Rám forrott álca: 10. fejezet: Egynapos nászút

Jungkook:

Ki akartam engesztelni V-t az ijesztgetésért, túllőttem a célon, nem kellett volna eljátszanom, hogy a szüleinek küldtem el a képet. Elég nehéz volt visszafognom magam, egyszerre voltam dühös és szexuálisan frusztrált, de ha azt mondta volna, ne nyúljak hozzá, megtettem volna. Egyszer már bántottam, és örökre bántam, hogy így tettem, soha többé nem akartam fájdalmat okozni neki.

Mire hazajöttek a szüleim, Taehyung lefürdött, és minden nyomát eltüntettem annak, amit a nappaliban műveltünk. A kanapén ültünk szorosan egymás mellett és a zenecsatornát néztük, amikor megérkeztek. Junghyun hitetlenkedő, szúrós szemmel nézett ránk, és amint megettük a kötelező sütiadagot, amit a nagynéném küldött a „beteg” unokaöccsének, felhívott minket az emeletre.

A lépcsőn felfelé haladva óvatosan megszorította Taehyung kezét, hogy bíztatást adjak neki. Nagyon szomorú arcot vágott, mintha valami rosszat tett volna, pedig semmi szégyellnivaló nem volt abban, hogy szerettük egymást.

A hyung mind a kettőnket leültetett az ágyamra, mint a rossz gyerekeket, akiknek felelniük kell a bűnükért.

– Szóval melegek vagytok? – szegezte nekünk a kérdést, de nyílván az én oldalam érdekelte jobban.

Ez egy rossz kérdés volt, mert én például biszex voltam, de nem akartam ezen izmozni, úgyhogy csak bólintottam egyet, és V is így tett. A keze a kezemben hideg és nyirkos volt, szegény, el sem mertem képzelni, mi lenne, ha az ő családja előtt kellene ezt kiállnunk.

– És három éve tart köztetek ez a viszony? Akkor Jungkook még nem is volt felnőtt. Taehyung tisztában vagy azzal, hogy megrontottál egy gyereket?

– Szeretem Jungkookot, hyungnim. Nem csináltunk semmi rosszat.

– Ne hyungnimozz itt engem, egy idősek vagyunk! – kiabált rá a bátyám. – Úristen! Undorító, amit műveltek. Beteges. Természetellenes és semmiképpen sem helyénvaló. A cégetek egyáltalán tud róla?

Fájt, amiket mondott. Tudtam, hogy ez nem elfogadott, de a bátyám volt, miért nem szeretett úgy, ahogy voltam? Nem kellett néznie, nem kellett szeretnie, hogy a férfiakhoz is vonzódom, csak annyit akartam, hogy tudomásul vegye, és ne bántson érte.

– Tud – nyögtem ki, nem bírtam ennél hosszabban beszélni.

– Gratulálok. Ennyi beteg embert egy helyen! Gondolom, a bandatagjaitoknak is leesett már. Vagy ott mindenki ilyen? Egymással csináljátok?

– Hyung, elég legyen! – találtam meg a hangom, és erősebben fogtam V kezét. – Az, hogy kivel vagyok, az én dolgom, ne keverd bele a többieket! Ők nem a vérszerinti családom, de jobban támogatnak, mint te.

– Támogatnak? Egy bátynak az is a feladata, hogyha a kistestvére rossz úton jár, akkor visszaterelje a jóra. Az, hogy a hyungjaid eltűrik ezt, csak azt jelenti, hogy nem törődnek veled rendesen.

Nem számítottam rá, hogy ennyire elutasító és homofób lesz, mindent meg tudtam vele beszélni, de úgy tűnt, ez nála ugyanolyan elitélendő tabutéma, mint bárkinek az országban. Messze jártunk még attól, hogy szabadon szerethessünk valakit.

– A BTS-es hyungok igen is törődnek velünk, és Jungkookie sokat szenvedett azért, hogy elfogadják olyannak, amilyen – kelt ki a védelmemben V. Legszívesebben megcsókoltam volna, olyan jól esett, hogy vigyázni akar rám.

