Aranyháló (1. évad): 13. fejezet: Az új diák(ok)

Jungkook:

Mivel semmit nem akartunk elsietni Taehyunggal, ahelyett, hogy átmentem volna hozzá az este, megbeszéltük, hogy elalvásig chatelni fogunk. Na, meg JK-t sem hagyhattam egyedül már az első éjszaka. Rengeteg figyelmet kellett szentelni neki, hiszen még nagyon kicsi volt. Hihetetlenül jól beilleszkedett a kétszemélyes kis családunkba, elfogadta Jintől az ételt, de csak engem közelített meg, ha szabadon engedtem. Legszívesebben folyamatosan kint hagytam volna, de Jin félt, hogy összekakilja a szőnyeget, így éjszakára JK-nek vissza kellett mennie a ketrecbe. Amíg azonban fent voltam, és Taehyunggal „beszélgettem”, JK szabadon pattoghatott a kartondobozos játszóterén.

TaeTae: Miért szívatnak mindig a szüleim? Nem akarok bájcsevegni. Nem normálisak, hogy suli időben hívnak ide embereket.

Taehyung nem számított rá, hogy vendégeik érkeznek, és hiába mondtam neki, hogy nem baj, ő ragaszkodott hozzá, hogy a tervnél maradjunk. Valahogy mégis úgy sejtettem, hatalmas balhé lesz abból, hogy az asztal alatt a mobilját nyomja ahelyett, hogy ódákat zengene a vendégek szép ruhájáról, meg a gazdag ékszereikről.

Mussz: És még mindig nem tudod, hogy kik jönnek?

TaeTae: De, valami gazdag család, akiknek a gyereke holnap iratkozik be a suliba. Valszeg a mi osztálytársunk lesz.

Mussz: Szuper. Eddig én voltam az új diák...

Furcsa, de ragaszkodtam ehhez a pozíciómhoz, féltem ugyanis, hogyha új diák érkezik, már nem én leszek a csapat kisöccse. Az esetek többségében szar volt a legkisebb szerep, de néha jól jött. Például akkor, amikor valakiről gondoskodni kellett. Ki tudna ellenállni a maknae-nak?

Amíg Taehyung készülődött, felváltva játszottam JK-el, és írtam a házimat. A tanárok elnézőek voltak velem, valaki valószínűleg leszólt nekik fentről, hogy ne hajtsanak túl, de én nem akartam lazsálni. A tanulás feldobott, a versengés serkentette az agyamat, és már csak önmagamért is meg akartam ütni a „jó diák” mércéjét.

Taehyung az egész vacsorát dokumentálta, láttam képeket az ételekről, és még hangfelvételt is küldött az új osztálytársunkról. Többször is visszahallgattam, és valahonnan ismerős volt, de nem tudtam megmondani, hol hallottam már. Mindesetre az lejött a felvételből, hogy a srác elég mogorva, és kötekedő, egyáltalán nem volt szükségünk egy ilyen alakra az osztályban. Attól mondjuk nem féltem, hogy Suga bicskája beletörne, de minden bomlasztó erő rés a jól megépített várfalban.

– Szerinted Taehyung tényleg komolyan gondolja velem? – kérdeztem JK-t, aki válaszul megszaglászta a kezem. Ezt igennek vettem.

Nagyon féltem attól, hogy közel engedjem Taehyungot, miközben vágytam is arra, hogy a karjaiban tartson, és megvédjen a világ gonoszságai ellen. Az, hogy fogadott Yoongival, jellemezte az akkori énjét, de amíg együtt laktunk, hozzám csiszolódott, és talán jobb emberré vált. Legalább is, nagyon reméltem, hogy így van.

Ezzel a gondolattal hajtottam álomra a fejem, és reggel, amikor felkeltem, egy fehér szőrgombóc nyomódott az arcomhoz. Elfelejtettem visszatenni JK-t a ketrecbe, de ahogy gyorsan leellenőriztem, nem piszkított össze semmit, úgyhogy Jinnek nem kellett megtudnia, hogy hanyag voltam.

