Aranyháló (1. évad): 1. fejezet: Fordul a kocka

Taehyung:

Ellentmondás, vagy sem, amennyire aranyos volt Jungkook, annyira gyűlöltem azért, amit velem tett. Meg tudtam volna fojtani egy kis kanál vízben. Ahányszor megláttam a szép, örömteli mosolyát, arra gondoltam, bárcsak sírna inkább. Három hét telt el a verseny óta és az első hétben tőlem volt hangos a folyosó. „A szépfiú, a menő srác, a lányok álma… Megdugta egy nyuszifejű kis pisis.”

De elérkezett az én időm! Egyik álmatlan éjszakámon fogalmazódott meg bennem a terv, és nem találtam hibát benne. Apámnak annyi pénze volt, hogy igazán nem fájt adományozni a sulinak, és ha nem is tudta, ezzel előnyhöz juttatott. Jungkook fenyegetőzhetett, hogy bemárt a dirinél, de miért rúgnák ki annak a fiát, aki ilyen nagyvonalú? Jungkook elvesztette az ütőkártyáját, már csak a nyilvánosságban bízhatott, ezt viszonyt meg kellett akadályoznom. Ha feltette facebookra, instagramra vagy bárhová, ahol az ismerősök elérhetik, akkor végleg lőttek az életemnek. Meg kellett semmisítenem a bizonyítékokat, és ehhez egy nagyon jó módszert találtam ki.

– Ki fogom nyírni – sziszegtem mérgesen az orrom alatt.

– Kicsodát? – kérdezte Yoongi. Hanyagul hintázott a széken, és az osztályt figyelte.

– Kicsodát?! Hát Jungkookot. – Yoongi nem hitt nekem.

– Még mindig előnyben van. Ha kiderül az a beszélgetés, mind a ketten megüthetjük a bokánkat.

– Tudom, de ne aggódj! Egy hónap alatt megsemmisítem a bizonyítékokat, és bosszút állok.

Yoongi kételkedve fordult felém, majd visszanézett Jungkookra. Idegesített, hogy nem bízik bennem. Miért gondolta azt a kis gyökeret jobbnak nálam? Hiszen tökéletes tervem volt.

– Egy hónap az kevés. Én minimum kettőt mondanék.

– Egy hét alatt is menne, csak nem akartam menőzni – jegyeztem meg.

– És hogyan tervezed?

Előadtam neki az ötletet. Jungkook lakótársa lelépett, és kellett valaki a helyére. Nem szívesen hagytam ott a jól megszokott kényelmet, de kész voltam viselni a kollégisták keresztjét, ha ezzel Jungkookot szívathatom. Egyrészt ott volt az öröme annak, hogy feldühítem, aztán közel is kerülhettem a telefonjához, meg a gépéhez, csak meg kellet várnom a megfelelő pillanatot, és elvenni tőle a kapaszkodókat.

– Te a koliban? – nevetett fel Yoongi. – Azt megnézem. Ott nincs villásreggeli, meg esti nasi, meg csengetek és jön a szolga.

– Eltúlzod.

Igazából nem túlozta el, tényleg úgy éltem otthon, mint egy királyfi. Igaz, hogy a szüleimet kevésszer láttam, meg nem is igazán törődtek velem, csak megvettek mindent, amire vágytam, de nekem ez tökéletesen megfelelt. Senki nem cseszegetett, hogy tanuljak, nem tartottak előadásokat az életről, azt vittem fel magamhoz, akit akartam, akár hajnali négyig konzolozhattam, a kutyát nem érdekelte.

– Akkor sem hiszem, hogy egy hónap alatt megcsinálnád – csóválta meg a fejét Yoongi. – Fogadjunk! – vetette fel.

Yoongival nem rossz fogadni, mert sosem csal, és mindig betartja, amit ígért. Ráadásul, ha a bosszún kívül volt még valamilyen anyagi jutalom is a cél végén, akkor még jobban küzdöttem érte.

– Ha sikerül egy hónap alatt tisztára mosni minket, és még bosszút is állni, akkor megkapod az órámat.

Ez nem volt rossz ajánlat. Az az óra nem csak, hogy egy kész vagyont ért, de rohadtul menőn is nézett ki, és már első nap megtetszett, amikor megláttam Yoongi csuklóján. Említettem is apának, hogy én is szeretnék egy hasonlót, de azt mondta, hogy azt Yoongi családjának vállalata gyártja, és valószínűleg egyedi darab.

