Inkognító - 5: Emlékörvények

V:

Furcsákat álmodtam altatás közben. Mire végre megértettem volna egy történetet, új színtér és szereplők kerültek elő. Olyan gyerekkori barátokat láttam, akikkel már évek óta nem tartom a kapcsolatot, és még a kutyám szemszögéből is vizsgálhattam a nagyvilágot. Egyetlen dolog maradt közös; Jungkook. Nem sokat beszélt, volt, hogy hozzám sem ért, csak állt a távolban, és mosolygott. Mindig megnyugodtam, amikor megpillantottam. Mintha kisütne a nap, és elűzve minden kétséget és szorongást.

Ébredéskor menedzser az ágyam szélén ült, és a papírokat bújta. Elégedettnek látszott.

– Mi történt? – kérdeztem. Amikor az orvos ismertette a részleteket, leragadtam annál a résznél, hogy csövet vezetnek fel a végbelembe. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy pánikolni kezdjek, és ne tudjak tovább koncentrálni az ismertetésre.

– Nagyon jó híreim vannak, Taehyung. Szerencsére mégsem kellett megműteni, csak egy vizsgálaton estél át, ahol ellenőrizték az állapotod. Antibiotikumot, gyulladáscsökkentőket, és kímélő étrendet kapsz. Pár nap múlva visszamehetsz a kollégiumba.

Hatalmas súly esett le a mellkasomról. Jungkook mégsem okozott akkora kárt, és nem kell örökre sántítanom se. A gyulladás miatt voltam olyan erőtlen az elmúlt napokban, és az apró duzzadások okozták a szenvedéseimet ürítéskor.

Amikor meghallottam, hogy a tagok meglátogatnak, hihetetlenül megörültem. Gyorsan kértem a menedzsertől egy tükröt, hogy kissé rendbe szedjem magam, bár bőven rám fért még a pihenés.

Hihetetlen mennyiségű ajándékot kaptam a srácoktól. Illatos virágok, CD-k, hogy legyen mit hallgatnom, tiszta ruhák, mangák és Suga hiper-szuper fülhallgatója.

– Nemsokára hazamehetek, nem leszek itt hónapokig – böktem az ágyamra halmozott meglepetésekre.

– Nem tudtuk, mi kellhet – vakarta meg a fejét Namjoon mosolyogva.

Azonnal feltűnt, ki hiányzik a bandából. Miért nem jött el? Ennyire hidegen hagyja az állapotom? – fixíroztam Yoongi arcát, hátha le tudok olvasni róla valamit, de csak aggódást láttam.

– Jungkook? – kérdeztem Rap Monstert, aki idegesen Hope-ra kapta a tekintetét. Mi történt, amíg nem voltam otthon? – Miért nincs itt? – Az aggodalmat nem tudtam eltűntetni a hangomból, féltem, hogy Hoseok haragja túlszaladt, miután elhagyta a kórházat.

– Kookie még nem gyógyult fel a gyomorbajból, és nem akartuk, hogy megfertőzzön – nyugtatott meg Jin, és a szatyrára bökött. – Főztem neked, de az orvosok azt mondták diétáznod kell.

– Nem baj, egyétek meg nyugodtan – mosolyogtam rá erőtlenül, de az agyam továbbra is azon kattogott, vajon igazat mondanak-e. Emlékeztem rá, hogy Jungkook egész este hányt, miután összevesztünk, de nem gondoltam volna, hogy még mindig rosszul van. Ki kell vizsgáltatnia magát – tőrt fel az aggódó énem.

Sokáig beszélgettünk, vicces történeteket meséltek, próbálva olyan valóságosan mondani, hogy úgy érezzem, én is a szereplője voltam. Bár kevés vicces eseményt történt az elmúlt két napban. A kiesésemmel senki nem maradt, aki galibát okozhatna.

– Menjetek, majd utolérlek titeket – kiáltott ki a folyosóra Hoseok, és közelebb húzta hozzám a székét. Azonnal letámadtam a kérdéseimmel.

– Mi van Jungkookkal? Tényleg beteg? Vagy csak nem akar látni?

– Én nem engedtem, hogy jöjjön, de lehet, hogy magától sem tette volna meg. Ezt küldi – nyújtott át egy világoskék borítékot. Azonnal megismertem az írását, a lekerekített íveket, és apró hurkokat a jelek végén.

– Hoseok, ne legyél túl szigorú hozzá! Ez a mi ügyünk.

J-hope bólintott, majd az éjjeliszekrényre pakolta az ajándékokat, és magamra hagyott.

Remegő ujjakkal húztam ki a papírost. Szinte faltam a sorokat.

Taehyung,

El sem tudod hinni, hogy mennyire sajnálom, amit veled tettem. Tudom, hogy ez nem kifogás, és nem is akarom annak használni, de esküszöm, hogy semmire sem emlékeztem. Ahogy újra és újra lepörgetem magamban az aznap történteket, furcsa villanásokat látok, ismeretlen érzések kerítenek hatalmukba. Olyan, mintha nem is én lettem volna.

Nem kérem, hogy megbocsáss, mert én sem tudok magamnak. Csak arra kérlek, legyél boldog. Gyógyulj meg hamar, és folytassuk tovább a munkát. A Bangtan mindannyiunk álma, járjuk tovább az utat.

Többé nem fogok a közeledbe menni, és ha azt kéred, rád sem nézek, ki sem ejtem a neved a számon. Egy dolgot azonban nem tudok megtenni. Elfelejteni téged. Nem felejthetem el a szép emlékeket, hiszen mindent tőled kaptam. Az első csókom ízét még mindig az ajkaimon érzem, ha rád gondolok, és sosem fogom megbánni, hogy engedtem. Megmutattad, milyen az, ha igazán szeretnek, és ezért mindig hálás leszek.

Nincs jogom ezt mondani, de szeretlek. Mindig is szeretni foglak.

Jungkoo

A papírt sűrűn pettyezték a könnyeim, és úgy szorítottam magamhoz a levelet, mintha a kezét fognám. A borítékból egy kép esett ki. A kedvencem, amit még a rajongókkal is megosztottunk. Én a lencsébe csücsörítek, ő pedig átkarol hátulról, és a vállamra hajtja a fejét. Milyen gyönyörű – simítottam végig a megörökített arcon. Szinte érzem, ahogy a nyakamba csókol.

Lehunytam a szemem, és elmerültem az emlékben.

– Hyung, készítsünk képet! – lóbálja meg előttem a telefonját Jungkook. Egész nap úgy ugrált körbe, mint egy játékos lovacska, alig bírtam fél percre leültetni. – Mutassuk meg az A.R.M.Y.-knak, hogy mennyire szeretjük egymást!

Selcára emeltem a telefont, mire szorosan átölelt, és felpillantott a kamerára. A kép tökéletes lett, a szemei csillognak, a mosolya őszinte, és sugárzik rólunk, milyen harmóniában vagyunk.

Jungkook ajkai lágyan érintették a nyakam, amikor eltettem a telefont, az ujjai végigsiklottak a karomon, apró remegést váltva ki belőlem. Forró lehelete égette a bőröm, szerettem volna, ha kutakodó nyelve minél több helyet bejár.

Éhesen tapadtam az ajkaira, kihasználva, hogy a hotelszobába nem nyithatnak be, és az ölembe húztam. Engedelmesen simult hozzám, a nyelveink édes, kínzó táncot jártak, tovább korbácsolva a vágyainkat. Jungkook nyögött fel először, és nem kellett sok, hogy gyorsítson a tempón. Fiatal még, vad és zabolázatlan, nem tudja, hogy minél tovább húzzuk, annál elsöprőbb lesz. Ő mindent azonnal akar, én pedig nem tudom a kedvét szegni.

A karjaimba vittem be az ágyba, hogy kényelmesebben legyünk, de ő sem lustálkodott, azonnal bontani kezdte az övem. Amikor feleszméltem, alul szinte teljesen csupaszok voltunk.

– Nem lenne egy kicsit nyers ez így? Mintha csak meg akarnálak dugni – próbáltam megértetni vele, hogy én jobban szeretem, ha időt hagyunk a felkészítésre, és a szex helyett inkább szeretkezünk, de egy cseppet sem hatottam rá.

– Csináld már! – lehelte frusztráltan, és ösztönzésül rám markolt. Jungkook nagyon értett hozzá, hogyan indítson be, mind a nyelvét, mind a kezét remekül használta, és legnagyobb elkeseredésemre, ennek tökéletesen tudatában volt. – Hyung! – nyögött fel, amikor megszívtam a bőrt a nyakán. – Legyél bennem! – kérlelt.

Gyengéd akartam lenni, becézgető, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam neki, és bár éreztem, hogy szűk, őt nem érdekelte, szinte magába nyomta a kézfejem. Csak akkor diktálhattam én, amikor már benne voltam. Nyüszített, karmolt, könyörgött, hogy gyorsítsak, és keményen keféljem, de visszautasítottam. Nem érhet el mindent azzal, hogy kihasználja, hogy imádom.

– Olyan türelmetlen vagy – öleltem magamhoz a takaró alatt. – Mindig gyorsan akarod.

– Mert olyan jó. Nem tudok várni.

– Az feltűnt – nevettem fel, és csókot nyomtam a feje búbjára.

Néha az őrületbe kerget ez a kis zsarnok, de minden pillanat öröm vele.

Nagyot nyeltem, hogy visszafojtsam a zokogást. Az utóbbi időben pont elég könnyet hullajtottam ahhoz, hogy most szünetet tartsak – gondoltam, miközben a fiókba tettem a borítékot. A fotót kint hagytam az éjjeliszekrényen, nekitámasztva a vázának, hogy mindig lássam. Már ez a kevés mozgás is teljesen kifárasztott, de nem tudtam pihenni. Az altatás kábultsága már elmúlt, az agyam lázasan zakatolt, a helyes megoldás után kutatva. Megértő akartam lenni, de egyszerűen nem tudtam átlépni azon, amit velem tett. Elhiszem, hogy részeg volt, még talán azt is, hogy a többiek felhúzták az agyát valamivel, de egy normális ember nem tesz ilyet – markoltam meg a takarót, amikor eszembe jutott az este. Mégis, vissza akartam emlékezni rá. Kínzásként, vagy felmentésként, még nem döntöttem el.

Jungkook feltépte az ajtót, és amikor az ajkamra tapadt, éreztem az alkohol kesernyés ízét. Meglepődtem. Nem szokott inni.

– Kook, mi a…? – kérdeztem volna, de lefogta a kezem, és vadul tépni kezdte az ajkaim. Nem mondom, hogy nem tetszett a hevessége, de aggódtam, hogy ránk nyitnak. Elfelejtette bezárni maga után, ráadásul nem is szabadott volna a közelemben lennie. Ennyire ki lenne éhezve?

