Védelmező ösztön (Hetero ver.) (Jaejoong x OC)

Jaejoong:

Egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Azt, hogy anyám randizik valakivel, már azelőtt tudtam, hogy bejelentette volna. Észrevettem az új ruhákból, a kéretlen telefoncsörgésekből és a zavart mosolyából, amikor rákérdeztem, miért olyan jókedvű. Mégsem szóltam egy szót sem, csak nyugodtan kivártam, hogy beavasson. Amikor este leültetett a kanapéra, és a hosszú, vékony ujjai átfogták az enyémeket, megígértem magamnak, hogy meg fogom könnyíteni a dolgát. Nem féltékenykedek, nem védem a területem, és nem fogok nyomozni a fickó után, de amint belépett a házunkba az a kis patkány, mindent felrúgtam magamban.

Nem az volt a baj, hogy látszóan nem a mi köreinkhez tartozott. Ahogy az sem zavart, hogy a haja a válláig ért, a nadrágja azonban a bokáját is alig súrolta. A ruháiról nem tehetett, nem engedhette meg mindenki magának, hogy a legmárkásabb darabokat válassza, és nyilván nem sorakozhatott az átlagemberek fiókjában huszonhárom márkás óra sem.

Ezeket mind elengedtem, apró kis semmiségek voltak, amik nem számítottak, és amiket egyébként könnyedén ki is lehetett küszöbölni egy jó ollóval, és némi divattanáccsal. A gond a korával volt. Mert nem elég, hogy anyámnál, de még nálam is fiatalabb volt.

Láthatta rajtam, hogy nem szimpatizálok vele, mert nagyon kényszeredetten mosolygott, és folyamatosan felvetett valamilyen témát, amit valószínűleg az anyám súgott neki korábban, de szüntelenül lecsaptam a labdákat. Fél szavas válaszok, hümmögések, frusztrált sóhajtások, és a kelleténél sokkal több pillantás az órára.

Amikor elment, anya persze nekem esett.

– Miért kellett ilyen ellenségesen viselkedned szegény Changminie-vel? Azt mondtad, támogatsz minket – emelte meg a hangját, és idegesen tördelte a gyűrűbe bújtatott kézfejét.

– Anya, ez a gyerek még nálam is fiatalabb. Alig felnőtt. A te korodban hogyan randevúzhatsz valakivel, aki még a fiadnál se idősebb?

– Mi az, hogy a te korodban? – emelte ütésre a kezét, de végül nem ért célba. Sosem vertek meg a szüleim – Mit számít a kor? Az apád idősebb volt nálam, mégse szeretett soha. Ez a fiú azonban a tenyerén hordoz, bókol nekem, udvarias, és mindent megtesz a boldogságomért. Végre nőnek érezhetem magam. Miért sajnálod ezt az anyádtól?

– Én nem sajnálom ezt tőled, de… Nem tudom elfogadni ezt az alakot.

– Nincs szükségem a beleegyezésedre. Még mindig én vagyok a szülő, és te a gyerek. El kell fogadnod a döntésemet.

Bevágtam magam mögött az ajtót, amikor távoztam. Sosem volt baj velem, mindig nagyon jó gyerek voltam, aki követte az idősebbek parancsait, és a legnagyobb kihágásom az volt, amikor a tizennyolcadik születésnapomon berúgtam kicsit. Nem az összehányós, pucérkodós berúgás szintjén, az erkélyen táncolva csak az ingemet vettem el, és azt hiszem, csókolóztam egy lánnyal, de az is lehet, hogy több történt, mert reggel szerelemfoltokat találtam a testemen. Szóval sosem kellett mérgelődnie miattam az anyámnak, éppen ezért nem értettem, miért nem érdemlem meg, hogy beleszólhassak a családunk életébe. Én lettem a férfi a háznál, és minden rám eső feladatot elláttam az apám halála után. Átvettem a céget, annyit dolgoztam, mint egy őrült, és folyamatosan vakrandikra jártam befolyásos cégek örökösnőivel, pedig egyikre sem vágytam. Anyám erre összeszedett egy kissrácot, aki az öcsém lehetne, és nem volt jogom tiltakozni!

Fel kellett hívnom Hyeont.

– Jaejoong-ah találkoztál már a pasassal? Milyen? – szólt bele azonnal. Valószínűleg már alig várta, hogy hívjam. Minden nő kíváncsisággal született, és ez csak nőtt és nőtt bennük az évek során.

– Pasas? Hyeonie, ez a kölyök fiatalabb még nálad is.

Hosszú perceket kellett várnom, amíg abbahagyta a nevetést. Rosszul esett, hogy kinevet, hiszen ebben nem volt semmi vicces. Éppen egy hatalmas szakadék szélén állt az életem, és el kellett dönteni, hogy át ugrom-e, vagy azonnal lezuhanok. Valamit tennem kellett a családi békéért. Én biztosan nem bírnám ki, ha együtt kellene vacsoráznom Changminie-vel, arról nem is beszélve, hogy anyám képes lenne elszállásolni nálunk éjszakára. Minden olyan tapasztalat sokkoló lett volna, ami arra utal, hogy az anyám is él szexuális életet, még ha tudtam is, hogy nekem is meg kellett születnem valahogy. Anyámat szentnek tekintettem, és a szentek nem szexeltek kisfiúkkal.

– És most mit akarsz csinálni, oppa? – kérdezte Hyeon érdeklődve. Reméltem, hogy ki tud segíteni a fifikás női gondolkodásával.

– Fogalmam sincs. Mit csináljak? Adj tanácsot!

– Fizesd le! Elhívjuk inni az este, és amikor kimegyek a mosdóba, te megkörnyékezed. Megkérdezed, mennyit kér azért, hogy örökre eltűnjön, és ha visszajön, megmutatod az anyádnak a hangfelvételt. Igaz, hogy téged is le fog cseszni, amiért el akartad üldözni az udvarlóját, de rá is haragudni fog, amiért a pénz fontosabb a kapcsolatuknál. Te csak nyerhetsz ezzel.

