Inkognító - 1: Titkolózás

Figyelmeztetés: +18! A szereplők jelleme nem felel meg a valóságnak.

V:

Jungkook az őrületbe kerget.

Ő is pontosan tudja, hogy oda kell figyelnünk, nehogy felfedjenek minket, erre a fansigning közepén jut eszébe, hogy belemásszon a nadrágomba. Nem is értem, hogyan gondolhatja. A fanok szüntelenül kameráznak, minden egyes rezdülésünket figyelik, ráadásul az utolsó sorból is kiszúrható, hogy Kookie egyik keze folyamatosan az asztal alatt ügyködik valamit.

– Fejezd be! – morogtam felé, és megpróbáltam bokán rúgni, de ezzel az akcióval, csak jobban szétnyitottam a lábam, így erősebben rám tudott markolni. Szemétláda – gondoltam, és aláfirkantottam az elém tolt albumot.

Nehéz volt megtartani a mosolygós pókerarcot, odafigyelni a lányok ajándékaira, és helyesen leírni a nevem, miközben Jungkook ujjai csodákat műveltek. Kellett nekem kitanítani! – korholtam magam, és megpróbáltam arrébb tolni a kezét, de makacsul kitartott.

– Mit szenvedsz már annyit? – kérdezte tőlem J-hope, akit többször is meglöktem, ahogy megpróbáltam szabadulni Jungkook kínzásától. A rapper kissé felemelte a terítőt, hogy lássa, mi okozza a problémát, mire Jungkook úgy kapta el a kezét, mintha savba nyúlt volna.

– Semmit, semmit – ragadtam meg az „aegyo király” kezét, és kényszerítettem, hogy visszahajtsa a terítőt. Még az kell nekem, hogy meglássa, a dudort a nadrágomban. – Begörcsölt a lábam, de most már jobb.

– Dobd ide, megmasszírozom! – fordította felém a székét, készen arra, hogy az ölébe vegye a lábam, és kidörzsölje belőle a fájdalmat. Lázasan kutattam egy meggyőző kifogás után, de semmit nem jutott eszembe. Valószínűleg kiülhetett a kétségbeesés az arcomra, mert J-hope megemelte sötét szemöldökét. A francba! Végül Jungkook mentett meg a biztos lebukástól.

– Hagyd, hyung! Majd én segítek neki.

J-hope megrántotta a vállát, és széles mosollyal az előtte térdelő rajongóra ajándékát kezdte mustrálni, mintha az előző közjáték meg sem történt volna.

– Ki foglak nyírni – figyelmeztettem bevadult maknae-mat, és lecsúsztam a széken, hogy nehezebben érhessen el. Ha kettesbe lennénk a szobánk magányában, örömmel tűrném, hogy munkálkodjon rajtam, de mégsem mehetek el feltűnés nélkül egy zsúfolt tornacsarnokban.

Jungkook visszavonulót fújt, és teljes figyelmét a lányokra fordította, így kaptam egy röpke fél órát lenyugodni, de még így is elég látványos jeleket produkáltam odalent ahhoz, hogy aggódhassak a távozásnál.

Félig ülve hajoltam meg a rajongóink felé, majd magam elé kaptam az egyik ajándékos szatyrot, és úgy hagytam el a termet. Általában utolsónak távozom, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem az A.R.M.Y.-kkal, most azonban elsőként pattantam be a busz hátsó ülésére. A fejemet az ablak üvegének nyomtam, és halkan imádkoztam, hogy ne Jungkook üljön mellém.

Odafent zavar keletkezhetett a postánál, mert a feketehajú ördögfióka széles mosollyal bújt hozzám, és amint elindult az járgány, újra a legnemesebb részemre vetette magát.

– Fejezd már be! – morogtam a fülébe, és kihasználva a félhomályt megnyaltam a cimpáját. – Már így is sok van a rovásodon.

– Lazíts, és élvezd! – motyogta vissza, majd a támlához lökött, és az egyik lábát átvetette rajtam, hogy ne tudjak védekezni.

