Rám forrott álca: 7. fejezet: Mit jelentett?

V:

Jungkook mocorgására ébredtem, éppen a takaróval küzdött, amibe az egyik lába beakadt, a másik azonban kilógott, és valószínűleg majd’ megfagyott.

– Mit szenvedsz? – nevettem fel, és segítettem a harcban. – Kis bénaság.

– Le legyél már gonosz, hyung – morcoskodott, és hosszú, alapos csókot adott. – Ígértem neked egy menetet reggelre. Nem ejtjük meg?

– Bébi, most keltem fel! Adj egy kis idő! Ráadásul a hyungok… – kezdtem, aztán feltűnt, hogy milyen nagy a csend. Az ágyak üresek voltak, úgy tűnt, mindenki a másik szobában dőlt ki. Vagy lehet, hogy nem mertek benyitni?

– Akkor? Mehet? – próbálkozott tovább Jungkook, és sietősen fölém mászott.

– Jaj, de türelmetlenek vagyunk. Nem fárasztottalak ki eléggé az este?

– De, most azonban én akarlak kifárasztani.

Felkínáltam neki az ajkam, és hagytam, hogy kedvére fedezze fel a testem. Furcsa, de az izmának rezdüléséből meg tudtam mondani, hogyan áll hozzám. Amikor erőszakos volt, az érintése durva lett, és szinte megrázott, amikor azonban törődött is velem, lassan, gondosan nyúlt hozzám, az ajkai éppen csak érintettek, főleg a nyelvével ingerelt. Jól esett, ahogy végignyalogatott, mint egy mosdató cica, főleg akkor értékeltem ezt, amikor az ágyékomhoz ért. Gyakorolhattam évekig, Jungkooknak tehetsége volt ehhez, bár ezt sosem mondtam neki, nehogy félreértse. Mondjuk, a Golden Maknae-nak mi eshetett a nehezére? Bármihez nyúlt, abból siker lett. Kicsit sajnáltam, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott, de bíztam benne, hogy újrakezdhetjük és kijavíthatjuk a hibáinkat.

– Jungkookie, ne siess! – nyúltam le érte, és végigsimítottam a puha, barna haján. Hihetetlen, hogy még a festék sem roncsolta, mintha Jungkook minden ártalmat lelökött volna magáról. Szörnyű volt, hogy pont a lelke fájt a legtöbbször.

Kook lassabban mozgatta a fejét, de ahogy teltek a percek, úgy ösztönöztem egyre gyorsabb tempóra. Hiába, a szex kiszámíthatatlan volt, ami még az egyik percben jól esett, a másikban már zavart.

Amikor felkapta a lábam, őszintén, kicsit izgultam. Bíztatóan mosolygott rám, és nagyon óvatos volt, minden percben azt üzente a szeme, hogy vigyáz rám. Amikor már teljesen bent volt, és lehajolt egy csókra, el sem akartam engedni. Még nem mertem megkérdezni, hogyan tervezi a kapcsolatunkat, de nagyon bíztam benne, hogy azt mondja, tegyünk egy próbát. Szerettük egymást, nem kellett ezt túlbonyolítani.

Minden jól ment, lehunyt szemmel sóhajtoztam, és próbáltam sokáig kitartani, de valahol az aktus háromnegyedénél, Jungkook érintése megváltozott. Erősebben fogott, és durvábban lökte belém magát. Megragadtam a csípőmet tartó kezét, és arra kértem, lassítson egy kicsit. Egy morgás volt a válasza, semmi más, majd lehajolt, és csók helyett megszívta a nyakam.

– Jungkook, ne hagyj nyomot! – kértem, ahogy egyre jobban szúrt a bőröm.

Jungkook erre kicsit eltávolodott tőlem, de a fejét továbbra is a nyakamban nyugtatta, majd összekulcsolta az ujjainkat a párnán, és addig döngölt, amíg mind a ketten el nem élveztünk. Fárasztó és intenzív volt a kielégülés, és a kis közjáték miatt maradt bennem egy adag keserűség, amikor hozzábújtam.

– Jungkook… Mit érzel irántam?

– Hyung, olyan érzelgős leszel szex után. Miért kérdezel olyat, amire tudod a választ?

– Mert összezavarsz.