Az áskálódást utáltam legjobban a nőkben, de ez most a hasznomra válhatott. Végül is, minden fegyver akkor fájt csak igazán, ha ellened használták. Lehet, hogy szemét vagyok, amiért megfontolok egy ilyen gonosz tanácsot, de a szemetet csak szemét eszközökkel lehet kifüstölni.

Hyeon gyerekkori jó barátom volt, aki egy időben feleségjelöltnek is felötlött, majd a szülei elszegényedtek, és lekerült a listáról. Mi sosem éreztünk egymás iránt semmit a barátságon kívül, és ha még egymásba is szerettünk volna, nem járhattam a saját beosztottammal. Hyeon egyébként is szégyellte, hogy csak azért került be a céghez, mert anyám a szárnya alá vette, ha még velem is kavarna, azzal végérvényesen protekciósnak hívnák.

– Akkor foglalok asztalt – mondtam, és reméltem, hogy Changmin könnyen felszívódik, és nem fog hónapokig a nyakamon lógni.

– Rendben, oppa. Fighting! Este találkozunk.

Anya nem fogott gyanút. Elég jól alakítottam a bűnbánó fiút, ráadásul mindenáron azt akarta, hogy legyek jóban a kedvesével, úgyhogy külön örült annak, hogy elmegyünk iszogatni. Hyeon említésére persze megjegyezte, hogy ne igyunk túl sokat egy hölgy társaságában, és figyeljek oda, hogy Changmin nehogy rosszul legyen, de gond nélkül elindulhattam az áldozatommal. Odafelé én vezettem, a sofőr hátul beszélgetett a család legújabb „tagjával”, én pedig élvezettel szorítottam a kormányt, mintha az idegesítő gyerek nyaka lenne.

Pár körös italozás után, Hyeon orrpúderezés okán felszívódott, és kettesben maradtam Changminnal.

– És hol is ismerkedtetek meg az anyámmal? – kezdtem.

– Egy koncerten. Tetszett neki, ahogy gitározom.

– Áhh… Szóval gitározol… – tettettem megdöbbenést, majd odacsúsztam mellé, és a tekintetébe fúrtam a sajátomat. – És hány gitárt vegyek neked, hogy eltakarodj a családunkból? Vagy koncerttermet szeretnél? Világkörüli turnét? Mi kell?

Changmin nem válaszolt azonnal, csak szélesen elmosolyodott, majd mindennemű zavar nélkül kigombolta a zakómat, és kivette belőle a hangrögzítőt. Miután könnyed mozdulatokkal kikapcsolta, egyszerűen beleejtette a sörébe.

– Vicces vagy, Jaejoongie hyung. A saját terepemen akarsz legyőzni? Ugyan már! – nevetett fel dallamosan, majd az ő ábrázata is megváltozott. Fenyegetően nézett rám, az ajkán kárörvendő mosollyal, és olyan testtartással, mintha éppen abban a pillanatban akarna felfalni. – Tehetsz, amit akarsz, próbálkozhatsz bárhogyan, nem fogsz tudni elüldözni. Már megnyertem magamnak az anyádat, és minél jobban kapálózol, annál mélyebbre süllyedsz majd a szemében. Úgyhogy én a helyedben elfogadnám, hogy kaptál egy apucit. Sőt, lehet, hogy egy „sógort” is, ha nem figyelsz oda elég rendesen. Jó kis csaj ez a Hyeon.

Nem terveztem, hogy szájba vágom, de megtörtént, és a pultosnak úgy kellett lehámoznia róla, nehogy megöljem. Changmin arcán vörös foltok éktelenkedtek, az ajka vérzett, és egy kicsit a haját is megtéptem, úgyhogy ha akartam volna, se tagadhattam le anyám előtt, hogy megsérült. Abban biztos voltam, hogy a szemétláda be fog mószerolni, amint hazaér.

– Oppa, jól vagy? – kérdezte ijedten Hyeon, és egy jégkockát nyomott az arcomnak, ott, ahol Changmin megütött.

– Persze, csak felhúzott a szemétláda – toltam el a kezét, és megragadtam a whiskys üveget.

Pohár nélkül tüntettem el a nagyját. Nem érdekelt, ha hulla részegen kell hazaszállítani, és szégyent hozok a családomra, annál nagyobb égést nem lehet elkövetni, hogy az anyám összejött egy pénzéhes szélhámossal, aki fiatalabb nálam. Ennél nincs lejjebb.

– Hogy dögölne meg az a rohadt szemét! – csaptam le az üveget a pultra, de elég masszív üvegből készült a talpa ahhoz, hogy ne törjön el. – Még ő fenyeget meg engem. Holnapra mindent kiderítek róla, és belevágom az anyám arcába, hogy egy mocskos kis tetűbe zúgott bele. Közzéteszem az újságokban, hogy szélhámos, és ellehetetlenítem egész életében. Vagy egyszerűen csak a szart is kiverem belőle.

Hyeon megvárta, amíg kidühöngöm magam, és csak utána kérdezte meg, hogy mi történt pontosan. Gyorsan összefoglaltam neki, hogy felsültem a felvétellel, és bocsánatot kértem, amiért tönkrement a készüléke. Csak legyintett rá.

– Figyelj, oppa! Mindenkinek van gyengepontja. Biztosan van olyan, amit a srác nem tudna elviselni. Macskaallergiás, csendkedvelő, vallásos, bigott. Lehetetlenítsd el az együttélést, és akkor nem költözik hozzátok. Ha sokáig nem találkozik az anyukáddal talán kihűl a kapcsolat.

Ahhoz, hogy Hyeon terve beváljon, jobban meg kellett ismernem Changmint. Nem vágytam rá, hogy jópofizzak, de ha úgy fogtam fel, mint üzleti találkozók sorozatát, aminek az a célja, hogy kiismerjem a partner céget, könnyebb volt eljátszani a kedvest. Persze nem lehettem túl átlátszó.

