teraszra, és csak beszéltünk és beszéltünk mindenféléről, aztán odahajolt hozzám, és megcsókolt.

Nagyon menő volt idősebb csajjal járni, de a szüleimnek nem akartam elmondani. Úgy éreztem, ez a saját dolgom, magánéleti ügy, és majd bemutatom nekik, ha tényleg komolyan gondolom. Mert hiába kezdtünk el járni, és hiába vittem el randizni, nem éreztem túlzottan magaménak ezt a kapcsolat dolgot. Összejártunk, jól éreztük magunkat, csókolóztunk, de semmi rózsaszín köd, semmi idegesség, még csak a hiányától sem szenvedtem, úgyhogy tutira nem voltam szerelmes belé.

– Apa, elvihetem a kocsit? – kérdeztem az egyik vacsora után.

– Nincs is jogosítványod – emlékeztetett apa.

– Tudom, de akivel moziba megyek, neki van. Nem akarok beégni, hogy deszkával gurulok oda.

– És csaj ez a valaki? – kérdezte hamiskás mosollyal.

– Nem tudom – hazudtam, és kinéztem a konyha irányába. Anya hallótávolságon kívül volt. – Ja.

– Oké, akkor viheted – dobta oda a kulcsot, és újra a Tíz percben a gazdaságról című könyvét kezdte bújni. Az utóbbi időben nagyon érdekelte a cégek működése. – Aztán csak okosan.

Örültem, hogy nem kezd bele a felvilágosításba, meg a méhecske és virágágyás mesébe, elég ilyen rémtörténetet hallottam az osztályban, durva, hogy mindenkinél előbb szexeltem. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ciki-e vagy menő hetedikesként elveszíteni a szüzességemet, de legalább volt már tapasztalatom, így Norával sem görcsöltem rá a testiségre. Alig ismertük egymást két hete, amikor az egyik csókolózás alatt megragadta a legnemesebb részemet, és egyáltalán nem feszültem be ettől. Szexelni még nem szexeltünk, de Norának csodás ujjai voltak.

Szerelmes érzések ide, vagy oda, azért megadtam a módját a randinak. A fél elegáns ruháimat vettem fel, egy fekete farmert és egy világoskék inget, a hajamat belőttem, elegáns, finom parfümmel fújtam be magam, és készen álltam a mozira. Gavallérként hagytam, hogy ő válasszon valamit, nekem teljesen mindegy volt, és én vettem a jegyet meg a popcornt.

– Nagyon gentleman vagy – dicsért meg Nora, és puszit nyomott a nyakamra. A nagy mellei hozzám nyomódtak, és nagyon szívesen megvizsgáltam volna őket közelebbről is.

– Ez természetes – mondtam mosolyogva, és átnyújtottam a staffosnak a jegyünket.

Egy kalandfilmet néztünk meg, ahol világvége hangulat uralkodott, összedőltek felhőkarcolók, mindenki menekült, és a főhősök kívül a szereplők nagy része meghalt, de legalább látványos volt, és még engem is meg tudott döbbenteni.

– Nem megyünk el kocsikázni? – kérdezte Nora, amikor lementünk a parkolóba.

– Tőlem oké – mentem bele. Nagyon reméltem, hogy félreállunk valahol.

– Te vezetsz – dobta oda a kulcsokat.

– De nekem nincs jogsim.

– Azt mondtad, tudsz vezetni, nem? Majd kertek alatt megyünk, ott nincsenek zsaruk.

Áldottam az eget, hogy apa megtanított vezetni, és érdekelt annyira a jogsim megszerzése, hogy előre tanultam, így tudtam, melyik tábla mit jelent, és ha hibát is követtem el, Nora időben rám szólt. Kicsit úgy éreztem, mintha próbavezetésen lennék, és az oktatóm kedvelne. Olyannyira kedvelt, hogy amikor leparkoltam a házuk mellett, az ölembe pattant, és éhesen falta az ajkaimat.

Nem voltam én semmi rossznak az elrontója, de a házuk üres volt, és az ágy kényelmesebb, mint a kocsi ülése, ráadásul frusztrált a tudat, hogy ott csináljam, ahol anyám szokott ülni, amikor bevásárolni megy a piacra.

– Bébi, menjünk fel a szobádba – csókoltam bele a nyakába, és mielőtt még ellenkezhetett volna, kinyitottam az ajtót. – Ott kényelmesebb.

Én azt hittem, olyan csak a filmekben létezik, hogy a begerjedt pár forgószélként halad végig a lakáson, amíg egy alkalmas fekvőhelyet nem talál, de mi is valami ilyesmit csináltunk. Nora nem tudott betelni velem, és ezért erőszakosan akart többet és többet, én viszont meg akartam mutatni, hogy ki dominál a kapcsolatban, úgyhogy hasonlóan hevesen viszonoztam a támadásait. Ahogy haladtunk fel, folyamatosan hámozta le rólam a ruhát, de nem voltunk olyan felelőtlenek, hogy szétdobálva hagyjuk őket a házban, sosem lehetett tudni, mikor jönnek haza az ősök.

Nora szobájában nem tudtam sokáig szétnézni, mert hamar az ágyában találtam magam, és a félmeztelen felsőteste jobban érdekelt, mint a tapétájának mintája. Csodás teste volt, puha, ruganyos és tökéletes, pont jó súlyban volt, és imádtam a dús kebleit. Tapasztalt lány volt, ez érződött minden mozdulatából, de én sem maradtam le sokban mögötte, egyedül az óvszer kibontásával bajlódtam. Nem értettem, miért nem lehetett jobban megoldani ezt, pont a legfontosabb rész előtt bénázni elég ciki.

– Hagyd, majd én felteszem – mosolyodott el, és kivette a kezemből a tasakot.

Maga az érzés is csodálatos volt, amikor elmerültem Norában, de legjobban azt szerettem, amikor nyöszörgött, vagy a nevemet súgta. Ha egy szó nélkül feküdt volna alattam, semmit nem ér a forróság, és az extázis, bármibe dughattam volna a faszomat, így viszont, hogy reagált minden mozdulatomra, emelte az izgalmam szintjét.

– Oh my god – hevertem el a párnák között, és le sem lehetett vakarni a vigyort az arcomról. Ezerszer jobb volt, mint az általános iskolás próbálkozásaim.

– Megleptél – vallotta be Nora, és cirógatni kezdte a mellkasomat. – Nagyon jó volt.

– Tudom, bébi – fényeztem egy kicsit az egómat, de csak sunyiban, nehogy megharagudjon. – Nekem is csodás volt.

Norával nagyon jól működött a testiség, és ha nem szexeltünk volna, még a havercsajom is lehetett volna, így szimplán jól éreztem magam vele, az meg nem érdekelt, hogy szerelmes vagyok-e vagy sem. Biztos voltam benne, hogy egyszer majd én is találok magam mellé egy olyan személyt, akit képes leszek szeretni, addig viszont nem tétlenkedem, és kiélvezem az élet minden egyes apró örömét.