Rám forrott álca: 4. fejezet: Csukd be a füled!

V:

Jungkook nem lett jobban csak úgy, egyik napról a másikra, mint ahogy azt a fejesek elvárták. Pedig a comeback elkezdődött, és nem eshetett ki, ugyanúgy kellett táncolnia, mosolyognia, énekelnie, és elbűvölően helyesnek lennie, mint nekünk. Nagyon rémisztő volt, ahogy összefoltozták, csak mi láthattuk, hogy mennyire hamis az a kép, amit kifelé mutat. Biztos voltam benne, hogy valamilyen erős gyógyszert is kapott, mert estére annyira kikészült, hogy szinte félájultan kellett a kisbuszhoz kísérni. Ehhez képest mégis voltak pillanatok, amiket úgy tűnt, hogy kifejezetten élvezi a fellépést. A Mic Dropnál felszabadulttá vált, abban a táncban, és abban a szövegben kiadhatta a belső feszültségét, de a DNA-t is tökéletesen teljesítette, elég nehéz volt tolerálni a született jóképűségét.

Három nap alatt egy ilyen vágás nem gyógyul be rendesen, így Jungkook megkapta élete első kozmetikai beavatkozását. Én nem tudom, hogy milyen csodaszert injekcióztak a bőre alá, és mi a jó fenével kenték be, de semmi nem látszódott a hegből, amikor a kamera ráközelített. Igaz, hogy Jungkook számára ez nem volt ilyen sétagalopp, mióta „megműtötték”, folyamatosan fájlalta a karját, és reumás krémekkel kellett napi háromszor balzsamozni, hogy el tudja viselni a kínt. Minden gyors megoldásnak volt valami átka, de elvileg egy héten belül meg kellett oldódnia ennek a kellemetlen mellékhatásnak. Reméltem, hogy így lesz, és nem fog szenvedni.

– Nagyon fáj a karod? – kérdeztem Jungkookot az ágyban. Már hajlani egyre járt az idő, de annyira felpörögtem a fellépésen, hogy nem tudtam elaludni. Ő is kipihente magát a kisbuszban, igaz, hogy kettőnknek kellett ráznia, hogy felébredjen.

– Most nem, hatott a kenőcs – kulcsolta össze az ujjainkat. A fejemet a mellkasán pihentettem, és éreztem a hajamnál a lélegzetét. Nyugodtnak tűnt, kicsit elpilledtnek, de békésnek.

– Jungkook, normális az, hogy bekómálsz a fellépés után, aztán nem lehet magadhoz téríteni? És hogy most éber vagy? Így hogyan fogsz pihenni?

– Csak pár napig kell ezt szednem, utána folyamatosan átállunk a gyengébbekre, és végül remélhetőleg megint elhagyom a bogyókat. Rohadtul fejbe vágott régen is. Néha egy fél nap kiesett, fogalmam sem volt, mit csináltam, de valaki felporszívózott, elmosta a tányérokat, és éhesnek sem éreztem magam. Elég para volt.

– Elhiszem.

Semmit nem tudtam arról, hogyan élt Jungkook a menedzser lakásában. Néha említett róla ezt-azt, de soha nem mondta el részletesen, mik történtek ott, fájdalmas emlékek lehettek. Természetesen mindenre kíváncsi voltam, ami vele történt, de nem piszkáltam, hogy nyíljon meg, megvártam, hogy magától tegyen így.

– Figyelj, TaeTae… – kezdte masszírozni a fejbőrömet Jungkook. Rosszaságot sejtettem. – Mi lenne, ha megkérnénk a hyungokat, hogy hagyjanak egy kicsit magunkra? Olyan jó lenne összebújni, rég volt már.

Én sem zárkóztam el attól, hogy kettesben legyünk, de azt is tudtam, hogy ennek a kivételezése nem ilyen egyszerű. Nem elég csak megkérni Hosoek hyungékat, hogy pattanjanak át a másik szobába, ők is elfáradtak, és Jimin már így is elaludt a fürdőre való várakozásban.

