A yaoi lélektana (V x Jungkook)

V:

Ha nem lett volna halovány hajnalfénnyel kikenve a körmön, biztosan lerágtam volna izgalmamban. A beauty szekciót végül megmentettem, hogy visszaszokjak a régi beidegződésre, és kibírtam úgy a fejezetet, hogy nem rontottam a külső megítélésemen. Szörnyen rábuktam a fanfictionökre az utóbbi időben, azok közül is a leginkább zavarba ejtőbbekre, a yaoikra. Nem voltak semmilyen ferde hajlamaim, és először csak a kíváncsiság vitt rá, mégis mit imádnak ezeken a rajongók, aztán úgy beszippantott, hogy menekülni se tudtam tőlük. Nem lettem függő, nem olvastam el mindet, csak a jókra vadásztam, és már annyira kikupálódtam, hogy a prológusok alapján megmondtam, érdemes-e folytatni, vagy sem.

Több szinten ciki volt, hogy ezt tettem. Először is, nem vonzódtam a pasikhoz, de a történetek szereplői nagyon is. Aztán az is kissé zavaró volt, hogy azokat az embereket, akikről a lányok a ficiket írták, én ismertem. Konkrétan velük éltem együtt. Mert természetes, hogy csak a saját bandámról szólóakat olvastam. Most komolyan, miért érdekelne engem, hogy mit csinál Baekhyun és Chanyeol az EXO-ból? Bőven elég, amikor a díjátadókon látom őket. A legrosszabb az egész fanfiction olvasásban viszont az volt, hogy a +18-as részeket is simán bevállaltam, és sokszor igen kimelegedtem tőlük.

Tisztán emlékeztem az első smutra, amit olvastam. Rap Monster és Jin szerepeltek benne. Először azt sem tudtam, mi az a smut, de gondoltam, miért is ne, bajom nem lehet belőle. Hát, bajom az tényleg nem lett, de a közös vacsorakor alig bírtam „apucira” és „anyucira” nézni. Főleg, hogy Jin folyamatosan a fakanalat lóbálta, akárcsak a történetben, ahol a drágalátos leaderünk jól elfenekelte vele.

Egy dologra volt mégis nagyon jó az, hogy titokban ezeket bújtam. Nálam jobban senki sem ismerte a csapatban, mik a legnépszerűbb shippek, és ezt a tudást könnyen kamatoztathattam, amikor fansignra mentünk, vagy felléptünk az A.R.M.Y.-k előtt. Elég volt csak valamit Jungkook fülébe súgnom, vagy közelebb lökni Jiminit Hoseokhoz, és máris kitört az ováció.

– Hé, Taehyung! – robbant be Suga a szobámba, és amikor reflexszerűen lecsaptam a laptop tetejét, csak összeráncolta a homlokát. – Ne most pornózzál már! Fényes nappal van! Vagy legalább zárd be az ajtót! – fakadt ki, és mérgelődve magamra hagyott.

Még jó, hogy nem láthatta a .gif-et, amin Jungkookkal smároltunk. Fogalmam sincs, hogyan szerkesztették meg ezeket a képeket. Annyira kínosan élethűek voltak, hogyha telefont kaptam a szüleimtől, mindig attól rettegtem, mikor kérdeznek rá, hogy meleg vagyok-e. Mindig a szülők kutattak legjobban az interneten, még ha nem is vallották be. Nekünk elvileg tilos volt kommenteket, és mindenféle egyéb tartalmat olvasnunk, nehogy káros hatása legyen a lelki világunkra, de mégis ki tarthatta be ezt az íratlan szabályt az idolok közül?

Yoongi hyung aztán egész nap nem tudott leszállni rólam. Ha meglátott, csóválni kezdte a fejét, és a szemei azt üzenték: „Ember, nagyon gáz vagy.” Eléggé felhúzott a viselkedésével. Mintha ő sosem nézett volna mocskos videókat! Mind néztünk. Ez teljesen természetes volt, főleg a mi helyeztünkben. Valahogy könnyíteni kellett a bennünk tomboló feszültségen, és mivel barátnőnk nem lehetett, maradtunk magunknak, meg a képzeletünknek. Ráadásul én még csak nem is pornót néztem!

– Taehyung… – kezdte Yoongi hirtelen. Egy szobába osztottak minket, mert Hoseoek és Jimin összekaptak valamin, és nem voltak hajlandóak egy légtérben tartózkodni, úgyhogy pár napig felborult a megszokott rend. – Mi a faszomat nézel már hetek óta azon a szaron? Kezd cseszettül idegesíteni.

