Be my bee! (Kris x Tao)

Tao:

Nem értettem, mit nem lehet felfogni azon, hogy félek a bogaraktól. Igen, ez van, lehet, hogy ciki, de nem tudok mit tenni ellene, a többiek meg folyton szívták a véremet. Tizenketten együtt élni néha áldás, máskor átok, főleg, amikor mind összefogtak ellenem, és még Sehun sem húzott ki a csávából a maknae-szolidaritás íratlan szabályai ellenére sem.

– Bzzzz! – utánozta egy dongó hangját Baekhyun, két centire a fülemtől. – Bzzzzz! Vigyázz Taoi, megesz a bogár!

– Hagyj már! – könyörögtem, és az asztalra hajtottam a fejem. A hajima volt az első szó, amit megtanultam, és azóta már rongyosra használtam.

Suho hyung félt a horrorfilmektől, Luhan hyung a magasságtól, de őket senki nem szekálta, csak engem. Nem értettem, miért pont én vagyok a céltábla.

– Miért engem piszkáltok? – kérdeztem elgyötörten, felemelve a fejemet az asztal lapjáról.

– Mert így sikongatsz! – imitálta Baekhyun, megütve a magas C-t. Túljátszotta. Totálisan túljátszotta.

– Ez nem igaz! – kértem ki magamnak felháborodva.

– Ez nem igaz! – utánzott Mr. Rosszaság, ismételten megemelve a hangomat egy magasabb regiszterbe.

Már éppen elhatároztam, hogy felrúgok mindenféle illemszabályt, és egyszerűen felkapom Baekhyunt, és beleborítom a kinti kukatárolóba, sipákoljon ott tovább, de ekkor újabb személy érkezett a konyhába, és belém fojtotta az elhatározást.

– Ne zajongjatok már! – szidott meg minket a csapat apukája, majd hozzám fordult, és kínaira váltott. – Zitao, ha hagyod, hogy piszkáljon, csak magadat okolhatod a sorsodért.

Yifanban egy buddhista szerzetes veszett el néha, szerintem titokban ilyen könyveket olvasott, hogy műveltebbnek és idősebbnek tűnjön, és az őrületbe kergetett vele. Mondhatta volna azt, hogy: „Csapd már le, ha idegesít!”, helyette olyanokat hallgattam, hogy „Legyél a saját sorsod kovácsa!”, „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer.”, de a kedvencem a „Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni.”. Ekkor nagyon részeg lehetett, vagy titokban szívott valamit, de akkor elmehetett a fenébe, hogy nekem nem adott belőle.

Kris feltűnése azonban szerencsés kimenetelű lett, mert egy olyan ászt adott a kezembe, amivel elhallgattathattam Baekhyunt.

– Mit mondott neked? – kíváncsiskodott a kínzom. Borítékolható volt, hogy nem bírja ki, hogy ne tudjon valamit. Ha engem az őrületbe lehetett kergetni a bogarakkal, akkor Baekhyunt a titkok borították ki.

– Semmit.

– Persze, és kínaiul a semmi ilyen rohant hosszú, mi? – gúnyolódott. – Mondd el! – bökött felém a kanalával. Annyit beszélt, hogy a pudingjából alig fogyott valami.

– Nem.

– Mondd el! Idősebb vagyok.

Ez a rohadt illem, mindig kihasználta mindenki, ha csicskáztatni kellett valakit. Hozd ide a távirányítót, ami ott van egy köpésre tőlem, mert idősebb vagyok! Masszírozd meg a vállam, függetlenül attól, hogy a tied is leszakad, mert idősebb vagyok! Teregess ki, mert te vagy a legkisebb! Az tök mindegy, hogy Sehun volt összesítésben a legfiatalabb, valahogy mindig engem találtak meg. Vagy egyszerűen csak azért kivételeztek vele, mert ő koreai, és be tudott nyalni, én meg csak annyit ismételgethettem, hogy igen, rendben, jó. Ha nem lettek volna kínai tagok, néha úgy, de úgy el tudtam volna küldeni őket a pokolba az anyanyelvemen.

Az ember azt hinné, szerencsés, hogy honfitársakkal lehet a csapatban, de a kínai brigád koránt sem volt olyan elnéző velem, mint szerettem volna. Ott volt Luhan, aki egy édi-bédi kis szarvasnak nézett ki, de hamar felkapta a vizet, vörösre ütötte a hátam, ha nem tetszett neki valami, és egyszer még a színpadról is leterelt, mondván, hogy poénkodik kicsit. Csak azért nem haragudtam meg rá, mert utána láttam, hogy mennyire megijedt, hogy bajom esett, és este bocsánatot kért.