– Jó. Te mit akarsz? – Nem jutott eszembe semmi, amit felajánlhattam volna.

– Jungkookot egy éjszakára.

Ezt nem értettem. Mi közöm volt nekem ahhoz, hogy Jungkookot megdugja-e vagy sem? Ennél egyszerűbb dolgot nem is kérhetett volna.

– Tőlem most is megfektetheted.

– Nem, majd akkor, ha vesztettél. Te fogod elintézni, hogy sikerüljön.

Kezet ráztunk. Igaz, hogy nem tudtam, hogy Yoongi érdeklődne Jungkook iránt, főleg, hogy Jiminnel nyomult, de őszintén, pont leszartam. Jungkookot tőlem megkefélhette az egész suli is, csak szenvedjen és kapja vissza azt a megaláztatás, amit nekem kellett elviselnem miatta. Mindent kiterveltem, még csak sejteni sem sejthette, hogy délután ott fogom várni a szobájában, amit eddig menedéknek hitt.

Jungkook:

A mester aznap sem adta alá az edzést, másfél órán át rúgtuk a bőrt a pályán, a seggemen is folyt a víz. Fáradt voltam, és alig vártam, hogy hazaérjek, ledobjam magam az ágyra, pihenjek egy kicsit, aztán vacsora előtt gyorsan megírjam a házit, hogy egész éjjel durmolhassak.

Amikor hazaértem a koliba, az ajtó nem volt bezárva, de ez sűrűn előfordult, hiszen az utóbbi időben egymásnak adták a kilincset a hyung barátai, akik segítettek neki kicuccolni. Egyáltalán nem örültem neki, hogy elmegy, már egészen megszoktam, hogy alig látom, és az enyém az egész szoba, erre kitalálta, hogy összebútorozik valami csajjal. Úgy tűnt, a szoknyapecérnek pórázt akasztottak a nyakába.

Már az is meglepett, hogy valaki fekszik a szomszédos ágyon, de amikor megláttam, hogy ki az, elöntött a düh.

– Te meg mit keresel itt? – támadtam azonnal.

– Hogy-hogy mit? Ez az én szobám is.

Ezt nem hittem el. Ezt egyszerűen nem hittem el. Legszívesebben sírtam volna. Majdnem meg is történt, de visszatartottam, nehogy beégjek az előtt az elkényeztetett seggfej előtt.

– Látod ezt a vonalat, ami kettészeli a szobát? – mutattam meg neki a képzeletbeli határt, hátha segítségre szorul. – Az a te részed, ez az enyém. Nincsen átjárás.

– És akkor hogy mész ki az ajtón? – kérdezte flegmán.

– Az közös terület.

Hogy lehetett valaki ennyire hülye? Nem egyértelmű, hogy mind a ketten szeretnénk ki és be közlekedni a szobába? Vagy direkt játszotta az idiótát, hogy felhúzzon? Sikerült neki.

– Persze, és pont az enyémből vesz el a legtöbbet.

– Te tényleg nem látod, hogy szimmetrikus a szoba? Tudod, matematika. Van egy olyan tantárgy. Ismerős?

– Ja, pont azért látom, hogy a te részedből sokkal kevesebb veszik el.

Rohadtul lefárasztott Taehyung. Nem elég a suli, meg az edzés, még kaptam magam mellé egy díjnyertes barmot is. Nagyszerű. Eddig minden olyan jól alakult, erre nem elég, hogy az órán, már otthon is el kellett őt viselnem. Még jó, hogy focizni nem járt, bár még az is kinéztem volna belőle, hogy beiratkozik csak azért, hogy húzza az agyam.

Ledobtam az edzőcuccot a fal mellé, majd befeküdtem az ágyamba, és bedugtam a fülest, hogy még csak a hangját se halljam. Pihenni akartam, megnyugodni kicsit, átgondolni, milyen óvintézkedéseket tegyek.

Megugrottam, amikor a vállamhoz ért, de amikor odafordultam, ő úgy feküdt az ágyában, mintha ki sem kelt volna.

– Tényleg ezt fogjuk játszani? Maradj a saját helyeden!

– Én meg sem mozdultam, nem tudom, mit rinyálsz.

Idióta – fordultam vissza, és jobban a fejem alá gyűrtem a párnát. Nagyon reméltem, hogy fogok tudni rendesen aludni az éjjel, és nem kell attól rettegnem, hogy mit csinál, amíg öntudatlan vagyok.