– Fáradtak, Jungkook. Hagyjuk őket aludni.

– Jó, rendben – sóhajtott fel a párom, majd felhúzott egy csókra. – Akkor fürödjünk együtt. Ott csak nem zavarnak.

Ez nem volt rossz ötlet, de mióta aznap éjjel véresen találtam ott rá, rettegtem bemenni a fürdőszobába, nem adtam sok esélyt arra, hogy fel tudna oldani. Folyton csak a piros és a fehér kontrasztját láttam, ha a csempékre néztem, arra gondoltam, mi történt volna, ha nem ébredek fel a zajra. Jungkook ott ült a zuhanytálcában, alig tudott magáról, simán elvérezhetett volna, mire reggel rátalálunk.

– Nem hiszem, hogy működne a fürdőszoba. Már attól rosszul vagyok, ha belegondolok, hogy be kell oda mennem. Várjuk inkább meg, hogy mindketten elaludjanak, és utána csendben csinálunk valamit.

Jungkook elfogadta a javaslatomat, és miután J-hope kijött a gözkatlanból, és biztossá vált, hogy Jimint nem tudjuk felkelteni egy gyors zuhanyra, felváltva mi is megtisztálkodtunk. Én voltam a leggyorsabb. Bepattantam a függöny mögé, árdörzsöltem a testem szappannal, leöblítettem a habot, és már kint is voltam. Pedig hogy imádtam órákig állni a meleg víz alatt, és csak folyatni magamra a finom forróságot. Reméltem, hogy otthon, a saját fürdőszobánknál nem lesznek gondjaim a lazítással.

– Jó éjszakát, hyung – köszönt el gyanúsan kedvesen Jungkook, majd begömbölyödött a takaró alá. A béna roló miatt annyi sötétség sem érte a szobát, hogy legalább jótékonyan elrejtsen minket a homály, kénytelenek voltunk a takaró alatt maradni. Bele sem mertem gondolni abba, hogy a hyungok esetleg felébrednek, és premier plánban bámulják a meztelen fenekemet.

– Kook, maradjunk a takaró alatt – kértem a kedvesemet, amikor rám mászott.

– Oké – súgta vissza, majd bezárta a szánk közötti távolságot.

A puha ajkai játékosan becézgettek, majd a kíváncsi, forró nyelve utat tört a számba. Ahogy a combját az ágyékomnak lökte, belenyögtem a csókba, majd amikor hátrébb akart húzódni, a nyakába karoltam, hogy visszahívjam. Éhesen tapadtam a szájára, és vágytam minden érintésére. A testéből áradó hő felforrósította a bőröm, és nagyon hamar nagyon meleg lett a takaró alatt, de továbbra sem akartam megválni a védelmünktől.

Jungkook keze bekúszott a pólóm alá, és lustán végigtapogatta a hasamat. Úgy szerettem volna olyan izmos lenni, mint ő, hogy élvezetét lelje benne, de hiába edzettem, nem akartak kirajzolódni azok a fránya kockák. Bezzeg az ő hasa! Jungkook annyira szexi volt, és mégis úgy szerette takargatni magát a rajongók előtt. Igaz, ha velem volt, már nem viselkedett ilyen szégyenlősen.

– El ne menj már ennyitől! – kuncogott gonoszkásan Jungkook, amikor lehúzta rólam a pólót, és mélyen felnyögtem, ahogy az ujjbegyei végigcikáztak az oldalamon.

– Nem fogok, csak érzékeny vagyok.

Jungkook imádott kínozni, és többször megismételte ezt a mozdulatot, egyre szélesebb mosollyal. Alig bírtam visszafogni a hangom, folyton füleltem, nehogy Jimin vagy Hosoek hyung felébredjen.