Jungkook megsértődött, éreztem abból, ahogy megfeszült a teste, és a karjai már nem öleltek óvóan, csak tartott, mintha muszáj lenne. Nem mertem elmondani neki az aggályaimat, nem akartam újabb veszekedést. Féltem elrontani azt, ami újra kezd kialakulni köztünk.

– Nem fogok járni veled, ha erre vagy kíváncsi – jelentette ki kegyetlenül.

– Azt mondtad, hogy szeretsz – fúrtam a homlokom a mellkasába, és próbáltam nem sírni.

– Mert szeretlek, de amint kapcsolatról van szó, egy idegesítő, ragaszkodó kiskutya leszel, aki rákanul a lábamra.

A tervem, hogy nem fogok sírni, megbukott. Jungkook néha bántóbbakat tudott mondani, mint Yoongi hyung, pedig őt aztán nehéz volt űberelni. Vagy csak nekem fájt jobban, mert fontosabb volt? Lehet, hogy nem kellett volna engednem, hogy ő domináljon, mindig ilyenkor lett érzéketlen.

– Akkor mit szeretnél? – kérdeztem, miután kellően összeszedtem magam. Nem néztem fel rá, mert legutóbb azt mondta, hogy ocsmány vagyok, ha sírok, és nem akartam még jobban megalázottá válni.

– Szerintem jól megvagyunk mi így.

– Esélyt sem adsz?

– Majd adok, ha úgy érzem jónak. Addig meg ne erőltessünk semmit.

Akkor a szexet sem fogjuk erőltetni – gondoltam mérgesen, és kikászálódtam az öleléséből. A pizsamám az ágy mellett hevert, Jungkook szerencsére nem dobta messze.

– Most megsértődtél, mi? – sóhajtott fel bosszúsan Jungkook, és ő is kutakodni kezdett.

– Nem, csak rosszul esik, ahogy beszélsz velem. Jó szarul szeretsz valakit.

– Te csak ne kérdőjelezd meg a szerelmemet! Lapítanod kéne!

Vicces volt, hogy Jungkook milyen sajátosan értelmezte a helyzeteket, nekem lapítanom kellett nonstop, de amikor ő vétett ellenem, én mikor mondtam, hogy menjen le kutyába? Megértettem, hogy haragszik, meg is érdemeltem, hogy szívasson, de ne legyen már ilyen magától értendő, hogy fölöttem áll!

– Ha tudnám, hogy mi a fasz van veled ilyenkor…

– Fogd be, Taehyung!

– És ha nem fogom be, akkor mi lesz? Megütsz? Gyere csak!

Szándékosan piszkáltam fel Jungkookot, de azért nem gondoltam volna, hogy meglendül a keze. Azonnal összehúztam magam, de fájdalom helyett csak beestem az ágyba. Jungkook felém hajolt, és a nagy, mélysötét tekintete, fogva tartotta az enyémet.

– Nem ütlek meg, de ne idegesíts valakit, akinek dühkezelési problémái vannak. Így is nehéz kordában tartanom magam.

– Jungkook, fáj, amiket mondasz. Miért nem tudunk megbeszélni semmit anélkül, hogy ordítanánk egymással?

– Bocsánat, hyung – sóhajtott fel fáradtan. – Csak egy kis időt kérek még, amíg rendezem a gondolataimat. Addig tudsz várni? – kérdezte, és gyengéden kisöpörte a hajat a szememből.

– Tudok – hunytam le a szemem, és megnyugodtam, amikor megéreztem az ajkát az enyémen. Óvatos, lágy csók volt, tele bíztatással és szeretettel. Bárcsak mindig ilyen lett volna!

Hála az égnek, hogy aznapra nem kellett sehová se rohannunk, csak a gyakorlás maradt, meg a másnapi Run epizód leforgatása. Szép lett volna, ha élőben nyomjuk, de az ünnep nekünk is ünnep volt, és legalább egy napot szerettünk volna a családunkkal tölteni. Egyedül Yoongi hyung volt az, aki nem tervezte, hogy leutazna a szüleihez. Jellemző volt, hogy inkább a magányt választja, pedig többen is hívtuk, hogyha Daeguba túl macerás lenne leutaznia, töltse velünk a napot. Mi volt a kifogás? „Dalt kell írnom.” Mondjuk, legalább nem hazudott, a hyung nonstop dolgozott.