– Légy jó nyuszi! Délután sietek haza – köszöntem el házi kedvencemtől, és a hátamra kaptam az iskolatáskám.

Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az új osztálytársunk. Többszöri nekifutásra sem sikerült elképzelnem, hogy vajon magas lesz-e vagy alacsony, duci vagy vékony, kedves vagy kibírhatatlan. Csak annyit tudhattam, hogy fiú, és ez már önmagában elég rossz volt.

Az osztályteremben semmi jele nem látszott annak, hogy új jövevény érkezik, mindenki a barátaival beszélgetett, Suga nyugodt mosollyal köszöntött, úgy látott, különösen élvezte, hogy új alattvalója lesz.

– Srácok, viselkedjetek rendesen! – sietett hátra hozzánk Namjoon, mielőtt becsöngettek volna. – Nem akarjuk azonnal elijeszteni őt, igaz?

– Dehogy is! – villantott ördögi mosolyt Suga. – Úgy ismersz minket?

– Sajnos – húzta el a száját az osztályelnök, és a helyükre parancsolt minket. Nem kellett sokat arrébb menni.

Elsőként az osztályfőnök lépett be, majd egy rövid beharangozó után behívta az új diák…okat? Mindenki megdöbbent a csapatban azon, hogy ketten vannak, hiszen egyel számoltunk. Aztán még nagyobb megdöbbenést okozott az, hogy az egyiket már ismertük korábban. Az a nagyképű, agresszív figura volt, akivel Jimin összeveszett a Pet-napon.

– Kim Hyeonwoo vagyok – mutatkozott be, és láttam, hogy a padon ökölbe szorult Jimin keze. Szerencsétlen csávó nem kezdte jól, ha az osztály legkedvesebb embere már kapásból utálta.

Rövidre nyírt, fekete haja volt, széles, nagy vállai, izmoktól dagadó karjai. Olyan alaknak tűnt, aki vagy hivatásosan sportol, vagy az utcán és sikátorokban riogatja a jónépet. Semmi jót nem néztem ki belőle, de nem a testfelépítése miatt. A szeme volt az, ami elijesztett tőle. Úgy pásztázta az osztályt, mintha ő lenne a kiskirály, és nekünk minden parancsát áhítattal kellene lesnünk.

A másik fiú sokkal rendesebbnek tűnt. Vékony volt, és határozottan külföldi, a bőre kissé sötét, mégis fehérre szívatta a haját, és divatosan besütötte. Ő bizakodva nézett ránk, de a kezét idegesen tördelte. Ismertem az érzést, nem volt jó újként érkezni egy kiforrott közösségbe.

– A koreai nevem Kim Bookeol, de hívjatok csak nyugodtan Bambamnak.

Furcsa név volt ez a Bookeol, talán még sosem hallottam, de biztosan nem lehetett jó, hogy a nevedet csak pár hangzó választotta el a leszavazástól (boogyeol). Mindenesetre Bambam felé bizalommal fordultam, adtam neki egy esélyt, hátha érdemes arra, hogy a barátom legyen.

Érezni lehetett az első órán meghúzódó feszültséget, az osztály nagyja azt várhatta, hogy kicsengessenek, és megkezdődjön az újak bekebelezése. Mivel elég hátul ültem, jól láttam a többiek arcát, amíg Hyeonwoo-t félelemmel vizslatták, Bambamot érdeklődéssel.

A csengő megszólalása után Namjoon kezdte a sort, köszöntötte az új diákokat, elmondta, hogy ő az osztályelnök, és bizalommal forduljanak hozzá, ha segítségre lenne szükségük. Bambam hálásan köszöntetett mondott, Hyeonwoo rá sem hederített Namjoonra.

