Köss meg! (2Min/Jimin x Taemin)

Jimin:

Nagy volt a fejetlenség a dormban, mindenki készült Amerikába, Jungkook és Taehyung egymásba karolva ugráltak a kanapén, és az amerikai himnuszt énekelték, Jin hyung a kivasalt ruhákat halmozta a különböző bőröndökbe, Rap Monster hyung egy köteg kötszert csomagolt el éppen, amikor csörgött a mobilom.

– Igen, tessék? – kaptam fel a készüléket, meg sem nézve, ki keres.

– Taemin vagyok. Ráérsz ma? Lenne egy fontos dolog, amiben segítened kellene.

Körbepillantottam, a fejetlenségre, ami kialakult körülöttem, és őszintén bevallva, nagyon menekülni akartam. Segítenem kellett volna a pakolásban, de a bandában senki nem figyelt rám, hiába kiabáltam Jungkookkal, csak tovább szemtelenkedett, Taehyungot meg ilyen felpörgött állapotban senki nem tudta helyre tenni. Az én csomagom már egyébként is készen volt, úgyhogy akár fel is szívódhattam.

– Persze, hyung. Hol találkozzunk?

– Elküldöm SMS-ben a hotel helyét. 333-as szoba.

Taemin hyunggal nagyon jó viszonyt ápoltunk, hatalmas élmény volt együtt táncolni vele, és azóta már bowlingoztunk is együtt. Nagyon kedveltem, mert bár idősebb volt nálam, és rengeteg tapasztalata volt mind a táncban, mind az éneklésben, hihetetlenül kedves és barátságos volt a fiatalabbakkal. Nem éreztem mellette azt a kellemetlen zavart, amit az idősebb, régi idolrókák közelében szoktam, nagyon tiszteltem, de kicsit olyan volt számomra, mintha egy kedves báty lenne, nem is a Shinee híres Taeminje.

Biztosan valami nagyon fontos dologban kellett a segítségem, ha ilyen késő este hívott fel, ráadásul egy hotelbe szólt a találka, a taxiba ülve már attól féltem, hogy esetleg egy őrült rajongó kergeti. Az ARMY-k néha sokak voltak, de még egyetlen egyszer sem törtek rám, vagy lopták el a cuccaimat, Taemin hyung azonban futott már lányok elől. El sem mertem képzelni, én mit csinálnék hasonló helyzetben, Taehyung is halálra rémült Svédországban, amikor körbevették a rajongók. Ő sosem szokott kiabálni, de azt mondta, akkor kitört belőle az indulat, és rárivallt az üldözőire. Én szerintem beslisszolnék valahová, ahol van mosdó, és addig ott maradnék, magamra zárva a kabin ajtaját, amíg a menedzser értem nem jön. Még ha csak belegondoltam, égnek álltak a szőrszálak a karomon, nagyon félelmetes lehetett ilyen kiszolgáltatottá válni.

Mire odaértem a hotelhez, még a saját árnyékomtól is megijedtem, dupla tempóban iszkoltam oda a lifthez, és benyomtam a harmadik emelet gombját. Szerencsére senki nem szállt be mellém, teljesen egyedül lehettem, bár a tükörben a képem felért egy szörnyeteg társaságával. Olyan sápadt voltam, és olyan riadt, mintha egy zombi elől menekültem volna, kicsit rendbe kellett szednem magam, mielőtt találkozok a hyunggal. Az ujjaimmal átfésültem a tincseimet, kicsit megcsapkodtam az arcom, hogy költözzön bele némi szín, majd vettem pár mély lélegzetet, és próbáltam megnyugtatni magam. Nem várt rám semmi veszély, csak Taemin hyunggal találkoztam, aki ráadásul a segítségemet várta valamiben, tehát oda kellett tennem magam, ha már ő olyan gondoskodó volt velem a közös gyakorlások alatt. Még a földről is felnyalábolt, amikor a fellépés után összecsuklottam. Úgy szégyelltem azt a dolgot, biztosan egy idiótának nézett, aki nem bírja a stresszt. Meg kellett volna fogadnom Jin hyung tanácsát, és enni a fellépés előtt, de annyira izgultam, hogy egy falat sem ment le a torkomon.

