Első kör (Hongseok x Kino) (Fordítás!)

Szerzői megjegyzés: A mű nem az enyém, én csak lefordítottam magyarra, hogy azok is élvezhessék, akik nem szeretnek, vagy nem olvasnak jól angolul. Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Az eredeti linkje.

Kino megvárta, hogy becsukódjon az ajtó Shinwon mögött, mielőtt kieresztett volna egy frusztrált nyögést. Általában kimondottan boldog volt, ha beszélhet másokkal, de Shinwon a legalkalmatlanabb pillanatot választotta, hogy csevegjen vele. A párnát, amit korábban a combjához szorított, sóhajtva dobta át a szobán. Végre mindenki, legalább egy napra távol lesz.

Nem tudott volna egy dolgot mondani, amitől úgy érezte magát, ahogy. Ez dolgok kombinációja volt. Ott volt az előző napi álma – amiről senki se szerezhet tudomást –, aztán az, ahogy a ruhájának anyaga kitartóan a bőréhez simult, vagy az, hogy mostanában mindenki őt nézte hatalmas szemekkel. Mindközül valójában azt a magazint hibáztatta az egész nyavalyás apartmanban.

Mióta megkapták a hírt, hogy Hongseok lesz a borítón, a srácok túlzásba estek. Olyan lett ez, mint egy játék, hogy ki tudja a legnevetségesebb helyekre tenni, vagy ki tudja a legtöbb példányt felhalmozni. Általában valami, ami ennyire triviális, nem idegesítené Kinót. Általában szereti úgy gondolni, hogy jó az önuralma, mindent a helyén kezel. De az a rohadt magazin mindenhol ott volt, ahová fordult, és nem tudott tenni ellene, de elkezdett furcsa álmai lenni miatta.

Felsóhajtott, kétszer is ellenőrizte, hogy senki nincs otthon, mielőtt felkapta volna a magazin egyik példányát az ebédlőasztalról, és el nem indult volna a szégyen útján a szobája felé. Talán csak annyi kellett, hogy kitisztítsa a szervezetéből, nem igaz? Becsukta maga mögött az ajtót, lehuppant az ágyára, és a kezében tartott magazinra bámult. Érezte, ahogy az arca felforrósodik a zavartól, ahogy arra gondolt, mit fog tenni. De a nadrágjának anyaga, ami hozzá nyomódott, és Hongseok szoborszerű teste a borítón, keveredve a ténnyel, hogy egyedül van a dormban, győzedelmeskedett a zavarán.

A nadrágjába vezette a kezét.

Már érzékeny volt, és felszisszent, amikor lustán simogatni kezdte magát. Habár a magazin ott volt a másik kezében, lecsukta a szemét, és újraélte sok álmának egyikét, amely az utóbbi időben üldözte.

Az álmában Hongseok határozottan a falnak nyomta, apró csókokkal fedve be a nyakát és a vállát. Kino örömmel kínálta fel a nyakát, és minden alkalommal felszisszent, amikor a másik nyomokat hagyott rajta. Álom Hongseok csókjai lecsúsztak a testén, egészen addig süllyedve, amíg el nem érte a nadrágjának korcát. Kigombolta, és nem vesztegetve az időt, a boxerrel együtt lehúzta róla. Megforgatta Kinót, hogy a fal felé nézzen, és elkezdte nyalogatni. A nyelvének érzete elég volt ahhoz, hogy Kino elveszítse az eszét.

Halkan felnyögött, és ahelyett, hogy erősebben pumpálta volna magát, levette a nadrágját, és síkosítóért kotorászott a fiókban. Azt akarta érezni, mint az álomban.

Álom Kino nem tetsző hangot hallatott, amikor Hongseok elhúzódott, de a csalódottsága csak addig tartott, amíg meg nem érezte a belé csúszó ujjat. Egy pillanatig kellemetlen volt, de ahogy elkezdte mozgatni, pont jó helyen érintette, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. Kino próbált beszélni, de ami a száján kijött, az csak értelmetlen zagyvaság volt.

Ugyanakkor, mikor Álom Hongseok párosított még egy ujjat, Kino is így tett. A magazin ott hevert mellette az ágyon, miközben ő a fejét a párnába temetve feküdt, és lassan próbálta úgy mozgatni az ujját, mint az álmában Hongseok, és megérinteni ugyanazt a pontot.

