Forog a kamera (Meanie) - 2. fejezet: Kötelesség

Wonwoo:

Másnap reggel elemi erővel csapott meg a fejfájás, és a menedzserünk mérges, ordító hangja, amiben elküldött a jó büdös francba, hogy nem csak, ahogy megsirattam a partnerünket, de Jessica annyira megharagudott, hogy már szerepelni sem akar a realityben, és nem járul hozzá ahhoz sem, hogy az eddig leforgatott jeleneteket felhasználjuk. Nagyon gyorsan cselekednem kellett, vagyis elővenni a legaranyosabb oldalamat, és mélységes megbánást tanúsítani, még akkor is, ha nem gondolom komolyan.

– Jessica, beszéljünk! – kértem, és leültem a kanapéra. Sokkal személyesebb lett volna kettesben megtárgyalni a nézeteltérésünket, de a nyelvi nehézségek miatt kénytelenek voltunk elviselni a fordító terhes társaságát.

– Akkor is akarnál velem beszélni, ha nem csapom ki a balhét?

– Már este is gondolkodtam azon, hogyan kérjek bocsánatot. Sajnálom. Túl sokat ittam, és… Zárkózott fiú vagyok, nehezen nyitok, és nagyon szeretném, ha figyelnél rám, de Mingyu… Ő túl erős ellenfél. Esélyem sincs.

A gyámoltalan, elesett fiú álcája mindig beválik a csajoknál, főleg, ha részben igaz. Tényleg rosszul kezeltem az ilyen helyzeteket, nekem idő kellett ahhoz, hogy megbarátozzak másokkal, és megmutassam a rejtett oldalaimat, ez egy idegen lánnyal – akit nem kedvelek – kamerák előtt, még nehezebb számomra. És akkor a tény, hogy Mingyu is közre játszik, csak ront a helyzeten.

– Azzal, amit mondtál, megbántottál, és nem tudom, hogy meg tudom-e bocsátani neked.

– Magamra haragudtam, hogy béna vagyok, és rajtad töltöttem ki. Nagyon sajnálom. Kérlek, maradj! Engedd, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok gonosz. Mindent megteszek.

Jessica végül belement, hogy ad nekem egy esélyt, de ha még egyszer ilyesmit merek mondani neki, akkor összepakol, és lelép. Nagyon oda kellett figyelnem a szavaimra, és a reakcióimra, jobban, mint bármikor, a munkám forgott kockán.

A fiúk reakciója a történtekre vegyes volt, voltak, akik mélységesen elítélték, hogy ilyesmit tettem, másokat meglepett, hogy ilyen messze mentem, és akadtak olyanok is, akik mögöttes tartalmakat kerestek a cselekedeteim mögött. Például, hogy beleszerettem Jessicába, és azért akasztott ki, hogy lecsapják a kezemről. Dino azon az állásponton maradt, hogy én változatlanul Mingyuért vagyok oda, és csak féltékeny vagyok, de Joshua például úgy vélte, hogy a show kedvéért alakítottam a felbőszült félt, csak kicsit túltoltam a színészkedést. Ezen utolsó megállapítást próbáltam én is erősíteni. Hiszen ez az egész csak színjátszás volt, semmi több.

Ha pedig színészkedés, ne feledkezzünk meg Mingyuról, akit úgy kerültem, mintha fertőzne. Mellé ültem, ha kellett, hozzá szóltam, minden előre megírt szituációt becsülettel végigcsináltam, de semmi több. Ebéd környékén kezdte el zavarni a dolog.

– Most tényleg nem beszélsz velem a tegnapi miatt? Te voltál a hülye, hyung. – Elég ügyetlenül próbált meg békülni.

– Már nem kell a só? Akkor elvenném – hagytam figyelmen kívül a mondandóját, és megsóztam a sült krumplimat. Úgy ettem volna egy jó kis ramyunt, de a koreai konyhaművészet felfedezése másnapra tartozott.

Jessica komolyan gondolta, hogy esélyt ad nekem, rengetegszer beszéltetett, és kért meg apróságokra, minthogy tanítsak meg neki koreai szavakat, meséljek a kultúránkról, vagy énekeljek neki valamit. Nagyon eltökélten próbáltam hatni rá, előre engedtem az ajtóban, levettem a vékony kabátját, és felakasztottam a fogasra, vagy fizettem helyette, igazi minta pasinak tűnhettem a felvételeken. Az esti program szerint moziba mentünk, egy thrillerre, ahol el lehet játszani a filmekből már jól ismert jelenetet, hogy megijed a lány, és megfogja valamelyikünk kezét. Szörnyen elcsépelt.

