Aranyháló (1. évad): Prológus 4/4: Csodálj még!

Yoongi:

A suli már így év elején annyira unalmas volt, hogy az új diák érkezése végre hozott valami izgalmat az életünkbe. Már a kisgimi óta azon ügyködtem, hogy berendezzem a kiskirályságomat, és az, hogy új alattvaló érkezett, nem hozott zavarba. Akár csak mások, először ő is a várakozóba került, és ha ügyesen simult hozzá az igényeimhez, hátrébb kerülhetett a sorok között.

Mint minden osztályteremben, itt is meg van mindennek a helye és a szimbolikája.  Az ötször ötös osztálytermi sakktáblán elől sorakoznak fel a parasztok, akik jól tanulnak, nyalják a tanár seggét, és semmi hasznuk nincs az én ügyemet nézve. Egyedül a parasztok vezére, Namjoon ér valamennyit, hiszen ő az osztályelnök, a közvetítő ember tanárok és diákok között, vele nem árt legalább kölcsönösen elviselnünk egymást. Természetesen én vagyok a király, akit védenek a többiek, és aki nem mozog sokat, ehelyett másokat mozgat, hogy biztonságban legyen. Taehyung az én királynőm, a tanácsadóm, akiben megbízok, és aki a leghűsebb mindenki közül. Igaz, hogy nem túl aktív, de annyira kiismertük már egymást, hogy elég csak rápillantanom, és tudja, mit akarok. Hosoek a futó, aki könnyedén siklik az emberek között, és hamar megtalálja velük a kapcsolatot, róla soha senki nem feltételezné, hogy mennyi piszokságban benne van. A keménymag ebből a hármasból tevődik össze, ehhez jön hozzá a lovas, Jin. Jinnel azt hiszem, sosem haverkodtam volna össze, ha nem kerülünk össze a koleszban, de nagyon megkedveltem, kicsit olyan lett nekem, mint egy apró tündérke, ami a hétköznapi jóságot biztosítja. Ha ott ül a vállamon, akkor úgy érzem, nem vagyok olyan romlott, mint az ördög. Az utolsó tagot pedig, aki még nem tartozott hozzánk hivatalosan, Jimint nem tudtam besorolni sehová. Először azt gondoltam róla, hogy bástya, aki kíméletlenül leüti azokat, akiket ki akarok iktatni, de verőembernek ő túl kedves. Ha Jin az én tündérkém, akkor Jimin a kiskutyám.

Jimin rengeteg álmatlan éjszakát okozott nekem. A szüleink nem kedvelték egymást túlzottan. A kisgimi első évében, ahogy azt apám mindig is csinálta, behálózta az ő szüleit is. Közösen létrehoztak egy projektet, amiről apám azt akarta, hogy egy hosszú szövetség legyen, Jimin szülei azonban kibújtak a hurokból, és csak egy idényig dobtak piacra ruhakollekciót a mi ékszereinkkel. Apám persze berágott rájuk ezért, de nem ment nekik, mert Jimin anyja túl sok mindenkit ismer. Egy furcsa, megtűrő viszony alakult ki a két család között, az eseményeken elviseltük egymást, rámosolyogtunk a másikra, de a zsebünkben ott lapul a kés, hogy egy tökéletes alkalomkor a másikba döfjük. Vagyis, a szüleink így viszonyultak egymáshoz. Mi meg…

Jimin önbizalom hiányos srác volt, aki mindenben kitűnő akart lenni, de hiába talált olyan terepeket magának, amelyekben kimagasló, sosem volt elég neki a siker. Mindig feljebb és feljebb akart törni, a léceket folyamatosan emelte, és ha nem sikerült megugrani őket, magába zuhant. Az első napon még egy kerekded, mosolygós kissrác volt, aki elbújt a pulcsijába, a nagygimi elejére pedig leadott egy halom súlyt, és nem csak megvékonyodott, de megfontoltabbá is vált. Még mindig sütött belőle a jóság és az őszinte szeretet, de már megtanulta, hogy ebben a világban nem szabad senkiben teljesen megbíznia. Éppen ezért volt furcsa, hogy annyira csodált engem, és mindent elkövetett azért, hogy a közelemben lehessen. A lehető legrosszabb embert találta meg magának.