– Kook… – nyögtem fel, amikor a pólóm alá nyúlt. Kapkodott, és mintha nem is akart volna az előjátékkal vacakolni. – Az ajtó… – erősen markolt meg a boxeren keresztül és azonnal dörzsölni kezdett. – Az ajtó nincs bezárva.

Nem akartam így csinálni. Félálomból rázott fel, és olyan gyors, erőszakos tempót diktált, hogy beleszédültem. Megragadtam a vállát, és megpróbáltam felhúzni magam, de olyan keményen lökött vissza, hogy alig kaptam levegőt a meglepettségtől.

– Pofa be! – rivallt rám, és beleharapott a fülembe. Megpróbáltam felhúzni a vállam, és kitúrni onnan a fejét, mert nagyon fájt, amit csinált, de csak azt értem el vele, hogy még jobban feldühítettem.

A fejem fölé fogta a csuklómat, majd kioldotta az övét, és összekötötte őket.

– Jungkook, ez nem jó ötlet – kezdtem el ficánkolni alatta, de nem törődött azzal mit mondok, csak a lábam közé térdelt, és tovább dörzsölt.

Nem tudtam kellőképpen felizgulni, mert kényelmetlenül éreztem magam megkötve, miközben ő egyre dühösebb lett attól, hogy nem keményedem meg a szokásos idő alatt. Amikor a szájába vett, kicsit sikerült elfeledkeznem szorult helyzetemről, de amikor megéreztem az ujját a fenekemnél körözni, azonnal felpattantak a szemeim.

– Mit csinálsz? – kérdeztem ijedten, és hangosan felkiáltottam, amikor belém nyomta az egyiket. Jungkook a szabad kezével befogta a számat, hogy elfojtsa a hangokat, és tovább tágított.

Más körülmények között is befeszültem volna attól, hogy alulra kerülök, de így egyszerűen képtelen voltam ellazulni. Mintha nem is akarta volna, hogy jól érezzem magam.

– Fejezd be, Jungkook! – parancsoltam rá, amikor elengedte a szám. – Nem cserélünk – nyüszítettem, amikor a harmadik ujját is magamban éreztem. – Mindjárt szétszakadok – nyögtem fel, de ha megmozdultam, minden csak rosszabb lett. – Hallod? – kiáltottam rá.

– Kussolj, hyung! – hallottam a ruha susogását, de nem akartam megvárni, hogy farkát. Azonnal véget kell vetnem ennek!

– Jungkook, miért csinálod ezt? Nem látod, hogy nem esik jól? – nyúltam fel összekötözött kezeimmel az arcához, de ellökött. Sebesen felvette a lábaim a vállára, így egy pillanatra megszabadultam az ujjaitól, de nem pihenhettem sokáig, azonnal megéreztem, hogy most mással próbálkozik.

– Kook, nem akarom. Nem is vagyok elég tág – nyöszörögtem, de minél erősebben szorítottam össze a fenekem, annál jobban fájt a rá eső nyomás. – Fejezd már be, te kis szaros!

Jungkook akkorát vágott a fejemre, hogy megszédültem egy pillanatra, majd már csak azt éreztem, hogy éles fájdalom hasít az alfelembe. Üvölteni akartam a fájdalomtól, de Jungkook a számba tömte a párna sarkát. Potyogtam a könnyeim, de nem állt meg, hogy szokjam, mozogni kezdett. Elvesztettem az időérzékem, és forgott velem a szoba, így először észre sem vettem, hogy elment. Csak akkor eszméltem fel, amikor az öv hűvös csatja a bőrömhöz ért.

Nem maradt erőm tiltakozni, hagytam, hogy a mellkasára húzzon. A legrosszabb mégis az volt az egészben, amikor megszólalt.

– Ne sírj, édes! – súgta nekem, és a hajamba túrt. Még hogy ne sírjak! Hogy képzelni? Hogy tehette ezt velem? – Itt vagyok veled.

Csendben zokogtam tovább, és meg sem mozdultam, amíg el nem aludt. Éreztem, hogy folyik belőlem valami, és a fájdalom továbbra sem szűnik meg, így kikászálódtam az öleléséből, és felemeltem a takarót. A telefonom fényében is undorítónak találtam a lepedőn éktelenkedő foltokat, de csak akkor döbbentem meg igazán, amikor hátra nyúltam. Az ujjaimat sötétvörös folyadék festette, a saját vérem.

Levert a víz, zúgott a fejem, és újra benedvesedtek a szemeim. Mintha nem is az a Jungkook lett volna, akit szerettem. Vajon ennyire félreismertem? Vagy csak az alkohol tette ilyenné? Lehet, hogy mindig is ott szunnyadt benne a vadállat, csak ügyesen eltakarta mások elől? Egyet leszögeztem magamnak, ha valaha is megbocsátok neki, vagy belemegyek, hogy újra kezdjük, Jungkooknak nagyon jófiúként kell viselkednie. Ha egyszer is erőszakoskodik velem, azonnal szakítok.

Jungkook:

Izgatottan ültem, szemben az ajtóval, arra várva, hogy hazajöjjenek. Tudni akartam, hogy van TaeTae. Igaz, hogy megfogadtam, hogy békén hagyom, de azért érdekelt az állapota. Nagyon is.

– Hogy van? – ugrottam rá az első belépőre. Jin meglepetten tolt arrébb, és morcosan a székre meredt.

– Neked az ágyban kellene pihenned, nem itt ücsörögni – fedett meg, és összeborzolta a frizurámat. – Taehyung amúgy egész jól van, nem is kellett megműteni, csak egy vizsgálatot végeztek el.

– Az szuper. És mikor jöhet haza? – kérdeztem kíváncsian. Látni akartam, még ha csak messziről is. 

– Pár nap. Még sokat kell pihennie. De amúgy hiányolt téged.

– Tényleg? – Legszívesebben ugráltam volna örömömben, de J-hope mogorva tekintete elfújta minden jó kedvemet.

– Csak látta, hogy nem vagy ott, nem kell túl sokat beleképzelni – vetette oda Hosoek, amikor elment mellettem, majd eltűnt a szobájába. Yoongi felhúzott szemöldökkel követte, a többiek pedig nem értették, mi ütött belé.

A nap további részében megpróbáltam láthatatlan lenni, és a lehető legkevesebb nehézség elé állítani a hyungokat, de a vacsorakor már Suga is csatlakozott J-hope mellé a „Nézzünk gyilkoló tekintettel Jungkookra” csoportba. Alig bírtam lenyelni néhány falatot, annyira feszélyezett a belőlük áradó gyűlölet.

A szegényes vacsora után összeszedelőzködtem a fürdéshez, felhalmoztam egy csomó tisztálkodó szert, relaxációs CD-t, és elhatároztam, ki sem jövök onnan, amíg ráncos mazsolává nem aszom a vízben. Rám fért egy jó kiadós pihenés.

A fürdőben kibújtam a papucsomból, és éppen készültem letenni a cókmokom, amikor a kapucnimnál fogva hátra rántott valaki. Csak a gyors reflexeimnek köszönhettem, hogy nem vágtam be a fejem a kemény kőbe, de a tubusok kirepültek a kezemből, hatalmas zajt csapva.

– Minden rendben? – hallottam meg Jin hyung hangját a távolból. – Mi volt ez?

– Csak levertem pár szart – kiáltott vissza Suga, és elfordította a kulcsot a zárban.

Értetlenül néztem fel rá. Mire volt ez jó? Előfordult már máskor is, hogy váratlanul egymásra ugrottunk, vagy megijesztettünk valakit a sötétben, de ez most más volt. Yoongi fájdalmat akart okozni.

– Állj fel! – parancsolt rám a hyung, én pedig leszegett fejjel engedelmeskedtem neki. A tekintete lángolt a haragtól. – Engedd meg a vizet!

Megfordultam, és teljesítettem a kérését, de közben folyamatosan a hátam mögé lestem, hátha megint meglendíti a kezét. Nem bántott. A radiátornak támaszkodott, a testtartásából hűvös unottság áradt, csak az arcán látszottak a valós érzései.

Akkor szólalt meg újra, amikor már háromnegyedig megtelt a kád.

– Zárd el! – vakkantotta, mire lecsaptam a kallantyút. – Most pedig vetkőzz!

Értetlenül meredtem rá, próbálva rájönni, hogy mi a francot akar, de kudarcot vallottam. Zavartan hámoztam le magamról a farmert, majd a zokniból is kibújtam. A pulcsit a pólóm követte a szennyes kosárban, de itt megálltam. Nem mintha Suga nem látott volna meztelenül, amikor csoportosan fürödtünk a koncerthelyszínek fürdőjében, de most se a trikó, se az alsó nem kívánkozott le rólam a jelenlétében.

– Hyung, nem hagynál magamra? – kérdeztem halkan, mire ellökte magát a faltól.

– Nem – válaszolt röviden, és a vízre mutatott. – Mássz bele!

– Így? – mutattam magamra.

– Igyekezz!

Beültem a kádba, idegesen megtámaszkodva a peremet, arra várva, Suga mikor tesz már valamit a parancsolgatáson kívül. Bárcsak ne kértem volna ezt! – gondoltam, amikor a víz alá merültem. Kapálóztam, és próbáltam ellökni Yoongi kezeit, de azok erősen nyomták le a vállam, a víz pedig egyre félelmetesebbé vált. Csípte a szemem, és Suga arcából is csak színes foltot láttam a hullámzó felszín miatt.

Hatalmas levegőt vettem, amikor felrántottak, készülve arra, hogy megint alá kerülök, de ehelyett egy hatalmas jobbegyenest kaptam, egyenesen a számra. A fogaim azonnal felsértették a bőröm, és a vér kesernyés íze szétáradt a számban. Suga tajtékzott.

– Te rohadt, tetves kis köcsög! – köpte felém, és újra a víz alá nyomott. Értem már! – gondoltam, és leeresztettem a kezem. Yoongi azért gőzölt így be, mert J-hope elmondta neki, hogy mit tettem V-vel. Megérdemlem – engedtem el minden izmom, de a reflexeim azonnal beindultak, amint kezdett elfogyni a levegőm. Kétségbeesetten ragadtam meg Suga karját, aki hirtelen felhúzott.

– Legszívesebben vízbe fojtanálak. A te fajtád ezt érdemli – morgott. –  Hogy tehetted ezt vele? Mindig jó volt hozzád, gondoskodott rólad, szeretett, és így hálálod meg?

– Sajnálom! Ezerszer megbántam már. Nem tudom mi ütött belém aznap, és ha lehetne, visszacsinálnék mindent.

