Like that (Kris x Tao)

Kris:

Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, még egyszer leellenőriztem, jó festek-e. Gucci napszemcsi, aranyláncok, fehér Supreme póló, Night Flow kabát, gyűrűk és karkötők, Nike cipő. Nem öltöztem elegánsan, inkább laza és hip hop voltam, a fekete hajam kiemelte a sötét szememet, lehet, ki kellett volna húznom, de Amerikában nem szerettem sminket hordani. Főleg nem a haverok házában. Még csak az kellett volna, hogy buzinak tartsanak!

ThreeB hívott meg a partijára, hogy megünnepeljük, kijött az új klipem, és rengeteg helyre hívtak promózni. A szekér megint megindult, sok lehetőség várt rám, és habár megígértem az anyámnak, hogy nem költöm a pénzem az előtt, hogy megjött volna az első utalás az albumeladásból, muszáj volt vennem egy kocsit. Szegény olyan szomorúan nézett rám a kirakatból, hogy haza kellett vinnem. Ahogy pedig a bulira érkezők irigy pillantásait figyeltem, nekik is tetszett a fekete Ferrárim. Imádtam a kis pacit, jó szolgálatot tett, csak úgy ragadtak rá a csajok.

A luxusvillában már javában tombolt a party, amikor megérkeztem, és alig tettem két lépést, már vagy ötven emberrel találkoztam, akik alig várták, hogy lássanak. Mindenki ismert mindenkit, ebben a világban csak így lehetett fennmaradni, de csak nagyon kevés embert mondhattam barátomnak. Volt vagy száz ismerősöm, de a barátaimat egy kezemen meg tudtam számolni.

– Kris Wu! Kris Wu! – bődült fel ThreeB, amikor meglátott, és utat vágott a tömegen. – Kris Wu, a haverom – vállaltunk le, a hatalmas kezei akkorák voltak, mint a fél fejem. – Megérkezel valahová, és máris körülötted forog a világ. Ez az igazi profizmus.

– Mit csináljak, ha ez van? – rántottam meg a vállam, és elfogadtam a felém nyújtott pezsgőspoharat.

– Igazi világsztár vagy.

Még ehhez hasonló bókokkal lepett el, majd bemutatott pár barátjának. Mindenkivel koccintanom kellett, és inni egy kört, de mindig ugyanabból a pezsgőből kortyoltam, nem akartam berúgni. Lazítani akartam, kikapcsolni, élvezni a fiatalságomat, és lehetőleg minden csajra emlékezni, akit az este megdöntök. Nagyon régen volt már alkalmam a szexre, hónapokig ki sem mozdultam a stúdióból, és néhány flörtnél többre nem jutottam a köztes időkben.

– Gyere, bemutatlak valakinek – hallottam aznap este vagy századszorra.

– Jó csaj? Eddig csak férfiakat mutattál be.

– Nem kell neked kerítő, hogy csajt szerezz – vágott hátba, amitől majdnem kiköptem a tüdőmet. – De egyébként csávó, és a honfitársad. Legalább beszélgethettek.

Igazából nem volt kedvem megismerni, nagy vesztes lehetett, ha úgy jött az Államokba, hogy nem tudott angolul. Semmi kedvem nem volt fordítót játszani, arra meg végképp nem vágytam, hogy valami túlbuzgó kis gyökér az én hátamon akarjon felkapaszkodni.

Annyi ember tömörült össze a nappaliban, hogy nem láttam a honfitársamból sokat, csak azt, hogy magas, és fekete haja van. Minél közelebb értünk, annál több részlet mutatkozott meg, karcsú volt, menő, divatos ruhát hordott, hosszú, vékony ujjai voltak, és talán még hosszabb lábai.

– Hé, haver, itt van, akit be akartam mutatni – kiabált oda neki ThreeB, és amikor megfordult, nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik meg.

