Inkognító - 2: Gondok

V:

Meg akartam fojtani Jungkookot. A szemem láttára akar mással csókolózni? J-hope úgysem kapná le. Ugye?

Suga olyan kigubbadt szemekkel nézte a Hope előtt térdelő Jungkookot, hogy majdnem az ölembe estek a szemgolyói, csoda, hogy nem nyálazott össze.

– Hülyegyerek! – vágta fejbe Hoseok a térdelőt, és felrángatta a kanapéra. – Hogy kérhetsz ilyet tőlem? Majd egy lány megcsókol. Hidd el, nem kell majd könyörögnöd érte! Imádnak téged.

– És ha beégek? Még sosem csókolóztam. Fel fog tűnni.

– Dehogy fog! Hidd el, a csaj örülni fog, ha nem ájul el. Nem fog azzal törődni, hogy vajon smároltál-e már.

Jungkook elgondolkodva maga elé meredt, de én eléggé ismertem már ahhoz, hogy tudjam, csak színészkedik. Egyáltalán nem töri a fejét, már régen kitalálta, mit mondjon, és ha gyorsan nem teszek valamit, az ujja köré fogja csavarni Hope-ot.

– Jungkookie, előbb fel kellene nőni, majd utána gondolkozhatsz a csókolózásról – szóltam közbe. Rám kapta a tekintetét, és olyan indulatot láttam benne, amit talán még sosem. Most meg min húzta fel magát?

– Köcsög – vetette oda szárazon. Jungkook nem szokott társaságban csúnyán beszélni, én is csak nagyon ritkán hallottam, ha a lábára ejtett valamit, vagy bevágta a könyökét az ajtóba. Mi ütött belé?

– Jungkook, ne beszélj így vele! – oktatta ki J-hope, de Jungkookot csak még inkább felingerelte a megfedés, és úgy pattant fel a kanapéról, hogy még az asztalról is leverte az ételt.

Mind megdöbbentünk a viselkedésén. Sokszor nehéz volt vele, mert makacskodott, és visszautasította a segítséget, de sosem beszélt velünk tiszteletlenül, és nem rendezett jelenetet sem. Egész nyugodtan átvészeltük a lázadó korszakát. Vagy csak most kezdődik?

– Jungkook, szedd fel, amit levertél, és kicsit nyugodj le! – parancsolt rá Hoseok, mire Jungkook lehajolt a habtálcáért, rárakosgatta a megmaradt csirkéket, és nemes egyszerűséggel az asztal közepére dobta. Mintha azt mondta volna: „Na, most örülsz?”

– Jeon Jungkook, azonnal tisztítsd fel, amit csináltál, és szállj magadba!

– Kapjátok be! – kerülte meg a kanapét Jungkook, és úgy bevágta maga mögött a szobánk ajtaját, hogy szinte hallottam a fa sírását.

Lesöpörtem magamról Suga kezét, és Jungkook után mentem. Mit képzel magáról ez a kölyök? Nem viselkedhet így. Hoseok nem csinált semmi rosszat, ahogy én sem. Semmi oka nincsen haragudni.

– Mi a franc volt ez? – kérdeztem, és ránk zártam az ajtót, hogy ne menekülhessen el a beszélgetés elől. Nem hagyhatom, hogy ilyen jeleneteket rendezzen. Maga miatt, és kettőnk miatt is oda kell figyelnem, hogy mennyire vonjuk magunkra a figyelmet. Még csak az kell, hogy a hyungok a nap 24 órájában a kis lázadót figyeljék.

– Szakadj le rólam! – feleselt vissza, és rám sem nézett. Magam felé fordítottam az arcát, de ellökte a kezem, és eldőlt az ágyon.

Ilyen könnyen nem menekülsz! – gondoltam, és fölé másztam. Próbáltam összefogni a csuklóit, de sokkal erősebb volt, és minimum még két kézre szükségem lett volna, hogy le is fogjam, és magam felé is kényszerítsem az arcát, így segítségért folyamodtam.

