Védelmező ösztön (Jaechun ver.) (Jaejoong x Yoochun)

Jaejoong:

Egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Azt, hogy anyám randizik valakivel, már azelőtt tudtam, hogy bejelentette volna. Észrevettem az új ruhákból, a kéretlen telefoncsörgésekből és a zavart mosolyából, amikor rákérdeztem, hogy miért olyan jókedvű. Mégsem szóltam egy szót sem, csak nyugodtan kivártam, hogy beavasson. Amikor este leültetett a kanapéra, és a hosszú, vékony ujjai átfogták az enyémeket, megígértem magamnak, hogy meg fogom könnyíteni a dolgát. Nem féltékenykedek, nem védem a területem, és nem fogok nyomozni a fickó után, de amint belépett a házunkba az a kis patkány, mindent felrúgtam magamban.

Nem az volt a baj, hogy látszóan nem a mi köreinkhez tartozott. Ahogy az sem zavart, hogy a haja a válláig ért, a nadrágja azonban a bokáját is alig súrolta. Yoochunnak is volt egy olyan időszaka, amikor hosszú, vállig érő hajat növesztett, sőt, még világosbarnára is festette, és szőke műhajat kötött hozzá, hogy lázadjon a szülei ellen, így igazságtalan lett volna ezért ellenszenveznem. A ruháiról nem tehetett, nem engedhette meg mindenki magának, hogy a legmárkásabb darabokat válassza, és nyilván nem sorakozhatott az átlagemberek fiókjában huszonhárom márkás óra sem.

Ezeket mind elengedtem, apró kis semmiségek voltak, amik nem számítottak, és amiket egyébként könnyedén ki is lehetett küszöbölni egy jó ollóval, és némi divattanáccsal. A gond a korával volt. Mert nem elég, hogy anyámnál, de még nálam is fiatalabb volt.

Láthatta rajtam, hogy nem szimpatizálok vele, mert nagyon kényszeredetten mosolygott, és folyamatosan felvetett valamilyen témát, amit valószínűleg az anyám súgott neki korábban, de szüntelenül lecsaptam a labdákat. Fél szavas válaszok, hümmögések, frusztrált sóhajtások, és a kelleténél sokkal több pillantás az órára.

Amikor elmentek anya persze nekem esett.

– Miért kellett ilyen ellenségesen viselkedned szegény Changminie-vel? Azt mondtad, támogatsz minket – emelte meg a hangját, és idegesen tördelte a gyűrűbe bújtatott kézfejét.

– Anya, ez a gyerek még nálam is fiatalabb. Alig felnőtt. A te korodban hogyan randevúzhatsz valakivel, aki még a fiadnál se idősebb?

– Mi az, hogy a te korodban? – emelte ütésre a kezét, de végül nem ért célba. Sosem vertek meg a szüleim – Mit számít a kor? Az apád idősebb volt nálam, mégse szeretett soha. Ez a fiú azonban a tenyerén hordoz, bókol nekem, udvarias, és mindent megtesz a boldogságomért. Végre nőnek érezhetem magam. Miért sajnálod ezt az anyádtól?

– Én nem sajnálom ezt tőled, de… Nem tudom elfogadni ezt az alakot.

– Nincs szükségem a beleegyezésedre. Még mindig én vagyok a szülő, és te a gyerek. El kell fogadnod a döntésemet.

Bevágtam magam mögött az ajtót, amikor távoztam. Sosem volt baj velem, mindig nagyon jó gyerek voltam, aki követte az idősebbek parancsait, és a legnagyobb kihágásom az volt, amikor a tizennyolcadik születésnapomon berúgtam kicsit. Nem az összehányós, pucérkodós berúgás szintjén, az erkélyen táncolva csak az ingemet vettem el, és azt hiszem, csókolóztam egy lánnyal, de az is lehet, hogy több történt, mert reggel szerelemfoltokat találtam a testemen. Szóval sosem kellett mérgelődnie miattam az anyámnak, éppen ezért nem értettem, miért nem érdemlem meg, hogy beleszólhassak a családunk életébe. Én lettem a férfi a háznál, és minden rám eső feladatot elláttam az apám halála után. Átvettem a céget, annyit dolgoztam, mint egy őrült, és folyamatosan vakrandikra jártam befolyásos cégek örökösnőivel, pedig egyikre sem vágytam. Anyám erre összeszedett egy kissrácot, aki az öcsém lehetne, és nem volt jogom tiltakozni!

Fel kellett hívnom Yoochunt.

– Na, milyen az ipse? – szólt bele azonnal. Valószínűleg a szokásától eltérően rajtahagyta a hangot a mobilján, hogy ne idegeskedjek annyit. Yoochun hatalmas hóhányó volt, és ha nem lettem volna olyan szigorúan nevelve, biztosan engem is magával rántott volna az élvezetek világába, de jó barát volt, és mindig számíthattam rá.

– Ipse? Yoochunie, ez a kölyök fiatalabb nálad.