– Nem is látod, hyung… – motyogtam magam elé. Sugával nem szabadott nyíltan konfrontálódni, mert kisebb megerőltetés nélkül visszaküldött oda, ahonnét 20 évvel ezelőtt kimásztál. – …akkor meg miért zavar?

– Hát… Én csak… – vakarta meg a fejét a rapper. Ez meglepett. Yoongi nem sűrűn kereste a szavakat. Utoljára akkor láttam ennyire zavarodottnak, amikor Amerikában flörtölnie kellett a szexi noonákkal.

– Igen? – noszogattam.

– Csak kíváncsi vagyok, basszus.

Nem tudtam, hogyan kellett volna reagálnom erre. Nem hittem, hogy jó ötlet lenne beavatni őt a rajongóink mocskos szokásába, és hazudni sem akartam. Kereshettem volna egy pornóoldalt, egy viszonylag magasan értékelt videóval, de se perc alatt leesett volna neki, hogy kamuzok. Hamar átlátott a szitán, főleg ha a saját bandatársairól volt szó.

– Szóval? Mibe mélyedtél bele ennyire? – dobta a matracra a fülhallgatóját, és elindult az ágyam felé.

Úgy szorítottam a mellkasomhoz a masinát, mintha a titkos naplóm lenne, és felkúsztam a párnához, de Yoongi határozottan megragadta a vállam, és visszarántott. Kész birkózást nyomtunk le a laptopért, és egy erőteljes oldalba térdeléssel végül vesztettem. Próbáltam lenyomni a képernyőrészt, de Suga távoltartott a lábaival, és hangosan felolvasta a részletet.

– „– Jó éjszakát, Jimin – énekelt Jungkookie, el nem feledve, hogy lehagyja a jelzőt a név után. Jimin gyűlölte, hogy nem tisztelte eléggé.” – Suga itt egy kis szünetet tartott, valószínűleg leesett neki, hogy ismeri ezeket a neveket, és Jimin valóban utálta, ha Jungkook nem adta meg neki a kellő tiszteletet. – Ez egy fanfiction? Te rólunk olvasol?

– Ja – mondtam durván, és megpróbáltam kikapni a kezéből a masinát, de gyorsabb volt, és hátrébb húzta.

Tovább folytatta a hangos olvasást.

– „Alig öt percig tartott, amíg a maknae egy helyben tudott maradni, amint úgy gondolta, hogy Jimint elnyomta az álomlepke, akcióba lendült. Puha ajkaival a nyakamra tapadt, és a kezét szépen lassan elindította a testemen. Jólesően nyögtem fel, amikor elérte az ágyékom, és az állánál fogva csókra emeltem a fejét.” – Suga arcán egyszerre erősebben látszott az undor, és a mérhetetlen hitetlenkedés. – Ti melegek vagytok ebben a sztoriban? – ráncolta össze a homlokát, és fél kézzel lejjebb tekert, majd még erősebb hangon olvasott. – „Hajtottam a gyönyört, nem kímélve Jungkook testét, csapódtam hozzá újra és újra, amíg el nem élveztem a szűk forróságtól. Amikor ráhanyatlottam, éreztem beteljesülésének bizonyítékát a hasfalán. Azok az ennivaló kockái ragadtak az ondótól.”

Meg akartam halni. Abban a pillanatban mindent megadtam volna azért, hogy az égből az ölembe essen egy tudatmódosító készülék. Mindent ki akartam mosni a hyung fejéből.

– Mi a kurva élet ez? – szótagolta Yoongi a szavakat, és úgy nézett rám, mintha kinőtt volna a harmadik fülem. – Bazd meg, te ilyeneket olvasol? Hogy Jungkook hasa ragad a gecitől, meg, hogy hülyére keféled? – Suga már szinte ordított. – Mi a faszom?! Mi a jó rohadt élet?

Még sosem láttam a hyungot ennyire kiakadni. Féltem, hogy a végén rosszul lesz. Az arca egészen vörössé vált, és úgy kapkodta néha a levegőt, mintha fuldokolna.

– Yoongi hyung, jól vagy? – érintettem meg óvatosan a karját, de azonnal elhúzódott.

– Ki vagyok akadva. Kurvára ki vagyok akadva. Hú, bassza meg a…! – fújt egy nagyot. – Ehhez levegő kell.