Kihalásztam a fiókból egy bilincset, amit nemrég kaptam egy huncut rajongómtól, és odakötöttem Jungkook kezét az ágy támlájához.

A szemében egyszerre láttam, ijedtséget, meglepődést, és haragot, de ezek közül az utolsó volt a legerősebb. Hihetetlen módon felcseszte valamin az agyát.

– Miért rendezel jelenetet? Hoseok nem csinált semmit. Nem érdemli meg, hogy így beszélj vele!

– Ő is olyan, mint mindnyájan vagytok. Nem vagyok már gyerek, ne kezeljetek kis szarosnak!

– Úgy kezelünk, ahogy viselkedsz!

– Igen? Jó! Akkor ezentúl vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Legyünk felnőttek – vágott vissza indulatosan Jungkook, és kiabálni kezdett. – Keféltem Taehyunggal! Taehyung megdugott!

– Hallgass már el! – fogtam be a száját, mielőtt még valaki tényleg meghallja, és közel álltam hozzá, hogy felképeljem. – Most pont, hogy gyerekesen viselkedsz.

Jungkook összenyalogatta a tenyerem, de ezzel nem hatott meg, és hiába próbált meg lerúgni magáról, biztosan ültem a derekán, a kezei nélkül nem tudott eltávolítani.

Ha ki akartam szedni belőle, hogy mi a baja, először nekem kellett lenyugodnom. Már a szex közben is furán viselkedett. Elkalandozott, lekiabált, aztán sírni kezdett. Nem hiszem, hogy túl kemény lettem volna vele. Igaz, hogy megbántott azzal, hogy nem figyelt rám, de sosem bántanám.

– Bólints, ha lenyugodtál – kértem, és fáradtan kifújtam a tüdőmben tartott levegőt. Álmos voltam már. Aludni akartam. Magamhoz ölelni Kookot, beszívni az édes illatát, és reggelig fel sem kelni. Miért kell hisztériát csapnia az éjszaka közepén?

Amikor Jungkook bólintott, elvettem a kezem, de még mindig szikrákat szórt a tekintete.

– Elmondod végre, hogy mi a bajod?

– Az, hogy gyereknek kezeltek. Már felnőttem.

– Tényleg? Káromkodsz, kikezdesz előttem Hope-pal, és dobálod az ételt. Így viselkedik egy felnőtt?

Jungkook elfordította a fejét, és sírni kezdett. Nem hiszem el! – hajoltam a nyakához, és apró csókokat nyomtam rá. Egyáltalán nem tetszett az érzelmi hullámvasút, nyugalmat akartam. Hagyja, hogy szeressem, és ne nehezítse meg a dolgunkat azzal, hogy féltékennyé próbál tenni. Csendben hozzátenném, hogy nagyon is sikeresen.

– Kicsim, ne sírj! Utálom.

– Miért nem kezeltek egyenlő félként? Te is folyton beszólsz, hogy gyerek vagyok, de bezzeg amikor meg kell dugni, rögtön elfelejted.

Mély levegőt vettem, hogy nehogy újrakezdődjön a veszekedés, és megpróbáltam valahogy elmagyarázni Jungkooknak, hogy nem állt szándékomban beletaposni a lelkébe.

– Felhúztál. Féltékeny lettem, és szemétkedni akartam. Ne haragudj!

– Jó – enyhült meg Jungkook, és hozzám dörgölőzött. – Ne veszekedjünk többet.

– Megbeszéltük.

Ez elég gyorsan ment – könnyebbültem meg, és előhalásztam a fiókból a bilincs kulcsát. Jungkook maga elé húzta a kezét, és a csuklóját szorongatta, pedig biztosra vettem, hogy nem szorult rá igazán.

Annyira aranyos volt. A homlokára simuló haja kissé belelógott a szemébe, és hihetetlenül kicsinek tűnt, ahogy a kezét babusgatta. Szinte már vártam, hogy megpuszikálja a fájó pontot.