Kettő aprót kopogtam a fehérre festett falapon, és még köszönni sem volt időm, mert kinyúlt egy fehér kéz, és berántott, majd azonnal be is csukta mögöttem az ajtót. Taemin hyung kedves mosollyal terelt a kis asztalkához, amin egy üveg pezsgő és két pohár várakozott, igaz, az egyikből már ittak, a pezsgő negyede hiányzott.

– Annyira hálás vagyok, hogy eljöttél – töltött italt Taemin hyung, majd a sajátját azonnal le is húzta, és lerogyott a székbe. – Kétségbe vagyok esve.

Én nem ittam a gyöngyöző nedűből, inkább a hyunghoz ugrottam és bíztatóan megfogtam a kezét. Valami nagyon bánthatta, látszódott a szomorú szemeiből, és a hamisan kunkorodó mosolyából.

– Szörnyen táncolok – bukott ki belőle a vallomás.

– Dehogy is, hyung! Csodásan táncolsz. Az új számod fantasztikus. Megnéztem az összes verziót, és olyan erotikusan, olyan kecsesen mozogsz. Ha lány lennék, biztosan kivörösödtem volna tőle.

– Csak ha lány lennél? – kapta fel a fejét, és kétségbeesetten fürkészte a vonásaimat.

– Hát…öhm… – Nem tudtam, mit kellene mondanom. Meg akartam nyugtatni, de mégse mondhattam semmi félreérhetőt. – Még így is zavarba hozott egy kicsit.

– Értem – szegte le újra a fejét, majd mélyet sóhajtott. – Fel fogok lépni a MAMA-n, és borzasztóan megy a felkészülés.

Ismertem az érzést, amikor a koreográfia kifog az emberen, de csak annyi volt ilyenkor a teendő, hogy még keményebben kellett próbálkozni, és a sok munka meghozta a gyümölcsét. Meglepett, hogy Taemin hyung is küzd ilyen gondokkal, amikor színpadra állt, mindig úgy éreztem, neki nem is kell szenvednie ezért, egyszerűen a zsigereiből jönnek a mozdulatok, de úgy tűnt, ő is csak ugyanolyan ember, mint bárki más.

– Az átadóig még rengeteg idő van. Biztos vagyok benne, hogy menni fog – próbáltam bíztatni. Nem voltam jó az ilyesmiben, ez Jin hyungnak sokkal jobban ment. Lehet, leckéket kellett volna vennem tőle, mielőtt elindulok. Igaz, akkor ott ragadtam volna a dormban.

– Ugye segítesz benne? – nézett rám reménykedve.

– Persze, hyung. Elmehetünk gyakorolni. – Nem volt nálam edzőcipő, és a nadrágom is nagyon feszes volt, nehéz lett volna benne rendesen táncolni, de végül is, nem nekem kellett mozognom, én csak a közönség szerepét töltöttem be.

– Igazából, itt kellene gyakorolni.

Körbe néztem a fényűző szobában, és ha még a falhoz is toltuk az asztalt, meg az ágy végéhez tett kis kanapészerűséget, akkor se maradt túl sok hely arra, hogy táncoljunk. Ráadásul féltem tőle, hogy az „alsószomszéd” nem díjazná, ha ugrálnánk a feje fölött.

– Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Lehet, hogy reklamálni fog a többi vendég.

– Majd halkan leszünk – mosolygott rám szelíden, és végig simított az arcomon.

Azonnal zavarba jöttem, és le akartam szegni a fejem, de a hosszú ujjai megtámasztották az államat, és kényszerítettek, hogy a hyung szemébe nézzek. Annyira meglepődtem, amikor az ajka az enyémhez ért, hogy nyitva maradt a szemem, és a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból.

Mozdulatlanul bámultam rá, keresve a reális magyarázatokat a korábbiakra, aztán inkább elnevettem magam, és a hajamba túrtam, hogy enyhítsek a feszültségen. A hyung bizonyára csak meg akarta köszönni, hogy segítek neki. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért így tette, de ezen már úgysem lehetett segíteni.

– Jiminie, ugye segítesz nekem?

– Persze, hogy segítek. Sokat köszönhetek neked, hyung.

– Megígéred?

– Megígérem.