– Te meg se szólalj! Szívesen láttunk a házunkban, befogadunk, hogy ne legyél egyedül, közben meg elferdítetted az öcsémet. Apám páros lábbal fog kirúgni innen, ha megtudja, mit tettél.

– Hyung, ne mond el apáéknak! – kértem riadtan. – Nem akarok balhét, még nem vagyok jól.

– A depressziód, meg a dühkitöréseid is biztosan amiatt alakult ki, hogy fiatal korodban megkavarták a fejedet.

Nem, ennek a kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz. Nyílván nagy frusztrációt okozott bennem, hogy titkolni kellett a kapcsolatunkat, de a betegségemet inkább annak a számlájára írtam, hogy nem fogadtak el felnőttnek a többiek, és folyton elnyomva és megalázva éreztem magam, a sok szorongás, pedig felgyülemlett, és… A franc se tudja, nem vagyok orvos!

– Hyung, szerintem ne menjünk ebbe bele! Csak ne mondd el a szüleinknek és kész.

– Nem fogtok itt fajtalankodni a családi házban! Jungkook, egyébként is azt mondtad, hogy megcsalt, nem? Gondolom, ő volt az a rejtélyes lány. Nem kell folytatni ezt a beteges viszonyt, térj szépen vissza a normális emberek életébe.

Úgy tűnt, a busani kirándulásnak lőttek, a hyung a házban sem akart megtűrni, de elhatároztam, hogy csodássá teszem Taehyung napját, és ha kellett, akkor egy hotelben szállunk meg, de én nem tágítottam mellőle, az biztos.

– Jól van, akkor mondd el nekik! Mondd el a szüleinknek, és akkor majd kiderül, hogy ők akarják-e, hogy maradjunk, vagy sem.

Nem így akartam. Egyáltalán nem így, de nem volt mit tenni, választás elé kényszerítettek, és én Taehyungie-t választottam. Szeretett, óvott, vigyázott rám, gondoskodott rólam, miért akartam volna inkább valaki olyan szeretetét, aki ellökött magától és fájdalmat okozott nekem?

Junghyun nagy lendülettel rontott ki a szobámból, a talpa erősen csapódott a lépcsőkön, és valószínűleg azonnal a szüleink arcába vágta az igazságot, amint leért. V ijedten fordult felém, és az arcomat vizslatta, mintha tudnék bármit is tenni.

– Add oda a gyógyszeremet, V! Ott van a fiókban.

– De ma már vettél be kettőt.

– A szüleim most tudták meg, hogy járok veled. Szeretnéd, hogy rosszul legyek? – kérdeztem dühösen, és megpróbáltam ellökni a csuklómat markoló kezét, de nem sikerült.

– Attól leszel rosszul, ha begyógyszerezed magad. Nincs szükséged rá. Majd én ott leszek melletted és vigyázok rád.

Aranyos volt tőle, hogy a támaszom akart lenni, de ismertem a testem és ismertem a tüneteket is, biztos voltam benne, hogy ki fogok akadni, ha nem szedálom magam. Az előző bogyót másfél órája vettem be, tehát még valóban nem szabadott volna többet, és már a napi limitet is kimaxoltam, de extrém helyzetben extrém megoldás kellett.

– V ne idegesíts! – morogtam rá, de a lentről jövő hangok meggátoltak abba, hogy elmélyedjünk a veszekedésben.

– Jungkook, gyere le, de azonnal! – kiáltott fel apa.

– V ereszd el a karomat! – rántottam egyet a páromon, de ő makacsul szorított.

– Nem. Nem kell gyógyszer. Együtt lemegyünk, és túlesünk rajta. Nem lesz semmi baj.

Minél tovább húztam az időt, a szüleim annál mérgesebbé váltak, azonnal indulni kellett. Dühös, villogó tekintettel néztem a mellettem ülőre.

– Ha rosszul leszek, te fogsz összekaparni a földről – figyelmeztettem, és elindultunk a kivégzésünkre.

– Csak ne pörgesd magad, mert attól csak rosszabb lesz – motyogta, ahogy haladtunk le a lépcsőn.

– Téged foglak megpörgetni, ha nem fogod be!

