Truthmates - 23. fejezet: Az aggódó

Jaejoong:

Nem értettem, mi változott meg. Az elején minden flottul indult, Eunhye imádta Jinhae-t, együtt játszottak, csajoskodtak, viháncoltak, teljesen jól kijöttek, az utóbbi időben azonban Eunhye megváltozott. Hisztisen és akaratosan lépett fel Jinhae-vel szemben, engem érzelmileg zsarolt, és igazi kis fúriaként viselkedett, akárcsak annak idején az anyja. Aggasztott, hogy ilyen hirtelen, és ilyen nagy mértékben kifordult önmagából.

– Tényleg nem tudom, mit csináljak a lányommal – panaszkodtam Yoochunnak a dohányzóban. – Eddig Jinhae volt neki a királynő unnie, most meg úgy néz rá, mint a legnagyobb ellenségére.

– Biztosan csak védi a pozícióját. Lehet, úgy érzi, hogy Jinhae elveszi a figyelmedet.

– De ez nincs így. Ugyanannyi időt töltök vele, mint korábban. Nagyon odafigyelünk arra, hogy Eunhye ne érezze magát elhanyagoltnak. Jinhae-vel csak akkor vagyunk kettesben, amikor a lányom a nagyanyjánál van. Ráadásul már többször leültem vele beszélni, és elmondtam, hogy nagyon szeretem, meg minden ilyesmit, amit ilyenkor mondani szoktak, de semmi haszna.

– Lehet, hogy idővel majd csitulni fog a dolog. Ne erőltesd, tombolja csak ki magát, aztán rájön, hogy Jinhae milyen kedves is valójában.

– Néha kísértetiesen hasonlít az anyjára.

Úgy tudtam, a mentális problémák ritkán öröklődnek, de folyton ott motoszkált bennem a félelem, hogy mi van, ha Seungah cseszett el valamit a terhesség alatt. Nem figyelt oda magára egyáltalán, folyton stresszelt, veszekedett, ivott és vagdosta magát, ez a sok negatívum biztosan megviselte a magzatot is. Szinte rettegtem tőle, hogy Eunhye is olyanná válik, mint ő.

– Jaejae, szerintem ne görcsölj rá! Ha így gondolkozol, csak bevonzod a rosszat. Majd én beszélek Eunhyével, Yoochun bácsit úgyis szereti.

Nem is tudom, mire mentem volna Yoochun nélkül, pedig volt, hogy azt hittem, örökre vége a barátságunkat. A lelki társam mégis kitartott mellettem, és még most is az én problémáimmal küszködött, pedig volt dolga neki is elég.

– Gayoon kiválasztotta már magának az esküvői frizuráját?

– Jaj, ne említsd nekem ezt a szót! Már a könyökömön jön ki. Kellett nekem egy fodrászt eljegyezni.

– Ha Hyemint választotta volna, szerintem rosszabbul jársz. Vajon meddig keresheti egy stylist a tökéletes menyasszonyi ruhát?

– Nem akarom tudni – emelte fel védekezően a kezét Yoochun. – Hyeminnek egyébként meg mindig is te jöttél be, nem én.

– Mindig is? Nekem sosem tűnt fel.

– Pedig egyértelmű volt, folyton te kaptad a legmenőbb cuccokat, és ezerszer megigazította rajtad, pedig egyetlen gyűrődés sem volt a ruhákon.

– Azt hittem, csak lelkiismeretes. Fura. Lehet, hogy minden nő belém van esve?

– Ja, biztosan… – húzta el a száját Yoochun, majd lehamuzta a cigarettáját. – Nem értem, a nők miért csinálnak ekkora balhét az esküvőből? Én Gayoonnak is mondtam, hogy én kócosan, egy kopott farmerben is szívesen elveszem.

– Ez olyan lehet nekik, mint nekünk a jó kocsi álma. A lányok szeretnének nagy ruhában, sok vendéggel, szikrázóan gyönyörűen férjhez menni.

Az esküvőtémát nagyon kényesnek éreztem, mégis csak én voltam az, aki tönkretette Yoochun előző ceremóniáját, és ezért minden percben égett az arcom. Persze, Gayoonnal nem állt fenn az a veszély, hogy miattam faképnél hagyja Yoochun az oltár előtt, de nagyon szerettem volna már túlesni az egész tanús megpróbáltatáson.

– Nem tudom, hogyan mondjam el Eunhyének, hogy kistestvére lesz.

– Várj még vele! Csak rontana a helyzeten, ha még Jinhae-re is fúj. Mondom, bízd ide! Yoochun bácsi megoldja.

