Rám forrott álca: 1. fejezet: Nem csak belőled áll a világ

V:

Másnap reggel persze másból sem állt a reggeli beszélgetés, mint abból, hogy Jungkook mit keresett a kanapén. Nem akartam beavatni őket, nem akartam, hogy a mi problémánk az övék legyen, és semmiképpen se akartam beismerni, hogy szakítottunk. Féltem kimondani, ha megtettem volna, ha elfogadom, akkor már nem tehetek ellene semmit.

– Srácok, mindegy, hogy min kaptatok össze, csak a fellépésig oldjátok meg annyira, hogy ne látszódjon – kérte Rap Monster. Jungkook arca mindent elmondott, de nem szólt egy szót sem, csak megrántotta a vállát, és a mosogatóba tette a müzlis tálját. Valószínűleg már Rap Monstert is a Big Hit láncos kutyájának gondolta, aki a Vkookra veri a nyálát, vagy valami egészen mást.

– A fellépésről jut eszembe, nem ma kell elmennünk a szabóhoz, hogy levegye a méreteinket? – kocogtatta meg az állát a kanál végével Jin hyung. – Tízre megy Jungkookie és Taehyungie, tizenegyre mi Namjoonnal, délre pedig Yoongi, Hosoek és Jiminie.

– Miért kell egy órás eltérés? – tette fel szinte egyszerre Suga és Jungkook a kérdést. A két kötekedő türelmetlenség nem bírta ki, hogy egyszerűen beletörődjön, nekik hibát kellett keresniük minden döntésben.

– Tudjátok, hogyan megy ez. Sosem lehet tudni, mennyi ideig tart a dolog, és bele van számolva a késés is. Nagyon remélem, hogy ma nem kell menekülnünk senki elől – informálta őket anyuci, majd szétkergetett minket készülődni.

Nagyon szerettem volna cserélni valakivel, hogy ne kelljen Jungkookkal egy órán keresztül együtt égni a szabó előtt. Az a nő már évek óta varrta a ruhánkat, de be nem állt a szája, és folyamatosan okokat keresett a sérüléseinkre. Voltak, amelyeket eladhattunk táncbalesetnek, de mindkettőnk bőrét díszítették olyan foltok, amelyeket nem lehetett hazugsággal álcázni.

Tanulva a múltbeli hibáimból, könnyen levehető ruhákat választottam. Egyszer beleborultam a textiles kosárba, mert beleakadt a lábam a csőnadrágomba, és dobtam egy tigrisbukfencet. Ha az ember ilyen helyre ment, csak akkor végzett gyorsan, ha minden problémát elhárított.

Fél tízkor már az autóban ültünk Jungkookkal, jó messze egymástól, úgy tapadtunk a két ablakra, mintha mágnes húzna oda. A sofőr nem mondott semmit, látott már elég furcsaságot, mint például, amikor az egyik átbulizott este után egymásnak estünk Jungkookkal a hátsó ülésen, nem törődve azzal, hogy Jimin ott ült közöttünk. Szegény, utána egy napig nem volt hajlandó még csak a szemünkbe se nézni.

A varroda egy egyszerű kis butik volt, egy vörös függönyön keresztül vezetett az út a raktárhoz, ahol levették a méreteket. A ruháink anyagát már kiválasztották, csak annyi kellett, hogy személyre szabják őket. Két-három outfittet elhasználtunk egy számra, de a nadrággal szerencsére lehetett spórolni, a felső ruházatot kellett mindig látványosra és megjegyezhetővé tenni.

– Karokat fel, édeském – kért meg az öregasszony, majd körbetekert a mérőszalaggal. Jungkook a széken ült, és a telefonját nyomkodta. Máskor az ilyen eseteket mindig kihasználtuk, hogy legeltessük a szemünket a másikon. Úgy tűnt, már egyáltalán nem érdeklem.

Miután megvoltunk a számokkal, és kiderült, hogy híztam egy-két millimétert, rám adták a vörös selyem felsőmet, majd a varrónő bejelölte rajta, hol kell összehúzni, vagy éppen kilazítani egy kicsit. Nadrágnak egy lazább darabot kaptam, oldalán hosszú zipzárral, ami passzolt a láncos fülbevalómhoz.