Nagyon jól esett az alvás, kipihenten ébredtem…reggel. Basszus! – kaptam az ébresztő után. Negyed órám maradt becsengetésig, Taehyung meg fel sem ébresztett. Még azt is el tudtam képzelni, hogy ő nyomta le a csengést, és szándékosan hagyott aludni. A rohadék! Nem maradt időm se enni, se hajat csinálni, csak felkaptam az első ruhák, ami a kezem ügyébe került, és már rohantam is. Nagyon reméltem, hogy aznap megáldanak az istenek és nem felelünk semmiből, mert nem elég, hogy a házimat nem csináltam meg, még a tanulás is elmaradt.

Lihegve érkeztem meg az osztályterembe, és gyorsan le akartam ülni, hogy az utolsó tíz percben még összeszedjem kicsit magam, amikor meghallottam a repedést. Szerencsére nem álltam meg a mozdulatban, így a szék apró takarásában láttam csak meg a szakadást a nadrágomon. Az ágyékomtól a fenekemig egy hatalmas vágás díszelgett, amit kapkodva varrtak össze, de reggel annyira siettem, hogy észre se vettem. Biztos voltam benne, hogy Taehyung volt az. A rohadék! Pedig úgy szerettem ezt a nadrágot.

 Gyorsan ki kellett találnom valamit, és minél többet szerencsétlenkedtem, annál kevesebb időm maradt, úgyhogy összeszedtem minden bátorságomat és megkocogtattam Jin vállát.

– Igen? Mondd, Jungkookie!

– Jin. Nincs egy plusz nadrágod véletlenül?

– Nem. Ma nincs testnevelésünk. De kérhetek neked valakitől.

– Kedves tőled, de nekem most azonnal kellene. – Annyira zavarban voltam, de kénytelen voltam beavatni, csak így segíthetett. – Izé… Elszakadt a nadrágom.

Jin szemei hatalmasra nőttek, majd kicsit beharapta az ajkát, és úgy gondolkodott. Sajnos nem segített az ötlete, hogy kössem a pulcsimat a derekamra, mert a nadrág nem csak hátul, de elől is elszakadt.

– Kirohanok a WC-re, és egész nap ott maradok, amíg mindenki haza nem megy – nyögtem fel elkeseredetten, de Jin nem temetett ilyen könnyedén.

– Menj ki a mosdóba, én meg kérek valakitől egy nadrágot.

Úgy rohantam, a pulcsimmal takarva magam, mintha hasmenésem lenne, és minden percben bekövetkezhet a baj. Gyűlöltem Taehyungot. Megfogadtam, hogy ezt még csúnyán visszakapja, nem hagyom, hogy kárt tegyen a cuccaimban, és ilyen aljasul próbáljon meg visszavágni.

Jin egy fekete rövidnadrágot hozott, amiben ha lehet, még hülyébben néztem ki, mint alsóban. Nem maradt más választás, haza kellett mennem, de előtte még vissza kellett vágnom Taehyungnak.

– Jin, odaadnád a nadrágodat? Mindjárt visszahozom, csak még van egy kis elintéznivalóm.

– Azt akarod, hogy vegyem le a…? – Jin teljesen zavarba jött. Nem tudom, min izmozott ennyit, nem az kértem, hogy tolja le az alsóját. Mind a ketten srácok voltunk, és nem érdekelt, hogy mekkora van neki.

Végül sikerült megszereznem a farmerját, ami egy kicsit hosszú volt, de a lényeg, hogy be tudtam gombolni, és amint visszamentem a terembe, egyszerűen ráborítottam az asztalt Taehyungra. Ő még idejében lepattant a székről, és azonnal elhordott mindenféle idiótának, mire az egész osztály minket nézett. Megragadtam a pólóját, és az arcába morogtam.

– Ne merj még egyszer hozzányúlni a cuccaimhoz! – Taehyung nem hogy állta a tekintetemet, még mosolygott is.

– Mit idegeskedsz, nyuszi?

Ha lehet, ezzel még jobban felhúzott. Hogy mert így nevezni? A legutóbb, amikor nyuszi voltam, alatta nyögtem, és nem akartam visszaemlékezni rá. Lehet, hogy ő fektetett meg, de én húztam csőbe, úgyhogy semmi joga nem volt ezzel előjönni.

– Ne akarj háborúzni velem! – figyelmeztettem, amikor löktem rajta egyet, majd visszamentem Jinhez, hogy visszaszolgáltassam a nadrágját.

