Szivárványháló (4. évad): 7. fejezet: Elbírni más súlyát

Lu Han:

Kézenfekvő lenne az a magyarázat, hogy azért érdekel Taehun, mert hasonlít Sehunra. Nyílván ez volt az, amiért odamentem hozzá, és egyáltalán felkeltette az érdeklődésemet, de Taehun szöges ellentéte Sehunnak. Sehun nyitott, kedves, aranyos és ártatlan, Taehun komoly, szomorú és elveszett. Ugyanolyan magányos, mint én. Az emberek irigykednek rám, hogy mindenkivel jól kijövök, de a szálak sosem erősödnek meg, nincs, akit felhívhatnék, hogy töltsük együtt a hétvégét, senkit nem érdekelnek a problémáim, senki nem hajtja a fejét álomra velem.

Önmagamon nem tudtam segíteni, így Taehunon akartam. Elutasító volt, makacs és agresszív, ha segíteni akartak neki, a menedzserével üvöltözött, az anyjával úgy beszélt, mintha egy idegen lenne, amikor ápolónőt akart a nyakába varrni, egyedül velem volt kedves. Meg talán Xiuminnal. Amikor ránézett, Taehun szemében akkor láttam egyedül bűntudatot. Azt hiszem, Xiumin olyasvalaki lehetett számára, akinek érdemes megfelelni, csak nem tudja, hogyan tegye.

Taehun falakat emelt maga köré, hogy ne tudják bántani, és nehezebb időkben ezeket tüskékkel látta el, amik irtózatosan tudtak fájni. Sokszor megbántott, egyszer majdnem otthagytam, de végül visszafogtam magam, és a bejárati ajtó helyett csak a konyhába mentem ki. Hirtelenharagú ember voltam, érzelmes és erővel teli, Chanyeol tanúsíthatta, hogy jól tudtam veszekedni, de Taehunnal nem akartam összeakasztani a bajszomat. Mindent összevetve, beteg volt, nem tehetett arról, hogy néha kiállhatatlan és bunkó, így próbálja megvédeni magát.

Taehun anyja nem kedvelt engem, folyton azt éreztette velem, hogy felesleges vagyok, és képzetlen, a fiának egy komplett orvosi gárdára lenne szüksége, nem egy laikusra, mint én. Az nem érdekelte, hogy folyamatosan egyeztettem a pszichológusommal, aki átvette magához Taehunt is, a nő csak azokban a szakemberekben bízott, akiket ő szerzett. Azt akarta, hogy a fia azonnal tegye le a gyógyszereket, mintha az csak úgy menne. Az orvossal mindketten úgy gondoltuk, hogy a gyógyszerelvonási tűnetek olyan kínzóak és erősek lennének Taehun számára, amit nem tudna elviselni, bele kellett kalkulálni azt is, hogy már kétszer akart öngyilkos lenni. A teljes megvonás helyett csökkentettük az adagját, és egyre gyengébb gyógyszereket adtunk neki.

Nagyon fárasztó feladat volt Taehun ápolása, főleg azért, mert amikor dolgoztam, egyedül kellett hagynom. Ilyenkor Xiumin foglalta le, vagy a cége, valamilyen apró munkával, csak ne legyen egyedül a gondolataival és fájdalmaival.

A kezem nem akart rendbe jönni, és ez hátráltatott a munkában is. El kellett rejtenem a ruha alá, vagy úgy fordulni, hogy ne látszódjon, de a mindennapjaimat is megkeserítette a fájdalom. Azért utáltam megsérülni, mert féltem, erre fogva újra visszaszokok a fájdalomcsillapítókra. A sérülés estéjén is nagy hibát követtem el, amikor bevettem a pirulákat, és utána még rá is ittam. Taehun számára sem mutattam jó példát, nem akartam, hogy úgy gondolja, ő is megteheti, ha már tőlem egyszer látta. Folyton attól féltem, egyszer a fejemhez vágja: „Ne papolj nekem, te is olyan vagy, mint én”. Magam mögött hagytam a gyógyszereket, legalább is, megpróbáltam kizárni őket az életemből.

Nem kevertem a viszonyokat, mióta odaköltöztem Taehunhoz, nem közeledtem felé, csak a barátja voltam, aki támogatja, vigyáz rá, és segít neki. Ez jót tett a kapcsolatunknak, kezdtünk megbízni a másikban, és egyre bizalmasabb körökbe lépni. Mint a Kishercegben a róka, minden nap egyre közelebb ültünk egymáshoz.