Zitao állt velem szemben, meglepett, de koránt sem döbbent tekintettel, engem viszont annyira letaglózott a tény, hogy előttem áll, hogy még a poharat is kiejtettem a kezemből. A nagy zenebonában nem hallatszott, ahogy darabjaira tőrt, de a szilánkjai befedték a fehér járólapot, és úgy csillogtak ott, mint ezernyi apró csillag.

Egy szót sem szóltam, csak hátat fordítottam, és a medence felé vettem az irányt, ahol kellő mennyiségű alkoholt találok, és úgy leihatom magam, hogy a nevemet se tudjam. Mi a francot keres itt Tao? Hogy a rohadt életbe kerül ide? Nem hittem el, hogy szaglászott utánam, és meghívatta magát. Mert biztos voltam benne, hogy akárki is hozta el, nem önszántából tette. Vagy még nem ismeri elég jól.

– Yifan, várj! – kapaszkodott bele a karomba, mire úgy ráztam le magamról, mintha csak egy idegesítő bogár lenne.

– Mi a faszt akarsz? Húzz innen! – támadtam rá.

– Miért kell így köszöntened? Olyan régen találkoztunk – mondta megbántottan.

Úristen, el ne kezdj sírni! – forgattam meg a szememet, és anélkül, hogy tudtam volna, mi van benne, kiittam az első kezembe került pohár tartalmát, majd a vörös műanyagot összepasszíroztam, és a kukába hajítottam. Így akartam összezúzni Tao jelenlétét is.

– Beszélgessünk! – nyúlt újra felém, de tettem egy lépést hátrébb.

– Ne gyere a közelembe! – figyelmeztettem, és újra menekülni akartam, de Tao nem tágított.

Lépett felém egyet, és először a fintort vettem észre az arcán, aztán lenéztem a lábára, és majdnem pánikolni kezdtem. A Dolce & Gabbana papucsának orrát átszúrta egy szilánk, és a vér mennyiségéből ítélve, csúnyán összevágta Tao lábujját.

– Ember, te megsérültél! – éledt fel a gondoskodó oldalam, és meg az előtt kaptam karba Taót, hogy gondolkodtam volna.

Nem törődtem azzal, hogy ájulás közeli állapotba került attól, hogy a karomban volt, csak felrohantam vele az emeletre, ahol kevés az ember, és ahol elég távol leszünk ahhoz, hogy Tao égés nélkül sírhasson. Biztos voltam benne, hogy el fogja bőgni magát, amint hozzáérintem az alkoholt a sebhez.

– Maradj itt! – utasítottam, amikor letettem a kanapé támlájára, és visszarohantam a házigazdához.

ThreeB éppen egy fekete, nagymellű csajt fűzött, és ahogy láttam, igen jól haladt, de muszáj volt félbeszakítanom, kellett egy elsősegélydoboz.

– Hol van az elsősegélyi? – kérdeztem, és idegességemben összetúrtam a tökéletesen belőtt frizurámat.

– Ki halt meg? – kérdezte ijedten, aztán röhögő görcsöt kapott az ábrázatomtól. – Nagyon poénos fejet vágtál.

– Szóval hol van?

– A konyhában a jobb felső polcon a hűtő felett.

Ennél jobb helyre nem is tehette volna, kíváncsi lettem volna, hogyan szedi le onnan, ha elvágja a kezét, vagy rácsap a húsklopfolóval. Telekinetikus képességeiről nem tudtam, úgyhogy csak szimplán hülye volt.

Úgy nyargaltam fel Taóhoz, mintha az élete múlott volna rajta, ő meg csak szimplán ücsörgött a kanapé támláját, mintha a rendelésére várna. Nem néztem a szemébe, a feladatra koncentráltam, minél előbb lefertőtleníteni, és ellátni a sebet. Először is, óvatosan megmozdítottam az ujjait, amit egy szisszenéssel tűrt, majd lehúztam róla a papucsot, és megkezdtem a terület lekezelését.

