A célpont a maknae (V x Jungkook x Suga)

V:

Voltak a karrierünkben olyan periódusok, amikor úgy éreztem, a stylistok meg akartak ölni. Ott volt a dangeres időszak, amikor Jungkook hirtelen felnőttnek tűnt, aztán jött a Run korszakának feszes bőrnadrágja, most pedig a Blood, Sweat & Tears. Tisztában voltunk vele, hogy a fanok imádják a fogdosós mozdulatot, de őszintén, nem csak ők tekerték vissza és lassították le a jungkookos kamera zoomokat. Én is szívesen megfogtam volna ott… Vagy hagytam volna, hogy ő fogdosson.

Esténként tehetetlenül fetrengtem az ágyamban, és a csontomig hatolva éreztem át az új dalunk címét. Vért izzadva próbáltam meg visszatartani a könnyeimet, amelyek minduntalan alá akartak gördülni egy-egy kínzóan forró álmot követően.

Teljesen kész voltam. Nem elég, hogy folyamatosan erekciót produkáltam, amikor Jungkook ölelgetett, vagy játékosan csapdosta a combom, de még arra sem maradt időm, hogy elmenjek a mosdóba, és könnyítsek magamon. Ha minden egyes alkalommal kivertem volna, amikor felállt, biztosan kárt teszek magamban.

Koncert után a többiek úgy döntöttek, elmennek enni, de nekem nem volt étvágyam. Azt mondtam, fáj a fejem, és inkább maradnék pihenni. A menedzser megengedte, hogy az öltözőben ejtőzzek egy kicsit, és megígérte, értem jönnek, amint végeztek. Jól esett egyedül lenni. Úgy terveztem, valóban pihenek, relaxálok, beteszek valami kellemes zenét, és leheveredek a kanapéra.

Minden adott lett volna a teljes kikapcsolódáshoz, ha Jungkook nem hagyja ott a sálját, és én nem érzem meg a kellemes illatát. Teljesen elbódított az az eszencia. A nadrágom újból szorítani kezdett, ezúttal azonban már nem szenvedtem tovább. A puha sálat az arcomra terítettem, hogy minden egyes lélegzetvételkor magamba szívjam Jungkook illatát, majd kigomboltam a nadrágom, és kieresztettem a fogságból a merev tagomat.

– Áááhhh – sóhajtottam fel jólesően, majd óvatosan a markomba fogtam vágytól duzzadó ékességem, és mozgatni kezdtem a kezem.

Jól jött volna valami csúszós anyag, mert egy idő után kezdett irritálni a saját bőröm érintése is, de ilyen környezetben úgysem találtam volna semmit, ami segíthetne. Így hát lehunytam a szemem, és fantáziálni kezdtem. Láttam, ahogy Jungkook egészen elnyel, a hatalmas, kerek, gyönyörű szemei egy pillanatra felnéznek rám, én pedig még mélyebbre lököm magam a torka felé.

– Jung-kook… – sóhajtottam a nevét. Egyedül voltam, tehát nyugodtan elengedhettem magam.

– Hm? – csapta meg a fülem egy ismerős hang.

Azonnal felpattantak a szemeim, és amikor felültem, majdnem összefejeltem Yoongival. Ő teljesen nyugodt ábrázattal nézett rám, majd megfogta a vállam, és visszanyomott a fekhelyre.

– Csak nyugi – mondta lassan és egy másodpercre rá megéreztem, hogy valami nedves a farkamhoz ér.

Amikor lepillantottam, majdnem felsikoltottam ijedtemben. Jungkook mellettem térdelt, és éppen az ágaskodó férfiasságomról lenyalt elő váladékot ízlelgette. Az ajkai csillogtak a nyáltól, mintha szájfény fedné őket, az arca kipirult.

Újra felnéztem Yoongira, hátha kapok valami magyarázatot, de ő csak rezzenéstelen arccal nézett vissza rám.

Áh! Megvan! Biztosan álmodom – ért a felismerés, és jó erőset a karomba csíptem, hogy felkeljek. Tévednem kellett. Minden maradt a régiben, csak a bőröm sajgott veszettül. Nem álmodtam. Ez az egész tényleg megtörtént.

– Yoongi hyung, mi a…? – kezdtem volna a számonkérést, amikor valami forró a farkam köré borult. Kissé felemeltem a fejem, hogy lássam, mi az, de csak Jungkook barna hajkoronáját mustrálhattam.