Úgy vágtatott ki a szobából, mint egy felbőszült bika, és majdnem felborította az ajtó előtt ácsorgó Kookot. Alig bírtam a szemébe nézni. A hyung úgy üvöltözött, hogy biztos voltam benne, mindent hallott. A kérdés már csak az volt, ő is kiakad-e rám, vagy buta viccnek veszi az egészet.

– Hyung, minden oké? – lépett beljebb óvatosan. – Ti miattam vesztetek össze? Hallottam a nevem – sütötte le a tekintetét.

Elfordítottam a fejem, és megpróbáltam átgondolni, mit mondhatnék. Az egyértelmű lehetett számára, hogy Suga valamin berágott rám, Jungkook pedig túl kíváncsi volt ahhoz, hogy egykönnyen lerázhassam. Ráadásul még érintett is lett a témában.

– Te… Taehyung…hyung… – köszörülte meg a torkát. Amikor felé fordultam, majdnem felsikoltottam ijedtében. Félig az ágyon támaszkodott, és kikerekedett szemekkel nézte a monitort. – Ezen mi smárolunk?

Rendben, hivatalosan is ez volt a vég. Nem elég, hogy egyszer lebuktam, még Jungkook is totál félreértette, amit látott. Hebegett-habogott, a pillantását hol rám kapta, hol a monitorra, és olyan vörös lett, hogy attól féltem, menten összeesik. Perceken belül kész orvosi esetté vált a csapat.

– Csak a rajongói oldalakat nézegetem – csaptam le a laptop tetejét, és a hátam mögé toltam a masinát. Kódot kellett volna tennem rá, hogy a képernyőkímélő után senki ne nézhessen bele. – Tudod, néha shippelnek minket…

– Persze, tudom, csak… – Jungkook nagyot nyelt. – Egy kicsit… öhm… Durva volt ezt így látni. Elég élethűre megcsinálták.

– Ugye? Tök hátborzongató – csatlakoztam hozzá lelkesen, majd felpattantam, és átkaroltam a maknae vállát, mintha semmi sem történt volna az imént. – Nincs kedved NBA-zni egyet a konzolon? Még jövök neked egy visszavágóval.

– De, hyung, az jó lenne.

Ezzel a kisebb manőverrel sikerült kipiszkálnom Jungkook füléből azt a bizonyos bogarat, és megmenekültem egy hosszú, és kínos beszélgetéstől. Mondjuk, Sugától még tarthattam. Nem volt az a fajta, akinek eljárna a szája, azonban még sosem láttam ilyen dühösnek, bármi kitellett tőle.

A délután zökkenőmentesen telt, Jungkokkal elvesztünk az elektronikus világban, és Jin csak úgy tudott rávenni minket, hogy keljünk fel a tévé elől, hogy kihúzta a zsinórt a konnektorból.

– Hihetetlenek vagytok. Ilyenek az idolok? Egész nap nyomják a játékokat? – szidott meg minket emelt hangon. – Szégyellhetnétek magatokat. Miért nem gyakoroltok inkább?

– Bocsánat, hyung – nyüszített Jungkook, és elővette az ellenállhatatlan kiskutyatekintetét. – Ezentúl jobban oda fogunk figyelni, hogy ne legyünk a banda terhére, igaz, Taehyungie hyung?

– Igen, a maknae jól mondja – karoltam át ismét Kookot. – Mindent beleadunk.

– Akkor legyen is úgy – emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját a legidősebb, majd elzavart minket a nappaliból.

Nem mertem visszamenni a szobába Yoongi mellé. Ha bezárult volna mögöttem az ajtó, és kettesben maradunk, senki sem menthetett volna meg a kifaggatásról. Biztosra vettem, hogy Suga mindent tudni akar a kis szenvedélyemről. Ráadásul az előny az ő oldalán volt, bármikor zsarolhatott azzal, hogy beárul, ha nem működöm együtt.

– Jungkook, nincs kedved mozogni egy kicsit? Lemehetnénk edzeni, ha már úgyis megígértük Jin hyungnak, hogy keményen dolgozunk.

– Rendben. Gyorsan átöltözöm, és mehetünk.

Azt hittem, ez majd beválik, és így azonnal leléphetünk, de ha edzeni akartam, át kellett öltöznöm. A ruháim meg persze a szobámban voltak, tehát mégis kénytelen voltam összefutni Yoongival.