Mindegy. Visszatérve az új fiúra, nagyon felvillanyozott az érkezése, és alig vártam, hogy megpillantsam. Az első hetet kihagyta a kis gyáva, Jin információi alapján a családjával nyaraltak valahol, és azért késett. Az internet, meg apám kapcsolatainak segítségével kicsit utána kutattam, és hamar rájöttem, hogy egy igazi újonccal van dolgunk. Jungkook családját az apám a „feltörekvő köznép” kategóriájába sorolta , az apja egy lámpavállalkozás igazgatója, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy olyan izzókat dobott a piacra, amelyek nyugtatják a szemet, vagy mi a faszom, de a lényeg, hogy felkapta a média, és elég szép summát keresett. Messze laktak a mi körzetünktől, és az éves bevételükön is csak nevetni lehetett, de arra volt elég pénzük, hogy kifizessék a tandíjat, ráadásul úgy hallottam, hogy Jungkook nagyon magas százalékkal írta meg a felvételit. Szeretem az okos embereket, de csak akkor, ha a barátaim.

Jungkook egy aranyos srác. Komolyan, a huszonkét embernek, aki az osztályba járt, biztosan ez volt az első gondolata róla. Nem elég, hogy hihetetlenül ártatlan kifejezés ült az arcán, még hatalmas szemei is vannak hozzá, mintha életre kelne egy plüssfigura. Menő, deszkás cuccokban lépett be a terembe, fekete fullcappel, úgy tűnt, az öltözködésére ad, de a táskája béna Nike darab volt.

Jin hamar szóba elegyedett vele, pedig nem kértem rá, Hosoek-ot azonban egy bólintással utasítottam, hogy kezdje meg a beavatási szertartást. Mindenkivel ezt csináltam, Jungkookot sem hagyhattam ki.

Hosoek lekapta az újonc fejéről a sapkát, és pörgetni kezdte az ujjai között. Úgy vallottam, minden apróságra oda kell figyelni, így azonnal megragadta a figyelmemet Jungkook támadó reakciója. Nem tetszett neki, hogy hozzányúltak a cuccához, védte a birtokát és nem félt konfrontálódni. Nembaj, úgyse szeretem az azonnal behódoló típusokat.

Elcsaptam a kezét, amikor Hosoek felé nyúlt, és lazán a székére tettem a csukámat. Egy darab többet ért belőle, mint az egész szerelés, amit a kisfiú viselt.

– Ja, elég jó darab – reagáltam Hosoek megjegyzésére, miszerint menő a sapka. Eredeti volt, nem hamisítvány. – Suga vagyok – közöltem a tényállást, majd folytattam a lényeggel: – Neked Min hyungnim. Ha jóarc leszel, majd újratárgyaljuk a megszólítást.

Ahogy sejtettem, Jungkook okos fiú volt, nem pattogott, nem flegmázott, bólintott, és visszafordult előre. Senkivel nem szívóztam, aki komolyan vette a figyelmeztetéseimet, de voltak dolgok, amikre haraptam. Ilyen volt például a megszólítás, hiszen ez mintázta azt, milyen közel áll hozzám az adott személy. Jimin például már Sugának hívhatott, de a Yoongitól még messze állt.

– Na, mi a vélemény az új fiúról? – kérdeztem Taehyungot az órán. Volt egy olyan szokásunk, hogy csak úgy lazán beszélgettünk, mintha senki nem lenne körülöttünk. Érdekes, de ilyenkor egy jótékony varázslat szállt a környezetünkre, és senki nem hallotta, amit beszélünk. Jól betanítottam őket.

– Édes – nyalta meg a száját Taehyung. Csak egy mosolyt villantottam rá. Sejtettem, hogy be fog jönni neki Jungkook, pontosan az ilyen srácok a gyengéi.

Tesztelni akartam Taehyungot. Kíváncsi voltam, meddig menne el a győzelemért, és mennyit jelent neki egy új, tiszta, valószínűleg minden értelemben ártatlan fiú.

– Aranyos arca van. Mit gondolsz, hogyan mutatna egy vásznon? Hétfőn lesz a BSV.

A Borostyán Selca Verseny már generációk óta tartott az iskolában, természetesen a tanárok tudta nélkül. A diákok által kitalált és levezetett versenyen vicces, megdöbbentő, vagy művészi képeket vártak a végzősök, és a nyertesen között luxustárgyakat osztottak szét. Engem a tárgyak sosem érdekeltek, a verseny sem hozott különösebben lázba, engem az érdekelt, Taehyung képes-e megalázni az új jövevényt azzal, hogy felhasználja a saját céljaira. Az üzleti életben apám nap, mint nap így tesz, sajnos, vagy nem sajnos, a dolgok így működnek ebben a világban, és tudni akartam, milyen fából faragták a barátomat.