– Jungkook aggódott érted, ezért visszajöttünk – közölte Yoongi tárgyilagosan. Nem értettem, hogyan tudott ilyen nyugodt maradni. Hiszen a maknae az orra előtt szopott le!

– De ő most… Hiszen, mi…mindketten fiúk… és… – próbáltam a tudtára adni az aggályaimat, de elég nehezen lehetett beszélni Jungkook nyelvtechnikájától. Ezerszer jobb érzés volt, mint az álmaimban.

– Ne törődj vele! – rántotta meg a vállát, és ő is leguggolt mellém. A hideg, fehér ujjaival gombolni kezdte az ingemet. – Nincs más választásunk. Ha nem csajozhatunk, egymást kell használnunk.

– Úgy érted, ti mind… egymással…? Áh! – fúlt sikkantásba a próbálkozásom. Jungkook nem szórakozott, nem ízlelgetett, vagy játszadozott, esetleg ismerkedett a farkammal, hanem eltökélten ki akarta szívni belőle az összes csepp élvezetemet.

– Nem tudom, a többiek mit csinálnak – vallotta be Yoongi, majd körkörösen nyalogatni kezdte a mellbimbómat. Megugrottam a nyelve játékától. – Csak a magam nevében beszélhetek, meg Jungkookéban – súgta a bőrömre, és egyre lejjebb haladt a csókjaival.

– Úgy érted, hogy ti…? – nyögtem fel újra. Jungkook szája eleresztett, ezúttal azonban már két nyelv siklott fel s alá rajtam.

Ez már több volt a soknál. Mert, hogyha Jungkook csinálta, az oké, hiszen minden maszturbálás közben erre gondoltam, de Yoongi nem értettem, mit keres a képben. Ő lett volna az utolsó a Földön, akit megvádoltam volna azzal, hogy bukik a srácokra. Mégis, milyen jól, milyen határozottan ingerelt…

– Igen, Taehyungie. Suga hyung néha megkefél, ha szüksége van rá. Hosszan és keményen, de ma téged akarlak – kúszott fel hozzám Jungkook egy csókra.

Amikor a sál elkerült az orrom elől, és az ajkaink összeértek, megszűnt létezni a világ. Nem is éreztem, Yoongi hyung mit csinál velem odalent, csak Jungkook számított. Görcsösen kapaszkodtam a ruhájába, és szétnyitottam előtte az ajkaimat, hagy fedezze fel magának minden egyes szegletét.

Elvesztünk a másikban, nem bírtuk abbahagyni a csókolózást, a nyelveink egymásra találtak, és mohón, éhesen dörzsölődtek össze. Az ujjaim már Jungkook selymes, barna tincseibe markoltak, kényszerítve a fejét a maradásra.

Szédültem, amikor elváltunk, és talán még sosem láttam olyan gyönyörűnek, mint akkor. Csillogó tekintettel, vágytól kivörösödött arccal, kócos tincsekkel. Az illata ilyen közelről még jobban fejbe vágott, szinte úsztam az élvezetben, és fel sem fogtam, hogyan került le róla a nadrág.

– Hyung, megengeded, hogy meglovagoljalak? – kérdezte Jungkook ártatlanul.

Aprót bólintottam válaszul. Máshogy nem is ment volna. A csontjaim mintha elolvadtak volna, nem bírtam mozogni, az érzékeim bizonyos helyeken kiélesedtek, máshol azonban annyira letompultak, mintha víz alá kerültem volna. Hallottam, Jungkook zihálását, ahogy rám ereszkedett, az orromban éreztem az illatát, a szemeim ráfokuszáltak, minden más viszont elmosódott körülöttünk. Suga pedig ott volt még, ebben egészen biztos voltam.

Jungkook lassan kezdett el mozogni rajtam, az ajkai elnyíltak, hogy a sóhajai kiszökhessenek rajtuk, a szemeit félig lehunyta. Egyszerre volt hihetetlenül angyali, égien tiszta a látványa, és mocskosan erotikus is, ahogy fel s alá mozdult.

– Taehyungie… – hasított bele a tudatomba Suga vágytól rekedt hangja. Még sosem hallottam így. – Váltsatok pózt! Döntsd el Jungkookiet a kanapén! Én sem akarok kimaradni.