– Jaj, édeseim, mindjárt jövök. Mindig olyankor zavarják az embert, amikor nem kellene – rohant ki a néni a telefoncsörgésre. Ismertük már ezt a csengőhangot, azt jelentette, minimum negyed órára eltűnik. Mindig más hívta, vagy az unokák, vagy a szomszéd asszony, néha még a férje is.

– Nem is miattunk van az a plusz egy óra – jegyeztem meg mosolyogva, majd a tükör elé léptem, hogy megcsodáljam magam.

Nem tetszett a selyeming, kiemelte a vézna alakomat, sokkal stílusosabb lett volna, ha lóg rajtam, az utóbbi időben úgyis nagyobbra tervezték a ruhákat, mint kellene. Jungkooknak, Hosoeknak, vagy Jiminnek sokkal jobban álltak a feszülős darabok, mert volt mit kirajzolniuk.

– Jól nézel ki – éreztem meg Jungkook kezeit a hasamon, majd a nedves ajkakat a nyakamra tapadni. Nem akartam belekezdeni ebbe.

– Köszi. Te jobban – pillantottam rá a tükrön keresztül, majd el akartam tűnni a karjai közül, de ekkor egy selyemsál tekeredett határozottan a nyakam köré. A kék darab furcsa kontrasztban állt a vörös ingemmel. – Mielőtt még nagyon beleéled magad, nem akarok semmit. Nem vagyunk most olyan viszonyban, hogy ezt csináljuk.

Jungkook ajka a fülemhez tévedt, és gyengéden megszívta a cimpámat, majd a nyelvével végigsimította a kagylót. A rohadt életbe, hogy ennyire ismerte a testem, nem tudtam elrejteni előle a remegést, ami végigkúszott a gerincemen.

Jungkook a sállal húzta hátra a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz, miközben a hasamon köröző ujjai gombolni kezdték az ingemet. Olyan jó érzés volt, ahogy hozzám ért, ahogy megtámasztott a testével, miért nem tudunk máskor is így támaszkodni egymásra? Miért kellett úgy összekapnunk az este?

– Fordulj meg, TaeTae! – morogta Jungkook a fülembe, és bár tudtam, hogy nem szabadna, nem bírtam ellenállni neki.

Amint összeért az ajkunk, hiábavaló lett volna minden ellenkezés, már megnyert magának. A feszültség azonban még ott bujkált a mozdulatainkban, mind a ketten irányítani akartunk. Próbáltam én vezetni, de Jungkook nem adta fel, erőszakosan visszaverte a támadásaimat, és szinte satuba szorította a testem. Ha nagyon hamar nem adta fel valamelyikünk, véresre haraptuk volna egymás ajkát, úgyhogy meghunyászkodtam, és felkínáltam neki a számat. Jungkook erre még szenvedélyesebb lett, ezúttal a győzelem mámora is a fejébe szállt. Erősen a fenekembe markolt, feljebb húzva magához, majd egyszerűen kigáncsolt. Hatalmasat estem volna, ha nem állunk közel egymáshoz, és nem kapaszkodom meg a vállában.

– Mit csinálsz? – korholtam meg, és hagytam, hogy ledőljön velem a földre.

– Vízszintesbe juttatlak – közölte egyszerűen, és kigombolta a maradék gombot is.

– Gyengédebben is csinálhatnád.

– Shh… – pisszegett le, majd a kulcscsontomba harapott. Hogy a fenébe maradtam volna így csendben? Szándékosan arra utazott, hogy nehéz legyen visszatartani a hangom.

Éreztem a csókjaiból, hogy ennek nyoma lesz, még szerencse volt, hogy a néni már semmit nem mért rajtam. A tűk az ingemben viszont veszettül szúrtak, a hátam alá került rész volt a legkellemetlenebb, legszívesebben ledobtam volna az egész anyagot, de Jungkook erős tenyere a földhöz szögezve tartott.

Éreztem, hogy a csókjai egyre lejjebb csúsznak, de mégis meglepett, amikor a szájába vett. A szívásai nem voltak óvatosak, de nem is kapkodta el. Tisztában voltam vele, hogy a kapkodás valójában csak türelmetlenség és gőg.