Ötvenhárom másodpercet kellett várnom, amíg Yoochun abbahagyta a velőtrázó nevetést. Onnan tudom ezt, hogy számoltam, és közben majdnem felrobbantam. Valamit tennem kellett a családi békéért. Én biztosan nem bírnám ki, ha együtt kellene vacsoráznom Changminie-val, arról nem is beszélve, hogy anyám képes lenne elszállásolni nálunk éjszakára. Minden olyan tapasztalat sokkoló lett volna, ami arra utal, hogy az anyám is él szexuális életet, még ha tudtam is, hogy nekem is meg kellett születnem valahogy. Anyámat szentnek tekintettem, és a szentek nem szexeltek kisfiúkkal.

– És most mit akarsz csinálni, hyung? – kérdezte Yoochun, akit még mindig rázott a nevetés. Valószínűleg el is sírhatta magát a nagy hahotázásban.

– Fogalmam sincs. Mit csináljak? Adj tanácsot!

– Fizesd le! Elhívjuk inni az este, és amikor kimegyek a wc-re, te megkörnyékezed. Megkérdezed, mennyit kér azért, hogy örökre eltűnjön, és ha visszajön, megmutatod az anyádnak a hangfelvételt. Igaz, hogy téged is le fog cseszni, amiért el akartad üldözni az udvarlóját, de rá is haragudni fog, amiért a pénz fontosabb a kapcsolatuknál. Te csak nyerhetsz ezzel.

Yoochun valahogy mindenhez értett. Az ő szülei jól megvoltak egymással, bár valószínűleg sosem estek szerelembe, és volt egy öccse is, de mindent tudott az emberi kapcsolatokról. Egyszer még egy olyan ismerősünknek is adott tanácsot, akire az utóbbi időben ferde hajlamok törtek, és beleszeretett a kertészbe. Yoochun részletesen elmagyarázta neki, hogy mire kell odafigyelnie, ha egy másik férfival csinálja, pedig a karomat rá tettem volna, hogy sosem volt még része ilyen tapasztalatban. Yoochun olyan biztosan hetero, amilyen biztosan Changmin csak az anyám pénzét akarja. Mert mi másért jönne össze egy tizennyolc éves fiú egy lassan ötvenes nővel?

– Akkor foglalsz asztalt nekünk estére? – kérdeztem. Én is megtehettem volna, de Yoochun már törzsvendég volt ott, és a VIP-sok mindig jobb ellátást kaptak.

– Persze. Te meg már most tedd a csekkfüzeted a mellényzsebedbe, mert kifüstöljük a görényt a lyukból.

Anya nem fogott gyanút. Elég jól alakítottam a bűnbánó fiút, ráadásul mindenáron azt akarta, hogy legyek jóban a kedvesével, úgyhogy külön örült annak, hogy elmegyünk iszogatni. Yoochun említésére persze megjegyezte, hogy ne igyunk túl sokat, és figyeljek oda, hogy Changmin nehogy rosszul legyen, de gond nélkül elindulhattam az áldozatommal. Odafelé én vezettem, a sofőr hátul beszélgetett a család legújabb „tagjával”, én pedig élvezettel szorítottam a kormányt, mintha az idegesítő gyerek nyaka lenne.

Pár körös italozás után Yoochun bedobta a „picsába, megint hugyoznom kell a sörtől” dumát, és felszívódott. Én nem akartam rögtön a lovak közé csapni, hiszen egy cigarettát nem lehetett fél percen belül elszívni, ráadásul Changminból is a legjobb vallomást kellett kiszednem.

– És hol is ismerkedtetek meg az anyámmal? – kezdtem.

– Egy koncerten. Tetszett neki, ahogy gitározom.

– Áhh… Szóval gitározol… – tettettem megdöbbenést, majd odacsúsztam mellé, és a tekintetébe fúrtam a sajátomat. – És hány gitárt vegyek neked, hogy eltakarodj a családunkból? Vagy koncerttermet szeretnél? Világkörüli turnét? Mi kell?

Changmin nem válaszolt azonnal, csak szélesen elmosolyodott, majd mindennemű zavar nélkül kigombolta a zakómat, és kivette belőle a hangrögzítőt. Miután könnyed mozdulatokkal kikapcsolta, egyszerűen beleejtette Yoochun sörébe.

– Vicces vagy, Jaejoongie hyung. A saját terepemen akarsz legyőzni? Ugyan már! – nevetett fel dallamosan, majd az ő ábrázata is megváltozott. Fenyegetően nézett rám, az ajkán kárörvendő mosollyal, és olyan testtartással, mintha éppen abban a pillanatban akarna felfalni. – Tehetsz, amit akarsz, próbálkozhatsz bárhogyan, nem fogsz tudni elüldözni. Már megnyertem magamnak az anyádat, és minél jobban kapálózol, annál mélyebbre süllyedsz majd a szemében. Úgyhogy én a helyedben elfogadnám, hogy kaptál egy apucit.