– Vele nevezzek? – kérdezett vissza Taehyung. – Cuki fiú. Be kellene öltöztetni valaminek. Mióta megjött, azon agyalok, mire hasonlít, de nem tudom megnevezni.

– Akkor gondolkodj rajta este! Ma lesz a gólyabál.

Az igazi irányítók csak nagyon ritkán adnak magyarázatot, vagy közvetlen tanácsot, inkább terelgetik az embereiket, annyira, hogy azok ne is tudják, a gondolat az övék-e vagy a főnöküké. Pontosan így tettem Taehyunggal is. Nem mondtam neki, hogy a gólyabálon beszélgessen Jungkookkal, de beleültettem a magot a fejébe, hogy szépen lassan kikeljen.

Vasárnap estére terveztünk egy bulit Jin lakására, amolyan halloween előtti maszkarás estet, hogy kicsit kikapcsoljunk, meg emlékezzünk is valamire ezen ünnepből, mert a valódi halloweenkor valószínűleg nem leszünk magunknál. Én úgy terveztem, üzletembernek öltözöm, nem erőltetem meg magam túlzottan, úgy se azért akartam a bulit, hogy felvehessek valami hülye jelmezt, hanem, hogy másokat ilyenben lássak.

A gólyabál olyan szar volt, mint mindig, csajok nélkül csak a bólés tál maradt vigasztalásnak, de a béna zene mellett még azt sem lehetett élvezni. Jimin és Hosoek kissé feldobták a táncparkettet a párbajukkal, de nem akartam sokat időzni, csak pont annyi időre kellett benézünk, hogy Taehyung befűzze Jungkookot. Jó beszélőkéje volt, hamar magába bolondította az áldozatait, ha kicsit kegyetlenebb lett volna, simán kamatoztathatta volna ezen veleszületett adottságát többször is.

Miután megesett a beetetés, elhúztuk a csíkot, és néhány üveg sört követően mindenki ment haza. Én még mindig a koliban tespedtem, pedig nagyon lecsúszott egy hely volt. Azért akartam kolis lenni, mert ott könnyen lehetett kapcsolatokat építeni, hiszen nem csak az osztályom kiskirálya akartam lenni, hanem az iskoláé is. Persze, hiányzott az otthoni kényelem, a szolgák sora, az európai Jones, aki mindig megkérdezte, mit óhajtok, és akinek hála megtanultam angolul.

A szobatársammal nem volt gond, de Jint azért jobban szeretettem. Ez a srác hamar levette, hogy én vagyok a főnök, ő meg kussol, és ehhez legalább masszívan tartotta is magát. Az ágyamon fekve pötyögtem a telefonba, és írtam Taehyungnak egy messenger üzenetet, mert az italozásnál nem volt hajlandó elárulni, hogy mire jutott Jungkookkal.

„Na, beakasztottad már az új fiúnak? Igyekezzél, mert hétfő reggelig le kell adni a képet a BSV-re. Vagy hétvégén akarod megdönteni? Hívd meg a buliba, biztosan csóválja majd a farkát, amiért a menőkkel nyomulhat. Jimin is megkapja a magáét, eleget pitizett érte.”

Az, amit Jiminnel terveztem, ugyanolyan terv volt, mint Taehyunggal. Kíváncsi voltam, mit tenne meg azért, hogy élvezhesse a menőséget, és az is érdekelt, milyen irányú az érdeklődése. Néha lányosan jött zavarba, ha megdicsértem a kinézetét, vagy jónéven vettem valamelyik megjegyzését, de még sosem nyomult rám, úgyhogy ez majdnem olyan izgalmasnak tűnt, mint a BSV verseny.

Másnap aztán felgyorsultak az események, Jungkook nyitott Taehyung felé, teljesen bekapta a horgot – Taehyung szerint nem csak azt fogja. Örültem, hogy a dolgok jól alakulnak, bár a barátomat nagy baromnak gondoltam, amiért volt olyan hülye, hogy elhagyta a telefonját. Hát igen, nem kellene beszívva érkezni a gólyabálra, és akkor talán nem történne ilyen. Mondjuk, Taehyung esetében a telefon olyan, mint egy darab alma, bármikor kap újat az apjától. A lényeg az volt, hogy a tartalék mobilján is fogadta az üzeneteimet, és folyamatosan értesülhettem arról, hogyan haladnak Jungkookkal.

