Hyung (Donghan x Kenta)

Donghan:

Egy órán keresztül ettünk, és pontosan ennyi ideig vártam arra, hogy Kenta végre egyedül legyen. Mindig ez van, ártatlan ebédnek, játéknak, gyakorlásnak indul az egész, aztán fellángol bennem a vágy, és többet akarok. Úgy vonz, mint azokat az ostoba molylepkéket a fény. Fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött, mikor kezdtem el többet érezni iránta, mint barátság. Folyton együtt lógtunk, fontosak lettünk egymásnak, segítettem neki mindenben, hogy könnyebben beilleszkedjen, és megtanulja a nyelvet, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy meg akarom csókolni. Amikor legelőször így közeledtem felé, kinevetett, azt hitte, hülyéskedem, vagy van valahol egy kamera, és ez a fanservice része, így borzasztóan meglepődött, amikor nem csak mímeltem, hanem tényleg összeérintettem az ajkunkat. Hiába a három éves korkülönbség, hamar kiderült, hogy milyen domináns vagyok, egyszer csak az ágyban találtuk magunkat, én egészen fölé másztam, csókoltam, simogattam, éhesen szívtam magamba minden egyes rezdülését, és ott, azonnal kész lettem volna tovább menni.

– Mit csinálsz? – kérdezte kuncogva, akkor, és azóta mindig, ha így közeledtem felé.

Nem vett komolyan. Nem vette komolyan a szándékaimat, azt hitte, ez csak egy játék nekem, szórakozás, energia levezetés, pedig sokkal több volt. Nem csak szexuális vágyat éreztem iránta, szerettem, ha hozzám ér, ha odabújhatok, ha a karjaimban alszik el, és ha átölel, vagy esetleg ő az, aki kezdeményez egy aprócska szájra puszit.

 – Fáj a hasam! – dőlt el Kenta az ágyon, és az említett testrészét fogta. – Azt hiszem, túl sokat ettem.

Szerintem inkább túl sok mindent evett egyszerre, már megint össze-vissza zabált, egy kis sós, egy kis édes, egy kis csípős ramen, jól összerázódhatott a hasában, és akkor csodálkozik, hogy fáj neki? Az ételeknek meg volt a maguk sorrendje, az éttermekben se véletlenül szervírozták így, ha nem figyelsz oda, a tested így, vagy úgy, de kiüríti azokat, amiket nem talál kompatibilisnek.

– Szerintem inkább túl sok mindent ettél egyszerre, hyung – javítottam ki, és a kukába dobtam az elhasznált műanyag tálakat, evőeszközöket, dobozokat és csomagolásokat.

Már megint jó nagy kupit hagytunk magunk után, Sanggyun hyung meg úgy szelelt el, mint Taehyun hyung, amikor meghallotta, hogy táncolnia kell. Helyette inkább Kenta és én táncoltunk, ő olyan szexin, hogy azonnal tudtam, amint vége ennek a live-nak, nem hagyom, hogy távozzon. Lustán futtattam végig a tekintetem a hullámzó testén, arra gondolva, hogy benne akarok lenni, de a kihívás, hogy random táncoljak a nézőknek, kicsit lehűtötte a hirtelen lelkesedésemet.

– Miért nem ettél azzal a villával, amivel én? – kérdezte nyűgösen.

– Csak ugrattalak, hyung.

– Folyton hülyét csináltok belőlem.

– Nem kell, te vagy a butus hyung.

– Ja, persze! – fordult az oldalára, és magzatpózba húzta magát.

Ezen úgy meg tudott sértődni, pedig csak viccelődtünk vele. Egyébként is, különbség volt a buta, butus, idióta, és sík hülye között. Lehetett valaki aranyosan butuska, szebben naiv, és olyan sötét, mint az éjszaka, Kenta pedig nem volt agyilag zokni. Aranyos volt, ahogy kérdezősködött, nem értett vicceket, vagy egyszerűen csak későn reagált, ezért butusoztuk, ő meg azt hitte, hogy tényleg kételkedünk benne.