Nem terveztem, hogy szájba vágom, de megtörtént, és Yoochunnak úgy kellett lehámoznia róla, nehogy megöljem. Changmin arcán vörös foltok éktelenkedtek, az ajka vérzett, és egy kicsit a haját is megtéptem, úgyhogy ha akartam volna, se tagadhattam le anyám előtt, hogy megsérült. Abban pedig biztos voltam, hogy a szemétláda be fog mószerolni, amint hazaér.

Amikor felszívódott a rohadék, megragadtam a whiskys üveget, és pohár nélkül tüntettem el a nagyját. Nem érdekelt, ha hulla részegen kell hazaszállítani, és szégyent hozok a családomra, annál nagyobb égést nem lehet elkövetni, hogy az anyám összejött egy pénzéhes szélhámossal, aki fiatalabb nálam. Ennél nincs lejjebb.

– Hogy dögölne meg az a rohadt kis geci! – csaptam le az üveget az asztalra, de elég masszív üvegből készült a talpa ahhoz, hogy ne törjön el. – Még ő fenyeget meg engem. Holnapra mindent kiderítek róla, és belevágom az anyám arcába, hogy egy mocskos kis tetűbe zúgott úgy bele. Közzéteszem az újságokban, hogy szélhámos, és ellehetetlenítem az egész életét. Vagy egyszerűen csak a szart is kiverem belőle.

Yoochun megvárta, amíg kidühöngöm magam, és csak utána kérdezte meg, hogy mi történt pontosan. Gyorsan összefoglaltam neki, hogy felsültem a felvétellel, és bocsánatot kértem, amiért tönkrement a készüléke. Csak legyintett rá.

– Figyelj, mindenkinek van gyengepontja. Biztosan van olyan, amit a srác nem tudna elviselni. Ha macskaallergiás, vegyél egy cicát, ha a klasszikusokat szereti, bömböltess technót, ha vallásos, tarts orgiákat. Lehetetlenítsd el az együttélést.

Ahhoz, hogy Yoochun terve beváljon, jobban meg kellett ismernem Changmint. Nem vágytam rá, hogy jópofizzak, de ha úgy fogtam fel, mint üzleti találkozók sorozatát, aminek az a célja, hogy kiismerjem a partner céget, könnyebb volt eljátszani a kedvest. Persze nem lehettem túl átlátszó.

Amikor hazaértem, megkaptam a magamét.

– Hogy gondoltad, hogy nekiesel szegény Changminie-nak? Hány éves vagy, fiam? Öt? Tíz? Te vagy az idősebb, lehetne ennyi eszed. Ha ez még egyszer előfordul, meg foglak büntetni.

Aprót bólintottam, és a párnámba üvöltve küldtem el Changmint melegebb éghajlatra. A rohadt kis görény miatt visszaestem gyerekfázisba, és őszintén, nem akartam, hogy megfosszanak az addigi életemtől.

Nem lettem rögtön kedves, hiszen a kissrácot nem most rántották le a falvédőről, nagyon is vágta, milyen az, ha valaki információt gyűjt, úgyhogy csak nagyon hűvösen, és kimérten kérdezgettem, mintha vallatnám. Soha nem a válasza volt a lényeg, hanem a reakciója.

Három héten keresztül csináltuk ezt, és eközben teljesen átcuccolt hozzánk. Az anyám hálószobájában aludt, az apám szekrényébe pakolt, és ugyanazt a főtt tojást ette a reggelinél, amiből én is vettem. Rohadtul a begyemben volt már.

Aztán elkezdett valóban úgy viselkedni, mintha az apám lenne.

– Drágám, nem gondolod, hogy Jaejoongie-nak jót tenne, ha külön élne? Önállóságra nevelné, és ha randevúzik, nem kellene attól félnie, hogy összefut veled a folyosón. Mindenkinek sokkal kényelmesebb lenne.

– Neked lenne a legkényelmesebb, mi? – vetettem oda, majd fél kézzel megtámaszkodva belehajoltam az arcába, és amikor elfordította a fejét, a fülébe ordítottam. – Jaejoong hyung. Érted? HYUNG.

Anyám figyelmeztetően a hátamra csapott, ami teljesen szíven ütött. Az anyám kezet emelt rám, még ha csak ejnye-bejnye szinten is. Meg akartam fojtani azt a kétszínű kis Changminie-t.

– Drágám, én jobban szeretem, ha itt van mellettem, mert akkor jobban tudok rá figyelni. És egyébként is keresem már a párját. Ő nem az a fajta férfi, aki csak úgy összeszűrné a levet mindenféle kétes nőszeméllyel.

– Valóban? – húzta fel a szemöldökét Changmin, és gondterhelten megcsóválta a fejét. – Akkor azzal a Park fiúval se kellene barátkoznia, nem igaz? Rosszakat olvastam róla.

– Yoochunie? – kérdezett vissza anya, és fél szemmel rám sandított. Valószínűleg már láthatóan füstölgött a fejem az idegességtől. – Gyerekkoruk óta legjobb barátok, és Yoochunie szülei igazán befolyásos emberek.

