Aranyháló (1. évad): Prológus 2/4: Borostyán Selca Verseny

Jungkook:

Senki sem szeret újként érkezni az iskolába. Ez biztos. Aki azt mondja, hogy igen, az hazudik.

A szüleim már az előző évben is be akartak nyomni a Bangtan Magániskolába, ami nem elég, hogy tele van beképzelt elitista faszokkal, de még bentlakásos is volt, úgyhogy 0-24-ben kellett volna szívnom velük. Akkor még el tudtam cseszni a jelentkezési lapot, hogy maradhassak abban a suliban, amit én választottam, de még egy egész nyári szobafogságot nem lettem volna képest újra elviselni, úgyhogy megembereltem magam, és végre megírtam 90%-osra azt a nyamvadt dolgozatot.

A Golyóálló sulit hatalmas zöldterület vette körbe, és egy nyugatias, brit építésű iskolaépületben folyt a tanítás, a kollégiumok a telek hátsó részében feküdtek. A folyosón mindenki megbámult, pedig a legmenőbb ruhámat vettem fel, a gyermeki vonásaim miatt mégis úgy nézhettem ki, mint egy általános iskolás. Szerencsére a házirend nem szólt kötelező egyenruháról, a logóval ellátott öltönyt csak az ünnepségekre kellet felvenni, magániskolához képest nem fogtak úgy minket, mint a katonákat. Csak később tudtam meg, hogy az igazgatóváltás miatt sok újítás történt. Például már nem Magániskola, hanem High School az intézmény neve, és egyáltalán nem kötelező a kollégium.

– Új fiú! – kapta el a kapucnimat egy magas, komolyarcú fiú. – Mivel új vagy, te is részt vehetsz a gólyabálos tombolán. Itt van a karszalagod – csapott a csuklómra egy neonsárga rugós darabot a srác. Szemüveget viselt, magas volt, és sötétebb bőrű. Hirtelenjében ennyit fogtam fel belőle, utána a karszalag elvonta a figyelmemet. – Este fél nyolckor kezdődik – pillantott a papírjára, majd kicsit közelebb hajolt hozzám. – Jó tanács, ha nem bírod az alkoholt, ne igyál a bóléból!

A srác valami mindenes vagy diákelnök lehetett, mert úgy tűnt, mindent tud és köré sereglettek a legkisebbek is. Igazából, szívesebben kerültem volna a kilencedikesekhez, mint a saját korosztályomhoz, hiszen ők még alsós gimisnek számítanak, és jövőre mind új lappal, és talán új osztállyal is indulnánk, de a szüleim hallani sem akartak arról, hogy évet ismételjek. Így tizedik osztályosként már „nagygimisnek számítottam”. Talán annyiban tért el a megszokott felosztástól a középiskola, hogy itt egy épületben tartózkodtak velünk a kisgimisek, úgyhogy akár egy hetedikessel is összefuthattam.

Amint beléptem a terembe, azonnal összeraktam a viszonyokat. A sarokban bandáztak a menő srácok, középen ültek az átlagosak, az első sorban a stréberek és az elhivatottak, akik valószínűleg átveszik a családi cégjeik irányítását, amint a kezükbe kapják az érettségijüket. Durva, hogy mennyi snob arcot gyűjtöttek egy helyre, az óráikból az előző sulimban felújíthattuk volna az egész tornatermet. Az én családom a gazdagsági hatósugár szélén lavírozott, mióta apa átvette a nagyapa cégét, jobban éltünk, de még emlékeztem, amikor karácsonyig várni kellett az új konzolomra, úgyhogy nem szálltam el úgy magamtól, mit ott egyesek.

Választásom nem volt, a harmadik sorba kerültem, közel az ajtóhoz. Nem tudtam, mit jelenthet ez. Talán ki akarnak rakni? Vagy azért ültettek ide, mert még próbaidős vagyok? – törtem a fejem és elővettem a felszerelésemet.

– Jungkookie, igaz? – fordult hátra az előttem ülő. Nagy, csodálkozó szemei voltak, és széles mosolya. – Én Jin vagyok. Ha kell valami, szólj nyugodtan! Odaadom a korábbi jegyzeteimet is.