Yochun bácsi olyan jól megoldotta, hogy amikor délután kézen fogva bejöttek a stúdióba a lányommal, Eunhye mosolyogva ugrott a nyakamba, és arra kért, hogy intézzem el a gólyánál, hogy kishúga legyen. Legszívesebben Yoochun nyakába ugrottam volna, de végül csak egy szoros ölelésbe vontam, és végre elmondhattuk Junsúnak is a nagy hírt.

– És miért én tudom meg utoljára? – akadékoskodott a legfiatalabb.

– Azért, mert eddig titok volt. Az első alkalommal kikotyogtad volna – informáltam, de az ő haragja sem tartott örökké, őszintén örült a boldogságomnak, ahogy az egy legjobb baráttól kitelik.

– Juhéé! Ma inni fogunk – nevetett fel hangosan, Yoochun pedig már tárcsázta is a legközelebbi szórakozóhelyet, hogy lefoglaljon egy különtermet.

A buli persze azzal járt, hogy Eunhye a nagymamájánál aludt, de a megpuhított angyalka ezt nem is bánta túlzottan. Azt mondta, úgyis beszélgetni akar a képzeletbeli barátnőjével a történektől, és ezt nálam nem teheti meg.

– És mikor mutatod be apának ezt a képzeletbeli barátnődet? – emeltem fel Eunhyét, és elindultunk a büfé felé egy-egy süteményért.

– Még nem tudom. Elég szégyenlős.

– És azt elmondod, hogy néz ki?

– Már láttad. Le szoktam rajzolni.

– Ja, a mosolygós lány?!

Eunhye körülbelül egy éve folyton rárajzolt a műveire egy lányalakot, akinek egy hatalmas, sárga smile díszelgett a feje helyén. Amikor kérdeztem erről az óvó nénit, azt mondta, ez bizonyára Maya, akivel Eunhye olyan jól kijött korábban. A kislányt én is ismertem, és tényleg mindig mosolygott, de sajnos ott kellett hagynia az óvodát, amikor a szüleivel elköltöztek egy másik kerületbe. Egy ideig még találkozott a két kislány, de aztán megszűnt a kapcsolat, és úgy tűnt, Eunhyét ez jobban zavarta, mint gondoltuk.

– És mit szólsz hozzá, hogy te leszel a legszebb koszorús lány Gayoon unnie esküvőjén?

– Nem Jinhae unnie lesz a legszebb? – durcáskodott kicsit a lányom. Mielőtt még újrakezdődött a hiszti, le kellett hűtenem gyorsan.

– Nem. Jinhae unnie tanú lesz.

– Akkor jó – sóhajtott fel a királylány, majd puszira nyújtotta az arcát. Azért sokszor magamat is láttam ám benne.

Bár én diétán voltam, apai kötelességemet teljesítve megettem Eunhye maradékát is, majd visszavittem a lányom Yoochunnak. Az én részeimet még nem vettük fel, és bármennyire is fárasztó volt, valamikor dolgozni is kellett.

Yoochun:

Láttam Jaejoongon, hogy majrézik az esküvő miatt, de egyáltalán nem nehezteltem rá a múltban történtek miatt. Ami nem sikerül elsőre, majd megy másodikra, Jinhae fontos nő volt az életemben, és akkor tényleg azt hittem, hogy soha többé szerelem, de Gayoon egészen más volt. Nem is tudom, hogyan találtunk egymásra, talán pont azért lett olyan kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, mert barátként kezdtük. Rengeteget beszélgettünk, ott volt mellettem, amikor Jinhae elhagyott, és nagyon tiszta és kedves lány volt. Mindig is ilyen feleséget akartam magamnak, nem vonzottak a zűrős hírességek, vagy az elkényeztetett, gazdag örökösnők, egy egyszerű, csupa szív menyecskét szerettem volna magam mellé.

– Drágám, jó hír! – ugrott a nyakamba a jegyesem, amikor hazaértem.

– Végre kiválasztottad a hajad?

– Nem, azt még nem, de megérkeztek a meghívók. Nézd, milyen szépek!

A meghívók tényleg nagyon szépek voltak, de én Gayoont sokkal szebbnek találtam, és inkább őt szerettem volna tüzetesebben átvizsgálni.

Apró csókokkal hintettem be a nyakát, miközben egyre a hálószoba felé tereltem magunkat. Gayoont persze nem ejtették a fejére, hamar rájött, hogy mit szeretnék igazán, és még az előtt kibújt az ölelésemből, hogy túlságosan beleéltem volna magam egy délutáni szexbe.

– Drágám, most nem lehet, még rengeteg elintéznivalóm van. Majd este.