– Ne legyél ennyire édes, mert nem fogom tudni visszafogni magam.

– Tetszik, ha aranyos vagyok? – nézett fel rám, és azonnal bevágott egy Hosoek fejet, de ezerszer édesebb volt, mint az „aegyo király”.

– Jaj, ne csináld! – kértem elkínzottan, és megfordítottam magunkat, hogy a mellkasomra teremtsem az édes kis fejét, de Junkook megint makacskodni kezdett, és tovább vágta nekem a fejeket. – El foglak verni, ha nem viselkedsz! – fenyegettem meg, mire perverzen megnyalta a száját, de azonnal elfintorodott a fájdalomtól. Csak akkor vettem észre, hogy mennyire összeharaptam a száját. – Ezt tényleg én csináltam?

– Nem fáj annyira. Amúgy is szeretem, ha fel akarsz falni. Attól szépnek érzem magam. – Valószínűleg nem lehetett tisztában azzal, hogy ezt hangosan is kimondta, mert amikor elmosolyodtam, a szája elé kapta a kezét, és a füléig elvörösödött.

– Te mindenhogy szép vagy.

Jungkook hálás csókot adott, a nyelvével feltérképezve az egész számat, de csak akkor értettem meg, hogy mit szeretne, amikor nekem nyomta az ágyékát. Ő még nem fáradt el.

– Kook, ha most nem alszunk, holnap olyanok leszünk, mint a mosott szar. Toljuk ezt át holnap estére.

– De én most akarom – búgott a fülembe, és harapdálni kezdte a nyakam. Szemét kölyök, tudja, hogy mit szeretek! – gondoltam, és hátravetettem a fejem, hogy jobban hozzám férjen.

– Akkor viszont siess! – parancsoltam rá, és feljebb toltam a csípőm, jelezve, hogy szabadítson ki az alsómból.

– Mindig sietünk. Mikor lesz már rendesen időnk egymásra? – mérgelődött fiatal szeretőm, miközben lehúzta a boxert, és a markába vett.

– Majd ha kettesben leszünk a házban – válaszoltam, és csókra hívtam.

Jungkook percek alatt el tudja venni az eszem. Ha nem lenne erre képes, biztosan nem jöttem volna össze vele. Akkoriban még ezer százalékosan heterónak gondoltam magam.

A kollégiumban lett volna elég szoba ahhoz, hogy mind elférjünk külön szobában, de inkább összeköltöztünk, hogy a felszabadult hálókat nappalinak, stúdiónak, vagy edzőteremnek használjuk. Amikor a legfiatalabb mellé osztottak, örültem, mert ez azt jelentette, hogy senki nem fog ugráltatni, hogy rendezzem össze a ruháimat, sőt inkább én tehetem ezt a cukorfalat maknae-val, aki sosem nyitja ki rendesen a száját, és nevetni is alig mer a közelünkben.

Először nem foglalkoztatott igazán, el volt magában, nem idegesített, és mindent megtett, amit kértem. Néha együtt játszottunk a telefonon, hülyéskedtünk a próbákon, és a nyilvánosság előtt a nyakán lógtam, mert a cég jó visszajelzéseket kapott a párosunkról, így szinte követelmény volt Jungkook ölelgetése. A kötelesség akkor változott örömmé, amikor egyik éjszaka rosszat álmodott.

Hallottam, hogy forgolódik, és néha nyöszörög, de nem tudtam eldönteni, hogy álmatlan, vagy rémképek gyötrik, így inkább nem csináltam semmit. A falnak fordulva vártam, hogy történjen valami, mikor Jungkook hirtelen zokogni kezdett.

Fáradtan kikeltem az ágyból, és odasétáltam hozzá.