– Hmmm… – mosolyodott el huncutul. – Ha arra gondolsz, amire én, nem is hangzik rosszul.

– Jaj, de kis hülye vagy, hyung! – nevettem fel, és magamhoz húztam egy utolsó csókra, mielőtt végleg vége lesz mindennek.

Taehyung ajka puha és gyengéd volt, engedelmesen nyitotta ki a száját a nyelvem számára, de nem mélyítettem el a csókot, sietni kellett. Szörnyen dobogott a szívem és hányinger kerülgetett, ha V nem fogta volna a kezem, és nincs mibe kapaszkodni, nemsokára a szédülést is megéreztem volna. Szinte betegesen szorítottam az ujjait, talán fájdalmat is okoztam neki, de ő volt az egyetlen személy, akiben megbíztam abban a házban, szükségem volt a támaszára.

– Jungkook, igaz az, amit a bátyád mond? – dörrent rám apa hangja. – Miért akarsz szállodába menni és kifizetni egy halom pénzt, amikor itt tárt karokkal várunk? Hogy viselkedsz a vendég előtt? Így neveltelek?

Értetlenül néztem őket egy ideig, miközben az agyam megpróbálta feldolgozni, mi is történik pontosan. Junghyun tehát nem mondta el, hogy meleg vagyok, de rákényszerített arra, hogy távozzak. Nem bántam, ha Taehyung velem lehetett.

– Járjuk a várost, elmegyünk pár helyre, hajnalig bulizunk, nem akarok az éjszaka közepén beállítani, ráadásul az utazással is elmegy egy csomó idő. Kényelmesebb, ha a belvárosban szállunk meg – magyaráztam, és egy pillanatra a bátyámra tévedt a tekintetem. – Már pakolunk is.

Megpróbáltak meggyőzni arról, hogy őket nem zavarja, ha kimaradunk, de hajthatatlan maradtam, és fél órán belül már a taxiban ülünk. Hoztam váltásruhát Taehyungnak is, úgyis folyton egymás cuccát hordtuk a lakásban, az utcán senki nem mondta meg, hogy kié eredetileg az a póló.

Hiába ismertem Busant, hirtelen fogalmam sem volt róla, hová kellene mennünk. Estére egy jól megérdemelt meglepetés járt a fejemben, addig viszont el kellett ütni az időt. A sporttáska, amit hoztam, nem volt túl nehéz, csak egy aprócskát nyomta a vállam, és ahogy a márkajelét fixíroztam, eszembe jutott egy ötlet.

– Bébi, mit szólnál egy kis versengéshez? – fordultam Taehyung felé.

– Nagyon ideges vagy? – aggodalmaskodott szomorú szemekkel és a kézfejemet simogatta.

– Csak egy kicsit – nyugtattam meg. – Randit akartam, és ez levezeti a feszültséget is. Mit szólnál, ha elmennénk bowlingozni?

Szerettem játszani, lekötött, és a természetes versengés átalakította a dühömet küzdőszellemmé. Volt, hogy a tagokkal is elmentünk együtt játszani, és mivel én többször gyakoroltam már, szétcikiztek, ha bénáztam. Taehyung mellett azonban nem kellett ettől tartanom, biztosra vettem, hogy édes lesz és elragadó.

Nagyot tévedtem. V-be belebújt a kisördög, és rohadtul élvezte, amikor legyőzött. Legszívesebben összecsomagoltam volna, hogy aztán egész testemmel szeretgessem, de nyilvánosan voltunk, és vissza kellett fognom magam.

– Inkább egyed a pizzádat! – csaptam játékosan a vállára, amikor leültünk enni.

Taehyung szívből jövően mosolygott, majd lehajolt, hogy igyon egy kortyot a limonádéjából. Amikor találkozott a tekintetünk, változtatott a tervén. Erotikusan nyalta meg a szívószálat, majd a dús, rózsaszín ajkai közé fogta, és miközben szívta, mélyen a szemembe nézett. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, és úgy morogtam oda.

– Ne itt izgass fel! Majd este csinálhatod ezt.

– Nem tudom, miről beszélsz – adta az ártatlant, amikor felszabadult a szája. – Túl mocskos a fantáziád.

