Kris:
A partit Chen
szervezte, Suhóhoz, ami már magában is megmosolyogtató, jól mintázza a
barátságukat, de tőlem akár a sarki kocsmába is mehettünk volna, úgy kellett
már nekem ez a kikapcsolódás, mint egy falat kenyér. Kezdtem teljesen
becsavarodni a magánakciómtól, aztán erre még rájött az apám miatti aggódás,
úgyhogy azt terveztem, hogy istentelenül bebaszok.
Taóval és
Baekhyunnal egy autóval érkeztünk, amit senki nem furcsállt igazán, Tao országos
cimborám volt, Baekhyunnal meg a szabadidőnk nagy részét együtt töltöttük az
utóbbi időben. A bulira szerencsére mindenki szabaddá tette magát, még az
elfoglalt rendőr úr is megjelent, Kyungsoo nem is lehetett volna szögletesebb
annál, mint egy fakabát. Szegény, ha tudta volna, hogy Taóval már évek óta
bűnözők vagyunk…
Úgy kezdődött
a harmadik osztálytalálkozónk, mint mindegyik, lecsaptuk a sörösüvegek
kupakját, és elkezdtünk alapozni. Random szerveződtünk kis klikkekbe, szólt a
beszélgetés mindenről, suliról, munkahelyről, csajokról, kocsikról, sportról,
az élet nagy kérdéseiről, aztán amikor már mindenkiben elegendő alkohol
csordogált, körbeültünk Suhoék nappalijában, és letettünk a dohányzóasztal
közepére egy kiürült, fektetett sörösüveget. A szabály egyszerű volt, mindenki
pörgethetett egyszer, és akin megállt az üveg szája, attól kérdezhetett, vagy
elrendelhetett neki egy faladatot, attól függően, az áldozat mit választ.
Ilyenkor derültek ki a legnagyobb titkok, és csinált hülyét magából a
legvisszafogottabb személy is.
– Puskáztál
valaha? – kíváncsiskodott Tao Suhonál.
– Persze! –
vágta rá zsigerből.
Baekhyun
mindentudóan mosolygott, ha jól emlékeztem, ők nem csak egy osztályba jártak,
de Suho közvetlen előtte ült, úgyhogy biztos látott ezt-azt. Chen persze kapva
kapott az alkalmon, és belekezdett egy sztoriba, ami arról szólt, hogy bár Suho
sosem engedte, hogy ő és Baekhyun lessenek róla, azt azért engedélyezte
magának, hogy néha átkukucskáljon a padtársa dolgozatára, főleg angolon, ha
szavakból írtak röpit. Suho tagadta a vádak azon részét, hogy ez gyakran
előfordult, de már senki sem hitt neki, az idő amúgy is megszépíti az emlékeket.
– Most legyen
nagy a mellény, barátom! Csináltál-e már illegális dolgot? – kérdezett be Suho
Chennél, fűtötte a bosszúvágy.
– Nem, soha
nem feküdtem le egy harminc plusszos nővel, akinek még férje volt, csak azért,
hogy megvegyen egy házat… – ironizált Chen.
Ez jogi
értelemben nem volt illegális, mert Chen már nagykorú volt, amikor ingatlanügynök
lett, de erkölcsileg azért hagyott maga mögött kívánni valót. Baekhyun
rosszállóan csóválta azt a kölyökkutya buksiját, pedig egy szót se szólhatott,
neki is volt ám vaj a füle mögött. Aki az Aranyliliom tagja, azt előbb vagy
utóbb bemocskolódik.
– Ki jönne be
az itteniek közül, ha meleg vagy lány lennél? – tett fel egy szokatlan kérdést
Kai a házigazdának. Úgy tűnt, aznap este Suhora járt rá a rúd.
– Nehéz
kérdés, de legyen mondjuk Chen. Őt ismerem a legrégebb óta.
Chen jó
színész volt, eljátszotta, hogy könnyekig meghatódik, Suho meg paprikavörös
képpel lökdöste, hogy ne szívja tovább a vérét. Nem gondoltam, hogy komolyan
kellene venni ezt a vallomást, Suho sosem mutatta jelét annak, hogy vonzódna a
férfiakhoz, ráadásul a családja biztosan kitagadta volna érte. Egyetlen fia
volt egy jól menő, felfelé ívelő vállalatvezetőnek, már születésekor
elrendeltetett a sorsa, érdekházasság, öröklés, cégvezetés. Nagyjából ilyen
sorrendben.