– Este bulizni fogunk, úgyhogy valószínűleg részegen jövök haza. Úgy is akarod?

– Nem, akkor inkább mégis most lenne a jobb – karolt a nyakamba ártatlan mosollyal. Nem vettem be. – És mit ünnepeltek?

– Azt, hogy Jaejoong újra apa lesz.

Abból ítélve, amilyen frekvenciát megütött Gayoon sikítása, arra következtettem, hogy Jinhae nem mondta el neki. A beígért összebújásom persze parkoló pályára került, mert azonnal fel kellett hívnia a barátnőjét, úgyhogy inkább ledobtam magam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Egyik csatornáról a másikra kapcsoltam, de nem elég, hogy a műsorokban nem léphettünk fel, még a reklámjainkba se botlottam bele. Nagyon reméltem, hogy egyszer megtörik végre ez a makacs átok, és újra bekerülhetünk a tévébe. Igazán megérdemeltük volna, ha már a belünket is kidolgoztuk a sikerért. Na, meg arra is kíváncsi voltam, hogy a rég nem látott barátaink eljönnek-e az esküvőmre. Én meghívtam őket, már csak rajtuk múlott, hogy kipitizik-e maguknak a cégnél. Őszintén, szerettem volna újra látni őket. Egyszer mégis csak egy családot alkottunk.

A délutánom azzal telt, hogy szalvéták, terítők, függönyök és evőeszközök közül válogattunk, ami engem egyáltalán nem érdekelt, de Gayoont boldoggá tette, hogy együtt választunk, így látványosan nem húztam a számat. Annyira örültem volna, ha a lányoknak nem az esküvő lenne a kocsis álmuk, hanem mondjuk a középiskolás ballagásuk. Ahhoz semmi közöm nem lenne.

Fél hétkor aztán már szedelőzködni kezdtem, hogy jól kirúgjunk a hámból, Jaejoong megérdemelte, hogy seggrészegre igyuk magunkat a boldogságára. Nekem azt mondta, hogy nem tervezték a babát, de mind a ketten örültek, amikor Jinhae hazaállított a hírrel, így nem volt ok az aggodalomra, és a jó meggyőzőképességemnek hála már Eunhye sem jelentett gondot. Mondtam én, hogy Yoochun bácsi bármit meg tud oldani.

Ahhoz képest, hogy időben elindultam, útközben annyi telefont kaptam, hogy én érkeztem utoljára, és ez sajnos meglátszódott a hangulaton. Junsu akkora fejjel jött elém, hogy félő volt, perceken belül felrobban, és akkor senki sem énekelte volna a felső szólamot az esküvőmön, ami ugye megbocsáthatatlan vétek lenne.

– Mi van? Sasaengek?

– Nem. Rosszabb. Vagyis, nem tudom, melyik lenne rosszabb. Mindkettő rossz lenne, főleg így, kombóban.

Az, hogy Junsu össze-vissza beszélt, nem volt meglepő, de ilyen mértékben azt jelentette, hogy már jócskán berúgott. Valami hatalmas baj lehetett, ha Junsu ilyen hamar elázott.

– Próbáld meg érhetően elmondani, hogy mi a gáz – ajánlottam neki a lépcsőnél.

– Az, hogy itt vannak „azok”, Jaejoong hyung meg nonstop sír, és nem tudok vele mit kezdeni.

Oké, nagyon érdekelt, hogy kik azok a bizonyos „azok”, akik így megsiratták a boldog apukát, így a mosolygás helyett összeráncolt homlokkal léptem be a terembe, és teljesen lefagytam a látványtól. Biztos, hogy a cassie-k fele az egyik veséjét odaadta volna, hogy lássa az összeölelkező Yunjae párost, de Jaejoong sírt, úgyhogy nem örültem neki túlzottan. Changmin egyébként pontosan úgy nézett ki, ahogy elképzeltem egy ilyen szituációban, nem tudtam eldönteni, hogy kínjában sírjon, vagy inkább jól leigya magát.

– Hello – vetettem oda hűvösen, mire Yunho úgy elröppent a hyung mellől, mintha minimum JJ apja lennék. – Minden oké, hyung?

– Persze, csak örülök, hogy mind így összegyűltünk – törölte le a könnyeit Jaejoong és, amennyire tőle tellett, megnyugtatóan rám mosolygott.

A bulinak kellett egy jó fél óra, hogy beinduljon, Junsu haragja ebben az esetben nem párolgott el olyan könnyedén, szinte vért izzadtam, hogy történjen valami enyhülés. Az ital aztán megtette a hatását, és nemsokára úgy szórakoztunk, mintha a szétválás sohasem történt volna meg.