Egy egész napom maradt otthon, hogy tökéletes ellentámadásban részesítsem az új lakótársamat, és megtaláltam a legjobb megoldást. Ha én is tönkretettem volna az ő cuccát, azzal csak egymásra licitálnánk, így inkább megelőlegeztem neki egy jótettet. Mivel az a szekrény, amibe pakolt, korábban a hyungé volt, és én bármikor hozzáférhettem, volt hozzá kulcsom. Átkutattam a nadrágjait, és az egyik zsebében találtam is egy köteg pénzt. Éppen csak annyit vettem el, amennyi elég egy nadrágra, a maradékból meg vettem egy fagyit, hiszen megérdemeltem. A gyerekeknek is mindig adtak cukorkát az orvosnál, engem pedig elég fájdalom ért reggel, amikor leégtem az osztály előtt.

Magabiztosan, kényelmes pozícióban vártam Taehyungot, a plafont bámulva, mert amint megláttam volna a gyanakvó tekintetét, biztosan elnevetem magam, és az elrontotta volna az egész tervemet. Azt akartam, hogy mindentől féljen, és még az ágyra se merjen leülni, nehogy meglepetés érje.

Hosszú percekig nem csináltam semmit, ő pedig olyan óvatosan motoszkált az ágya körül, mintha oroszlánt sejtene alatta. Annyira jól szórakoztam, hogy muszáj volt valamivel lefoglalni a kezeimet, mert egyszerűen már nem bírtam nyugton maradni. Fogtam egy rajzlapot és firkálni kezdtem, a csend szinte fojtogatott. Néha búgott a telefonja, amikor üzentet kapott, és hogy ne higgye azt, hogy unatkozom, én is beszélni kezdtem Jinnel. Megköszöntem neki, hogy segített, és megkértem, jöjjön majd át a tananyaggal. Nem lehetett előre megjósolni, Taehyung hogyan reagál majd arra, hogy költöttem a pénzét, úgyhogy nem ártott, ha Jin egyszer csak beront. Lehet, hogy az életemet menti majd meg az érkezésével.

– Egyébként, köszi az új nadrágomat – jegyeztem meg hirtelen a semmiből.

– Ezt hogy érted? – kérdezte pár perces késéssel Taehyung.

– Vettem magamnak egy új nadrágot a pénzedből. Ugye milyen jól néz ki?

– Hogy mit csináltál? – emelte meg a hangját. Ekkor már felé fordultam. Olyan feldúlt volt, mint sejtettem, a gazdagoknak tényleg nagyon baszta a csőrét, ha meglopták őket.

– Tönkretetted a nadrágomat. Tartoztál annyival, hogy veszel nekem egy újat.

– Te belenyúltál a szekrényembe? – Szegény, még mindig itt tartott.

– Te meg hozzányúltál a nadrágomhoz!

Azonnal odaugrott a szekrényhez, és kotorászni kezdett benne. Fogalmam sem volt róla, hogy mennyire tartja számon a zsebpénzét, így gyorsan közöltem vele, hogy nem vagyok olyan patkány, mint ő.

– Ne aggódj, csak annyit vettem el, ami elég volt a nadrágra. Így kvittek vagyunk.

– Te kis… – kezdte, de ekkor kopogtak. Jin tökéletesen időzített.

Taehyung nem pattogott, amíg Jin ott volt, mérgesen ült az ágyán, és a tekintetével próbált legyilkolni. Nagyon jól szórakoztam rajta, kimondottan jól állt neki a bosszankodás, én legalább is imádtam.

– Tudjátok, igazán kibékülhetnétek – próbálkozott Jin. – Most már szobatársak is vagytok. Senkinek sem jó, ha ölitek egymást.

Én se szerettem volna a végtelenségig játszmázni vele. Az ilyenekbe nem szabadott sokáig belemenni, mert egyre durvábbá vált, ráadásul Taehyungból simán kinéztem, hogyha elszáll az agya, összeveret a sleppjével. Igaz, hogy Yoongi a főnök, de nem reménykedhetek az ő segítségében.

Amint elment Jin, felvetettem Taehyungnak az ötletemet:

– Tényleg kibékülhetnénk. Ássuk el a csatabárdot!

– Felejtsd el! Én nem haverkodom veled.

Taehyung:

Mit gondolt magáról ez a Jungkook? Meglop, elrontja a tervemet, miszerint én megyek az ő agyára, és még békülni akar? Hát nem! Soha! Megfogadtam, hogy pokollá fogom tenni az életét, és ehhez ragaszkodok.