– Táncolsz velem? – kértem fel a barátnőm, és bevezettem a vonagló tömegbe.

Védelmezően fontam a karom a dereka köré, miközben szüntelenül Changmin szavai zengtek a fülemben. Még csak az hiányozna, hogy rányomuljon. Hyeon nem az a fajta lány, aki bárkivel randizni kezdene, de Changmin az anyámat is megfűzte valahogy, nem bízhattam benne.

Amikor hazaértem, azonnal megkaptam a magamét anyától.

– Hogy gondoltad, hogy nekiesel szegény Changminie-nak? Hány éves vagy, fiam? Öt? Tíz? Te vagy az idősebb, lehetne ennyi eszed. Ha ez még egyszer előfordul, meg foglak büntetni.

Aprót bólintottam, és a párnámba üvöltve küldtem el Changmint melegebb éghajlatra. A rohadt kis görény miatt visszaestem gyerekfázisba, és őszintén, nem akartam, hogy megfosszanak az addigi életemtől.

Nem lettem rögtön kedves, hiszen a kissrácot nem most rántották le a falvédőről, nagyon is vágta, milyen az, ha valaki információt gyűjt, úgyhogy csak nagyon hűvösen, és kimérten kérdezgettem, mintha vallatnám. Soha nem a válasza volt a lényeg, hanem a reakciója.

Három héten keresztül csináltuk ezt, és eközben teljesen átcuccolt hozzánk. Az anyám hálószobájában aludt, az apám szekrényébe pakolt, és ugyanazt a főtt tojást ette a reggelinél, amiből én is vettem. Rohadtul a begyemben volt már.

Aztán elkezdett valóban úgy viselkedni, mintha az apám lenne.

– Drágám, nem gondolod, hogy Jaejoongie-nak jót tenne, ha külön élne? Önállóságra nevelné, és ha randevúzik, nem kellene attól félnie, hogy összefut veled a folyosón. Mindenkinek sokkal kényelmesebb lenne.

– Neked lenne legkényelmesebb, mi? – vetettem oda, majd fél kézzel megtámaszkodva belehajoltam az arcába, és amikor elfordította a fejét, a fülébe ordítottam. – Jaejoong hyung. Érted? HYUNG.

Anyám figyelmeztetően a hátamra csapott, ami teljesen szíven ütött. Az anyám kezet emelt rám, még ha csak ejnye-bejnye szinten is. Meg akartam fojtani a kétszínű kis Changminie-t.

– Drágám, én jobban szeretem, ha itt van mellettem, mert akkor jobban tudok rá figyelni. És egyébként is keresem már a párját. Ő nem az a fajta férfi, aki csak úgy összeszűrné a levet mindenféle kétes nőszeméllyel.

– Valóban? – húzta fel a szemöldökét Chagmin, és gondterhelten megcsóválta a fejét. – És mi a helyzet azzal a Hyeon nevű lánnyal? Nem lehet, hogy azért nem sikerülnek a vakrandik, mert titokban szeretők?

– Hyeonie? – kérdezett vissza anya, és fél szemmel rám sandított. Valószínűleg már láthatóan füstölgött a fejem az idegességtől. – Gyerekkoruk óta legjobb barátok, ráadásul Hyeon a cégnél dolgozik, erkölcstelen lenne, ha viszonyba bonyolódnának.

– Tehát szabad? Akkor se hiszem, hogy jó, ha egy beosztott ilyen szívélyes viszonyban van a felettesével. Pletykáknak adhat okot, ami a cégek életében igazi vírus, nem igaz? Nekem pont szükségem lenne egy titkárnőre a koncertjeim leszervezésére. Szívesen alkalmaznám.

– Igen? – kérdeztük szinte egyszerre anyával. Ő érdeklődve, én gyilkos hangsúlyba. Persze, még hogy Hyeon neki dolgozzon! Az eszem megáll.

– Persze. Te se szeretnéd, hogy pletykák terjengjenek a fiadról, nem igaz? Már így is biztosan suttognak az emberek a hátuk mögött. Elég, ha csak az egyikük egy kissé harciasabb a többinél.

Changminnak elsőre nem sikerült gólt rúgnia, Hyeon jól végezte a munkáját, és nehéz lett volna találni valakit, aki helyettesíti, arról nem is beszélve, hogy magyarázatunk se volt a kirúgására. Na, meg én voltam a közvetlen főnöke, és nem akartam, hogy távozzon. Anyám utasíthatott volna ilyesmire, de aligha tette volna ok nélkül.

Hamar megértettem, hogy a patkány minden kapcsolattól el akart vágni, hogy ne tudjak védekezni ellene. Az anyámat már hatvan százalékban sikerült átformálnia a saját szájíze szerint, úgyhogy rá nem támaszkodhattam. Hyeon továbbra is az én oldalamon állt, de ő is nőből volt, és Changmin nagyon értett a csábításhoz.

– Hyeon, én meg fogok őrülni. Ez a gyerek támadhatatlan – panaszkodtam az irodámban. – Nincsenek zűrös barátai, felhasználható exei, és úgy irányítja maga körül az embereket, mintha bábmester lenne.

– Hívjuk el este újra inni. Most majd én beszélek vele.

– Nem. Jobb, ha te nem mész a közelébe.

– Oppa, kérlek! – próbálkozott a cuki pislogásával, de hajthatatlan maradtam. Ez persze nem állíthatta meg. Ha nem ment kedvesen, elővette a rosszabb oldalát. – Én mindenképpen beszélni fogok vele, nem állíthatsz meg. A kérdés csak az, hogy te is ott leszel-e, vagy sem.

Muszáj volt ott lennem.