Jungkook nyelve aztán elárulta, hogy mennyire türelmetlen is a gazdája, ennél a pontnál már ő sem bírta tettetni a nyugalmat, vadul, éhesen ízlelgetett, kíméletlenül ingerelve az érzékeny pontokat a hasamon. Minél lejjebb került Jungkook feje, annál jobban remegett a testem, és rettegtem tőle, hogy lebukunk. Ezt egyszerűen nem lehetett egyetlen hang nélkül kibírni. Ráadásul engem fordított helyzetben biztosan kiakasztott volna, ha Jungkook nem reagál a kényeztetésemre.

– Jungkook, szerintem kapcsoljunk gyorsabb sebességre, mert így megőrülök – túrtam bele a hajába. Éppen az alhasamat nyalogatta lustán, mint egy ráérős kandúr.

Ahogy lehúzta a nadrágomat, úgy vitte magával a takarót is, és a szoba hűvös levegője azonnal libabőröket rajzolt a testemre. Szerettem volna, ha Jungkook újra betakar, és felmelegít, de előtte le kellett szednem róla néhány ruhadarabot.

– Kook… – vetettem hátra a fejem, amikor végignyalt a merevedésemen.

Mindketten szerettük kényeztetni a másikat, jó érzés volt örömet okozni, de Jungkook kimondottan jó volt ebben. Ezt is, mint sok minden mást, játéknak fogta fel, amiben le kell győznie. Rendesen meg is dolgozott azért, hogy kocsonyásnak érezzem a csontjaimat, és teljesen megsemmisüljek a munkájától.

– Legalább ne cuppogj! – markoltam a hajába, és megpróbáltam felhúzni onnan, de nem engedelmeskedett, és helyette egészen benyelt. – Jungkook! Ne már! – nyüszítettem.

Lehunyt szemmel sóhajtoztam, és már nem érdekelt, hogy a szobatársaink felkelnek, teljesen feleslegesen téptem a számat, Jungkook úgysem hallgatott rám. Addig tevékenykedett, amíg elégedett nem lett az állapotommal, majd visszamászott hozzám, és lassan végignyalt a fülemen.

– Nincs síkosítónk – közölte a kegyetlen valóságot.

– Leszarom! – ragadtam magamhoz, és olyan erővel csókoltam meg, hogy a fogunk összekoccant.

– Taehyungie, akkor is kellene valami – húzta el a fejét. – Mit szólsz a reumakrémhez?

– Nem hiszem, hogy azt oda kellene kenni. Nincs testápolód?

– Jiminnek van – villant a lámpa Jungkook fejében, és kiugrott az ágyból, hogy áttúrja Jimin táskáját.

– Megállj, Jeon Jungkook! – ült fel hirtelen Jimin, mire Jungkook megmerevedett a mozdulatban.

Először azt hittem, Jimin alszik, és csak álmában beszél, aztán folytatta.

– Hozzá ne érjél a táskámhoz azzal a kézzel, amivel nemrég még ki tudja, hogy mit fogtál meg!

– Csak Taehyung farkát – felelte egyszerűen a szólított.

– Jungkook! – rivalltam rá. Azért a visszabeszélésnek is voltak határai, főleg ha engem is bele akart rángatni.

– Majd inkább én – mászott ki a takaró alól Jimin, és félretessékelte Jungkookot az útból.

Vajon mióta lehet fent? – futott át a gondolat a fejemen, és sehogy sem értettem, miért tettetett alvást. Ránk szólhatott volna, vagy diszkréten kimehetett volna a mosdóba, de ehelyett hallgatózott, meg lapított, mint egy perverz. Jungkooknak is ez járhatott a fejében, abból ítélve, amit mondott:

– Jiminie hyung, miért kukkolsz minket? Szállj be inkább!

– Meg az apád füle! – vágta vállba Jimin az egyébként pucér Jungkookot, majd visszapattant az ágyba és a hátát mutatta felénk. – Én alszom.

– Ha zavarnánk, csak csukd be a füled!