Jin ragaszkodott hozzá, hogy mindent ő szervezzen a bulival, így én csak szombat este pattantam át hozzá, hogy elősegítsem Taehyung tervét. Amíg Jin mosogatott, én a Jungkooknak szánt pudingra szórtam egy kis muníciót. Semmi ártalmas cucc, valami fakéreg, meg őrölt növények, mindig ilyeneket szerez anyámnak az unokatestvérem haverja. Megértettem, hogy néha napján szüksége volt a muternek egy kis elszállásra, nem lehetett egyszerű 0-24-ben elviselni az apámat. Persze, anyám nem hülye nő, csak szerencsétlenségére egy híres chaebol családba született, és az apja nem engedte az üzletük közelébe, csak kiházasításra tartotta érdemesnek.

Kicsit úgy éreztem, a sors engem húzott ki kis kedvencének, egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb események. Új diák, vadászó Taehyung, becserkészett Jimin. Mi mást kívánhattam volna még?

Másnap a buliban magára is hagytam a barátomat, és csak Jiminre figyeltem. Nem akartam bedrogozni, azt akartam, önszántából menjen bele a dologba, hiszen pont ez volt az egésznek a lényege. Először csak mellé ültem, és miközben beszélgettünk, az ujjaimmal végigsimítottam a karján, majd a combján, és végül olyan közel hajoltam a nyakához, hogy az ajkam a finom, puha bőréhez ért. Nem húzódott el, élvezte a kényeztetést, odaadóan bújt az ölelésembe, amikor megcsókoltam. Nem terveztem, hogy sokáig mutogatnám Jimint a bámészkodóknak. Birtokló típus vagyok, engedély nélkül senki nem érhet ahhoz, ami az enyém, és én nem engedélyeztem, hogy az a sok birka figyelje, ahogy elolvasztom a prédámat.

Bekormányoztam Jimint az egyik üres szobába és kiakasztottam a kilincsre a „Ne zavarj, bazzzd meg!” táblát. Nagyon reméltem, hogy senki nem fog megzavarni, ugyanis nem volt kedvem felkutatni Jin után az egész lakást, hogy elkérjem tőle a kulcsot. Már ráhangolódtam Jiminre, és nem szándékoztam magára hagyni.

Olyan finom, pufók szája van, mintha apró, édes puffancsokat csókolgatnál, alig vártam, hogy az ékességemet közé toljam. Erre azonban még várni kellett, ki akartam élvezni minden pillanatát az együttlétünknek, nem csak arról szólt az egész, hogy megszopassam, azt a WC-ben is megtehettem volna.

Jimin odaadóan simult hozzám, a karjai a testéhez húztak, de nem tapadt rám, megtartotta a kecsességét. A csókot én irányítottam, de ő sem volt passzív, reagált minden érintésre, amikor benyúltam az ingje alá, az ujjaim alatt libabőrök húzódtak meg. De édes vagy – gondoltam mámorosan, és még mélyebbre fúrtam a nyelvem a szájában. Jimin felnyögött, és kissé megrogyott a térde, úgyhogy inkább eldöntöttem az ágyon, mielőtt még összecsuklik nekem.

Csodás a teste, puha, húsos, mégis izmos, nem értettem, miért nem elégedett vele. Hozzá képest én egy kinyúlt, löttyedt lufi voltam, amit kihipóztak. Nekem kellett volna szégyenkeznem, mégis ő takargatta magát szégyenlősen, amikor kigomboltam az ingjét.

– Szexi vagy – morogtam neki, és elhúztam a kezeit az útból.

Először a nyakát csókoltam végig, majd megszívtam a kulcscsontját, de csak épp addig, amíg meg nem remegett a teste, majd azonnal tovább haladtam a mellkasára. Jiminnek is világos bőre van, és bár nem annyira, mint nekem, hamar foltot tudtam hagyni rajta. A mozdulatai zavartak voltak, mégsem ügyetlenek vagy nevetségesek, kicsit össze is zavart velük. Fontos volt, hogy tudjam, volt-e már valakivel, mégsem akartam ajtóstul rontani a házba.

– Jiminie, ez az első? – kérdeztem, mielőtt rászívtam volna a mellbimbóira.

– Persze – nyögött fel, majd meglepődve a saját hangjától, a finom, apró ujjaival próbálta meg elhallgattatnia magát, de nem akartam, hogy így tegyen. Hallani akartam.

Miközben a nyelvemmel izgattam, a kezemet a nadrágjához vezettem, és lágyan dörzsölni kezdtem az erekcióját. Amennyire csak tudtam, odafigyeltem a rezdüléseire, de nagyon hamar türelmetlenné váltam, és sokkal hamarabb lekerült Jiminről a nadrág, mint eredetileg terveztem. Azt sem vártam meg, hogy ő vetkőztessen, kibújtam én a ruhámból, majd visszahajoltam a szájához, és egy hosszú, forró csókot követően átfordítottam magunkat.