– Jól vagy? – böktem meg a takarót, de Jungkook nem nyugodott meg, tovább bőgött, egyre keservesebben. – Nyugi – simogattam a hátát a takarón keresztül, majd egyszer csak az ágyban találtam magam, egy édes, síró cukorfalat ölelő karjaiban.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy egy fiú úgy simul hozzám, mint egy kiscica, de mivel szomorú volt, ráadásul csak tizenöt éves, hagytam, hogy kisírja magát az ölelésben.

– Jobban érzed magad? – kérdeztem, amikor elapadtak a könnyei.

– Rosszat álmodtam – közölte, és belefúrta az arcát a pólómba. – Hyung, megtennéd, hogy itt maradsz, amíg elalszom?

Reggelig maradtam. Úgy ölelt, hogy esélyem sem volt elszökni, ráadásul az álom is elnyomott. Élveztem, hogy valakinek támaszt nyújtok, ráadásul ébredéskor az arcom valahogy a nyakához került, és megéreztem azt a csodás, édes illatot, aminek azóta is a rabja vagyok. Azt már észrevettem, hogy Jungkook nagyon érzékeny az illatok terén, és van egy halom parfümje – némelyik női –, de abban biztos voltam, hogy ez nem kemikália. Ez a saját illata. Isteni – gondoltam, és még közelebb húztam magamhoz.

Amikor Jin benyitott, hogy reggelizni hívjon minket, nem győztem magyarázkodni, hogyan kerültem Kook ágyába. A legkellemetlenebb pedig az volt az egészben, hogy Jint nem is érdekelte az ok, csak én akartam bebizonyítani, hogy ez egy ártatlan, baráti gesztus volt.

Ezután az este után rendszeressé vált, hogy együtt alszunk, és mióta sikeresen összetörtük az egyik együttlétünk közben az ágyamat, és kétszemélyest vetettünk a menedzserrel, kérdés sem merül fel az alvást illetően. Úgy kezdjük, hogy Jungkook hozzám bújik, majd az éjszakát követően, teljesen önkéntelenül átrendeződünk, és reggel úgy ébredek, hogy az édes illata körbeölel. Csodás.

Jungkook:

Úgy sunnyogtam oda J-hope-hoz, mint egy rossz kutya, aki megrágta a gazdi papucsát. Nagyon szégyelltem magam az esti kirohanás miatt, rajta vezettem le azt a dühöt, amit V iránt éreztem.

– Hoseok hyung, ne haragudj rám! Nem akartam tiszteletlen lenni – kérleltem, amíg a joghurtját kanalazta. Morcosnak tűnt, és megpróbálta kerülni a szemkontaktust, de mindig magamra irányítottam valahogy a figyelmét. Remélem V nem lesz féltékeny, amiért túl sokat érek hozzá.

– Megbocsátok, de csak akkor, ha megígérsz nekem két dolgot.

– Bármit! – vágtam rá lelkesen, és közelebb húztam hozzá a székem. A többiek csendben közelebb hajoltak, hogy hallják, miről beszélgetünk.

– Első: Megígéred, hogy nem csinálsz ilyet többet.

– Nem gond. Mi a másik?

– Elmondod, hogy mi volt a gond.

J-hope nem kért könnyűt, mert utáltam hazudni neki. Valahogy úgy kellett előadnom a történetet, hogy ne legyen hazugság, inkább egy story, amiből fontos mozzanatok hiányoznak.

– Rosszul esett, amit V hyung mondott, és rajtad vezettem le.

– Az, hogy gyerek vagy? Ne vedd komolyan! Még ő is az.

Megnyugtatott Hope válasza, és a tekintettemmel Taehyungot kerestem, hogy lássam a sértett arcát, de sehol nem találtam. Úgy emlékeztem, hogy velem jött reggelizni, és ahogy összeszámláltam magunkat, feltűnt, hogy még valaki hiányzik. Suga is eltűnt. Az, hogy V talán Jiminnel lenne, fel sem merült. Rögtön a legrosszabbra gondoltam.