Miután az utolsó szemetet is eltűntettem, leültem Kenta mellé, és a vállánál fogva a hátára húztam. Addig erőszakoskodtam, amíg végre le nem engedte a térdeit, és lágyan, körkörös mozdulatokkal elkezdtem simogatni a hasát. A vonásai egyre kisimultabbak lettek, elkezdte élvezni a törődésemet, és szépen lassan, egyre több vágyat csöpögtettem az érintésembe. Cirógattam, erősebb nyomást kifejtve azokra az érzékeny részekre, amiket a nyelvemmel is be szoktam járni, és a hosszú ujjaim levándoroltak a boxere korcáig. Olyan szexi volt, ahogy ott feküdt az ágyon, a köntöse gyűrötten szétterülve mögötte, és lehunyt szemmel élvezte a kényeztetésemet.

– Szexi vagy, hyung – hajtoltam közel az arcához, és úgy morogtam a bókot.

– Tudom – mosolyodott el magabiztosan, és kinyitotta a szép, apró szemeit, amiket olyan szépen kiemel a smink. – Mi az? Miért nézel annyira? Még mindig kajás vagyok? – törölte le reflexszerűen a száját, és amikor végzett, óvatosan elkaptam a csuklóját. Gyengéden fogtam, két ujjam közé csípve, lágyan tartva.

– Majd én, hyung – engedtem el a kezét, és a hüvelykujjamat végighúztam a száján. Mindent nagyon lassan csináltam, kiélvezve minden egyes apró érintést.

– A fogamat nem kell megtisztítanod – nevetett fel, amikor kissé beljebb nyomtam az ujjam. Meg akartam csókolni.

– Alapos munkát végzek – mondtam, és ráhajoltam a szájára.

Határozottan csókoltam, birtoklóan és ellenkezést nem tűrően, amikor pedig átvezettem a nyelvem a szájába, megéreztem azt a borzasztó karamellás rettenetet, amit legutóbb ivott. Szörnyen intenzív íze volt, szinte harapni lehetett az ízfokozókat és aromákat, sokkal jobban szerettem a lágy, természetes ízekkel operáló édességeket.

A csók intenzitásából azonban nem sokat vett vissza a kellemetlen íz, Kenta szája elég puha, a nyelve pedig elég ügyes volt ahhoz, hogy inkább ezzel foglalkozzak. Automatikusan másztam fölé, megtartva a súlyomat, talán meg sem érezte, hogy már nem mellette ülök.

Már megint többet akartam, türelmetlenül feljebb tolni a limitet, de Kenta egyébként sem vett komolyan, ha letéptem volna róla a ruhát, hogy szenvedélyesen magamévá tegyem, még annyira sem fontolta volna meg az érzéseim komolyságát, mint egyébként.

– Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva, amikor elhajoltam tőle, és az álla alá nyúlva elfordítottam kissé a fejét, hogy a nyakához férjek.

– Meggyógyítalak – mondtam, és csókokkal leptem be az érzékeny bőrét.

Amikor oda értem, ahol szereti, és a lustán végignyaltam a nyakától a füléig, beletúrt a hajamba, és közelebb nyomta a fejem, hogy csináljam megint. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy a lassúságot a szoba másik végébe küldjem, és dominálni kezdjek. Erősen szívtam a nyakát, félő volt, hogy meg fog látszani, de Kenta olyan odaadóan sóhajtozott, hogy újra és újra hallani akartam. Hevesen vert a szívem, zavart a ruha, és alig vártam, hogy Kenta végre benyúljon a pólóm alá, és ezzel engedélyt adjon, hogy levegyem magamról. Ő azonban nem mozdult, a tincseimet markolta, a másik kezével meg a ruhámra felkapott köntös, nem úgy tűnt, mintha nagyon aktivizálná magát. Muszáj volt magam vetkőzni.

Először ledobtam a hülye köntöst, amit rám erőltettek a többiek, hogy „egyenruhában” legyünk, aztán levettem a pólót is, már csak két boxer, és egy mackónadrág választott el minket egymástól.