– Suga vagyok – közölte az osztály királya, hanyagul rátámaszkodva az asztalukra, majd kissé közelebb hajolt Hyeonwoo-hoz, amikor azt mondta: – De nektek csak Min hyungnim. – A másik állta a tekintetét, de Suga nem jött zavarba. Az utolsó mondatot már Bambahoz intézte. – Ha jóarcok lesztek, majd újratárgyaljuk a megszólítást.

Szinte kívülről mondtam a bemutatkozó szöveget, Suga tényleg mindenkivel eljátszotta ugyanezt. Kíváncsi lettem volna az első napjukra, hogy csak úgy elkiabálta, hogy kicsoda, vagy egyesével keresett-e meg mindenkit. Néha tényleg kissé féltem tőle, Taehyung pedig azt mondta, addig jó, amíg nem látom, mire képes az apja. Félelmetes egy család voltak, az egyszer biztos. Szegény szüleim, nagyon féltettem őket a szülői értekezlettől.

Hyeonwoo biztosan nem gondolta át, amikor menőzni kezdett. Ebben biztos voltam, mert nincs olyan épeszű ember, aki beleköt Suga „kedvencébe”. Főleg azok után, hogy egyszer már találkozhatott azokkal a mérges szemekkel.

– Mától te hozod a reggelimet, és gondoskodsz az ebédemről is – közölte Jiminnel a tényállást, mire Hosoek úgy söpörte le a kezét Jimin padjáról, mintha mérgező lenne.

– Kicsit el vagy tévedve, öcsém – mondta neki J-hope, akit szintén kevésszer lát az ember ilyen feszültnek és ellenségesnek.

– Mi van, te vagy a pasija? Azt hittem, a Min gyerek az. Vagy kettővel nyomulsz egyszerre? – kötekedett tovább Jiminnel.

– Hyeonwoo hyung, ne csináld a balhét, kérlek! Csak most érkeztünk – szólt bele a beszélgetésbe Bambam, mire a szólított arca megrándult, és úgy nézett a másikra, mintha egy utolsó kis senki lenne.

– Fogd be a pofádat, fattyú! Neked nem osztottak lapot.

Kedvem támadt arcon vágni egy szívlapáttal azt a mocsadékot, aki képes így beszélni mással. Hogy mondhatott ilyet szegény Bambamnak? Mi az, hogy fattyú? Talán testvérek?

– Gondoskodj az élelmedről magad, seggfej! – szólt hozzá a beszélgetéshez Taehyung is. A hangja élesen és határozottan csengett. – Vagy apád olyan csóró, hogy nem telik rá?

Ez betalálhatott, mert Hyeonwoo még a korábbinál is dühösebb lett, és szemmel legyilkolta az egész hátsó sort, de legalább visszavett egy kicsit, és békén hagyta Jimint. Ez az alak az a tipikus senkiházi volt, akikkel tele volt az előző sulim. Az akkori barátaim megvédtek az ilyenektől, de attól még jól ismertem a módszereiket. Itt még nem ért véget a vita, a hozzá hasonló buta tuskók nem tudták, mikor kell leállni, egészen addig, amíg valaki jól össze nem verte őket.

Az első pár óra rendben telt, Hyeonwoo általában kiment az udvarra, és ott rontotta a levegőt, Bambam pedig megpróbált barátkozni. Úgy láttam, az incidens miatt nem mert Jiminékkel beszélgetni, de Jinnel és Namjoonnal jól eltársalgott, ahogy hallgattam a beszélgetést, nagyon értelmes, udvarias és kedves fiú volt.

– Utánanéztem a gyereknek… – hallottam meg Suga fojtott hangját a hátam mögül. Nem biztos, hogy jó, hogy engem pont maguk elé ültettek. Így mindent hallottam.

– Egy pillanat – szakította félbe Taehyung, és megragadta a székemet, majd hátrébb húzott. – Előre hallgatózz, nyuszika! – mondta vicceskedő, koránt sem dühös vagy parancsoló hangon.

Mivel egyértelművé tette, hogy nem akarja, hogy halljam, miről van szó, inkább aktivizáltam magam, és odamentem Bambamhoz barátkozni.