– Ez nagyon csíp! – próbálta meg elhúzni a lábát, de erősen tartottam a bokáját, és a lehető legdühösebb pillantásommal illettem.

– Muszáj fertőtleníteni. Ne nyafogj!

– De annyira fáj – nyöszörögte sírósan.

Úristen, ez semmit nem változott! – csaptam a homlokomra gondolatban, mert mindkét kezem foglalt volt. Az egyikkel a vattát fogtam, a másikkal Taót próbáltam meg nyugton tartani. Hihetetlenül sokáig tartott, amíg rá tudtam nyomni a ragtapaszt, majd a fásliért nyúltam, hogy bebugyoláljam az egész lábát, de Tao hosszú ujjai megállítottak ebben.

– Arra nincs szükség.

– Biztosan?

– Biztosan.

Olyan lágy volt a hangja, szerettem volna, ha a nevemet súgja, de gyorsan kiűztem a fejemből ezt a kósza gondolatot. Köztem és Tao között soha többé nem lehetett semmi, ezt megfogadtam magamnak akkor, amikor kiléptem a dorm ajtaján. Azt is megígértem, hogy többé egyikükkel sem találkozom, hiszen úgy mentem el, hogy minden hidat felégettem magam mögött, de Luhant, ha akartam se tudtam volna távol tartani magamtól, úgyhogy őt muszáj volt elviselnem. A klip kijövetelének napján is küldött egy sms-t: „Láttam a klipet! Naaaaagyoooon király! Tiszta cuul vagy benne.” A coolt két o helyett két u-val írta. Nem is ő lett volna, ha nem újít nyelvet.

– És tartod valakivel a kapcsolatot? – kérdezte Tao, miközben elpakoltam az orvosi eszközeimet.

– Nem – hazudtam.

Nem kellett Taónak mindent tudnia, még csak az kellett volna, hogy megtudja, Luhannak meg van a számom. Az a baj, hogy Bambi srác képes lett volna megadni neki az elérhetőségemet, meg kellett akadályoznom, hogy ezek ketten valaha találkozzanak.

– Yifan, kérdezhetek valamit? – kérdezte Tao óvatosan. A fekete ingjének alját gyűrögette, így meg tudtam figyelni, hogy néz ki.

Basszus, de dögös volt! Három éve nem láttam, akkor is csak egy pillanatra, és Tao sokat változott. Nem tudom, hogy lefogyott-e, vagy a hajstílus tette, de az arca tökéletes volt, a smink még mindig jól állt neki, és mintha még a pillái is hosszabbak lettek volna. Az ajkát beszívta, ahogy vívódott, megkérdezze-e, amit szeretne, és imádtam volna, ha csókol velük.

– Szóval… – kezdte szégyenlősen. – … láttál mostanában a tévében?

– Nem – hazudtam.

Tényleg nem akartam látni, de beleordította magát a „csendespihenőmbe”.

Hulla fáradtan érkeztem haza, és nem vágytam semmire, csak egy gyors vacsira, majd az ágy kellemes ölelésére. Bedobtam a szendvicseket a sütőbe, és amíg megsültek, lezuhanyoztam. Már a zuhanyrózsa alatt is el tudtam volna aludni, de annyira korgott a gyomrom, hogy biztosan felébredtem volna rá, úgyhogy némi égési sérülést elszenvedve bedobtam az egész napnyi ételemet, majd végre aludhattam. Youtube-on betettem egy órás relaxválogatást, és már a második dalnál húztam a lóbőrt.