Nyugtalanul kopogtattam végig a szobákat, és legnagyobb elégedetlenségemre pont abból a szobából hallottam a hangját, ahonnét nem akartam. A fülemet a sötétre festett ajtóra nyomtam, és megpróbáltam kivenni a beszélgetést, de a zene elnyomta a lényeget.

Leguggoltam, hátha a kulcslyukon keresztül látok valamit, de csak az ágyon ülő Sugát figyelhettem, V nem került a látóterembe. Pedig biztosra vettem, hogy az ő hangját hallottam.

Tovább figyeltem a hiányos jelenetet, és egy cseppet sem tetszett, amit Yoongi arcán láttam. Élvezkedett. Csoda, hogy nem fojt a nyála, néha még a fejét is hátra vetette, vagy kéjesen megnyalta rózsaszín ajkait.

Amikor meghallottam V dühös hangját, és összeraktam magamban, amit mondott, egy pillanatra megfordult velem a világ.

– Ne nyomd már le a torkomon! Azt akarod, hogy megfulladjak?

Mégis mit akar Suga az én Taehyungom szájába adni? Nagyon hamar negyvenes torka lesz a nagypofájú hyungomnak, ha nem hagyja békén a pasim!

– Mit csinálsz, Jungkookie? – kérdezte kíváncsian Jimin.

Nagyot ugrottam ijedtemben, de szerencsére nem sikoltoztam úgy, mint J-hope szokott a horrorfilmek alatt, így a bent tevékenykedő jómadarak sem hallottak meg. Jimin az edzőteremből jöhetett, mert jócskán átizzadta a pólóját, és a haja is csapzottan lógott. Sosem értettem, hogy tudja reggel rávenni magát, hogy eddzen. Bár biztosan nem a szél horda össze a kockákat a hasára.

– Sugáékat figyeled? – bökött az ajtóra, és szélesen elmosolyodott. – Fogalmam sincs, mit csinálnak. Mióta rájuk nyitottam, bezárkóznak.

– És mit láttál, amikor benyitottál?

– Nem is tudom, hogy jó ötlet-e elmondani neked. Lehet, hogy nem tesz jót a fejlődésednek.

– Nem vagyok kicsi! – pirítottam rá, majd megrebegtettem a szempilláimat, hogy elnyerjem a jóindulatát. Tudni akartam, amit kiderített. Ha nem nyugtat meg, a következő kettesben töltött pillanatban megölöm Sugát.

– Jól van, elmondom! – elemelte feladásra a kezeit Jimin, és odahajolt a fülemhez, mintha attól tartana, hogy bárki kihallgat minket. – Taehyung magas sarkúban és női ruhában volt, Suga pedig szorosan ölelte.

Sokkot kaptam. V megcsal Yoongival? És ráadásul ő a lány? Mi van?

– És ez mikor volt?

– Körülbelül egy hónapja? Lehet, hogy kettő.

Nem hittem el, hogy ennyi ideje az orromnál fogva vezetnek. Nekem fel sem tűnt, hogy lenne köztük valami. Taehyung valóban eltűnt mostanában, de sosem zavart, hiszen nem kell nekünk sülve-főve együtt lennünk. Ha túl sokat vagyunk a másik közelében, elfeledkezünk magunkról, és a többiek a végén még gyanút fognak.

– És szerinted ők…? – Nem tudtam, hogyan kérdezhetnék rá a dologra. Azt sem tudtam, Jimin hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Még sosem beszélgettünk ilyesmiről.

– Nem is tudom – vakargatta meg az állát. – Suga lenne az utolsó, akit melegnek mondanék, és bár az igaz, hogy Taehyunk az első, mégsem gondolom, hogy együtt lennének. Ha ilyesmi kiderülne a bandában, biztos vége lenne az együttesnek.

Kicsit megdöbbentett, hogy Jimin ennyire melegnek nézi V-t, bár igaz, hogy nem fogja vissza magát, ha csajoskodni kell, és magas sarkúban is úgy mozog, mintha mindennapos lenne. Vagy csak velem viselkedik férfiasan?