Én viszont nagyon szerettem volna, ha kimarad belőle. Nem akartam megosztani vele Jungkookot. Csak magamnak akartam, egyedül magamnak, senki másnak nem adtam. Igaz, hogy Suga valószínűleg már rengetegszer a magáévá tette, és ezzel csúnyán megelőzött engem, de a féltékeny birtoklás nem akart szűnni a szívemben.

– Hyung, kérlek! – nyögte Jungkook. – Kezdek így fáradni.

És Jungkook kezei valóban remegtek az alhasamon, nem lehetett könnyű neki egyszerre tartania a súlyát, és magába is fogadni rendes síkosítás nélkül. Amennyire tudtam, segítenem kellett neki.

Minden erőmet összegyűjtve felültem, majd kissé megemelve térdre küzdöttem magam. Yoongi eközben a párnákat átcsoportosította a kanapé másik végébe, ahová gyengéden, egy hosszú, forró csókkal ledöntöttem Jungkookot. Nagyon lassan, és nagyon óvatosan merültem el benne újra, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam neki.

– Jó? – simogattam a haját. Olyan hihetetlenül gyönyörű volt.

– Nagyon – nyöszörögte, és lehunyt szemmel élvezte, ahogy mozgok benne.

Kissé felegyenesedtem, és magasabbra emeltem a lábát. A kibontott sötét ingje között a világos bőre olyan volt, akár egy fehér tollakból rakott út, ami a Mennyországhoz vezet. És én minden egyes lökéssel közelebb kerültem ehhez a csodás helyhez, ahol minden forró és mámoros.

– Jungkook, fordítsd oldalra a fejed! – simított végig Yoongi a maknae arcán. Ő szinte szellemszerűnek tűnt a halovány bőrével, pedig a vágy az arcát egészen megvörösítette. Hangosan zihált, és csak úgy duzzadt a farka a markában.

Olyan fura volt látni, ahogy a legkisebb engedelmesen a szájába fogadja Yoongi ékességét. Együtt laktunk, és előfordult, hogy rányitottunk a másikra, vagy időspórolás miatt fogat mostunk, amíg a másik fürdött, de így még sosem láttam a rapper nemi szervét. Bármennyire is kellemetlenül érintett, izgalomba hozott a látványa.

– Jungkook… – sóhajtotta Suga. – Mélyebbre!

A barnahajú aprót bólintott, és nagyobbra nyitotta a száját. Yoongi farka egy arasznyival beljebb került a forró katlanba, de éppen csak egy percig, utána ismét hátrébb húzódott, hogy megint előre csússzon.

Egy ideig annyira belemerültem ennek az izgatásnak a csodálásába, hogy akaratlanul is felvettem a ritmusukat, és csak akkor eszméltem fel, amikor Jungkook hirtelen összeszorult körülöttem.

A szemei mérgesen csillogtak, mintha neheztelne rám, amiért belassultam, és szinte magába szippantott bosszúból. Erősebben a derekára markoltam, és körkörösen simogatni kezdtem a kiálló csontját, ahol a bőr sokkal érzékenyebb, mint máshol, mire kissé megenyhült. Ezek után már csak a saját ritmusomra figyeltem, és egész végig Jungkook arcát néztem.

Ahogy forrósodott a levegő, ahogy egyre inkább megtelt a szoba a sóhajainkkal, Jungkook is úgy lett egyre mohóbb. Tőlem mélyebb, gyorsabb és erőteljesebb lökéseket követelt, Yoongi farkát egyre vadabbul szopta. A rapper határozottan tartotta a maknae fejét, hogy elegendő levegőhöz jusson, de már ő sem bírta sokáig. Jungkook úgy tapadt rá, mint egy pióca, és feltett szándéka volt szárazra szívni.

Forgott velem a világ. Az a látvány, az érzés, a belsőmben tomboló vihar… Túl sok volt már. Elvesztettem az irányítást, és elemi erővel mozgattam a csípőmet, szinte a letaszítva az ágyról a maknae-t. Lehunyt szemmel ziháltam, az ujjaim görcsösen szorították a csípőjét, és a nevét kiáltva élveztem el.

– Jungkook! – hörögtem.