Óvatosan nyomtam le a kilincset, majd úgy sprinteltem a szekrényhez, és kapkodtam ki onnan a melegítőt, meg a rövid ujjú pólót, mintha időre menne. Már fél lábbal kint éreztem magam, amikor Suga egy elegáns mozdulattal az ajtó elé sasszézott, és elzárta a menekülő útvonalamat.

– Hova-hova?

– Edzeni.

– Egyedül?

– Nem. – Kissé úgy éreztem, magam, mintha vallatnának. Suga simán elment volna katonatisztnek, csak a terepmintás ruha, meg a katonai egyensapka hiányzott a fejéről.

– Kivel? Jiminnel? Hosoek hyunggal? Jin hyunggal?

– Nem… Jungkookieval.

Suga arcáról mindent le lehetett olvasni. Komplett idiótának nézett. Már számítottam arra, hogy elkezd leszidni, meg kombinálni, hogy azért olvasom ezeket a történeteket, mert titkon szerelmes vagyok Jungkookba, de ehelyett csak mélyen a tekintetembe fúrta a sajátját.

– Este nyolckor jelenésetek van a szobánkban. Pontosan itt, ahol most állsz. Mind a kettőtöknek. És meg se próbáljatok késni.

Ez rohadt félelmetes volt, és biztos voltam benne, hogy 19:59:59-kor már ott fogunk állni előtte, nehogy oka lehessen arra, hogy megbüntessen. Sajnáltam, hogy belerángattam ebben Jungkookot. Ő nem tehetett semmiről, csak kedvesen hagyta, hogy pajzsnak használjam.

Az edzőteremben aztán semmi kedvem nem volt súlyokat emelni, nem úgy, mint az edzőtársamnak. Igaz, hogy nem volt olyan megszállott a tökéletességben, mint Jimin, de amikor emelgette a súlyzókat, kirajzolódtak a finom izmok a testén. Én elbújhattam mellette a vézna kis testemmel. Jungkook valóban gonden maknae volt, jól énekelt, jól táncolt, helyes volt és még izmos is. Megértettem, hogy a csajok tócsává olvadtak tőle.

– Kook, van egy kis gond – fordultam felé, amikor leült mellém. – Yoongi hyung este beszélni akar velünk. Mindkettőnkkel.

– De miért? Én nem csináltam semmit. Te nézegettél rólunk csókolózó képeket, hyung.

– Én nem csináltam ilyet! – kértem ki magamnak. – Ez az egész csak egy nagy félreértés.

– Ja, és ezért kell nekem is odaállnom Yoongi hyung elé… – morogta, és miután kellően hidratálta magát, visszament edzeni, ezúttal sokkal mogorvább arccal.

Jó nagy slamasztikába kerültem. Nem elég, hogy Jungkook megharagudott rám, ötletem nem volt, mit akarhat Suga, ráadásul kettőnktől. Reménykedtem benne, hogy csak kapunk egy gyors fejmosást, aztán mindenki mehet a dolgára. Legszívesebbe a kanapén aludtam volna, de ott VIP helye volt Rap Monsternek, a horkolása néha olyan méreteket öltött, hogy az nem lehetett tolerálni.

Egész nap görcsöltem az estén. A többiek látták rajtam, hogy valami nem stimmel, de nem zaklattak, tudták, ha én rosszkedvű vagyok, ott komoly dolgok állnak a háttérben. Ráadásul még elütni sem tudtam az időt, Jungkook ignorált, Jimin maratoni táncórára ment Hopieval, apucival és anyucival veszélyes ötlet lett volna lelkizni, Yoongit meg nyílván látni sem akartam. Maradt tehát a telefonom nyomkodása, és miután rongyosra tekertem a twittert, felmentem a kedvenc oldalamra és olvastam pár jó sztorit. Olvasva az idő gyorsabban telt és közben még szórakozhattam is, ezúttal light történeteket választottam, ahol kevés a szex, és sok a történés. A reggeli veszekedés után valahogy nem volt gyomrom a túlfűtött jelenetekhez.

– Mit olvasol? – jelent meg Jin feje a vállamnál, mire úgy megijedtem, hogy reflexből kikapcsoltam az egész telefont.

– Semmit.

– Valamit csak olvastál. Láttam.

– Csak egy játékleírást, de tök uncsi volt – sasszéztam ki a nappaliból, és a szobám felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott, hogy oda nem mehetek.