Jessica a fürdőszobában készülődött, mi pedig Mingyuval felöltöttük a legjobb ruhánkat, és a ruhásszekrény ajtajára felszerelt tükörben próbáltuk meg belőni a frizuránkat. Persze önmagában hülyeség volt az egész, mert úgyis a fodrászok és sminkesen rántanak majd gatyába minket, de az adásban úgy kell tűnnie, mintha mi lennénk ilyen ügyesek.

– Most tényleg így akarsz játszani? – kérdezte Mingyu. Figyelmeztetnem kellett magamat, hogy most is forog a kamera.

– Persze. Ha harc, legyen harc.

– Hyung…

– Kész vagyok, fiúk. Tőlem mehetünk.

Jessica úgy nézett ki, mint aki egy divatmagazinból lépett ki, megdicsértük a ruháját, és mindketten felajánlottuk, hogy lekísérjük az autóhoz. Ezúttal az én karomat választotta. Alig vártam, hogy vége legyen a realitynek, és kapjak szabadidőt, ahol úgy mozoghatok, úgy beszélhetek, és úgy érezhetek, ahogy én akarok.

A filmet egy kisebb művész moziban néztük meg, mert nehéz lett volna egy rendes termet lefoglalni, és a nézők zavarása nélkül forgatni, ide staffosok, statiszták, és pár lelkes fan ült csak be. Meg persze az összes többi tag, és csajuk, hogy még komplexebb legyen a kép.

A történet szerint egy baráti társaság megszáll a főszereplő lány családjának vidéki házában, és bújócskát játszanak, majd szépen lassan rájönnek, hogy valaki eltüntetni az elbújtakat. Minden kőrben kiesik valaki, és hirtelen és hangos jelenetek borzolják a kedélyeket. Nem volt rossz film, de ennél ezerszer félelmetesebbet is alkottak már, a legviccesebb pedig az volt az egészben, hogy szerintem Mingyu jobban félt, mint Jessica.

Nagyon hosszú és fárasztó volt az egész napi nyalás, de ez volt a kötelességem, és amikor Jessica azt mondta, hogy szeretne még beszélgetni, akkor minden ellenkezés nélkül mosolyodtam el, és ajánlottam fel, hogy mindhárman menjünk ki az erkélyre. Ha az első nap Mingyu dominált, akkor a másodikon én, bár nem vágytam rá túlzottan, hogy Jessica engem válasszon. Sokkal jobban örültem volna, ha a szobában három ágy van, és mindenki megkapja a maga szabadidejét. Főleg, hogy estére bekapcsoltak a kamerák, még arra is oda kellett figyelnem, nehogy Mingyuval álmodjak, és valami kicsússzon a számon, amit meghall a kamera.

– És volt már barátnőtök? – kérdezte Jessica a korlátnak támaszkodva.

– Nem, dehogy – hazudtuk szinte egyszerre. Senki nem mondta neki, hogy ez tabu téma az idoloknál? Természetesen mindenki szűz, és még sosem látott lányt testközelből.

Felrémlett, amikor megtudtam, hogy Mingyu már nem ártatlan. A leadernek mondta el, hallottam, hogy S.Coups megkérdezte, hogy „De ugye védekeztetek?”. Levert a víz, és borzasztóan rosszul éreztem magam, ahogy belegondoltam, hogy Mingyu testét valaki csókokkal és érintésekkel lepi el, túlfűtötten simulnak egymáshoz, egymás nevét súgják, és együtt hajszolják a gyönyört. Undorodtam a gondolattól, hogy én valaha ilyet csináljak egy lánnyal, az első csók sem hagyott bennem semmilyen nyomott, csak annyit, hogy nedves, szájfény ízű, és kellemetlen. Ha elmentem inni egy bárba, és valaki odaült hozzám, hogy felszedesse magát, mindig elutasítottam, megfogtam a poharamat, és átültem a sarokba, csak hagyjanak békén. Férfi egyetlen egyszer csókolt meg, de az sem tetszett túlzottan, hiszen nem ismertem, és hozzáért az arcomhoz, az enyémhez nyomta a száját, és beférkőzött az illata az orromba. Egyszerűen nem szerettem az idegeneket.

– És tudtok csókolózni?