– Én is hozzád akarok érni – simítottam végig az arcán, amikor fölém magasodott. Teljesen ruhátlanná váltam az altestemen, rajta minden stimmel, még egy gomb sem adta meg magát az ingjén.

– Nem szükséges – nyomott puszit az ajkához érő ujjamra. Ez aranyos volt. Jungkook tekintete csillogott a nyers vágytól, mégis, ez az apró gesztus megnyugtatott. Engedtem, hogy a vállára kapja a lábam, és vártam, hogy belém tolja magát, de ehelyett csak a síkos ujjait éreztem meg.

– Honnan van síkosítód? – nyögtem fel, és összeszorítottam a szemem. Tovább szokott tartani a petting, és régen kerültem már alulra.

– Mindig van nálam. Sosem lehet tudni, mikor kívánom meg a formás hátsódat.

– Hülye – sziszegtem, és amennyire tudtam, ellazítottam az izmaimat. – Inkább igyekezz! Nem túl jó érzés.

– Majd jobb lesz, ha egészen benned leszek – közölte. Jungkook tényleg élvezte, ha irányíthatott, reméltem, csak ennyi az egész, és megnyugszik, ha végeztünk.

Igen meglepett, amikor a hasamra fordított, de így legalább nem álltak a hátamba a gombostűk. A szőnyegtelen padló hideg volt és kemény, így magam alá húztam a karjaimat, és kissé megemeltem a testem. Tudtam, hogy egy idő után el fogok így fáradni, de addig legalább nem fázok meg. Amennyire csak bírtam, felnyomtam a csípőm, és vártam, hogy Jungkook belém csússzon. Nagy szolgálatot tett az a síkosító, anélkül biztosan szűköltem volna alatta, így azonban egészen könnyen magamba fogadtam.

Jungkook kezei erősen szorították a csípőmet, majd az egyik tenyere eltűnt, és a következő pillanatban megfeszült a torkomon a sál. Azonnal köhögni kezdtem, és megpróbáltam lefejteni magamról, de ő volt helyzeti előnyben.

– Kook… Ne ilyen erősen! – kértem, mire kissé enyhült a szorítás.

Jungkook ritmusa mindig sokkal erőteljesebb és feszesebb volt, mint az enyém, de az ilyen helyzetekben sosem éreztem azt, hogy csak saját vágyával törődne. Ilyenkor egyek voltunk, és mind a kettőnk közreműködése kellett a sikerhez. Mint abban a játékban, amikor összekötik a párok bokáit, és csak akkor sétálhatnak, ha egyszerre lépnek. Jungkook adta meg az alapot, ő volt az, aki uralkodott rajtam, de én idomultam hozzá, és ha nem vettem fel a ritmusát, akár egy egérlyukba is dughatta volna a faszát.

– Mit csinálsz? – kérdeztem, amikor hirtelen megemelkedtem.

Jungkook az ölébe vett, a combjai támasztottak meg, és bár nagyon nehéz volt így mozogni, nem ez okozta a legnagyobb fejtörést. Abban a rohadt tükörben premier plánban láttam magamat, és semmi kedvem nem volt az élvezkedő önmagammal szemezni.

– Jungkook, így mindent látok tükörben.

– Tudom. Izgi, nem? – dobott egyet a haján a párom, hogy a szeméből kikerüljenek az oda nem illő szálat, és miközben a csípőjét felfelé mozgatta, a tekintete lustán simogatta végig a tükörből a mellkasomat.

Lehunytam a szemem és visszakergettem a tudatomat a kielégülés eléréséhez. Amikor Jungkook fölfelé mozdult, én lefelé nyomtam a csípőmet, és bár már nagyon fájt a derekam, a kellemetlen érzést elnyomta az izgatott remegés.

– Jungkook, nem bírom már sokáig – figyelmeztettem.

– Érzem – nyögött fel, és a körmei az oldalamba mélyedtek. Már teljesen rajta ültem, mind a ketten ziháltunk, Jungkook csípője lassú köröket írt le, de tudtam, hogy ennyi nem elég neki. Mindig begyorsított az orgazmus előtt, most valószínűleg azon gondolkodott, hogyan mozgasson így magán a kellő sebességben.