Az eskütől a hyung kissé megnyugodott, majd felállt, és gyengéden a kezébe véve az enyémet, az éjjeliszekrényhez terelt. Ott megállt egy pillanatra, majd mély lélegzetet véve kihúzta a fiókot, és olyasmit vett elő, amire nem számítottam. Egy selymes, fehér szemkötő, pár, színben passzoló bőr kar- és bokaperec, tollas végű pálca, és egy olyan, amivel a lovakat szokták gyorsabb mozgásra ösztökélni. Én legalább is csak ott láttam ilyet.

– Mi ez, hyung? – kérdeztem döbbenten.

– Jiminie, kötözz ki, kérlek! – fordult felém Taemin hyung könyörögve. – Szükségem van erre, hogy jól sikerüljön a fellépés.

– Miért kellene ilyesmi a táncodhoz? – tettem egy lépést hátra, de az ujjai tovább fogtak, és nem engedtek el.

– Be lesz kötve a szemem, és ki leszek kötve, úgy fogok táncolni. A próbák alkalmával rengeteget gyakoroltam, de úgy nézek ki a felvételeken, mint egy vak, részeg állat, aki bármelyik pillanatban neki mehet a villanyoszlopnak.

– Először nekem sem ment a Lie, de aztán megtanultam. Elmondom, hogy mit csinálj! – ajánlottam.

– Nem. Ezt nem elég megérteni, csak úgy tudom felhasználni, ha átélem. Kérlek! Megígérted.

Azt nem ígértem meg neki, hogy kikötözöm, és… Mit is kellett volna egészen pontosan csinálnom? Mondjuk, sejtettem, hogy azok a pálcák mire valóak, de ez annyira bizarr volt. Taemin hyung a barátom, mind a ketten férfiak vagyunk, és az ilyen segédeszközök egyébként is olyan zavarba ejtőek… Egy szó, mint száz, teljesen ki voltam bukva.

– Hyung, nem igazán tudom, hogy mit vársz tőlem. Mit kellene tennem?

– Csak dominálj, Jiminie! – súgta a számra, majd újra megcsókolt.

Ez még mindig fura volt. Nem csókolóztam még férfival, ha nem számítjuk azt a hülye üvegezést, amit a bandával játszottunk. Emlékszem, Taehyung simán lekapott, nem is gondokozott, én meg úgy ültem ott, mint akit leforráztak. Annyira nem tudtam mit kezdeni vele, hogy utána két napig nem szóltam Taehyunghoz. Igaz, Jungkookie se hozzám. Valamiért úgy tűnt, mintha haragudna, pedig nem csináltam semmi rosszat. Nem tehettem róla, hogy pont nálam állt meg az üveg, és nem nála. Mondjuk, azt sem értettem egészen pontosan, miért akart csókolózni a bandatársával. Fura egy gyerek…

Visszatérve a hotel szobába, Taemin hyung nem akart elereszteni, és valóban megígértem neki, hogy segítek. Miért nem kérdeztem meg, hogy mit kell tennem pontosan? Miért hozom mindig ilyen hülye helyzetbe magam? – mérgelődtem, majd vettem egy mély levegőt, és beléptem a szakadékba.

– Feküdj be az ágyba, hyung! – kértem, majd elvettem a szemfedőt az éjjeli szekrényről. – El sem hiszem, hogy ráveszel erre!

– Köszönöm, Jiminie – nézett rám hálásan, de hamar elfedtem a látását. Én sem tudom, miért, de erősen a matracra löktem, és megragadtam az állát.

– Senki nem mondta, hogy beszélhetsz!

Oké, magamat is megleptem ezzel, hihetetlenül tiszteletlen voltam, nem csak azért, mert elhagytam a hyungot, hanem még lökdöstem is, meg engedély nélkül hozzáértem. Egészen elszégyelltem magam, és a tenyerembe rejtettem a vöröslő arcomat, aztán rájöttem, hogy a hyung nem is lát.

– Jiminie? – kérdezte Taemin hyung, a fülét hegyezve, abba az irányba fordítva a fejét, ahol álltam.

– Szólj, ha túl szoros! – kértem, amikor az ágyhoz csatoltam a kezeit. Még sosem csináltam ilyet, féltem tőle, hogy fájdalmat okozok neki. – A lábaddal is csináljam meg? Azzal táncolni fogsz, nem?