Yoongi hatalmasat röhögött, amikor elmeséltem neki, hogy mi történt. Borzasztóan zavart, hogy elismerte Jungkook tökösségét. Szerintem egyáltalán nem volt vér a pucájában a gyereknek, egyszerűen csak jobban jött ki neki a lépés. Vigyáznom kellett, mert ha Yoongi megkedveli, végleg lőttek a tervemnek, miszerint évekig vele fogom feltörölni a padlót.

– Na, ugye, hogy nem svédasztal? – emelte fel a melegszendvicsét Yoongi, amit teljesen átáztatott a szalámi zsíros leve.

– Ja, elég szar – lökdöstem a tányért. Ha a kedvencem lett volna, akkor se tudtam volna megenni. Annyira dühös voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon.

– Ennyire felhúz a kisgyerek?

– Cseszettül, de beszéljünk inkább másról – tereltem a témát. Gondolni sem akartam Jungkookra. – Mi van Jiminnel?

– Mi lenne? – kérdezett vissza hanyagul. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dió, de keményebbnek bizonyult, mint vártam.

– Jó, akkor mi van veletek?

– Hogy-hogy velünk? Van ő meg én.

– De eléggé rád van cuppanva.

– Hát… – itt egy kicsit elmosolyodott. – Igen…

– Nem érdekelnek a részletek. Egyáltalán nem. Nem akarom hallani, bele se kezdj!

Említette már, hogy keféltek, és abból ítélve, hogy ezt azóta is űzték, nem lehetett rossz. Engem nem hozott lázba Jimin, teljesen máshogy volt aranyos, mint a nyuszifül, Jimin leginkább egy mochira hasonlított, és nem bírtam a nyúlós édességeket.

– Ha már régóta kavartok, bevehetnéd a bandába, nem?

– Jaj, ne is említsd! Jin folyton azzal fáraszt, hogy Jimin olyan kedves, megérdemli, hogy tag legyen.

– Igaza van. Szerintem semmi nem változna, most is folyton velünk lóg.

– Majd átgondolom – zárta le a témát Yoongi. Kíváncsi voltam, mi lesz a viszonyukból, Jimin nagyon imádta a bandavezért, Yoonginál meg sosem lehetett tudni, hogy kiről mit gondol valójában.

Jungkook egyedül ül a sarokban, nem hallgatta, amikor kibeszéltük, hogyan lopjam el a telefonját. Amikor megkapta azt a nyavalyás iPhone-t, meg akartam etetni vele, de még jól jöhetett, hogy pontosan úgy nézett ki, mint az enyém. Ráadásul a kódját is tudtam, mert a kis hülye nem az ujjlenyomatos zárt használta, hanem a számlaposat, amit könnyen lelestem, amikor Jinnel üzengetett. Még nem is sejtette, de már egy lépéssel előtte jártam.

Jungkook:

Azonnal befoglaltam a fürdőt, és magammal vittem a telefonomat, nehogy Taehyung belenyúljon. Persze nem voltam olyan ostoba, hogy csak ott tároljam a képet, de ha valahogy feltörte, akkor bármilyen más adathoz is hozzáfért, arról nem is beszélve, hogy bárkinek üzenhetett bármit.

Nyugodtan szappanoztam a testem, amikor kivágódott az ajtó, és Taehyung besétált, mintha otthon lenne.

– Te mit csinálsz? Fürdök, ha nem esett volna le.

– És? – húzta meg a vállát, majd megengedte a csapot. A hirtelen meleg víz a lábfejemet találta el, és inkább felakasztottam a zuhanyrózsát a tartójára, amíg Taehyung nem végez. Nem akartam, hogy leforrázzon. – A fürdőszoba közös, nem?

Ezzel nem veszekedhettem, amikor azonban elkezdett pisilni, kicsit kiakadtam. Nem voltam kíváncsi a farkára, még akkor sem, ha a párás zuhanykabin kitakarta. Nem hittem el, hogy még a mosdóban sem vagyok biztonságban, mert Taehyungnak nudista hajlama van, és csak úgy lóbálja előttem a lompost.

– Eltennéd végre? – kérdeztem, és hátat fordítottam neki.

– Most mit izélsz, már láttad. Sőt, a szádban is volt.

Erre meg aztán főleg nem akartam emlékezni. Olyan gátlástalanul szoptam le, hogyha csak belegondoltam, belevörösödött a fejem. Nem szabadott volna annyira élveznem akkor, hiszen az egészet csak azért csináltam, hogy megszívathassam. Érzelemmentesen kellett volna tűrnöm, hogy megfektessen, aztán a képébe törölni a veszteségét.