Kényszeredetten, de beültünk oda, ahol korábban is jártunk, és némi falatozás után inni kezdtünk. Hyeon elbűvölően viselkedett vele. Nevetett a viccein, simogatta a karját, és flörtölt vele, én pedig egyre dühösebb lettem. Ez a beszélgetés nem vezetett sehová, Changmin csak jobban rápörgött, de nem árult el magáról egy morzsával se többet. Amikor megragadta Hyeon combját, és a kezét egészen a szoknya alá becsúsztatta, fel akartam pattanni, hogy bezúzzam az arcát, de Hyeon bokán rúgott, és csak nevetgélve arrébb tolta az ellenségem kezét.

– Ugyan már, Changminie! Ne legyél ennyire huncut!

Mivel nem akadhattam ki, hogy némileg csökkentsek a frusztrációmon, inni kezdtem, aminek végül az lett az eredménye, hogy csúnyán berúgtam, és teljesen playboy üzemmódba kapcsoltam. Rengetek lánnyal csókolóztam, és fogalmam sem volt, miért akarom bizonyítani, hogy mennyire férfi vagyok, amikor egyiküket se jött be úgy igazán.

Csak akkor józanodtam ki, amikor ismerős illat csapta meg az orrom. Először mélyen magamba szívtam, miközben élveztem, ahogy a formás combok körbeölelték a sajátomat, és az apró kezek a hátamat simogatták. Belecsókoltam a finom, hívogató nyakba, majd elhajoltam, hogy megnézzem a lány arcát, és amikor Hyeon ismerős vonásait véltem felfedezni, azonnal hátrálni kezdtem. A szűk liftben azonban aligha menekülhettem túl messze, ráadásul Hyeon is már a vonzásom alá került, és odaadósan tapadt rám. A puha, rózsaszín ajkai a számat kóstolgatták, és amikor meg akartam köszörülni a torkom, egyszerűen átcsúsztatta a nyelvét. Belenyögtem a csókba, és automatikusan a dereka után nyúltam, hogy közelebb vonjam magamhoz a testét, de minél többet éreztem belőle, annál inkább vágytam rá, és ezt nem engedhettem.

– Elég – súgtam, amikor elváltunk az oxigénhiány miatt, és amikor Hyeon visszahajolt volna, elfordítottam a fejem. Újra megismételtem az előzőt, most már sokkal határozottabban. – Elég.

Jól estek volna a gyengéd érintések, a finom csókok, az elsöprő kielégülés, de nem Hyeonnal. Ő a barátom volt, és már az is elég kellemetlen lett, hogy rányomultam. Őt nem hibáztattam semmiért, én voltam részeg, és én másztam rá. Az utóbbi időben hihetetlenül feszült voltam, és jól esett volna a kielégülés, de Changmin miatt egy röpke fél órám se maradt nyugton, hogy legalább magamon könnyítsek. Még a zuhany alatt is az foglalta le a gondolataimat, hogy hogyan tudnám kipöckölni az életemből.

– Ez…Ez… Ez… – hápogtam. – Nagyon sajnálom.

Hyeon nem válaszolt, csak megigazította magán a ruhát, és amint kinyílt a liftajtó, kiviharzott rajta. Igazán nem akartam belegyalogolni az önbecsülésébe, de értelmetlen lett volna tovább folytatni. Az egyéjszakás kalandoknak pont az a lényegük, hogy másnap mindenki csinálja tovább a dolgát, és nem foglalkozunk azzal, ami az éjjel történt. Hyeonnal ez semmiképpen nem menne. Nem csak azért, mert a beosztottam, hanem azért is, mert a barátom, és szükségem van rá a Changmin-ügyben.

Másnap rettegtem a találkozástól, és el is kerültem az irodában, de aztán végül összefutottunk a kantinban, és ha hátat fordítottam volna neki, azzal biztosan örökre megsértem. Feszengtem a gőzölgő kávém felett, ő azonban határozottnak és magabiztosnak tűnt, mintha nem utasítottam volna vissza az este.

– Gondolkodtam Changminon – kezdte kimérten. – Úgy vettem észre, bejövök neki, és ezt talán kihasználhatnánk. Anyukád sem vak, észre fogja venni, hogy érdeklődik irántam, de ez azzal jár, hogy több időt kellene nálatok töltenem.

– Nincs akadálya, mindig szívesen látunk.

– És lenne itt még valami… Minden férfi annál szétszórtabbá válik, minél jobban féltékeny, így arra gondoltam, hogy… ha neked nem probléma, akkor… – Hyeon egyre vörösebbé vált, így inkább kisegítettem a sejtésemmel, ha már én voltam a fő okozója a kényelmetlen helyzetnek.

– Játsszuk el, hogy van köztünk valami?

– Igen, erre gondoltam.

Mindent el akartam követni annak érdekében, hogy Changmin elhúzzon, de azért féltettem a barátságunkat. Igaz, hogy csak otthon kellene színészkednünk, és mind a ketten tudnánk, hogy ez csak színjátszás, a liftes eset mégis úgy magasodott közénk, mint egy átugorhatatlan kerítés.

Sokáig halogattam a dolgot, és mindig valamilyen elfoglaltságra hivatkoztam, amikor Hyeon felvetette, hogy menjünk együtt haza, de aztán kénytelen voltam beleugrani a sűrűjébe. Anyám ugyanis eltervezte, hogy vesz Changminnak egy motort, és a következő nyaralónk tulajdonosi lapjára ráíratja az ő nevét is, hogy szegénykének legalább egy kisebb háznyi vagyona legyen. Na persze!

Egyébként tényleg nem csináltunk semmi különlegeset Hyeonnal, csak kihasználtuk, hogy Changmin mit gondol rólunk. Többször és sokkal szorosabban ölelgettem Hyeont a megszokottnál, kézen fogva sétálgattunk egyik szobából a másikba, aranyos semmiségeket suttogtunk a másik fülébe, és esténként a combomról nézte a filmet. Changmin összesen két hétvégét bírt így ki velünk, aztán újra az anyámon keresztül akart alám tenni. Persze, ezúttal a hátam mögött áskálódott, de arra nem számított, hogy amint elköszöntünk egymástól, ott állok a folyosón, és hallgatózok.