Pánikolva néztünk a cameramanre, hátha megszólal, hogy ez tilos, és nem engedélyezett, bele ne menjünk, ehelyett bátorítani kezdett minket, hogy csináljuk, maximum kivágják. Szerettem volna odahívni a menedzsert, hogy kioktassa a partnerünket a szabályokról, de nem volt ott senki, csak mi négyen, és a fordító nem akart állást foglalni a kérdésben.

– Nem meritek? Azt hittem, bátrak vagytok.

Leszakadt az állam, amikor Mingyu előre lépett, megragadta Jessica derekát, és magához rántotta. Leforrázva bámultam életem legszörnyűbb rémálmát, Jessica olyan jól mutatott Mingyu karjaiban. Nem mozgatták a szájukat, nem léptek magasabb szintre, csak összeérintették az ajkukat, majd egy csattanással elváltak.

– Én… Én… Én nem. Mingyu nyert.

– Gyere, egyszer le kell győznöd a zavarodat! – ragadta meg a karomat Jessica, de úgy nyomtam a sarkamat a földhöz, hogy már fájt.

– Nem akarom. Kérlek, ne!

Addig húztuk-vontuk egymást, hogy elszakadt a cérna, és inkább elrohantam a tett helyszínéről, mielőtt még újra megbántom, vagy egyszerűen lelököm az erkélyről. A hallban próbáltam meg elrejtőzni egy dísznövény mögött, de a leader így is megtalált, és látta az arcomon, hogy mennyire meg vagyok rémülve. Félre hívott a mosodához vezető folyosóra, és leültetett az első székre, amit talált.

– Mi a baj? Mi történt?

– Én nem akarom ezt tovább csinálni.

– Mondd el, hogy mi történt! Pontosan, mindent.

– Mingyu megcsókolta Jessicát – tőrt ki belőlem, a könnyeimmel együtt. – És én nem akartam ugyanezt csinálni, de a csaj nem értette meg, és veszekedtünk. Elfutottam, mint egy gyáva kisfiú.

S.Coups gondolkodóba esett, majd adott egy zsebkendőt, amivel felitathattam a könnyeimet, a telefonomban pedig ellenőriztem a sminkem. Szerencsére nem folyt el, még csak az kellett volna, hogy úgy nézzek ki, mint akinek behúztak.

– Ha nem akarsz csinálni valamit, akkor mondd! Egyébként sem túl jó ötlet csókolózni kamera előtt. A rajongóknak se fog tetszeni.

– Én is így gondolom. Tutira kivágják, csak most megint úgy jön le, hogy én vagyok az, aki nem tesz bele mindent a munkába.

– Dehogy! Csak nem akartál senkit se kellemetlen helyzetbe hozni. Semmi rosszat nem tettél.

Már önmagában a gondolataim, az érzéseim Mingyu felé bűnösek és elfogadhatatlanok voltak, ha a többiek tudták volna, meggyűlölnek, megvetnek, és kiutálnak maguk közül. El kellett felejtenem, túltennem magam rajta, de elég nehezen ment úgy, hogy együtt dolgoztunk, és a nap huszonnégy órájában együtt voltunk. Komolyan nem érdekelt már a forgatás. Elhatároztam, hogy háttérbe vonulok, átengedem Jessicát Mingyunak, és várom, hogy vége legyen az egésznek.

A szobában már várt rám a két szobatársam, Jessica borzasztóan sajnálta, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozott, azt mondta, neki fura, hogy egy fiú ilyen zárkózott legyen, Amerikában nem olyan nagy dolog csókolózni, én meg eljátszottam, hogy nem haragszom, és bezárkóztam a fürdőbe. Az egyetlen hely volt, amit nem kameráztak be.

Megengedtem a vizet, az arcomat mélyen a törölközőbe nyomtam, és üvöltöttem. Minden fájdalmat kikiabáltam magamból, és a végére már úgy sajgott a torkom, hogy féltem, másnapra teljesen berekedek. Levettem a ruhámat, hagytam, hogy a víz elrontsa a hajamat, és lemossa a könnyeket az arcomról, majd végigkentem magam a tusfürdővel, és léptem volna ki a kabinból, amikor feltűnt, hogy valaki áll a csapnál.

– Mingyu? – kérdeztem. Egy pillanatra elfogott a félelem, hogy Jessica az, vagy egy sasaeng. Úgy tűnt, már paranoiás is lettem.

– Jól vagy, hyung?

– Csak hosszú volt ez a nap.

– Nem akarok rosszban lenni veled.

– Itt nincsen kamera. Nem kell Meanie couple.

– Tudtam, hogy félre fogod érteni.