Még, hogy nekem volt mocskos? Ő játszotta magát, és legszívesebben azonnal letámadtam volna, de úgy terveztem, ezen az estén átadom neki az irányítást. Megérdemelte, hogy a kedvében járjak, az utóbbi időben eleget szenvedett miattam. Túl sokat is.

V:

A bowlingozás közben nagyon jól szórakoztam, vicces volt húzni Kook agyát, azt hiszem, egyszer sem dühítettem fel igazán, csak mosolygott, és megadóan csóválta a fejét. Annyira aranyos volt, amikor így bosszankodott, meg tudtam volna zabálni.

Amikor elhagytuk a bowling termet, odakint arcba csapott a sötétség. Az egész napot játékkal töltöttük. Még szállást sem kerestünk magunkat, pedig nagyon lehűlt az idő estére, gyorsan menedéket kellett keresnünk, hogy ne fázzunk meg. Nálam ott volt a tárcám, szívesen fizettem a költségeket, de hiába vetettem fel Jungkooknak, ragaszkodott hozzá, hogy ő állja a cechet. Mivel nem ismertem túl jól a várost, követtem Kookot, de a figyelmemet nem kerülte el a kiválasztott hotel táblájára írt kacifántos terelőszöveg.

– Jungkook, ugye ezt nem gondolod komolyan? – kapaszkodtam bele a karjába. – Egy lovehotelben akarsz megszállni? Mi lesz, ha lebukunk?

– Ugyan már! Be vagyunk öltözve, senki nem ismer meg – felelte hanyagul Jungkook, és elkérte a bejelentkező lapot.

Megpróbáltam meglesni, milyen szobát választ nekünk, de teljesen betakarta a testével, így inkább körbenéztem a recepción. Elsőre egy szokványos hotelnek tűnt, viszont a kihelyezett prospektusokban nem a megszokott szobákból válogathattak a vendégek. Volt ott űrbéli, orvosi és rózsaszoba is, de akadt az S&M kedvelőinek is egy hely, ahol mindenféle bőrkarperec, meg kifüggesztett kereszt lógott, hogy kiláncolhassák a megregulázandó egyedeket. Nagyon reméltem, hogy Jungkook nem ezt akarta, az utóbbi időben nagyon ráizgult a megkötözésre. A legjobban azon nevettem, aminél az ágy egy hatalmas doboz ramenben volt, nem tudom, ki melegedett ki ettől.

Tök jól szórakoztam, amíg Jungkook kitöltötte a papírokat, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy milyen helyen is vagyok, ráadásul egy férfival, és nem mertem a recepciósra nézni. Bizonyára nem mi voltunk az első meleg pár, aki ott szállt meg, de ez mégis csak szégyellendő dolog volt, én meg aranyosan kuncogtam, miközben a perverzebbnél perverzebb szobákat figyeltem. Nagyon betegnek gondolhattak.

– Milyen szobát vettünk ki? – tudakoltam Jungkooktól, ahogy haladtunk fel az emeletre, de egy szót sem lehetett kihúzni belőle. – Na, mondd már el! Tudni akarom.

– Majd meglátod.

– De ugye nem a kereszteset? Oda nem akarok menni.

– Nyugi, nem leszel kikötve ma este.

Ettől egy kicsit megnyugodtam, és ahhoz képest, hogy az ő kezében volt a kulcs, én rontottam be elsőként az éjszakai szálláshelyünkre. A szoba egy… rendőrőrs?! Értetlenül néztem Jungkookra, aki csak széles mosollyal az arcán ledobta a táskáját a fal mellé, majd gyengéden lenyomott az ágyra.

– Csukd be a szemed egy kicsit, hyung!

Úgy tettem, ahogy kért, és azon gondolkodtam, vajon mit fog csinálni. Átöltözik csíkosba, vagy felvesz egy rendőrruhát? Az utóbbiban nagyon jól nézett ki, a Dope-nál is alig bírtam ellenállni neki, aztán még illegette is a feszes, finom seggecskéjét előttem… Jungkook néha az őrületbe tudott kergetni.

– Kinyithatod – adott engedélyt.