– Drágám, aggódok Jaejoongie miatt – kezdte, és némi cuppanás után folytatta. Hánynom kellett a „szerelmüktől”. – Nem gondolkodtál még soha azon, hogy túl jóban van Hyeonnal?

– Persze, hogy jóban vannak, Hyeon az egyetlen barátja, akivel mindent meg tud beszélni. Nagyon sokat segített neki, amikor a férjem maghalt. Tudom, hogy Jaejoongnak ez nehéz időszak volt, és ha a kislány akkor nem állt volna mellette, talán most nem ott tartanánk, ahol.

– Persze, értem, csak… Nekem nagyon furcsák. Nyílván én többet látok, mint te, mert együtt szórakoztunk, de… Sosem gondolkodtál azon, hogy Jaejoong miért utasítja vissza az összes lányt, akivel megismerteted?

– Mit akarsz mondani, édesem? Nyögd ki egyértelműen, mert így csak aggodalmat okozol.

– Rendben – sóhajtott fel Changmin gondterhelten, de már alig várhatta, hogy elmondja. – Láttam őket csókolózni a bárban, és valószínűleg több is történt közöttük az éjjel.

Hosszas csönd következett. Én majdnem annyira izgultam, mint ő, mindketten arra vártunk, hogy anyám megszólaljon. Vajon beletörődik? Vagy kiabál? Esetleg hazugnak nevezi Changmint? Az utóbbi lenne a legjobb. Csalódjon csak benne!

– Úgy szerettem volna, ha nem lesz igaz a megérzésem, de úgy tűnik, feleslegesen reménykedtem.

Majdnem belevertem egyet a falba. Hogy lehet, hogy az anyám mindent bevesz, amit ez a görény mond? Nem viseltem soha másképp Hyeonnal, mint bármelyik női alkalmazottal. Nem vettem fel jobb ruhákat, ha látott, nem törődtem többet a külsőmmel annál, mint azt egy elnöknek, aki egyben a cég arca is, kötelessége, és soha nem értem hozzá félreérthetően.

– Drágám, ugye tudod, hogy ezt nem tolerálják az üzleti életben? Ha kiderül… Biztosan nem lenne jobb, ha kisebb munkát vállalna a cégnél? Nevezz ki valaki mást elnöknek, aki fedhetetlen múltú, és akit továbbra is te irányítanál. Valójában a tiéd lehetne a szék úgy, hogy nem téged terhel a felelősség.

– Nem tudom. Jaejoong nagyon hűségesen végzi a munkáját, és nagyon jó érzéke is van hozzá. Ráadásul amellett se mennének el az újságok, hogy miért történt elnökváltás ilyen hirtelen. Kérdezősködnének, áskálódnának, és a részvényesek érdekeit is szem előtt kell tartanunk. Ők meg vannak elégedve Jaejoonggal.

Changmin nagyon rosszul gondolta, ha arra számított, hogy csak úgy kitehet a székemből. Nem csak azért ültem ott, mert apám fia vagyok, hanem azért is, mert sokat tanultam, és jól végeztem a feladatom. Mióta átvettem az irányítást, folyamatosan növekedtek a bevételek, és több vállalattal is sikerült partnerségre lépni. Túl jó voltam ahhoz, hogy csak úgy kidobjanak.

Hyeon majdnem olyan ideges lett, mint én, Changmin úgy kúszott ki folyamatosan a markunkból, mint egy nyálkás angolna. Csak úgy buktathattuk le, ha az anyám első sorból láthatja, hogy nem vet meg más nőket se a háta mögött.

– Miért hiszi azt, hogy együtt vagyunk? – csóváltam meg a fejem.

– Biztosan azért, mert félreérthetőek vagyunk. Emlékszel, amikor ránk nyitott az irodában, és én az öledben ültem?

– Jó, de nem csináltunk semmit, csak játszottunk a gépen, és valahogy oda kellett férned a klaviatúrához.

– Igen, de munkaidőben nem ilyesmit kellene csinálnunk, és ezt mi is tudtunk. Gondolom, félreértette a zavarunkat. Na, meg tényleg minden nap ultrahelyes vagy.

Hát ez elég jól esett. Persze, én is néztem tükörbe, és azt is láttam, hogy a cégnél dolgozó nők hogy néznek rám, de Hyeon szájából a dicséret kimondottan simogatta az önbecsülésemet. Szívesen hallottam volna, hogy tovább dicsér.

– Persze Changmin se rossz fogás.

– Hogy mi van?! – hőköltem hátra. Ez kimondottan rosszul esett.

– Ő teljesen máshogy megkapó. Te inkább szépfiú vagy. Lágy vonásokkal, hófehér bőrrel, hatalmas, kifejező szemekkel, dús, rózsaszín ajkakkal, vékony testalkattal…

–  Igen, meg széles vállal, kidolgozott izmokkal és csábító pillantásokkal – javítottam ki, mielőtt még túlságosan is femininnek néz.

– Igen, de a csábító pillantásodat anyukád aligha látja.

– Itt most nem anyámról van szó, hanem rólad! – rivalltam rá, kicsit talán túlságosan zabosan. – Ne haragudj! Tiszta ideg vagyok, mióta Changmin bepofátlankodta magát az életünkbe.

– Nem gond. Megértem. Csak azt akartam mondani, hogy Changmin nagyon jól forgatja a szavakat, és anyádat is biztosan a mézes-mázas szövegével vette le a lábáról.

Hiába tudtuk, hogy Changminnak bejön Hyeon, nem használhattuk fel ellene a féltékennyé tevést, mert egy fotóval vagy videofelvétellel engem ugyanúgy zsarolhatott, mint az anyámat. Valami mást kellett kitalálnunk.