Jungkookot nem érdekelte a tágítás közben, hogy Jimin valószínűleg nem alszik el fél perc alatt, rajtam viszont meglátszott a feszültség. Elég nehezen tudott behatolni, és amikor kellően belém tolta magát, akkor is szűköltem alatta.

– Taehyungie, lazíts!

– De úgy zavar… – nyögtem a szájába, majd hagytam, hogy belém fojtsa a hangokat.

Jungkook magasabbra emelte a lábam, miközben a szája elzárta tőlem a levegőt és a lehetőséget arra, hogy levezessem a feszültséget. Volt elég gondom azok után, hogy ettől a pozíciótól mélyebbre csúszott. Minden erőmmel próbáltam kizárni Jimint a fejemből, és csak a páromra, meg a bejövő ingerekre koncentrálni, de csúfosan megbuktam.

– V, lazíts! Ezzel nekem is fájdalmat okozol.

– Nem megy. Folyton… – kezdtem magyarázkodni, mire megnyikordult a szomszéd ágy.

Jimin sprintben rohant ki a mosdóba, és azonnal magára zárta az ajtót. Egy pár pillanatig még bámultunk utána, majd Jungkook tovább mozgott. Így már jobban elengedtem magam, felvettem Jungkook ritmusát, és élveztem a szexet, amikor Hopie hyung hangosan felnyögött.

Újra mozdulatlanná váltunk, és kilestünk a hangoskodóra, de a bent maradt szobatársunk csak átfordult a hasára és gondosan folytatta a szundikálást. Mi meg kezdhettük elölről a ráhangolódást, Jungkook arcán látszott is az idegesség, a lökései már nem voltak olyan gyengédek és odafigyelőek, mint korábban.

– Jungkook… – nyúltam fel érte, mire csak lepisszegett és a számba tolta a pólója egy részét.

– Ne hangoskodj! Nincs kedvem abbahagyni.

Lehunytam a szemem, és kizártam a külvilágot. Zavart az anyag a számban, rossz íze volt, és köhögnöm kellett tőle, de amint kiköptem, Jungkook újra a számba tolta. Ezzel harcoltunk egy ideig, majd rájött, hogy van ennél jobb megoldás is, és inkább az ujjait ajánlotta fel. Ez már sokkal ismerősebb volt, és sokkal kellemesebb is, úgyis csak az egyik kezével támaszkodott, a másikat nyugodtan használhatta erre.

Az aktus közbeni kielégülés aztán elmaradt az én részemről, engem Jungkook szája elégített ki, igaz, nagyon ügyesen. Esküszöm, hogy nem én tanítottam rá, de egy pornósztárt megszégyenített volna a technikája, ráadásul elég pimasz is volt ahhoz, hogy még rátegyen egy lapáttal. Nem csak egyszerűen leszopott, majd lenyelte az élvezetem, ahogy mondjuk én csináltam, ő kiengedett a szájából, a kinyújtott nyelvével alátámasztotta a makkomat, majd rádolgozva kicsit a kezével, hagyta, hogy a szájába spricceljek. És nekem ezt az egészet végig kellett néznem, mert hát ki az a barom, aki kihagyta volna?

– Áhh, Jungkook! Kicsinálsz – dőltem hátra, és a mellkasomra öleltem a páromat. Olyan jó érzés volt, ahogy hozzám bújt, az utóbbi időben folyton ő akart irányítani, pedig imádtam, amikor cicáskodott.

Jungkook haját simogatva nyomott el az álom, de reggel már üres ágyban feküdtem, Kook eltűnt mellőlem.

Jungkook:

Reggel az első dolgom volt, hogy megbeszéljem a tegnap este történteket Jimin hyunggal, nem akartam, hogy bármi feszültség maradjon benne, hiszen nem tett semmi rosszat. Igaz, hogy Taehyungot megzavarta, és a szex így biztosan nem ütötte meg a toposok szintjét, de végül jól végződött, és mindketten elégedetten estünk álomba.