Az elképzelt ruhák helyett fehér ing és egy sötét, feszülő nadrág volt rajta. A pillantásomat lassan futtattam végig a testén, elidőzve az izmos combjain, a karcsú derekán, és a kisportolt karjain.

– Te vagy az irodás fiú? – kérdeztem, megpróbálva kitalálni, milyen szerepet játszik.

– Jeon Jungkook bemutatja: Felnőtt ceremónia – harsogta Jungkook a válasz helyett, majd elindította a fánk alakú magnót.

Emlékeztem rá, amikor ezt táncolták Jiminnel, nem is bírtam elrejteni a kamera előtt az érzéseimet. A Bombban mindenki arcát fürkészte a fekete lencse, és szerencsére úgy jött le az egész, mintha csak jól szórakoznék, pedig legbelül felfaltam Jungkookot. Amilyen férfias volt a testfelépítése, és sokszor a jelleme is, annyira jól állt neki a nőies mozgás. Tudta kelletni magát rendesen, igaz, hogy a hálószobában sokkal lazábban csinálta, mint a színpadon.

Amíg a bevezető dallamok csengtek, Jungkook folyamatosan gombolta ki az ingjét, majd, amikor már nem fedte semmi a tökéletes kockáit, a nadrágjának gombja lazult meg.

Hé, te! Miért hezitálsz?

Tudom, hogy akarsz engem, egyenesen előtted.

Tudom, hogy akarsz.

Mire vársz?

Csak gyere ide.

De még mennyire akartam, hogy előttem legyen, lehetőleg térdelve, elnyíló ajkakkal, de Jungkook nem jött közelebb, és nekem sem engedte, hogy felálljak az ágyról. Nem tudom, mi volt a szándéka, felizgatni, az őrületbe kergetni, vagy kedveskedni nekem egy kis magánszámmal, de mind sikerült.

Nem vagyok az a kisfiú, akit korábban ismertél,

már férfi vagyok.

Hálás vagyok, hogy vártál rám,

most már férfi leszek a csókodtól.

Az eredeti lányt Jungkook fiúra cserélte, és valóban én tettem férfivá, ha a férfiság mércéje is a szüzesség elvesztése. Arról nem is beszélve, hogy már a korát tekintve is felnőtt volt, az Arirang tv-ben ezt sejtelmesen meg is jegyeztük egymásnak. Persze, a rajongók azt hitték, csak arra célzok, hogy Jungkook már ihat meg csajozhat legálisan, valójában magamat nyugtattam. Mióta a párom betöltötte a felnőtt korhatárt, anélkül szexelhettünk, hogy azért engem a liliomtiprók börtönébe zárnának, így csak az elmegyógyintézet meg az erőszaktevők cellája maradt talonban. Nem értettem, miért számít az országunkban mentális betegségnek a homoszexualitás, és miért szexuális erőszaknak az azonos neműek szeretkezése.

Már nem vagyok az a kisfiú többé,

ne hezitálj többet!

Amennyire te vártál, annyira vártam én is erre a napra.

Adj húsz forró csókot, hogy érezzem, szeretsz.

Ahogy várok rád, becsukom a szemem.

Jungkooknak nem húsz szál rózsa kellett, hogy érezze a szerelmemet, ahogy azt az eredeti énekesnő szerette volna, neki szenvedély, természetesség, nyers, valódi érzések kellettek. Annyira hozzá akartam érni, megragadni a derekát, csókra húzni az édes ajkait, de továbbra se tehettem semmit, csak nézhettem és vágyakozhattam utána.

Hé, te! Engedélyt akarok adni arra, hogy nekem add a szerelmed.

Taníts meg rá, milyen édes és pokoli a szerelem.

Nehéz volt várakozva és szenvedve nézni rád,

de eljött a napja, hogy ne legyen ok a további várakozásra.