– Szia, Jungkook vagyok. Én voltam a korábbi új diák – mutatkoztam be. Bambam kedves mosollyal fogadta a közeledésemet.

– Bocsi, hogy elvettük a pozíciódat.

– Nem gond. Inkább mesélj magadról valamit! Hogy-hogy most jöttél át?

Bambam nem fukarkodott a szavakkal, nem titkolózott, mindent rám zúdított. Megtudtam, hogy örökbe fogadták, és Hyeonwoo-val unokatestvérek. Eredetileg Bhuwakulnak hívták, de mivel azt nehéz kimondani, és az apja koreainak akarja nevelni – már amennyire ez lehetséges –, ezért kapta a Bookeol nevet. Az ő apja politikus, Hyeonwoo-é pedig egy nagyvállat igazgatója, szóval mind a ketten eléggé szigorúak, Hyeonwoo viszont lázad, és folyton zűrös dolgokba keveredik. El tudtam képzelni, milyen zűrös dolgokról lehet szó, bizonyára csupa illegális, aljas tett. Ezt a feltevésemet pedig csak megerősítette az, amikor Hyeonwoo visszatért, és megcsapott a fű jellegzetes illata. Nem volt semmi, hogy volt mersze az iskolában drogozni, ezt még Sugáék sem engedték meg maguknak.

– Tipli van, kisfiú – zavart el a helyéről, amit azonnal teljesítettem. Egy halvány mosolyt még küldtem Bambam felé, majd visszaültem a padomba.

A nap további részében nem történt túl sok minden, Hyeonwoo nem csinált fesztivált, Bambam minden szünetben beszélgetett valakivel, a tanárok meg csak zúdították ránk a tananyagot. Amikor végre ebédszünet lett, úgy faltam magamba az ételt, mintha éheznék. Ez a sok koncentrálás teljesen leszívta az energiámat.

Az utolsó óra után a csapat együtt indult meg Jiminhez, hogy gyakoroljuk a táncot, de az épület előtt nem várt jelenetbe csöppentünk. Hyeonwoo folyamatosan lökdöste Bambamot, és láthatóan megpróbálta kihozni a sodrából, de Bambam birkatürelemmel hajtotta le a fejét, és nem szólt vissza.

Felment bennem a pumpa, oda akartam menni, hogy elküldjem a fenébe azt a majmot, hogy a kisebbet terrorizálja, de Taehyung megragadta a vállam, és nem engedte, hogy beleszóljak.

– Ezt neki kell megoldania. Csak rontasz a helyzetén, ha közbelépsz – magyarázta, de nem győzött meg.

– Akkor most hagyjuk magára?

– Ezt nem mondtam. Csak várjuk ki, amíg eljön a mi időnk.

A mi időnk alig két perc múlva jött el, motoron. Egy fekete gépezet volt, és ennél jobban nem értettem a motorokhoz, de azt láttam, hogy nem robogóról van szó, és valószínűleg nem csak sokat ér, de mestermű is. Hyeonwoo valószínűleg nem a géptől ijedt meg, inkább a vezetőjétől, és úgy kezdett el rohanni, mintha az életét mentené. Persze, nem sok esélye lehetett, a következő sarkon elérte a sofőr keze, és egy rántással a földre kényszerítette. Hyeonwoo izmai semmit nem értek a félelemmel szemben, amíg az idegen leparkolt a motororral, meg sem mert mozdulni a földről.

A bukósisak egy vérvörös kobakot rejtett, és bár az arcát egy fekete szájmaszk szinte teljesen elrejtette, a tekintete komollyá és félelmetessé tette az idegent. Magas volt és nyúlánk, hihetetlenül hosszú lábakkal, amik azonnal lecsaptak a földön fekvőre, és miután belesarkalt Hyeonwoo hasába, megragadta a fiú ingjének gallérját, és felrántotta a földről.