– Lehet, hogy a szülei befolyásosak, de a neve mindig ott szerepel valamilyen botrány mellett. Nem lenne jó hatással Jaejoongie megítélésére, ha hírbe hoznák vele, ahogy a cégnek is nagyot árthat, ha kikerülne valamilyen kompromittáló információ róluk.

– Milyen kompromittáló információ? – kérdeztük szinte egyszerre anyával. Ő aggódva, én gyanakodva.

– Nem tudom. Csak találgatok. Nőügyek, részegségek, drogok…

– Az én fiam nem drogozik. Sosem nyúlna ilyen szerekhez, igaz, szívem? – fordult felém anya, mire magabiztosan bólintottam. Tényleg soha nem használnék tudatmódosítókat.

– Persze, én tudom, de te is tudod, mi mindent összeírnak a szennylapok. Oda kell figyelnünk a közvéleményre…

Changminnak elsőre nem sikerült gólt rúgnia, Yoochuntól elszakítani olyan lenne, mintha megnyúzna, de figyelmeztetésnek nem volt utolsó. A patkány minden kapcsolattól el akart vágni, hogy ne tudjak védekezni ellene. Az anyámat már hatvan százalékban sikerült átformálnia a saját szájíze szerint, úgyhogy rá nem támaszkodhattam.

– Yoochun, én meg fogok őrülni. Ez a gyerek támadhatatlan. Nincsenek zűrös barátai, felhasználható exei, és úgy irányítja maga körül az embereket, mintha bábmester lenne.

– Hívjuk el este inni egyet. Jobban megnézem magamnak ezt a gyereket.

Így tettünk. Beültünk oda, ahol korábban is jártunk, és iszogatni kezdtünk. Yoochun elővette a legjobb oldalát, és folyamatosan hülyéskedett, ezzel szépen lassan elmosva Changmin gyanakvását. Nem került elő semmilyen kétes ügy, semmi érdeklődő kérdés, és kezdett idegesíteni, hogy Yoochun ilyen hosszú bevezetést tart. Hogy némileg csökkentsek a frusztrációmon, inni kezdtem, aminek végül az lett az eredménye, hogy csúnyán berúgtam, és teljesen rácsimpaszkodtam Yoochunra. A nyakán lógtam, és azt hiszem volt egy olyan periódus is, amikor ledőltem az ölébe aludni egy kicsit, de az egész nagyon homályos és zavaros volt.

Akkor józanodtam csak ki, amikor megéreztem a száját az enyémen. A szemeim azonnal felpattantak, és mereven meredtek előre, de Yoochun kihasználta a döbbenettől elnyíló ajkaimat, és átcsúsztatta a nyelvét. Belenyögtem a csókba, ahogy a forró, nedves nyelv elkezdte feltérképezni a számat, és ha nem gondoltam arra, hogy az azonos nemű barátommal csinálom, egészen jó volt.

Amikor Yoochun eleresztett, az ajkaim zsibbadtak, és égett az arcom a zavartól, arról nem is beszélve, hogy fájóan lüktetett a férfiasságom. Az utóbbi időben hihetetlenül feszült voltam, és jól esett volna a kielégülés, de Changmin miatt egy röpke fél órám se maradt nyugton, hogy legalább magamon könnyítsek. Még a zuhany alatt is az foglalta le a gondolataimat, hogyan tudnám kipöckölni az életemből.

– Ez…Ez… Ez… – hápogott Changmin, majd céklavörös fejjel felpattant, és kiviharzott a teremből. Én is hasonlókat mondtam Yoochunnak, csak kérdés formájában.

– Azt hiszem, rájöttem, hogy mi a gyengepontja a kissrácnak.

– A gyenge szíve? Mert akkor az az én gyengepontom is.

– Homofób – világított rá a tényre Yoochun, és legurította a sörét. – Amikor befeküdtél az ölembe, úgy nézett ránk, mint valami ördögfajzatokra. Biztosan azt hiszi, hogy kavarunk. Ezt kell kihasználnunk. Ezentúl több időt töltök majd a házatokban.

Én is mindent el akartam követni annak érdekében, hogy Changmin elhúzzon, de ez egy kicsit sok volt. Hiszen ez nekem is kellemetlen, még ha nem igaz, akkor is. Nyugodtan felhasználhatná ellenem. A sajtó élne-halna egy ilyen cikkért. „A sikeres igazgató mocskos titka”, „Mi lapul az öltöny alatt?” és hasonló szalagcímek repkedtek a szemem előtt, de Yoochun hajthatatlan volt. Azt mondta, nem teszünk semmi durvát, csak idegesítjük kicsit a gyereket.

Kénytelen voltam belemenni. Anyám ugyanis eltervezte, hogy vesz Changminnak egy motort, és a következő nyaralónk tulajdonosi lapjára ráíratja az ő nevét is, hogy szegénykének legalább egy kisebb háznyi vagyona legyen. Na persze!