– Köszi – feleltem félénken és megigazítottam a pulcsimat. Nehezen ismerkedtem, nem szeretettem jópofizni és nyalni sem, így inkább visszahúzódtam a csigaházba és udvariasan mosolyogtam.

– Nézd már a tökmagot, milyen menő satyekja van! – kapta le a fejemről a sapkámat egy hosszúkás arcú, vigyori fiú. Úgy tűnt, ebben az iskolában mindenki mosolygott.

Megpróbáltam a tulajdonom után kapni, de egy új, fehér, erős kéz arrébb csapta az enyémet, és egy menő tornacipős láb megtámaszkodott a székemen.

– Ja, elég jó darab – forgatta meg a fejfedőmet a fehér kéz tulajdonosa, és ellenőrizte, hogy eredeti-e. Vékony szemei voltak, teli élettel és vagánysággal, a haját fekete kendő alá rejtette, rajta egy fehér baseball sapkával, a legújabb darabbal, amit egy hete dobtak piacra. – Suga vagyok – közölte, és az asztalra dobta a sapkámat. – Neked Min hyungnim. Ha jóarc leszel, majd újratárgyaljuk a megszólítást.

Aprót bólintottam, kétség sem fért hozzá, hogy ez a tag volt az osztály valódi főnöke, akivel jobb nem szórakozni, mert összeveret a haverjaival. Nem akartam gondot már az első napon, úgyhogy inkább meghunyászkodtam. Bőven ráértem megvillogtatni a fogam fehérjét, amikor rám szálltak, addig jobban jártam, ha azt hitték, hogy könnyű préda vagyok.

A nap hátralévő részében a tananyagra fordítottam a figyelmemet, miközben megpróbáltam elemezni az osztályban uralkodó helyzeteket. 

A vagány bandába tartozott a lóarcú Hosoek – aki jó satyeknak hívta a fejfedőmet –, Suga – vagy Min hyungnim, ahogy ő mondja – és Taehyung, aki a leghelyesebb volt közülük. 

A se nem menő, de sem nem béna osztálytársakból csak egy Jimin nevű srác tűnt ki, aki sokat legyeskedett a menők körül, de még nem tartozott hozzájuk. Azt nem értettem, miért tűrik meg maguk mellett.

A kedves okosok táborát erősítette Jin és Namjoon, ez utóbbitól kaptam korábban a karkötőt. 

Elsőre őket jegyeztem meg, a többiek beleolvadtak a gazdagok sémájába, bunkók, önzőek és felszínesek voltak.

A kollégiumban szobatársnak egy igazi főnyereményt kaptam. A csávó nagy nőcsábász volt, és folyton valamelyik aktuális csajánál aludt, úgyhogy szinte saját szobám lett. Azt mondta, őt az sem érdekli, ha átalakítom az egészet, csak hagyjak neki egy ágyat, hogy néha itt aludhasson, ha már pihentetnie kell a fáradt hímtagját. Ebben maradtunk.

Kétségekkel a szívemben mentem el a gólyabálra, csak is azért, hogy a vagányok ne élezhessék rajtam a nyelvűket másnap. Laza, deszkás cuccot vettem fel, a hajamat megmostam és beszárítottam, amikor a tükörbe néztem, tetszett a végeredmény, csak a hülye gyerekvonásaimat tüntettem volna el. Alig vártam, hogy férfiasodni kezdjek, és ne nézzen mindenki egy két lábon járó cukorfalatnak.

Namjoon tanácsát észben tartva, messziről elkerültem a bólés tálat, csak kólát ittam, és rágcsáltam hozzá egy kis perecet. A táncparketten már nagyban folyt a harc, Jimin és Hosoek próbálta túlszárnyalni egymást, de lányok nélkül nem igazán lehetett csörögni, így a többség a székeken ült és iszogatott, vagy a hátsó sorokban szórakoztatták egymást valamivel.

Jó lett volna, ha összevonnak minket a lánysulival, és legalább lehet azzal tölteni az időt, hogy formás fenekeket és kivillanó bugyikat lessünk, így csak azt figyelhettem, mikor telik el legalább egy óra, hogy nyugodtan leléphessek.