– Azonnal húzzunk innen! – fordult hirtelen felénk Yoongi, majd terelni kezdett bennünket. – Ne bámészkodjatok! Indulás! – adta ki az utasítást, és kinyúlt Bambamért is. – Te is velünk jössz.

Bambam nem mert ellenkezni, ő valószínűleg pontosan tudta, hogy ki a motoros alak, és készségesen követett minket. Én még hátrapillantottam, tudni akartam, mi történik ott, de amit láttam, az bőven elég borzasztó volt ahhoz, hogy távozni akarjak. Alig telt el pár perc, de Hyeonwoo arcát már vér festette vörösre, és láthatóan még nem végzett az idegen.

– Ki ez az alak? – kíváncsiskodtam Bambamnál, amikor nagy nehezen mellé helyezkedtem.

– Ne akard tudni! – rázkódott meg, és idegesen pillantott maga elé. – Ha meglátod azt a motort, csak menj tovább. Ne nézd, és ne keveredj balhéba vele!

– Igen, Jungkookie, ne szimatolj! – tolt vissza Suga Taehyung oldalára. – Csak annyit mondok, hogyha ő az, akire gondolok, vele még én sem merek kikezdeni.

Ez eléggé meggyőző volt. Ha akadt valaki a világon, akitől Suga fél, akkor az tényleg nagyon félelmetes lehetett, és egyáltalán nem az én súlycsoportom. Mindenesetre, reméltem Hyeonwoo csak annyit kap tőle, amennyit megérdemel, még az ilyen mocsadékoknak sem kívántam azt, hogy maradandó sérülésük legyen.

A táncóra teljesen kiverte a fejemből az iskola előtt történteket, Bambam nagyon lelkes volt, és ő is kimondottan jól mozgott, de nem vállalta el, hogy a beszáll a csapatba, mert nem tudott volna minden edzésen ott lenni. Namjoon megint bénázott, pedig Jinnel még késtek is az óráról, de elnézőek voltunk velük, Hosoek már azért is nagyon hálás volt, hogy egyáltalán elvállalták a szereplést.

– Van kedved átjönni? – kérdezte Taehyung, de visszautasítottam.

– JK vár rám.

– Akkor mit szólnál, ha én mennék át?

– Ha Jint nem zavarja…

Jint szerencsére nem zavarta, és Taehyung nálunk tölthette az éjszakát. A szüleit fel sem hívta, hogy nem megy haza, de mielőtt még megkérdeztem volna, hogyan lehetséges ez, eszembe jutott az a kínos jelenet Jiminéknél. Úgy tűnt, Taehyung szülei tényleg nem törődtek túlzottan a fiúkkal.

– JK nagyon aranyos. Imádni fogod – néztem fel Taehyungra, mire ő a legszebb mosolyával ajándékozott meg válaszul.

– A gazdáját is imádom.

Nem tehettem róla, de elpirultam, és zavartan fűztem össze az ujjainkat. Amíg ilyen lassan haladtunk, és Taehyung szándékai tiszták, nyugodt lehettem. Nem akartam sietni. Hiába vágytam arra, hogy végre megcsókoljon, mindennek megvolt a maga az ideje. A bizalomhoz idő kellett, és Taehyung türelmesnek tűnt.

Suga:

Jimin nagyon aranyos mosollyal kérdezte meg, hogy nálam aludhat-e, de vissza kellett utasítanom. Muszáj volt beszélnek az apámmal, az, ami ma az iskola előtt történt, nagyon aggasztott. Hallottam történeteket egy gengszterről, aki motorral jár, és az, aki az útjába kerül, hamar alulról szagolja az ibolyát. Nem örültem neki, hogy egy ilyen alak kószál az iskolánk körül, és valami elintézetlen ügye van az új osztálytársunkkal. Erről mindenképpen tudnia kellett az apámnak.

– Apa, beszélnem kell veled – léptem be a dolgozószobájába. A papírjai felett görnyedt, és láthatóan a háta közepére sem kívánta a problémámat, de ez őt is érintette.