Jungkook:

Biztos voltam benne, hogy V élvezi, ahogy kényeztetem, de nem tudott kellőképpen ellazulni, így a csúcsra sem juttathattam fel. Ráadásul folyamatosan ficánkolt, és többször megrúgta a leader székét, amit Namjoon nem fogadott túl jól. Az út felénél olyan hirtelen fordult hátra, hogy alig tudtam kihúzni a kezem a szűk farmerből.

– Tegyél már féket a lábadra, mert esküszöm, hogy összekötözöm a bokád, ha még egyszer megrúgod a székem!

– Bocsánat, hyung! – suttogta V, majd amikor Rap Monstrer visszafordult, megragadta a tarkóm, és forró csókra hívott. Az ajka játékából tudtam, hogy amint bejutunk a szobába, azonnal a matrachoz fog szegezni, de nem bántam, mert már nagyon ki voltam éhezve rá. Egy hete nem csináltuk. Minden este olyan stresszes és véget nem érő volt, hogy hulla fáradtan estünk be az ágyba, és nem maradt erőnk egymásra.

Amikor a busz megállt, Taehyung kiugrott mellőlem, és még a táskáját is az ülésen hagyta a nagy rohanásban. Fejcsóválva összeszedelőzködtem, felkaptam az árválkodó hátizsákot, és kikászálódtam lomha hyungjaim közül.

– Mi van ma V-vel? Úgy futott, mint egy versenyló. Rosszul van? – kérdezte morcosan Ramo. A mérgelődésben a beállított tincseit teljesen összetúrta, és úgy nézett ki, mint akinek egy szalmakalap szorult a fejére.

– Pisilnie kellett – feleltem a nappaliba lépve, kínlódva a táskák pántjával, amin végül Jimin segített. Az egyiket keresztbe tette, a másikat a vállamra illesztette, és a szabad kezembe nyomta a nyakpárnámat. – Köszönöm, Jimin – mosolyogtam rá kedvesen, és a szobánk felé böktem a fejemmel. – Megyek, megnézem, hogy van.

– Aztán gyertek enni! – kérte Jin, és bár a dobozból mennyei csirkeillat áradt, Taehyungra jobban vágytam, mint az ételre.

– V-nek fájt kicsit a hasa, és én sem vagyok most éhes. Tegyél félre, majd később megesszük.

Elindultam, és a kulccsal vacakolva még hallottam, ahogy Jin megkérdezi Hope-ot, hogy vajon beteg vagyok-e, hogy nem akarok enni, de a válaszról lemaradtam, mert V berántott a szobába, és ránk zárta az ajtót.

– Ma nagyon felhúztál, Kookie – morgott a fülembe. – Remélem, tudod, hogy ezért meg foglak büntetni – figyelmeztetett, majd lerángatta rólam a táskákat, és belökött az ágyba. Imádtam, amikor a vágytól rekedtté vált a hangja, mert bár természetesen is izgatónak találtam a hangszínét, ilyenkor valami eszméletlenül szexis lett.

– Szűk a naci, hyung? – kérdeztem ártatlanul, és levezettem a kezem kemény férfiasságára. Alig vártam, hogy megszabaduljunk a ruháktól.

– Ne szemtelenkedj, kölyök! – harapott a nyakamba, miközben a keze már a pólóm alatt járt, és végigsimította érzékeny bőrömet. Hiába tette már meg ezt az utat ezerszer, minden egyes alkalommal libabőröztem, ha hozzám ért.

Gyorsan lehúztam róla a pólót, hagyat löktem, és az ölébe ültem. Merev tagja még a nadrág fogságában is hatalmasnak tűnt, és élvezettel kezdtem el mozogni rajta, miközben ujjaimmal a mellkasán köröztem. Taehyung szemei csillogtak a vágytól, de nem tudott sokáig nyugton maradni, rámarkolt a csípőmre, és keményebben magához dörzsölt.

– Kook, nem lesz ma előjáték, ugye tudod? – kapcsolta ki a nadrágom gombját, majd miután lehúzta a sliccem, legurított magáról, és a sarokba hajította a farmerom.

– Miért? – kérdeztem kíváncsian, és kibújtam a boxeremből.

– A délután folyamát eleget élvezkedtél rajtam, most én jövök.