A másik megtévesztő Yixing, aki elég idős a korsorban, de különösebben nem főnökösködik, eléggé magának való, kerüli a konfliktust, és nem szeret mocskos dolgokról beszélni. A csúnya beszédet egyenesen elítéli, úgyhogy ő azonnal kiakadt volna, ha káromkodok a hyungoknak.

Végül pedig Yifan… Alias Kris, aki lelkében félig-meddig amerikai, laza, és ha nincs kamera, simán káromkodik angolul, de nekem nem engedi, hogy rossz legyek. Hülye Suho hyungnak hála, ő lett kikiáltva a banda apukájának, és ezért hajlamos volt úgy is viselkedni, mint egy szigorú szülő, aki kordában tartja a kínai csemetéit. Nem értettem, miért kellett ezt így alakítani. Suho hyung miért akar anyuka lenni? Nem vágja, hogy mi van a lába között? Vagy papás-mamásat akar játszani Yifannal?

Ez az utóbbi gondolat szöget ütött a fejemben, és mindenképpen ki kellett puhatolnom a többieknél, hogy mi a tényállás, úgyhogy gyorsan le kellett szerelnem az izgága Baekhyunt.

– Kris azt mondta, hogy ne foglalkozzak egy ilyen kis hülyével, mint te.

– Ez nem is igaz! – háborodott fel Baekhyun. – Kris hyung szeret engem.

– Aha, persze… – húztam tovább az agyát gúnyosan. Baekhyun büszke volt arra, hogy ő mindenkivel jóban van, és nem bírta elviselni, hogyha folt esik a megfestett képen, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ezzel el lesz egy ideig.

– Nem hiszek neked – jelentette ki, és miután lenyalta róla a vékony pudingréteget, újra felém bökött a kanalával. – Meg fogom kérdezni tőle, és ha hazudtál, elverlek.

– Aha… – bólogattam, a félelem teljes hiányában.

Miután Baekhyun elviharzott Kris nyomát követve, végre egyedül maradtam, és kitervelhettem, hogyan derítek fényt Suho hyung valódi érzéseire. Őt nyilvánvalóan nem kérdezhettem meg, úgyhogy egy olyan személyt kellett keresnem, aki közel áll hozzá, de van mód arra, hogy megeredjen a nyelve. Át kellett gondolnom, hiszen Suho hyung volt az egyik leader, tehát elviekben mindenki szerette, mégis kellett lennie egy-két közeli embernek, akiket beavat még a szerelmi életébe is.

Sehun, Kai, Baekhyun, Lay kizárt, Kris értelemszerűen nem, tehát maradtak a nála idősebbek közül Luhan és Xiumin, a fiatalabbak közül pedig Chen, Chanyeol és Kyungsoo. Meg kellett fontolnom, ha én a helyében lennék, kire bízhatnám rá ezt a titkot.

Luhan jól beszélt koreaiul, idősebb volt Suho hyungnál, megbízható, de öribari Sehunnal, úgyhogy veszélyes. Xiumin hyungot esélyesnek tartottam, mert ő a legidősebb, felelősségteljes, titoktartó, elfogadó. Chen hyung hangos és játékos, de tud komoly lenni, és ha Suho hyung ideges, meg tudja nyugtatni, tehát esélyes lelki szemetesláda. Chanyeol nyugodtan helyet cserélhetett volna Kaival a maknae-line-ban, folyton Sehunnal ökörködtek, és csak a munkában lett komoly, meg akkor, amikor mutogatni kellett, hogy ő az idősebb, de ezt nem éreztem túl erősnek, úgyhogy inkább kizártam. Kyungsoo simán helyet cserélhetett volna akár még Chen hyunggal is, de Baekhyunnal meg főleg. Ahogy nem értettem, hogy Chanyeol mit keres ott fent a hyungoknál, úgy volt még nagyobb rejtély, hogy Baekhyun miért viselkedik komplett idiótaként, amikor két évvel idősebb a maknaenál.

Összegezve tehát maradt Xiumin hyung, Chen hyung és Kyungsoo, de fogalmam sem volt, kinél kezdjem meg a faggatózást. Ráadásul arra is figyelnem kellett, hogy másnak ne tűnjön fel a hirtelen kíváncsiságom, mert egy kotnyeles tag könnyen romba dönthette az egész akciót.