Megoldottam a problémáját, óvatosan feltérdeltem, majd hátra nyomva a fenekemet szabtam most meg én a ritmust. Jungkook is felült, amennyire tudott, és újból meghúzta a sálat a nyakamban.

A levegőhiánytól könnyessé vált a szemem, de láttam magunkat a tükörben, aztán összerándult a testem, és éreztem, ahogy Jungkook is megremeg alattam. Az óvszer nagyon vékony volt, éreztem, ahogy felforrósodik kissé az ondójától, és úgy sajnáltam, hogy nem lehet nélküle csinálni. Azt is imádtam, amikor a számban érte a beteljesülés, és a langyos folyadék végigfolyt a torkomon.

– Leszakad a derekam – nyöszörgött, amikor leemelt magáról, majd óvatosan leszedte a kondomot, vigyázva, hogy nehogy foltot hagyjon a fekete nadrágon. Szépen néztünk volna ki, ha mocskosan adjuk be a tisztítóba.

– Hová tetted a nadrágomat? – másztam négykézláb a földön. Sehol nem találtam a ruhadarabot.

– Miért kell az? – húzott magához. – Szerintem még ne vedd vissza!

– Megint akarod? Nem volt ez is eléggé fárasztó? Az előbb még leszakadt a derekad.

– Érted szívesen lesérülök – puszilt bele a hajamba.

– Most nem sérülhetsz le. Mindjárt comeback – figyelmeztettem, és megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, de nem eresztett. A homlokát a vállamnak dörzsölte, mint egy bújós kiscica.

– Ne zsörtölődj már! Csináljuk még. Légyszi…

Jungkooknak nehéz volt ellenállni, főleg ha ilyen aranyosan kért, úgyhogy megfordultam, és ezúttal én nem engedtem, hogy megmozduljon. Végignyaltam a finom, puha ajkain, majd táncra hívtam a nyelvét, miközben a kezemmel lenyúltam az ágyékához. Gyakorlott mozdulatokkal hívtam új életre a tagját, majd a hasára ültem, hogy újra magamba vezessem, amikor Jungkook fél kézzel megtámasztotta alulról fenekemet.

– Ne siess annyira! – tépte fel a fogaival az óvszeres csomagolást, majd magára görgette a védőréteget.

– Mennyi van nálad? – kérdeztem hitetlenkedve. Mégis hány menetet tervezett? Oké, hogy odafigyeltünk rá, hogy sose érjen felkészületlen a másik vágya, de a veszekedés után én nem terveztem szexet.

– Pont elég – engedett magára, majd lehunyta a szemét, és hosszú, erotikus sóhaj kúszott ki az ajkán. – Olyan forró vagy.

– Tényleg? – cicáztam vele, és végigsimítottam az ajka vonalán. – Szeretnéd, ha megmozdulnék?

– Igen, jó lenne.

Bevallom őszintén, kínoztam egy kicsit. Megérdemelte azok után, amit az este velem tett. Nem értettem, miért kellett ilyen komollyá tennie egy apró kis hülyeséget, amit néhány csúnya szóval elintézhettünk volna.

Mire visszajött a varrónő, nem látszódott rajtunk más, csak az, hogy nagyon fáradtak vagyunk, és egy kicsit kócosabb a hajunk a kelletténél. A ruházatom azonban új inspirációt gyújtott a varrónőben, rájött, hogy ez a laza stílus sokkal jobb, és megspórolta magának és nekünk is az időt, nem varrta a méretemre.

– Ez a sál a szépfiúé – húzta le a nyakamról a selyem darabot a néni, és Jungkookie nyakára tekerte. – Kiemeli a szép szemeidet.

Jungkook aranyosan mosolygott, hihetetlenül ártatlannak tűnt, pedig néha egy démon bújt meg benne. Egy ördögfióka, aki kéjes élvezettel nézte, ahogy levegőért kapkodok, és csak tőle függ, hogy megkapom-e.