Jungkookkal egész reggel olyan felemás kapcsolatunk volt, néha összenevettünk, és tök aranyosan viselkedett, máskor meg ignorált. A forgatás alatt például annyira cukin formálta a golyókat, hogy muszáj voltam megetetni, amint viszont kikapcsolt a kamera, már Jimin figyelmében fürdött.

Valószínűleg mindenki tudta, hogy mi történt közöttünk az éjjel, de csak a tízórainál mert rákérdezni Hoseok hyung.

– Kibékültetek?

– Nem. Elvagyunk egymással.

– Aha… Értem. – Ő pontosan annyira tanácstalannak tűnt, amennyire én voltam.

Nem értettem Jungkookot. Mit kellett rendeznie ennyi ideig? A viszonyát azzal a csajjal? A vágyait, hogy a párjának akar-e inkább, vagy a szeretőjének? Nem értettem. Ha én lefeküdtem vele, abból nem hiányoztak az érzelmek, bár lehet, hogy ezzel csak én voltam így.

A nap legnagyobb meglepetése a háztervező megbeszélés volt. Mindenkinek el kellett mondania, milyennek képzeli az új szobáját, és hogyan osszuk be az új, kétszeresére növelt területet. A menedzser megszerezte nekünk a szomszédos lakást, és így elég helyünk lett két fürdőszobára, és akár három stúdióra, nem kellett egyben nyomorogni.

Jin nagyobb konyhával számolhatott és nem kellett többet osztoznia Rap Monsterrel, a rapper külön került tőle, közel a saját stúdiójához. Jimin Hosoekkal bútorozott össze, aki szintén kapott egy alkotószobát, Suga pedig, nem is kért hálót. Azt mondta, neki elég, ha berendeznek neki egy olyan stúdiót, amiben van egy kanapé, és egy zárható ajtó, ő tökéletesen megelégszik ezzel.

Jin szemében ott villogott az aggódást, de nem szólalt meg. Mindnyájan tudtuk, hogyha Suga ennyire elszeparálja magát tőlünk, akkor az veszélyes lehet a nehéz időszakjaiban.

– És kulcsot kapunk hozzád? – rejtette vicc mögé a félelmeit J-hope.

– Majd meglátom – terelte a témát Yoongi, majd a tervrajzra mutatott. – Ez itt jó lesz Taehyungéknak, ezt meg használhatnánk raktárnak.

– Hyung, te csak ne akard raktárnak használni a szobámat! – kérte ki magának Jungkook.

A hyungok felváltva néztek hol rám, hol rá, és legszívesebben sírva fakadtam volna a nyomás alatt. Szóval nem akar egy szobába kerülni velem – ért a keserű felismerés. Ezzel ki is mondta, hogy a reményeimnek lőttek. Felesleges volt tovább áltatnom magam, Jungkook önállóságot szeretett volna, a jövőjét már nem velem tervezte.

– De nem túl kicsi az? Alig fér bele egy ágy, meg pár szekrény – próbálta figyelmen kívül hagyni Rap Monster a problémát.

– Nekem megfelel egy emeletes ágy is, akkor tudok alá pakolni. Úgysem alszom ott sokat.

– Akkor mégis hol alszol? – tette fel a kérdést Hosoek hyung. Meglepően mérges volt a hangja.

– Majd mindig máshol.

Eddig bírtam a megalázást, felpattantam, és miután elnézést kértem a menedzsertől, kirobogtam a folyosóra. Párszor belecsaptam a falba, ahogy haladtam a lépcsőházban, majd kimentem az utcára. Teljesen elfelejtettem, hogy se mobil, se tárca, se kabát nincs nálam, és csak mentem a fejem után, egyenesen előre, hogy minél messzebb kerüljek Jungkooktól.

Persze, majd, hogy mindig máshol! Az egész bandán végig akar menni? Majd mindenki ágyába bebújik, mintha az olyan egyszerű lenne? És akkor képes volt olyanokat mondani, hogy szeret, meg csak idő kell neki. Mikor lett Jungkook ilyen érzéketlen?