– Mondtad ezt már valakinek?

– Dehogy is! Nem biztos, hogy jól gondolom, és a többiek elég homofóbok, nem akarom, hogy bizonyíték nélkül kiutálják őket innen.

– Szóval akkor te nem utálod a melegeket?

– Nem. Miért utálnám? Mindenkinek a magánügye, hogy mit csinál a hálószobájában.

Kicsit megnyugtatott, hogy Jimin így gondolkodik, de az egy cseppet sem tetszett, hogy a többiek ilyen maradiak. Nem akartam az örökkévalóságig titkolózni Taehyunggal, azt reméltem, egyszer majd elmondhatjuk legalább a többieknek. Ez szívás – gondoltam, és visszameredtem az ajtóra.

– Szerinted megkérdezzem Taehyungot, hogy mit szokott csinálni Sugával?

– Nem ajánlom. Én megtettem Sugával, és majdnem leharapta a fejem. Bármit is csinálnak, várjunk addig, amíg elmondják.

Biztos voltam benne, hogy egyszer látványosan fogok felrobbanni, ha Yoongi megközelíti Taehyungot.

Mérgesen bevettem magam a szobámba, de indulásig nem is találkoztunk V-vel, mert csak akkor került elő, amikor megérkezett a busz, és utána egész nap annyi feladatot kaptunk, hogy sosem maradtunk kettesben. Persze Sugát az sem zavarta, hogy a koreográfia közepén vagyunk, ha búgott a telefonja, kiszállt. Elolvasta az üzenetét, odahívta magához Taehyungot, és együtt röhögtek valamin. Nagyszerű…!

V:

Jungkooknak már megint valami baja van – gondoltam hazafelé menet. Egész nap úgy nézett rám, mint aki kész rá, hogy kibelezzen, és ha közelebb húzódtam hozzá, ellökött. Nem értettem. Senki más nem ült hátul rajtunk kívül. Amikor persze a nadrágomban nyúlkált, nem volt ilyen szégyenlős.

– Gyere, fürödjünk együtt – súgtam a fülébe, amikor a zuhanyzóba készülődött. Mindig mi fürödtünk utoljára, néha megkockáztatva, hogy lebukunk, bebújtam hozzá a kabinba, és végigszappanoztam a testét. Tökéletes bőre van.

– Most nincs kedvem – hárított, és kivágtatott a szobából.

Kelletlenül kimásztam a nappaliba, és a televíziót bámultam, amíg Kook mosakodott. Miután végzett, én is átdörzsöltem magam, és majdnem felordítottam ijedtemben, amikor Sugát megláttam a kézmosó mellett.

– Mi az istent keresel itt? Ember, nem zavar, hogy fürdők? – kérdeztem mérgesen, és a derekam köré tekertem a törölközőt.

– Tudod, kit érdekel a nyeszlett segged?! – húzta fel sértettem az orrát Suga, majd az arcomba nyomta a telefonját.

Elolvastam a sorokat, és széles mosolyra húztam a szám. Tudtam, hogy ez lesz.

– Király vagy, haver – pacsiztam le vele. Suga egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint mutatta. Magánemberként azonnal összehúzta magát, ha egy szép lány a közelébe került.

– Szerinted nem fogja zavarni, hogy egy csomó rajongó vesz körül?

– Ha fennakad rajta, akkor nem hozzád való – nyugtattam meg.

Suga már hónapok óta levelezik egy csajjal, és eddig háromszor találkoztak, de mindet nekem kellett levezényelnem, nehogy a menedzser megtudja. Még női ruhát is képes voltam felvenni, hogy megtanítsam Yoongit lassúzni. A terv azonban bevált, és a kisasszony teljesen belezúgott a nagypofájú rapperbe.

– És veled mi a helyzet? Még mindig nem akarod beadni a derekad?

– Várok egy kicsit. Jungkook mostanában amúgy is olyan fura. Ma is be van sértődve valamin, pedig nem is beszéltünk.