– Készülj fel! Pokollá fogom tenni az életed! – fenyegetett meg. – Amint feljön a menedzser, azonnal beszélek vele, és úgy rúgatlak ki innen, hogy a lábad sem éri a földet.

– Ne! – kapaszkodtam bele a pulcsijába. Mondhattam volna azt, hogy megérdemlem, és elviselem ezt a büntetést, de képtelen voltam rá. Nem teheti ezt. Ha kirúgnak, valóban nem láthatom többé V-t, és arra sem lesz lehetőségem, hogy jóvá tegyem a bűnöm. – Adj egy esélyt! Minden olyan lesz, mint régen.

– Azt kétlem – söpörte félre minden reményemet Suga. – Én nem tudok egy akkora patkánnyal együtt dolgozni, mint te – köpött felém, majd lerázta magáról a kezeim. A zárszava megrémített. – Pakolj, mert mész!

Amikor becsapódott mögötte az ajtó, utat engedtem a könnyeimnek. Hihetetlen gyorsasággal elcsesztem az életem – gondoltam, majd rájöttem, nincs időm szomorkodni.

Kiugrottam a kádból, ledobtam a vizes gönceimet, és belebújtam a pizsamámba.

Úgy futottam végig a folyosón, mint egy őrült. A hajamból csöpögött a víz, és zokni nélkül húztam fel a cipőmet, de mindenki úgy meglepődött, hogy elég időt kaptam a szökéshez. Lerohantam a kazánházba, kitoltam az ajtót, és futásnak eredtem.

Fáztam, rázott a hideg a vizes hajam és a kevéske ruhám miatt, de nem érdekelt. Addig kell látnom Taehyungot, amíg értem nem jönnek a zsaruk.

Szerencsém volt, hogy bandatagok vagyunk, mert különben nem tudtam volna, melyik kórházba keressem. A cégek mindig odafigyelnek rá, hogy jól elrejtsék a beteg idolokat, nehogy egy rajongónak szemet szúrjon a dolog, és rémhíreket keltsen.

A kórházban nagyon hülyének néztek, de nem érdekelt. A látogatási időt csúnyán megszedve szaladtam végig a folyosón, benyitva minden kórterembe, de V-t egyikben sem találtam.

– Jungkook, mit csinálsz itt? – jelent meg a folyosó végén az orvosunk. – És miért vagy pizsamában? – mutatott végig rajtam.

– Doktor úr, segítsen nekem! Látni szeretném Taehyungot, de a menedzser nem engedi. Megszöktem otthonról.

– Azt látom. Vizes a hajad – jegyezte meg, és a vállamra tette a kezét. – Ha nem ismernélek, most egy pszichológushoz vinnélek, de tudom, hogy milyen közel álltok egymáshoz Taehyunggal, így segítek. Egy dolgot viszont meg kell ígérned.

– Bármit! – vágtam rá hálásan. A csillagokat is lehoztam volna neki, ha arra kér. Bármit megteszek azért, hogy V-vel legyek.

–  Tíz perc múlva elköszöntök egymástól, és szépen hazamész a taxival, amit hívok neked. Megbeszéltük?

Sűrűn meghajoltam felé, egészen addig, amíg meg nem fájdult a derekam, majd izgatottan követtem egy mellékfolyosóra. V ajtajához kártyával lehetett bejutni, gondolom attól féltek, egy külsős belóg hozzá, és kellemetlen helyzetbe hozza.

– Csak tíz perc! – figyelmeztetett az orvos, amikor kinyitotta nekem az ajtót.

Taehyung:

Meglepett, amikor megpillantottam az orvost a küszöbön, a vizitnek már vége volt, és tudtommal mindent megbeszéltünk. A szegényes vacsorámat is elfogyasztottam már, tehát amiatt sem jöhetett, hogy a diétát megvitassuk.

Hatalmasra nyílt a szemem, amikor megláttam Jungkookot. Összehúzva álldogált az ágyam végénél, pizsamában, vizes hajjal, felrepedt, vörös ajkakkal. Mi az istent csinált? – néztem végig rajta. Még zoknit sem vett fel a bakancshoz.

– Taehyung! – vinnyogta, mint egy óvodás kisgyerek, aki a sírás szélén áll. – Én annyira sajnálom.

Nagyot nyeltem, ahogy ülő helyzetbe küzdöttem magam. Jungkook óvatosan megközelítette a széket, amin délután még J-hope ült, de nem helyezkedett le rá, csak esetlenül álldogált mellette.

– Foglalj helyet! – kértem, mire leszegett fejjel engedelmeskedett. – Miért vizes a hajad?

– Fürödtem – felelte halkan.

– És miért nem szárítottad meg, mielőtt idejöttél? Történt valami? Elég friss a sebed – értem az arcához, mire összerezzent. Fura, nekem kellene így reagálnom a közelében.

– Ez nem fontos – rázta meg a fejét, és megragadta a csuklóm. Az ujjai hidegek voltak, a tekintete csillogott. – Látni akartalak. El akartam mondani, hogy mennyire sajnálom. Tudod, én tényleg nagyon szeretlek.

– Ezt már leírtad nekem – intettem az asztal felé.

Jungkook szemei elkerekedtek, amikor meglátta a közös képünket, majd még jobban belekapaszkodott a kezembe, és a lepedőbe fúrta az arcát. Láttam, hogy remeg a válla, és próbálja elfojtani a sírás hangjait, de az érzelmek felülkerekedtek rajta.

Gyengéden simogattam a fejét, amíg megnyugodott, és nagyon aggódtam, hogy baja lesz. Nem elég, amit velem csinált, most láthatóan pánikol, és ráadásul biztosan meg fog fázni, amiért vizes hajjal jött el otthonról. Odakint tombol a szélvihar.

– Jungkook, mi van veled? Miért jöttél ide?

– Yoongi hyung… Yoongi mindent el akar mondani a menedzsernek. Ki akar rúgatni. Hyung, engem meg fognak ölni a sitten! Én azt nem fogom végigcsinálni. Inkább végzek magammal.

Engem is meglepett, hogy beteg létemre milyen erővel vágtam hátba. Felemelte a fejét, és a könnyei végigfolytak az arcán. A homlokára szorítottam a kezem. Lángolt.

– Lázas vagy. Szólok a nővérnek – nyúltam a hívógombért, de megragadta a pizsamám ujját. Könyörgő tekintettel nézett rám.

– Hyung, ne! Mindjárt megyek, nem kell a felhajtás.

– Ne szórakozz velem! – rivalltam rá, és megnyomtam a gombot. – Így nem mehetsz haza. Pihenned kell, és ilyen körülmények között otthon ez nem fog menni. Itt maradsz velem.

A nővérkének egy cseppet sem tetszett, hogy foglalkoznia kell a váratlan vendégemmel, de elég hatásosan beszéltem ahhoz, hogy engedelmeskedjen, és amikor az orvosunk megvizsgálta Jungkookot, ő is belátta, jobb neki, ha megfigyelés alatt marad. Egy hozzá nem értő is láthatta, hogy Kook rosszul van.

– Hyung, neked nem fura, hogy melletted vagyok? – kérdezte Jungkook a félhomályban. A gyógyszerek elnyomták kissé, már nem ficánkolt, és a beszéde is lelassult. – Nem félsz tőlem?

– Azért nem vagy olyan közel – tértem ki a válasz elől. A két ágyat összetolták, mert Jungkook addig nem volt hajlandó megnyugodni, amíg mellém nem feküdhetett, de még bőven elfért volna közöttünk egy ember, így nem éreztem magam kényelmetlenül.

– Hyung, félek! – súgta elakadó hangon. – Mostanában nem vagyok ura önmagamnak. És sosem bántanálak, mégis megtörtént. Hisztizek, dühöngök, és olyan féltékeny vagyok, hogy legszívesebben megölném Sugát, amiért rád mozdult.

Ez meglepett. Azt észrevettem, hogy Yoongi nem tartozik a kedvencei közé, de arra nem gondoltam, hogy mint a párom féltékeny. Azt hittem, hogy zavarja, hogy nem vele hülyéskedem.

– Jungkook, valamit félreértették. Suga sosem nyomult rám.

– Nem kell hazudnod, hallottalak titeket. „Ne nyomd már le a torkomon! Azt akarod, hogy megfulladjak?” Ezt mondtad.

El sem hittem, hogy Jungkook kihallgatott minket. Az pedig még inkább meglepett, hogy nem szólt róla. Ha kérdőre vont volna… Ha nem rágta volna belülről a düh… Nem tudtam eldönteni, vajon ez a félreértés okozott-e mindent.

– Nem történt köztünk semmi. Yoonginak van barátnője, és azért lógtunk együtt annyit, mert segítettem neki a csajozásban. Amit hallottál, azt meg… – éreztem, hogy elvörösödöm. – Éppen gyakoroltam, amikor megunta a szarozásom, és majdnem megfojtott a banánnal. Nem csináltam vele semmit.

– Hogy érted, hogy gyakoroltál? Még is mit? – kérdezte Jungkook, de már félálomban lehetett, mert egy csepp kíváncsiság sem volt a hangjában. Kihasználva a lehetőséget, nem válaszoltam semmit. A szünet bőven elég volt arra, hogy bealudjon.

Gondosan betakargattam, kettőnk közé halmoztam a pót pokrócot, amit a fiúk hoztak, és én is megpróbáltam elaludni. Ha rám akarna mászni, az akadály megakasztja, és még időben felébredek ahhoz, hogy segítséget hívjak. Bármennyire is szerettem, nem tudok megbízni benne.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki bökdösi a vállam. Fáradtan pislogtam párat, de amikor oldalra fordultam, majdnem szívrohamot kaptam. Jungkook közvetlenül mellettem feküdt, az orrunk összeért, és a szája hihetetlenül közel került az enyémhez. Még időben megköszörültem a torkom.

– Menjél hátrébb! – kértem, és ő azonnal hátrébb tolta magát.

– Hyung, beszélgetünk? Lehet, hogy nemsokára elvisznek, és ki akarom használni az időt. –

Jungkook hihetetlenül édes – gondoltam, ahogy végignéztem rajta. A lábait felhúzta, és átkarolta őket, miközben a szemei lágyan csillogtak, és még a száján húzódó seb sem csúnyította el az arcát.

–  Rendben, beszéljük – mentem bele, mert egy ilyen édes kis angyalnak a történtek után sem tudtam nemet mondani.

– Mit értettél tegnap azon, hogy gyakoroltál?

Nem hittem a fülemnek. Jungkook emlékezett arra, amit félálomban hallott. Pedig minden erőmmel kívántam, hogy felejtse el.