Nyugtot akartam. Leheveredni valahová, a fejemre húzni a takarót és este hétig aludni, hogy elkerüljön az aggodalom. Találnom kellett egy nyugodt helyet, így kopogás nélkül berontottam Jungkook szobájába, hiszen ő úgyis semmibe vett.

Jungkook megugrott a hirtelen belépőmtől, és ijedtében a földre ejtette a mobilját. Az arca vörös színben pompázott, hevesen lüktetett a mellkasa, és teljesen úgy nézett ki, mint akit rajtakaptak valamin.

– Pornó? – kérdeztem, és a telefonért nyúltam, majd anélkül dobtam a matracra, hogy megnéztem volna a képernyőt. – Folytasd csak tovább, én szunyálok egyet Jimin ágyában. Bedugom a fülest, úgyhogy egy pisszenést sem fogok hallani.

Így is tettem, eldugaszoltam a hallójáratomat, majd a fal felé fordultam, és megpróbáltam elaludni. Persze zene nélkül nem szigetelt olyan jól, de Jungkooktól még egy sóhajt sem hallottam, és a telefonja is teljesen néma maradt. Úgy tűnt, neki elég volt a képi hatás az eredményhez.

Már lelkileg éppen túltettem magam a tényen, hogy a bandatagom a szomszédos ágyon zsebhokizik, amikor egy kéz megérintette a vállam, és nekem mindenféle perverz jelenet az agyamba tódult. Például hogyha megfordulok, Jungkook vágyakozó tekintettel néz majd rám, és arra kér, hogy segítsek neki a kielégülésben, vagy egyenesen a legnemesebb testrészét tartja felém, hogy a számba vegyem…

– Mi van, Jungkook? – kérdeztem mogorván, pedig a haragom inkább magamnak szólt, mintsem neki. Mennyire lehettem már beteg, hogy rögtön ilyenekre gondoltam?

– Hyung, hallasz? – szólt a hangja nagyon messziről.

– Egy mukkot sem, mondtam már. Csináld csak nyugodtan.

– De, hyung! – nyomta meg frusztráltan az utolsó szót Jungkook, majd olyan erővel fordított a hátamra, hogy a gerincemben éreztem a rugókat.

Mielőtt még bármit is mondhattam volna, a számra tapadt. Tágra nyílt szemmel próbáltam meg összeszedni a tudatom maradékát, de Jungkook nem vacakolt, mélyen a fogaim közé fúrta a nyelvét, és a következő pillanatban már a takaró alatt feküdt, szorosan hozzápréselve a testét az enyémhez.

– Kkk… – csupán ennyi szökött ki a számon, még levegőhöz jutni is alig engedett, teljesen rám mozdult.

Megpróbáltam reálisan látni a helyzetet. Valószínűleg elaludtam, és az egészet csak álmodom. Más magyarázata nem lehetett, és ez a tény kissé megnyugtatott. Ha ugyanis így volt, akkor az azt jelentette, hogy semmi gond nincs azzal, hogy élvezem a helyzetet. Az álmunkban akármit megtehetünk, semminek nincs következménye, a végén úgyis felébredünk, és csak nevetünk az egészen. Csak is ez lehetett a magyarázat, elaludtam a nagy gondolkozásban, és a hülye olvasmányok megfertőzték a tudatomat.

Szerettem volna egy jó, mély lélegzetet venni, de Jungkook teljesen rátapadt a számra, és az oxigénhiánytól, meg a hozzám simuló testétől kimelegedtem. Forgott a világ, az egész testem izzadságban fürdött, és egyre forróbb lett az ágyékom. Valószínűleg, ha Jungkook hozzányomta a combját, érezhette, hogy felizgultam.

– Ku… Jung… – nyöszörögtem, és minden erőmet bevetve sikerült fél centire eltolnom magamtól. – Megfulladok – rivalltam rá, de ahelyett, hogy lesütött szemmel elnézést kért volna, csak az ajkam közé nyomta az ujjait.

Elég mélyre nyúlt, így azonnal hátrafeszítettem a nyakam, hogy nehogy kidobjam a taccsot, és hagytam, hogy kedvére mozgassa őket a számban. Még így is elzárták az oxigén útját, de az orromon több levegőhöz jutottam, mint korábban. Jungkook ajka a nyakamat vette célba, nyalogatott, szívott, harapott, de egy szemernyi fájdalmat sem okozott, élveztem minden egyes mozdulatát.