Egyébként tényleg nem csináltunk semmi különlegeset, csak kihasználtuk, hogy Changmin melegnek gondol minket. Yoochun többször ölelgetett a megszokottnál, kézen fogva sétálunk egyik szobából a másikba, reggelinél néha megetetett, és esténként a combjáról néztem a filmet. Changmin összesen két hétvégét bírt így ki velünk, aztán újra az anyámon keresztül akart kicsinálni. Persze, ezúttal a hátam mögött áskálódott, de arra nem számított, hogy amint elköszöntünk egymástól, ott állok a folyosón, és hallgatózok.

– Drágám, aggódok Jaejoongie miatt – kezdte, és némi cuppanás után folytatta. Hánynom kellett a „szerelmüktől”. – Nem gondolkodtál még soha azon, hogy túl jóban van Yoochunnal?

– Nagyon jól kijönnek egymással, és Yoochunie sokat segített neki, amikor a férjem maghalt. Tudom, hogy Jaejoongnak ez nagyon nehéz időszak volt, és ha a barátja akkor nem állt volna mellette, talán most nem ott tartanánk, ahol.

– Persze, értem, csak… Nekem nagyon furcsák. Nyílván én többet látok, mint te, mert együtt szórakoztunk, de… Sosem gondolkodtál azon, hogy Jaejoong miért utasítja vissza az összes lányt, akivel megismerteted?

– Mit akarsz mondani, édesem? Nyögd ki egyértelműen, mert így csak aggodalmat okozol.

– Rendben – sóhajtott fel Changmin gondterhelten, de már alig várhatta, hogy elmondja. – Láttam őket csókolózni.

Hosszas csönd következett. Én majdnem annyira izgultam, mint ő, mindketten arra vártunk, hogy anyám megszólaljon. Vajon sírni fog? Vagy kiabál? Esetleg hazugnak nevezi Changmint? Az utóbbi lenne a legjobb. Csalódjon csak benne!

– Úgy szerettem volna, ha nem lesz igaz a megérzésem, de úgy tűnik, feleslegesen reménykedtem.

Majdnem elájultam. Hogy hihette az anyám, hogy meleg vagyok? Sosem adtam okot erre. Nem viseltem nőies ruhákat, nem törődtem többet a külsőmmel annál, mint azt egy elnöknek, aki egyben a cég arca is, kötelessége. Sokkolt, hogy az anyám ezt gondolja rólam.

– Drágám, ugye tudod, hogy ezt nem tolerálják az üzleti életben? Ha kiderül… Biztosan nem lenne jobb, ha kisebb munkát vállalna a cégnél? Nevezz ki valaki mást elnöknek, aki fedhetetlen múltú, és akit továbbra is te irányítanál. Valójában a tiéd lehetne a szék úgy, hogy nem téged terhel a felelősség.

– Nem tudom. Jaejoong nagyon hűségesen végzi a munkáját, és nagyon jó érzéke is van hozzá. Ráadásul amellett se mennének el az újságok, hogy miért történt elnökváltás ilyen hirtelen. Kérdezősködnének, áskálódnának, és a részvényesek érdekeit is szem előtt kell tartanunk, ők meg vannak elégedve Jaejoonggal.

Changmin nagyon rosszul gondolta, ha arra számított, hogy csak úgy kitehet a székemből. Nem csak azért ültem ott, mert az apám fia vagyok, hanem azért is, mert sokat tanultam, és jól végeztem a feladatom. Mióta átvettem az irányítást, folyamatosan növekedtek a bevételek, és több vállalattal is sikerült partnerségre lépni. Túl jó voltam ahhoz, hogy csak úgy kidobjanak.

Yoochun ezúttal hetvenhárom másodpercig nevetett. Én egy hatalmas párnával ütöttem a hátát, hátha attól elhallgat, de nem akart kifogyni a nevetésből.

– Ez nem vicces, oké? Ez kínos. Rohadtul kínos. Hogy a saját anyám melegnek gondol… De hát miért?

– Biztos azért… – törögette le a könnyeit Yoochun – mert olyan szép vagy.

– Helyes – javítottam ki.

– Nem, pont ez az. Te szép vagy. Lágy vonások, hófehér bőr, hatalmas, kifejező szemek, dús, rózsaszín ajkak, vékony testalkat.

– És széles váll, kidolgozott izmok, és csábító pillantások.

– Igen, de a csábító pillantásodat anyád aligha látja.

– Itt most nem anyámról van szó, hanem rólad! – rivalltam rá, kicsit talán túlságosan zabosan. – Ne haragudj! Tiszta ideg vagyok, mióta Changmin bepofátlankodta magát az életünkbe.

– Nem gond. Megértem.

Hiába tudtuk, hogy Changmin homofób, nem használhattuk fel ellene, mert egy fotóval vagy videofelvétellel engem ugyanúgy zsarolhatott, mint az anyámat, vagy bármelyik részvényest, ha mellettem akarna állni. Valami mást kellett kitalálnunk.