Sehun egy doboznyi mesével látott el minket, mondván, hogy azok gyógyító hatással bírnak, és egy-egy fáradt estén be is tettük őket a lejátszóba. Tényleg egészen jók voltak, felnőttként olyan mozzanatokat is észrevettem, amiket gyerekként figyelmen kívül hagytam, nagyon izgalmas felfedezéseket nyújtottak. Taehun a felüknél általában elaludt, és örültem, hogy nem gyötörték rémálmok a csökkentett adagja miatt. Anno nekem, amikor a legmélyebben voltam, szörnyű képzeteim voltak. Örökké hálás lehettem a nővéremnek, amiért akkor mellettem maradt, és a karrierjét félredobva ápolt. Szerencsére azóta igen szépen befutott Kínában, az egyik legkeresettebb fehérneműmodellé vált, és én eszméletlenül büszke voltam rá.

– Remélem, hamar meggyógyul a kezed – simított rá a kötésre Taehun.

– Már sokkal jobb.

– Chanyeolnak nincs igaza, van egy barátod.

– És ezért hálás is vagyok neked.

Taehun óvatosan érintette össze az ajkunkat, de nem mélyítettem el a csókot, hagytam, hogy apró puszi maradjon. Nem kellett sehová rohannunk, bőven volt időnk újra és újra felfedezni a másik testét. Taehun nagyon fáradékony volt, nem akartam, hogy kimerüljön, és kórházba kerüljön, azonnal befeszült a kórterem gondolatától. Azt mondta, nem tudja elviselni azt a sok fehéret maga körül.

Taehunt nagyon érdekelték a színek, talán azért, mert művész volt, és ha sütit sütöttem neki, mindig próbáltam valami újat kitalálni. Rengeteg természetes ételfestéket használtam, és úgy kísérleteztem a konyhában, mint egy kémikus. Az első sütésem nagyon viccesre sikerült, mert nem tudtam bekapcsolni a sütőt, és már majdnem szétszereltem az egész masinát, amikor Taehun megérkezett, és nemes egyszerűséggel megnyomta azt a gombot, amin hatalmas betűkkel ott virított, hogy ON. Azóta, ha csak tehette, viccet űzött abból, hogy ekkorát bakiztam. „Tudod, az ON-t kell majd megnyomni” – mondta mindig, amikor nekiálltam a tészta keverésének.

Jó volt nála lakni, szerettem a lakását, mert nagyon modern, és nagyon szép volt. Az én kis albérletemben folyton rumlit hagytam, itt viszont rá voltam kényszerítve, hogy elpakoljak, és a pólóimat is összehajtogatva tegyem be a szekrénybe. A sportkocsim állandó vendége lett a parkolóháznak, és ezt sajnos mások is észrevették.

A rajongók nem örültek neki, hogy jóban vagyok Taehunnal. Azt írták a neten, hogy rossz hatással vagyok rá, mert mióta együtt látnak minket, Taehun elutasító és mogorva velük. Azt nem tudták, hogy rossz állapotban van, és elmondása szerint sosem szerette a rajongóit, de ezt nem is szabadott megtudniuk. Én el tudtam viselni, hogy utálnak engem. Sosem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam.

Nem akartam kalitkába zárni Taehunt, így az egyik este, amikor úgy tűnt, jobb kedve van, megkértem, hogy menjünk el bulizni. Az InJoy tökéletesen megfelelt erre a célra, mert a VIP-ban lehetett úgy zenét hallgatni, hogy ne nyomjanak össze, és egyetlen könyök se verje ki a kezedből az italt. Taehun alkoholmentes koktélt kapott, én egy ugyanolyat fogyasztottam, csak alkohollal. Kívülről senki meg nem mondta volna, hogy melyikben van szesz.

Baekhyun úgy spurizott az asztalok között, mintha égne alatta a talaj, nem lehetett könnyű egyedül vinnie az egész helyet, a tulajt már jó ideje nem láttam. Személyesen még sosem beszéltem Key-el, de Missyként láttam már fellépni, és meleg körökben sokan ismerték a nevét. Szerettem volna személyesen is találkozni vele, de a pincérek azt mondták, eltörte a lábát, és egy ideig még nem fog feltűnni a helyen.

– Taehun? – tippelt Baekhyun, és amikor a szólított bólintott egyet, nagyon büszke lett magára. – Kezdem látni a különbséget. Egyszer elhozhatnád Sehunt is. Még sosem láttam ital nélkül kettőt semmiből.