– És ha valahogy úgy intéznéd, hogy anyád hallja, hogy milyen az igazi énje?

– A felvétel már múltkor se működött – emlékeztettem.

– Nem is arra gondoltam. Ennél sokkal jobb ötletem támadt.

Hyeon terve nem volt veszélytelen, de meg kellett próbálunk. Először is, be kellett altatnunk Changmint. Ez nem túl nehéz, elég némi altatót keverni az italába, amikor nem figyel, a többi már sokkal nehezebb volt. Át kellett csábítani anyámat a szobámba, és megkérni, hogy működjön együtt velem. Ha minden jól megy, első sorból hallgathatja végig, miket mond nekem „élete szerelme”.

Az esti vacsorán úgy viselkedtem, ahogy mindig szoktam, hűvösen és távolságtartóan, és miután elköszöntünk egymástól, átsomfordáltam a nagyszobába, és felráztam anyát.

– Anya, nem aludnál velem? – kérdeztem. Nem féltem attól, hogy mi bújik meg a paplan alatt, mert Changmin már a desszertnél majdnem beborult az asztal alá.

– Hány éves vagy, kisfiam, hogy anyáddal kell aludnod?

– Anya, kérlek… – vettem könyörgőre a hangom, és lebiggyesztettem a szám. Ez bevált.

Jó érzés volt a karjaimba ölelni, bár hivatalosan nekem kellett bátorítás. De mégis, már felnőttem, hülyén éreztem volna magam, ha nulla félelemmel odabújok a mellkashoz. Így sokkal kényelmesebb volt.

– Drágám… – szólalt meg sokára anya. – Ugye tudod, hogy nekem a boldogságod a legfontosabb, de vannak határok az életben?

– Anya, Hyeon csak a barátom. Bármit is mond Changmin.

– Ezt nem Changmin mondta… – kezdte, de belé fojtottam a szót.

– Nem érdekel. Nem akarok erről többet hallani.

Reggelig nem beszéltünk semmit, és bár nagyon zakatolt a fejem, nem mertem elaludni. Nem késhettem el, mert ha Changmin megneszelte a csapdát, újabb lehetőséget vesztek. Óvatosan kihámoztam a karjaimat anya teste alól, és elpakoltam minden cuccot, ami arra utalhatott volna, hogy otthon van. A fekete magas sarkú helyére Hyeon fehér szandálját tettem, a sötét ridikült világosra cseréltem, és az egyik ingemet is a kanapéra hajítottam. Így biztos lehetett, hogy Changmin az ébredés után nem mer majd benyitni a szobámba.

– Anya… Anya… – ráztam fel anyut, amikor meghallottam a zörgést a hálószobából. – Maradj csendben, és hallgasd végig ezt a beszélgetést, jó? Nem kérek tőled soha többé semmit, csak most maradj csendben egy kicsit.

– De fiam… – kezdte suttogva, mire megráztam a fejem.

– Kérlek. Bízz bennem! Csak most az egyszer.

Beletörődve bólintott, de láttam az arcán, hogy nem tetszik neki ez az egész. Mégis nyugton maradt, és intett, hogy menjek ki. Nagyon reméltem, hogy Changmin elfeledkezik magáról, és nem fogja előttem is a szerepét játszani.

– Anyád? – kérdezte, amikor összefutottunk az ebédlőben.

– Elment dolgozni.

– Nem takargathatod örökké a piszkos kis viszonyodat a beosztottaddal. Ez ellene megy minden etikai szabálynak a céges világban.

– Hyeon a legjobb barátom, és soha nem történt közöttük semmi.

– A legjobb barátok nem csókolóznak, és nem alszanak egy ágyban huszonéves korunkban. Átlátszóak vagytok.

Nem esett nehezemre dühösen rárivallni, a szemétláda már csak a jelenlétével is fel tudott húzni. Arról nem is beszélve, hogy úgy nézett rám, mintha egy megvetendő alak lennék, miközben ő vágta át az anyámat.

– Szerintem inkább te vagy átlátszó, ahogy játszod itt magad. Csak az anyám pénze kell, nem igaz? Ezért akarsz kigolyózni a cégtől, meg a családi házból.

– Miért nem tudod elismerni, hogy viszonyod van vele? Vagy félsz, hogy a többi egyéjszakás kalandod is kiderül?

– Már sokkal az előtt is, hogy felvetődött volna a szexuális életem, te már meg akartál szabadulni tőlem. Tényleg akkora legénynek érzed magad, amiért ráakaszkodtál egy özvegyasszonyra? Még csak nem is szereted.

– Miért akarsz alám tenni? Boldoggá teszem az anyád. Miért nem örülsz ennek? Miért akarod elrontani a kapcsolatunkat?

– Elég legyen ebből! – tőrt ki anya a szobából, és egyszerűen felpofozott. – Nagyot csalódtam ma benned. Nem gondoltam volna, hogy ilyen számító alak vagy. Többé nem bízom benned! Fogd a cuccod, és tűnj innen! Le akartad járatni előttem mindenféle ok nélkül szegény Changmint, de csak saját magadnak ártottál. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Nem hallottad még ezt a közmondást, fiam? Akkor most megtanulod.

Nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Egyszerűen kidobtak a saját otthonomból, és még nekem kellett megköszönnöm, hogy a cégnél továbbra is vezetői pozícióba maradhattam. Persze az elnöki posztot csak ideiglenesen uralhattam, már ki is írták a következő választás időpontját. Az életem teljesen romokba hevert egy kétszínű kis taknyos miatt.

Hyeon családja fogadott be, de csak a legnagyobb titokban maradhattam a nyaralójukban, mert anyám megkereste a szüleit, és szinte megfenyegette őket, hogy fedelet ne biztosítsanak nekem, különben megszellőzteti a rólunk szóló pletykát és az egyenesen a lányuk menesztéséhez vezet. Gyűlöltem, hogy Changmin egy utálatos fúriát faragott az anyámból.