Úgy vetette rám magát, mint egy éhes oroszlán, és percek alatt elérte, hogy nyögdécseljek a kéjtől, amit az ujjai okoznak. Kicsit feszített a ténykedése, egy hét alatt szinte el is felejtettem, milyen szexelni, de hamar el tudott lazítani, és nem kellett sokat várnom, hamar belém nyomta magát.

Sosem okozott szándékosan fájdalmat, mindig nagyon figyelmesen bánt velem, és addig nem mozdult meg, amíg meg nem szoktam. Utána azonban nem volt megállás. Nem tagadom, felizgat, ha durván csináljuk. V hihetetlenül perverz lesz, ha kellően felhúzom, kacérkodás nélkül azonban hímes tojásként kezel, ami néha azért ki tud borítani. Fiatalabb vagyok nála, amikor először lefeküdtünk, még be sem töltöttem a 18-at, de testalkatban, és tűrőképességben is erősebb vagyok nála. Egyáltalán nem török össze attól, ha erősebben mozgatja a csípőjét.

– Aú! – kiáltottam fel, amikor belecsípett az oldalamba, és szúrós szemekkel néztem fel a hatalmas, sötét szemekbe. – Ezt most miért kaptam?

– Ne merj elkalandozni, amikor szexelünk! – emelte meg a hangját, és megállt a mozgásban. A száját összepréselte, kiemelt szemöldökét összehúzta, és úgy nézett rám, mint egy durcás kisfiú. Imádnivalóan édesnek találtam, és megpróbáltam felküzdeni magam, hogy csókot lopjak azokról a dús ajkakról, de visszanyomott az ágyra, és nem engedte, hogy megmozduljak.

– Ha ennyire hidegen hagy, amit csinálok, be is fejezhetjük!

– Ne! – kaptam a karja után, és átkulcsoltam a lábam a derekán, hogy ne húzódhasson ki belőlem. – Folytasd!

– Nem is tudom – morgott tovább, de láttam a szemében a huncut csillanást, amikor összeért az orrunk. – Győzz meg!

Tudtam, mit akar. Imádja, ha könyörgök neki.  Növeli az amúgy sem kicsi egóját, ráadásul tovább erősíti a merev határt kettőnk között. Én vagyok az alárendelt, punk-tum.

Emlékszem, amikor először szembesültem ezzel a ténnyel.

Az első bandás évfordulóra a cég partit szervezett, ami itthon tovább folytatódott, azzal a különbséggel, hogy alkoholt is fogyasztottunk. Vagyis, mindenki fogyasztott, rajtam kívül. Nekem csak gyerekpezsgőt engedélyeztek a nagyok, a menedzser pedig hamar magunkra hagyott minket, nem is sejtve, hogy mennyi bontatlan üveg lapul a cipős dobozok alján.

A hyungok csúnyán leitták magukat, és miután már minden játékot végigjátszottunk, Jimin a kör közepére tett egy üres sörösüveget, és megpörgette.

– Ezt csajokkal a legjobb játszani, de mivel egy sincs köztünk, csak kérdéseket teszünk fel. Mindenki legyen őszinte!

A játék izgalmasnak tűnt, mert biztosra vettem, hogy rajtam kívül senki sem fog emlékezni rá másnap, én viszont értékes információkkal gazdagodom, amiket kellő pillanatban még felhasználhatok ellenük.

Sokáig elkerültem a végzetem, mert az üveg mindig túlgördült, de végül Sugának megkegyelmeztek az istenek, és feltehette a legaljasabb kérdését.

– Jungkookie, mondd csak, ha lányok lennénk, kivel veszítenéd el legszívesebben?

Hat kíváncsi szempár szegeződött rám, és éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul. Próbáltam kicsúszni alóla olyan válaszokkal, hogy: „De hát nem is vagytok lányok!” vagy, hogy: „Még fiatal vagyok az ilyesmihez”, de egyik sem hatotta meg őket.

– Használd a képzelőerődet, dongseng-ah! Képzeld el, hogy csajok vagyunk! – bátorított J-hope, de bárhogy próbálkoztam, Rap Monster egyáltalán nem tűnt szép nőnek.