– És ha valahogy úgy intéznéd, hogy anyád hallja, hogy milyen az igazi énje?

– A felvétel már múltkor se működött – emlékeztettem.

– Nem is arra gondoltam. Ennél sokkal jobb ötletem támadt.

Yoochun terve nem volt veszélytelen, de meg kellett próbálunk. Először is, be kellett altatnunk Changmint. Ez nem túl nehéz, elég némi altatót keverni az italába, amikor nem figyel, a többi már sokkal nehezebb volt. Át kellett csábítani anyámat a szobámba, és megkérni, hogy működjön együtt velem. Ha minden jól megy, első sorból hallgathatja végig, miket mond nekem „élete szerelme”.

Az esti vacsorán úgy viselkedtem, ahogy mindig szoktam, hűvösen és távolságtartóan, és miután elköszöntünk egymástól, átsomfordáltam a nagyszobába, és felráztam anyát.

– Anya, nem aludnál velem? – kérdeztem. Nem féltem attól, hogy mi bújik meg a paplan alatt, mert Changmin már a desszertnél majdnem beborult az asztal alá.

– Hány éves vagy, kisfiam, hogy anyáddal kell aludnod?

– Anya, kérlek… – vettem könyörgőre a hangom, és lebiggyesztettem a szám. Ez bevált.

Jó érzés volt a karjaimba ölelni, bár hivatalosan nekem kellett bátorítás. De mégis, már felnőttem, hülyén éreztem volna magam, ha nulla félelemmel odabújok a mellkashoz. Így sokkal kényelmesebb volt.

– Drágám… – szólalt meg sokára anya. – Ugye tudod, hogy én mindenhogy szeretlek?

– Anya, nem vagyok meleg. Bármit is mond Changmin.

– Ezt nem Changmin mondta… – kezdte, de belé fojtottam a szót.

– Nem érdekel. A lányokat szeretem, Yoochun csak a barátom, és nem akarok erről többet beszélni.

Reggelig nem beszéltünk semmit, és bár nagyon zakatolt a fejem, nem mertem elaludni. Nem késhettem el, mert ha Changmin megneszelte a csapdát, újabb lehetőséget vesztek. Óvatosan kihámoztam a karjaimat anya teste alól, és elpakoltam minden cuccot, ami arra utalhatott volna, hogy otthon van. A magas sarkú helyére Yoochun edzőcipőjét tettem, a ridikült hátizsákra cseréltem, és az egyik ingemet is a kanapéra hajítottam. Így biztossá vált, hogy Changmin az ébredés után nem mer majd benyitni a szobámba.

– Anya… Anya… – ráztam fel anyut, amikor meghallottam a zörgést a hálószobából. – Maradj csendben, és hallgasd végig ezt a beszélgetést, jó? Nem kérek tőled soha többé semmit, csak most maradj csendben egy kicsit.

– De fiam… – kezdte suttogva, mire megráztam a fejem.

– Kérlek. Bízz bennem! Csak most az egyszer.

Beletörődve bólintott, de láttam az arcán, hogy nem tetszik neki ez az egész. Mégis nyugton maradt, és intett, hogy menjek ki. Nagyon reméltem, hogy Changmin elfeledkezik magáról, és nem fogja előttem is a szerepét játszani.

– Anyád? – kérdezte, amikor összefutottunk az ebédlőben.

– Elment dolgozni.

– Nem takargathatod örökké a piszkos kis viszonyodat a pasiddal.

– Nem a pasim. Yoochun a legjobb barátom.

– A legjobb barátok nem csókolóznak, és nem alszanak egy ágyban huszonéves korunkban. Undorítóak vagytok.

Nem esett nehezemre dühösen rárivallni, a szemétláda már csak a jelenlétével is fel tudott húzni. Arról nem is beszélve, hogy úgy nézett rám, mintha egy megvetendő alak lennék, miközben ő vágta át az anyámat.

– Szerintem inkább te vagy undorító, ahogy játszod itt az agyad. Csak az anyám pénze kell, nem igaz? Ezért akarsz kigolyózni a cégtől, meg a családi házból.

– Egy mocskos kis buzi ne játsszon monopolit.

– Már sokkal az előtt is, hogy felvetődött volna a szexuális irányultságom, te már meg akartál szabadulni tőlem. Tényleg akkora legénynek érzed magad, amiért ráakaszkodtál egy özvegyasszonyra? Még csak nem is szereted.

– Mit törődsz te ezzel? Boldoggá teszem az anyád. Miért nem örülsz ennek? Miért akarod elrontani a kapcsolatunkat?

– Elég legyen ebből! – tőrt ki anya a szobából, és egyszerűen felpofozott. – Nagyot csalódtam ma benned. Nem gondoltam volna, hogy ilyen számító alak vagy. Többé nem bízom benned! Fogd a cuccod, és tűnj innen! Le akartad járatni előttem mindenféle ok nélkül szegény Changmint, de csak saját magadnak ártottál. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Nem hallottad még ezt a közmondást? Akkor most megtanulod.

Nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Egyszerűen kidobtak a saját otthonomból, és még nekem kellett megköszönnöm, hogy a cégnél továbbra is vezetői pozícióba maradhattam. Persze az elnöki posztot csak ideiglenesen uralhattam, már ki is írták a következő választás időpontját. Az életem teljesen romokba hevert egy kétszínű kis taknyos miatt.

Yoochun fogadott be, bár csak a nyaralójukban aludhattam, mert anyám megkereste a szüleit, és szinte megfenyegette őket, hogy fedelet ne biztosítsanak nekem, különben megszellőzteti a fiacskájuk szórakozási szokásait. Gyűlöltem, hogy Changmin egy utálatos fúriát faragott az anyámból.

– Yoochun, meg fogok őrülni.

– Nyugi, Jaejoongie. Majd csak lesz valahogy – mondta mindig, de nem tudott ezzel megvigasztalni.

Egész nap szeles, borús idő volt, és estére le is szakadt az ég. Hevesen villámlott, és ömlött az eső, de Yoochun még nem érkezett meg. Már megfőztem a vacsorát, és alkoholt is vettem, hogy jó kiadósan berúgjunk, ha már ilyen szerencsétlen lett az életem, de távol maradt, és nem vette fel a telefont. Már éppen ott tartottam, hogy hívom a segélyhívót, amikor kaptam egy MMS-t.

Changmin csókolózott egy lánnyal egy étterem teraszán, és a kép a fények torzítása ellenére is elég éles lett ahhoz, hogy ne tagadhassa le. Azonnal tovább küldtem az anyámnak. Nem volt értelme zsarolni a görényt, nekem tökéletesen megfelelt, ha szimplán csak felszívódik az életükből.

Yoochun úgy érkezett meg, mint egy kóbor kutya, a ruhájából sövényágak lógtak ki, a cipőjére jó adag sár rakódott, a bőrét pedig kicsípte a jeges szél, de sikerrel járt. Első körben a nyakába ugrottam, és jó kiadósan megveregettem a vállát, a következő megmozdulással pedig elkezdtem leráncigálni róla a ruhát.

– Hyung, mit csinálsz? – kérdezte ijedten, és a kezem után kapott.

– Le kell venned a vizes ruhákat, mert megfázol – mondtam, és tovább bontottam az övét.

Hirtelen ért a csók, és hiába a hideg, vizes érintés, felmelegedett tőle a testem. Nem törődtem azzal, hogy Yoochun valószínűleg lázas, és azért művel ilyesmit, szükségem volt valaki törődő érintésére. Szükségem volt arra, hogy szeressenek.

Hagytam, hogy behátráljon velem a nappaliba, és lelökjön a kanapéra. Hála neki, az én ruhám is nedvessé vált, és amikor lehámozta rólam kacéran mosolygott rám.

– Sajnos ezt le kell vennünk. Nehogy megfázz! – mondta, amikor a boxeremnél járt, és arra sem volt időm, hogy elvörösödjek, már meg is ragadott.

Rosszul esett a hideg marok a farkamon, de némi édes súrlódás és szenvedélyes csók után már nem törődtem ilyesmivel. Élvezettel túrtam bele Yoochun vizes tincseibe, és minden egyes porcikáját át akartam melengetni a csókjaimmal. Először a kulcscsontját nyalogattam, majd szépen lassan végigsiklottam a mellkasán, elidőzve a közös tetoválásunkon. Ahhoz, hogy a hasát is érinthessem fel kellett ülnie, de hamar a lába közé kormányoztam a fejem, és mindennemű szégyenérzet nélkül nyaltam végig először a kockáin, majd bújtattam ki a boxerből a lüktető tagját, hogy arra is apró csókot leheljek.

– Szeretnéd? – néztem fel rá, mire csak bosszúsan felmordult, és gyengéden lejjebb nyomta a fejem.

Próbáltam felidézni, hogyan csinálták nekem azok a lányok, akikkel dolgom volt, de legtöbbször csak érzékeltem, és nem néztem, úgyhogy inkább az ösztöneimre hagyatkoztam. Körültekintően ismerkedtem vele, végigcsókolgatva minden egyes bőrfelületet, majd elkezdtem kicsit mozgatni rajta a kezem, hogy felmelegedjen. A vizes nadrágban biztosan nem érezte túl jól magát.

Először végignyaltam a teljes hosszán, hogy felmérjem, kb. mennyit lennék képes öklendezés nélkül befogadni belőle, majd szépen lassan az ajkaim közé vettem. Óvatosan szopogattam, nehogy a fogaim fájdalmat okozzanak, majd kicsit beljebb vezettem, és elkezdtem játszani a nyelvem, és a forró lehelet összhangjával.

Yoochun jólesően sóhajtozott a próbálkozásaimtól, és amikor erőteljesebben kezdtem el szopni, belemarkolt a hajamba, és irányította a mozgást. Néha kissé hátra csúszott, és akkor rögtön felcsuklottam, de szerencsére odafigyelt rám, és bármennyire is szerette volna, nem baszott szájba.