A tincseim izzadtan tapadtak a homlokomra, az ágyékom égett, és az ajkaim kiszáradtak. Végig kellett nyalnom rajtuk, hogy megszűnjön a kellemetlen cserepesség. Még életemben nem élveztem ilyen erőteljesen, az egész testem belebizsergett.

– Mi az, hyung? – kérdezte ártatlanul Jungkook a fülem mellől.

Azonnal felpattantak a szemeim, és automatikusan az arcomhoz kaptam zavaromban, de a takaró megakadályozott. Valaki a nyakamig felhúzta a pokrócot, de a legfurább az volt, hogy a súlyos anyag alatt egyáltalán nem voltam pucér.

– Mi történt? – kérdeztem kábán.

Semmit sem értettem. Elájultam volna az aktus után? Pedig nem tűnt olyan hosszúnak a sötétség. Jungkookon meg meg sem látszott, milyen esztelenül megdugtam. Jól bírta a strapát, az biztos. Teljesen úgy tűnt, mintha éppen csak az imént érkezett volna egy jó kiadós étkezésből. Elégedettnek és jóllakottnak tűnt.

– Aggódtam érted, úgyhogy visszajöttem. Ott van az asztalon az adagod.

– Visszajöttél? – ráncoltam össze a homlokomat. – Megint?

– Hogy-hogy megint? – nevetett fel Jungkook aranyosan. – Most jöttem vissza. Mikor máskor jöttem volna?

El sem hittem, hogy álmodtam. Álmodtam az egészet, pedig annyira jó volt. Jungkook végre az enyém volt, és még Suga jelenlétét is megbocsátottam, mert legalább erotikusabbá varázsolta a látképet.

A fene egye meg! – morogtam a takaró szélét markolászva. Pedig már azt hittem, vagyok olyan szerencsés, hogy egy ilyen túlfűtött threesome-mal ajándékozzon meg a sors a szenvedéseimért.

– Hyung, egyébként mit álmodtál? Csak mert a nevemet kiáltottad, és… elég vörös az arcod… – tördelte a kezeit Jungkook.

– Már én sem emlékszem. Biztos valami hülyeséget – füllentettem.

– Aha… – motyogta, és pakolászni kezdett.

Nem mertem megmozdulni, ugyanis még mindig erekcióm volt. Nem is kicsi. Azt pedig végképp nem akartam, hogy Jungkook meglássa, és esetleg összekösse azzal, hogy a nevét kiáltva ébredtem fel. Ennél cikisebben nem vallhattam volna be, hogy bejön.

– Kookie, azt hiszem, lázas vagyok – tettem a homlokomra a kezem. Valóban lángolt a bőröm. Az egész testem izzadságban fürdött, és ezen csak rontott a vastag takaró.

– Igen? – ugrott mellém a maknae, és kicserélte a kezem a sajátjára. – Tényleg elég forró vagy. Lehet, le kellene zuhanyoznod – ajánlotta, és elkezdte lefejteni rólam a takarót.

Emberesen küzdöttem ellene, de Jungkook mindig is erősebb volt nálam, és úgy tépte le rólam a fedőt, mintha csak egy doboz instant leves lennék, amit meg akar enni.

Megpróbáltam összezárni a combjaimat, és elfordulni, de nem sikerült, azonnal kiszúrta a dudort odalent, és elkacagta magát.

– Vagy lehet, hogy csak ki kellene verned, hyung – pimaszkodott. A kis szemét külön élvezte, hogy húzhatta az agyam.

– Mi lenne, ha elfelejtenéd, amit láttál, és lelépnél? – morogtam rá.

– Vagy mi lenne, ha… – húzta meg az utolsó szótagot, és egészen rám fordult –…inkább itt maradnék, és kezelném a problémádat?

Amikor megéreztem az ujjait a farkam köré fonódni, azonnal megugrottam, és ki akartam kászálódni a fogásából, de Jungkook már elkapott, és nem engedett. A finom, puha ajkai a nyakamra tapadtak, és lágyan szívni kezdték a bőrt.

– Most biztos megint álmodok – nyögtem fel kétségbeesetten. Nem bírtam ennyi Jungkookkal egy este.

– Nem, hyung – nyalt végig lassan a fülemen a legfiatalabb, majd játékosan beleharapott a cimpámba. – Most nem álmodsz. Ez a valóság, és veszettül akarlak.