Végül Kyungsoonál kezdtem meg a kérdezősködést. Éppen a bevásárlóközpontba tartott, hogy kiválogassa a vacsorához a hozzávalókat, pedig a menedzser hyungok már többször eltiltották ettől. Hírességek voltunk, így a mozgásterünk beszűkült a stúdió és a dorm közé, de Kyungsoo imádott főzni, és ragaszkodott ahhoz, hogy jó alapanyagokkal dolgozzon, azokat meg csak a saját szemével ellenőrizhette le. Egyszer rendelt házhozszállítással, és majdnem keresztbe lenyelte a futár fiút, amiért fonnyadozó salátát hozott, meg kissé megnyomódott paradicsomot.

– Takard el magad! – utasított a kocsiban Kyungsoo, majd miután felkerült a napszemüveg és a szájmaszk a sapka mellé, útnak indulhattunk.

Elég furcsa volt, sokszor úgy gondoltam, ezzel a nagy álcázással csak még jobban felhívjuk magunkra a figyelmet, de takarás nélkül az első saroknál megrohantak volna a sikoltozó tinédzsercsajok. Ilyen hacukában néha végig tudtunk menni a zöldséges részen feltűnés nélkül, és csak a pénztárnál hangzott el az első wow. Ez ebben az esetben is így lett.

– Siessünk, mielőtt többen lesznek! – kapta fel a szatyrok egy részét D.O., és rohanni kezdtünk.

Az autóban lihegve, de győztesen ültünk be, mindent sikerült megvenni, és nem tépték le rólunk a ruhát, a jó hangulatot pedig a javamra fordíthattam.

– Kyungsoo, kérdezhetek valamit?

– Persze.

– Joonmyun hyung szerelmi életével kapcsolatban…

– Úristen, el ne mondd valakinek! – fojtotta belém a szót, én pedig hagytam, hogy sodorjon az ár.

– Nem terveztem. Nekem semmi bajom nincs ezzel, de ha egyszer kiderül, abból nagy baj lehet.

– Amíg diszkréten csinálják, addig nincs gond.

Bingo! Tehát nem csak, hogy tetszett neki valaki – valószínűleg Yifan –, de még kavart is vele. Azért ez egy kicsit lesokkolt. Mármint, más gondolni, és más szembesülni vele, én azt hittem, egyedül vagyok a másság problémájával a csapatban. Már csak azt kellett kiderítenem, Kyungoo pontosan mit tud.

– Nehéz lehet ez. Ha titkolózol, minden nehézséget egyedül kell megoldanod. Nem lenne egyszerűbb legalább a csapaton belül elmondani mindenkinek?

– Dehogy! Nem tudhatják, hogy milyen lesz a fogadtatás. Ha Jongdae hyung még bele is menne, Joonmyun hyungot biztosan érdekelné, hogy mit gondolnak róla. Ő az egyik leader. A hatalma nagyban függ a megítélésétől.

Majdnem leesett az állam. Suho hyung és Chen hyung? Ezt sosem gondoltam volna, még jó, hogy nem Jongdae hyungot kérdeztem meg! Az lett volna nagy égés. Így viszont azt nem értettem, hogyan lehet, hogy nem féltékeny. Ha az én pasim azt mondta volna, hogy szívesen lesz anyuka, ha Kris lesz az apuka, tutira kiakadtam volna.

Az út további részét csendben tettük meg, már nem volt mit kérdeznem, de mivel nem akartam, hogy Kyungsoo mérges legyen, és esetleg megsejtse, hogy csak addig volt szükségem rá, amíg megtudtam, amit akartam, segítettem neki a főzésben. Sokra nem voltam jó, de legalább nem neki kellett megpucolnia a zöldségeket.

A vacsora ugyanolyan zajosra sikeredett, mint mindig, de most már egészen más szemmel néztem a társaságra, főleg a két titkos szerelmesre. Korábban észre sem vettem, hogy lenne köztük bármi is, de így, sas szemmel vizslatva őket, feltűntek az apró mozdulatok. Ahogy egymásra mosolyogtak, amikor a másik ételt szedett nekik, vagy, ahogy összeért az ujjuk a merőkanálon, mert „véletlenül” pont egyszerre nyúltak érte, abban volt valami ártatlan kedvesség. Hirtelen vágyni kezdtem arra, hogy engem is szeressen és kényeztessen valaki.

Baekhyunnak meg be nem állt a szája.

– Kris hyung, akkor tényleg szeretsz? – Yifan arckifejezéséből ítélve ezt már századszorra tette fel neki aznap.

– Igen.

– De tényleg?

– Na most már elég lesz! – emelte fel a hangját. – Egy férfi nem mondja sűrűn, hogy szeretlek, egy másik férfinak meg főleg nem, úgyhogy most egy ideig oszd be magadnak azt a hárommilliót, ahányszor ezt elmondtam ma neked.