– Majd megemlítem neki – mosolyodott el Taehun, és akkor sem csökkent a jókedve, miután Baekhyun eltűnt. – Szerinted hogyan köszönjem meg neki, hogy besegít?

Sehun nem kis áldozatot hozott a bátyjáért, bevállalta, hogy a fontos eseményeken részt vesz helyette. Ehhez az kellett, hogy feketére fesse a haját, és a szabadidejének nagy részét kamerák előtt töltse. Külsőre nagyon hasonlítottak, de Sehun sokkal kedvesebb volt a műsorokban – ahol szándékosan alig kérdezték, inkább csak mosolyognia kellett. Talán éppen a személyiségük eltérése miatt fájhatott annyira a rajongóknak, hogy amikor az igazi Taehunnal találkoztak az utcán, nem kaptak mást, csak elutasítást.

– Nemsokára végez a gyakornoki helyén. Kérd meg, hogy rajzoljon tervezetet a következő albumod borítójához. Ha a cég ráharap, lehet, hogy ajánlanak neki munkát.

– De nem lenne kellemetlen neki, hogy benyomom az SM-hez?

– Nem nyomod be, csak lehetőséget adsz neki. Senki fejéhez nem kell pisztolyt tartanod, hogy alkalmazzák az öcsédet.

– Pedig pár emberrel szívesen megtenném.

Én már csak mosolyogtam Taehun ilyen megjegyzésein. Az embergyűlöletét nem volt könnyű formálni, de ez is szépen lassan változott, egyre több apró gesztust fedeztem fel a viselkedésében, amivel megpróbált közelebb kerülni a környezetéhez. A menedzserével még mindig parázs volt a hangulat közöttük, de Taehun már nem káromkodott annyit, ez biztos. Kíváncsi lettem volna, csak én veszem észre ezeket a változásokat, vagy másoknak is feltűnik-e.

A szüleim tudták, hogy meleg vagyok, elég hamar elmondtam nekik, és amikor megtudták, hogy együtt lakok egy fiúval, rögtön kombinálni kezdtek. Lehet, hogy azt mondták, hogy „barát”, de éreztem a hangjukban, hogy ők úgy gondolják, Taehun a pasim. És mivel a pasim, ezért a család része, és folyamatosan el akartak látogatni Koreába, hogy megismerjék. Nem győztem lebeszélni őket erről.

– Hee, mondd már meg anyáéknak, hogy ne akarjanak találkozni Taehunnal! – kérleltem a nővéremet a telefonban.

– Mi van velem? Ne mondd, hogy nem rólam beszélsz, mert a nevemet csak felismerem! – jött ki a fürdőszobából Taehun, egy szál törölközőben. Veszélyesen szexi volt.

– A nővéremmel beszélek.

– És jó csaj?

– Hangosíts ki! – kérte a nővérem, és mivel neki nem lehetett nemet mondani, teljesítettem a parancsát. – Hello, Lu Han barátja. Ha a nővére vagyok, szerinted jó csaj vagyok?

Taehun nem számított rá, hogy a nővérem tud koreaiul, és nagyon zavarba jött. Dadogva kért elnézést, de a tesóm nem engedte ilyen könnyen, követelte tőle, hogy egyszerre mindkettőnknek bókoljon. Ha ugyanis Taehun azt mondta, hogy „igen”, akkor nem csak a nővéremet tartott szexinek, de engem is. Ez azért imponált az egómnak.

– Hasonlítotok – dőlt el az ágyon Taehun. Úgy kifáradt, mintha vizsgázott volna. – Mindketten nagyon erőszakosok vagytok.

– Szereted te azt… – simítottam végig a kockás hasfalán. Taehunnak nagyon jó teste volt.

Nem számoltam azzal, milyen hatással lesz rám, ha hozzáérek, és még hagyom is, hogy megcsókoljon. Olyan éhesen faltuk egymást, mintha ezer éve nem csókolóztunk volna. Éreztem, ha nem hagyjuk abba nagyon gyorsan, nem fogom tudni visszafogni magam. Taehun viszont nem akarta, hogy visszafogjam magam, dominánssá vált, maga alá görgetett, és éhes, vad csókokkal lepte be a nyakamat.