 V olyan aranyosan aludt, hogy nem volt szívem felkelteni, így egy gyors öltözködést követően Jimin keresésére indultam. A szomszéd szobában nagy volt a csend, hiába tapasztottam az ajtóra a fülem, nem hallottam egy moccanást sem, ott biztosan nem lehetett.

A következő utam a büfébe vezetett, és ezzel nem is lőttem mellé, Jimin a kanapén ült, és a kávéját kavargatta, pedig még a nyolcat sem érte el az óra. Fáradtnak tűnt, és nagyon a gondolataiba mélyedt, észre sem vette, hogy leültem mellé, csak akkor riadt fel, amikor a vállához értem.

– A szívbajt hozod rám, te gyerek! – korholt meg, majd ivott egy kortyot a feketéjéből. A kávé még gőzölgött, úgyhogy nem lehetett túl régen magára hagyva.

– Minden oké, hyung?

– Persze. Miért ne lenne? – játszotta a lazát, de kihallottam a hangjából a zavartságot.

– Nem tudom. Nem beszéljük meg az éjszaka történteket? Biztosan megdöbbentettünk.

– Hogy megdöbbentem-e? Inkább sokkoltatok. Igazán lehetnétek tekintettel másokra. Nem mindenki gerjed az ilyesmire.

– De te igen – jegyeztem meg kíméletlenül.

Jimin arcára azonnal felfutott a vörös minden árnyalata, és egy újabb korty mögé rejtette a zavarát. Furcsa, de én, akinek pasija volt, nem izgultam fel az ilyesmitől. Néztem már meleg pornót, V-vel is filmeztünk együtt, de inkább csak feszélyezett, mintsem felizgatott volna a férfi testek egymásba olvadása. Nem igazán tudtam, hányadán is állok a melegséggel. Volt, hogy tartottam olyan napot, amikor szándékosan megbámultam srácokat az utcán, vagy elképzeltem, hogyan szedném fel őket, de teljesen hidegen hagytak. Annyi szikrát sem mozdítottak meg bennem, hogy a csók elképzeléséig eljussak. Furcsa, de engem csak Taehyung érdekelt, vele viszont minden gátlás nélkül szeretkeztem.

Az, hogy Jiminnek lennének ilyesfajta hajlamai, már azóta motoszkált a fejemben, amióta V kibabrált vele. Talán Jiminnek nem Hosoek hyung tetszett, és talán nem volt tisztában azzal, hogy vonzódik a férfiakhoz, de a zavara, a furcsa viselkedése, a túlzott tagadása gyanússá tette.

– Felfogod, hogy mit vágsz a fejemhez, te? – mérgesedett fel kissé a hyung.

– Igen. Azért mentél a mosdóba, mert felállt, igaz? Reggel láttam, hogy hiányzik a WC papír egy nagyobb része. Nem arra ment el, hogy a fenekedet töröld vele.

– És te azt mégis honnan veszed? – emelte meg a hangját. – Kamerát szereltél be? Vagy miközben csináltátok, átláttál a kulcslyukon?

– Nem, csak egy sejtés. Mi más magyarázná, hogy korábban moziztál?

 Feltűnt, hogy Jimin nem alszik, látszott abból, ahogy a takarója mozgott, zihált, és próbált hangtalan maradni, de kiszúrtam. Nem véletlenül mentem az ő táskájához, ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból, és azonnal ráharapott a csalira. Azt nem tudtam, hogy mikor ébredt fel, de nem csak, hogy hallgatta, nézte is, ahogy Taehyungot szoptam. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és mivel a félhomályban nem lehetett biztos benne, hogy tényleg lebukott, így tovább bűnözött.

–  Miről beszélsz, te? Ki mozizott? Miért érdekelne ez engem?

– Én azt nem tudhatom, de így volt.

– Dehogy is!

Nem haragudtam rá, amiért nézett, az jobban idegesített, hogy letagadta. Senkinek sem volt könnyű beismerni, hogy eltér az átlagostól, de ha Jimin ez ügyben megnyílhatott valakinek, akkor azok mi voltunk Taehyunggal. Szerettem volna érdemes lenni arra, hogy beavasson, és szívesen segítettem mindenben. Semmi szégyellnivaló nem volt abban, ahogy éreztünk.