Amikor elváltam tőle, kellett pár perc, amíg levegőhöz jutottam, de szinte azonnal lecsókolt, és beborított a párnák közé. A lábam automatikusan csavarodott a dereka köré, bár féltem attól, mi fog történni ezután. Tényleg megteszem egy férfival? Ráadásul én legyek alul? Biztosan akarom én ezt? – ilyen kérdések cikáztak a fejemben, de Yoochun hamar megoldotta a problémámat. A számba tolta az ujjait, majd miután kellően benyálaztam őket, elkezdte simogatni magát.

– Jaejooongie… A fekete kistáskámban van síkosító. Hozd ide!

Összeakadtak a lábaim, ahogy felálltam a kanapéról, és majdnem elvágódtam, de végül csonttörés nélkül sikerült elhoznom a kért eszköz, némi óvszerrel társítva. Az mindenképpen kellett. Segítőkészen lepattintottam a kupakot a tubusról, és nyomtam nemi gélt Yoochun ujjaira.

– Chun, biztos, hogy jó ez így neked? Nem nekem kellene…? Szóval… Én vagyok a lányos, nem? Főzök, meg mosok, meg takarítok, meg szép arcom van, és…

– Igen, meg széles vállad, kidolgozott izmaid, és csábító pillantásod, úgyhogy hagyd csak rám a dolgot! Majd csináljuk fordítva is, ha készen állsz rá. Én már olyan régóta vágyom rád, hogy teljesen mindegy, hogyan történik meg, csak váljunk eggyé. A szívünk már régóta a másiké, de most már a testünket is jó lenne egyesíteni, hyung – súgta, és újra megcsókolt.

Nekem fel sem tűnt, hogy Yoochun szerelmes lenne belém. Soha nem utalt erre, pedig az utóbbi időben eleget ittam ahhoz, hogy bepróbálkozhatott volna. Mégis, amennyire egy ilyen helyzetben lehetett, tisztességesen akart játszani.

Hiába tágította ki magát, még így is nagyon szűk maradt, és féltem, hogy fájdalmat okozok neki, de ő töretlenül kérte, hogy nyomjam bele magam mélyebben.

Lassan kezdtem el mozogni, és már ettől is majdnem az eszemet vesztettem. Yoochun teste mintha magába akart volna szippantani, miközben erősen szorított is, de ez is valahogy olyan yoochunos volt. Az ellentmondások teljes megtestesülése volt ez a fiú.

Hiába akartam erőt venni a testemen, az ösztöneim hamar átírták a játékszabályokat, és gyorsan elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol önzővé váltam. Gyorsan, és vadul mozogtam, rámarkolva a csípőjére, hogy ne remegjen olyan veszetten, de Yoochun nyögéseiben nem éreztem fájdalmat, csak tömény vágyat és erotikát, úgyhogy nem álltam meg. Addig löktem magam előre, amíg színes karikák nem táncoltak a szemem előtt, és hirtelen Yoochunba nem robbantam.

Neki elég volt pár rántás, és a díszpárnára élvezett, de nem bántam, mert mindig is utáltam az olajzöld darabokat. Elrontották a barátságos meleg színeket, amit a kandalló lángja, és az erdei házakat idéző faborítás okozott.

– Yoochunie, jól vagy? – kérdeztem, amikor kihúzódtam belőle. – Segítsek felülni?

– Most egy ideig még nem akarok ülni – nyögött fel nevetve, és megszorította a térdem. – De megfordulni segíthetsz.

Miután kellemes pozícióba helyeztem Yoochunt, megmelegítettem a vacsoráját, és falatról falatra megetettem. Közben én is magamhoz vettem némi élelmet, bár már akkor is rágcsáltam, amikor vártam rá.

– Jó volt? – simítottam végig az arcán. A haja is egészen megszáradt a tűz mellett.

– Igen. Olyan régóta vártam már erre.

– Miért? Reggel óta nem ettél? – ugrattam, majd apró csókot nyomtam a szájára.

Yoochun édesen mosolygott, és nem akarta elengedni a kezem. Hiába vár mindkettőnket egy hatalmas, kényelemes franciaágy a szobáinkban, a kanapén, összebújva aludtunk el. Yoochun testének melege, és az édes illata hamar megnyugtatott, és kiűzött minden nehézséget a fejemből, ami Changmin megjelenése óta nyomta az idegeimet.

Másnap anya felhívott, hogy bocsánatot kérjen, és visszahívjon a házba. Örömmel mentem, de egyetlen kikötésem volt a vissza fogdáskor: Yoochun kulcsot kap hozzánk. Mert biztos, hogy nem engedem el többé a közelemből. Minden egyes percet vele fogok tölteni, és az sem érdekel, ha a vesztes Changmin bosszúból végigkürtöli az egész világnak. Akkor már hivatalosan is mi leszünk a világ legszebb párja.