– Bocs, hogy nem tudunk elmenni az esküvődre, de koncertezünk – szorította meg Yunho a kezemet távozáskor.

– Nem gond, a lényeg, hogy most itt voltatok.

Junsút nem volt nehéz taxiba tenni, ha Junsu ivott, vagy mindenkivel veszekedett, vagy hihetetlenül aranyos lett, és most az utóbbi érvényesült. Szerette a taxisofőrt, szerette a TVXQ duót, és szeretett engem is. Szegény, nagyon sokat ivott.

Jaejoong az ultrapörgésből már átesett az „elhagyom magam” fázisba, így alig bírtam összekaparni a kanapéról, de végül csak sikerült valahogy felnyalábolnom, és elindultunk a parkoló felé.

– Tudod, Yunho nagyon brutál szexin nézett ki ezzel az új vágással.

– És akkor még csodálkozol, hogy shippeltek vele! – csóváltam meg a fejem, már amennyire a vállamon nyugvó hyungom engedte. – Nem kellene ilyeneket mondanod egy férfira.

– Miért? A lányok is megnézik egymás mellét, és te is nagyon jól tudod, hogy soha semmi nem volt közöttünk. Még részegen sem.

– Nem, te részegen csak Junsu nyakát nyalogattad – emlékeztettem arra az ominózus esetre, ami még az egyik interjúnkba is bekerült.

– Az más. Junsu olyan, mintha a kisöcsém lenne.

– De jó, hogy te vagy a legfiatalabb testvér! – nevettem fel, majd lenyomtam a fejét, nehogy bevágja a karosszériába. A rendelt sofőrnek megadtam a címet, majd behajoltam az ablakon, és bekötöttem Jaejoongot. – Vigyázz magadra, hyung. Holnap találkozunk.

– Oké, Yoochunie – paskolta meg az arcomat, majd felhúzta az ablakot, és valószínűleg azonnal be is szunyált.

Elégedetten, de kissé fáradtan szálltam én is autóba, és nyomtam egy bankót a sofőr kezébe. Fárasztó volt, hogy folyton arra ment el a zsé, hogy valaki hazavigyen, de nem akartam, hogy elvegyék a jogsimat, a bulin meg elvből inni kellett, úgyhogy nem volt más választásom. Szerencsére, már annyiszor használtuk ezt a céget, hogy kedvezményeket is adtak. Minden rosszban van valami jó, anyám mindig ezt szajkózta, és tényleg igaza lett. Soha nem maradt állandó a szar, csak meg kellett várni, amíg leapad egy kicsit.

Jinhae:

Amikor Jaejoong azt említette, hogy bulizni mennek, már akkor tudtam, hogy milyen állapotban fog hazaállítani, és ez valahogy a régi időket idézte. Akkor csak egy mindenes voltam neki, valaki, aki vele van, amikor magányosnak érzi magát, és meghallgatja, de nem vár el cserébe semmit. Akkor sosem gondoltam volna, hogy boldog lehetek egy ilyen szeszélyes éjszakai legény mellett, de Jaejoong megkomolyodott az évek során, és ezek a részeges esték már ritkaságszámba mentek az életében.

– Hogy te milyen szép vagy ma is – duruzsolt Jaejoong a fülembe, miközben a pólóját hámoztam le róla. Nem ártott volna, ha lefürdik, vagy legalább kimossa a szájából az alkoholbűzt, de alig tette le a fejét a párnára, máris elaludt. Egész nap felvételei voltak, érthető, hogy elfáradt.

Kicsit aggódtam, amikor a nőgyógyász közölte velem, hogy anya leszek, de Jaejoong nagyon örült a hírnek, és ezzel engem is megnyugtatott. Neki ettől függetlenül is szoros időbeosztása lesz, de Eunhyét is gondosan felnevelte, ezúttal pedig már nem kell minden egyedül csinálnia. Egyedül a kis hercegnő zavart, az utóbbi időben valamiért megutált engem, és folyton ellenségeskedett. Pedig én még emlékeztem rá, amikor kakaót csináltam neki, és megbeszéltük, hogy én leszek apa királynője. Nem tudom, hol ronthattam el, mit mondtam, vagy mit tettem, hogy magamra haragítottam, de szerettem volna, hogy jó viszonyba legyünk. Igaz, hogy mindig is Seungah lesz az anyja, de a gyermekem a testvére lesz, és szeretnék egy rendes, boldog családot biztosítani neki.

Mindent meg fogok tenni, hogy visszaszerezzem Eunhye szeretetét.