Álom Hongseok kihúzta az ujjait, és Kino nyafogott, könyörgött, hogy ne hagyja abba. Aztán hirtelen elcsendesedett, ahogy hallotta, hogy valami zörgő anyag kinyitódik. Hongseok megfordította, és kissé megemelte, mielőtt lassan belé csúszott volna. Kino harmadik ujjat társított, habár tudta, semmi sem helyettesítheti azt, amilyennek az álmában Hongseok tűnik benne.

Levegőt is alig kapott, ahogy Hongseok a falnak dugta, úgy tartva, mintha semmiség lenne – ami valószínűleg igaz is. Nem tudta visszafogni a nyögéseit, ahogy Hongseok az egyik kezével arra az ütemre kezdte el dörzsölni, ahogy lökött. Túl sok, és egyszerre túl kevés is volt, Kino kényszerítette magát, hogy tovább kitartson. Egészen addig, amíg a másik is végez.

Érezte, hogy közel jár, így gyorsabban mozgatta az ujját, a másik kezével pedig magát izgatta. Annyira közel volt, hogy nem tudott már másra gondolni, csak arra, hogy elélvezzen. Aztán meghallotta, ahogy kinyílik a bejárati ajtó. Nem tudott reagálni az előtt, hogy a cipő hangja megállt volna az ajtójánál, és a kilincs lenyomódott volna.

– Kino, láttad, hova… – Hongseok hirtelen hallgatott el, amikor találkozott a tekintetük. Kino rémülten bámult vissza rá. Kino közel jár a beteljesüléshez, de elkapta azt a pillantást, ahogy Hongseok róla, szépen lassan a magazinra nézett.

– Istenem! – szólalt meg Kino, ahogy a pánik fénysebességgel ért el az agyáig. – Te jó ég, ne bámulj rám! Kifelé!

Hongseok nem hallgatott rá, még egy pillanatig tovább bámulta. Kino úgy érezte, ezt nem éli túl. Tönkretették. Hongseok örökké utálni fogja, elveszti a karrierjét, az összes barátját… – az összes gondolatát elvágta a hang, amivel az ajtó először becsukódott, majd bezáródott. Istenem. Azért volt ott, Hongseok azért volt ott, hogy meggyilkolja.

– Adj egy percet! – mondta Hongseok letelepedve mellé, és engedélykérés nélkül kutakodott valami után a fiókban. Kino csak tovább bámult rá a sokk és a félelem keverékével.

– Aha! Megvagy… – vigyorgott győzedelmesen, majd kinyitotta a dobozt, és kivett egy óvszert. – Hadd segítselek ki! Az eredeti sokkal szexibb, mint a képen… – Úgy tűnt, mintha lelassították volna, ahogy megragadta a magazint és a fiókba dobta, mielőtt elkezdett volna vetkőzni.

Kino nem tudott mást tenni, minthogy bámulja. Az agya túl sokáig próbálta meg felfogni, mi történik, és már kezdte azt hinni, ez csak egy újabb álom.

– Kivéve, ha nem akarod… A magazin miatt arra gondoltam, talán nem bánnád…

– Nem, nem, kérlek, folytasd! – tört ki Kinóból, ahogy az agya végre felfogta, mi történik. Kino nézte, hogy Hongseok mellette ült, gyorsan izgatta magát, amíg elég kemény nem lett, majd azt, ahogy felgörgeti magára az óvszert.

– Rendben. Úgy látom, már rendesen felkészítetted magad. Hogy akarod, hogy csináljam?

Hongseok teljesen zavartalannak tűnt ebben a szituációban, miközben Kino úgy érezte, lehetséges, hogy az egész teste elvörösödött.

– Én…uhmm…

– Ez nem beugratós kérdés. Te mit akarsz?

– Állni?? Talán?

– Nem hangzol biztosnak benne. Mondd egyértelműbben!

– Azt akarom, hogy állva dugj meg!

– Ez aztán a lelkesedés! – mondta Hongseok, és rápaskolt egyet úgy, hogy érezte, ennek nyoma fog maradni.