– Mindegy. Ahogy szeretnéd – suttogta. Az ajkai elnyíltak, nem tűnt zavartnak, inkább mintha élvezte volna, hogy kiszolgáltatottá vált. Sosem gondoltam volna a hyungról, hogy ilyen vágyai vannak.

Végül nem kötöttem ki a lábát, azon nem kellett semmilyen béklyót megszoknia. Bár nem voltam nagy ivó, legurítottam a kitöltött pezsgőt, majd az üveget az éjjeliszekrényhez vittem. Taemin hyungon egy fehér ing volt, feszes, fekete nadrággal, sötét zoknival. A fekete haját középen választotta el, de ahogy feküdt, a frufruja oldalra esett. A hyungnak nagyon szép vonásai voltak, az arccsontja jól látszódott, nem úgy, mint nekem, az ajka rózsaszín, és kissé csücsörítő volt, mintha folyton csókot kérne.

Elhúzva gomboltam ki az ingjét, felfedve a kisportolt, kemény izmait. Olyan csodás teste volt, amilyet én sosem lennék képes elérni. Elég volt csak ránézni, elfogott a féltékenység, egyszerűen tökéletes, egyetlen gramm felesleg sem volt rajta.

Lassan vezettem végig a mellkasán a pálcát, apró remegést kiváltva ezzel a hyungból, majd a kockák között a combja következett, amire aprót rácsaptam. Ahhoz képest, hogy nagyon óvatos voltam, elég éleset szólt, és Taemin hyung is megugrott.

– Sajnálom, hyung. Jól vagy? – kérdeztem azonnal, aggódással a hangomban.

– Jól, csak hirtelen ért. Így sokkal kifinomultabbak az érzékek. Csináld még! Jól esik.

Megismételtem ezt párszor, váltogatva a combjain a csapásokat, és nem is tudom, hogyan kerültem én is az ágyba, egyszer csak azon kaptam magam, hogy Taemin hyung mellkasát nyalogatom. Hallottam, ahogy csörög a lánc, rángatta a karját, vagy azért, hogy eltoljon az érzékeny felületektől, vagy azért, hogy tovább marasztaljon.

Tetszett, hogy irányíthatok. Az életemben nagyon kevés dologról dönthettem én, a hajamat a fodrászok festették, a ruhámat a stylist választotta, az idő sem volt az enyém, a koreográfiákat Hosoek hyung találta ki, egyedül a Lie lépéseit tudhattam magaménak, és büszke is voltam rá. Most, ebben a furcsa, bizarr helyzetben minden az én akaratom szerint történt, és ez mámorító hatással volt rám.

– Jiminie! – nyögött fel Taemin hyung, amikor az alhasához értem, elég volt csak végignyalnom a nadrágjának korca felett, azonnal remegni kezdett.

 Egyre jobban élveztem, ahogy édesen kínozhatom, a nadrágjának lekerülése után, kézbe vettem a tollas pálcát, és átsöpörtem vele az ágyékát. Taemin hyung ficánkolni kezdett, rángatta a csípőjét, de mivel a combjain ültem, nem tudott túl sokat mozogni. Annyival enyhíthetett a frusztrációját, hogy jobbra és balra ringott. Ahogy mozdult, az izmai apró táncot jártak, mintha hullámoznának.

– Hyung, szeretnéd, ha kiszabadítanálak a nadrágodból? Úgy látom, feszült a helyzeted odalent.

Taemin hyung csak bólintott egyet, és megkapaszkodott a bőrperec láncában, és egy kicsit feljebb húzta magát. Hiába küzdött, a szemfedő miatt nem láthatta, ahogy a markomba vettem a férfiasságát, és lassan masszírozni kezdtem. Nem is volt olyan furcsa, mint számítottam rá, tetszett a reakció, amit a kezem kiváltott az előttem elterülő, remegő, izzadt testből.

– Jiminie… – nyögte a nevem Taemin hyung, amikor felgyorsult a pumpálás, de mielőtt még elélvezett volna, eleresztettem, és a pezsgős üveg után nyúltam.