– Jungkook… – nyögtem, mire egy harmadik ujjat társított az előbbi kettőhöz. Világos volt, nem akarta, hogy beszéljek.

Ezúttal már nem hagytam, hogy mindenben ő kezdeményezzen, a nyelvemmel ingerelni kezdtem a puha, forró ujjait, és megpróbáltam én irányítani a mozgásukat. Ez annyira lekötött, hogy közben teljesen kiesett, hogy a partnerem mit csinál, csak arra lettem figyelmes, hogy odalent egy erős marok szorul körém.

Azonnal felnyögtem, és belemarkoltam a lepedőbe, hogy kissé enyhítsek a sok ingeren. Jungkook ujjai a számban, az Ő ujjai a farkamon, ez egyszerűen túl sok volt. Még jó, hogy nem volt több keze. Már két rátástól csillagokat láttam, de Jungkook nem akarta, hogy hamar vége legyen, amikor erősebbet rándult a testem, azonnal eleresztett, és hagyta, hogy levegő áramoljon a tüdőmbe.

– Hyung… – súgta vágytól fűtötten, majd az oldalamra fordított, és kissé megemelt. – Kérlek…

Nem kellett kétszer kérni, mindkét karomat átfűztem a derekán, és ráhajoltam férfiasságára. Egészen más volt, mint amikor az ujjait szopogattam, nehezebben fért el a fogaim között, és sokkal jobban feltüzelt. Jungkook ujjai a hajamba túrtak, és támasztották a tarkómat, néha kissé mélyítve a munkámat.

Jól esett kényeztetni, szerettem volna kivenni a számból és végignyalni az egész hosszán, játszani a felületekkel, ízlelgetni, csókolgatni, de amint feljebb húzódtam, Jungkook azonnal visszanyomott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erőszakos hajlamai vannak. Ezt a magabiztos, elnyomó oldalát még nem ismertem.

– Taehyung, olyan jó – simogatta meg a tarkómat. Simán csak Taehyung, semmi hyung, semmi V, ez a Jungkook csak egy álombeli Jungkook lehetett.

Keserű és váratlan volt a beteljesülés, még csak előjelét sem éreztem, és egészen megtöltötte a számat. Vajon mikor elégített ki utoljára, hogy ilyen sok felhalmozódott? Alig bírtam lenyelni.

Amikor kihúzta magát, és teli szívhattam a tüdőmet oxigénnel, akkor tudatosult csak bennem, hogy én is elértem a csúcsra. A combom nedves volt az élvezetemtől, de amikor Jungkook farka kitöltötte a számat, minden figyelmem oda koncentrálódott, és teljesen elfeledkeztem a saját testemről.

– Hyung… – sóhajtott Jungkook, és elkente a nyálat az alsóajkamon, mintha szájfényt vitt volna fel. – Ez csodás volt.

– Az… – súgtam, és úgy vert fejbe az álmosság, hogy arra sem emlékeztem, betakartam-e a pőre testem.

Amikor felébredtem, azonnal a tenyerembe vájtam a körmeim, hogy megbizonyosodjak róla, nem egy másik álomba kerültem, hanem végre a valóság mezeén vagyok. A fájdalom egészen valósnak tűnt. A torkomból smirglipapírokat lehetett volna kihúzni, a szám kiszáradt, és mindent megadtam volna egy pohár vízért. Fáradtan, és kissé nyűgösen nyomtam fel magam, mire válaszul egy fej az ölembe esett.

– Mi a…? – néztem le sokkosan a fekete hajzuhatagra. Mi a fenét keresett Jungkook a mellkasomon? Mikor jött át, és mégis miért?

– Hyung... Mi volt ez? Szebben is kelthetnél.

– Mit keresel te itt? És hány óra van? Ugye nincs még nyolc?

– Fogalmam sincs. Mindjárt megnézem – dörgölte ki az álmot a szeméből, majd az éjjeliszekrényről leemelte a mobilomat. – Ki van kapcsolva. Nyomd be! – tolta a kezembe a készüléket, majd rendezgetni kezdte a frizuráját.

Nem értettem ezt az egészet. A telefonom biztosan a zsebemben volt, mert emlékeztem rá, hogy a fülest betettem, nehogy halljam a pornót. A zsinor most mégis a takaró alatt hevert, mint egy lusta albínó kígyó, a készüléket meg az éjjeliszekrényre tehettem. De vajon mikor? És miért nem emlékszem rá?