Dönthettünk volna úgy, hogy megvárjuk a következő csoportot, de volt mit megbeszélnünk, így nem maradtunk. Ezúttal már sokkal közelebb ültünk egymáshoz a kocsiban, de azért még nagyon messze jártunk a szokásos összebújástól.

– Tudod, ha csak te akarsz irányítani, elég ennyit mondanod. Nem kell érte belém állítanod az ideget – szidtam meg.

– Én komolyan gondoltam, amit tegnap mondtam, hyung. Nézd csak meg! Egy éjszakát töltöttünk külön ágyban, és nem tapadtál hozzám, mintha muszáj lenne, máris minden rendben volt.

– Minden rendben volt? Szexeltünk. Nem történt más. Meg sem beszéltük a dolgokat – kértem ki magamnak.

– Minek rágjuk a szánkat feleslegesen? Tegnap elmondtuk, hogy mit gondolunk.

– Ennyi? Nincs más mondanivalód nekem? – emeltem meg a hangom. Jungkook vonásai nem voltak közönyösek, de bántott a szavaiból sütő hanyagság.

– Nincs, hyung. Számomra nem csak belőled áll a világ.

– Elmész a picsába! – húzódtam el tőle, és egészen rápasszírozódtam az ajtóra. Legszívesebben kiszálltam volna az autóból, hogy ne kelljen egy légtérben tartózkodnom vele.

Nem akartam veszekedni, mert éreztem, hogy túlságosan feszült vagyok, de lenyelni sem tudtam ezt a szemétséget. Miért viselkedett így velem? Azért mert megbántottam a túlbuzgóságommal? Akkor már ezt érdemeltem?

– Szerinted ez így rendben van? Ilyen kapcsolatot akarsz? Néha szexeltünk, aztán annyi? Ennyit jelentek csak neked?

– Hyung, ne fárassz! – sóhajtott fel bosszúsan. – Tudod, hogyan érzek irántad.

– Hát, most nem vagyok biztos benne. Úgy bánsz velem, mintha a szeretőd lennék. Dugásra jó, de a kötelezettségekkel menjen máshová.

– Nem akarok veszekedni. Ne kezdjünk bele – fordult az ablak felé Jungkook. Odakint eleredt az eső, és a szürke függönytől tényleg úgy éreztem, hogy bezártak az autóba.

Lehúztam kicsit az ablakot, hogy az esőcseppek az arcomba vágjanak és a szabadság szele megfújja a hajam. Jungkook egy szemét fasz volt, nem tudom, miért hitte azt, hogy jó, ha így viselkedik. Legszívesebben adtam volna neki egy hatalmas nyaklevest, hogy észhez térjen, de tartottam tőle, hogy visszaütne.

– Miért bánsz így velem? – motyogtam magam elé, és elmorzsoltam egy könnycseppet.

Jungkook ajka forró volt az arcomon, és a karjai óvóan öleltek át. Nem fordultam felé, de élveztem a gondoskodását.

– Sajnálom, ha bántottalak. Szeretlek – súgta a fülembe.

– Akkor miért csinálod ezt?

– Mondtam, hogy idő kell. Még én sem tudom, hogy mit akarok.

Csak én nem bírtam ezt így sokáig. Az egyik percben élvezni a szeretetét, a másikban eltűrni a kínzását. Nem szerettem az ilyen felemás dolgokat, ezért sem akartam, hogy szünetet tartsunk. A konkrét dolgokba lehetett kapaszkodni, azok nem csaptak be és nem ringattak álomképbe.

– Akkor, amíg gondolkozol, ne érj hozzám! Összezavarsz – kértem, mire Jungkook készségesen elengedett, de nem ült arrébb. A vállunk továbbra is összeért.

Otthon aztán a lehető legmesszebb helyezkedtünk el, ő a nappaliban gyilkolta a konzolt, én a szobám magányában nyomtam a telefonomat. Először a twittert frissítettem egy esős képpel, majd felmentem a fiókomba, hogy válaszoljak pár régi e-mailre.

Már kezdésnek furcsálltam, hogy miért írt nekem Jungkook bátyja, aztán rájöttem, hogy nem is a saját profilomban voltam, hanem a barátoméban. Pár nappal korábban lemerült a telefonja, és kölcsön kérte az enyémet, hogy elintézzen egy gyors üzenetet, de úgy tűnt, hogy nem jelentkezett ki rendesen.