Arra ébredtem, hogy Tao üvöltözik. Nem kiabál, üvölt, valami olyanról, hogy forgatás van, és ne beszélgessenek, meg hogy hálátlanok és neveletlenek. Először azt hittem, visszautaztam az időben, mert csak az EXO idejében forgattunk együtt, aztán kitapogattam a hangforrást, és rájöttem, hogy Tao a telefonomból kiabál. Valami idolkutató volt, és úgy vettem ki, Tao a zsűri. Az első gondolatom az volt, hogy nagy baj lehet ott, ahol őt találták megfelelőnek a mentori pozícióba, aztán rájöttem, hogy szemét vagyok, és inkább visszatekertem, hogy értsem az egészet. Egy lány elesett, a többiek le sem szarták, Tao meg elkezdett kiabálni velük, hogy mekkora picsák. Oké, szofisztikáltabban mondta, de ez volt a lényege. Amikor elkezdett arról beszélni, hogy milyen volt az ő gyakornoksága, kikapcsoltam az egész telefonomat.

Nem akartam a régi időkre gondolni. Tele félelemmel és aggállyal vágtam neki a koreai útnak, messze az anyámtól, új közegbe kerültem, és mindenki utált. Nem mertek megközelíteni, egy csomó ideig egyedül ettem, aztán először Yixing kereste meg a társaságom, majd nemsokára Luhan és Tao is felbukkant, ez utóbbit a későbbiekben le sem tudtam vakarni magamról. Úgy tekintett rám, mint egy bátyra, de néha túlzottan közvetlen lett.

Öt éve

Már hetek óta arra sem volt időm, hogy kiverjem magamnak. Hiába randiztam titokban, miután dobott a csajom, szerelmi bánatban szenvedtem, és nem volt kedvem az egyéjszakás kalandokhoz, a testem azonban kielégülést akart. Táncpróba, rádiófelvétel, interjú, fotózás, forgatás, gyakorlás, énekóra, koreai nyelvtanfolyam, ezer szar, amit a nyakunkba akasztottak, és én csak annyit akartam, hogy adjanak egy negyed órát, hogy elintézzem magamnak.

Egy dormban, ahol tizenketten laktunk együtt, semmit nem lehetett egyedül csinálni, ezúttal is csatlakozott hozzám valaki a pornónézésben, Tao izgatottan mocorgott mögöttem az ágyban, és nagyon idegesített. Azt mondta, nem akarta, hogy lássam az arcát, így a párnák közé ült be, amíg én az ágy széléről bámultam a képernyőt. A pornószínésznő határozottan ragadta meg a duzzadó hímtagot, és olyan mohón kapta a szájába, mintha egész életében erre vágyott volna. Az ő ritmusára mozgattam én is a kezemet, és majdnem letéptem magamnak, amikor megéreztem Tao ajkát a vállamon.

– Te mi a faszomat csinálsz, Zitao? – förmedtem rá. Kipirult arccal és csillogó szemekkel bámult rám, a boxere térdét csapkodta. – Ne izguljál már rám!

– Én nem! – sikkantott fel, és ha lehet, még vörösebb lett.

– Hagyjál békén, és csináld magadnak! – fordultam vissza a képernyő felé, és újra megpróbáltam hangulatba hozni magam.

Ott, ahol az ajka a bőrömhöz ért, égett a vállam, és hiába koncentráltam a kezem okozta élvezetekre, arra gondoltam, milyen lenne, ha úgy gyorsítanék, hogy előtte Tao beleharap a nyakamba. Hátrahúzná a fejem, éhesen rátapadna az ajkamra, majd elém mászna, és az ölembe ülne. Én a csípőcsontjánál fogva tolnám jobban a farkamhoz, majd miután kellően kiélveztem a vonagló látványát, eldönteném, és kutyapózba húznám. Ugyanúgy vezetném fel neki, mint a srác a pornószínésznőnek, majd hagynám, hogy egészen magába fogadjon, és utána addig döngetném, amíg a nevemet sikítva nem megy el.

Miután a markomba élveztem, hihetetlenül szégyelltem magam, hogy Taóról képzelődtem közben. Rá sem mertem nézni, de ő is kerülte a tekintetemet, egész nap úgy közlekedtünk, mint a szellemek, és még a következő pornónézésnél sem tudtam kiverni a fejemből a képzeletbeli látványát.