Jungkook:

– Te miért vagy ilyen érzéketlen fasz? – szegezte nekem a kérdést Yoongi, nem törődve azzal, hogy a menedzser még mindig ott ül a köreinkben.

– Hyung, ezt majd később megbeszéljük – szűrtem a fogaim között, és visszatértem a szobám elosztására.

Mindenki túlreagálta a kijelentésemet. Saját szobát akartam, hogy el tudjak vonulni, ha egyedüllétre vágyok. Nem értettem, miért mindenki rajtam élezte a nyelvét, amikor Suga is ugyanezt csinálta. Neki miért nem mondta senki, hogy egy érzéketlen fasz, amiért kirekeszt minket? Miért csak én voltam az?

Taehyung kiakadása borítékolható volt, tudtam, hogy félre fogja érteni. Úgy terveztem, hogy vele lakok, de szükségem volt egy helyre, ahol magam lehetek, és egy kicsit nem csak „Taehyung pasijaként”, hanem Jeon Jungkookként is létezhetek. Azzal meg, hogy „mindig máshol”, nem azt értettem, hogy majd végigmegyek a hyungokon, hanem azt, hogy szeretnék velük is időt tölteni, és ha szívesen látnak, szívesen ott alszom náluk. Persze, hogy mindenki félreétette. Mondjuk, elég ciki, hogy ezt kinézték belőlem.

– Most, hogy elment a menedzser, beszélgessünk! – csapta össze a tenyerét Yoongi. Kicsit úgy éreztem magam, mintha körbevett volna egy gengsztercsapat, és éppen agyon akarnának verni, mert betettem a lábam a területükre.

– Figyelj, Jungkookie, elég csúnyán jött ki ez a szoba-dolog Taehyung oldalát nézve, jó lenne, ha magyarázatot adnál! – kérte Jin. Lenézően fordultam felé.

– Te mindig csak Taehyung oldalát tudod nézni. Ha ennyire sajnálod, akkor menj, és vigasztald meg! Mintha érdekelne…

Nem számítottam arra, hogy Jin hyung megütne, arra meg főleg nem, hogy felpofoz. Döbbenten pislogtam magam elé, és a kezemet a fájó pontra érintve fordultam felé. Magyarázatot akartam kapni.

– Ez meg… – kezdtem, de Jin haragja belém fojtotta a szót.

– Ez már nagyon kijárt neked, Jeon Jugkook! Tiszteletlen vagy, aljas, gonosz és undok mindenkivel. Nem elég, hogy Taehyungot bántod, de még tőlem se kértél bocsánatot a múltkoriért. Vártam, hogy oda gyere, és azt mond: „Jin hyung, nagyon sajnálom, amit mondtam. Idióta voltam. Kérlek, bocsáss meg!”, de még egy bocsit sem vágtál a fejemhez.

– Ha ez bánt ennyire, akkor ne fogd Taehyungra! – vágtam vissza.

– Ne feleseljél, gyerek! Hallgasd végig, amit az idősebbek mondanak neked – fedett meg Yoongi. Nagyon a bögyömben volt már a folytonos kioktatásával, meg a hülye szövegével, hogy a kicsi kussoljon a nagyok közelében.

Adtam egy esélyt a dolognak, ne mondhassa senki, hogy én nem próbáltam meg, vettem egy mély levegőt, és hagytam, hogy szépen sorban elmondják a bajukat.

– Jungkook nekünk sem jó, hogy marjátok egymást Taehyunggal. Rossz látni, ahogy megjátsszátok magatokat a kamera előtt. Ez nem egészséges. Vagy béküljetek ki, vagy elfogadjuk, hogy szétmentetek, de akkor szóljunk a menedzsernek, hogy ne kelljen ezt csinálnotok – kezdte Rap Monster.

– Igen, Jungkookie, rossz látni, ahogy szenvedtek – folytatta Jimin.

– Egy csapat vagyunk, jót akarunk nektek – szólt bele J-hope is.

– Én személy szerint pont leszarom, hogy dugtok-e, vagy sem, de ha folyton azon megy a dráma, hogy mi van közöttetek, az rohadtul visszavesz belőlünk is – zárta a sort Yoongi. – Mind a ketten a barátaink vagytok. Én kiálltam már mellette is, meg melletted is. Nem akarok választani, és nincs energiám arra, hogy istápoljalak titeket. Felnőttek vagytok, oldjátok már meg magatok a gondjaitokat!