– Hyung, láttalak. Ne tagadd!

Jimin erre már nem tudott mit mondani, ha tovább kardoskodott volna az állítása mellett, csak még jobban beleássa magát a mocsárba, így inkább leszegte a fejét, és gyűrni kezdte a pólóját. Nem akartam erőltetni a dolgot, nem voltam se vallató, se a legjobb barátja, csak annyit szerettem volna, ha tudja, hozzám fordulhat, ha segítségre van szüksége.

– És gondolom, elmondod V-nek is… – motyogott zavartan Jimin.

– Ha nem akarod, nem mondom el.

– Taehyungie a barátom. Nem akarom, hogy utáljon.

– V sosem utálna téged, főleg nem ezért.

– De, biztosan – sóhajtott fel, majd hirtelen a szemembe nézett. – Te is utálni fogsz.

Éppen szóra nyitottam a számat, hogy elmondjam, mekkora baromság az, amit mond, amikor hirtelen megéreztem az ajkát a sajátomon. Döbbenten pislogtam párat, és a szívem úgy ugrált a mellkasomban, mintha intravénásan kapta volna az energiát. Jimin szája duzzadt volt és puha, egészen más, mint a Taehyungé.

Amikor elvált tőlem, még néztem őt egy ideig, megpróbálva megfejteni az előbbi csók okát, majd feltűnt az arcára kiülő pánik, és követtem a tekintetét. A gond nem az volt, hogy V félreértette, vagy megharagudott rám, a baj a szemébe költöző hihetetlen fájdalom és csalódottság volt.

Azonnal utána futottam, és még a folyosón elkaptam a karját. A túlméretezett pulcsiban, és a valószínűleg hírtelen felkapott halásznadrágban olyan esetlennek, olyan kis magára hagyottnak tűnt. Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna, hogy megnyugtassam, sosem dobbant másért a szívem, csak érte, de előbb magyarázatot kellett adnom.

– Hyung, félreérted… – kezdtem bele, de olyan dühvel pillantott rám, hogy egy pillanatra meghátráltam.

– Biztosan én értettem félre, Jungkook. Mindig én értem félre. Azt a csajt is csak félreértettem, igaz?

V nagyon értett hozzá, hogyan nyomja fel egy perc alatt a vérnyomásomat az égbe. Azt hittem, mint a ketten tisztában voltunk vele, hogy Seohyun tabutéma egészen addig, amíg beszélni nem akarok róla. Fontos volt nekem az a nap, meg akartam ismerni a lányt, aki ilyen rövid idő alatt ilyen jó barátom lett, Taehyung meg tönkrevágta a hülye nyomozásával.

Soha nem haragudtam még rá annyira, mint akkor, amikor leült oda közénk, és leleplezte magát. Szépen lassan állt össze a fejemben a kép, és elég volt csak rá gondolnom, máris ökölbe szorult a kezem. A felismerés, hogy belenyúlt a telefonomba, hogy nem bízott bennem, aztán az, hogy ki akarta törölni, mintha mi sem történt volna, felhúzott. Csakhogy nem voltam hülye, főleg nem az elektronikai dolgokban, hamar szembesültem vele, hogy a beszélgetésünk egy olyan része is semmissé lett, amire emlékeztem, hogy tovább folytatódott. Korábban azt hittem, hogy én hibáztam valamit, eszembe sem jutott, hogy V turkált a fiókomban.