– Hyeon, meg fogok őrülni.

– Nyugi, Jaejoongie oppa. Majd csak lesz valahogy – mondta mindig, de nem tudott ezzel megvigasztalni.

Egész nap szeles, borús idő volt, és estére le is szakadt az ég. Hevesen villámlott, és ömlött az eső, de Hyeon még nem érkezett meg. Már megfőztem a vacsorát, és alkoholt is vettem, hogy jó kiadósan berúgjunk, ha már ilyen szerencsétlen lett az életem, de távol maradt, és nem vette fel a telefont. Aggódtam érte. Már éppen ott tartottam, hogy hívom a segélyhívót, amikor kaptam egy MMS-t.

Changmin csókolózott egy lánnyal egy étterem teraszán, és a kép a fények torzítása ellenére is elég éles lett ahhoz, hogy ne tagadhassa le. Miután alaposan megbizonyosodtam arról, hogy nem Hyeon az, azonnal tovább küldtem az anyámnak. Nem volt értelme zsarolni a görényt, nekem tökéletesen megfelelt, ha szimplán csak felszívódik az életükből.

Hyeon úgy érkezett meg, mint egy kóbor macska, az átázott kabátját levelek tarkították, a tűsarkújára annyi sár rakódott, hogy inkább a kezében fogta, a bőrét pedig kicsípte a jeges szél. Első körben szorosan magamhoz öleltem, és csókot nyomtam a feje búbjára, a következő megmozdulással pedig elkezdtem kibújtatni a ruhájából.

– Oppa, mit csinálsz? – kérdezte ijedten, és a kezem után kapott.

– Le kell venned a vizes ruhákat, mert megfázol. Miért aggódsz? Van rajtad fehérnemű, nem? – paskoltam meg a fejét játékosan, és hátranyúltam, hogy lehúzzam a ruha zipzárját.

Hirtelen ért a csók, és hiába a hideg, vizes érintés, felmelegedett tőle a testem. Nem törődtem azzal, hogy Hyeon valószínűleg lázas, és azért művel ilyesmit, szükségem volt valaki törődő érintésére. Szükségem volt arra, hogy szeressenek.

Hagytam, hogy a nappali felé toljon, és vele együtt végigdőltem a kanapén. Hála neki, az én ruhám is nedvessé vált, és amikor legombolta rólam az inget kacéran rám mosolygott.

– Sajnos ezt is le kell vennünk. Nehogy megfázz! – mondta, amikor a boxeremnél járt, és arra sem volt időm, hogy elvörösödjek, már meg is ragadott. Igaz volt, hogy mindig azok a legvadabb lányok, akik a legártatlanabbnak tűnnek.

Rosszul esett a hideg marok a farkamon, de némi édes súrlódás és szenvedélyes csók után már nem törődtem ilyesmivel. Élvezettel túrtam bele Hyeon hosszú, vizes tincseibe, és minden egyes porcikáját át akartam melengetni a csókjaimmal. Először a kulcscsontját nyalogattam, majd szépen lassan végigsiklottam a mellkasán. A fehér melltartója kissé átázott, de a vastag szivacsnak köszönhetően nem engedett láttatni semmit, úgyhogy kénytelen voltam megfosztani tőle. Kissé feljebb húztam magamon, hogy ne kelljen annyira felszegnem a fejem, és a nyelvemmel lassú köröket írtam le a bimbóudvarán. Hyeon felnyögött, és amíg a mellét kényeztettem, én is levezettem a kezem az ágyékához, és ott is dörzsölni kezdtem. Azt nem tudtam eldönteni, hogy a bugyija a víztől vagy az izgalomtól nedves, de nem is számított. A lényeg az volt, hogy élvezte az érintésem.

– Ne ijedj meg! – figyelmeztettem, és egy hirtelen mozdulattal először az ölembe rántottam, majd némi helyezkedés után hanyatt döntöttem.

Jobb érzés volt, hogy én vagyok fölül, és betakarom a testemmel. Igaz, hogy így már nem simogatta tovább a lüktető férfiasságomat az apró kezével, de az ujjai a hajamban is jól mutattak.

– Jae… – nyögte, amikor rászívtam a mellbimbójára, és éreztem, ahogy a karomnak feszülő combjai remegni kezdenek.

– Nyugi. Ez még semmi – mosolyogtam a hasára, és miután apró csókokat nyomta rá, lenyúltam a tangájához, és szépen lassan lehúztam róla. Hyeon azonnal össze akarta zárni a combját, de óvatosan megragadtam, és ellent tartottam. – Ne takargasd magad! Látni akarom.

Hyeon pipacsvörös volt, és nem mert rám nézni, így először az ajkára hajoltam, és kicsókoltam belőle a gátlásokat. Közben a kezemmel végigjártam a testét, és amikor a szeméremajkait simítottam végig, választ kaptam a korábbi kérdésemre. Nem a víz miatt volt nedves…

– Hunyd le a szemed, ha zavarban vagy, de engedd, hogy kényeztesselek! – súgtam az ajkára. – Kívánlak.

Először csak a nyelvem hegyével ízleltem meg, de már ettől is akkorát ugrott, hogy le kellett fognom a csípőjét. Igazán aranyos volt, és majdnem felnevettem, de még idejében megfékeztem magam, nehogy megbántsam. Még csak az hiányozna, hogy félreértse, és soha többé ne engedje, hogy kényeztessem! Mert már akkor tudtam, hogy egy alkalom nem lesz elég, amikor először levezette a kezét a combomra.

Nem ismertük még egymást ilyen téren, és nem tudtam, mennyi tapasztalata van, így csak nagyon körültekintően csináltam mindent, és nem kezdtem el rögtön ujjazni. Sokkal többet használtam a nyelvem, amit a hangjából ítélve igazán szeretett, és csak óvatosan vezettem belé az ujjam. A hasa szerencsére nem volt olyan csiklandós, mint az enyém, így nyugodtan csókolgathattam, és csak akkor szisszent fel egy kissé, amikor már a harmadik ujjamat toltam fel.