– Nos, tudod… Én még… Szóval… – nem bírtam beszélni a zavartól. Sosem akartam ezt elmondani neki. – Nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy leszopjak valakit, de örömet akartam neked okozni, ahogy te is nekem, így mesterséges úton szoktattam magam a dologhoz.

A zavaromon egy cseppet sem javított, hogy Jungkookból kitört a nevetés. Mérhetetlenül fel voltam háborodva. Hogy képzeli? – pufogtam. Én sem nevettem ki, amikor bevallotta az első ágypróbánk előtt, hogy zavarban van, mert ő még magának sem verte ki, nemhogy más hozzá nyúlt volna odalent.

– Ne nevess már! – csaptam fejbe a kispárnámmal. – Ez nem vicces.

– De hát olyan buta vagy, Taehyungie! Miért nem szóltál? Tanítottalak volna. Még előjátéknak is elmenne. Biztos szexi vagy közben.

Zavarban voltam Jungkook huncut pillantásától. Hiába volt ő a legkisebb, néha egy kisördög veszett el benne, imádta húzni az idősebbeket.

– Ne beszéljünk erről! – tereltem a témát, és a telefonomért nyúltam. Többször is hívott J-hope és Suga. – Elintézek pár hívást.

Jungkook bólintott, és a plafont kezdte bámulni, jelezve, hogy ő most nincs jelen. Édes. Mintha figyelmen kívül tudnám hagyni a hatalmas szemeit, és a puha, fehér bőrét.

– Szia, V. – Hoseok ideges volt, nem is kicsit. Akkor hallottam utoljára ilyen zaklatottnak, amikor elájultam a táncteremben, és megpróbált felkelteni a földről. – Nyugtass meg, hogy nem találkoztál Jungkookkal!

– Miért találkoztam volna vele? – hazudtam. – Otthon van veletek, nem?

– Ami azt illeti, eltűnt.

– Nézzétek meg a tetőn, régen mindig oda bújt el. Most le kell tennem, mert itt van az orvos.

Rosszul éreztem magam, amiért hazudtam, de biztos voltam benne, ha elmondanám, hogy Jungkook velem van, Hope kiakadna, és mindent elkövetne azért, hogy eltávolítsa. Kook állapota egy cseppet sem lesz jobb attól, ha terrorban tartják.

– Taehyung, mondhatok valamit? – kérdezte titkos szobatársam félénken. Amikor igennel feleltem, elkezdte. – Szerintem valami nincs rendben velem. Szerinted egy pszichológus vissza tud alakítani olyanná, amilyen voltam?

– Nem tudom, Kookie – feleltem őszintén. Nem bíztam túlzottan a lélekbúvárokban. – Te szeretnéd?

– Meg akarom próbálni, mielőtt rosszabb lenne. Akkor talán Hosoek hyung és Yoongi hyung is megnyugodna, és nem kellene attól félnem, hogy megölnek, ha egyedül maradok.

– Már miért ölnének meg?

– Suga tegnap a víz alá nyomott, amíg fürödtem.

Elképedtem. Azt megértettem, hogy dühös, és meg akarja büntetni Jungkookot, de egy kicsit túlzásba esett. Egyedül nekem lenne jogom bántani, mégsem ijesztgetném fojtogatással. Jungkook amúgy is olyan kis félős, ha sarokba szorítva érzi magát.

– Beszélni fogok vele, ne aggódj! – biztosítottam. – Ha bejön az orvos, konzultálj vele. Biztosan ajánl egy jó szakembert, és mivel orvos, nem fogja senkinek kifecsegni.

– És mit fog szólni a cég?

– Nem te lennél az első idol, aki megzuhan – nyugtattam. Jungkook, a fiatal kora ellenére rengeteg terhet elviselt, és ezt szépen ki is használták a fejesek. Lehet, hogy túl gyorsan került bele a mókuskerékbe.

– Hyung, ha az orvosok meggyógyítanak, megengeded, hogy jóvátegyem?

– Még túl korai ez a kérdés, Kookie – pislogtam fáradtan. – Majd visszatérünk rá.

A feketehajú maknae aprót bólintott, majd elszántan kipattant az ágyból, és elindult, hogy rendbe szedje az életét. Büszke voltam rá, amiért magától rájött, hogy segítségre szorul. Egy lépést már megtett a gyógyulás felé.

Legyél csendben! (V x Jungkook x Jimin)

Ajánlott videók: 

1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=AL8IA6K3iP0
2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=gzDad3RXSks

V POV:

A Bomb videók forgatása igazán feltöltött, jól szórakoztam, rengeteget nevettem Jimin szívatásán, bár az nem tetszett túlzottan, amikor visszakaptam. Még Jungkook is elengedte magát, pedig a kamera előtt általában befeszül, ha nincs rajta elegendő smink. A kis édes, folyamatosan a haját igazgatta, hogy tetsszen a rajongóknak. Számomra kócosan, sápadtan, sminktelen arccal is csodálatos, de a lányokban nem bízik meg ennyire.

Élveztem a bújócskát, jó móka volt, de nagyon leszívta az energiám, és a hyungok is átkopogtak a másik szobából, hogy hallgassunk már el végre.

Kényelmesen nyújtózkodtam az ágyban, élvezve Jungkook puha tincseinek játékát, de a mocorgásából sejtettem, hogy ifjú szerelmem még nem akart aludni. Nagyon nem.

– Szunya van, de gyorsan! – kurjantott Jimin erényesen, és nagy lendülettel hátat fordított nekünk. Nem mintha a sötétben túl sokat látott volna az összebújt párosunkból.

Eredetileg egyikünknek a kanapén kellett volna aludnia, hiszen hárman voltunk két ágyra, de végül megegyeztünk, hogy osztozunk. Mi úgy is szívesen aludtunk együtt Jungkookkal, és Jimin sem bánta túlzottan, ha reggel nem ébred kínzó derékfájásra.

– Jó éjszakát, Jimin – énekelt Jungkookie, el nem feledve, hogy lehagyja a jelzőt a név után. Jimin gyűlölte, hogy nem tisztelte eléggé.

Alig öt percig tartott, amíg a maknae egy helyben tudott maradni, amint úgy gondolta, hogy Jimin elnyomta az álomlepke, akcióba lendült. Puha ajkaival a nyakamra tapadt, és a kezét szépen lassan elindította a testemen. Jólesően nyögtem fel, amikor elérte az ágyékom, és az állánál fogva csókra emeltem a fejét.

– Mennyit akarsz rosszalkodni? – kérdezte csintalanul. A szemei perverz csillogását a félhomályban is tökéletesen ki tudtam venni.

– Miért? – kérdeztem vissza kajánul, és én is levezettem a kezem a boxeréhez. A testi reakciójából ítélve, iszonyúan beindította, hogy bármikor rajtakaphatnak minket.

– Csak mert sokáig szeretnélek kényeztetni, olyan finom vagy – súgta, majd kissé elhúzódott tőlem, hogy nyelvével meginduljon a mellkasomon.

Lehunyt szemmel élveztem ajka és keze együttes nyomását, néha hangosabban felsóhajtva egy-egy érzékeny pontnál, de akkor vált igazán nehézzé a hangtalanság, amikor a szájába vett. Selymes hajtincseibe kapaszkodva irányítottam a mozgását, de hamar visszavette a dominanciát. Jungkook akkor tud igazán kibontakozni, ha hagyom – gondoltam, és engedtem, hogy szabadon munkálkodjon rajtam. Nem csak a technikája volt az, ami azonnal kőkeménnyé varázsolt, hanem az élvezet, ami közben kiült az arcára. Tudtam, hogy imádja. Hogy ez csak nálam igaz-e vagy bárkinél így reagálna, azt nem tudtam, de szentül hittem benne, hogy én váltom ki. Jungkook az enyém. Nem kényeztethet mást – szögeztem le, és kissé meghúztam az éjfekete tincseket.

– Bébi, el fogok menni, ha így folytatod! – figyelmeztettem.

– Egyszer igazán kipróbálhatnánk, hogy milyen. Kíváncsi lennék.

– Te mindenre kíváncsi vagy.

Jungkook cuppanva vált el tőlem, majd apró pillangócsókokat hintett a hasamra, és visszabújt a nyakamhoz. Amíg ő a kezével tartott keményen, és a fülét harapdáltam. A kedve már megvolt a folytatáshoz, csak a lazultságról kellett gondoskodnom.

Kihúztam a párna alól a síkosító tubusát, amit az újraágyazáskor gondosan oda rejtettem, majd Jungkookba vezettem az első ujjam. Isteni érzés volt, ahogy megremegett, és izgató hangja a fülembe súgta:

– Még.

Elégszer csináltuk már ahhoz, hogy tudjam, mi és meddig jó neki, de szerettem kissé húzni az agyát, hagy érezze, ki a vezérbika az ágyban.

– V, dugj már meg! – könyörgött, mire engedelmesen kihúztam az ujjaimat, és a lába közé térdeltem.

– Mondd még! – suttogtam neki elfúlóan, amíg a felhúztam a lábait. Ha nem lett volna veszélyes, legszívesebben gumi nélkül csináltam volna. Érezni akartam mindenét.

– Taehyung – kezdte Jungkook, de a nevem egy éles sikolyban végződött, amikor belé nyomtam lüktető férfiasságom.

Amúgy is megálltam volna, hogy megszokja a feszítést, de így kettős okot kaptam; mindketten feszülten lestük a szomszédos takaróhalmot. Meg sem mozdult. Olyan mélyen aludhat, mint a medve, ha nem hallotta meg – állapítottam meg, majd mikor Jungkook lökött egyet a csípőjével, mozogni kezdtem.

Egy ideig bírtuk, hogy csak az súrlódás hangjai töltsék meg a szobát, de eljött az a pont is, amikor már képtelenek voltunk visszafogni a hangunkat. Jungkook élvezettel nyögdécselt, az arcára kiült az extázis, és le sem kellett nyúlnom, önmagát izgatta. Minden pornófilmet felülmúlt a látványa.

– Hyung! – nyögött egy hangosabbat Jungkook. – Gyorsabban! Kérlek.

Teljesítettem a kérését, elmerülve a vágy tajtékzó tengerében, és észre sem vettem, hogy milyen hangossá váltunk. Hajtottam a gyönyört, nem kímélve Jungkook testét, csapódtam hozzá újra és újra, amíg el nem élveztem a szűk forróságtól. Amikor ráhanyatlottam, éreztem beteljesülésének bizonyítékát a hasfalán. Azok az ennivaló kockái ragadtak az ondótól.

Forró csókot nyomtam a szájára, és az éjjeliszekrény felé fordultam, hogy letisztogassam kedvesem, amikor nem várt meglepetésben részesültem. Jimin az ágyon ült, felénk fordulva, mozdulatlanul. Először azt hittem, alva jár, de amikor megláttam, hogy mozog a szája – hangtalanul – magunkra rántottam a takarót.