Baekhyun elszégyellte magát a megfedést követően, és lehajtott fejjel piszkálta tovább a vacsoráját, tényleg nagyon megviselte, ha valakivel haragban volt. Pedig Yifan dühe csak fellángolás volt, a béke jeleként még a szomorkodó tányérjára is tett egy szelet húst, de Baekhyun ennyitől nem hitte el, hogy nem haragszanak rá. Tudtam, hogy az elkövetkező napok arról fognak szólni, hogy Yifannak bizonygatnia kell, hogy nem haragszik Baekhyunra, mert azt nem tűrnék el a menedzser hyungok, hogy a mindenki által szeretett puppy rosszkedvű legyen. Ha egy tag szomorú, akkor a rajongói is azok lesznek, és egy szomorú lány nem akar albumot venni, meg vicces realityket nézni.

Éppen Yifan szobájába tartottam, hogy tartsam benne a lelket az elkövetkezőkre, amikor a folyosón megtámadott egy légy, így a szerény bekéredzkedésből bemenekülés lett.

Yifan félmeztelenül bámult rám, értetlen arccal, és valószínűleg azon tanakodott, hogy milyen szörnyűséges szárnyas teremtés várhat odakint arra, hogy felfaljon minket.

– Egy méhecske? – kérdezte szórakozottan.

– Légy – informáltam.

– Hihetetlen, hogy egy bogár kifog rajtad.

– Nem tehetek róla, hogy…! – csattantam fel, de nem tudtam befejezni, mert Yifan tett felém egy nagy lépést, a derekamnál fogva magához rántott, és megcsókolt.

Egyrészt leesett az állam, másrészt majd’ kiugrott a szívem a mellkasomból. Nem is értettem ezt az egészet. Hogy lehetséges az, hogy Yifan megcsókolt, amikor egyetlen jelét sem adta annak, hogy vonzódna hozzám. Nem is csak hozzám, egyáltalán a férfiakhoz.

– Ez… Ez mi? – kérdeztem kábán. Durva, hogy milyen finom ajkai voltak.

– Csóknak hívják.

– Azt tudom, de miért kaptam? – dühödtem fel.

– Hmmm…. Nem akadtál ki – méregetett, nem törődve a kérdésemmel. – Az jó – konstatálta, és újabb csókra hajolt.

Olyan furcsa volt vele csókolózni, a legjobb haverommal, akivel eddig még sosem csináltunk ilyet, de valóban nem bántam a dolgot. Yifan szexi pasi volt, helyes, határozott, férfias, egy kis rosszfiú kisugárzással, ami alatt egy kedves, érzékeny fiú bújik meg. Ki ne akarna felfedezni magának egy ilyen srácot?

– Hé, Tao! – szólalt meg hirtelen, miután alaposan végigcsókolta a fülemet és környékét. – Felveszel a kedvemért valamit?

Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire bukik, de nekem végül is, mindegy volt, hogy mit aggaszt rám, a lényeg, hogy a lényeges ruhadarabok kerüljenek le minél hamarabb. Mégis, amikor megláttam a méhecskés fejpántot, ösztönösen rándult fintorba az arcom.

– Méhes? Komolyan?

– Igen – mosolyodott el, majd a fülembe morogta: – Be my bee!

Rohadt szexi volt, amikor angolul beszélt, megváltozott a hangja, de én nem beszéltem a nyelvet, úgyhogy fogalmam sem volt, mit mondott. Valahogy semmi értelme nem volt a mondatnak, kétszer mondta ugyanazt.

– És ez mit jelent? – kérdeztem teljes ártatlansággal.

Yifan erre hangos nevetésben tőrt ki, majd egy gyors puszit követően leült az ágya szélére, és az ölébe húzott. Egyáltalán nem feszélyezett, hogy irányítani akar, én is így terveztem.

– Azt, hogy legyél a méhecském! Ez egy szóvicc. Vagyis, az akart lenni.

– Aha… Hát, ha azt akarod, hogy reagáljak rád, akkor kínaiul beszélj – ajánlottam neki, majd beakasztottam az ujjam a nadrágja korcába, és ezúttal én csókoltam meg. – Vagy inkább ne mondj semmit! Elég, ha a tested beszél.

– Megegyeztünk! – fordított maga alá, és mélyen megcsókolt.

Úgy tűnt, arra az estére én lettem apuci anyucija, de nagyon reméltem, hogy ez sokáig így lesz még. Suho hyungtól már nem kellett tartanom, ő valaki más karjaiban sóhajtozott, Baekhyun figyelme meg csak addig tartott, amíg vissza nem szerezte Yifan kedvelését. Senki nem volt, aki az utamba állhatott volna, és Yifan csókjainak ostromában még az sem zavart, ha méhecskének kellett öltöznöm. Bőven megéri.