– Ugye, hogy milyen meleg van? – kérdezte Kenta ködös tekintettel, és vágyakozva ölelt magához, amikor visszahelyezkedtem rá. Ezúttal már összesimultunk, de odafigyeltem rá, hogy ne nyomjam össze, ha visszajön a hasfájása, lőttek az összebújásnak.

Japánban délre járt az idő, hiába a behúzott függönyök, semmi kedvem nem volt aludni, helyette inkább valami mást csináltam volna, egyre sürgetőbben. A kezemet levezettem magunk közé, és boxeron keresztül ragadtam meg Kenta félig merev tagját, rádolgozva kicsit a tömörségre. Erre már sokkal hangosabban sóhajtozott, de még nem nyögött, nagyon makacs tudott lenni e téren.

– Akarlak – súgtam a fülébe, ettől mindig zavarba jött. Nem bírta, ha motyogtam, vagy susogtam neki, teljesen kikészült tőle, sebezhető és aranyos lett, nem tudtam betelni a zavarával.

– Most akarod azt csinálni? – kérdezte a vállamba fúrva a biztosan vörös ábrázatát. – Bármikor jöhetnek a többiek, hogy menjünk el valahová, vagy gyakoroljunk valamit.

– Taehyun hyung világgá ment, Sanggyun hyung szintén, Hyungbin hyung és Longgou hyung alszanak. Senki nem fog megzavarni – oszlattam el a kételyeit, és beleharaptam a fülébe. – Vedd már le rólam a nadrágot, hyung!

– Miért nekem kellene? – csattant fel magas hangon. – A te nadrágod. Vedd le te!

Hát ha így, akkor így! – gondoltam, és legurultam róla, majd levettem a nadrágommal együtt az alsómat is, és úgy álltam meg az ágy előtt. Velem aztán nem játszhatta ezt! Akkor szavadon foglak, hyung!

– Én kész vagyok. Te jössz, hyung!

– Úgy érted, hogy én vegyem le? – mutatott a fekete alsójára. Édesen dudorodott egy bizonyos ponton.

– Igen. Vetkőzz… hyung! – leheltem a megszólítást. Ez valamiért beindított. Nem tudom, talán vonzódtam az idősebb fiúkhoz.

Kenta szégyenlősen nyúlt a boxeréhez, én pedig lekövettem minden mozdulatát, ahogy beakasztotta az ujját a rugalmas, gumis rész alá, majd kissé megemelte a csípőjét, és letolta a feneke alá az anyagot. Onnan már rám várt a további feladat, amit szívesen teljesítettem, ezzel az utolsó ruhadarabtól is megszabadulhattam.

Amikor visszafeküdtem Kentára, éhesen csókoltam, és egyre feljebb és feljebb kormányoztam magunkat, a puha párnák közé, hogy csak egy karnyújtásnyira legyen minden kellék, amire szükségünk van. Hevesen vert a szívem, az adrenalin dübörgött az ereimben, ha az anyám kopogott volna be hozzánk, neki se nyitottam volna ajtót. Nem létezett semmi, csak Kenta és én, és még ennél is közelebb akartam lenni hozzá.

Megfeszült, amikor belétoltam a síkos ujjaimat, ahogy mindig, de apró csókokkal megpróbáltam enyhíteni a fájdalmain. Szerettem volna, ha úgy lehetséges együtt lennünk, hogy az neki is olyan tökéletes, mint nekem, de a testünket eredetileg nem erre tervezték.

Az első hangos nyögést akkor hallhattam, amikor elmerültem benne, majd ezt követte több is, ilyen intenzitásnál már nem tudott halk maradni, én pedig élveztem minden egyes hangot, amit kicsaltam belőle. Lassan, óvatosan indítottam, de amint biztossá vált, hogy élvezi, úgy lettem egyre mohóbb és szenvedélyesebb. Kenta karmolta a vállamat, és a hátamat, de nem bántam, azokat könnyű elrejteni, az ő nyaka sokkal látványosabban vörösödött. Kemény, feszes tempót diktáltam, és amikor az élvezettől fáradtan leheveredtem mellé, elégedett voltam. Hagytam, hogy odabújjon, és befészkelje magát az ölelésembe, a szívem szerelmes dobbanása énekelt neki altatót.