– Mi a…? Mi a…? – próbálta meg szavakba önteni a gondolatait, de Jungkook akciója megakasztotta.

Szerelmem egy szál semmiben, a hasán korábbi élvezetének nyomával ugrott oda Jimin mellé, és visszanyomta a párnára. Felkönyökölve néztem, izmos hyungunk vajon mikor veri péppé zavarában, de ez nem történt meg, ugyanis Jungkook a megdöbbent Jimin ajkára tapadt. Amíg a felismerés tartott, az ágyhoz kötötte a kezét a Bomb videóban használt sállal. Amikor elválltak, Jimin már nem szabadulhatott.

Erre fel kellett ülnöm. Még is mire készül ez a kis perverz? – húztam fel a szemöldököm, és a biztonság kedvéért odamentem mellé, nehogy az előző manőver újra megtörténhessen. Junkook az én pasim, mást ne csókolgasson!

 – Jong Jungkook, azonnal oldozz ki! – parancsolt az idősebb, de Kook nem figyelt rá, lerántotta a takarót, és kaján vigyorral meredt a fogvatartottra.

– Miért? Tetszett az előző, nem igaz?

– Dehogy is! Te miről beszélsz? Én nem vagyok meleg – bizonygatta Jimin, de a teste elárulta.

– Igen? Akkor ez mitől lett ilyen? – kérdezte Jungkook ördögien, rámarkolva a szemre tűnő „sátor” „tartóoszlopára”. – Mert szerintem tőlünk – nedvesítette meg az ajkait Kook, de mielőtt még ráhajolhatott volna, hátra rántottam a hajánál fogva.

– Hé! Mit csinálsz?

Jungkook szemeiben eddig nem látott láng égett. Irányítani akarta Jimint. Uralkodni felette. A hyungja lenni. Ledöbbentett.

Nem válaszolt a kérdésemre, csak befordult a karjaim közé, és hosszasan, szenvedélyesen csókolt. A lelkét is nekem adta, a teste édesen simult hozzám, becézgetve, könnyítve a szívemen.

– Csak téged szeretlek – súgta az ajkaimra, majd cinkosul a fülemhez hajolt. – Játszunk vele! Látod, mennyire akarja.

Jiminre néztem. A fejét elfordította tőlünk, felcsúszott pólója alatt megfeszültek az izmok, és az előváladék már megnedvesítette az alsóját. Olyan szűk lehetett számára odabent, hogy nem is értettem, hogyan nem könyörög érte, hogy kiszabadítsuk.

– Hagyjatok békén! – motyogta Jimin, de amikor Jungkook végignyalt a hasán, a tüdejében rekedt a levegő.

Féltékenyen néztem, ahogy szerelmem más férfit kényeztet, hiába nyugtatott meg előtte, hogy csak engem szeret, nem volt könnyű elviselnem a látványt. Hogy megkíméljem magam, feljebb húztam Jimin pólóját, és erősen megszívtam a mellbimbóját.

Felsikkantott, és fészkelődni kezdett, de Jungkook erősen megragadta a derekát, és a matrachoz szorította, miközben lábaival a fogoly lábát fogta. Jimin egy erősebb rohammal ledobhatta volna, de nem mozdult. Bűnösen élvezte a játékunk.

Amikor Kook lehúzta róla a nacit, ellenkezni támadt kedve, de a forró száj ölelésének ő sem bírt ellenállni. Amíg Jimin hasizma között kutattam nyelvemmel, fürkészve figyeltem Jungkook arcát. Átszellemülten nyalogatta a merev tagot, cuppogva vált el tőle újra és újra, hogy aztán újból elnyelje, de az ismerős extázist nem láttam. Megnyugtatott a tény, hogy velem jobban szereti.

– Jung…kook… – sóhajtotta Jimin, amikor a szorgos kis maknae mélyebbre vette, majd ahogy felgyorsult a feje mozgása, úgy torzultak el Chimchim szavai, sikolyokká forrva össze.

Az akció gyorsan ért véget, Jungkook eleresztette, mielőtt még túlzásba esett volna, majd odahúzott magához egy gyors csókra. Ahogy ajkaink elváltak, apró nyákcsík esett Jimin lüktető ékességére.

– Gyere TaeTae, kóstold meg te is! – húzott a tarkómnál fogva Jungkook, és bár nem vágytam rá túlzottan, hogy leszopjam Jimint, tetszett, amit Kookból kiváltottam vele. Szinte alig érintettem a nyelvemmel a bőrt, folyamatosan tartva a szemkontaktust, mire Jungkook nagyot nyelt, és az ágyékához vezette a kezét.

Talán elképzeli, hogy vele csinálom – gondoltam, és úgy forgattam Jimint a számban, bő nyállal fényezve, hogy Jungkook minél többet láthasson az arcomból. Fel akartam tüzelni.

Jimin hatalmas önerővel rendelkezhetett, mert mind a ketten szépen dolgoztunk rajta, mégsem élvezett közénk, nem úgy, mint Jungkook, aki időnap előtt elsült a búja forgatagban. Lágy csókokkal vigasztaltam, miközben megnyálazott ujjam belé vezettem. Lesz ő még kemény! –biztos voltam benne.

– Hyung, eloldozunk, ha be akarsz szállni – szóltam oda a fekvőnek, újra rányomva Jungkookot a farkára, legyen mivel játszania, amíg tágítom. Amikor meguntam, hogy mást kényeztet, a sajátomat nyomtam a szájába, társítva még egy ujjat az előzőkhöz.

– E…Eh…Elég! – nyöszörgött Jimin, mire Jungkook eleresztette, és kivéve a szájából, hátra pillantott rám.

– Hyung, hogyan csináljuk?

– Hogyan szeretnéd? – simogattam meg Jungkook arcát, majd felhúztam egy csókra. Reméltem, hogy nem akarja, hogy Jimin döngesse. Nincs szívem másnak adni.

– Hozzászoktatom Jimint, aztán gyere te is – kért, és rámászott a megszeppent táncosra. – Nyugi, hyung, élvezni fogod!

Jimin hatalmasra kerekedett szemekkel nézett, hogy a megnevetés vagy a közelgő veszte miatt, nem tudtam megítélni, de élvezettel néztem, ahogy Jungkook becserkészi. Nálam sosem tőrt vezető szerepre – nem mintha nem engedtem volna meg neki –, úgy tűnt, a férfiasabb hyungja erősebb akaratot ébreszt benne.

Végignéztem magamon. Jimin sokkal sportosabb nálam, aranyosabb az arca, szebb a haja, és a farka sem elhanyagolható méretű. Talán Jungkook beleszeret, ha közelebb kerülnek – gondoltam ijedten, és elnéztem a párosról. Elment a kedvem a játszadozástól.

 – Hyung, nem baj, hogy nem te csinálod? – kérdezte Jungkook két csók között, háttal nekem sejtése sem volt a bánatomról. – Azért választottam így, mert közülünk neked a legnagyobb, és én már megszoktalak, de szegény Jimin szétszakadna.

Mivel Jungkook nem tudta, hogy mi játszódik le bennem, a morzsáját sem vehette észre a kételyeimnek, teljesen őszintén bókolt. Nekem nagyobb, mint Jiminnek! – húztam ki magam azonnal, és hihetetlenül büszke voltam a szüleimre, hogy ilyen csodát hoztak össze, mint én.

– Hyung? Nem baj? – aggodalmaskodott Jungkook, készen arra, hogy leugorjon Jiminről, ha úgy kívánom.

– Nem – simogattam meg a hátát, és mélyen Jimin szemébe néztem. – Szép vagy így, hyung.

– Kérlek – nyögte felém, de azt nem részletezte, pontosan, mit óhajt.

Ha Jimin akarta volna, elengedjük, és egy ujjal sem nyúlunk többet hozzá. Nem állt szándékunkban megerőszakolni. Se perc alatt ránk piríthatott volna, hogy azonnal eresszük el, de nem tette. A „fejezd be” súgások nem azt jelentették, hogy elég, hanem, hogy folytasd, de csak titokban, maradjon köztünk örökre a közös bűn.

Nem tudom, hogy mit gondolt, vagy mit érzett, hiszen nem vagyok se gondolatolvasó, se látó, mégis úgy sejtettem, régóta várhat erre. Jungkook mesterien ért a csábításhoz, de vonzalom nélkül meggebedhetett volna, Jimin úgy feküdne alatta, mint egy darab fa. Az idősebb teste azonban lángol, a bőre verejtékezik, és a szemei olyan élettel teltek, mint még soha.

– Kösd ki! – kért Jungkook, mire eloldottam a rab láncait.

Legnagyobb meglepetésemre Jimin a hajamba markolt, és csókra húzott. A nyelve akaratosan dörzsölte az enyémet, erős ujjai görcsösen markolták a hajam. Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, kiért is epedhet oly régen, értem vagy Jungkookért, de az ajkaim közé csúszó fájó nyögés kizökkentett az elmélkedésből.

Próbáltam odaadóbban csókolni, miközben Jungkook lent próbálta meg oldani a feszültséget, de végül mind a ketten rájöttünk, Jimint legjobban a pozíció feszélyezi. Elege lehetett már a fekvésből.

– Készüljetek maknae-k, most én jövök! – találta meg a hangját Jimin, és maga alá fordított.

Engedelmesen hagytam, hogy csókoljon, és a farkunkat egyszerre markolja össze, kínzóan húzogatva a kezét, miközben Jungkook tovább tágította.

– Meg akarlak dugni – nyögte Jimin elfúlóan, majd kissé zavartan leszegte a fejét. – De nem tudom, hogyan kell.

Majdnem visszakérdeztem, hogy mégis hogy-hogy nem tudja, mikor Jungkook közbeszólt, haragosabban, mint valaha hallottam.

– Persze, még, mit nem! Én vagyok az első.

– Össze ne vesszetek rajtam! – csóváltam meg a fejem, és hátrébb toltam Jimint. Az eddig magabiztos hyungom csalódottan fújta ki a levegőt, nem számított rá, hogy így alakul a rohama. – Kook, gyere ide! – vontam a karomba féltékeny szerelemem, majd visszafordultam Jiminhez. – Ott a síkosító az ágy végében. Nyomj az ujjadra, és szépen lassan vezesd belém, amíg meg nem szokom! Fokozatosan növeld, míg három nem lesz bennem! Utána már jöhetsz te is.

Mielőtt még Jungkook tiltakozhatott volna, forrón a szájára tapadtam, és engesztelően simogattam a testét. Szinte azonnal elernyedtek az izmai, az ölelésembe bújt, és minden egyes csókjával megédesítette a gyönyöröm.