– Lehet, hogy ez a baja – vonta meg a vállát Suga. – Gyerek még, és csak magának akar.

– Jaj, nehogy ezt mond neki! Nem emlékszel, hogy tegnap majdnem J-hope-ra borította az asztalt? Utálja, hogy kiskorúnak kezeljük.

Suga megcsóválta a fejét, és együtt érzően megpaskolta a vállam.

– Igazi kis hercegnőt fogtál magadnak.

Gondosan bedolgoztam az arcomba a bőrszépítő szereket, és átfésültem a gőztől lelapult hajam. Tetszeni akartam Jungkooknak, háta a külsőm elfelejteti vele a problémáját, és végre nyugodtan beszélgethetünk. Kookie-nak még szüksége volt arra, hogy valaki leüljön vele beszélgetni, mert ha nem foglalkoztak vele eleget, úgy érezte, hogy nem ér semmit.

– Akarsz még mondani valamit, Yoongi? – kérdeztem Sugát, aki továbbra is a telefonját nyomkodta, és nem úgy tűnt, mint aki nagyon le akarna lépni.

– Te, hallod?! Jungkook tegnap kiverte neked?

Majdnem lenyeltem a fogkefémet, amikor ezt kérdezte. Suga még egyszer sem érdeklődött arról, hogy mit szoktunk csinálni, és őszintén szólva, úgy gondoltam, semmi köze hozzá. Én sem érdeklődtem, hogy milyen volt a csók a csajával.

– Muszáj erre válaszolnom?

– Úgy érzem, egyszer muszáj lesz – nyújtotta át a telefonját Suga. Majdnem rosszul lettem attól, amit láttam.

Már a youtube video címe is kiborító volt – Vkook little play under the table –, de a kameraállás még jobban kétségbe ejtett. Tökéletesen látszott rajta, hogy Jungkook engem fogdos. A terítő eltakarta a kényes részt, de az is gáz volt, ha csak a combomat dörzsölgette ilyen intenzitással. A menedzser ki fog csinálni minket. Biztos vagyok benne, hogy ez a videó úgy fog terjedni a neten, mint a vírus.

– Szerinted egy 1-től 10-ig terjedő listán mennyire vészes? – kérdeztem reménykedve Sugát, abban bízva, hogy nagyon kicsi számot fog mondani.

– Tizenegy. Mert azt még talán kimagyarázzátok, hogy csak hülyéskedtetek, és mondjuk, összecsipkedte a combod, de az is nagyon gázos két srác között. Készülj fel, hogy a menedzserrel lesz egy nagyon kellemetlen beszélgetésetek!

Azonnal a kukába dobtam minden aznap estére tervezett összebújást. Biztosan kinyírom Jungkookot. Ez az egész az ő hibája. Miért nem tudott a seggén maradni? Bezárkózni a fülkébe pár csókért, vagy öltözés közben egymáshoz érni még oké, izgalmas meg minden, de hatalmas felelőtlenség volt tőle, hogy a kamerák előtt izgatott.

Jungkook:

Taehyung úgy jött be a szobába, mint egy felpiszkált bika, és olyan erősen dobta nekem a telefonját, hogy biztos voltam benne, lila foltot fog hagyni a helye.

– Mi a franc bajod van? – rivalltam rá.

– Nézd meg a videót, te nagyokos! Jól elbasztál mindent.

Feloldottam a képernyőzárat, és elkerekedett tekintettel meredtem a videóra. Lebuktunk. Nem is kicsit.

Félve tekintettem fel V arcára, aki bár szívdöglesztőnek tűnt, nagyon haragudott rám. Megértettem. Én is szívesen a föld alá ástam volna magam.

– Mi lesz most? A menedzser szétválaszt minket?

– Nem tudom, hogy mi lesz. Az biztos, hogy hamarosan eljut hozzá a videó.