Jelen

– Nem maradok sokáig az Államokban. Vissza kell mennem forgatni Kínába – hozott vissza a jelenbe Tao hangja.

– Aha. Sok sikert hozzá – motyogtam. Vajon mióta pakolgathattam a gézlapokat a ládában?

– Neked jól megy a szekér? – kérdezte. Mi a francért volt olyan mézédes a hangja?

– Ja.

– És eszel rendesen?

Felhúzott a kérdéseivel. Miért foglalkozott a gyomrom állapotával? Semmi köze nem volt hozzá, hogy vagyok. Egy évig nem érdekelte, mi van velem, tőle meg is dögölhettem volna, én, szemét áruló, úgyhogy magasról tettem az aggodalmára.

– Mentem bulizni – jelentettem ki, és visszavittem a ládikát a hűtő fölé.

Most már igazán szükségem volt arra a rohadt alkoholra, és rendesen fogyasztottam is belőle. Kifeküdtem a medence mellé, és hagytam, hogy odaszállingózzanak a hosszúlábú pillangók. Mindegyik csaj csevegett nekem valamiről, nekem pedig nem volt más feladatom, mint mindenben egyetérteni velük.

Már egészen sikerült elfelejtenem Taót, amikor a tekintetem átvándorolt a medence túloldalára, és megpillantottam, hogy egy csajjal csőrözik. A fekete ingje elütött a fehér napágytól, a szőke barátnője meg úgy matatott a szájában, mintha fül-orr-gégésznek készülne. Nem bántam volna, hogyha egy szélvihar felkapja a kis picsát, és egyenesen a medencébe löki. Tao elég messze volt ahhoz, és árnyékban is volt az arca, hogy ne lássam a vonásait, mennyire élvezi a csókot, de ahhoz túl közel ahhoz, hogy lássam, a csaj az ágyékát simogatja.

– Figyelsz te rám egyáltalán? – hallottam meg egy kellemetlen hangot a fülem mellett.

– Nem, édes.

– Menj a francba! Bunkó – akadt ki, és faképnél hagyott.

Pár barátnője követte, de kicsit sem érdekelt, a figyelmemet lekötötte a túlparton nyalakodó páros. Az a csaj nyeszlett volt és nagyon messze állt a dögöstől, nem értettem, Tao miért vele kezdett ki. Ennél sokkal jobb ízlése volt, mégis csak engem szeretett.

– Látom, a barátod jól szórakozik – ült le mellém ThreeB.

– Nem a barátom.

– Azért rohantál el?

– Azért rohantam el, mert nem voltam kíváncsi rá. Azt csinál, amit akar. Leszarom.

Nem az én dolgom volt, Tao kivel kavar, de nézni azért nem akartam. Elhatároztam, hogy valahol máshol folytatom a bulit, de azzal nem számoltam, hogy a vizes kő csúszik, és ha túl közel megyek a medencéhez, könnyen beleeshetek.

Hatalmasat szólt a víz, ahogy beleborultam, és nem csak úgy simán belecsúsztam, hogy csak a ruhám legyen vizes, teljesen elmerültem. A jó sérómnak lőttek, és úgy beégtem, mint még soha korábban. Mindenki rajtam röhögött, amikor kikászálódtam a partra, és úgy csurgott a ruhámból a víz, mintha most mostak volna ki vele együtt.

– Be ne menj így a házamba! – figyelmeztetett ThreeB.

Ott a napernyő alatt dobtam le a vizes ruháimat, de az alsónadrágomból csavarni lehetett a vizet, nudizni mégsem akartam. Kellett volna tiszta ruha, de ThreeB már vagy tíz perce hozta a beígért köntöst, és úgy sejtettem, mire felért a fürdőszobába, elfelejtette, miért ment.

– Tessék – nyomott a kezembe egy garnitúra tiszta ruhát Tao.

– Nem kell. Megoldom.