– Ha végeztél Jiminnel, majd befejezheted, amit elkezdett.

– Akkor te most meg sem dugsz? – biggyesztette le a száját.

– Nem, most te villogsz. És Jungkook… – hajoltam a füléhez, játékosan végignyalva a peremén, mielőtt megszólaltam volna. – Tegyél ki magadért!

A tágítás nem volt kellemes, bár ezt a Jungkookkal szerzett tapasztalatokból is sejtettem, mégis, könnyített rajta egy kicsit szerelmem közelsége. Gyengéden becézgetett, apró csókokkal lepte be az arcom, édes semmiségeket suttogott a fülembe.

Amikor megéreztem a bejáratomnál Jimin farkát, megfordultam, és feltoltam a csípőm, hogy hátulról hatolhasson be. Izgalmasabbnak találtam a pózt, és tudtam, így könnyebb is az irányító dolga, nekem csak tűrnöm kell. Majd ha a kezdeti fájdalom elmúlik, jobban fogom élvezni, hogy dolgozik bennem.

Hiába mondta Jungkook korábban, hogy nekem nagyobb, mint Jiminnek, én hatalmasnak éreztem. Próbáltam ellazulni, férfiasan tűrni a kellemetlenséget, de nem volt egyszerű dolgom. Hihetetlenül feszített, úgy éreztem, szétrepedek, és ezen az ágyékomnál remegő kéz sem segített.

– Sajnálom – nyögött Jimin zavartan, de tovább nyomult. Neki most ezt kell tennie, hogy segítsen.

Sokáig tartott, amíg megszoktam, de így is aggódtam, mi lesz, ha elkezd mozogni. Határon éreztem magam, mert éppen jó volt, de elég volt egy apró remegés, és megint újrakezdődik a nyilalló fájdalom.

– Jungkook – nyögtem, mire puha, apró kezeket éreztem az arcomon.

– Nyugi, szívem. Gyönyörű vagy. Már alig várom, hogy cseréljünk.

Jimin rátalált a bátorságára, egyre ütemesebben lökött, és ahogy karakteresebb lett a mozgása, úgy kezdtem egyre jobban élvezni a dolgot. Amíg Jimin engem dugott, Jungkook újra tágítani kezdte, és ennek hatásait többször éreztem – Jimin vagy megremegett bennem, vagy mélyebbre hatolt. Lehunytam a szemem, és élveztem a döfködést, a hangomat az elején tompítva a párnával, majd amikor Jimin a derekamnál fogva feljebb húzott, gátlás nélkül sóhajtottam a nevét.

Hirtelen húzódott ki belőlem, kellemetlen űrt hagyva maga után. Morcosan pillantottam hátra, de Jimin arcát már nem láttam, Jungkook lenyomta a matracra, és mögé helyezkedett. Élvezettel néztem, ahogy először lassan, gondosan mozgatja a csípőjét, majd amikor jelet kapott rá, keményen keféli Jimint. Furcsa volt így látni Jungkookot. Számomra mindig az aranyos, kissé perverz maknae volt, de most egy új oldalát mutatta meg. Ha velem is olyan jól fogja csinálni, mint ahogy most látszik, hamar végem lesz – gondoltam, és odamásztam hozzá, hogy csókokkal lepjem be a hátát.

– Jungkook – nyüszített Jimin, mire az idomítója még vadabbul mozgott benne, erőseket lökve, szinte tövig belé nyomulva. Nem tartott sokáig, amíg Jimin elélvezett, ezt a rohamot nehéz is lett volna sokáig bírni.

Amíg Jungkook gumit cserélt, elnyúltam az ágyon, és mosolyogva csókoltam szerelmem, amikor felém mászott. A végtelenségig becézgettük volna egymást, elmerülve a közös kis valóságunkban, ha Jimin mocorogni nem kezd az ágyon. A párnát a feje alá gyűrte, és mezítelen, izzadtságtól csatakos testét a takaró alá rejtette.

Jungkook vigyázva hatolt belém, és bár sokkal kisebb volt Jiminnél, jobban passzolt hozzám. Nem okozott fájdalmat, finoman dörzsölt belülről, és amikor gyorsított, fellegekben éreztem magam. Jungkook irányító félként is jól szerepelt, határozott és erőszakos volt, miközben egyáltalán nem akart lenyomni, egyenrangú félként kezelt, teret hagyva. Teljesen megbíztam benne.

Amikor oldalra fordított, szűkebbé váltam, és jobban rá szorítottam, így minden mozzanat még intenzívebbé vált. Nem kellett sokáig várnia, hörögve könyörögtem, hogy gyorsítson. A szoba megszűnt körülöttem, csak az érzetek maradtak, az ütemes lökések, az elfúló nyögések, és a csodás forróság. Az egész testem bizsergett, a szívem majd kiugrott a helyéről, egyre többet és többet akartam.

Hátrébb nyomtam a fenekem, hogy mélyebbre kerüljön, és Jimin magas éráit megszégyenítően nyögtem fel, amikor eltalált bennem valamit. Nyüszítettem, hogy ott próbálkozzon tovább.

– Jungkook… Jungkook – sikongattam, és erősen rámarkoltam a lepedőre, amikor az orgazmus végigsöpört rajtam. Szerelmem nem hagyta abba a mozgást, de én már alig érzékeltem belőle valamit, a saját élvezetemmel törődtem.

Fáradtan, lihegve feküdtem az ágyon, amikor kihúzódott belőlem, és édes csókokat nyomott a fülemre.

– Finom voltál – nyalta meg a száját, mintha tényleg belém kóstolt volna.

Hárman elég szűkösen fértünk el az ágyban, de nem maradt erőm átmászni a saját ágyunkba. Jungkook is nagyon kimerült a szexben. Szorosan magamhoz öleltem sötéthajú ördögöm, és elégedetten konstatáltam, ez egy csodás este volt. Remélem, a hyungok nem hallottak semmit.

Inkognító - 4: Jelek

A koncertes eseményről itt tekinthető meg a video (a feliratokkal ne törődjetek)

Jungkook:

V haragszik rám. Ez tuti.

A rosszulléte óta megváltozott. Kerüli a társaságom, és nem csak akkor, ha a többiek ott vannak, hanem kettesben is. Próbálok a közelében lenni, gondoskodni róla, de mindig elzavar. Nem is, inkább kifogásokat keres, hogy leléphessen.

Nagyon idegesített, hogy nem akar kommunikálni velem. Ha valami bántja, szóljon róla, vagy legalább vágja a fejemhez. Hogyan javítsak valamin, amiről nem is tudok? Nem értem, mi ütött belé.

A fellépésre való készülés sokat kivett belőlünk, és mintha V nem gyógyult volna meg rendesen. Furcsán mozgott, és a színe sem tért vissza igazán. Egyre jobban aggódtam érte.

– Taehyungie, mostanában olyan morcos vagy – bújtam oda hozzá az öltözőben, és a telefonjára pillantottam. Valamilyen bugyuta játékkal játszott, ahol megvadult békákat kell lelőni. – Nem szökünk ki a koncert után? Lazíthatnánk kicsit.

– Fáradt leszek – felelte hűvösen, és elhúzódott. Bezzeg, amikor Suga megjött, rögtön eltette a telefonját, és nagy szemekkel nézett a rőt hajú hyungra.

Yoongi a füléhez hajolt, súgott valamit, majd felrántotta a kanapéról. Szörnyű volt látni a fájdalmas fintort Taehyung arcán. A derekát tapogatta, és nem is bírta megtartani magát, amikor Suga elengedte, azonnal visszahuppant mellém. Összeszorított szemekkel tűrte a fájdalmat, majd hangosan, mélyen felnyögött, amikor elmúlt.

– V, jól vagy? Mid fáj? Szóljak az orvosnak? – zúdítottam rá a kérdéseket. Segíteni akartam neki.

– Nem kell. Hagyjál békén!

Döbbent féltékenységgel néztem, ahogy tűri, hogy Suga átkarolja, és a karjában vigye el az orvosiba. Ez most komoly? Miért nem én?

Egész nap dühös voltam, és a legkisebb ostobaságon is sikerült felhúznom magam. Taehyungról semmit nem tudott megállapítani az orvos, adott a derekára gyógy tapaszokat, és a fellépés előtt még egy fájdalomcsillapítót is belekönyörgött. Nem örültem, hogy gyógyszerezni kell. Ha ennyire rosszul van, kórházba kell mennie.

A koncert jó hangulatban telt, a rajongók szeretete engem is feltöltött. Minden jól haladt, amíg el nem jött az integetés ideje. Fáradtan Jimin vállán pihentettem a fejem, nem volt kedvem azt nézni, ahogy V Suga előtt rázza a csípőjét jókedvűen. Még jó, hogy nem dörgöli a farkához magát! Elterveztem, hogy egy jó embereset rávágok a vörös rapper hátára, majd úgy teszek, mintha az egyik staffos lett volna, de végül még időben visszafogtam magam. A nyakamat masszíroztam, miközben V egy pillanatra felém lesett, majd vissza meredt maga elé, és hagyta, hogy Yoongi úgy ölelgesse, mint egy plüssmacit. Tudtam, hogy látja, hogy nem tetszik, de nem szándékozott megnyugtatni. Szó szerint levegőnek nézett. Mi az istenért csinálja ezt? – túrtam bele a hajamba, és inkább átsétáltam J-hope mellé. A hyung rám mosolygott, és odahúzott magához, megpróbálva bevonni a tánci-tánciba, de mind a testtartásomon, mind az arcomon látszott, hogy belül izzok a haragtól. Túl jól ismertük már egymást.

Taehyung még a kocsiban is passzívan viselkedett, az ablak felé fordult, és úgy elbarikádoztam magát a táskákkal, hogy hozzá sem érhettem.

– Ki kér enni? – kérdezte Jin, amikor beértünk a konyhába. A fanoktól rengetek desszertet kaptunk, de voltak olyanok is, akik egy egész menüt lefőztek nekünk.

Éhes sáskákként vetettük rá magunkat az ételre, és mindenki jóízűen falatozott, V-t leszámítva. Ő csendben itta a tejét a sarokban gubbasztva, és hiába kínálgatták a többiek a finomságokkal, mindet elutasította. Eszik rendesen? – néztem végig rajta. Mintha soványabb lenne.

– Kivagyok – nyögött fel, és úgy tornázta fel magát a székből, mint egy terhes nő. – Elmentem szunyálni. További jó étvágyat.

A szememmel követtem az útját, egyenesen a szobába ment, de az ajtónál megállt egy pillanatra, a derekára vezette a kezét, hogy lágyan megdörzsölje.