– Szerinted kidobnak a bandából, amiért ezt csináltam? – éreztem, hogy egyre jobban remeg a hangom, és a tenyerem is izzadni kezdett. Nem akartam elcseszni az álmaimat. Szeretem az éneklést, a banda az életem, és továbbra is V mellett akarok maradni.

– Nem fognak kidobni, de lehet, hogy elszeparálnak egymástól. Az is egy kész armagedon a fanok számára, ha barátnőnk lesz, szerinted mit szól a cég, ha kiderül, hogy együtt vagyunk?

V szorosan magához ölelt, és a nyakamba rejtette az arcát. Nem akarom elveszíteni. Mióta együtt vagyunk, sokkal magabiztosabbnak érzem magam, inspirál a munkában, és megnyugtat, ha túlpörgök a feszültségtől. Szükségem van rá ahhoz, hogy tovább folytassam ezt az életet. Nem hagyhatom, hogy elszakítsanak.

– V, ugye csak engem szeretsz?

– Persze. Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot?

– Sose szeress mást rajtam kívül!

– Nem fogok – súgta, és eldöntött az ágyon. Úgy csüngtem rajta, mintha ez lenne az utolsó alkalmunk. Őszintén, még ezt is elképzelhetőnek tartottam.

Miután vörösre csókoltam az ajkát, lehúztam róla a pólót, és végigcsókoltam a mellkasát. A nyelvemmel nedves csíkot húztam a hasán, majd boxeren keresztül rámarkoltam, és izgatni kezdtem. A lehető legnagyobb élvezetben akartam részesíteni. Lehet, hogy hosszú hetekig el kell raktároznunk magunkban ezt az érzést.

Taehyung hangosan felnyögött, amikor a számba vettem, és minél többször szívtam rá, annál erősebbé vált a hangja. Hallani akartam. Teljesen megrészegített. Örülten hajszoltam a beteljesülésig.

Fájt, ahogy hátrarántotta a fejem, a hajhagymáim keservesen sírtak az ujjai alatt, de a ködös tekintete mindent kárpótolt.

– Lassíts, Kookie! Ne legyen még vége az éjszakának.

Ahogy visszakúsztam a szájához, újra végigcsókoltam a testét, majd az ajkára tapadtam, és behomorítottam a hátam, közelebb nyomva a fenekem a simogató ujjaihoz.

Engedelmesen doromboltam a fülébe, ahogy tágított, de hamar türelmetlenné váltam, a lényegre akartam térni, és újra hallani a sóhajait. Taehyung szerette látni közben az arcom, én pedig túl félénk voltam máshoz, így mindig „klasszikban” csináltuk, de most bevállaltam, hogy pózt váltsunk.

Tehyung így sokkal gyorsabban elment, gondolom fokozta az élvezetét a látvány, és a tudat, hogy meglovagolom, de nekem is elég kényelmes érzést keltett, sokkal mélyebben éreztem magam, mint korábban.

– Isteni vagy – suttogta a fülembe, amikor összebújtunk a takaró alatt. Szerettem, amikor a karjaiba zárt, attól biztonságban éreztem magam.

– Szeretlek – mondtam két csók között, és kisöpörtem a haját a szeméből. Taehyung frizurája hihetetlenül gyorsan elvesztette a tartását, és mivel imádott a forró víz alatt állni, a fodrászok aznapi ügyködése nem tartott sokáig. Az interjúhoz készült képeken viszont csodásan festett – leellenőriztem, amíg mosakodott.

– Én is szeretlek, kicsim.

Hihetetlenül szerelmesnek éreztem magam, és minden erőmmel bíztam abban, hogy Taehyung nem csal meg. Az elkövetkezendő napokban úgyis kiderül, hogy mi az igazság, mert a menedzser nem fogja engedni, hogy a rajongók közösen lássanak minket. Így időm lesz kifigyelni, V magányosan vajon kihez csapódik oda. Egy biztos, nem fogom hagyni, hogy Suga elvegye tőlem.