– Uncsi, mi? – huppant le mellém Taehyung. A világosbarnára festett haját enyhén hullámosra sütötte, és így még nagyobbnak tűntek a szemei. Kicsit sötétebb bőre volt, mint nekem, de nagyon jól állt neki, és hiába voltak olyan aranyos gödröcskéi, mint a babáknak, egyáltalán nem tűnt pisisnek. Úgy irigyeltem, hogy férfias a szép vonásaival együtt.

– Nem sok mindent lehet itt csinálni – szakítottam el a pillantásomat róla, és a kólámat fixíroztam inkább. A fekete folyadékban bugyborékoltak a széndioxidgyöngyök, ahogy megcsillant az italon a fény, látszott az olajos, fényes réteg a tetején.

– A nagy buli majd vasárnap lesz Jin lakásán.

– Jinén? Ő nem tűnik túl bulizósnak – vallottam be. Belőle társasjátékokat, max számháborút néztem volna ki, nem egy vad bulit, amit még a menők is meglátogatnak.

– Nem is az, de tavaly együtt húzták a koliban Yoongival. Jint hamar kinézték volna maguknak a nagyobbak, ha Yoongi hyung nem áll mellé, úgyhogy mióta megkapta azt a lakást, Jin hálából kiszolgáltatja nekünk néha napján.

– Ki az a Yoongi? – kérdeztem vissza. Nem volt ismerős ez a név.

– Suga. Tudod, neked Min hyungnim – nevetett fel, és összekoccintotta a poharainkat. Az övében az a bűzlő, rózsaszín folyadék volt, amitől Namjoon eltiltott engem.

Szerettem volna kikérdezni az osztálytársainkról, de a haverjai elrángatták, csak a telefonja maradt a kezemben, hogy ne zavarja a tánc közben. Órákig ültem ott, és vártam, hogy visszatérjen, de teljesen elfeledkezett rólam. Amikor beszüntették a bulit, még mindig a zsebemben pihent a telefonja, és nem tudtam, hol lakik, hogy visszaadjam lámpaoltás előtt.

A szobám magányában az arany Iphone-t vizsgálgattam, úgy tűnt, a hátlapba valódi aranyport fújtak, olvastam egy cikkben erről, de nem gondoltam volna, hogy valaha élőben is láthatom. Persze, a suliban mindenkinek volt pénzre dögivel, de Taehyung nem hordott olasz cipőt, párizsi sálat, vagy valódi kínai selymet, kicsit meglepett, hogy simán kipengette a limitált borítást.

Amikor búgott a készülék, automatikusan kaptam rá a szemem, teljesen elfelejtettem, hogy nem is az enyém. A billentyűzár miatt résen kellett lennem, ha követni akartam az üzeneteket, hiszen nem tudtam se a kombinációt, se az ujjlenyomatát pótolni. Yoongi írt neki Messengeren, és az üzenet így szólt: „Na, beakasztottad már az új fiúnak? Igyekezzél, mert hétfő reggelig le kell adni a képet a BSV-re. Vagy hétvégén akarod megdönteni? Hívd meg a buliba, biztosan csóválja majd a farkát, amiért a menőkkel nyomulhat. Jimin is megkapja a magáét, eleget pitizett érte.”

Ez lesokkolt. Taehyung le akart velem feküdni? Vagy itt így megy a beavatás? De akkor is! Oké, hogy nincsenek csajok, meg valahogy le kell vezetni a feszültséget, de nem gondoltam volna, hogy pont a menő csapatban elfogadott a homoszexualitás.

 Aztán azt sem értettem, hogy mi az a BSV, meg milyen képről van szó, nem akartam,  de nem akartam, hogy három éven át egy zavarbaejtő fotóval zsaroljanak. Tanárnak se mertem szólni, hiszen a telefon nem az enyém. Ha köpök, Taehyung simán hazudhatja azt, hogy elloptam a telefonját, a beszélgetés meg csak hülyéskedés. Amíg nem történt semmi, addig gyanúért nem vehetnek eljárás alá.