Az illatos szerelem nem csak a rózsa hiánya miatt hiányzott, a mi szerelmünk tényleg ilyen volt. Egyszer édes, mint a méz, Jungkookot kenyérre lehet kenni, minden békés és tiszta, máskor pedig pokoli, a párom kegyetlenül és indulatosan viselkedik, a vitáink mindkettőnket megtépáznak, mégis kitartunk egymás mellett, mintha összeláncoltak volna minket. Nem kételkedtem az érzéseiben, tudtam, hogy nem csak a vágy köti hozzám, hanem a szíve is. Még a családja előtt is kész volt színt vallani, és nem hibáztattam érte, amiért mégsem tette. Amíg a bátyja meg nem puhult, addig biztosan nem várhattunk volna a szülőktől se elfogadást.

Már nem vagyok az a kisfiú többé,

ne hezitálj többet!

Amennyire te vártál, annyira vártam én is erre a napra.

Adj húsz forró csókot, hogy érezzem, szeretsz.

Ahogy várok rád, becsukom a szemem.

A dalnak vége volt, és egy gyors, sietős tapsot követően odaugrottam Jungkookhoz, és az éjjeliszekrénynek nyomtam. Viszonozta az ölelésem és felszegte az állát, hogy jobban a füléhez és a nyakához érjek.

– Ugye tudod, hogy bűntény ilyen szexinek lenni? – morogtam a fülébe. – Szeretnéd, ha megbilincselnélek, és az őrsön kihallgatnálak? – merítettem ihletet a környezetből.

– Szerintem nem szükséges beszélnünk – markolt bele a fenekembe Jungkook, és közelebb húzott magához.

– Igaz is – hajoltam el tőle, és a szájára súgtam. – Nehogy időnap előtt megerőltesd azokat az édes ajkaidat.

A csók, amit váltottunk vad volt és szenvedélyes, Jungkook tépte a tincseimet, és hiába szerettem volna felültetni az éjjeliszekrényre, az túl keskeny volt, így végül az ágyba döntöttem be. A vörös-kék ágynemű emlékezetett a DNA-s fellépő ruháinkra, így könnyen el tudtam viselni őket, de azokat a fekete-fehér kockákat nyugodtan kihagyhatták volna a szabók.

Nem volt egyszerű úgy levenni Jungkookról az inget, hogy ne szakítsam el, a mozdulataim sietősek és görcsösek voltak, türelmetlenül bújtattam ki belőle. Az alattam elterülő test olyan sima, olyan tökéletes volt, hogy egy percig nem értem hozzá, csak néztem a finom bőrét, a helyes, feszes kockáit, az apró, megbújó anyajegyeket.

– Hyung… – sóhajtotta Jungkook, és végigsimított az arcomon. – Ne mélázz el!

– Csak gyönyörködöm benned – csókoltam bele a tenyerébe, majd újra az ajkára tapadtam.

Jungkook teste tökéletesen illet az enyémhez, odaadóan simult hozzám, a karjai a hátamat fogták körbe, az ágyékát az enyémnek dörzsölte. Ahogy a csípőnk ringott, úgy súrlódott egymásnak a nyelvünk is, majd átvettem az irányítást, és teljes megadásra kényszerítettem a páromat. Vörösre csókolt szájjal, összetúrt tincsekkel nézett fel rám, amikor lenyúltam a nadrágjának széléhez, majd szépen egyre lejjebb letoltam az anyagot. Ahogy a nadrág csúszott, úgy csúsztam én is le rajta, csókokkal hintve a mellkasát, majd a hasát. Amint kibújtattam az alsóból is, azonnal az ékességére tapadtam, hogy intenzív gyönyörben részesítsem. Nem bírtam várni, játszani, incselkedni, azonnal akartam, vadul és szenvedélyesen.

Jungkook a hajamnál fogva húzott fel, de továbbra sem dominált, hagyta, hogy magam alá szorítsam, és a fogammal tépjem az ajkát, a nyakát, az érzékeny fülét.

– Hyung! – hördült fel, amikor a nyelvemet végigvezettem a fülkagylóján, a fejét a matracba nyomta, a háta megfeszült. – Nem bírom! Ne csináld! – könyörögte vágytól terhes hangon.

Tovább folytattam, kíváncsian vibrálva a nyelvemet az érzékeny pontnál, néha belenyögve, rálehelve a fülére. Jungkook ficánkolt, megpróbálta elhúzni a fejét, de megtámasztottam a tarkójánál.