– Legdurvább
dolog, amit csináltál a suliban? – Egy hülye is megmondta volna, hogy Baekhyun
tud valamit, és ki akarja nyitni Pandóra szelencéjét.
– Szexeltem
egy csajjal az alaksorban.
– Ne bassz! –
tőrt ki Taóból a megrökönyödés.
Chen sosem
volt olyan jófiú, mint az elit osztály nagy része, amikor „befalaztuk” a
tanárit, ő volt az ötletgazda, a legnagyobb motiváló, a leglelkesebb
„téglarakó”, csak aztán őt nem kapták el, mert senki nem keresett tetteseket az
eliteknél, vagy ha látott is egyet, biztosan elkente az ügyét. Én nem lepődtem
meg azon, hogy Chen nem csak aznap szegte meg a házirendet, egy életvidám
fickó, akihez rengeteg energia társult, ki róhatta volna fel neki, hogy ezt
néha le kellett vezetnie?
– És neked ki
jönne be, ha csaj vagy meleg lennél? – Kai nagyon ráfüggött ezekre a kérdésekre,
lehet, hogy a Sehun-Chanyeol páros rossz hatással volt rá.
– Hát persze,
hogy az én Suho macikám! – affektált és csücsörített Chen a legjobb barátja
felé.
Természetesen
ez csak vicc volt, de még sosem gondoltam bele, hogy lehet-e más meleg is a
csapatban az ismert párokon kívül. Ott volt Sehun és Chanyeol, akik egy párt
alkottak, Baekhyun nem titkoltak rajongott értem, Tao meg mintha szemezett
volna Xiuminnal, de a többiekről nem gondoltam volna, hogy másik kapura
játszanának. Mivel az utóbbi időben sokat lógtam az InJoyban, mert ott el
tudtam kicsit vonulni, és a pia is ingyen volt, hozzászoktam a melegek
társaságához. Habár Key szigorúan vallotta, hogy nyitott bárt üzemel, azért
mégis főleg meleg férfiak látogatták a VIP részleget.
Mindenkinek
volt egy céltáblája, Tao – talán azért, mert rendőr lett – D.O.-t pécézte ki,
és az összes rendőrös kérdést feltette neki, amikor akkora szerencséje lett,
hogy rajta állt meg az üveg szája. Csinált-e már büntetendőt, használt-e
rendőrcuccokat erotikus célból, élt-e már vissza azzal, hogy rendőr, Tao nem
fogyott ki a kérdésekből. A legtöbbre előre megjósolható válasz érkezett,
egyedül az lepett meg, hogy Kyungsoo ment már át piroson a szirénát bekapcsolva,
csak azért, hogy ne kelljen várnia. Tao nem győzte megfedni ezért, pedig neki
aztán jól el kellett volna bújnia, egy-egy bevetésen a KRESZ-szabályok jócskán
kiestek a memóriájából.
Yixingre
záporoztak a stréberségét körbejáró kérdések, a legtöbbet passzolta, de igazán
akkor vált csak célkeresztté, amikor kitudódott, hogy bizony közte és Chanyeol
között a suliban volt némi kölcsönös „segítségnyújtás”. A pofám leszakadt ettől
a hírtől, sosem gondoltam volna, hogy Yixing vétene a házirend ellen, ráadásul
ilyen durván. Chanyeol persze égett a párja mellett, hogy ez kiderült, de Sehun
nem tűnt különösen idegesnek, miért is lett volna, hiszen a múlton változtatni
már úgysem lehetett.
Egy legjobb
barátnak két jellegzetes ismertetőjegye van, az egyik, hogy azonnal segít, ha bajban
vagy, a másik, hogy ő röhög leghangosabban, ha arcba talál egy kósza hógolyó.
Ilyen legjobb barátja volt Kai is Chanyeolnak, és volt töke bekérdezni egy
olyat, ami nem csak drága cimborájának, de másnak is kínos volt a szobában.
– Kinek van
nagyobb, Sehunnak vagy Baekhyunnak?