Le kellett volna már feküdnöm, hogy másnap bírjam a sulit, de előbb ki kellett derítenem, mi ez a BSV verseny, és mégis miért akarnak engem is belekeverni. A suli honlapján persze semmit nem találtam róla, és hiába adta meg Jin a számát, őt sem kérdezhettem meg. A lekötelezettje volt Yoonginak, tehát biztosan beköpött volna, így valaki mást kellett megkörnyékeznem.

– Hé, hyung, kérdezhetek valamit? – szólítottam meg a szobatársamat, amikor hajnali négykor hazajött.

– Bassza meg, pöcsös, rohadtul megijesztettél! – ugrott meg, majd elterült az ágyon. – Mi van? Mit akarsz? Miért nem alszol?

– Te tudod, hogy mi az a BSV?

– A BSV? A Borostyán Selca Versenyre gondolsz? Nem gondoltam, hogy a gólyák is részt vehetnek rajta  – nevetett fel, és ruhástól bújt a takaró alá. – Indulni akarsz?

– Hyung, elmesélnéd, hogy mi ez egészen pontosan? Csak a nevét hallottam.

A verseny egy, a diákok között futó, félévente megrendezésre kerülő titkos megmérettetés. A lényege, hogy a nevezők olyan selfie-ket küldjenek be, ami elnyeri a végzősökből álló zsűri tetszését, és az első három helyezett között magas összegű ajándékokat osztanak ki. Laptopok, készpénz, ékszerek, ruhák, mind magas árkategóriából. A tanárok semmit nem tudtak erről, ugyanis sokszor szabályellenes, vagy megalázó képek érkeztek, és bárkit kicsaphattak volna érte. Úgy tűnt, Taehyung rólam akart lőni egyet, miután megfektetett.

Eldöntöttem, hogy én is részt fogok venni a versenyen, és a saját fegyverét fordítom a menő szépfiú ellen. Nem viszolyogtam tőle, hogy a cél érdekében közeledjek hozzá, csókolóztam már fiúval, és ő még tetszett is, úgyhogy ennyit simán bevállalhattam. Nem kellett más, csak egy jól kiötlött terv, és elég bátorság ahhoz, hogy végrehajtsam. A helyzeti előny az én oldalamon állt, ugyanis amíg nálam volt a telefonja, és láttam az üzeneteit Yoongival, addig minden piszkos tervéről időben értesültem. Természetesen, mindent dokumentáltam.

Másnap reggel nagyon álmos voltam, de hajtott az adrenalin, meg az a két üveg energiaital, amit bevágtam a reggeli mellé. Szinte éheztem egy jó kis színészetre, alig vártam, hogy Taehyung újra megkörnyékezzen. Még el sem kezdődött az első óra, amikor hanyagul nekidőlt a padomnak.

– Szia, Jungkookie. Fáradtnak tűnsz. Sokáig tartott tegnap a buli?

– Nem tudtam aludni, folyton pörgött az agyam – mosolyogtam rá kedvesen, és kicsit előredőltem. – Taehyung-shi, említetted tegnap azt a vasárnapi bulit. Nem tudnál engem is bejuttatni valahogy?

– Dehogyisnem! – csillant fel a tekintete, és megnyalta a dús, rózsaszín ajkait. – Pont el akartalak hívni. Majd bejelöllek face-en – mosolygott, és kinyúlt, hogy megigazítsa a sapkát a fejemen. Jó gyorsan haladt, de érhető volt, péntek lévén már csak két napja maradt, hogy magába bolondítson. – Képzeld, tegnap elhagytam valahol a mobilomat. Nem emlékszel, hogy amikor beszéltünk, még meg volt-e?

– Nem láttam dudorodni a nadrágodban – feleltem természetesen, aztán elöntötte a pír az arcomat, amikor rájöttem, hogy mit mondtam. Meg sem kellett játszanom a hülye idiótát, aki rá van pörögve a helyes rosszfiúra, magamtól is kellemetlen helyzetbe hoztam magam.

– Értem – nevetett fel Taehyung, és ahogy elhaladt mellettem, végigsimított a karomon. – Kapcsold be a netedet, sokat fogok írni! Szerencsére két mobilom van.