– Na, ne makacskodj már! – kanyarintotta a vállamra az inget, és gombolni kezdte. – Meg fogsz így fázni.

Zavarba hozott a gondoskodása. Szerettem volna megragadni az állát, és csókra húzni, hogy ma legyen egy jó csókja is, de azzal mindent csak összezavartunk volna. Nálunk nem létezett olyan, hogy egy csók, abból mindig két csók lett, aztán három, és a végén valahogy mindig egymás mellett feküdtünk, lihegve, kellemes zsibbadással a tagjainkban. Egyetlen egyszer történt ez másképp.

Három éve történt, hogy megjelent a semmiből. Nagyon nehéz volt a kilépést követően egyenesbe jönnöm, és végre elfelejteni az EXO-t. Az emberek kezdtek Kris Wuként elfogadni, és nem EXO Krisként kezeltek, így extra dühös lettem, amikor Tao felbukkant a lakásom küszöbén. Azonnal rá akartam csapni az ajtót, de betette a lábát a résbe, és úgy passzírozott a falnak, hogy a levegőm is bent rekedt. Mohón csókolt, mintha minden külön töltött időt be akarna pótolni, de nem felejtettem el neki, hogy árulónak nevezett. Megmondtam, hogy bekaphatja a faszom, és kilökdöstem a folyosóra. Hajnali négyig kopogott, és könyörgött, hogy engedjem be, de szartam a fejére. Azóta nem keresett, és én elköltöztem. Még a számomat is leváltottam.

– Jól áll neked az ingem – mosolyodott el. Ja, úgy feszült rajtam, hogy csoda, a gombok nem pattantak le, és szóródtak szét, hogy még jobban égjek.

– Mindig hordasz magadnál váltásruhát?

– Elég ügyetlen vagyok. Mindig leöntöm magam – nevetett fel, és nem engedte el az ujjaimat. – Szerintem átázott a kötésem. Nem kezeled le újra?

– Van, aki lekezelje, nem? – utaltam a korábbi kiscsajra. Engem senki nem kapott meg csak úgy, főleg, ha előtte megsértett.

– Akarlak, Yifan – nyögte Tao a fülembe, és hozzám simult.

Meg akartam ragadni, és a nevetségesen mű, cserepes gaz mögött a magamévá tenni, nem törődve azzal, ki látja, de végül inkább felvittem oda, ahol a sebét kezeltem. Tao türelmetlenül rángatta le rólam a szépen rám adott szerelését, és az ágyra lökött. Olyan vadul és szenvedélyesen csókolt, hogy elfelejtettem, nem szabadna ezt csinálnunk.

Nem kíméltük egymást, mire végre a nyakamat vette célba, égett a szám, és ezen nem tudtam, csak nevetni. Megőrjített ez az ember, mindegy, mi történt a múltban. Akartam, és ő is vágyott rám, abban a pillanatban csak ez számított.

Hiába én domináltam az ágyban, Tao is férfi volt, és a szeretkezéseink egy részét az tette ki, hogy szinte birkóztunk egymással. Hol én tepertem le, és szorítottam bele matracba, hol ő tekerte körém a lábát, és pár mozdulat után olyan szorító fogásba fogott, hogy azt hittem, eltörök. Imádtam benne, hogy gyámoltatlan és visszahúzódó lett, ha zavarba jött, de bármelyik pillanatban mocskos szerezővé változott, ha úgy akartam, és akármit megtehettem vele.

– Tao, most már hagyd, hogy irányítsak, mert megőrülök – kértem, amikor újra kudarcot vallottam abban, hogy a fenekéhez férkőzzek.

– Meg kell szelídíteni a nagymacskát, mielőtt elejted. Anélkül nem játszik veled – mondta, macskásan karmolászva a széttúrt ágyneműt.

– A macska szereti a tejet, nem? Igyál kicsit! – húztam a fejét az ágyékomhoz.