Alig bírtam ülve maradni, utána akartam menni, de meg kellett várnom, hogy a hyungok elfeledkezzenek róla, mert ha azonnal követem, megint előveszik a buzulós témát. A Bomb videó leadását követően már csak pár napig foglalkoztak velünk az utálók, elült a pánik, és nemsokára a bandában is megszűnt a gyanakvás.

V az ágyban feküdt, a fejét a párnába fúrta, de nem aludt. Gyengéden értem hozzá, de így is akkorát ugrott, mint egy bolha, aminek persze az lett a következménye, hogy megint a hátához kapott.

– Hyung, mi van veled? Aggódom érted.

– Semmi. Pihennem kell.

Mély levegőt vettem, és játszani kezdtem a hajszálaival. Feszültnek és idegesnek tűnt, pedig már nem is haragudtam rá a koncerten történtekért. Bármit megbocsátottam volna neki, még azt is, ha tényleg kavart Sugával, csak legyen már minden olyan, mint régen volt. Beszélgessünk, hülyéskedjünk, és legfőképpen szeressen. Vagy ennyi voltam neki? Már nem is érdeklem?

– Szeretsz még? – kérdeztem, és megpróbáltam egyenesen tartani a hangom. Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, és kellemetlen gombóc nő a torkomba, de tartani akartam magam. Nem sírhatok folyton.

– Szeretlek – felelte megadóan V, de túl sokáig tétovázott. Egyáltalán miért kell ezen tanakodnia?

– Mostanában hűvös vagy velem. Megbántottalak valamivel?

– Nem. – Nem hittem neki. Taehyung hazudik – ebben biztos voltam. Csak azt nem értettem, miért.

Odabújtam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem, de addig fészkelődött, amíg el nem lökött magától. Hirtelen megfordítottam, és bár küzdött, látni akartam a szemét. Már megint sír. Ennyire rosszul van? Taehyung nem szokott ilyen gyengén viselkedni.

– V, ha nem vagy őszinte hozzám, akkor én nem akarom ezt tovább csinálni. Beteg vagy, haragszol rám, és egyiket sem ismered be. Járni akarsz egyáltalán még velem?

– Nem tudom.

Megdöbbentett, amit mondott. Miért? De hát… Lázasan kutattam az elmúlt hetek eseményei között, hátha megtalálom a bűnöst, ami idáig sodort minket. Minden akkor változott meg, amikor kikerült a netre az a videó, de Taehyung akkor megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, csak meg kell várnunk, amíg minden visszaáll a régi kerékvágásba. Mégis, most semmi sem olyan.

– Akkor szakítsunk? – kérdeztem, de legbelül ordítottam, azért könyörögve, hogy ne hagyjon el. Mindenben ő volt nekem az első. Nem akartam, hogy vége legyen.

– Nem tudom – fordította el a tekintetét. Megkínzottnak és levernek tűnt. Hová lett a gyönyörű herceg, aki elrabolta a szívem? – Szeretlek, de nem tudok megbízni benned. Azok után, amit tettél…

Mit tettem? – akartam kérdezni, de nem kellett, az emlékképek megrohamoztak, és hánynom kellett, amikor összeraktam őket.

A wc kagylónál guggolva tértem magamhoz. Jin lágyan simogatta a hátam, én pedig mindent kiadtam magamból, amit aznap ettem. De a rosszullét sehogy sem akart elmúlni, még akkor is öklendeztem, amikor már biztosan semmi sem jöhetett vissza.

– Hívjak orvost? – kérdezte aggódva a legidősebb, de nemet intettem.

Remegett kezem-lábam, és Jin segítsége nélkül nem jutottam volna el a szobámba, mégis, minden akkor lett a legrosszabb, amikor egyedül maradtam. Hihetetlenül szédültem, rázott a hideg, és véresre haraptam a számat, hogy visszafojtsam a könnyeimet. Valószínűleg így érzi magát az, aki sokkot kapott.

J-hope:

Sehogy sem tetszik nekem, ami a kicsikkel történik. V az ájulása óta csak árnyéka önmagának, és most Jungkook is bekapott egy vírust. Pihenőt kell kérnünk a menedzsertől.

Fáradtan fújtam ki a visszatartott levegőt, és a fejem alá gyűrtem a díszpárnát. A kanapé kényelmetlen volt, de nem mertem megkockáztatni, hogy az éjszaka közepén Kook a nyakamba rókázzon, így inkább kibírtam a rugókat.

Már éppen a százötödik báránynál tartottam, amikor egy árny leült mellém. Közel álltam hozzá, hogy hangosan felsikoltsak, de végül felgyulladt egy telefon, és megismertem Yoongi vonásait.

– Hoseok, fent vagy?

– Ja. Elég kényelmetlen itt.

– Beszélhetnénk? Aggódom Teahyungért.

Ülő pozícióba küzdöttem magam, és várakozva Sugára meredtem. Tudtam, hogy jóban vannak, és ha Yoongi beszélni akar velem ilyenkor, akkor valami nagyon nagy baj van.

– Szerintem nem is a dereka fáj. – Hirtelen nem értettem ez a kijelentést, és ez valószínűleg az arcomra is kiülhetett, mert Suga frusztráltan felnyögött.

– Hiszen orvosnál is volt – próbáltam érvelni.

– Hazudott. – A hülye is láthatta, hogy Suga zavarban van, és fogalma sincs róla, hogyan nyíljon meg nekem. Való igaz, hogy nem szoktunk sokat beszélni, de én mindenkit meghallgattam, és ha a tagok egészségéről van szó, semmi szemérmesség nem izgat.

– Nyögd már ki, az isten szerelmére! – kértem, majd’ megőrülve a feszültségtől. Nem vagyok türelmes típus.

– Nem biztos, de valami más baja lehet. Ő és Jungkook… Szóval, ők szokták… Tudod, csinálni…

– Hyung, ne húzd már az agyam! Mit szoktak csinálni?

– Hát basznak, cseszd meg!

Ez megdöbbentett. Szóval mégis csak jól gondoltuk. Mindig furcsa volt nekem az a két jómadár, és ezer jel ordított, de sosem volt bizonyítékom. A videókor minden szem rájuk szegeződött, és én még akkor is figyeltem őket, amikor nem láthattak, de semmi furcsát nem tapasztaltam.

– Gondolod, hogy valami komoly?

– Sosem kérdeztem meg tőle, hogyan szokták csinálni, de lehet, hogy elrontottak valamit. V mozdulataiból inkább az jön le, hogy a fara fáj, és ha ez ilyen régóta nem múlik el, az nem egészséges.

– Milyen régóta?

– A videó óta. Azóta biztosan nem voltak együtt. Se idejük, se lehetőségük nem adódott rá.

Megpróbáltam visszaszámolni, mennyi ideje történhetett. Három hét? Vagy kevesebb?Akármennyi is, elég hosszú ideje, és ha V-nek azóta fájdalmai vannak, valóban nem ártana, ha kivizsgálnák. De mégis hogyan? Yoongit is ez a kérdés foglalkoztatta.

– Biztosan nem vallaná be. Se maga, se Jungkook miatt, de valahogy rá kell vennünk a kórházi ellátásra. Nem akarom, hogy nagyobb baja legyen.

– Én sem. – Bíztatóan megveregettem Suga vállát. – Beszélni fogok a menedzserrel, persze csak diszkréten.

Suga aprót bólintott, és magamra hagyott. Hát, volt mit átgondolnom. Jungkook és Taehyung együtt vannak? Hihetetlen! Egy házban élek velük, a nap nagyját együtt töltjük, és képesek voltak kijátszani. A pornónézés, a hirtelen szétrebbenések, és a vöröslő arcok mind elárulták őket, de túl vak voltam ahhoz, hogy észrevegyem. Most rájuk dőlt a kártyavár.

Megpróbáltam más szemmel nézni a történteket. Jungkook kirohanása, a furcsa ábrázata a koncerten, és az indulat, amit Suga iránt táplált az utóbbi időben, mind V miatt történt. Valami zűr adódhatott közöttük, és a kis maknae nem tudta kezelni. Segíteni akartam neki. Jungkook olyan fiatal még. Vajon mióta tarthat ez a viszony? Egyben biztos voltam. Ki fogom nyírni V-t. Hogy képzelte, hogy belerángatja ilyesmibe ezt a szegény gyereket? Összezavarta, és kihasználta, hogy tombolnak benne a hormonok.

Nyugodj meg, Hoseok! – vettem egy mély lélegzetet, mielőtt túlságosan beleélem magam a hipotézisbe. Nem ítélkezhetek. Nem ismerem a részleteket, ráadásul most minden olyan kaotikus. A mérgelődéssel bőven ráérek akkor, ha helyrepofoztuk V állapotát.

Félszavakban igazán nehéz volt egyeztetni a menedzserrel, de sikerült elérnem, hogy V-t kórházba vigyék, és kapjon egy teljes kivizsgálást. Persze ez nem garantálta, hogy ott is megvizsgálják, de talán akad egy szemfüles orvos, aki rájön, hogy valójában nem is a derekát fájlalja annyira.

A folyosó hűvössége, és az idegtépő várakozás teljesen kikészített, a körmeimet rágva gubbasztottam a menedzser társaságában. Mindenképpen ott akartam lenni, amikor megkapja a leleteket. Általában nem másztunk bele egymás aktáiba, mindenki maga intézte a hivatalos ügyeit, de mivel én hívtam fel a figyelmét a bajra, megengedte, hogy vele tartsak.

Az orvos ábrázata egy cseppet sem nyugtatott meg, amikor kijött a szobájából. Gondterheltek tűnt. Ekkora a baj? – gondoltam, amikor behívta magához a menedzsert. Amikor kijöttek, a hangulat ugyanolyan fagyossá vált, mint a korlát, amit fél órán át szorongattam.

– Mi van Taehyunggal? Meg fog gyógyulni? – ugrottam fel, szinte belekapaszkodva a menedzser ruhájába. Jobban kiborított a tudatlanság, mint vártam.

– Meg kell operálni. – Amikor látta, hogy kislabda méretűre dagadnak a szemeim, azonnal hozzá tette. – Nem súlyos. – Ennyitől nem nyugodtam meg. – Most sok nyugalomra, és odafigyelésre lesz szüksége. És… Hoseok, ez nagyon kínos, de…  észleltél mostanában valami furcsaságot Taehyung körül? Történt olyan, hogy elszökött a kollégiumból, vagy levezett valakivel? Ígérem, hogy nem büntetek meg senkit, de tudnom kell.

Kezdtem nagyon összezavarodni. A menedzser nem akart érthetően beszélni, így viszont fent állt a veszélye annak, hogy elszólom magam. Mindenképpen nekem kell irányítani a beszélgetést.

– Hyungnim, mi van V-vel?