Zavart a sok ruha, ami csapdában tartotta a testemet, így, amikor leszedte rólam az utolsó ruhaneműt is, felszabadultan simultam össze vele. A törölközője nem sokáig állt kettőnk közé, és annyira tetszett a Taehunból áradó nyers vágy, hogy egy pillanatra elgondolkodtam rajta, engedem, hogy irányítson. Csak egy pillanatig tartott az egész, őrült ötlet, de az is nagy szó volt, hogy ennyit sikerült elérnie.

A szex jobb volt minden alkoholnál és mámort okozó szernél, minél magasabbra korbácsoltuk a vágyainkat, annál biztosabban éreztem, hogy én emellett az ember mellett akarok maradni akkor is, ha már nem lesz rám szüksége.

Chanyeol:

Tényleg próbáltam támogató barát lenni, de Sehun új munkája a legrosszabbkor jött. Alig kezdtünk el egy párként üzemelni, de máris nem volt időnk egymásra. Ráadásul a rossz karma révén azokban az időkben, amikor együtt voltunk, mindig sikerült magamra haragítanom Sehunt. Szerintem teljesen alaptalanul akadt ki, és valójában csak rajtam vezette le a felhalmozott feszültséget, de ő úgy vélte, én tehetek mindenről. Elsőként azon kaptunk össze, hogy elmondtam a szüleinek, hogy együtt vagyunk. Látogatóba jöttek az ősök, és arról érdeklődtek, ha én Sehunnál lakom, akkor ők hol fognak aludni, mire benyögtem, hogy ez nem gond, mert mi együtt alszunk Sehunie-val. A párom azzal vádolt, hogy helyette beszélek, és bele sem gondolok abba, hogy ő hogyan szeretné elmondani a szüleinek, hogy egy férfival él együtt, és csak magamra gondolok. Aztán jött az, hogy miért pont az InJoyba kell nekem eljárnom lazítani, ahol ott van Baekhyun, csak nem egy újabb menetet akarok tőle? Ez meg engem háborított fel. Rohadtul rosszul esett, hogy ennyire nem bízik bennem.

A dolgok a munkahelyemen sem alakultak jól, rezegett a léc alattam, ki akartak rúgni, mert a cégre több panasz érkezett az utóbbi időben. Nem miattam, más tanárok éltek vissza a diákok pénzével, elkértek egy csomó zsét tőlük, és alig tanítottak valamit. Jogosan vágtak fel, hogy ennyi tudást maguktól is összeszedtek volna a Youtube-on. A cég leépítést akart, és mivel én nem nyaltam be magam hozzájuk hosszú évek alatt, tőlem váltak meg legszívesebben. Nem volt büdös nekem a munka, bármit megcsináltam, így egyszerre dolgoztam a mozinál, osztottam szórólapot, és takarítottam egy hangszerboltban, hogy pótoljam a kiesett pénzt. Az idegenvezetői munkámat megtarthattam, az külön szálon futott a cégnél.

Sehun idolkodott, én reggeltől estig dolgoztam, szabadidőnkben veszekedtünk, úgyhogy már az idejét sem tudtam, mikor szexeltünk utoljára. Nagyon hiányzott már egy kis törődés, és borzasztóan jól esett panaszkodni erről másoknak.

– Múltkor láttam Taehunt, és elég jó színben volt. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára visszamegy dolgozni, és akkor Sehun is felszabadul – vígasztalt Baekhyun az InJoyban.

– Attól Sehun még nem fog dugni velem.

– Ha csak ennyiről van szó, üres a lakásom… – ajánlotta fel.

Nem fogadhattam el. Szerettem Sehunt, hűséges akartam maradni hozzá, még ha Baekhyun vonzott is magához. Nem mindennap találkozik az ember valaki olyannal, aki annyi menetet bír az ágyban, mint ő, és én imádtam szexelni vele. Sehunt viszont még jobban szerettem, mert vele a szex olyan volt, mintha a fellegekben járnék, ott megpörgetnének párszor az angyalok, aztán édes nektárt szürcsölgetnénk az istenekkel. Oké, lehet, sokat ittam.

– Figyelj, Baekhyun… – fordultam felé, és ekkor döntött úgy, hogy ő márpedig megcsókol engem.

Meglepett a hevessége, bár az ágyban már bizonyította, hogy nem egy törékeny porcelánbaba. Finom, édes bor íze volt, mint legutóbb, lehet azért, mert megint vörösbort ivott, de megembereltem magam, és elszakadtam tőle.

– Nem jó ötlet.

– Szerintem igen – karolt ismét a nyakamba, és meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem, és így csak az arcomat érintették az ajkai.