– Mi a…?! – kezdtem, amikor beszállt mellém, majd egészen behúzódtam a sarokba. – Menjél már innen!

Taehyung azonban nem ment ki, hanem csak közelített, és hamar odapasszírozott a csempéhez. Elfordítottam a fejem, és megpróbáltam kizárni a tudatomból, hogy mind a ketten meztelenek vagyunk, és nekem egyébként bejön a lakótársam.

– Jungkookie, miért nem élvezzük ki egymást társaságát? – lehelte a fülembe. El akartam húzódni, de ennél jobban már nem tudtam kitekerni a nyakam, és ha hátat fordítottam neki, akkor csak magamat hoztam kellemetlen helyzetbe.

– Menj innen! Hagyj békén! – kértem, és megpróbáltam hátrébb lökni, de erősebbnek bizonyult. Pedig az osztályteremben még én voltam az erősebb. Miért száll el ennyire az erőm, ha zavarba jövök?

– Pedig élvezed – súgta, és végignyalt a fülemen. Azonnal kiszakadt egy sóhaj az ajkam közül, a szemétláda emlékezett rá, hogy mi indít be.

Hiába tagadtam, minél többször ízlelte meg a fülem, és vezette a nyelvét a hallójáratomba, annál elveszettebben nyöszörögtem, és az egyik alkalommal még a vállában is megkapaszkodtam és közelebb húztam magamhoz.

Amikor viszont megcsókolt, és én idióta viszonoztam, a fejemben sípoló vészjelző felerősödött. Túl jó volt, túlságosan élveztem a csókját, a számban kutató nyelvét, a hajamba fúrt ujjait, a testét az enyémnek feszülni. Ahogy a csuklómán fogva a csempének nyomta a karomat, beindított. Be kellett fejezni, azonnal.

Löktem rajta egyet, majd szinte kiestem azon az apró résen, amit maga után hagyott a zuhany kabinon. A törölközőt a derekamra tekerve futottam ki, és amint megtörölköztem, és belebújtam a pizsamámba, azonnal bebújtam a takaró alá. Összegömbölyödtem, és fülig húztam az ágyneműt, remélve, hogy békén hagy. Már így is keményedni kezdtem odalent, és ha ezt megneszelte, esélyem se volt tiltakozni.

A szívem jobban dobogott, mint az edzések után, az egész testem lángolt, és alig vártam, hogy Taehyung elaludjon, és könnyítsek a testemben tomboló feszültségen. Nagyon szégyelltem magam, hogy ennyire felizgatott, pedig nem csinált különösebben semmit, csak nyalogatta a fülem, meg megcsókolt. Már ennyi elég lenne, hogy elvegye az eszem?

Amikor megemelkedett mellettem a takaró, és megéreztem Taehyung testét az enyémnek feszülni, azonnal megugrott a vérnyomásom. A finom, hosszú ujjai a pólóm alá csúsztak, és a hasamat simogatták, az ágyéka a fenekemnek feszült. Nem volt túl kemény, de éreztem, ahogy az ékessége a hozzádörzsölődik, és hiába kúsztam arrébb, csak még nagyobb csapdába kerültem. A fal és Taehyung közé szorultam, aki egyre keményebben döngölt ruhán keresztül, és az ujjai már a nadrágomat próbáltál lejjebb tolni.

– Hagyj! – kértem, és felé fordultam, hogy eltoljam, de akkor csak még jobban a karjai közé kerültem, és hihetetlenül közel került az arca.

– Na, Jungkookie! Hiszen te is akarod – markolt rám, mire azonnal elhessegettem a kezét.

Ott már nem próbálkozott újra, de helyette markolta a combom, a csípőmet, kicsit megemelt, és a fenekemet. Nem tudtam egyszerre ennyi dologra figyelni, távol tartani magamtól a kezeit és a száját, így bekaptam néhány puszit az arcomra, aztán Taehyung rám dőlt, és az egyik karom csapdába esett.

Az ügyes, fürge nyelve megint a fülemet kínozta, néha rásúgva a feltételezését, miszerint én nagyon is élvezem ezt, és ugyanannyira akarom, mint ő. Tényleg akartam. Persze, hogy akartam, hiszen nem nyomult annyira erőszakosan, mint azt beállítottam magamnak. Ha nagyon akartam volna, lelököm az ágyról és nem engedem vissza, de vágytam rá, hogy ilyesmit tegyen velem. Viszont, ha bevallottam volna, ha kimondom, akkor soha többé nem szabadulok tőle.