Sosem turkáltunk a másik cuccaiban, mert megbíztunk egymásban, de ezúttal nem bírtam ki, hogy ne olvassak bele a levélváltásaiba. Pár hete napi rendszerességgel két üzenet érkezett és kapott választ egy bizonyos JKLVR nevű embertől, amit én rögtön JungKook LoVeR-nek olvastam, és nem is tévedtem sokat.

A beszélgetés úgy kezdődött, ahogy minden fanlevél, a lány elmondta, hogy mennyire szereti Jungkookot, és mennyire segít neki a hangja, hogy átvészelje a mindennapokat, meg stb szokásos szöveg. Én már csak azért se válaszoltam volna rá, mert mégis honnan tudta ez a perszóna a személyes e-mail címét, de Jungkook kedves volt, és megköszönte a bíztató szavakat, majd hűen önmagához azért megkérte, hogy többet ne írjon. A levelezés mégis folytatódott, és az utolsó váltásban már megadták egymásnak a kakaotalk-os profilelérhetőségüket.

Tudni akartam, hogy mit szokott beszélgetni ezzel a lánnyal, de ahhoz meg kellett szereznem a telefonját, és lehetőleg feltörni a kódját. Csúnya dolog volt, szégyelltem is magam miatta, de nem érdekelt. Szimatot fogtam, és nem engedtem, hogy elillanjon.

– Jungkookie, lemerült a mobilom – léptem be a nappaliba és elloptam egy szem chipset a cybermanó elől.

– Akkor töltsd fel – csapott a kezemre, majd lelőtt egy ellenséget.

– Sürgősen kéne. Add már kölcsön a tiédet! – kértem. Tudtam, ha tovább zavarom, inkább odaadja, csak hagyjam már játszani rendesen.

A tervem bevált, Jungkook ingerült lett, hogy vesztes pozícióba került a velem folytatott beszélgetés következtében, és engedélyt adott rá, hogy elvigyem a készülékét. Ismertem a jelszavait, de a kakaotalkos fiókot egyik sem nyitotta, úgyhogy elég nagy szarba kerültem. Már csak egy lehetőségem volt, ha azt elbaltáztam, Jungkook e-mailt kap róla, hogy valaki babrált a fiókjával, és biztosan én leszek az elsőszámú gyanúsított.

A TaeTaebaby volt minden reményem, összeszorított foggal vártam, hogy beengedjen, és elmormoltam pár imát, hátha segít a dolgon. A kód engedett, és Jungkook beszélgetései úgy tárultak fel előttem, mint a kincseskamrák titkos zugai.

Nem olvastam bele mindbe, egyetlen egy érdekelt csak, ez a Jungkook-fanaktikus boszorkány, aki a tudtom nélkül ilyen jó kapcsolatba került a pasimmal. Amennyire csak tudtam, feltekertem, és olvasgatni kezdtem a sorokat.

Ezek tényleg nagyon jóban voltak, a csaj még képet is küldött magáról, meg kikérte Jungkook véleményét, hogy melyik farmert vegye meg. Az az idióta meg segített neki, és ha ez még nem lett volna elég, ő is küldött magáról selfie-t. Ezt sosem szabadott, mert így tutira lebuktatta magát. Akárki használhatta volna az e-mailjét, meg még egy kamu kakaotalk fiókot is, hogy a bts-es Jungkookot alakítsa, de senki, SENKI nem nézett úgy ki, mint az igazi Jeon Jungkook.

Ráadásul brutálszexin nézett ki azon a selcán, ez a tipikus „Egy nézéssel a magamévá teszlek” beállása volt, amivel mindig elérte, hogy a gondolataim a meztelen teste körül keringjenek. De voltak ott kajás képek, „hotelszobába vagyok” képek, sapis és szemcsisek változatok, Jungkook nem fukarkodott a fotókkal.

Majdnem eldobtam a telefont, amikor Jócskán Kurva Louis Vuitton Ribanc üzenetet írt, és nagyon szívesen a képére ragasztottam volna az összes nyomorult szívecskét, amit küldött a köszönés mellé. A beszélgetésünk valahogy így nézett ki.