Az összes vélemény közül Suga hozzászólását értékeltem a legjobban, elmondta, amit gondol, és nem csak hülye frázisokban beszélt, mint a többiek. Álszent idiótáknak láttam őket, akik unatkozó barmok módjára megpróbálták beleártani magukat a magánéletembe, mert nincs, aki kiverje nekik.

– Most már mehetek? – pillantottam fel Jinre fáradtan.

– Látom, semmit nem értettél meg abból, amit mondtunk.

– Mert a fejembe látsz, mi? Baszott okosnak gondolod magad, mert öt évvel idősebb vagy nálam. Szánalmas. Mind szánalmasak vagytok – nyomtam fel magam a kanapéról. – Jó, Yonngi hyungot leszámítva. Neki legalább vannak tökei. – Láttam, ahogy Suga egyetértően bólogat. Szerette, ha dicsérik.

Jin még mondani akart valamit, de már nem vártam meg, magamra kanyarintottam a kabátomat, és otthagytam őket. Taehyung vélhetően világgá ment bánatában, és valakinek meg kellett keresnie.

V:

 Fogalmam sincs, hogyan kerültem Minjae lakásához, egyszer csak a csöngőjén volt a kezem, és amint kinyitotta, már a karjában sírtam. Szegény teljesen sokkos állapotba került, azt sem tudta, mi bajom van, fáj-e valamim, megsérültem, összedőlt a világ, vagy csak egyszerűen részeg vagyok. Nem voltam részeg, egész úton csak a könnyeimet nyeltem.

– Azzal a csajjal van valami? Kidobott? – kérdezte aggódva, és megpróbált felnyalábolni a földről.

– Pasim volt, te idióta – súgtam, és összeérintettem az ajkunkat.

Nem tudom mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy visszacsókol. Jó barátok voltunk, és amikor közösen forgattunk, Jungkook annyira féltékeny volt, hogy felhívott, merre járok, és mikor megyek már haza. Még a műsorba is bekerült, de szerencsére senki nem hallotta a hangját, pedig csak úgy izzott a haragtól. Aztán a Fire időszakban, amikor közösen MC-ztek Minjae-vel, láttam Jungkook tekintetében, hogy „most aztán lepipállak, te szemét, akinek volt pofája masszázsra vinni a pasimat”. Mi meg ronggyá szívattuk a cukiskodással, meg a busani kiejtésével, amit a műsorban produkált, de én boldog voltam, hogy az a két személy, akik közel állnak hozzám, egy légtérben tudtak tartózkodni anélkül, hogy Jungkook kivégezte volna az „ellenfelét”. Minjae sosem volt rá veszéllyel, én mindig is Jungkookot szerettem.

Minjae csókjában leginkább a sürgető kielégülés érződött, nem is gondoltam, hogy ilyen érzései lennének irántam. Tudtam, hogy kedvel engem, és fontos vagyok a számára, de azt hittem, csak egy hyung vagyok, akire rátámaszkodik.

Ismertem Minjae lakását, mégis, ahogy csókolózva hátráltunk a szobája felé, majdnem felborultam a dohányzó asztalban. Ha vele voltam, még a szokásosnál is bénábban viselkedtem, a közös felvételünkön is majdnem megfejeltem a rámpát, mert menőzni akartam.

Nagyon furcsa volt valaki más csókját érezni a testemen, amikor reggel még Jungkook ért hozzám, de Jungkook fulladjon csak bele a nagy szabadságába, nem érdekelt. Ha jobban belegondoltam, rajta kívül nem is voltam mással, se barátnőm, se pasim nem volt, és Minjae magánéletéről is csak annyit tudtam, hogy hiába próbálkozott, sosem jött össze egy komoly kapcsolata sem.

Zavarban voltam, mert itt nem voltak olyan letisztázottak a szerepek, mint Jungkookkal, fogalmam sem volt, melyikünknek kellene dominálni. Őszintén én szívesebben kerültem volna alulra, de mégis csak én voltam tapasztaltabb kettőnk közül, talán a kezembe kellett volna venni az irányítást.