– Hyung… Kérlek. Kérlek! – nyöszörgött.

Hagytam neki egy kis szünetet, amíg megváltam a ruhámtól, majd az ajkai közé dugtam két ujjamat. Jungkook csillogó szemekkel nyálazta be őket, de a kezem csak a farkához vezettem le.

– Hyung… Miért nem…? – kérdezte, de egy csókkal elhallgattattam.

– Pszt! Most büntetésben vagy, nem az van, amit te szeretnél – emlékeztettem rá, hol vagyunk és éppen milyet játszunk. – Mássz fel a párnákhoz! – utasítottam, miközben feltúrtam a fiókot. Volt ott sok játékszer, de csak a síkosító, meg egy bilincs kellett. Az érdekesebb segédeszközt a párna alá csúsztattam, hogy hamar előkaphassam, ha szükségessé válik.

Jungkook kíváncsian birizgálta a jobb csuklójára szoruló bilincset, a belső felét szerencsére úgy alakították ki, hogy ne vágjon nagyon bele a bőrébe. Nem akartam a sérült kezét is az ágyhoz kötni, még akkor sem, ha úgy izgalmasabb lenne, biztos voltam benne, hogy így is érzi majd, milyen kiszolgáltatottnak lenni.

– Áh, hyung! – nyögött fel Jungkook, amikor elmerítettem benne a síkos ujjaimat. – Szólhattál volna.

– Miért, fájt? – kérdeztem sunyi mosollyal, hiszen tudtam, hogy nem. Annyiszor voltunk már együtt, hogy csukott szemmel tudtam, hol és hogyan érjek hozzá ahhoz, hogy csillagokat lásson. Hiába a dorgáló hang meg a mérges homlokráncolás, a csípőjével belemozgott a tágításba.

– Hyung… Idegesít ez a bilincs – rángatta meg a karját, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar feladja. – Nem vehetnénk le?

– Nem. Most éppen rendőrségi eljárást folytatok rajtad, a bilincs kötelező.

Jungkook lehunyt szemmel tűrte, ahogy felkészítem, és nagyobb terpeszbe húzta a lábát, amikor a csípőjéhez értem, pedig még nem akartam behatolni. A testbeszéde a játék elején azt üzente, hogy én irányítok, és még ki akartam élvezni, hogy húzhatom az agyát.

– Hyung, nem csinálod? – pillantott fel rám Jungkook, és azonnal elkerekedtek a szemei, amikor megpillantotta a gumibotot. – Ugye nem akarod azt belém dugni?

– Dehogy is! – engedtem ki a bilincsét, éhasra nyomtam Jungkookot, majd elől kapcsoltam össze, ezúttal mindkét csuklóját. – Az csak a rossz pornókban, meg a rendőrklisés yaoikban fordul elő – húztam fel a csípőjét, hogy kényelmesebben elkezdhessem a fő műsorszámot. – A bot a tiéd, hogy levezesd a feszültséget.

Jungkook maga elé tette a fegyvert, és az arcából ítélve arra gondolhatott, hogy ő aztán biztosan nem fog azzal csinálni semmit, pedig meg volt béklyózva, se hátranyúlni nem tudott, se a lepedőbe kapaszkodni, egy idő után biztosra vettem, hogy használni fogja.

Szex közben szeretem látni az arcát és csókot váltani vele, így ritkán csináltuk hátulról, de nem okozott akadályt a behatolás, nekem legalább is biztosan. Ő összeszorított foggal nyögött fel, ilyen testhelyzetben összeszűkült odalent, és valószínűleg sokkal vastagabbnak érzékelt, mint amilyen egyébként vagyok.

– Hyung… – nyögte Jungkook a lepedőre, és megpróbált feljebb húzódni, hogy megtámassza magát és kissé kiegyenesedjen, de hamar rájött, hogy megbilincselt kézzel ez nem fog menni. – Hyung… Ezt így nem fogom sokáig bírni.

– Én simán. – A hangomból sütött a boldogság, és, hogy egy kicsit könnyítsek Jungkook helyzetén, átfontam rajta a karom, és feljebb emeltem, hogy egy ideig támaszkodhasson a térdén, meg a matracba fúrt homlokán.