– Te, Jungkook, mikor aludtam el? – ásítottam egy nagyot, miközben a telefonom új életre kelt. Tényleg nagyon kellett volna egy pohár víz.

– Hát… Rögtön utána… – vörösödött el kissé az alvótársam.

– Mi után? – kérdeztem azonnal, aztán leesett. – Oké, erre nem voltam kíváncsi. A szexuális életedet tartsd meg magadnak!

Jungkook arca azonnal megváltozott. Még sosem láttam ennyi fájdalmat a szemében, és még azelőtt kimászott az ágyból, hogy jobban elmerülhettem volna az értelmezésében. Nem értettem, miért akadt ki ennyire. Szerintem az teljesen normális kérés volt, hogy ne ossza meg velem, mikor veri ki magának.

– Hú, bassza meg! Hatalmas mákunk van. Két perc múlva lesz csak nyolc.

– Kit érdekel?! – flegmázott a kisebb, és a fejére húzta a kapucniját.

– Ne vedd ilyen félvállról! Yoongi hyung fasírtot csinál belőlünk, ha késünk.

– Remélem is, hogy így lesz.

Nem értettem, miért kell ilyen búval baszottnak lennie, csak azért, mert nem érdeklődöm a szexuális élete iránt. Jungkooknak furcsa lázadási szokásai voltak.

Nagyon szerettem volna elszaladni a konyhába egy pohár ásványvízért, de Jungkook átrángatott a szomszéd szobába, és ha egyszer beléptél azon az ajtón, utána már csak engedéllyel távozhattál.

– Megjött a két díszmadár – kezdte Suga.

– Engem ne keverj bele, hyung. Semmi közöm az egészhez – csattant fel Jungkook. Ez nem volt jó jel, a rangidős a szobában nem bírta, ha félbeszakítják.

– De, neked is van közöd hozzá, nagyon is. Az utóbbi időben folyton azon agyaltam: „Nem fura, hogy Taehyung úgy rá van akadva Jungkookra? Értem én a céget, de nem sok ez már?” Ilyeneken gondolkodtam, és ma végre megértettem, mi folyik itt. Taehyung, nem is a fejesek kértek arra, hogy gyömöszöld a maknae-t, hanem magadtól csináltad. A hülye sztorik miatt.

– Dehogy is, hyung. Ennek semmi köze hozzá. Azért foglalkozok annyit Kookieval, mert szeretem, az meg plusz jó, hogy a rajongók is szeretnek minket együtt.

– Ne mondd, hogy szeretsz! – kérte ki magának Jungkook. – Ne hazudozz! Ha szeretsz valakit, akkor nem bánsz úgy vele, ahogy velem tetted az előbb. Azok után, ami történt…

– Mi történt? – csapott le Suga a lehetőségre. Úgy nézett rám, mintha megrontottam volna a legfiatalabbat.

– Semmi sem történt. Jungkook kiverte magának, én meg mondtam neki, hogy nem érdekelnek a részletek.

– Te szoptál le, bassza meg! – fakadt ki Jungkook, majd félrelökött az ajtóból. – Utállak. Egy szemét vagy – vágta hozzám sírós hangon, majd kivágtatott a szobából.

Úgy álltam ott, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jeges vízzel. Az álom tehát nem is álom volt, hanem tényleg megtettünk Jungkookkal? Ezért sértődött meg annyira? Megértettem, hogy egy szar alaknak gondolt, konkrétan letagadtam, és semmibe vettem, hogy együtt voltunk.

– Taehyung, ez igaz? – kérdezte kíméletlenül Suga.

– Én azt hittem, csak álom.

– Azt hitted, hogy álom!? – kiáltott rám. – Te teljesen hülye vagy? Az a szerencsétlen kölyök a kezdetek óta beléd van zúgva, most meg összetörted a szívét. – Suga nagyot sóhajtott. – Ezért akartam elejét venni ennek az egésznek, és még az előtt lebeszélni téged erről a hülyeségről, mielőtt Jungkook elkezd reménykedni, meg félreérteni a közeledésedet. Most, hogy összefeküdtetek, csak verhetem a fejed a falba.

– Szerintem nem feküdtünk le… – motyogtam magam elé megsemmisülve. Észre sem vettem, hogy Jungkook többet érezne irántam. Annyira természetesen viselkedett, mintha a legnagyobb haverok lennénk. Ha tényleg igaz, amit Yoongi mondott, borzasztóan nehéz lehetett neki ez a színjáték, a kilátástalan vágyakozás.