– Megyek, Baekhyun – álltam fel, és a zsebembe kotorásztam bankóért.

– Hagyjad, a vendégem voltál.

Hazafelé a buszon azon gondolkodtam, el kellene-e mondanom a csókot Sehunnak, vagy sem? Féltem, hogy ezt megint csak egy ürügynek venné arra, hogy minden sérelmét a fejemhez vágja. Tényleg próbáltam jó barát lenni, mindent megtenni azért, hogy most már, hogy végre összejöttünk, minden rendben legyen. Nem akartam veszekedni, és főleg, nem akartam elveszíteni. Sehun számomra a legfontosabb.

Hazaérve csak a fürdőszoba lámpája világított, Sehun próbálta lemosni azt az ipari mennyiségű sminket, amit rákentek a forgatásnál, és fáradtan köszönt nekem. Irtózatosan izgultam, görcsölt a hasam, és féltem, hogy hányni fogok, így gyorsan a tettek mezeére léptem. Megtámaszkodtam a fürdő ajtajában, és színt vallottam.

– Találkoztam az InJoyban Baekhyunnal. Csókolóztunk.

Sehun dühösen pördült meg, és olyan mélységes dühvel nézett rám, hogy egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy Taehun áll előttem. Direkt mondtam azt, hogy csókolóztunk, nem akartam mindent Baekhyunra hárítani, még ha ő is kezdeményezte, egy csókhoz két száj, és két ember kell. Engem pontosan annyi felelősség terhelt, mint őt.

– Tudtam, hogy ez lesz! Ezért, mondtam, hogy ne menj oda.

– Nem számít, Sehunie. Egy csók volt, neki is megmondtam, hogy veled vagyok, és nem akarok tőle semmit.

– Patkány kis Baekhyun, rányomul más pasijára! De örülhetsz, egyszer az egyik kis szerelmed csókolgat, egyszer a másik. Jól megy…

 Feldühített Sehun beszólása, mert teljesen alaptalan volt. Pont, hogy nem voltam ilyen, aki két vasat tart a tűzben egyszerre, csak neki szenteltem minden erőmet és szeretetemet. Nyílván a féltékenység beszélt belőle, de attól még felhúzott.

– Mit vársz, mit mondjak? Sajnálom.

– Bocsánat, hogy elnézést kell kérned, amiért mással csókolózol.

– Sehun, a rohadt életbe, elegem van ebből! Mostanában folyton csak veszekszünk. Alig van időnk egymásra, akkor is nyúzzuk a másikat. Miért nem lehet béke? Miért kell fennakadni mindenen?

– Megnézném, te hogyan reagálnál, ha Luhannal csókolóznék!

Lett volna visszavágnivalóm, de elhallgattam, mert ezzel az irammal nem tartottunk sehová. Tényleg rendezni akartam a kapcsolatunkat, de azt csak tiszta fejjel, és higgadtan lehetett. Először is, meg kellett várnom, amíg Sehun megnyugszik, és hajlandó leülni velem beszélni. Még egyszer bocsánatot kértem, majd bementem a hálóba, hogy pizsire váltsak. Nem esett volna rosszul egy zuhany, de Sehun ott volt, és féltem, a vízcsobogáson is átszűrődnének a beszólásai. Bebújtam az ágyba, a fejemre húztam a takarót, és megpróbáltam lenyugtatni a légzésemet. Hiányoztak azok az idők, amikor összebújva feküdtünk a szerelmemmel, és legszívesebben egész nap élveztük volna a másik testét.

– Chaanyeol… – kezdte Sehun, és megint úgy ejtette a nevemet, hogy kedvem támadt agyon puszikálni. – Sajnálom. Féltékeny vagyok.

– Én is sajnálom, Sehunie – fordultam felé. – Nem akartalak megbántani.

– Tudom, hogy szeretsz, csak annyira féltem, hogy ez a nap egyszer eljön, és Baekhyun amúgy is szálka a szememben.

– Többé nem lesz ilyen, ígérem.

Sehun úgy bújt hozzám, mint egy apró kisállat, és én élvezettel simogattam. Tökéletesen illett a karomba, és habár bármikor képes lettem volna szeretkezni vele, most jól esett ez a nyugodt összebújás. Bíztam benne, hogy ennek a zaklatott korszaknak vége lesz, és amint Taehun visszatér a rivaldafénybe, újra csak egymásra figyelhetünk Sehunnal.