Baekhyun teste
megfeszült mellettem, az arca pillanatról-pillanatra vörösebbé vált, talán
ugyanannyira elfedte volna azt a kis affért, mint Yixing a chanyeolosat. Engem
kicsit sem érdekelt, hogy Baekhyun kivel mit csinált, nem volt a pasim, és nem
tartozott nekem elszámolással. Ő valahogy mégis úgy tűnt, mint aki fél rám
nézni, úgyhogy lazán átdobtam a karom a vállán, érezze csak, hogy nincs harag.
Baekhyun túl cuki volt ahhoz, hogy hülyeségeken szomorkodni hagyjam.
A csapatban egyetlen
ember volt, akitől, ha rosszat kérdeztél, komolyan félthetted az életedet,
Luhan nem tűrte, hogy baszakodjanak vele. Talán azért, mert nem ismerte elég
jól, a Kai gépfegyver aznap megtalálta Luhant is, és feltett egy olyan kérdést,
amitől joggal akadhatott volna ki bárki, akit ezzel vádolnak.
– Azért jöttél
össze Taehunnal, mert hasonlít Sehunra?
Taehun és
Sehun, bár nem tudták egymásról, hogy testvérek – Sehun nem követett idolokat,
Taehun meg nem mozgott „proli” körökben –, szembetűnően egypetéjű ikrek voltak.
Én, őszintén szólva, észre se vettem volna – amíg meg nem szólalna –, hogyha
Sehun helyett aznap Taehun jött volna el a buliba.
– Azért
tetszett meg, mert hasonlít Sehunra, de nem ezért, hanem maga miatt jöttem
össze vele – felelt Luhan teljesen diplomatikusan. A következő körökben azonban
le sem lehetett vakarni a Kairól, kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdésekkel
bombázta a korábbi támadóját.
Egy idő után
kezdett unalmassá válni az üvegezést, ráadásul nem hoztunk az elején szabályokat,
úgyhogy mindenki passzolta a mersz kategóriát, és így nem volt min röhögni.
Chen hamar felismerte ezt a bakit, és új játékot ajánlott. Hosszasan magyarázta
a szabályokat, először nem is értettem, hogy mit akar kihozni belőle, aztán
leesett, hogy csak annyit kellett volna mondania:
– Ez a
Telephaty Game – öntöttem szavakba a felismerésemet.
– Mr. English
megértette… – ugratott D.O. Wow! D.O. tud
ugartani?
A telepátia
játékot úgy szokták játszani, hogy valaki bedob egy fogalmat, mondjuk a szívet,
és akkor nyer a csapat, vagy a páros, ha a szívet ugyanúgy mutatják. Ezt
csavarta meg egy kicsit Chen, és egyfajta kérdőívet kreált belőle, ahol a
célszemélyt érintő kérdésre mindenkinek válaszolnia kellett, és az, aki
pontosan ugyanazt írta, mint a főszereplő, pontot kapott. Az alkohol miatt nem
emlékszem az összesre, de a legviccesebbek megmaradtak:
1. Sehun lábméreténél senki nem
kapott pontot, még Chanyeol sem, pedig ő váltig állította, hogy tudja. Végül
kiderült, hogy a sajátjához mérte, de még azt se tudta jól.
2. Mitől fél Tao? (Helyes válasz:
Szellemek, bogarak.)
Xiumin:
Bogarak
Chanyeol:
Szellemek
Én: Szellemek,
méhecske
D.O: Rendőrség
(Ezen szakadtam! XD)
Chen: D.O.
(Köztük Kyungsooval megvolt a telepátia).
Suho: Angol
(Ez nem volt fair, mert Tao suli óta egész jól megtanult angolul).
Luhan: Szűk
nadrág. (?)
Yixing:
Lebukni.
Baekhyun:
Nyilvánosan felszólalni.
3. Sehun kedvenc illatánál
Chanyeol volt olyan önelégült, hogy beírta magát, de végül Sehun anyja lett a
megfejtés, pedig Luhan Taehunt is bepróbálta, lehet, félreértette a kérdést, és
a saját kedvencét írta le.
4. Tao után én is megkaptam a
mitől félek kérdést, és a többiek érdekes dolgokat gondoltak rólam.
Tao: Cu-tae-ki,
a macskám (Ebben igaza volt, Cuki egy UFO, még ha Tao nem is hiszi el)
Baekhyun: Tao
macskája
Xiumin: Hogy
elveszik a kocsiját (Sosem gondoltam rá, de az tényleg bebaszott volna)
D.O.:
Rendőrség (Nem, engem nem kapnának el, nem úgy, mint Taót…)
Suho: Egyest
kapni angolból (Azt próbálja meg valaki!)