Kicsit féltem tőle, hogy ezzel a sok telefonos utalással csőbe akar húzni, és pontosan tudja, hogy nekem adta a mobilját megőrzésre, de elhessegettem a rossz ómeneket és nyomkodtam párat a képernyőn, mintha tényleg a mobilnetet aktiválnám. Valójában már rég be volt kapcsolva, a szemüvegem tokjában pedig ott figyelt az ő mobilja, hogy mindig naprakész információm legyen a mocskos tervéről. Alig kellett várni az irodalomóra első öt percéig, már jött is a dicséret Yoongitól: „Szép munka, bekapta a horgot.” Ezt sok röhögős smiley követte, Taehyung valószínűleg azt mondta, hogy nem csak azt fogom bekapni. Sajnos az ő üzeneteit nem láthattam lezárt képernyővel, de a fantáziám elég piszkos volt ahhoz, hogy tippelhessek.

Az ebédszünetben a vasárnapi buliról beszéltünk, ami halloween révén maszkarás lesz, és mivel az volt a célom, hogy elhiggye, mindenben követem őt, megkérdeztem, mit szeretné, ha felvennék.

– Legyél nyuszi. Az aranyos.

– Rendben, akkor az leszek – mentem bele rögtön, bár nem tetszett túlzottan az ötlet. Főleg, hogy a nyuszinak semmi köze nem volt a halloweenhoz, és éreztem, hogy én fogok ott a leghülyébben festeni.

– És szereted a répát, nyuszika? – kérdezte, és a szám elé tartott egy sült krumplit. Mielőtt bekaptam volna, kicsit megnyaltam a hegyét, miközben végig mélyen a szemébe néztem.

– Aha, de csak a nagyot.

Taehyung nehezen bírta, hogy állom a sarat, le sem lehetett vakarni a vigyort az arcáról, és úgy tűnt, bejött neki ez a bátorság. Ő akart magába bolondítani, mégis nekem sikerült. Nem baj, minél jobban vágyott rám, annál könnyebben lehetett kijátszani. Megfizet azért, amiért gúnyt akart űzni belőlem.

Az egész szombatom arra ment el, hogy megtaláljam a tökéletes nyuszi fület, és végül egy fekete mellett döntöttem, az illet legjobban a hajamhoz, amíg V egy rózsaszín cicafület szerzett be a szereléséhez. Gálánsan még ezt is felvette a kedvemért, én pedig gonoszan dörzsöltem a tenyeremet, ahogy néztem, milyen lelkesen ássa magának a sírját.

TH: És nyuszika, nem félsz, hogy megesz a vadmacska?

JK: Nyugodtan megehet. Engedem.

TH: Ilyen engedelmes nyuszkó vagy?

JK: Csak veled.

Valahogy így szólt a buli reggelén lefolytatott beszélgetésünk, akkor már tudtam, hogy nem csak a szép szavaival akar levenni a lábamról, hanem egy kis segítséggel is. Suga esti üzenetében ez állt: „Jin este csinált pudingot… Tudod, milyen túlbuzgó, de pont kapóra jön. Megjelöltem egy vörös X-szel azt, ami Jungkooké. Van benne egy kis muníció. Ne aggódj, semmi komoly, nem lesz baja, csak egy kis természetes ajzószer.” A szemetek még be is akartak drogozni, de én, az elbűvölő, ártatlan rágcsáló „sajnos” átmentem segíteni Jinnek a díszítésben, és útközben átkerült az X egy másik üvegpohárra. Szívás. Sosem gondoltam volna, hogy a szemüvegtisztító alkoholnak hasznát veszem egy bulin, de nem szabad lebecsülni az embernek a környezetét, csak ebből meríthetsz erőt, amikor a nagyok és gonoszok összefognak ellened.

Estére hamar partihangulat kerekedett a luxuslakásban, Jin imádta, hogy házigazda lehet, és nekem nem volt más dolgom, mint engedelmesen tapadni Taehyungra. Már a táncparketten is szemérmetlenül tapogatott, aztán, miután elfogyasztottuk a desszertet, végignyalt a fülemen. Hangosan nyögtem fel, mert egyrészt nagyon jól esett, másrészt meg kellett játszanom, hogy hatott a cucc, és akár most azonnal a magáévá tehetne.

– Jungkookie, nem akarsz elvonulni velem egy kicsit? – kérdezte, és a csókjai lecsúsztak a nyakamra.