– Kényeztess te is! – kértem mély, búgó hangon, és kissé megszívtam az alsóajkát.

Jimin jó munkát végzett, érezhetően élvezte, hogy irányíthat és kóstolgathat. Lágyan a hajába túrva irányítottam a feje mozgását, és amikor rábukott az ékességemre, kissé felültem. Nem akartam azonnal megfojtani, de nagyon élveztem volna, ha mélyre vesz, így egy kicsit lejjebb nyomtam a fejét. Jimin engedelmesen nyitotta nagyobbra a száját, és hamar ráérzett, hogyan lazítsa el a torkát. Hagytam, nyugodtan fedezze fel a képességeit, és csak hosszú percek múlva gyorsítottam egy kicsit a mozgásán.

– Jól van, elég! – húztam fel óvatosan, majd eldöntöttem a matracon.

Nem másztam fölé azonnal, előbb kihalásztam a síkosítót meg az óvszert a zsebemből, hogy kellően felkészítsem gyakorlatlan partneremet. Amennyire a helyzethez képest tudtam, gyengéden tágítottam, és ennek meg is lett a jutalma, Jimin nagyon hamar magába tudott fogadni, és a kortárs balettben elsajátított hajlékonysága az ágyban is kamatozott. El sem hittem, hogy nem fájt neki, ahogy hajtogattam a lábát, én a felénél kettétörtem volna.

– Olyan régóta várom ezt – zihálta Jimin, miközben benne mozogtam. Nem szerettem volna, ha félreérti, de annyira aranyosnak találtam, hogy muszáj volt végigsimítanom az arcán. Egyszerre lágyított el, és tüzelt fel ez a természetes ártatlanság.

Nem kíméltem se őt, se magamat, de Jimin sokáig bírta, és lehetett vele játszadozni. Attól sem jött zavarba, amikor négykézlábra húztam, és hátulról toltam bele magam. Így nem láthatta az arcomat, a kezem is csak a csípőjét fogta, de már hosszú ideje elkezdtük az aktust, régen túl voltunk a babusgatós részen.

Jimin hangosan nyögött, a sikolyai betöltötték a szobát, egyre csak fokozva ezzel az élvezetemet. Nem sejtettem, hogy ilyen jó estében lesz részem, és csúcsig akartam járatni a gépet. Erősen és gyorsan csapódtam hozzá, közel az orgazmushoz, amikor egyszer csak, villámcsapásként rondított bele Hosoek a gyönyörömbe.

Részegen támolygott be, valószínűleg máshová indulva, mert nagyon meglepődött a párosunkon. Idétlen vigyorral nézett minket, és úgy tűnt, nem ismeri a szemérmesség fogalmát.

– Wow, nem is tudtam, hogy ti keféltek – jegyezte meg, és lehelyezte a vézna valagát a matracra, mintha éppen csak egy beszélgetést zavart volna meg. – Beszállhatok én is?

Reflexből rá akartam vágni, hogy „Na, húzzál a picsába!”, de aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz ötlet. Az az este a partizásról szólt, a féktelen élvezetről, és ha Jimint nem zavarta, engem nem érdekelt, hogyha ő is kielégül. A gyeplő az én kezemben volt, Jimin az én farkamtól élvezett el, Hosoek csak egy szexkellék szerepét tölthette be.

– Rendben – mondtam, és a hajánál fogva felhúztam Jimin fejét a matracról. – Nyisd ki a szádat, Jiminie! – utasítottam, és kissé Hosoek ágyéka felé toltam a fejét.

Ahhoz képest, hogy mondhatott volna nemet is, Jimin csak rábukott az elé kínált testrészre, és cuppogva szívta keménnyé. Egy pillanatra összenéztünk Hosoekkal, és osztoztunk egy elégedett mosolyban, majd elfordultam tőle, és Jimin anyajegyekkel tarkított hátát néztem inkább. Újra mozogni kezdtem, először lassan, körözve kissé, majd keményen és erőszakosan.

Jimint szigetelte a vendég, de így is tökéletesen kivettem, hogy élvezkedik, és ha a hangját nem is hallottam rendesen, a teste elárulta. Intenzíven mozgatta a fejét Hosoek ölében, felém pedig hátranyomta a fenekét, és amikor közel volt, pulzálva szorított rám.

Jiminnel egy főnyereményt ütöttem meg. Nem is sejthette, milyen jövedelmező vállalkozást láttam meg benne.