Kino visszaszívta a hangokat, amik elhagyták a száját, amikor Hongseok felemelte. Nagy szemekkel nézett az idősebbre, amikor megérezte, hogy a hideg felszín a háta mögött fal helyett üveg. Mielőtt bármit mondhatott volna, Hongseok lassan belécsúszott. Hiába készítette fel magát korábban, nem volt kész rá, hogy Hongseokot magában érezze. Felszisszent, és szorosan átkarolta a másik vállát.

– Jól vagy?

– Hm, igen. Igen. Ne csak állj itt! – próbált összeszedettnek hangzani, de még ő is kihallotta a kétségbeesést a hangjából.

– Oké-oké, főnök!  – mondta Hongseok egy kacsintás kíséretében, mielőtt elkezdett mozogni.

Kinót egyik álma se készíthette fel arra az esetre, amiben találta magát. Csak a mozdulataiból meg tudta mondani, hogy Hongseok iszonyatosan tapasztalt, de elnyomta magában a lelkesedést. Hongseok valahogy képes volt rá, hogy pár lökés után megtalálja a jó helyet, és utána csak ott lökte meg.

A fenébe, Kino még azzal se tudott törődni, hogy az ablakhoz nyomják, és bárki láthatja. Az agyát elködösítette a vágy. Már akkor közel járt a beteljesüléshez, amikor Hongseok belépett, és hiába viselte meg a kezdeti sokk, még mindig közel járt hozzá. De persze nem akart túl hamar se elsülni. Felsóhajtott, amikor a másik körbefogta a markával, és rántott rajta párat. Túl sok volt. Rácsapott a kezére, mielőtt teljesen kicsinálta volna vele.

– Ne?

– Még ne – helyesbített Kino kifulladva. – Várj, amíg te is közel nem jársz!

– Oké – reagált Hongseok, és a kezét újra arra használta, hogy megtartsa Kinót, majd tovább mozgott. – Rendben van, ha megcsókollak, vagy azért nem vagy oda?

– Jó, az istenit! Kérlek, csókolj meg!

Hongseok elvigyorodott, és csókot nyomott Kino szájára. Ha kiesett a ritmusból, az a csók miatt volt. Kino már sok mindenkivel csókolózott, de nehéz lett volna összemérni őket Hongseokéval. Csókolóztak már korábban részegen egy üvegpörgetős játéknál, de az csak egy gyors puszi volt. Ez teljesen más szinten állt. Nem hezitált, hogy elmélyítse a csókot, ahogy áttolta a nyelvét, Hongseok belemotyogott a csókba. Még így – Hongseok keze nélkül a farkán – is veszélyesen közel járt. Csókolva őt, érezve, ahogy egyre egyenletesebb ritmusban mozog, nem volt biztos benne, meddig bírja.

Hongseok elhúzódott, változtatott a fogáson, és magasabbra emelte az üvegen, miközben Kino a kontakthiány miatt morgolódott. Aztán Hongseok elkezdett gyorsabban, szünet nélkül mozogni. Kino biztos volt benne, hogy nemsokára elélvez. Szédelegve a vágytól, nem tudott mást tenni, mint nyögni egyet figyelmeztetésül, nem bírja már, maximum csak egy kis ideig.

Hongseok nem lassított, helyette kissé lehajolt, és Kino nyakát kezdte csókolni, miközben még feljebb emelte.

– Én is közel járok. Gyerünk! Élvezz el! – A suttogása halk volt, és Kinónak nem is kellett több bátorítás, ez átlendítette a határon.

Erősen kapaszkodott Hongseokba, és meglovagolta az orgazmus hullámait, próbálva nem kiabálni, és elájulni. Hongseok még párszor belé csapódott, majd ha lehetséges, még mélyebbre lökte magát, majd megmerevedett, és olyan erősen szorította meg, hogy Kino biztos volt benne, ujjnyomok maradtak tőle a fenekén. Hongseok Kino nyakába temette az arcát, amikor elélvezett, és beléharapott. Ha a markolás nem is hagyott nyomott, az a fognyom biztosan.

Amikor elhúzódtak, egymás szemébe néztek ködös tekintettel, és megpróbáltak levegőhöz jutni.

– Nos?

– Nos mi?

– Elégedett vagy?

– Gyakrabban kellene ezt tennünk – mondta Kino.

– Egyetértek. Tisztálkodjunk meg, és talán lehetne egy második kör a zuhany alatt, nemde?

– Tetszik a gondolkodásmódod.