Tao pimaszul elmosolyodott, mielőtt bekapta volna, és amint megéreztem magamon a nyelvét, azonnal tudtam, hogy hibát követtem el. Lehet, hogy engem szopott le, de ő irányított, és túl jól csinálta ahhoz, hogy ellenálljak neki. A végén már könyörögtem, hogy hagyja abba, mert nem a szájában akarok elmenni.

– Mi lenne, ha ma én irányítanék? – kérdezte, amikor végre feljött hozzám egy csókra.

– El vagy te tévedve – szívtam be az alsó ajkát, és eldöntöttem a matracon. – Amúgy is, akarod te, hogy megdugjalak.

Óvszert még előkotortunk valahonnan, de síkosítót nehezen találhattunk a házban, így maradt az olajos testápoló, amit a hálóhoz kapcsolódó fürdő kispolcáról csórtam el. Tao szűkölt a tágítás alatt, de aztán készségesen fogadott magába, és hamar gyors tempót akart, de most rajtam volna a sor, hogy húzzam az agyát.

Taóval nem volt könnyű a szex, mert nagyon hisztis tudott lenni. Az első pár alakommal nem tudtam eldönteni, csak rinyál, vagy tényleg fáj neki. Ha lassítottam, kérlelt, hogy húzzak bele, egyszer meg annyira azt hittem, hogy megint csak a hiszti megy, hogy nem fejeztem be, amikor kérte, és a végén már vérzett odalent. Tao utána két hétig nem volt hajlandó még csak hozzám se szólni, pedig nem akartam bántani, csak nem bírtam kiigazodni rajta. Akkor beszéltük meg, hogyha tényleg fáj neki, és azt akarja, hogy azonnal hagyjam abba, akkor mondja azt, hogy Stop. Más nyelven nem fogadtam el a kérését.

– Olyan jó – nyögött fel Tao, és magasabbra húzta a lábát. Imádtam, hogy hajlékony, hihetetlen pózokat ki lehetett vele próbálni.

– Akkor nyögj hangosabban! Hallja az egész ház, hogy mennyire élvezed velem.

– Jó – vetette hátra a fejét, de azért szemétkedett egy kicsit. – Ha végre beteszed, kezdhetjük.

– Elmész a picsába, Tao – haraptam a kezébe, és szinte tövig belé löktem magam. Azonnal bent akadt a levegője. – Na, érzel? – kérdeztem, és körözni kezdtem a csípőmmel. Majdnem lemarta a bőrt a vállamról. – Vagy még mindig nem elég?

Nem kíméltem Taót, de cserébe hihetetlen látvánnyal, és még hihetetlenebb hangokkal ajándékozott meg. Próbáltam a lehető legtovább húzni az aktust, de annyira akartam már a kielégülést, hogy a második rohamnál hagytam mindkettőnket elélvezni. Az utolsó hullámokkal még egy mély, lágy csókba vontam Taót, aztán kihúzódtam belőle, és elterültem az ágyon. Persze, hogy úgy bújt hozzám utána, mint egy ártatlan kiscica.

– Ugye lesz folytatás? – kérdezte reménykedve.

– Add meg a számod! Meglátom, felhívlak-e.

Tao széles mosollyal az arcán pördült rám, és a számhoz nyomta azokat az édes, puha ajkait. A tekintetében a fáradtság mellett ott csillogott a lelkesedés, és a piszkos vágyakozás.

– Elérem, hogy fel akarj hívni, és csak arra vágyj, hogy újra és újra elmerülj bennem!

– Hajrá! – mentem bele a játékba.

Aznap éjszaka csak egy embert dugtam meg, de őt többször is, és egy rossz szavam sem lehetett a képességeire. Reggel csókot nyomtam a homlokára, egy cetlivel a kezében hagytam ott. Nehogy már én legyek az, aki hívogatja! Tudtam, hogy hamar keresni fog, és ezúttal nem nyomom ki.