A legrosszabb mégis a Paper Hearts volt. Az a dal egy olyan időszakban született, amire nem szerettem visszaemlékezni, mert először mindig csak a rossz jött vissza, és csak aztán érkeztek a kellemes emlékek, hogy kibékültünk, megbocsátott nekem, és azóta is szeretjük egymást. Az első, ami ott a kávézóba eszembe jutott, hogy ez egy büntetés, amiért nem meséltem V-nek Seohyunról. A csuklóm pedig, ami már réges-régen kísértett utoljára, akkor nagyon viszketni kezdett. Amikor lenéztem rá, a hegek mintha világítottak volna, és a bűntudat marcangolni kezdett. Pedig semmi rosszat nem tettem, és nem is akartam tenni. Seohyunra barátként tekintettem, és más helyzetben talán tetszett volna, de jobban szerettem V-t, mintsem, hogy belemenjek egy izgalmasnak tűnő kalandba.

– Igen, hyung, félreértetted „azt a csajt” – nyomtam meg úgy, ahogy ő. Teli dühvel, féltékenységgel és hibáztatással.

– Akkor magyarázd el! Vagy nem szívesen beszélsz a kalandjaidról? Mennyi volt még rajta kívül? Hányadik Jimin a sorban? – tépte ki a karját a szorításomból.

Még hogy én csaltam meg? Soha, de soha nem tettem volna ilyet. Miért tettem volna? V mindent megadott, amire szükségem volt, még többet is annál, amit kértem. Volt, hogy az agyamra ment, hogy szinte megfojtott a gondoskodásával, és valóban az utóbbi időben igazságtalanul bántam vele, de kicsit a fejemre nőtt az anyáskodása. Nem akartam vele szakítani azon a bizonyos estén sem, ő mondta ki, én csak annyit szerettem volna, hogy kicsit különüljünk el, gondoljuk át, mit akarunk ettől a kapcsolattól, és mit szeretnénk, milyen irányt vegyen. Semmi szakításról nem volt szó, ő fújta fel ezt az egészet, és én lettem rohadéknak beállítva.

– Nem érdekel Jimin, ahogy rajtad kívül senki más. Belehalsz, ha nem okolsz valamiért?

– Mindig elfelejtem, hogy a kettőnk történetében csak te lehetsz az áldozat. Ezek a leosztott szerepek, nem? Szegény Jungkookie, akit semmibe vesznek a többiek, szegény Jungkookie, aki el van nyomva a kapcsolatunkban, szegény Jungkookie, aki kiakad attól, hogy féltékeny vagyok egy csajra, akit fel akart szedni.

– Nagyon fáj, hogy nem körülötted forog a világ, igaz? – vágtam vissza gúnyosan. Bántottak a szavai, és ha támadtak, ösztönből visszatámadtam. Igazságtalanságokat mondott. Kicsit úgy éreztem, mintha korábban hazudott volna, és nem is törődne velem igazán.

– Sajnálom, hogy én nem vágom fel az ereimet azért, hogy rám figyeljenek.

Ha Taehyungnak az volt a célja, hogy a lelkembe taposson, akkor jól sikerült neki, telibe talált. Ennél már nem is tudom, mi rosszabbat mondhatott volna. Talán, hogy sajnálja, hogy nem haltam meg. Nem szándékosan csináltam, arra sem emlékeztem, hogyan kerültem a zuhanytálcába, csak annyi volt meg, hogy nagyon melegem van, alig kapok levegőt, és szeretnék egy kis hűvös nyugalmat.

Anélkül fordultam meg, hogy bármit is mondtam volna, és nagyon reméltem, hogy V nem nyúl utánam, mert ott volt az ütés az összeszorított ujjaimban. Még életemben nem csalódtam ekkorát. Minden, amit V jelentett nekem, semmissé vált, és csak fájdalom és üresség maradt utána. Egy hatalmas lyukat éreztem a mellkasomban, ami egyre terjedt, és kicsordultak tőle a könnyeim. Nem volt rendben a kapcsolatunk, sokat kellett volna dolgoznunk azon, hogy ideális legyen, de már nem is akartam megoldani. Egy olyan embert nem akartam páromnak, aki ilyet vágott hozzám. Sok rosszat tettem vele, megbocsáthatatlan dolgokat, de sosem szándékosan.

V örökre elveszített, ebben biztos voltam.