– De – bújtam közelebb hozzá. – Nagyon.

Azonnal karon ragadott, és behúzott az egyik üres szobába. Az ajtó még be sem csukódott mögöttünk rendesen, de máris az ajkamra tapadt, és a keze a pólóm alá csúszott.
Rohadt jól csókolt. A nyelve vadul, szenvedélyesen vibrált a számban, és ahogy vetkőztetett, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Vágytam rá, hiába nem ittam vagy szedtem be semmit, Taehyung érintései az őrületbe kergettek, de nem veszthettem el teljesen a fejem, hiszen küldetésen voltam. A képet biztosra vettem, hogy reggel akarja készíteni, amikor elegendő hozzá a fény, és én békésen és nyugodtan alszom.

Ahogy eldőltünk az ágyon és összeért az ágyékunk, megéreztem, mennyire rám pörgött. Vagy a szerelésem hozta ennyire lázba, vagy a tudat, hogy megkaphat, de ahhoz képest, hogy engem akartak gerincre vágni, ő epekedett utánam.

– Megőrjítesz ezekkel a nyúlfülekkel! – súgta a fülembe, amikor a nadrágomba nyúlt. – Még a legbigottabb ember is meg akarna rontani.

– Meg akarsz rontani? – kérdeztem vissza, és megkapaszkodtam a vállába, amikor rámarkolt a férfiasságomra. Saját magamon kívül senki nem ért még ott hozzám. Jó lett volna leállítani a dolgokat, de lélekben már arra is felkészítettem magam, hogy ennek szex lesz a vége. Végül is, egyszer ezt is át kell élni, és legalább olyannal csinálhatom, aki valóban bejön. A bosszú édes lesz hétfő reggel, amikor meglátja a versenyen a róla készült selcát.

– Nyugi, nem foglak bántani – hajolt le egy gyengéd, óvatos csókra. Ez meglepett. Kíváncsi voltam, mennyire gondolta komolyan. – Szűz vagy még, nem?

– Igen – nyeltem egy nagyot, ahogy mozgatni kezdte a kezét.

Pár percig nem ostromolt tovább az ajkával, csak gondosan, tapasztalt mozdulatokkal masszírozott, amíg meg nem keményedtem. A testem kimelegedett és nagyon szerettem volna hozzásimulni, és vadul az ajkára tapadni, de amikor felemelkedtem, lágyan visszanyomott a matracra.

– Nyisd ki a szádat! – kérte, majd két ujját is elmerítette a számban. Sejtettem, hogy ezek mire kellenek, de még várni akartam egy kicsit.

– Még ne! – kaptam el a kezét, és felültem. Rajta erősen feszült az alsógatya, a remegő ujjaimmal odanyúltam, és dörzsölni kezdtem a legérzékenyebb pontján. – Meg akarlak kóstolni. Répát ígértél nekem.

Taehyungnak nem kellett kétszer mondanom, azonnal leült, és az ölébe húzta a fejem. Nem kis szerszámmal rendelkezett, de sokszor fantáziáltam arról, hogy ilyet teszek, így bátran nyaltam végig a hosszán.

Először csak a nyelvemmel ingereltem, ismerkedtem az ízével és a helyzettel, hogy éppen orálisan izgatok valakit, majd lassan a számba vettem, és szívni kezdtem. Taehyung keze a hajamban pihent, de nem nyomta lejjebb a fejem, csak masszírozta a bőröm, vagy egy erősebb szívásnál belemarkolt a tincseimbe.

– Jungkook, elkezdhetem közben? – kérdezte, és a szabad kezével a fenekemre simított.

Amennyire ilyen helyzetben tudtam, hümmögtem egyet, és kicsit pucsítottam, hogy jobban elérjen.

Miután lekerült rólam a nadrág, megcsapta pőre bőrömet a hideg, és a síkos ujjai feszítettek, de nem fájt annyira, mint gondoltam. Ha a számban pulzáló tagjára összpontosítottam, fel sem fogtam, hogy hátul ténykedik. Jó érzés volt, ahogy kitöltötte a torkom, pedig attól féltem, öklendezni kezdtek, ha túl mélyre engedem.

– Milyen ügyes vagy – nyögte Taehyung, amikor újra mélyebbre engedtem, és kihúzva az ujjait, valami hideg, göcsörtös dolgot dugott belém.

A meglepetéstől megrándult a testem, és rászorítottam a tárgyra, ami azonnal fájdalmat okozott, így próbáltam ellazulni, és egy kicsit kiengedtem a számból az egyre forróbb hímtagot.

– Mi ez? – nyúltam hátra, és kitapogattam a furcsa dolgot, aminek a végét Taehyung fogta. Hosszú volt és vékony, talán szilikon, vagy valami hasonló rugalmas anyagból készült, és mintha gyöngyökből állt volna. Csak egy ideig csúszott a síkosítótól, remélhetőleg a partnerem csak addig akarta belém nyomni.

– Anál pálca – informált Taehyung és visszahúzta a fejem a farkához. – Csináld még! Nemsokára eléggé kitágulsz ahhoz, hogy engem is befogadj.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, azt hittem, elég, ha csak ujjal csinálják. Amikor hanyatt döntött, és magasra emelte a lábam, még egy utolsó csókot adott, és szépen lassan belém vezette magát. Magasan nyögtem fel a feszítő érzéstől, a vér az arcomba tódult, hevesen vert a szívem, és a szoba levegője mintha hirtelen tíz fokkal megugrott volna.

Taehyung lejjebb húzott, és a csípőmet megemelte, majd mélyebbre tolta magát. A mozgása határozott és egyenletes volt, minden egyes lökésétől végigcikázott a testemen az édes kín, és a lepedőbe markolva próbáltam meg enyhíteni azon a sok érzésen, ami elfogott.

– Tetszik, nyuszi? – simított végig az arcomon Taehyung, és amikor az ajkamat harapva bólintottam, hevesebben kezdte mozgatni a csípőjét. – Akkor begyorsítok, jó?

Már ezt is alig bírtam, a hevesebb, vadabb ritmustól végképp elvesztem, dobáltam a fejem és lányosan sikongattam, egyre többet és többet akartam. Taehyung durván csapódott hozzám, egész hosszával töltve ki, és elég volt pár ilyen lökés, amikor a farkamra szorított, felsikítottam, majd a forró magomat a markába eresztettem. Ő elégedetten mosolyogva dolgozott meg, aztán két-három perc múlva megrándult a teste, és egy mély nyögés kíséretében elélvezett.

Ólmos fáradtság nehezedett rám, azonnal képes lettem volna elaludni, de még el kellett lőnöm a selfie-t, és arra játszottam, hogy Taehyung hamarabb elaludjon a várakozásban. Egy ideig még kérdezgetett, hogy fent vagyok-e, de amikor már hatodszorra is igennel válaszoltam, úgy döntött, ha csendben marad, hamarabb elálmosodom. Tévedett, a takaró alatt a bőrömet csipkedtem, hogy a holtpontokon átlendüljek, és a terve Taehyung ellen fordult, őt nyomta el az álom.

A rózsaszín macskafülei kissé elmozdultak a hajában, ahogy megizzadt, és a szex közben összeborzolta, úgyhogy helyreigazítottam őket, majd a saját hajráfomat is belőttem. Széles, elégedett mosolyt villantottam a kamerának, aztán a készüléket a takaró alá rejtettem, és csak akkor ellenőriztem a képet, amikor biztossá vált, hogy Taehyung nem kelt fel a vakura. Nagyon édesen, ártatlanul aludt a kiscica a fotón, de még a sötétebb bőrén is jól látszott a szívásnyom a nyakán.

Alsónadrágban lopóztam ki a folyosóra, a ruháimat a hátizsákomba rejtve, hogyha lebuknék, mondhassam azt, hogy csak WC-re mentem. Hajnali ötre járt az idő, a közlekedőben egy lélek sem tartózkodott, a korán kelők hazamentek, a párok a szobában pihenték ki a fáradalmaikat.