– Minjae, hogy akarod? Melyik oldalon legyek? – kérdeztem rá, mire azonnal vörösség futott az arcára.

– Jaj, hyung! Ezt így meg szokták beszélni előtte? – Kénytelen voltam csókot hinteni a szép, duzzadt ajkaira, hogy megnyugtassam. Nem akartam még ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.

– Nekem jó mindkét verzió. Ha szeretnél irányítani, segítek, mit csinálj.

– Az jó lenne, hyung – suttogta, és kikapcsolta a nadrágomat. – Vezess nyugodtan! Úgyis megvan már a jogsid.

Hangosan felnevettem, és összetúrtam a haját. Annyira féltékeny voltam, amikor az első Bromance-nél ő fuvarozott el, én meg égtem a tudatlanságommal. Azóta nem volt időnk elkocsikázni sehová, pedig nagyon szerettem volna visszafizetni neki a sok törődést, amit a sorai adtak. Most itt volt a lehetőség, hogy hálálkodjak.

– Hyung, nem biztos, hogy képes leszek erre – állt meg Minjae a csókjaival a hasam alján. A boxeremben már merevedett a tagom, és megértettem, hogy így érez. Ez volt az első alkalmunk, nekem hosszú hónapokig tartott, amíg rávettem magam, hogy szájjal izgassam Jungkookot.

– Majd én csinálom neked – mondtam, és hanyatt döntöttem.

A szájától kezdtem el a csókokat, lassan haladva, ízlelgetve a bőrét. Teljesen más volt, mint Jungkooké, puha és sima, de mégis idegen. Vagy lehet, hogy már túlságosan hozzászoktam a maknae-hoz?

Mielőtt a számba vettem volna Minjae ékességét, még felsandítottam rá, és elkaptam, hogy leselkedik. Szélesen elmosolyodtam, majd kidugtam a nyelvem, és megnyaltam a hegyét. Nem akartam sokáig húzni az agyát, így is az egekbe lehetett a vérnyomása, de úgy helyezkedtem, hogyha akarja, nézhessen.

Fontos volt észben tartani, hogy hiába szophatták már le az aktuális barátnőjelöltjei, ez a helyzet teljesen új volt neki, és nem bírta olyan sokáig, mint Jungkook. Mi is minden újabb együttléttel tudtuk tovább húzni az időnkön, Minjae farka éppen csak leért a torkomba, amikor erősen megremegett.

– Oh te jó ég! – nyögött fel a partnerem, amikor a szoba hőmérséklete megcsapta a forrósághoz szokott tagját. – Majdnem elmentem.

– Éreztem – töröltem le a számat, és visszamásztam az ágyra. – Kellene óvszer, meg síkosító. Van?

– Persze – halászta elő őket a fiókból, és a takaróra tette. – Most ezzel kéne nekem… Izé…

– Ha szeretnéd, csinálom én.

Nem voltam túl jó abban, hogy magamat tágítsam ki, és főleg nem tudtam szexin csinálni, de a saját érdekemben kénytelen voltam erre támaszkodni. Minjae-nek az is nagy feladat volt, hogy egyáltalán ne süljön el az aktus első percében, úgyhogy amiben csak tudtam, segítenem kellett.

– Csókolózzunk közben – kértem, és mélyen, alaposan végignyaltam a száját.

Hevesen dobogott a szívem, ahogy magához húzott, a csókjában annyi imádat, tisztelet, törődés és öröm volt, hogy megrészegültem tőle. Nem is tudom már, hogy ki húzta arrébb a kezem, csak azt éreztem, hogy Minjae szépen lassan kitölt.

Jó érzés volt, ahogy összeolvadtunk, és miközben mozgott bennem, egyszer sem váll el egymástól az ajkunk. A lábamat magasra emeltem, de ő is a térdem alá kapott, és megemelt, aztán azonnal megijedt, hogy túlzásba vitte.

– Nyugi, jó így. Csináld csak! – nyugtattam.

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hajlékony vagy, hyung.

– Sok mindent nem tudsz még rólam.