– Súlyos sérülések vannak a... az alfelében – köszörülte meg a torkát a menedzser, és a füléig elpirult. – Az orvos megkérdezte, hogy Taehyung esetleg… folytat-e szexuális kapcsolatot férfival, de megcáfoltam a dolgot. Fiam, tudsz valamit, amit eddig nem mertél elmondani? Mindenképpen lépnünk kell az elkövető ellen.

Le kellett ülnöm egy percre. Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek? Legalább csinálnák jól – mérgelődtem magamban. Ha visszapörgetem magam előtt azokat a zajokat, amiket mi pornónak gondoltunk, sosem hallottam fájdalmas nyögést. Sőt, úgy tűnt, a magasabb hangú – aki valószínűleg Jungkook – nagyon is élvezte a helyzetet. Lehet, hogy ez csak egyoldalú kéj volt? De miért jó ez nekik?

– Nem tudok semmi ilyesmiről – hazudtam. Beszélnem kellett erről V-vel. Ki kell találnunk valamit. – Viszont lehet, hogy Taehyung megnyílna nekem. Elég jóban vagyunk. Bemehetek hozzá?

– Persze, beszéljetek.

 V-ből alig látszott valami a kórteremben, az orráig felhúzta a takarót, és az arcszíne majdnem megegyezett a világos huzattal. Szörnyen festett. Még sosem láttam ilyen állapotban.

– Hopie hyung, mit mondtak az orvosok? Nekem nem akarnak válaszolni – ragadta meg a csuklóm, de olyan erőtlenül szorított, hogy igazán megijedtem. Ha hazaengedik, tölcsérrel fogom bele tölteni a vitaminokat.

– Biztos vagyok benne, hogy az orvosok tájékoztatni fognak, én annyit tudok, hogy meg fognak műteni.

– Miért? Mi bajom van? – kérdezte aggódva, hatalmas szemei véreresek voltak a sok sírástól.

– Valószínűleg megsérültél, amikor Jungkookkal együtt voltatok.

V a fejére húzta a takarót, és hosszasan kellet küzdenem vele, hogy kiszedjem alóla. Az arcán vörös folt égett, mintha lázrózsái lennének, és nem mert a szemembe nézni.

– Te tudtad?

– Yoongi mondta el. Aggódott érted, ahogy én is. Hihetetlenül felelőtlenek voltatok. A menedzser őrülten kutat az után, aki ezt tette veled.

– Akadályozd meg, hyung! – kérlelt V. – Tudom, hogy Jungkook nem akarta. Aznap minden olyan furán alakult. Belerokkan, ha kicsapják a bandából. Nem élné túl. Ahogy a bíróságot sem. Ezt Soha, Senki nem tudhatja meg.

Nem tudtam, mit tegyek.

– Miért csináljátok, ha ennyire nem jó? Szex nélkül nem tudjátok szeretni egymást?

– Ez volt az első ilyen. Sosem történt hasonló.

Nem értettem. Suga azt mondta, hogy gyakran csinálják, a hangok is erről tanúskodtak, V mégis azt mondja… Lassan tettem össze a mozaikokat, de majdnem felrobbantam dühömben, amikor sikerült. Esküszöm, hogy agyon verem Jungkookot, ha hazaérek.

– Kérlek, ne bántsd! – akaszkodott a karomra V, mintha olvasna a gondolataimban, de hamar elengedett, mert a hirtelen mozdulattól újra fájdalmai lettek.

– Ne erőltesd meg magad! – nyomtam vissza a vállát a párnára, és letöröltem az izzadtságot a homlokáról. – Te most az egészségedre figyelj, én elintézem a többit.

Nem könnyű feladatra vállalkoztam, de egyedül ezt nem tudják megoldani. Sugával közösen kitalálunk valamit. Neki úgyis jó a beszélőkéje – határoztam el, és miután kellőképpen megnyugtattam Taehyungot, a menedzsert is lerendeztem.

– Nem mondott még semmit, nagyon aggódik a műtét miatt. Szerintem várjunk a faggatózással. Az operáció után újra beszélek vele, és addig körbepuhatolom a többieket is.

– Köszönöm, fiam. Remélem, hamar megoldódik ez a rejtély.

A menedzser hazavitt autóval, és ott még tudtam mosolyogni, de amint beléptem az épületbe, azonnal összeszorult a gyomrom. Féltem, hogy nem tudom majd visszafogni magam. Ki sem nézné Jungkookból az ember, hogy képes ilyesmire. A nagy, ártatlan szemeivel, és a gyerekes hülyeségeivel jól megtévesztett mindenkit. Hiába védi V, ezt nem lehet szó nélkül hagyni – téptem fel az ajtót, és bevágtattam a nappaliba.

Jungkook a kanapén ült, ölében egy tál popcornnal, és minden figyelmét a televízióra szegezte. Hogy tudja azt a masinát bámulni, amíg a barátja a kórházban fekszik, ráadásul miatta? – csesztem fel az agyam, és a pólójánál fogva rángattam fel.

Nem szabtam gátat az indulataimnak, és sokkal erősebben ütöttem, mint Suga, nem törődve azzal, összetöröm-e a tökéletes orrát. Legszívesebben addig ütöttem volna, amíg sírva nem könyörög, hogy hagyjam abba. Undorító kis féreg – rántottam fel, de csak azért, hogy újra a földre küldjem.

A fiúk kettőnk közé ugrottak, de csak engem kellett lefogni, Jungkook nem akart visszaütni. Talán leesett neki, hogy miért kapta.

Üvöltözni akartam, elhordani mindennek, de egy szót sem szólhattam a többiek jelenlétében. Meg kellett várnom, amíg eléggé lenyugszom, és a közelébe eresztenek.

– Mi van már itt mindenkivel? – túrta össze világosbarna tincseit Jin. – Ezentúl egymást fogjuk csépelni? Először Jungkook és Suga, most meg már te is kezdet, Hoseok?

Jungkook:

Örültem, hogy J-hope képen törölt. Megérdemeltem.

A fejemre húztam a kapucnit, elsiettem a hisztériázó Jin mellett, és bezárkóztam a szobámba. Rap Monster megpróbált kiimádkozni onnan, de egész nap az ágyban feküdtem. Megpróbáltam rendezni a gondolataimat. Hogyan ronthattam el mindent egy ostoba részegség miatt? Soha többé nem iszok egy kortyot sem! – fogadtam meg, és elindítottam a lejátszót. A zene kissé megnyugtatott, de még így is görcsösen szorítottam magamhoz a párnát. Hiányzott Taehyung.

Miközben a szomorú dallamok tovább szóltak a fülemben, átlapoztam a telefonomban a közös képeket. Olyan boldogok voltunk mindegyiken. Taehyung mosolya majd’ szétfeszítette az arcát, és a szemei szerelmesen csillogtak, amikor rám nézett. Újra látni akartam ezt. Le szeretném simítani a fájdalmat az arcáról, kicsókolni belőle a keserűséget, a karjai közé bújni, közel a szívéhez, hogy halljam, csak értem dobban.

A falhoz vágtam a készüléket, és nem törődve azzal, a többiek vajon mit szólnak, hangosan felkiáltottam. Minden bűntudat, keserűség és kétely kiszakadt a tüdőmből, a hangom vízhangzott a szobában, de a szikrázó napsütés ellene egy cseppet sem lett jobb a kedvem.

– Jungkook, jól vagy? – kopogott be Jin, és rángatni kezdte a kilincset.

Nem foglalkoztam az aggodalmával, lehúztam a redőnyöket, és Taehyung altatóiból kölcsönvettem párat. Aludni akartam. Áttekerni a napokat. Talán az egész életemet is.

J-hope:

Kezdett elegem lenni abból, hogy ez a mocskos kölyök hisztériázik. Szomorú? Ideges? Legyen! – gondoltam, miközben Jin majd’ megőrült, amiért Jungkook nem nyitja ki neki az ajtót.

– Elmondaná végre valaki, hogy mi a fene folyik itt? – kérdezte ingerülten, és az asztalra csapott. – Hoseok, miért ütötted meg?

– Ez a mi ügyünk – hárítottam a kíváncsiságát, és ittam egy korty vizet. A többiek elállták a kivezető utat, így addig nem menekülhettem, amíg magyarázatot nem adok.

– Hol voltál? Tudsz valamit Taehyungról? – érdeklődött Rap Monster, amikor biztossá vált számukra, nem fogok Jungkookról beszélni.

– Meg kell operálni – közöltem, és nem vétettem el a Suga szemében villámló ijedtséget. Alig vártam, hogy kettesben maradjunk, és elmondhassam neki az igazságot. – Emésztési problémái vannak, de nem súlyos az állapota. Holnap műtik.

A rossz hangulat az egész bandára ráborult, mindenki csak kóválygott a lakásban, mintha V örökre eltűnt volna. Szó se róla, tényleg nagyobb lett a csend. Nem volt, aki kisgyerek módjára ugráljon a kanapén, vagy gúnyt űzzön mindenkiből, és jelen esetben Jungkook se tűnt már olyan édes kis maknae-nak, mint korábban. Amikor este kidugta az orrát a szobából, a kapucnit nem vette le a fejéről, és mindenkivel csak morgott, aki a hangulatáról érdeklődött.

– Hoseok, beszélhetnénk? – kérdezte cincogó hangon, amikor a többiek felszívódtak filmezni, de nem hatottak meg a trükkjei. Nem láttam mást, csak egy báránybőrbe bújt farkast.

– Mi van? – vetettem oda szárazon, és éreztem, ahogy újra megfeszülnek az izmok a karomban.

– Gondolom, te bemész majd V-hez a kórházba. Odaadnád ezt neki? – nyújtott felém egy halványkék borítékot.

– Hagyd már békén! – kiáltottam rá, mire Rap Monster, kiszagolva a feszültséget, bedugta a fejét a konyhába. Feldúltan sziszegtem a feketehajú fiú arcába. – Meddig akarod még kínozni?

– Kérlek – teltek meg könnyel a szemei, az ujjai között remegett a vékonyka boríték. – Nem kérek semmi mást. Soha többé nem megyek a közelébe, de ezeket még el akartam mondani.

Miért van ilyen jó szívem? – gondoltam, amikor zsebre vágtam a levelet. Jungkook mélyen meghajolt előttem, majd visszabújt a vackába. Ki se jöjjön onnan! – szisszentem fel, és megpaskoltam Rap Monster vállát.

– Én is így gondolom. Ez kész őrültek háza. – A film cseppet sem kötött le, de nem mertem egyedül maradni. Szükségem volt a társaságukra. Mindent együtt oldottunk meg, most is így fogjuk csinálni. Biztonságot adunk V-nek. Ha kell, a nap 24 órájában figyelni fogom, hogy Jungkook ne menjen a közelébe.