A behűtött ital szobahőmérsékletűre melegedett a játék ideje alatt, de Taemin hyung felhevült testének így is hűvös lehetett, ráadásul váratlanul érte a támadás. Az édes, mámorító italt mohón nyaldostam le a testéről, az ágynemű hamar ragadni kezdett, a személyzet biztosan átkoz majd minket, amikor reggel bejönnek a szobába, de ez akkor nem érdekelt. Teljesen dominálni akartam Taemin hyung teste fölött, azt akartam, hogy még az eddiginél is szebb táncot járjon alattam.

– A fiókban… – sóhajtotta a hyung. – A fiókban van minden.

Valószínűleg ugyanarra gondolt, mint én, és előre készült, a vágyak titkos rekeszében találtam óvszert, és síkosítót is. Bőven engedtem az ujjaimra, majd gondosan elkentem a bejárata körül, és kissé megemeltem, hogy a lábait a vállamra tegye. Taemin hyung hajlékony volt, meg sem kottyant neki a dolog.

– Lazíts, hyung! – utasítottam, és elmerítettem benne az első ujjamat. Szorított, így a másik kezemmel megragadtam a pulzáló tagját, és azt masszíroztam, hátha ez old a feszülésen.

Taemin hyung továbbra is a láncba kapaszkodott, amennyire tudta, felhúzta magát, de hamar visszahanyatlott a matracra, hiába feszültek gyönyörűen az izmok a karjában.

A második ujjam még nehezebben ment be, de a síkosító sokat javított a dolgon, és az ajkaimmal újra a hyung bőrét kezdtem ízlelgetni, még a lábán is olyan puha volt, mintha minden nap testápolóban fürödne.

Nem volt túl nagy szerszámom, így legalább ezzel nem okoztam neki elviselhetetlen fájdalmat, az ujjaim után már sejthette, hogy mi következik, és amint elkezdtem mozogni, a hyung hangosan nyöszörgött. Mély, intenzív élvezet remegett a hangjában, és egyre erőszakosabban rángatta a kezeit.

– Nem eresztelek el, hyung! Élvezd, hogy megduglak.

– Jiminie… – súgta a nevem. – Mióta beszélsz te ilyen csúnyán?

– Mióta benned vagyok, hyung. Olyan forró vagy.

Maga az érzés is isteni volt, ahogy a szűk forróság magába szippantott, de a látvány, ahogy a hyung dobálja a fejét, a rózsaszín ajkait vörösre harapja, és a csillogó, fehér teste vonaglik alattam, elég volt ahhoz, hogy az orgazmus közelébe kerüljek. Durván mozgattam a csípőmet, nem kímélve a hyungot, és harsányan nyögtem fel, amikor elért a beteljesülés. A kezem ragadt Taemin hyung élvezetétől, és miután letisztogattam magam, eloldottam a béklyóit, és felsegítettem az ágyból. Rám támaszkodva, ködös tekintettel, és kifulladt végtagokkal követett a fürdőszobába, ahol óvatosan beállítottam a zuhanykabinba, hogy mossa le a pezsgő nagyját, amíg megtelik a kád meleg vízzel.

– Jiminie… – éreztem meg a karjait magam körül, majd egy nedves, forró csók csattant a nyakamon. – Azt hiszem, most már menni fog a fellépés.

– Akkor nem akarsz még egy táncot? – fordultam meg, és erősen a csempének nyomtam, ahogy az ajkaink újra csókban forrtak össze. – Tartozol nekem egyel, ha már hazudtál.

– Hazudtam? – kérdezte ártatlanul.

– Igen. Eszembe jutott, hogy a Press your number klipben is meg voltál kötözve, ráadásul pár hónapja az egyik műsorban is. Nem volt ez új neked.

– Dehogy nem! – kérte ki magának, majd sunyi mosolyt villantott. – Ez teljesen új volt – simított végig a csípőmön, és közelebb húzott magához. – Ha ennyire bánt, nyugodtan büntess meg!

– Ne aggódj, hyung! – viszonoztam a vigyorát, és érzékien végignyaltam a nyakán. – Meg fogod kapni a büntetésed.

Mondanom sem kell, hogy Taemin hyung csodásan teljesítette a feladatát a MAMA-n. És senki sem tudta, hogy én tanítottam meg rá, hogyan tegye. Nyugodtan adhattak volna nekem egy díjat érte, bár igaz, megkaptam a jutalmamat a hyungtól. Aznap este nem csak a Taekook párosnak lett kiszívva a nyaka.