A sóhajaink betöltötték a szobát, a levegő izzott körülöttünk, és Minjae rászorított a farkamra, amikor érezte, hogy közel jár a beteljesüléshez. Igaz, hogy csak így, segítséggel tudtam elélvezni, de amikor elernyedtek az izmaim, és Minjae rám dőlt, elégedett voltam. Jól estek az ölelő karok, a biztonságot nyújtó közeg, el is aludtam volna alatta, ha valaki nem tapad rá eszeveszetten a csengőre.

– Ne nyisd ki! – kértem. Nem akartam, hogy otthagyjon, az egyedüllét abban a pillanatban ijesztőbb volt mindennél a világon, az sem érdekelt, hogyha ég az utca.

– Lehet, hogy fontos. Mindjárt visszajövök. Elküldöm a francba.

Amikor kiment, jólesően belefúrtam az arcom az ágyneműbe, ugyanolyan finom, férfias illata volt, mint neki. A nyugalom és a békesség finom lepeként borult rám, de az ajtón beszűrődő hangok elfújták az idillt.

– Ne mondd nekem, hogy nincs itt Taehyung, mert az az ő kabátja! – hallottam meg Jungkook mérges kiabálását.

Két opció közül választhattam. Vagy meghúztam magam, és Minjae-re hagytam az egész kellemetlen jelenetet, vagy felbukkantam, és magamra vállaltam mindent. Igazából nem tartoztam magyarázattal Jungkooknak, nem jártunk, azzal csináltam, akivel akartam, de kicsit féltem attól, hogy elborul az agya, ha meglát egy szál lepedőben.

Gyorsan felkaptam a boxerem, és magamra terítettem Minjae egyik pulcsiját, majd kiléptem a hálószobából. A hatás nem maradt el.

Jungkook először elkerekedett szemmel bámult rám, majd a tekintete végigcikázott a hiányos öltözékemen, és olyan harag gyúlt a fekete íriszben, amit legutóbb akkor láttam, amikor le akart teperni a kertben.

– Mit akarsz, Jungkook? – kérdeztem durván. Ugyanúgy bántam vele, ahogy ő velem, nem érdekeltek az érzései.

– Téged kerestelek, hyung. Aggódtam, hogy bajod esett, de ahogy látom, nagyon jól szórakoztál.

– Igen, jól szórakoztam, és folytatnám tovább, úgyhogy megtennéd, hogy távozol?

Jungkook tett egy dühös lépést felém, aztán megtorpant, és vadul ökölbe szorította a kezét. Valószínűleg azon vívódott, leleplezze-e a kapcsolatunkat, vagy inkább majd akkor vágjon mindenfélét a fejemhez, amikor hazaérek.

– Ki szeret kit, hyung? – kérdezte elcsukló hangon, majd olyan lendülettel távozott, hogy majdnem feldöntötte a tulajt.

Szegény Minjae-t sajnáltam a legjobban, azt se tudta, mibe csöppent bele, és láthatóan dühítette, hogy elrontották a kellemes délelőttjét. Jungkook után én csuktam be az ajtót, majd Minjae szájára tapadtam, és visszahúztam a hálóba. Amikor lassan végigsimítottam a hátán, és csókot nyomtam a vállára, akkor tette csak fel az első kérdést.

– V, kérdezhetek valamit?

– Kérdezz!

– Jungkook volt a pasid?

Csak bólintottam egyet, és Minjae meg sem lepődött. Bizonyára sejtette, hogy így van, azok után, hogy kiderült számára, hogy a férfiakhoz vonzódom.  Voltak árulkodó jelek. Az a telefon a forgatáson, hogy akárhányszor beszélgettünk, én valahogy beleszőttem Jungkookot is, és az, hogyha nem találkozhattunk, annak valahogy mindig a maknae volt az oka.

– De ugye nem azért voltál velem, hogy féltékennyé tedd?

– Nem. Nem vagyok olyan.

– Akkor mit jelentett neked?

– Azt, hogy kedvellek, és vágytam rád.

Így, jobban belegondolva nem volt okos dolog lefeküdni a barátommal, hiszen ő többet érzett irántam, én meg nem akartam komoly kapcsolatot vele. Meg tudtam érteni a helyzetét, reggel még én is ebben voltam, de mindent el akartam követni azért, hogy a lehető legkíméletesebb legyek. Nem akartam olyan szívtelen emberré válni, mint Jungkook.