– Szép, hogy még erre sem emlékszel! – szidott meg Suga. – Figyelj, most már csak két úton járhatsz. Vagy elmondod neki, hogy sajnálod, de téged nem érdekel, és felejtsétek el, ami történt, vagy viszonzod az érzéseit, és együtt lesztek. Ha az utóbbit választod, előre szólok, hogy senki sem tudhatja meg, hogy kavartok, és ha csak a takarítónő az, de megsejti, én kitaposom a beleteket!

– Oké, akkor beszélek vele.

Elcsoszogtam a szomszéd ajtóig, résnyire nyitottam, és…álltam ott vagy fél órát. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem. Azt sem tudtam, mit érzek Jungkook iránt igazából. Az orális szex isteni volt, ha őszinte akartam lenni magamhoz, szívesen csináltam volna még, de közben tisztában voltam vele, hogy ezt nem szabadna. Mint a ketten fiúk voltunk, az ilyen kapcsolat nem elfogadott, ráadásul rengeteg nehézséggel jár. Ezt magánemberként is nehéz lett volna bevállalni, mi pedig hírességek voltunk, az egész karrierünk, nem, az egész banda karriere rámehetett az önzőségünkre.

– Menjél már be, te vadbarom! – lökött be Suga a szobába, majd gálánsan becsukta mögöttem az ajtót.

Jungkook az ágyban ült, a vállai szomorúan lekókadtak, a kezében egy papír zsebkendőt szorongatott. Nem akartam, hogy ilyen szomorú legyen, szerettem volna megvigasztalni, de a kétségeim aligha derítették volna jobb kedvre.

– Jungkook… Figyelj, én azt hittem, hogy álmodtam az egészet. Nem akartalak megbántani.

– Nem ez itt a kérdés, hyung – szipogott.

– Hanem mi? – ültem le mellé. A szobában sötétség uralkodott, az elhúzott függönyön csak annyi fény szűrődött be, hogy nagyjából lássam Jungkook vonásait.

– Az, hogy mit jelentek neked. Vagyok-e eléggé fontos ahhoz, hogy adj nekünk egy esélyt.

– Kook, ez rohadt gyors. Eddig azt sem tudtam, hogy így érzel.

– Mert eltitkoltam – felelte meggyötörten. – Nem akartam, hogy megutálj miatta.

Megutálni Jungkookot? Ez egyszerűen lehetetlen volt. Képtelenség utálni egy ilyen csodás személyt, mint ő. Olyan keményen dolgozott, olyan tehetséges volt, és mégis szerény és kedves tudott maradni, nála élesebb eszű, őszintébb és valódibb tizennyolc évest elképzelni sem tudtam volna.

– Sosem tudnálak téged megutálni, bárhogy is érzel, bárki iránt.

– És te? Te hogyan érzel irántam? Jelentett neked valamit, amit tettünk?

– Nagyon jó volt, és mivel megtörtént, aligha tagadhatnám, hogy vonzódom hozzád, de… Jungkook, ez nagyon komoly dolog. Rengeteg a buktató. Nem tudom, érdemes-e belekezdeni.

– Ha nem próbáljuk meg, sosem tudjuk meg – emelte fel a fejét. A hangja tele volt reménnyel.

– Rendben – sóhajtottam fel. Végül is, én is ezt akartam. A többieknek meg nem kellett tudnia róla, mit csinálunk a szobánk magányában.

Jungkook úgy tapadt a számra, mintha tőlem kapná az életet, alig bírtam elszakadni tőle, egészen rám mászott.

– Várj, előbb muszáj innom valamit! Teljesen ki vagyok száradva.

– Ne aggódj, hyung! Majd én benedvesítem a torkod – felelte Jungkook, kicsit sem mellőzve a perverzséget, majd az ajkamhoz nyomta a sajátját, és vágyakozva táncra hívta a nyelvem.

Az nap éjjel Jimin a szomszédban töltötte az éjszakát, és én egészen a megszállottjává váltam egy teljesen új íznek, ami olyan volt, mint Jungkook maga, néha kissé keserű, de valójában olyan édes és bódító, hogy a mennyországban éreztem magam tőle. Már nem kellett fikciókra támaszkodnom, volt egy valódi Jungkookom, aki sokkal szenvedélyesebb, és sokkal forróbb volt, mint bármelyik papírra vetett társa.