JKLVR: Hogy vagy? Alig várom a comeback-et, biztos királyok lesztek.

JK: Ja.

JKLVR: Mi jót csinálsz?

JK: Nyomom a telóm.

JKLVR: Fontos, hogy kipihend magad, olyan sokat dolgoztok. V megint horkolt?

A jó édes anyukád! – gondoltam. Még is mi az, hogy én horkoltam? Rap Monster szokott horkolni – na jó, ő hajókürtöl –, de biztosa nem én. Mégis miért mesélt neki ilyet Jungkook? És vajon még mit mondott rólam?

JK: Nem, bekapcsolva hagytam a telefonomat, és folyton pityegett az üzenet. Vannak, akik nem tudják, hogy mikor alszik az ember.

Utaltam ezzel elég nyilvánvalóan arra, hogy a kiscsajjal is dumáltak már hajnali egykor. De mégis mikor? Ilyen időtájban vagy dolgoztunk, vagy már aludtunk. El sem mertem képzelni, hogy amíg én édesdeden csicsikálok mellette, ő valaki mással beszélget.

JKLVR: Rengeteg ilyen tapintatlan barom létezik.

Te is egy vagy közülük – tettem hozzá, és elkezdtem írni egy becsmérelő kiselőadást neki, de aztán inkább kitöröltem. Jungkook valószínűleg bírta ezt a csajt, és bár zavart, hogy jóban van valakivel, nem úgy tűnt, mintha megcsalna, vagy ilyesmi. Lehet, hogy csak barátokra vágyott, olyanokra, akiket nem díjátadón, meg KPOP-os átadókon ismert meg.

JKLVR: A találkozó, amiről a múltkor beszéltünk… Mikor érsz rá?

JK: Majd megbeszéljük.

Szembesíteni akartam Jungkookot, de ez a felállás új ablakot nyitott a nyomozásban. Én is el akartam menni erre a beszélgetésre, igaz, inkognitóban. Látni akartam, mit csinálnak, hogy Jungkook hogyan viselkedik vele, de ehhez az igazi Jungkooknak kellett időpontot egyeztetni.

El sem hittem, hogy valaha hasznát fogom venni a bénaságomnak, de a legutóbbi baklövésemnek hála tudtam, hogyan kell kitörölni az elmúlt fél óra beszélgetését, így Jungkook nem láthatta, hogy dumáltam a „csajával”.

– Köszi – vittem vissza a bűnösnek a mobilját.

– Nem írt senki? – kérdezte, és meg sem várta a válaszomat, már a bizonyítékok után kutatott. A kis buta, tényleg ennyire amatőrnek nézett?

– Nem. Szerintem nem is vagy belépve semmibe.

– Oké – nyomta ki a képernyőt, és intett, hogy csatlakozzak hozzá. – Nem nézünk egy filmet?

Hiába esett jól, hogy átkarolt, miközben moziztunk, bennem volt a keserűség. Biztosan lecsesztem volna, amiért ennyire kiadja magát egy idegennek, de nem akadályoztam volna meg, hogy barátkozzon. Így még jobban dühített, hogy mindenért engem okolt. Vagy egészen más miatt zavarta, hogy rátapadtam? Nem tudott elszabadulni a barátnőjéhez?

Ilyesmik jártak a fejemben, és alig vártam, hogy Jungkook nyaka köré szoruljon a hurok.

– Figyi, hétvégén szerintem leugrom a családhoz. Nem megyek sok időre, reggel megyek, este jövök, de jó lenne már látni őket – dörgöltem ki a vizet a hajamból. Amíg zuhanyoztam, pont elég ideje volt csevegni.

– Igen? – kapta fel a fejét. – Akkor én megnézem a kicsik gerilla akcióját.

Hazug – gondoltam epésen, de az arcomon angyali mosoly ült. Meg volt a tökéletes terv, már csak annyi volt a dolgom, hogy amíg fürdik, kiderítsem, mikor és hol találkoznak. Jeon Jungkook, hamarabb kell felkelned ahhoz, hogy át tudj ejteni engem!