Amikor ráhajolt a számra, azonnal viszonoztam a csókját, és ő kihasználta, hogy kissé meglazul az ellenállásom, és a lábam közé mászott. Az egyre keményebbé váló férfiasságunkat egymásnak dörzsölte, de ahogy ködösült a tudatom, úgy mozgattam én is a csípőmet.

Taehyung lejjebb csúszott rajtam, és csókolni és szívni kezdte a bőrömet, hangos sóhajokat kicsalva belőlem. Túl jó volt. A párnát markolva próbáltam meg enyhíteni az édes kínon, ahogy egyre lejjebb haladt. A szája aztán megállt a nadrágomnál, és csak a kezét fonta a farkam köré. Erősen, határozottan masszírozott, miközben kicsit felemelkedett, és elkezdett vetkőztetni. Gyorsan meztelenné váltam alatta.

Minél többször csókolt meg, annál messzebb kerültem attól, hogy ellenkezni tudjak, miközben a büszkeségem tiltott attól, hogy odaadjam magam neki. Semmi értelme nem volt. Sehová nem jutottunk ezzel, nem lettünk jobb barátok, és biztosra vettem, hogy ez is csak a tervének egy része. Megdug, hogy visszavegyek a magabiztosságomból, hogy aztán hamarabb összetörjek a nyomás alatt.

– …op…e…! – Ennyit értettem abból, amit mondott, miközben végigsimított az ajkamon.

– Micsoda? – kérdeztem vissza. Már a szememet is alig bírtam kinyitni, az ágyékom izzott a keze alatt.

– …opj…le..! – morogta újra, de közben erősebben is szorított rám, mint korábban, és a nyögésem elnyomta a hangját.

– Mi?

– Azt mondtam, hogy szopj le, nyuszika! – harapott a fülembe, mire azonnal megugrottam.

– Ne hívj így! – kértem ki magamnak, és egy kicsit felnyomtam magam.

– Pedig múltkor nagyon élvezted – jegyezte meg vigyorogva, és hanyatt dőlt, húzva maga után.

Ahogy már nem nyomott össze a teste, és arcba csapott a szoba hűvössége, kicsit észhez tértem. Abba kellett ezt hagyni. Nem adhattam így meg magam neki. Még hogy szopjam is le? Azzal végképp beismertem volna, hogy hatalma van felettem.

– Gyere, csókolj meg! – húzott magához a tarkómat fogva, és amikor így fölé kerekedtem, megtaláltam a batárságomat.

Alapos csókot kapott, szenvedélyeset és birtoklót, pedig inkább szabadulni akartam volna tőle, mint a sajátomnak tudni, mégis a testem így reagált arra, hogy alattam feküdt, és élvezte a nyelvem játékát.

Éppen csak elengedtem az ajkát, máris a számba nyomta az ujjait, és jól esett, ahogy a nyelvemet dörzsölte velük. Tök ciki, hogy ennyire élveztem, hogy kitölti valami a számat. Mindenkinek máshol volt érzékeny, úgy tűnt, nekem a fülemnél és a számban a legveszélyesebb, senkit nem engedhettem az arcom közelébe. Taehyung mégis odapofátlankodta magát, és sikeresen tolt egyre lejjebb a fejem a testén.

Először csak végignyaltam rajta, csókolgatva és ízlelgetve. Nem is volt olyan rossz ez a helyzet, hiszen én irányíthattam, és a saját malmomra hajthattam a vizet. Nem volt más dolgom, csak addig szívni, amíg el nem élvez, és akkor megúszom a szexet. Sokat törődtem a makkjával, mert az a legérzékenyebb, majd a számba vettem az egész hosszút, és olyan mélyre engedtem, amennyire csak tudtam.

– De rohadt jól csinálod ezt! – túrt a hajamba Taehyung, de nem kellett irányítania, tudtam én a dolgom.

A kezemmel és a számmal is pumpáltam egy ideig, majd leszorítottam a nyelvem és a torkomba engedtem. Taehyung felhördült, és feljebb akart húzni, de csak jobban összezártam körülötte az ajkamat, és amennyire tudtam, nyögtem, hogy a rezgések elérjék a farkát. A partneremet azonban nem ejtették a fejére, hamar lenyúlt a bejáratomhoz, és simogatni kezdte. Ettől persze azonnal megrándultam, és reflexszerűen eresztettem el, hogy beszélni tudjak.