Mérgesen húztam el a kabin ajtaját, hogy elkezdjek kiabálni vele, akkor mégis hogyan máshogy értette, ha nem így, aztán eszembe jutott, hogy teljesen pucér vagyok. Mingyu tátott szájjal bámult rám, majd a tekintetét egyre lejjebb engedte, és amikor az ágyékom környékére ért, visszabújtam a kabin takarásába, és megengedtem a meleg vizet, hogy bepárásítsa az üveget.

Percekig nem szólaltunk meg, én vártam, hogy a gőz jótékonyan eltakarjon, ő talán a reakciómra volt kíváncsi. Mit kellett volna mondanom arra, hogy csak a kamerák előtt kedvel? Dorgáljam meg, könyörögjek, hogy bírjon, vagy utasítsam, hogy viselkedjen a kedvem szerint? Senkit nem lehetett rákényszeríteni, hogy szeressen valakit.

– Hyung, kopp kopp – ütögette meg az üveget Mingyu. Úgy éreztem magam odabent, mint egy rizslabda, amit éppen gőzölnek, de nem akartam, hogy Mingyu lásson meztelenül. – Bemehetek?

– Te normális vagy? – nyögtem fel, de nem sokat hallhatott belőle, mert belépett a zuhanykabinba, és lezárta a csapot. Alig láttam valamit, forgott a világ, hevesen vert a szívem, és hányinger kerülgetett.

– Gyere! – húzott ki, majd körém tekert egy törölközőt, és ki akart vinni a nappaliba.

– Ne, ott vannak kamerák. Csak nyisd ki az ajtót, hogy jöjjön be oxigén!

Remegő lábakkal totyogtam oda a csempéhez, és hozzányomtam a mellkasomat. Mit ne mondjak, nem volt jó érzés egy cseppet sem. A hűvös felület, mintha égetett volna, Mingyu meg csak rontott rajta azzal, hogy hideg vizet mert a tenyerébe, majd a tarkómra, a nyakamra, meg a vállamra folyatta. Kedvem támadt megölni érte.

– Jól vagytok, fiúk? – szólt egyre közelebbről Jessica.

– Ide ne gyere! Nincs rajtunk ruha – kiabálta ki Mingyu koreaiul, aztán csak bevágta az ajtót, az minden nyelven érthető üzenet volt.

A hányinger kezdett szűnni, de azért jól esett volna, ha az ajtón továbbra is beáramlik a levegő, mindenesetre összeszedtem magam, felöltöttem egy köntöst, és elhagytam a gőzkatlant. Jessica ijedten topogott a franciaágy mellett, megszólítani sem mert, szörnyen festhettem. Felnyaláboltam a pizsamámat, és visszacsoszogtam a fürdőbe, ahol Mingyu még mindig a csapot támasztotta, és nem volt rajta semmi.

– Vagy öltözz fel, vagy menj be fürdeni, de ne állj itt meztelenül! – morrantam rá. – Nem fogja meglátni a… semmidet.

– Hyung, azért ez erős volt!

– Arra gondoltam, hogy semmit nem fog látni, mert nem hagyom. Nem a méreteidet bíráltam.

– Már megijedtem, hogy szemüveg kell, hyung.

– Tudod, most jól beszóltál saját magadnak – kuncogtam fel, és fogkrémet nyomtam a kefére. – Igyekezz, mert hamar aludni akarok.

Mingyu végre valahára bevonszolta a formás seggét a kabinba, és elkezdett tisztálkodni. Hamar rájött, hogy nem vitte magával a tusfürdőjét, és csak az enyémet használhatta. Természetesen csak azután tette szóvá, hogy már magára kente, nehogy megtilthassam neki.

– Hyung, ez rettentően olajos. Csúszkálnak a farpofáim.

– Úristen! – fejeltem meg a csapot kínomban, túl vizuális típus voltam.

Még az ágyban is ezen nevettem, annyira szórakoztatott, hogy az sem zavart, Jessica fekszik mellettem. Mingyu egyszerűen nem hagyta, hogy kiverjem a fejemből, a mosolya, az izmos teste, a kérlelő hangja, hogy ne haragudjak rá, meglágyították a szívemet, és újra és újra beléestem. Annyira idióta voltam, hogy nem tudtam lezárni ezt a lehetetlen viszonyt. Viszony? Plátói szerelem. Hiszen simán megcsókolta Jessicát, ha titkos vonzódna hozzám, nem tett volna ilyet előttem. Neki meg sem fordulna a fejében, hogy romantikusan közeledjen hozzám. Számára csak munkatársak vagyunk, maximum barátok.