– Nem ér rá később, Yoongi?

– Nem, ez fontos. Az új diákról van szó.

Apa levette a szemüvegét, és megdörzsölte a homlokát, majd intett, hogy üljek le. Ha nem lett volna az apám, és nem tudom, hogy milyen üdítő vele beszélgetni, biztosan feszült lettem volna az aurájától. Apa a dolgozószobájában pont úgy nézett ki, mint a cégnél, ha az ember belépett az irodájába, azonnal összezsugorodott a gyomra az idegességtől.

– Utánanéztem az új osztálytársaitoknak. Hyeonwoo-t kirúgták az előző iskolából, mert drogot terjesztett, de az apja elsikálta az ügyet.

– Igen, én is tudom, hogy kirúgták, bár az oka újdonság. Nem a múltjáról akarok beszélni. Történt ma valami fura.

Apa nyugodtan hallgatta, ahogy előadtam az egész nap eseményeit, kezdve onnan, hogy megérkeztek, majd a szünet tanulságaival, de ott, amikor azt említettem, hogy egy motoros alak körülbelül agyonverte az iskola melletti sarkon Hyeonwoo-t, összeráncolta a homlokát, és hirtelen nagyon feszült lett.

– Jól megnézted magadnak? Hogy nézett ki? Láttál rajta valami furcsát? Milyen volt a motorja?

Apa megtanított rá, hogyha valamit fontosnak ítélek, minden egyes részletét jegyezzem meg, úgyhogy elég részletes leírást tudtam adni a hyungról, és a járgányáról is. Apa pedig egyre dühösebb lett, egészen úgy nézett ki, mint akkor, amikor bombát robbantottak a kertünkben.

– Az iskola az én területem. Hogy mernek odamenni?

– Apa, kik ezek?

– Veszélyesek. Elég, ha ennyit tudsz.

– Nem vagyok pisis. Tudnom kell. Ez az én osztályom.

Azt hiszem, apa büszke volt rám, amiért olyan vagyok, mint ő, és éppen ezért megbízott bennem. Gyerek voltam, kihallottam a hangjából, amikor szépített, vagy elhallgatott dolgokat, de tudtam, hogy ezt is okkal teszi. Még csak tizenhat voltam, a területem az osztályra, és talán az évfolyamra korlátozódott, ha túl sokat mondott, az még ártalmas is lehetett. Éppen csak annyit kellett velem közölnie, amennyire szükségem volt.

– Van egy csoportosulás, ami majdnem annyi befolyással rendelkezik, mint én. Tiszteletben tartjuk egymást területeit, és nem konfrontálódunk, éppen ezért hallatlan, amit tettek.

– Honnan ismerem meg őket?

– Mindenkinek van egy különleges, aranyozott virágtetoválása. Különböző helyekre varratják fel, de általában olyan helyre, amit könnyű felfedni, ha bajba kerülnének. Ha látsz valakin ilyet, messziről kerüld el.

– Az a motoros alak is ilyen?

– Igen. Őt még én sem láttam személyesen, csak történeteket hallottam. Ő a legjobb emberük, kíméletlen, pontos, és gyors. Ha Hyeonwoo-nak valami problémája akadt vele, nem kell belefolynod, elintézik ők. Az osztályban is tűrd meg. Ha gondot okoz, szólj, majd én elintézem.

Nem szerettem, ha ő intézi az én dolgomat, de ez esetben megértettem, hogy itt nagyobb halak játszanak, és nem akartam, hogy felfaljon egy cápa. Megígértem, hogy nem foglalkozom Hyeonwoo-val, de ez nem volt túl könnyű, tekintve, hogy rászállt Jiminie-re. Nem is tudom, hogyan képzelte. Rossz valakibe kötött bele, de ráhagytam a dolgot apára, és a virágtetováltakra. Az a motoros alak nagyot ütött, és cseppet sem érdekelte, hogy fényes nappal van, egy iskola közvetlen közelében. Félelmetes.