– Ne simogass ott! – próbáltam arrébb söpörni a kezét, de mindig visszatért.

– Óvatosan csináld, benned akarok elmenni.

Taehyung visszairányított a farkához, és elmerítette bennem az első ujját. Annyira hirtelen jött, hogy majdnem ráharaptam, de éppen csak karcoltam a fogammal, és ez mintha még tetszett is volna neki. A korábbi vezető szerepemből vesztettem egy kicsit, de még mindig túltolhattam a kényeztetést, és így is tettem. Újra vadul szopni kezdtem, majd mélyre engedtem, és megismételtem a korábbi trükköt. Annyira hirtelen érte, hogy nem tudott mit tenni, a számba élvezett.

– Akkor ma a szex el is marad – jelentettem ki büszkén, mire csak még egy ujját társította a korábbihoz.

– Ki mondta ezt neked? Hamar összeszedem magam.

Taehyung visszamászott a lábam közé, és tovább tágított. Nagyon feszített, sokkal jobban, mint az első alkalomnál. Lehunytam a szemem, és próbáltam ellazulni, hiszen innen már úgysem menekülhettem. Őszintén, ezek az ujjak után hülye lettem volna kihagyni ezt a lehetőséget.

Nagyon szűköltem Taehyung alatt, de ahhoz képest, hogy állítólag utált, nagyon gyengéden bánt velem. Nem kezdett el mozogni, amíg el nem lazultam, és simogatott és csókolhatott, hogy jobban érezzem magam. Egyedül a szájára tehetett volna lakatot.

– Fura, hogy ennyire nem bírod. Az előbb négy ujjam volt benned és nem nyöszögtél ennyit.

Tutira kamuzott ezzel a négy ujjal, annyi belém se fért volna, de amint magasabbra emelte a lábam, és kicsit lejjebb csúszott, hangosan felnyögtem. Így jó volt, és ezt ő is érezte. Lágyan ringatta a csípőjét, szoktatva magához, majd lehajolt egy csókra, és mélyre nyomult. A hangom megemelkedett, és már olyan erősen szorítottam a párnahuzatot, hogy fájt, de szükségem volt valamire, ami a világoz köt. Taehyung nem aprózta el, hevesen mozgott bennem, és szinte már a vállán csüngtek a lábaim. A ritmusa túl gyors volt, eszeveszett tempóban döngetett, valószínűleg még a szomszédban is hallhatták a hangomat. Túl sok volt.

Egyszerűen nem bírtam, valami erősebb kapaszkodót kellett találnom. Nagyon közel voltam a beteljesüléshez, pedig hozzá sem ért a farkamhoz, minden inger az alfelemben összpontosult, és az első hullámnál Taehyung vállába martam. Nem ugrott meg, vagy állt meg a mozgásban, csak még vadabb lett, és amikor végigcikázott a testemen az orgazmus, a körmöm végigszántotta a hátát. Megszűnt a világ, egy pillanatra nappali fényesség vakított el, majd csak annyit éreztem, hogy forróság árad szét bennem, és Taehyung rám zuhan.

Fájt a torkom a sikítástól, az ujjaim görcsbe rándultak, az egész testem lángolt, és alig kaptam levegőt. Ott helyben, azonnal el tudtam volna aludni, de annyira hideg volt, mintha odakint feküdnék, és már betemetne a hó.

Először a légzésemet rendeztem, majd letoltam magamról Taehyungot, és kicsit felemelkedtem, hogy a takaró után kutassak. Ahogy mocorogtam, hiába ügyeltem, belém vágott néha a fájdalom, de a legidegesítőbb Taehyung szivárgó élvezete volt. Miért nem húzott gumit, ha már síkosítója volt? Reméltem, hogy semmilyen betegséget nem kapok el.

A fal felé fordultam, és habár éreztem magam mögött Taehyung testét, talán a homloka is odaért a lapockámhoz, nem ölelt át, és én sem bújtam hozzá. Nem voltunk szerelmes pár, csak két lakótárs, aki összemelegedett az este.

Valamikor fél tizenegykor keltem, és esélyét sem láttam annak, hogy bemenjünk a suliba. Taehyung mélyen aludt, fel sem ébredt arra, hogy megfordultam. Az arca nyugodtnak és ártatlannak tűnt, pedig koránt sem volt az. Nagyon reméltem, hogyha felkel, nem fog visszaélni az este történtekkel. Nem akartam a szeretője lenni, se a játékszere, akin kiélheti a vágyait. Megfogadtam, hogy ez többet nem történhet meg.