Húztam az agyukat, kiutat keresve, de valójában azonnal tudtam a választ. Egy éve laktunk együtt, az időnk nagyját együtt töltöttük, és pontosan tisztában voltam vele, hogy mennyivel gyorsabban ver a szívem, ha Taehyung a közelemben van. Sokáig tagadtam, küzdve a szégyennel és a bűntudattal, de aztán rájöttem, hogy úgysem tudja meg senki, és nincs mitől tartanom. Mindenki másra indul bele, az a magánügyem, hogy kire gondolok, miközben magam simogatom.

– V hyung – feleltem a kérdésre, majd zavartan hozzátettem: – Azt hiszem…

Mindenki hangos nevetésben tőrt ki, Taehyung pedig reflexből visszaköpte a pohárba a szájában forgatott pezsgőt, és hatalmas szemekkel bámult rám. Én szégyenlősen elfordultam, és a körmeimet vizsgálgattam.

– Figyelj már, V, a kis maknae meg akar húzni! – hahotázott Suga, majd mellém húzta magát, és megveregette a vállam. – Jó választás volt. TaeTae a leglányosabb közölünk.

– A francokat! – pattant fel az említett, és lehúzta a korábban kiköpött italát. – Legfeljebb én dugnám meg őt! Nézzetek már rá! Ez egy nagyra nőtt kisbaba.

Tudtam, hogy részeg, és csak a többiek előtt akar keménykedni, de megbántott. Fiatalabb vagyok, a csapat maknae-ja, de nekem is vannak érzéseim, ettől még nem kell leminősíteni.

Hamar ott hagytam a díszes társaságot, és fejfájásra hivatkozva bezárkóztam a szobámba. Másnap persze Ramo rögtön azzal ugratott, hogy én még a kölyökpezsgőtől is beálltam, de egyikük sem vette észre, hogy feldagadtak a szemeim a sírástól. Egyedül J-hope nézett furcsán rám, de miután elutasítottam az aggódását, ő is semmibe vett.

Éles fájdalom hasított az alfelembe, ahogy V figyelmeztetés nélkül lökött egyet, és amikor felpillantottam rá, egy hihetetlenül dühös hyunggal néztem farkasszemet.

– Már megint nem figyelsz rám! Percek óta szólongatlak. Ha annyira fáradt vagy, hogy elalszol szex közben, akkor miért izgattál fel? A legrosszabb ribik csinálnak ilyet.

– Fogd be! – vágtam vissza, talán kicsit túl hevesen, mert Taehyung hátrahőkölt, majd a fejem mellé szorította a csuklóimat.

– Nekem van jogom mérgesnek lenni, nem neked – közölte, majd az alsóajkamba harapott. Fájt, ahogy a foga a húsomba mélyedt, de nem eresztett, csak akkor, amikor a vér megkeserítette a csókunkat. – Ne legyél tiszteletlen! – figyelmeztetett, és újra mozogni kezdett.

Egy cseppet sem esett jól, amit csinált. Könnyek szöktek a szemembe, és minden mozdulata fájdalmat okozott. V is érezte, hogy köré szorulok, és lenyúlt, hogy újra keményé simogasson, de ez sem segített. Dühös voltam rá, miközben hihetetlenül bántott, hogy lenéz.

– Kookie, ne szoríts! – kérlelt, és szenvedélyes csókokkal hintette be a nyakam. Legszívesebben elbőgtem volna magam, hogy minden feszültség kijöjjön, de nem akartam ennél jobban megalázni magam. V néha az egekig magasztal, és úgy babusgat, mintha a szeme fénye lennék, néha azonban úgy érzem magam mellette, mintha csak a szeretője lennék, akit néha elővesz, ha feláll neki.

– Kook, mi a baj? – kérdezte aggódva, amikor észrevette az arcomon végigfolyó könnyeket. Óvatosan csókolni kezdte nedves arcomat. – Ne sírj, nem haragszom rád. Csak rosszul esett, hogy hidegen hagylak. Azt akarom, hogy élvezd.

– Nem hagysz hidegen. Akarlak, és nagyon is élvezem.

– Én is – súgta, és lágyan megcsókolt. A nyelvét lassan a számba vezette, de a szétharapott ajkaim még mindig sajogtak.