A liftben kaptam magamra a ruhámat, és az úton hazafelé megszerkesztettem a képet. Kicsit erősítettem a színeken, hogy jobban látszódjon, Taehyung nem a tanulástól ütötte úgy ki magát. Kimondottan tetszett magamról ez a kép, jó kontrasztban állt az arcomon játszó magabiztos elégedettség a cuki nyuszi füleimmel. A kép alján a „Tamed by Jung’s cock” felirat húzódott nagy, rózsaszín betűkkel, azt már nem kellett tudnia a tisztelt publikumnak, hogy ő szelídített meg a farkával és nem fordítva.

A verseny eredményhirdetését hétkor tartották a 213-as teremben, de már fél órával hamarabb dugig volt. A zsűri, a végzősökből összeállított hat ember a laptop körül vitázott, az osztályom menő részlege az oldalra tolt padokon tanyázott. Huncut mosollyal sétáltam oda hozzájuk, bár a menés kicsit nehezemre esett az éjszaka történtek miatt, de jól lepleztem a sántikálást.

– Jó reggelt! – köszöntöttem őket, és odaálltam Taehyung mellé. Ő rám sem nézett, sértetten bámulta az üres vásznat, bizonyára nem tetszett neki, hogy egyedül ébredt.

Pontban kilenckor a zsűri szószólója leültette a nézőket, majd hátulról indulva ismertette a top10-es listát. A képem nem került elő a dobogóról lecsúszott helyezéseken, és már éppen elszontyolodtam volna, hogy be sem választották a legjobb tízbe, amikor meghallottam a nevem.

– Jeon Jungkook, az iskolába frissen került diák érte el a harmadik helyezést. Szép kezdés újoncként. Tüzes egy srác, az biztos. Nézzük a képét!

Amint feltűnt a vásznon a fotó, hirtelen hatalmasnak tűnt a vigyorom, és a rózsaszín szöveg mintha világított volna. Taehyung azonnal megragadta a fölsőmet, készen arra, hogy bemosson egyet, de ekkor szétnyílt az emberek tengere előttünk, és intett a színpadon álló végzős, hogy menjek oda.

Lazán söpörtem le magamról Taehyung kezét, és a mosolyomat nem tudtam elrejteni, amikor átvettem az aranyozott hátlapú, vadiúj iPhoneX-t. Mintha az élet adta volna nekem ezt cserébe, hogy kiálltam magamért, és nem hagytam, hogy fölbe tapossanak az erősebbek.

– Köszi, ez már nem kell! – dobtam oda Taehyungnak a mobilját, majd elhagytam a termet.

Meg sem lepődtem, amikor utánam jött, és a szekrénynek szorított. A szép arcát eltorzította a düh, és a megaláztatás vörös színt festett a bőrére. Visszanyalt a fagyi, és ezt kevesen viselik tisztességesen.

– Ki foglak nyírni, te kis pöcs. Hogy mertél így megalázni? Mi az, hogy te szelídítettél meg? Te voltál, aki úgy nyögött alattam, mint egy csaj.

– És ezt csak mi ketten tudjuk. Kürtöld csak szét nyugodtan, hogy megdugtál, de megnézem, hogy az a kép után ki fog hinni neked. Ráadásul bizonyítékom van róla, hogy kitervelten környékeztél meg, és még be is akartál drogozni.

– Régóta tolhatod, ha semmi hatással nem volt rád.

– Vagy csak túl okos vagyok, és még azelőtt gondoskodtam róla, mielőtt megetetted volna velem. Akárhogy csavarjuk, csak te jössz ki belőle szarul.

– Pokollá fogom tenni az életed. Ha nem húzod meg magad, a szart is kiveretem belőled.

– Ha bármi bajom esik, sajnos eljutnak a bizonyítékok az igazgatóhoz. Szeretnéd, ha kicsapnának? Mit gondoltál, hogy nem biztosítom be magam? Lehet, hogy ártatlannak tűnök, de nem vagyok az.

Blöfföltem, de Taehyung elhitte, és a fejem helyett a szekrénybe öklözött bele egy hatalmasat. Még fenyegetőzött, hogy megkeserülöm, meg vissza fogom sírni azt a napot, amikor még jóban voltunk, de ettől csak még nevetségesebbé vált. Boldogan vigyorogva integettem utána az új mobilommal a kezemben. Bangtan High, Jeon Jungkook hivatalosan is megérkezett. Lehet rettegni.