– Fáj? – nyúltam fel a másik kezemmel az arcához, és gondoskodóan végigsimítottam rajta.

– Csak fura.

– Nem csináltál még ilyet?

– Nem – motyogta, és újra elöntötte a vörösség.

– Abbahagyjam?

– Ne! Veled akarom.

Az agyam egyik hátsó szegletében megvolt az aggodalom, hogy talán nem kellene megdöntenem a legjobb barátomat, mert azzal csak mindent összezavarunk, de Hyeon arra kért, hogy tegyem meg, ráadásul én is nagyon akartam.

– Mindjárt jövök. El ne szökj! – figyelmeztettem játékosan, és elrohantam a táskámért, hátha nem vettem ki belőle az óvszereket. Hála az égnek nem pakoltam ennyire alaposan, egy egész bontatlan csomagot találtam benne, bár, ennyire egy estére biztosan nem volt szükségünk. Ha Hyeon valóban szűz volt még, egyetlen menet is elég megterhelő lesz számára.

Sokáig húztam az előjátékot, hogy kellően ellazuljon, pedig már nagyon pezsgett a vérem, de még így is erősen a vállamba mart, amikor elkezdtem belé hatolni. Őrjítő volt az egész, mert az óvszer dacára is tökéletesen érzékeltem magam körül a szűk forróságot, és nagyon szerettem volna teljesen elmerülni benne, de azt akartam, hogy ő is élvezze. Folyamatosan csókolgattam, és megpróbáltam elvonni a figyelmét a fájdalomtól, aminek szerencsére meg lett az eredménye, és pár percnyi idegtépő türelmi játékot követően sikerült kellően belé vezetnem magam. A mozgással még így is csínján kellett bánnom, de amikor végre már nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől nyögött fel, leereszthettem egy kicsit.

Én az egész szexet élveztem, de a kalandokkal ellentétben jobban esett, amikor végigsimított a hátamon, vagy belecsókolt a nyakamba, minthogy mennyire édes és mámorító maga az aktus. Természetesen a saját kielégülésemmel is törődtem, és voltak pillanatok, amikor a saját szájam íze szerint löktem mélyebbre magam, de többségben inkább az ő örömére fókuszáltam, és ez engem is boldoggá tett.

Miután elélveztem, hamar kihúzódtam belőle, hogy egy kissé fellélegezzen, majd levezettem az ujjaim a csiklójára, és addig dörzsöltem, amíg Hyeon teste össze nem rándult alattam. Gyönyörű volt az orgazmusa közben, és reméltem, hogy a jövőben majd sikerül a legnemesebb tagommal is felvinni a csúcsra.

– Hová mész? – kapott utánam, amikor felemelkedtem a kanapéról.

– Rendbe szedem magunkat – pusziltam bele a tenyerébe.

Szerencsére Hyeon nem vérzett, és így csak kissé barmoltuk össze a kanapét, de mindenképpen hozzá kellett írni a bevásárlási listához a kárpittisztítót. A hálószobánk az emeleten volt, így inkább leterítettem a földre a kandallóhoz közel az egyik szőrmés pokrócot, majd óvatosan a karomba kaptam Hyeon fehér, fáradt testét, és leheveredtem vele a földre.

– Jól vagy? – kérdeztem, amikor szorosan a karomba zártam.

– Jól, de azért örülök, hogy nem kellett felsétálnom most a lépcsőn.

– Felvittelek volna – nyugtattam meg, de valójában én is alig álltam a lábamon.

Ahogy Hyeon befészkelte magát az ölelésembe, és hálásan simogatni kezdte a kézfejem, rájöttem, hogy legjobban ez hiányzott a kalandjaimból. Az összebújás intimsége.

– Igazad volt. Tényleg nem csak szépfiú vagy – nevetett fel, és a szájához emelte a kézfejem, hogy puszit nyomjon rá. Az ujjaink automatikusan kulcsolódtak össze.

– Látod? Én mondtam – mosolyodtam el, és belecsókoltam a nyakába. – De nem is ettél semmit a főztömből. Nem szédülsz?

– Mindjárt visszaszívom, amit mondtam, konyhatündér – ugratott Hyeon, de a korgó hasa elárulta.

Megértettem, hogy fáradt, és legszívesebben aludna, de nem hagyhattam, hogy üres gyomorral aludjon el, mert akkor biztosan nem piheni ki magát rendesen. Nem szedtem neki sokat, éppen csak egy kismadárnak elegendőt, de azt mind belé erőltettem.

– Köszönöm szépen, mesterszakács úr, nagyon finom volt.

– Te vagy nagyon finom – csókoltam le a paradicsomszószt a szájáról. – Na jó, a milánóim is finom.

– Hülye – csapott vállon játékosan Hyeon, és lehúzott egy újabb csókra. – Inkább feküdj vissza mellém, mert mindjárt leragad a szemem!

Az üres tányért a dohányzóasztalra tettem, és visszabújtam mögé. A testének melege és az édes illata megnyugtatott, és kiűzött minden nehézséget a fejemből, ami Changmin megjelenése óta nyomta az idegeimet.

Másnap anya felhívott, hogy bocsánatot kérjen, és visszahívjon a házba. Örömmel mentem, de egyetlen kikötésem volt a vissza fogdáskor: Hyeon kulcsot kap a hozzánk, és hivatalosan is a barátnőm lesz. Mert biztos voltam benne, hogy nem engedem el többé a közelemből. Minden egyes percet vele fogok tölteni, és az sem érdekel, ha a vesztes Changmin bosszúból végigkürtöli az egész világnak. Akkor már hivatalosan is mi leszünk a világ legédesebb párja.