– Így a fejembe fog folyni a vér – jegyezte meg, de azért lökött egyet hátra a csípőjével. Vettem a célzást, mozogni kezdtem.

Alig telt el két-három perc, és Jungkook nem bírta tovább tartani magát, így inkább eldőltem vele oldalra, és úgy jártam ki és be a forróságában. Ő a fejét dobálta, és könyörgött, hogy ne szórakozzak már vele, de akkora elégtétel volt így látni. Annyira élvezte, majdnem eszét vesztette, és mindig tudtam kicsit fokozni az édes kínzásán. A nagy büszkeségét is hamar félredobta, mohón nyalogatta a játékba kapott gumibotot.

– Végre! – nyögött fel, amikor ütemesen mozogni kezdtem benne anélkül, hogy kihúzódnék. Annyira forró volt, többször kerültem az orgazmus szélére, de minden alkalommal késleltettem egy kis változtatással, magamat is meglepve, milyen erős az önkontrolom.

A ritmus felgyorsult, a sóhajaink megszaporodtak, a levegő körülöttünk egyre forróbb és fojtogatóbb lett.

– Hyung… – lehelte Jungkook. A teste izzadságban fürdött, a haja megnedvesedett, az arca annyira kipirult, mintha lázas lenne.

Már én sem bírtam sokáig, és azt sem akartam, hogy Jungkook szívrohamot kapjon, vagy rosszul legyen a heves szeretkezéstől, így törökülésbe küzdtem magam, és segítettem, hogy az ölembe üljön. Nagyon mélyre kerültem benne, és Jungkook több teret kapott arra, hogy mozoghasson, de ha túlzásba esett, arra még volt energiám, hogy leszorítsam a csípőjét.

– Hyung… Hyung… – sikongatott egyre hangosabban, így lassan a merevedésére kulcsoltam az ujjaimat.

– Mit mondasz? – búgtam a fülébe. Annyira rekedt voltam, hogy csodáltam, hogy még kijönnek hangok a torkomon.

– Hyungnim… – korrigált Jungkook, mire erőteljesen löktem rajta egyet. Hátracsapta a fejét, és jimini magasságokba emelkedett a hangja, egy pillanatra azt hittem, hogy elélvez, de aztán nem éreztem semmit a kezemen, és Jungkook csípője is tovább ringott.

– A nevemen szólíts! – kértem. Az előbb megtaláltam azt a helyet, amivel pontot tehetek az este végére, de azt akartam, hogy amikor eléri a beteljesülés, a nevemet kiáltsa.

– Taehyung! – sikkantott fel, amikor újra eltaláltam a gyönyörközpontját, majd a kézfejemre fröcskölt az élvezete.

Pár célzott lökést követően a vállába harapva hördültem fel én is, majd, amikor leemeltem magamról, Jungkook úgy dőlt el, mint egy krumpliszsák. Azonnal odaugrottam hozzá, és kisimítottam a haját a homlokából, hogy lássam a szemét. Nagyon fáradtnak és nagyon ábrándosnak tűnt, de magánál volt. Teljesen lemerítettem, se beszélni nem tudott, se gondolkodni, úgyhogy inkább én csináltam mindent. Leszedtem róla a bilincset, megtöröltem a hasfalát, hogy az utolsó csepp ondóját is eltűntessem, majd a takaró alá dugtam a kifáradt, remegő testét, és hátulról gondoskodóan magamhoz öleltem. Az ágyékom nem ért a fenekéhez, nem akartam fájdalmat okozni azzal, hogy megnyomom vagy elmozdítom a kellemes pozícióból, az is kérdéses volt, hogy képes lesz-e rendesen járni reggel. Nagyon reméltem, hogy igen, mert délutánra vissza kellett érnünk Seoulba, és mivel nem teleportálhattunk, kénytelenek voltunk autókázni, és több órán keresztül csücsükélni a kocsiban. Jungkook biztosan nem fog szeretni ezért – mosolyodtam el, és a hajába pusziltam. Már mélyen aludt, nem tudhatott az apró gesztusról, de azért újra megismételtem, és halkan jóéjszakát kívántam neki.