Taehyung addig kényeztetett, amíg újra el nem vesztem az édes élvezetben, majd áttért a saját vágyaira, és tovább mozgott.

Isteni érzés volt, ahogy együtt hajszoltuk a gyönyört. Nem bírtam visszafogni a sóhajokat, hangosan nyögdécseltem, ahogy egyre közelebb kerültem a kielégüléshez. Oda kellett figyelnem, hogy nehogy a nevét sikoltsam, arra kérve, hogy ne hagyja abba, így inkább a vállába harapva értem a csúcsra. A ház nem volt elég szigetelt ahhoz, hogy szabadjára engedjem a hangom.

V hamar követett, és újra megremegett a testem, amikor a forrósága szétáradt bennem. Megőrjített a nyögése, szívesen hallottam volna többször is, de mindig nagyon fegyelmezetten eltitkolta őket előlem.

– Mondtam már, hogy halkítsátok le azt a rohadt pornót! – dörömbölt be Ramo a szobába, és V-vel egyszerre nevettünk fel. Már többször ránk szóltak, hogy ne bömböltessük a televíziót, ha erotikus filmeket nézünk, mert mindenkinek nehézséget okozunk vele, de sosem tűnt fel nekik, hogy én hangoskodom.

Amikor fél óra múlva kikászálódtunk a konyhába, hogy megegyük a vacsorát, az álomszuszékok már nyugodni tértek, és csak J-hope és Suga maradt a nappaliban.

– Taehyungie, mondtam már, hogy ne nézess mocskos videókat Jungkookkal. Nemrég töltötte csak be a tizennyolcat. Ne rontsd el idő nap előtt – szidott meg minket J-hope, majd leült közénk a kanapéra, és bekapcsolta a televíziót.

Nem figyeltem a hírekre, lekötött a fűszeres csirke, és a joghurtos mártás, amit Jin készített hozzá. Tökéletesen kiegészítették egymást, és még a köret sem hiányzott hozzá, két pofára faltam a szárnyakat.

Taehyung nevetésére kaptam fel a fejem, hogy boldogan rámosolyogjak, ahogy mindig is szoktuk, de egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Suga a párom jobbján ült, a karját átvetette rajta, és valamit a fülébe suttogott, amin V jóízűen kacagott. Ahogy az ujjai játszottak a kézfején, kísértetiesen emlékeztetett arra, ahogy nemrég az enyémek tekergették a tincseit.

Elment az étvágyam.

Az asztalra tettem a habtálcát, majd megkerültem Hosoekot, és ledobtam magam V ölébe.

– Miről beszélgettek? – kérdeztem kíváncsian, az arcomat az övéhez szorítva, hogy Suga kénytelen legyen hátrébb húzódni.

– Semmiről – vágta rá gyorsan V, és nemes egyszerűséggel ledobott magáról.

A földön landoltam, és nagyon fájlaltam a fenekem, de nem foglalkozott velem, tovább sutymorgott valamit Yoongival. Rendben, ha így akarod! – pattantam fel, és Hopie hyung elé csúsztam, könyökömmel megtámaszkodva a combjainál. A legaranyosabb kiskutyatekintettel néztem fel rá.

– Mit szeretnél? – kérdezte aggódva a csapat anyukája. Félt, hogy valami lehetetlent fogok kérni tőle.

– Játssz velem – könyörögtem, és nem vétettem el V villámló tekintetét. Már nem is érdekelte, mit mond Suga, felénk fordult, és várta, hogy Hope mit reagált a kérésemre.

– Tényleg gyerek vagy még, Jungkookie – csóválta meg a fejét Hope, és előkapta a mobilját. – Mit szeretnél játszani? Zongorázzunk, ugráljunk, vagy inkább legyen szókereső?

– Taníts meg csókolózni! – pillantottam rá ártatlanul, mire megfagyott körülöttünk a levegő. Suga várakozva nézett, J-hope valószínűleg sokkot kapott, V tekintete semmi jót nem ígért.

Nem vagyok én olyan ártatlan, mint gondolják – mosolyodtam el, és lehunytam a szemem. Izgatottan vártam, kinek az ajkát érzem nemsokára a sajátomon.