Luhan: Magány.
Nem gondoltam volna, hogy valaki
kitalálja, de Luhan egy mélyen depresszív pasival élt együtt, úgy tűnt, apró
jelekből is felismeri, ha valakinek a fülébe ugat a fekete kutya. Nem voltam
depressziós, de az apámmal történtek megviseltek, és ráébredtem, mennyire félek
tőle, hogy egyedül maradok. Erősen gondolkodtam rajta, hogy beszerzek egy
háziállatot.
5. Baekhyun kedvenc állatánál nem
volt kérdés, de Yixing azért szellemesen beírta, hogy én. Nem tévedett sokat,
Baekhyun mániája volt az az elképzelés, hogy én és ő is farkasok vagyunk, és
ezért összetartozunk. Nem tudom, még sosem éreztem vágyat arra, hogy megvonyítsam
a Holdat, de abban igazat adtam Baekhyunnak, hogy neki olyan éles a hallása,
mint egy farkasé. Amennyire nekem pontosak voltak a megérzéseim, ő olyan
tisztán meghallotta az apró neszeket, és ezek nagyon sokszor jól jöttek a közös
gyakorlásokon, Baekhyun bemérte az ellenség pozícióját a fülével, én tervet
alkottam, Tao „lelőtte”. Tökéletes csapatot alkottunk.
Egy keményre
sikeredett parti után általában nem az a kérdés, hogy ki megy haza, hanem az,
hogy hogyan, és ez nekem is okozott némi fejtörést. Mindnyájan ittunk, így
egyikünk se ülhetett volán mögé, de én vonakodtam attól, hogy egy idegen
beüljön a kocsimba, így köztes megoldást kellett találnunk. Mindhármunk pótapja
nem örült, hogy éjjel háromkor felzargattam egy fuvar miatt, de volt olyan jó
fej, hogy értünk jött, és még csak nem is morgott.
– Donghae,
igazi király vagy – paskoltam meg a vállát.
– Ha már itt
tartunk, találtam egy céget, aminek köze lehet Seunghyeonhoz. Ha holnap kijózanodtatok
Taóval, nézzétek meg. Átküldöm az adatokat.
Seunghyeon
szelleme tényleg sose hagyta, hogy kikapcsoljak, folyton felbukkant, hogy
idegesítsen, és cselekvésre ösztökéljen, pedig már rég el kellett volna
foszlania, mint a testének.
– Tényleg,
Donghae! Hová temették el Seunghyeont?
– Hogy-hogy
hová? A temetőbe, mint mindenkit.
– És a csaja
sosem járt ott? Figyelitek egyáltalán a helyet?
– Nem sűrűn
szoktam neki virágot vinni, ha erre vagy kíváncsi… – Ezúttal már morgott a
terminátor. – Yixing nagynénje bujkál, nem? Nem hiszem, hogy kockáztatná a
testi épségét csak azért, hogy gyertyát gyújthasson a férjének. Szerintem
felesleges őrszemet állítanunk a sírhoz.
– Szerintem
tedd csak meg! Sose lehet tudni.
Seunghyeon
esetében a leghülyébb ötlet lehetett a legbriliánsabb is, egyszerűen nem lehetett
eldönteni, milyen stratégia kell ahhoz, hogy kibogozód a szálakat, amiket
összekevert. Akárhogy agyaltam, sosem találtam választ arra, hogy Seunghyeon a
halálakor elbukott, vagy csak elindított valamit, amiről korábban sejtelmünk
sem volt.
Egy pók ül a lelkem mélyén és fonja, fonja,
fonja a dalt, mint egy hálót, nem törődik semmivel
kábító, vesztő fonadék - s a lelkem mind belevonja
hogy megmozdulni se tud már - én csak nézem, mit mivel.
S csak érzem szövődni e verseket, - nem én szövöm őket - hogy
születnek,
ki szavaiból? nem tudom - mily dallamra? nem tudom.
Borzadva látom hogy fekete lelkemből tarka szók erednek,
és hálójukban zsibbadtan fekszik bánatom.
(Babits Mihály: Ó líra, líra…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése